Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-24 / 304. szám
> 4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 24. Kádár János látogatása (Folytatás az 1. oldalról) rószerelvénnyel folytatja útját. Elidőztek a „Klinikák” állomáson. A mozgólépcsők közvetlenül a járdaszigetre viszik fel az utasokat. A felszíni csarnok oldalfalait, oszlopait ízléses — sárga és piros — nemeskő és műanyag burkolattal vonták be. Kádár János elismeréssel állapította meg, hogy szép hangulatos, otthonos ez az állomás is, oi- zonyára elnyeri majd az utasok tetszését. Nagy érdeklődéssel szemlélték a vendégek a Ferenc körúti állomást: a felszín alatti csarnok falait tengerkék burkolólapok fedik, az oszlopokat ezüstfehér alumíniummal vonták be. Az építkezés vezetői elmondták Kádár Jánosnak, hogy a csomópontok között ez lesz az egyik legforgalmasabb. Ezért ide négy mozgólépcsőt építettek. Négy lécsősor hozza-visszi az utaso_’ kát a Kálvin, téren is, ahol a főváros legnagyobb — mintegy 4700 négyzetméter alapterületű — gyalogos aluljáróját alakították ki. Megmutatták a házigazdák Kádár Jánosnak a Kálvin tér felszíni rendezését. A Központi Bizottság első titkára dicsérte az útpályák korszerű megépítését, a környék rendezését, az épületek megszépült arculatát — mindez bizonyára kellemes benyomást tesz az erre járókra. A Kálvin tér és a Felszabadulás tér közötti utat Kádár János a metrószerelvény vezetőfülkéjében tette meg, s közelebbről is megszemlélte a vonalalagutat. Elismeréssel nyugtázta az alagútépítők teljesítményét: naponta átlagosan 5 méter hosszú alagutat építettek. A Felszabadulás téri állomás — a főváros kelet—nyugati közúti tengelyének utolsó pesti csomópontja — egyben a metróval megtett út befejező állomása volt. Kádár János és a többi vendég ezután a felszínen tájékozódott a Felszabadulás tér ötletesen megoldott átépítéséről, a forgalom lebonyolításáról. Kádár János elismeréssel szólt a metróépítők, a felszíni rendezésben részt vett vállatok munkájáról. Meleg szavakkal gratulált nagyszerű teljesítményükhöz, az eredményekhez, amelyeket a vállalatok munkáskollektívái közös erővel értek el. A Központi Bizottság első titkára ezt követően a Budaörsi út—Alkotás utca—Hegyalja út kereszteződésében megépített új csomópontot tekintette meg. Mint a munkálatok vezetői elmondták: az átépített Bah-csomópont a kelet—nyugati közúti tengely. a budai körút és a balatoni M 1-es, M 7-es autópálya bevezető csatlakozásá- aan teremt korszerű, nagy átbocsátó képességű, biztonságos forgalmi kapcsolatot. A vendégek a Budaörsi úti oldalon lévő gyalogos aluljárón át rövid sétát tettek a híd környékén. Kádár János megjegyezte, hogy a felüljáró építői láthatóan szép és nagy munkát végeztek: a Budaörsi utat a Hegyalja úttal összekötő felüljárón bizonyára folyamatos, egyenletes, s az eddiginél gyorsabb lesz a közlekedés. A vendégek útja ezután az ugyancsak most átadott kétszer háromsávosra szélesített és korszerűsített Alkotás utcán át a Hilton-szállóba vezetett. A szállónál dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, illetőleg Pável Jánosné, a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat vezérigazgatója fogadta és kalauzolta végig házigazdaként a vendégeket. A nyitás itt — mint elmondták — szilveszterkor lesz, amikor főként hazai vendégsereget várnak. A szálló nagy értékű beruházása tekintettel az elsőrendűen külföldi vendégforgalomra, várhatóan gazdaságosan megtérül. Erről is szó esett a vendégek és vendéglátók sétáján, amely végigvezetett a már teljesen berendezett, illetve berendezés alatt álló lakosztályokon, a kiszolgáló és rendezvényrészlegeken. Mind színvonalában, mind — javarészt magyar szakemberek elgondolásait megvalósító — kivitelezésében megnyerte a látogatók tetszését fővárosunk új építészeti, vendégforgalmi büszkesége. Az ország legnagyobb áruházába — a szövetkezeti árusítóhelyek hálózatának központjába — a Skála Nagyáruházba vitt ezután a vendégek útja. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke és Dem- ján Sándor, az áruház igazgatója fogadta, kalauzolta Kádár Jánost és a társaságában levő vezetőket. A Központi Bizottság első titkára nagy megelégedését fejezte ki a bőséges árukészlet, a rendkívül gazdag választék, a kultúrált, korszerű, gyors kiszolgálás láttán. Kádár János szót váltott az eladókkal, végigjárta az élelmiszerrészleget, a ruházati és a cipőosztályt, a kismamaholmi kát és gyermekruházatot árusító részleget, s azt az eladó teret is, ahol a szabad idő kellemes és hasznos eltöltéséi szolgáló cikkeket kínálják. Ez utóbbi részlegnél szíves szóval rövid pihenőre késztették Kádár Jánost, aki örömmel tett eleget az itt dolgozók szocialista brigádja kérésének : bejegyezte nevét brit gádnaplójukba és dedikálta a politikai könyvnapokra megjelent könyvének néhány példányát. A látogatás következő állomása Kőbánya volt: a Pataki István Művelődési Köz pont és Ifjúsági Ház. Itt a házigazdák körébe kapcsolódott dr. Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, Szakali József, á X. kerületi pártbizottság első titkára és Zarnóczy József a kerületi tanács elnöke. A nagymúltú munkáskerület kulturális centrumának életéről, sokirányú tevékenységéről Balogh Lajos igazgató adott tájékoztatást, örömmel nyugtázta Kádár János, hogy ez az intézmény valóban sokat tesz a munkásművelődés — minden korosztályt egyaránt aktivizáló — föllendítéséért. Külön elismeréssel fogadta annak hírét, hogy termékeny kapcsolatokat építettek ki a kőbányai munkahelyeken dolgozó mintegy 350 szocialista brigáddal. Javarészt e munkáskollektívák látogatják a művelődési központot, rendezvényeit: a megnyitás óta eltelt egy esztendő alatt 300 ezren jártak a kőbányai kulturcentrumban. Kádár János búcsúzóul ezt írta a vendégkönyvbe: „Örömmel néztem meg készen ezt a művelődési házat, amelyről sokszor hallottam korábban, a megvalósulás időszakában. Kívánom, hogy teljes sikerrel töltse be nemes hivatását, legyen igazi otthona a művelődni vágyó kőbányai dolgozóknak”. (MTI) Szeberényi Lehel iA fém REGÉNY 95. Vele voltak a fiúk is: Dombaj Gyurka, Kosznovszki Feró, Králik Jozso közöttük meg az öregek között ingázott. Egyszer csak földbe gyökerezett a gyerek meztelen talpa. Felmutatott a bokrokra, míg izgalomtól elakadt nyelvén csak nehezeit bukott át a szó. — Ott vannak! Az ének újult erővel feltört a mélyből, kétszeres erővel. Králik Franyo magasba lökte a hosszú szárú procesz- sziós keresztet, hogy feneketlen zsebéből kibukkant a lapos üveg nyaka. Korán indultak a szurdokból. Akkor hunyt ki a hajnali csillag a sziklák között feszülő halványlila égről. A férfi, a nagy, az erős, kinek karján és testén gyönyörű izomkötelek dudorod- tak, s az ing alatt is kirajzolódtak, bátortalan gyermekként követte a lányt. Az időnként hátranyújtotta kicsiny, magabiztos kezét, hogy erőt adjon neki, a maga leikéből. így kapaszkodtak fel a sziklán, a platóra, hogy a lány vezetett. Fönt megálltak a gyér fű- vű kövesen, nagy levegőt vettek. Alattuk mélybe merült a táj. S a mélyben, a lila ég ködlő szélén vérszín csík reszketett. A nap. ,S egyszer csak meglátták a falut