Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
1976. december 25. KELET-MAGYARORSZAG 11 Egy nyelven mindenkivel... „Saluton, kamarado!" Telefonbeszélgetés — eszperantóul Mindenütt talál társat — Saluton, kamarado! Mi estus je via dispono. Azaz: „Üdvözlöm, elvtárs! Rendelkezésére állok.” Sipos Gyula: Piros gyöngy, fekete gyöngy, ennyi maradt az ágon, s a mag kis bolyhos szárnya, hogy a jövőbe Pálljon. Nem ig csak színlelnek az ágak, amikor félrenézel, hó-gömbbel megdobálnak. Nem elég ez a tél, nem elég diadalnak, egymásnak füst-jelekkel üzengetnek a falvak. Nagykucsmás öreg ballag vígan a szőlőhegyre, léptén a^hó felzümmög, mintha énekelne. Nem el nem eléjf^őrijlemnek, hasa alatt a nyúl is kelő füvet melenget. Téli táj Aktába zárt sorok r Ártó szeretet Az eszperantó szavak a nyíregyházi Honvéd utcai művelődési ház klubhelyiségében hangzottak el az eszperantókor vezetője, Járó Antal szájából. A kör szokásos foglalkozása előtt beszélgettünk. Járó Antal vasutas: MÁV-tanácsos, a pályafenntartási főnökségen csoportvezető. Középkorú, érdeklődő tekintetű ember — akik ismerik, az eszperantó megyei apostolaként emlegetik. Európa minden országából — Lassan harminc éve beszélek eszperantóul — 1947- ben lettem híve és elkötelezettje a mozgalomnak. Akkoriban itt Nyíregyházán nagy keletje volt: több százan tanulták ezt a mesterséges nyelvet. 1959-ben alakult meg az első kör a vasutas művelődési házban, a Toldi utcán. 1960-tól én vezetem — azóta sok szép élményben volt részünk, sok eredményt értünk el. Utána alakult meg az itteni kör, ennek is én vagyok a vezetője. Közben jókora aktatáskájában tűnik el a keze, s vaskos levél-, képeslapköteget emel ki. Végigpergetve a borítékokat, káprázik a szem: Európa szinte minden országának neve előfordul a postabélyegeken ... — Havonta negyven-ötven levelet kapok és írok. Mindenütt vannak eszperántis- ták, az UEA-nak, az Egyetemes Eszperantó Szövetségnek sok ezer tagja van világszerte. Akad, akivel már másfél évtizede levelezek, mondhatnám, barátok vagyunk — s még nem találkoztunk személyesen. Van jó néhány külföldi eszperantista, akivel viszont több ízben találkoztam — hiszen sok országban megfordultam már az eszperantó révén ... 1971-ben például részt vettem az Olaszországban, Ri- miniben rendezett UEA- kongresszuson, ahol több ezer különböző nemzetiségű eszperantista találkozott. Nagyszerű élmény volt! Egy nemzetközi kongresszus — ahol mindenki mindenkivel egy nyelven beszél. A szó átvitt értelmében is: hiszen közös a célunk. Az eszperantó jövőjéért, nemzetközi nyelvvé válásáért küzdünk. Nyílt levél Bizonyos szakmai büszkeséggel mutatja az eszperan- tisták lapjában, a Nyelv és Világban megjelent nyílt levelet, melyet 140 képviselő küldött 1976 júliusában az országgyűlés kulturális bizottságához: egy albizottság alakítását javasolják, mely a nyelv magyarországi alkalmazási lehetőségeit, távlatait vizsgálná, mérlegelve az iskolai oktatás bevezetését is... — Nagy eredménynek tartjuk ezt! Az eszperantó végtelenül logikus, ugyanakkor kifejező nyelv — életképességét bizonyítja, hogy az eddig alkotott több mint 400 mesterséges nyelv közül ez maradt meg szélesebb körben, és tovább fejlődött. A fejlődőképességét külön hangsúlyoznám — ezáltal vált élő nyelvvé. A vasutas eszperantisták nemzetközi kongresszusát 1977-ben az angliai Swan- wickben rendezik — ide