Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
10 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 25. HL MIT TUD Vass Loránd tiszthelyetteshallgató jódli- zás közben. A dhattuk volna a Katonák a Ki mit tud-on címet is, hiszen ez az írásunk erről szól, képeink azokat ábrázolják, akik jól helytálltak a „csatasorban”. A Ki mit tud azonban szélesebb terjedelmű, mert az olvasótól kérdezi: Ki mit tud például az első Ki mit tűdről? — Ki volt az első Ki mit tud legnagyobb meglepetése? Bizony, a íüttyös Hacky Tamás produkciója volt. Sokan gyanakodtak, hogy elrejtett valamit a szájában és annak a segítségével képes olyan csodálatosan fütyülni. Ma már füttyével a fél világot meghóditotta. — Melyik Ki mit tud-on tűnt fel Kovács Kati? Az 1965-ös Ki mit tud-on Kovács Kati, egri versenyző nyerte a táncdaléneklés kategóriában az első dijat. — Ki volt ebben a kategóriában a második? Harangozó Teri — hangzik a helyes válasz. Mind a két táncdalénekes már nemzetközi hírt szerzett tudásával. Sorolhatnánk — és hosszú lenne a névsor — azok nevét, akik a Ki mit tud-on tűntek fel. Csak néhányat: Schiff András, Szegvári Menyhért, Monyók Ildikó, Gálvölgyi János stb, stb ... A hadseregben általánossá vált az ifjúsági klubélet, mert ma már köztudott, hogy a katonák kulturális igényeinek kielégítésére tett erőfeszítések megtérülnek — a kiképzésben. Ügy is mondhatjuk: a közművelődés igen fontos politikai és kiképzési tényező. A kulturális munkához a feltételek adottak. E feltételeket kihasználják a katonafiatalok és megrenA Kőtörő beategyüttest még látni fogjuk a televízióban. Nagy sikert aratott a Nyírség tánccsoport és nagy küzdelemben lett második. (Hammel József felvételei) dezték az egység és magasabb egység Ki mit tud döntőit. Ezt követően a legjobbak részt vettek Vácott a néphadsereg Ki mit tud döntőjén. A nyíregyházi helyőrségből is eljutottak a döntőre. Mégpedig tánc- és népzenészek, tánccsoport és szólisták. És az eredmény? Katonás! A Kőtörő beategyüttes első helyezést ért el. Ezzel jogot nyert a televíziós szereplésre. A Nyírség tánccsoport és a citerazenekar második, a Kassák irodalmi színpad és Vass Lóránd tiszthelyetteshallgató — szólistaként — harmadik helyezést ért el. (Hammel—Sipos) Szorgalmatostól hosszú az út... Mit ajánl a szakmunkásképző? — SZORGALMATOS: UGYE FURCSA NÉV? A HÚSZAS ÉVEK TÁJÁN RAJZOTT KI IDE A FALUBÓL AZ A RÉTEG, AKINEK MÉG EGY HOLDJA SEM VOLT. KEMÉNYEN, SZORGALMATOSÁN ÉLTEK, MERT ÉLNI AKARTAK. AZ Ö UNOKÁIKAT NEM KELL A MUNKA SZERETETÉRE TANÍTANI. VELÜK SZÜLETETT. BÁR A VALÓSÁGBAN CSAK PÁR KILOMÉTER TISZA VASVÁRI SZORGALMATOSTÓL, MÉGIS HOSZ- SZÜ AZ ÜT, HA A GYEREKEK JÖVŐJÜKET TERVEZGETIK. NYILÁNSZKY MIHÁL, Y- NÉ, a szorgalmatosi iskola igazgatója mutatta be ezekkel a szavakkal hetedikes és nyolcadikos diákjait a Tisza- vasváriban rendezett pálya- választási napon a szakmunkásképző intézet nevelőinek és a pályaválasztási tanácsadó intézet munkatársainak. Ebben az évben mindössze 14 nyolcadikos végez. Az utánpótlás már sokkal több, összesen 150-en tanulnak ebben az iskolában. A végzősök nagy része olyan szakmát választ, amelyet a tisza- vasvári 115-ös számú szakmunkásképzőben oktatnak. Az iskola is kitett magáért. Nyolc választható szakmáját — amelyre 330 fiú és 30 lány jelentkezését várják — változatos módon igyekezett bemutatni, megszerettetni. Több száz diák fordult meg néhány nap alatt a filmvetítésen, a pályaválasztási kiállításon, a szaktantermekben és a tanműhelyekben. A jövő tanévben hegesztő, központifűtés- szerelő, gépi forgácsoló, géplakatos, vas- és fémszerkezeti lakatos, mezőgazdasági gépszerelő és gyógyszergyártó osztályokat indítanak. Két szakmával állnak „hadilábon”, ezekkel már tavaly is küszködtek. Kevés a jelentkező esztergályosnak és gyógyszergyártónak. . — Szeretnék egy példát elmondani — szól