a templomtoronnyal, a háztetők piros cserepével. — Nézd! — szólt a lány, s a lelke annyira tele volt, hogy hangja remegett tőle. Érezte, hogy remeg a férfi keze is vékonyka ujjainak kapcsai közt, de arcán, az aranybarna szakáll zugaiban mégis inkább a róla átragadt boldog izgalom viliózott. Továbbhaladtak. De mintha kissé húzni kellett volna a férfit. — Csodaszépen fogunk élni — mondta a lány. — Sohase hagysz el, ugye? — Soha — felelte a lány halálos komolyan, hangja a boldog elérzékenyüléstől megcsuklott. — A sírig!... Aztán meghallották az éneket, majd meglátták a templomi zászlókat. S körülöttük a népet. — Mi van náluk? — kérdezte a férfi, és remegett. A lányhoz bújt valósággal. — Ó — felelt a lány —, sose láttál kapát? A földet kapálják azzal, hogy teremjen. S elszorult a lány torka, míg ezt mondta. S a férfi sírós hangon szólt, mint a megcsalatott gyermek: — Kés is -van náluk, látod ? — Ó, kis csacsi, nem kés az! Boglyázó szerszám. A termés egybehordásához kell. És hirtelen szétnyílt a nép, mint a madár szárnya, hogy körbevegye, bekerítse őket zászlóival. — Álljatok! — kiáltotta. — Nincs semmi baj! De kis hangja, mint a semmi, belefult a harsogásba. S ekkor az erdei rém kirántotta karját a lány elgyöngült, elbizonytalanodott ujjai közül, és futásnak eredt. Be a rekettyésbe. — Utána! — kiáltott Králik Franyo a kereszttel. Öndrej lekapta a sörétes puskát, és lőtt. És talált. A katona már nem futott. Lábát húzva, bicegve menekült. Furcsa, háromszögű tányérsapkáját letaposták az üldözők. A katona arcra bukott. Nem mozdult többé. Ráborult halottjára a lány. Sírva terítette be napsugárszín hajával a drága főt, kinek végzetét, melytől annyira reszketett, szabadítás helyett ő maga hozta el, ó, szörnyű! — Mit tettetek, cserencsét- lenek?! — zokogta. — Mit tettetek?! De nemigen hallották meg kiáltását. Zsabkát ünnepelték, dobálták a levegőbe. Kosznovszki Feró érintette meg aztán a lány vállát. Míg kavargóit körülöttük a diadalmámor vakságverte, vad tánca. Gyöngéden megérintette. Hátha mégis új kezdődik a felszáradó vértócsa helyén. Sötétség és vadság, e konok bűnszövetség-beitta véráldozat helyén. VÉGE A z üzemi múzeum egyik falán, nagyméretű világtérképen 72 országot jelölnek az apró kis lámpák. • — Pontosan ennyi ország vásárolja termékeinket — magyarázza Vszevolod Rad- ziminszkij. — Köztük van Svájc is, ami önmagában nagy jelentőségű. Nagy népszerűségnek örvendenek a szovjet órák a szocialista országokban is. Csehszlovákiába például a mostani ötéves terv idején 14,4 millió rubel értékű órát szállítunk. A múzeumban számos kiállított termék szemlélteti a szovjet óraipar fejlődését. Ift láthatók az első ébresztőórák, fali-, ingaórák, félméter átmérőjű utcai órák, nehéz zseb-, és asztali órák is, amelyek igen pontosan működnek. Ma a vállalat több mint 50 modellt gyárt: kar-, fali-, asztali díszórákat, vízmérőket, repülők navigátorainak, medalionokat, nyakékeket, karkötőket. Csak női órákból 120 formájú készül, amelyek minden ízlést kielégítenek. Az utóbbi tíz év alatt többször volt alkalmam ellátogatni a moszkvai gyárba, s örömmel tapasztaltam a végbement változásokat: új épületekkel bővült, a régieket újjáépítették, az üzemrészeket és laboratóriumokat korszerű felszereléssel látták el. Megváltoztak a munkamódszerek is, közelebb állnak a dolgozók érdekeihez. A szakemberek javaslatára megszüntették a futószalagrendszert, amely kifárasztotta a szerelőket, s egyhangúvá tette a munkát. Most gépasztalnál ülnek a munkások, s az egyéni tehetség, ügyesség és a termelési igény