Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
XXXIII. évfolyam, 305. szám ÁRA 1,20 FORINT 1976. december 25., szombat ' \ REÁLIS VÁGYAK K ívánni mindenki tud, mondják, s így igaz. Amint az ember gondolkodni kezdett, kívánságokat is úgy formált. Ám ezek a különböző korok, viszonyok tükreiként fölfogható vágyak legtöbbször beváltatlanul maradtak. Nem csupán azért, mert némelyik elrugaszkodott a valóságtól, hanem mert a gazdasági, társadalmi berendezkedés szigorú korlátokat szabott a tervezgetőknek, s csak nagyon keveseknek adta meg, hogy amit akarnak, azt elérhessék. Kívánságaink ezután is csak olyan sorrendben, gyorsasággal teljesülhetnek, ahogyan ma cselekszünk, amilyen módon lerakjuk a holnapok alapjait. Ez az, amiről olykor elfeledkezünk, vagy nem akarunk tudomást venni, holott a szárnyaláshoz szárnyak kellenek. / Lássuk csak, mit aggatnánk a kívánságok karácsonyfájára. Hagyjuk most azokat, akik torban dalolnak, s lagziban sírnak, mert a vakvéletlen, a szerencse sóhajtozása még senkit nem tett emberibb emberré. Aki nem bízik önmagában, annak jövője is keveset igér. Nézzük tehát azokat, akik tudják, mikor mi a helyénvaló, ismerik képességeik és vágyaik viszonyát, erejük megsokszorozódásának lehetőségeit, a társadalom bonyolult áramköreiben. Biztos, hogy tízezrével lesznek családok ahol a játékos képzelet díszítette fenyőre elsőként, s a legfőbb helyre az új otthon kívánsága kerül. Tavaly majdnem százezer, egészen pontosan 99 588 lakás készült el, s lám, mégis mennyi vágy maradt még kielégítetlenül! Az ötödik ötéves tervben másfél millió ember veheti le a kívánságok fenyőjéről a teljesült óhajt, mert 430-440 ezer lakásnak kell felépülnie. Kell, ám e négy betű kötelezettségek tömegét helyezi vállainkra, nemcsak építő- és szerelőmunkásokéra, tervezőkére, beruházókéra, hanem az egész társadaloméra. Mert pénz szügségeltetik hozzá, s építési terület, különböző anyagok, szerelvények hegye, szállítóeszközök, gépek garmadája, s mindenféle dologi javakon túl szív, becsület, pontosság, felelősségérzet. Í me: csüpán egyetlen a fenyő ágait ellepő vágyak közül, s máris mennyi teher, munkp, teendő, vele gond, idegesség, szervezés, egyeztetés. Igen. Jól oldoz, ki jól köt. A kettő nem választható külön, mert aki aratni akar, annak vetnie kell. Mi tagadás, vetünk. Hiszen pillantsunk csak a fáról levett, s köréje rakott ajándékokra, mindarra, ami már megfogható, ami a mienk, s emlékezzünk, valamennyi kívánság volt tegnap, vagy tegnapelőtt./ Bizonyára maradt teljesítetlen tervünk is, adósság tehát, mert magunk sorsában, társadalmi emelkedésünk útján olykor a lehetségesnél lassabban léptünk, vagy éppen kerültünk. Ki legyen a szemrehányás címzettje? Okok és okozatok szövevényében mindannyian ott vagyunk, s bár mulasztásunk esetleg csak annyi, hogy hagytuk, történjen úgy egy és. más, ahogyan végbement részesedésünk tagadhatatlan. Ki a tengeren jár, nem léphet alkura a szelekkel, ha haladni akarunk, akkor a kockázatokat, a terheket, az akadályokat is vállalnunk kell. Mégis, föl-fölbukka- nó aggodalom, hogy meglehetősen népes, lassan fogyó azok tábora, akik csupán a parton állnak, vízre nem szállnak, akik kívánni tanultak meg, de cselekni még alig, vagy sehogysem. Talán nem véletlen, sőt, egyenesen törvényszerű, hogy ők a legserényebbek a társadalom állította ünnepi asztal körül, ők szeretnék kívánságaik túlméretezett fenyőjéhez hasonlóan az ajándékok fáját is a leggazdagabban díszíteni. A kívánságok megfogalmazásának jogát senkitől sem tagadhatjuk meg, ám társítanunk szükséges hozzá —, s mind szorosabban, következetesebben — a tettek alapján történő sorolás jogát. Hatalmassá növeszthetjük a kívánságainkat hordozó fenyőt, mert helye van ott az egyéni boldogulás ezerfajta tervének éppúgy, mint a kisebb és nagyobb embercsoportokat átfogó reális vágyaknak. Ismeretesek a jövő évi népgazdasági terv fő jellemzői, ahogyan a középtávú népgazdasági program céljai úgyszintén. Az ezekben megfogalmazottaknak mindenképpen rá kell férnie a fára, az ipari termelés emelkedő mértékének nem juthat kisebb szerep az ágakon, mint a munkából származó jövedelmek gyarapodásának, a 17-18 ezer bölcsődei helynek, melyet megint csak sokféle szálra bomló igyekezettel lehet 1980-ig tető alá hozni. Talán emberi gyengénk, hogy utóbbiak hamarabb ott függnek a kívánságok fenyőfáján, mint az előbbiek és a hozzá hasonlók. Ám meglehet, e gyengénk tudatunk tükre, annak megmutatója, hogy némely dolgunkban még gyermekként örvendezünk annak, ami a „mienk”, amit a magunkénak tudhatunk, s elfelejtjük: ebben az országban minden a mienk, tehát a teendők elhordható hegye is az. A z erősen felvont íj hamar elpattan: ne aggassuk úgy tele kívánságaink sudár fáját, hogy ága törjön, törzse hajoljon. Tegyük rá mindazt, amire tehetségünkből, erőnkből, képességeinkből futja, amit, ha kemény munkával is, de elérhetünk. Nem a fa díszessége mutatja meg igazán a holnapot, hanem az, ami rajta függ: kezünk közelségében maradt-e, vagy megfoghatatlanul távolra, magasra került. Ma még ebből is, abból is bő marokkal rakunk fenyőnkre, lassan szívódik fel gondolatvilágunkba az arányok fontossága, a kívánt és a megtehető különbözősége. Ahogy arányérzékünk finomodik, úgy alakul át a kívánságok fenyője ajándékok mindennapi karácsonyfájává. ÉV VÉGI SZÁMVETÉS Rekordtermés gyümölcsből, több a sertés Búza, rozs — nagyobb területen Megyénk mezőgazdasági üzemeiben az 1976-ban megtermelt áruk összesített mennyisége millió tonnákkal fejezhető ki. Burgonyából például közel 200 ezer tonna, cukorrépából több mint 200 ezer tonna, gyümölcsből félmillió tonna termett. Az 1976. évre megyei szinten tervezett 3,5-4 százalékos, a termelőszövetkezetek vonatkozásában 5-5,5 százalékos, az állami gazdaságok területén 5,5-6 százalékos termelésfejlesztést mezőgazda- sági üzemeink teljesítették. Az elért eredmények értékét növeli, hogy az időjárás a kitavaszodástól a betakarításig rendkívül kedvezőtlen volt. A legnagyobb veszteséget az aszály okozta, különösen a burgonyánál, a kukoricánál és a takarmánynövényeknél. Az agrotechnika helyes, szakszerű alkalmazása, a minden területen megnyilvánuló erőfeszítések mérsékelték a tavaszi fagykárokból, a nyári szárazságból adódott veszteségeket. A nagyüzemi gazdálkodás erejét, képességét bizonyítja, hogy a népgazdaságilag is elvárt, a megyében kiemeltként kezelt termékekből: dohány, zöldség, burgonya, tej és tejtermék — a tervet teljesítettük, túlteljesítettük. A búzatermés átlaga után (1975-ben 25 mázsa, 1976-ban 30 mázsás átlag volt hektáronként), a dohány és a zöldség termésátlagai haladták meg legjobban az 1975. évi szintet. Rekordnak számít a gyümölcstermelés eredménye és kiváló a tejtermelés 7 százalékos növekedése. Ez utóbbi úgy következett be, hogy némileg csökkent a szarvasmarha-állomány, javult viszont az állatállomány minőségi összetétele, a takarmányozás, az állategészségügyi helyzet. Mezőgazdasági üzemeink aratás után 7 ezer hektáron vetettek másodvetést tömegtakarmánynak. Ez is egyik eredményes módja volt az aszály okozta veszteségek ellensúlyozásának. Az állattenyésztés egyéb ágaiban, a sertéstenyésztésben, a juhtenyésztésben, baromfitenyésztésben szintén jó eredményeket értek el mezőgazdasági üzemeink. Sikerrel járt minden olyan kezdeményezés, akció, amely a sertésállomány növelését szolgálta. Szeptember végén 8 ezerrel több koca, 17 ezerrel több sertés volt a megyében, mint egy évvel korábban. A juhtenyésztés fejlesztésére az exportlehetőség hatott kedvezően. A mezőgazdasági termelés növekedését kedvezően befolyásolták a különböző növényekre, gyümölcstermelésre, állattenyésztésre szakosodott iparszerű termesztési módok. 1976-ban két dohány termelési társulás, két gyümölcstermelői társulás, burgonyatermelői társulás, növényvédő társulás, gyepgazdálkodási társulások és még számos sajátosan megyei társulás jött létre, vagy fejlődött tovább. Sikeresen dolgoztak az országos kiterjedésű rendszerek helyi taggazdaságai is. A több termék érdekében az eszközhatékonyság, a gazdaságos és jövedelmező termelés magasabb szinten valósult meg. Eredményeink mellett — az időjárástól is függetlenül — főleg az őszi érésű növények termésének betakarításánál voltak gondjaink. A hatalmas tömegű termés időben, jó minőségben történő betakarítása a jövőben az eddigieknél alaposabb szervezést, jobb munkaerő- és eszközgazdálkodást igényel. Idén végzett munka, de már a jövő évi termelési eredményeket alapozza meg az őszi kalászosok vetése, a tavaszi vetések alá történő szántás. Mezőgazdasági üzemeink búzából 2, rozsból 4 százalékkal vetettek többet a tervezettnél. A felszántott terület 120 ezer hektár, több mint bármikor. Kihordták az üzemek a több éve felgyülemlett istállótrágyát is és nagy a szorgalom a gyümölcsöskertekben, a fák ápolásánál, metszésénél. Mindezek jó alapul szolgálnak ahhoz, hogy a megyei pártbizottság december 21-i határozata alapján a mezőgazdasági üzemek teljesítsék, túlteljesítsék jövő évi feladataikat. Kellemes ünnepeket kívánunk olvasóinknak!