készül Járó Antal több társával együtt. — Nagy izgalommal várjuk a kongresszust, amelyre már sok a jelentkező a vasutaskor tagjai közül. Számunkra könnyebb az utazás, hiszen szabadj együnk van Európában, és a kongresszuson kedvezményeket kapunk. De van olyan eszperantista, aki saját költségére is vállalja az utazást! Nekem van egy külön tervem is. Több, mint tíz éve levelezek Svájcban egy mozdonyvezetővel, aki többször is hívott látogatóba. Most végre útba ejthetném Lau- sanne-t... Utána felkeresem Párizsban egy másik levelezőtársamat, aki a vasúti minisztérium dolgozója, ugyancsak sok éves kapcsolatban állunk. — A levelezésben több érdekes eset előfordult már. Egy bolgár eszperantista sürgősen gyógyszert kért tőlem — azonnal elküldtem. Egy szovjet pedagógus a Hunga- ra Vivo című magyar eszperantó újság előfizetésére kért meg. Itt van ez a fotó: egy pardubicei levelezőtársam küldte nagy büszkeséggel. A veje is itt látható a jégko- rongozók között — válogatott! Még a csapat tagjainak aláírása is itt van a fénykép hátán ... A már említett francia eszperantista társam éppen most kérte: írjam meg a telefonszámomat, mert szeretne felhívni, hogy élőben is beszélgethessünk... A világ eszperantistái között nagy az összetartás: bárhová utazik az eszperantószövetség tagja, mindenütt talál társat, bármilyen nyelvet is beszélnek abban az országban, találkozhat beszélgető- és segítőpartnerrel. Ügynevezett „delegátusi” rendszert alakítottak ki: Magyarországon is a nagyobb városokban van egy-egy ilyen képviselő — neve és címe szerepel azon a világlistán, melyet a nemzetközi szövetség ad ki rendszeresen. „Gis revido!” — Nemrégiben esett szó arról, hogy Nyíregyházán is legyen delegátus ... Nagyon szívesen elvállalom! így, ha bármilyen nemzetiségű eszperantistát Nyíregyháza, a megye érdekel, esetleg ide készül, hozzám fordulhat segítségért, eligazításért... Kettős öröm ez: egyrészt megismertethetem szűkebb hazámat számos emberrel, másrészt pedig sok eszperantista társammal kerülhetek kapcsolatba... — Mi tre dankas vin! Gis revido! (Vagyis: nagyon köszönöm önnek, a viszontlátásra!) ... A megyében az elmúlt évben több mint ötezer veszélyeztetett körülmények között élő kiskorút tartottak számon. A gyámügyi akták száma pedig meghaladta a 26 ezret, ami azt jelenti: ennyi esetben kellett a gyámhatóságoknak családi ügyekbe beavatkozniuk. Az akták gyermeksorsokat zárnak magukba. Leggyakoribb okok: a rendezetlen családi élet, a brutalitás, a férj és feleség között a végsőkig kiéleződött ellentét. Természetesen sokszor az élet nem várt eseményei hozzák úgy, hogy a gyerekek sorsa felett a gyámhatóságoknak kell dönteniük. B. Irénke sorsát pedig az ártó szeretet keserítette meg. Ö a válás után mamájánál maradt, aki minden eszközzel megakadályozta, hogy Irénke az apával is találkoz- hassék. A mama a gyereket bújtatta, majd különböző igazolásokkal akarta a gyámhatóságot is félrevezetni. Az ügy magasabb fórumokat is megjárt, így a minisztériumot, végül így sikerült az apának elérnie, hogy gyermekével töltheti ezután a szabadságát, melynek a kislány is örül. Megyénkben 2760 állami gondozott gyermek van. Valamennyien egy rövid időre a Nyíregyházán lévő megyei gyermek- és ifjúságvédelmi intézetbe kerülnek, ahol szeretet, gondoskodás, otthonosság veszi őket körül. Ezalatt pszichológus és pedagógus foglalkozik velük. A