ezzel kapcsolatban Szincsák Ferenc, a szakmunkásképző intézet igazgatója. — A leninvárosi gyár és gépszerelő vállalat már évekkel ezelőtt komoly összegű szerződéseket kötött tanulóival, ha nem divatos szakmát választottak. A környék üzemei ezzel szemben most kapnak észbe, ajánlanák már a pénzt, de nincs kinek. VAJON CSAK DIVAT és nem divat dönti el a választást? Mit tudnak a szorgalmatosi gyerekek a választható szakmák köréről? íme, néhány nyolcadikos véleménye: Szegedi Gizella, Nádudvari Ildikó és Kovács Julianna nem talált a környéken olyan szakmát, amelyet érdemes lenne választani. Hárman együtt döntöttek a tiszalöki Hódiköt mellett. A nyolcadik után azonnal munkába állnak, a továbbtanulást később, munka mellett a gyárban tervezik. Ismerősükkel jártak az üzemben, megtetszett, mert könnyű, s mást nem is kerestek. Kacsó Imre a 115-ösbe jön, de még nem tudja, melyiket szeresse. Rövid gondolkodás után mégis kivágja: — A hegesztő lesz a legjobb, mert azt hallottam, hogy az mehet külföldre. Oláh Piroska egyik kedvence a kémia. Egy ideje már arra vágyik, hogy vegyszerek, lombikok között fog dolgozni, az Alkaloidába készült gyógyszergyártónak. Szülei azonban lebeszélték. Jobbnak látják, ha gyors- és gépírónak jelentkezik. Rácz Zoltán, mint egy kis tudós, apró, törékeny, szemüveges. ö is gondolkodott egyidőben az Alkaloidán, ám a gyógyszergyártó helyett végül is a mezőgazdasági gépszerelő szakma mellett döntött. Különleges indokkal, azért, mert édesanyja a vegyészeti gyárban dolgozik. Az édesanyával, Rácz Já- nosnéval is találkoztunk azon az üzemlátogatáson, amelyet a pályaválasztási napon az iskola és a gyár szervezett. — Nem szóltunk bele a gyerek gondolataiba — mondta, majd elgondolkodva hozzátette: — Az apjával ritkábban találkozik, mert Pesten dolgozik. Ha én hazamegyek, azonnal a gyár jut eszébe. Mert tudja, a ruhánkban, a hajunkban hazavisszük a vegyszerszagot. Nem bánom, hogy más szakmát választott, én sem ajánlottam volna, hogy itt dolgozzon. AZ UTÁNPÓTLÁS gond a vállalatnak is, a szakmunkás- képző intézetnek is. A vegyi anyagok miatt elsősorban fiúk jelentkezésére számítanak, mert nőket nem minden üzemben foglalkoztathatnak. Ehhez a gondhoz még egy kiegészítést ad a szakmunkásképző igazgatója. — A megyében egyedül mi foglalkozunk ilyen képzéssel, tehát azt is tudom, hogy a budapesti Chinoin is érdeklődik. Nem tilthatjuk meg a gyerekeknek, hogy oda jelentkezzenek, ahová akarnak; jobb lenne, ha itt maradnának a megyében. Ezért próbáljuk meg ezeken a pálya- választási napokon rokonszenvessé tenni választható szakmáinkat. „Szeretjük a falut...” — Elmegyünk innen, ha összeházasodunk. Városban akarunk élni. Meg sem köthetnek — erősködik Pálinkás János gépszerelő. Balogh Kati erre iszonyúan zavarba jön. Míg János elő nem került éppen az imént mondta, hogy jól érzik magukat itthon, a faluban, nem kívánkoznak el innen. Akkor most mi az igaz? Kati pirul, a fiatalember válaszol a miértre. A gyárakban mások a munka- körülmények, a városban más az életforma is. Hogy milyen? A munkán kívül más is van. Kényelmes otthonok, olvasgatás, kikapcsolódás, kirándulások a megyében, az országban. De hiszen Pálinkás Jánosnak van gépkocsija! Jegygyűrű előtt A két fiatalt a falu már jegyesekként tartja nyilván. Nem pletyka ez, mert egy éve járnak együtt, mindkét szülői ház tudtával és enge- delmével. Sőt, gondoltak arra is, felhúzzák a gyűrűt. De János, aki 21 éves, még nem volt katona, várható, hogy behívják. „így nem tudjuk, mitévők legyünk”-— bizonytalankodott Kati. „Más is nősült a szolgálat előtt, vagy közben” — így János. Encsencsi vallomások Hogy másként akarnak élni, mint a szüleik? Baj ez? Dehogy! Amióta világ a világ, a fiatalok másként, tartalmasabban szerettek volna élni. Csakhogy ez falun most sem egyszerű. Hiszen még a divatosabban öltöző