alapján maguk diktálják a munkatempót. Ez mindenkinek lehetővé teszi, hogy jobban kibontakoztathassa képességeit, növeli a személyi felelősséget. De a legérzékelhetőbb változások az üzemben az elmúlt 5 évben történtek. Nem akarom az olvasót azoknak a több jegyű számoknak a sokaságával fárasztani, amivel az igazgatóságon ismertettek meg, csak egy példát említek. A legutóbbi öt év alatt 1400 új berendezést állítottak fel. Többségük automatikus és félautomatikus aggregét és automatikus vonalak. A komplex rekonstrukció gyakorlatilag a termelés minden láncszemét felölelte. ff SZOVJET ÉLET az „iiő születése A Dőld öt kontinensén ellenőrzik az emberek az időt a „Szláva” elnevezésű órán. De a különböző országokban különféle elnevezést kapnak: Angliában — „Secunda”, Kanadában — „Karavella”, Olaszországban — „Cardinal” ... A „Szláva”-márkájú órákat a Moszkvai 2. számú Óragyár készíti. Az új technika rövid időn belül éreztette hatását. Mindenekelőtt növekedett a munka hatékonysága: a rentabilitás háromszorosára nőtt. Az üzem nyeresége négy és félszeresére emelkedett. És még egy fontos eredmény: felére csökkent azoknak az embereknek a száma, akik kistermelé- kenységű munkát végeztek Ez pedig a vállalat számára, — ahol az összesen 11 ezer munkásnak majdnem háromnegyede nő — külö- • riös jelentőségű. Az üzem fennállásának fél évszázada alatt gyártott 140 millió óra közül, 35 millió jutott a kilencedik ötéves tervre. A jelenlegi, tizedik ötéves terv végére (1976—1980) évente nem kevesebb, mint tízmillió időmérő szerkezetet gyártanak majd. Ma az üzemben minden másodpercben készítenek egy „Szlávát”. Parányi alkatrész csillog a kezemben, alig vehetők ki rajta a fogak körvonalai. Most mikroszkóp alá helyezik, és a ' vetítővásznon megjelenik egy nagy fogaskerék. Itt, a 4. számú mechanikai műhelyben készült alkatrészek minőségét tízszeres, húszszoros, ötvenszeres, időnként százszoros nagyítással ellenőrzik. A termelés jó minőségének biztosítása a műhely egész kollektívájának legfőbb gondja. Hiszen mindenekelőtt itt, majd pedig a szerelőműhelyekben alapozzák meg az órák technikai színvonalát. Ebben a műhelyben több mint 500 ember dolgozik. A gyártott alkatrészek, szerkezeti egységek mennyisége csillagászati számokat tesz ki. Szabályos sorokban húzódnak a fogazógépek. Az új berendezés révén duplájára növelték az alkatrészek gyártását, és jelentősen javult a pontosságuk is. A megengedett -ál- térés nem haladja meg az egy mikront. Egy emelettel feljebb, a szerelőműhelyben ezer különálló alkatrész (kb. eny- nyi van a modem órákban) válik egységes mechanizmussá. 800 ember, és a nekik alárendelt félautomaták, percről percre közelítik azt a csodálatos pillanatot, amikor megszületik az „idő”. Most az óráknak már hangjuk is van. Első útjuk az ellenőrző kísérleti állomáshoz vezet. Itt több mint húsz napig különböző túlterheléseknek vetik alá: forgatják, melegítik, hűtik, vízbe mártják. Minden ilyen kísérlet után ellenőrzik a pontosságukat, s a műszerek kardiogrammhoz hasonló értékelést adnak. És ha egy 30 darabos csoportból 3 akárcsak jelentéktelen eltérést is mutat a megengedettből — abban az esetben az egészet selejtnek nyilvánítják. A minőségellenőrzés szigorú rendszere lehetővé teszi, hogy a Moszkvai 2. számú Óragyár termékei felvegyék a versenyt a világ leghíresebb óragyáraival. D e bármilyen paradox is — ezek az órák már a múlté. Helyükbe lépnek a hangvillás, a kvarcórák, a számjelölésű elektronikus órák, ezek sorozatgyártását az üzem már a jelenlegi ötéves terv idején elkezdi. V. J.