pszichológus deríti ki, hogy kit kell feltétlenül nevelőszülőknél elhelyezni, kit intézetbe, s melyikbe, hol? Az intézet nevelőszülő-felügyelői pedig azt kutatják, hol, melyik családnál fogadják ezeket a gyerekeket szívesen. A nyíregyházi intézet egyik szobájában tabló áll, és örömmel mutatják a felügyelők, hogy ebből orvos, mérnök, tanár lett. — Pista már katona, s amikor hazaengedik szabadságra, a nevelőszülőkhöz négy. Keresetét is mindig nekik adta, s most hallottam, hogy 500 forintos ifjúsági takarékbetétkönyvet váltottak neki. Amikor megkérdeztem a szülőket: nem lesz ez sok?, azt válaszolták, ha Pista keresetéből nem futja, majd ini megpótoljuk, hogy legyen neki! — B. Marika esküvőjére kaptam a napokban meghívót, és személyesen is megkeresett, hogy feltétlenül menjek el. A nevelőszülők rendezik az esküvőt és nászajándékba Marika konyha- és szobabútort kap. — Ballagások idején tömérdek meghívót kapunk. Mindegyikre el szoktunk menni, és emlékbe ajándékot viszünk. Olyan jó látni, hogy ott vannak a nevelőszülők is, úgy, mint az édes szülők. — Nagyon örülünk annak is, hogy a továbbtanuló gyermekeinket — akik az iskolai időben kollégiumban laknak — a szünidőben, mint most karácsonykor is, meghívják a nevelőszülők. B. Julikát már el is kérték. A gyerekeknek búcsúzáskor ajándékot vesznek, nem ritka közöttük a karóra, és más hasonló értékes ajándék. Ezek a gyerekek úgy hagyják majd el az intézetet, hogy van hová hazamenniük. Létezik egy számontartó. hefogadó közösség. n Súittet. Gtxtí. Jó estét, nagyurak! Ide hallgassanak! Pásztortársaim betlehemmel vannak. Mit felel a gazda jó éjt mondójának, Bejöhetünk-e, vagy nem? — Ha igennel válaszoltak, akkor bejött az első pásztor után a két angyal is — idézi fel az ősöktől meg mit mondó- kákát népes családja körében a gégényi Horváth József, összesen tizenheten ülünk a nagy asztal körül. Nem mintha nem lenne több helyiség a tágas lakásban, de szeretnek együtt lenni. Nemcsak a munkában, — ahol egy brigádban dolgozik a vízügynél a hét Horváth, az apa és mind a hat fia —, de odahaza is. Horváth Józsefnek és feleségének nyolc gyermeke van, s tizenkét unokájuk. Esténként összegyűlnek a szülői házban. A kisebbek még nem betlehemeztek, tágra nyílt szemekkel figyelik apjuk szavait, akinek ízes kiszólásain jóízűen nevetnek. Józsi bácsi kicsi korában tanulta meg a karácsonykor elmondott verses szövegeket, nótákat, s bár azóta sokszor érett meg a búzaszem a földeken, nem felejti el azokat. Olyan tökéletes beleéléssel eleveníti meg a betlehemeseket, hogy bár egymaga személyesíti meg őket, maguflk előtt látjuk a fura öltözetű, mókagósféfobeteket. — A két pásztor, s a .-kétaegyal fehér, bő inget, csipkés fejükön fehér, krepp-papírral bevont sisakot viselt, melyről oldali'Iro^AiJ'n/ezalagok lógtak le derékig. A két pásztor vállán pL ros, az angyalok vállán pedig zöld színű szalag volt átvetve. Az öreg hosszú szőrű bundát viselt, a fején kifordított bundasapka volt, amelyikre egy tollas libaszárnyat kötöztek. Álarc takarta az arcát, szakállt és papírt ragasztottak neki, láncot és kolompot vitt magával. A miénk tavaly Gégényi betlehem majdnem egy méter hosszú volt, öttornyos, a két angyal vitte, s benne juhász- és szamárfigurák, jászol, s abban egy kis Jézus- figura. Még elemmel működő villan! szereltünk bele. — Szóval, amikor bejött a három Tdi lehemes, akkor