lányt vagy fiatalasszonyt is megszólják — értetlenkedtek beszélgető partnereim. Azt sem értik, mi a kifogás a tsz központjában kialakított ifjúsági klub ellen, ahol hetenként három- szor-négyszer összejönnek. Ma este például a politikai oktatás esedékes, amelyet a községi tantestület két fiatal pedagógusa, Barsy Ildikó és Czeglédi Gizella vezet. Mint a tsz-községi KISZ-szervezet vezetőségének tagjai kapták és vállalták ezt a munkát. Megszólják az embert... Szombaton meg vasárnap kötetlen a program, zenét hallgatnak, táncolnak. S ilyenkor nemcsak a KISZ- esek, a községben dolgozók, hanem a diákok és a távol dolgozó, hazajáró fiatalok is vendégei a barátságosan berendezett klubnak. Csupán az encsencsi, nemcsak a nevében Virágzó Tsz-nek hozzávetőleg 80 KISZ-korosztályú tagja, illetve alkalmazottja van pillanatnyilag, így aztán a hétvégeken gyakran bizonyul szűknek a nagyterem. Mes- terné, Magdika néni, a könyvelő patronálja őket a párt- szervezet megbízásából, rendszeresen eljár közéjük, még vasárnap is. — A falu ítélete szigorúbb, kérlelhetetlenebb mint már a városé. Könnyen megszólják az embert — osztja társai véleményét az egy éve asszony, húszéves Üvegesné. — Ezért maradtam én is el a KISZ- szervezetből, a klubból, amikor férjhez mentem. „Üres lenne a ház” Aki ismeri a sudár termetű, szőke hajú, barna szemű encsencsi Fedics Ilonát, nem csodálkozik azon, hogy éppen rajta akadt meg a szeme a nyírbélteki Üveges Gyulának, aki itt a tsz-ben kertész szakmunkás. Még sorkatonai szolgálata idején feleségül vette a kislányt. Azóta az ifjú férj szüleinek házában laknak Nyírbél teken. Nagyon várják, hogy megkapják a kocsit, mert akkor az időjárástól függetlenül kényelmes lesz az átjárás. A tsz felkínált ugyan egy szolgálati lakást Encsencsen a fiatal párnak, de az Üveges szülők ragaszkodtak hozzá, hogy náluk lakjanak. — Igazán jól megvagyunk. Megértem anyósomékat, üres lenne a ház nélkülünk. De majdcsak megbarátkoznak a gondolattal, hogy mi is szeretnénk magunknak önálló otthont. Tervezgetünk. Két gyereket szeretnénk majd... Bennünk is felvetődött hogy esetleg elmennénk Debrecenbe. De csak mint lehetőség jött szóba, ennyiben is maradt. Szeretjük a falut, olyannak, amilyen. Azt hisíém, nem is tudnánk városon élni. A fiatalok keményen dolgoznak Mester Ferencnek, a tsz elnökének szavaiból már az első mondatoknál kitűnik, jól ismeri a fiatalok problémáit és mert együtt érez velük, keresi a megoldás útját is: — Megközelítően sem tudjuk még azokat a munkafeltételeket megteremteni, amire az ipar képes. Nagyon drágák a gépek, meg aztán hol vagyunk még a teljes gépesítettségtől?! Sok még a kézi munkaigény a mezőgazdaságban. A szociális és más létesítmények építését — amelyekkel kímélhetnénk az embert — nagyon megdrágítják a különféle és sokszor agyonkomplikált előírások. Ezért a mi fiataljainknak nagyon keményen kell dolgozniuk és sokszor mostoha körülmények között. Nem tudjuk őket kellően becsülni ezért. Kell a szakember Persze, amit tudnak, megtesznek értük. Már iskolás korukban feléjük nyúlnak. Az általános iskola és a tsz között igen jó a kapcsolat. S hogy bezáruljon a kör a leg- fiatalabbakkal: a most folyó óvodabővítés-korszerűsítés anyagi fedezetéhez is hozzájárultak. Vagy például az is milyen jó most, hogy kineveltek maguknak egy fiatal szakmunkásgárdát a gépműhelyben, lehetővé téve ezzel több gyereknek a -szakmatanulást. Küszöbön az egyesülés a Hajnal Szakszövetkezettel, területük megduplázódik. Mennyire szükség lesz a gépekre és a hozzáértő szakemberekre! Az ott dolgozó Pálinkás Jánosra is. Hogy elmennek? Nem fognak elmenni — mondta elgondofkodón, de a teljes bizonyosság hangsúlyával a tsz elnöke. Bizonyára ő tudja, kire számíthat, s kik azok, akiknek egy ilyen faluból elkívánkozó gondolata csupán a „hogyan tovább?”, az útkeresés része. K E
