Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-30 / 308. szám

1976. december 30. KELET-MAGYARORSZÄG 3 D elpolitikai életünk két fontos eseménye " zajlott le a közelmúltban. Ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága és az ország- gyűlés. Mindkét ülés napirendjén népgazda­sági helyzetünk értékelése, jövő évi felada­taink meghatározása volt. ügy az értékelés, mint a kitűzött célok, széleskörűen érintik a tanácsok munkáját, hiszen a tanácsi gaz­daság szerves része a népgazdaságnak. A tanácsok 1976. évi gazdálkodása alap­jában eredményes volt. A tanácsi beruhá­zásban megépülő mintegy 25-26 ezer álla­mi lakás, a gyógyító szolgálatba belépő 3300 új kórházi ágy, a gyermekek fejlődését szol­gáló újabb 4 ezer bölcsődei, 20 ezer óvodai férőhely, a több mint 620 általános iskolai tanterem, az ellátást javító kereskedelmi, szolgáltató és szociális létesítmények, szá­mottevően hozzájárulnak a lakosság élet- körülményeinek javításához. Kedvezőnek ítélhetjük, hogy többségében — elsősorban a lakásépítésnél — a tervezettnek megfelelően alakultak a beruházási ráfordítások, ily mó­don sikerült megállítani vagy mérsékelni az építési költségek emelkedését. Sajnos, a tervezett beruházások nem mindenütt valósultak meg. Ennek oka, hogy a tanácsok egy része olyan célokat tűzött maga elé, amelyek teljesítéséhez nem voltak meg a feltételek. Helyenként még mindig él az a helytelen szemlélet és gyakorlat, hogy elsősorban a pénzszerzésre és nem a meglé­vő lehetőségek tervszerű megvalósítására fordítják a nagyobb gondot. A tanácsi intézményekben a nehezebb gazdálkodási körülmények ellenére sem rom­lott az ellátás színvonala. Kedvező az is, hogy hosszabb idő óta először sikerült elér­ni, hogy a tanácsi kezelésben lévő lakóhá­zak, utak, hidak felújítása megközelítette a tervezett szintet. Viszont nem volt kielégítő a tanácsi intézmények rekonstrukciójának üteme, bár a lehetőségek ehhez is meg­voltak. A Központi Bizottság határozata, az or­szággyűlés által jóváhagyott 1977. évi költ­ségvetési törvény is a népgazdaság fejlődési ütemének meggyorsítását, a gazdasági egyen­súly helyreállítását, s ennek érdekében a központi és helyi erőforrások, lehetőségek jobb kihasználását, a hatékonyabb gazdál­kodást jelölte ki célul. Ennek megfelelően kell a tanácsoknak is gazdasági munkájukat végezniök. A tanács össztevékenységén be­lül növekvő szerepe van a gazdaságszervező munkának. A tanácsok gazdálkodási tenni­valói a termelés elősegítésén túl, elsősorban a társadalmi fogyasztással kapcsolatosak. Ezért gazdasági feladatuk a terület, a tele­pülés összehangolt fejlesztése, a lakosság ellátásáról való gondoskodás, működési te­rületükön a gazdaságpolitikai feladatok eredményes koordinálása. M helyi tanácsok január—február hónap- ban tárgyalják meg az 1977. évi ter­vüket, költségvetésüket. Az országgyűlés a tanácsok részére jövő évre 31 milliárd fo­rintot fejlesztésre és 42 milliárd forintot fenn­tartási, ellátási célokra hagyott jóvá. Most az a teendő, hogy az 1977. évi tervüket reáli­san, az összes lehetőségeik figyelembevételé­vel készítsék elő és terjesszék a tanácsülés elé. Megalapozottságának fontos követelmé­nye a lakosság és a nem tanácsi, szervezetek széles körű bevonása a tervkészítésbe. A ren­delkezésre álló pénzeszközöket a legszüksé­gesebb — a népgazdasági és a helyi érde­keket egyaránt szolgáló — célokra kell for­dítani. Ha a lehetőségek szűkösebbek, min­dig