együtt énekeltek. Aztán mondja a pásztor: — Szerencsés jó napot e házi gazdának, hozzá tartozó összes családjának. Dicsérem a Jézust, megkövetem szépen, hogy ily késő házába beléptem. Pásztorember oda veszi útját, ahol nyitva találja a háznak ajtaját. Hej, de sajnos, hogy be kell vallanom, éjjel-nappal talpon kell állanom. Ha talpon nem állok, juhaim közt vad farkasok dézsmálnak. Az éjjel is a farkas a bárányom közül ellopott vagy hatot. En is felfogtam a botot, hátára cserdítettem vagy hatot. Ekkor újra énekelnek, majd az egyik angyal azt mondja: — Nem azt mondom én pásztorpajtás, hát a másik pásztorpajtásod hol hagytad? Erre az első pásztor: — Egyet füttyentek, kettőt dübbentek, juhászok módjára, az is megérkezett szívem fájdalmára. Megzörgeti a kezében lévő csörgős botot, s akkor bejön a másik pásztor: — Adj isten, jó napot, lám, én is itt vagyok, vad farkas bőr bundámban. Ez lyukak jaj, nagyok, ezt is a farkasok vágták, de levágni nem tudták, mert jó pásztor vagyok. Midőn a császárnál nagy ebéden voltam, híres, nevezetes ételeken éltem, fe- :ete levesem sapkámmal hörböltem. Erre azt kérdi az angyal: Mondd meg pásztorpajtásom, mi t az első tál étel? Pásztor: — Csirkevisítás, bagolynyerítés, vad- disznóröfögés, mellé egy nagy kemencenyögés. (A Horváth gyerekek nagyot nevetnek a válaszon.) Erre mondja az angyal: — Nem azt mondom én pásztorpajtásom, zengjünk el egy pásztori vigasztalást. S folytatódik a rigmus a betleheme- sekről, az öregekről, fiatalokról, s a legkisebbekről. Majd mindnyájan énekelnek egy nótát, aztán azt mondja az öreg: — Nem azt mondom én, pásztorpajtásom, még nekem lenne egy kis hátrányom is. # Pásztor: — Mi az, öreg? öreg: — Egy jó magyar szóló. S akkor énekelni, táncolni kezd: — Oldal kolbász, szalonna, az öregnek jó volna, jó volna, ha volna, ha a gazdasz- szony adna. Majd azt mondja: — Látom, a gazdának jó szíve szándékát, kezében forgatja a nagy kassza kulcsát. Nekünk is juttathatna egy pár forintocskát. Te meg, öreg szolga, ne hallgass gazdádra, töltsél bort a pásztorok számára. Ittál-é már, öreg? öreg: — Itt állok, nem látod? Pásztor: — Itt a kulacs, igyál. öreg: — Talán nincs is benne. Pásztor: — Van még a mi házigazdánknak egy-két liter bora. Ha tölt, tölt, ha nem, az az ő dolga. — Nézd meg, öreg, hány óra? öreg: — Háromnegyed hatra elmehettek haza. A pásztorok kifelé mennek, s éneklik: — Noszoly, noszoly, jó gazda, eressz minket utunkra. Házadra, magadra, szálljon isten áldása. Az öreg még mindig sündörög: — Isten áldja meg e háznak gazdáját, töltse be üres kamoráját, a göringy hordja el az aprómarháját, az öreg szeresse el a legszebbik lányát. S aztán ő is kimegy. Horváth József emlékezetében megjelennek a régi szép napok, amikor ő is bet- lehemezett. öten járták a falut, bekopogtak minden ház ajtaján, s az ősöktől tanult játékokat újra és újra felidézték. A karácsony ezáltal is vált olyan emlékezetes ünneppé. Ma már sok helyen nem szívesen látják a betlehemeseket, azt mondják, kérögetni mennek, pedig ez nem így van. Sasríaíh van ennek a régi népszokás- idot feledve játszanak a szereplői, .jTÍAiéVbek, fiatalok egyaránt. Nagy ese- 'méLy^ szamukra, s már jóval az ünnepek flott • elkészítik a különféle jelmezeket, nagy leleménnyel csinálják a szükséges eszközöket, hogy karácsonykor örömet, vidámságot vigyenek másoknak, s maguknak is. Ua!aJrfr(