nagy jelentősége és szerepe van a rang­sorolásnak. Fontos az is, hogy a feladatokat mindenki, akit érint, világosan ismerje meg, értse meg a teendőket és munkálkodjék an­nak következetes végrehajtásán. A reáljövedelem és keresetek növeke­désének mérsékeltebb üteme fokozza a taná­csok felelősségét a lakosság életkörülmé­nyeit érintő célkitűzések következetes meg­valósításában. Éppen ezért — figyelembe véve a központi célkitűzéseket — úgy a ter­vezésben, mint a megvalósításban nagyobb gondot, szervezettséget, figyelmet kell for­dítani a tervnek megfelelő város- és község­fejlesztésre, a lakóházak, intézmények fel­újítására, karbantartására, a szolgáltatások színvonalának növelésére, a sokoldalú he­lyi ellátás javítására, a fogyasztói árak fo­kozottabb ellenőrzésére, a szociális gondos­kodásra. A tanácsi gazdálkodásban társadalom- politikai szempontból is kiemelkedő az 1977. évre tervezett 88 ezer új lakás és ezen be­lül a 31 ezer állami lakás megépítése és a kapcsolódó közmű, kereskedelmi, egészség- ügyi, oktatási s egyéb, a lakosság szolgála­tát hivatott létesítmények a lakással egy­idejű beléptetése. Az országgyűlés ülésszakán is megfo­galmazódott az a követelmény, hogy nagyobb erőfeszítések szükségesek a területi építő­ipari teljesítőképesség növeléséhez. Az épí­tőipari kapacitás hiánya számos megyében, településen gond. Éppen ezért nélkülözhe­tetlen, hogy a tanács a reális beruházási igény és a meglévő építőipari kapacitás ösz- szevetésével vizsgálja meg az építőipar tel­jesítőképességének fokozása érdekében szük­séges intézkedéseket. Ezek sorába tartozik a tanácsi építőipari vállalatok, illetve szükség esetén a minisztériumi és a szövetkezeti építőipar tanácsi támogatása. A beruházások jó előkészítése, az építőipari kapacitással összhangba hozása fontos biztosítéka annak, hogy a beruházási költségek ne növekedje­nek, s a beruházások terv szerint megvaló­suljanak. I\ jövő évi tanácsi gazdálkodás eredmé- nyei nagyban függnek a takarékossá­gi intézkedések következetes végrehajtásá­tól. A korábbi takarékossági terveket ki kell egészíteni azokkal az 1977. éves tervek megvalósulását elősegítő intézkedésekkel, amelyek egyben a folyamatos takarékos­ságra ösztönöznek. Nagy jelentősége van ebben annak, hogy minden tanács képezzen megfelelő tartalékot az előre nem látható feladatok teljesítésére, a váratlan kiesések ellensúlyozására. A tanácsi költségvetés 1977. évi lehető­ségei mérsékeltebbek. Ez a helyzet mégin- kább indokolttá teszi, hogy a területen je­lentkező, közös érdekű feladatok megoldá­sára a tanácsok szélesebb körben szervez­zék az együttműködést, a közös fejlesztések mellett keressék az együttes fenntartásnak, a közös hasznosításnak a lehetőségét. A ta­nácsok egymásköztí együttműködéssel is se­gítsék elő a helyi feladatok jobb megoldá­sát olyan közös költségvetési üzemek, isko­lai kollégiumok, szociális otthonok és más intézmények létesítésével, amelyeket külön- külön, egy-egy tanács nem tudna megvaló­sítani, de gazdaságosan kihasználni sem. A jól szervezett területi koordináció növeli a gazdasági hatékonyságot. Ezzel ugyanis el­kerülhető a párhuzamosság a beruházások­ban, intézmények fenntartásában, gazdasá­gosabban lehét szervezni a lakosság ellá­tását szolgáló tevékenységet. Ahhoz, hogy a tanácsi szervek eredmé­nyesen láthassák el megnövekedett gazda­sági feladataikat, tervszerűbben, szervezet­tebben, fegyelmezettebben kell dolgozni minden területen. A tanácsi testületek tevé­kenységében, a feladatok meghatározása mellett erősíteni kell a testületek beszámol­tatási szerepét, saját határozataik végrehaj­tásának jobb szervezését és ellenőrzését. A z eredményes gazdálkodási tevékeny­ség fontos feltétele, hogy a tervek ki­alakításában és azok végrehajtásában a ve­zetés következetességének erősítése mellett — a társadalmi szervek, üzemek, vállalatok, a lakosság bevonása révén — tovább széle­sedjék a szocialista demokratizmus. A ter­vek ismertetése, mind több embernek vég­rehajtásukba, ellenőrzésükbe való bevonása amellett, hogy társadalmi kontrollt is nyújt, elősegíti a tanácsok „nyíltabb” és egyben hatékonyabb gazdálkodási tevékenységét, ami társadalmi, népgazdasági célok teljesí­tésének fontos záloga. f sküvön a násznép. Te­kintélyes, hosszú sor, párosával. Köröttük zeng már a nótás jókedv, betölti a szatmári község központját, ahogy a tanács­háza felé sorakoznak. Alapos volt az ellátás a menyasszo­nyi háznál is. A vőlegényéknél tárva a nagykapu. Nem illik a nász­népet kisajtón át várni. A konyhából tombolva száguld ki a rengeteg étek finom il­lata. Elrendezve a két nagy szo­ba, ahol a vacsorát, utána a mulatságot tartják. A hosszú asztalok sora fehér kendővel terítve, elrendezve rajtuk a tányérok, evőeszközök, poha­rak. Vázákban élő szegfűk, több színben pompázva. (Nem restelltek értük télidő­ben a városba utazni.) A fő­helyen, az új pár előtti vá­zához támasztva, több távi­rat. Jó ismerősök, munkatár­sak, távolabbi rokonok gra­tulációi. A vőlegény lakatos brigádjáé így kezdődik: „Ne bízzatok semmit a gólyára, mindent magatok csinálja­tok ...” A sürgés-forgásban csak a vőlegény nagymamája töp­reng, két kezét összekulcsol­va köténye alatt. — Csak egy baj van, hall­játok — szól végre a nyolc­vanat elhagyó mama. — Egy­ről elfeledkeztünk. — Ugyan?! — mondják többen is. — A búza, kedveseim! Ál­dást szórni a fiatalokra. . De már nincs búza egy ház­nál se. A téeszben utána jár­ni meg nincs idő. — Elmarad már az ilyen szokás — szól az egyik sza­kácsasszony. — Mégis kikeltene találni valamit — sóhajt a mama. — Nem helyes az csak úgy beengedni az ifjú párt. ■ — Van pénz! — veti közbe valaki, mint egy mentőötlé­tet. Ebben gyorsan megkapasz­kodnak, s rögtön el is hatá­rozzák: összeadják apró fém­pénzeiket. Ma az asszonyok nincsenek pénztárca nélkül. Pláne ilyen helyen. Hamar „PéttzáMás" Műszakonként 24 ezer üveg zakuszkát gyártanak szovjet exportra a Nyír­egyházi Konzervgyár porcsalmai üzemében. (Gaál Béla felvétele) Gyáregység a telep helyén Tudják, miért csinálják Híres középüzem lett a porcsalma-tyukodi Jó munkát hirdet a Nyír­egyházi Konzervgyár porcs- alma—tyukodi gyáregységé­nek falra akasztott üzemi híradója: az itteni csomago­lóüzem dolgozói maguk mö­gött hagyták a nyíregyházi üzemrészeket. Minden esé­lyük megvan arra, hogy ők nyerjék az éves versenyt. Ez azért is érdemel figyel­met, mert mindössze egy tu­cat év telt el azóta, hogy a szatmári lányok és asszonyok a szó szoros értelmében be­levágtak az ipari termelésbe. A szerény (vagy szegényes) telep helyén ma gyáregység van, tanuló, fejlődő emberek­kel, futószalagokkal, mázsá­kat cipelő apró gépekkel. Különösen ez az év hozott újdonságokat és az új esz­tendő is sokat ígér. Emberekről\ gépekről Emberekről és gépekről beszél Bajnay Károly gyár­egységvezető-helyettes. Az elégedettség hangján, de el­bizakodottság nélkül szól 1976 változásairól. — A minőségi változások egész sorát tapasztaltuk. Két évvel ezelőtt szakmunkás- tanfolyamot indítottunk, a tanfolyam a vége felé köze­ledik. Az általános iskolának kihelyezett tagozata van a gyáregységben. Az emberek tudatosabban dolgoznak, nemcsak azt tudják, hogy mit csinálnak, hanem azt is, hogy miért. A korszerűsítések nyomán az épületek tágasabbak, von­zóbbak lettek. Néhány ter­méknél gépesítették az ösz­össze is gyűlik jó marokra való fémpénz. Idejében, mert már nem messze, az utca könyökében hangzik az e vidéken ismert lakodalmi nóta: Elvágtam az ujjam, jaj de fáj / Figefa le­velet raktam rá ... A mama, kötényében szo­rongatva a sok aprópénzt, boldogan tipeg a kapu elejé­hez. S mikor fordulna be a vidám násznép, közrefogva az ifjú párt, hirtelen pénzeső zuhan rájuk. A nagymama — régen látott szokás hatalma alatt — mégis csak „áldást szór”. £ gy szürke, kopott fo­rintos pedig ugyan­csak jól „elrejtőzkö­dik” a menyasszonyi koszorú ráncaiban. És csak akkor per­dül elő vidáman, amikor az egyik férfivendég menyassz- szonytánckor jól megforgatja az ifjú arát... Asztalos Bálint szes folyamatot, újításokat vezettek be, s ezzel létszám­megtakarítást értek el, ugyanakkor hatékonyabbá tették a termelést. Kémiát tanulnak Szemmel láthatóan tökéle­tes a mázsaszámra készített zöldséges-rizses keverék is. Űj termék ez az egész kon­zerviparban. A szovjet ex­portra gyártott zakuszka csak itt volt új 1976-ban. Az em­lített és a nem említett ter­mékekből több mint 140 millió forint értékűt termel­tek az itteniek. A kedvezőt­len időjárás közvetve itt is éreztette hatását, de az utol­só negyedévben sikerült a tervet túlteljesíteni, ötszáz fizikai dolgozót láthatunk a régi és az új gépsorok mel­lett, nemrégiben rátértek a gyorsabb és gazdaságosabb konténeres szállításra. A ha­társzéli falu hajdani telepe híres középüzemmé fejlő­dött. Bocsi Sándorné betanított munkás: — Egyebek között kémiát, technológiát és munkavédel­met tanulunk. Itt dolgozik és velem tanul a férjem is. Ügy érzem, máris nagyobb tudás­sal és nagyobb felelősséggel dolgozunk. Tavasszal, a vizs­gák után még nagyobb kö­vetelményeket állíthatnak elénk. Egy másik, tanuló asszony, Varga Istvánná: — A dolgozók iskolájának nyolcadik osztályába járok, a lányom már gimnazista. Hogy miért tanulok ebben a kor­ban? Tagja vagyok a párt­nak és az egyik szocialista brigádnak. Ha a gyáregység fejlődik, nekem is fejlődni kell. 1977-ben megkezdik egy új üzemcsarnok építését, amely­hez korszerű szociális létesít­mények is tartoznak majd. A tervidőszak végéig 27-30 mil­lió forintot kap fejlesztésre a gyáregység. A jelentős beru­házás elsődleges célja nem a termelés ugrásszerű fokozása, hanem a jobb munkakörül­mények megteremtése. A lét­szám sem bővül jelentősen, maximum 550 fizikai dolgozó termel majd a gépek mellett a következő években. Hogy lesz-e új termék jövőre? „Az nemcsak tőlünk függ. A gyáregység alkalmazkodik az igényekhez”. Az igények és a lehetősé­gek jó összehangolásának is köszönhető, hogy a porcsal- ma—tyukodiak 1976-ban „tröszti szinten” is figyelem­re méltó eredményeket ér­tek el. Nábrádi Lajos Műszakonként 5500 darab kuplungtárcsát gyárt a kisvárdai VSZM a Csornai MEZŐGÉP megrende­lésére. Képünkön: Sarkadi Gábor csiszológépen munkálja meg a kapcsolótárcsákat. (G. B. felv.) Gazdálkodó tanácsok IRTA: DR. PAPP LAJOS ÁLLAMTITKÁR, A MINISZTERTANÁCS TANÁCSI HIVATALA ELNÖKE

Next

/
Thumbnails
Contents