Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-23 / 303. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 23. Testvéri találkozó A jószomszédság, a barátság, az együvé tartozás jegyében zajlott le Lázár György bukaresti tanácskozása a Román Szocialista Köztársaság vezetőivel. Hogy mennyire eredményesek voltak a tárgyalások, azt a közös közlemény is híven tükrözi. Mindenekelőtt az jut benne kifejezésre, hogy a két ország kapcsolataiban elérkezett az idő az együttműködés szálainak szorosabbra fűzéséhez. Adottak a lehetőségek: a gazdasági életben például a közös gépgyártás, bizonyos vegyipari termékek előállítása, a határaink mentén található olaj- és földgázmezők együttes kiaknázása kölcsönösen sok előnyt kínál. Vannak azonban másfajta, s távlati tervekbe illeszthető elképzelések is, amelyek már az 1980 utáni időszakra utalnak. Mint a közös közlemény megállapítja: a gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság feladatává tették, hogy ezekről a központi tervező és külkereskedelmi szervek döntsenek majd. A két szomszédos testvéri ország együttműködését nagymértékben megkönnyíti, hogy azonos célok hatják át, törekvéseik a társadalmi és a gazdasági fel- emelkedés módszereit illetően egybeesnek. Megköny- nyíti ez a körülmény a műszaki-tudományos munka összehangolását, s magától értetődően érezteti hatását az egyébként is dinamikusan fejlődő árucsere-forgalom növelésében. Ebben a tekintetben már a múlt öt esztendő is példás fejlődésről tanúskodik: árucsere-forgalmunk megkétszereződött. Lázár György látogatása alkalmából újabb megállapodásokat írtak alá, s ezek révén 1980-ig ismét megkétszereződnek a kölcsönös szállítások. Szocialista országok között az államhatárok nem jelentenek — nem is jelenthetnek — sorompót a tudományos és a kulturális értékek, valamint a turisták számára. Bizonyos, hogy mindkét szocialista államnak javára válik, ha együttműködését ebben a tekintetben is továbbfejleszti. Meggyőződésünk, hogy miniszterelnökünknek a Román Szocialista Köztársaság állam-, illetve kormányfőjével folytatott megbeszélései, a kíséretében Bukarestben járt szakértők tárgyalásai a jószomszédság jegyében hozzájárulnak népeink barátságának további szilárdításához, a két ország gazdasági együttműködésében rejlő, eddig még kiaknázatlan lehetőségek feltárásához. Megszűnt a közös piaci húsembargó Jóváhagyta az EGK miniszteri tanácsa a marhahús-behozatali tilalom megszünte- tetését. Az importot április elsejével szabadítják fel, de bizonyos megkötöttségeket továbbra is fenntartanak és különböző árszabályozási intézkedésekkel biztosítják a közös piaci érdekek védelmét. Mint jelentettük, az EGK bizottsága már korábban bejelentette a behozatali tilalom feloldását, arra hivatkozva, hogy a túltermelés veszélye megszűnt. Az 1974-ben bevezetett intézkedés ellentétes volt a nemzetközi kereskedelem szabályaival és súlyosan sértette számos ország, köztük Magyarország érdekeit is. A jövő év első negyedére a miniszteri tanács átmeneti intézkedésként engedélyezte kisebb tétel hús behozatalát. A második negyedévtől kezdve a marhahús importja felszabadult, a fagyasztott hús feldolgozására történő behozatalára 75 ezer tonnás felső határt szabtak meg s ezenkívül 200 ezer növendékmarhát is importálhatnak a közös piaci tagállamokba, elsősorban Olaszországba, további hizlalás céljából. mm Összeül a libanoni parlament Szelim al-Hossz libanoni miniszterelnök szerdára ösz- szehívta a kormányt. A hír- ügynökségek értesülése szerint a miniszterek a csütörtök, re összehívott parlament elé terjesztendő politikai nyilatkozatot szövegezték meg. Valószínűnek látszik, hogy a kabinet, amelyet „újjáépítési kormányként” emlegetnek, megvitatja a rendkívüli állapot esetleges kihirdetésével kapcsolatos javaslatokat, a nehézfegyverek elkobzásáról hozott határozat végrehajtását és dönt a libanoni sajtó irányításának koordinálásáról. Szelim al-Hossz libanoni miniszterelnök egyébként kedden tért vissza szaúd-ará- biai és kuvaiti látogatásáról. A két fővárosban folytatott tanácskozásairól tájékoztatva az újságírókat elmondta, hogy mind Szaúd-Arábia, mind Ku- vait kész gazdasági segítséget nyújtani Libanonnak a háború által sújtott gazdaság helyreállításához. Portugália Tankok a tsz-ek ellen Portugáliában folytatódik a földreform keretében létrehozott mezőgazdasági termelőszövetkezetek tőkés normák szerinti átszervezése. A csendőrség legutóbb páncélozott gépjárművekkel körülzárta az Elvas melletti „Felkelő Nap” Tsz irodáit és rá- kényszerítette a vezetőséget, hogy „adja át a hatalmat” a hatóságok bizalmát élvező testületnek. A csendőrség egy másik tsz dolgozóit napok óta akadályozza szerszámaik és gépeik használatában, azzal érvelve, hogy „az eszközök a korábbi földbirtokos tulajdona” KELET-SZIBÉRIÁBAN ÖSSZPONTOSULT A SZOVJETUNIÓ VÍZENER- GETIKAI TARTALÉKAINAK MINTEGY HARMADA; HATALMAS KITERJEDÉSŰ ERDŐSÉGEK, FONTOS ÁSVÁNYLELÖHELYEK TALÁLHATÓK ITT. MA SOK VILLAMOS ERŐMÜVET ÉS A HELYI NYERSANYAGOT FELDOLGOZÓ, SOK ENERGIÁT IGÉNYLŐ, HATALMAS VÁLLALATOT LÉTESÍTENEK A VIDÉKEN. Ipar az Angara-vidékén Szibéria ipari meghódításának sajátossága ma a közös energetikai és nyersanyagkészletekkel egyesített, jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkező, hatalmas területi-ipari komplexumok létesítésében van. Ezek közül egy most alakul ki az Angara folyó völgyében, két vasúti fővonal — a már működő transzszibériai és az épülő bajkál— amuri közelében. Fejlesztése az ötvenes évek közepén kezdődött, amikor a bratszki vizierő- mű (teljesítménye több mint 4,1 millió kilowatt) építését megkezdték. Üzembe helyezése után Bratszkban felépült a Szovjetunió legnagyobb alumíniumüzeme és egy fafeldolgozó kombinát — mindkettő rengeteg energiát igényel. A kombináthoz több üzem és gyár tartozik, amelyek évente hétmillió köbméter faanyagot dolgoznak fel. Ebből nem csak papírt, kartont, építőanyagokat, takarmányélesztőt, de gyantát, terpentint, zsírsavakat és más, a gépgyártásban, az energetikában, a repülőgépéé a gépkocsiiparban nélkülözhetetlen termékeket is állítanak elő. 1965-ben kezdték meg az Angarán a következő vízlépcső, az uszty-ilimszki vizierőmű építését. A bratszki ipari terület tette lehetővé az új építkezésre a villamos energia elvezetését, az építőanyaggal való ellátást és a teherszállításokat biztosító autóutak és vasútvonalak létesítését. Ez jelentős mértékben csökkentette az objektum építésének költségeit. Az erőmű első energiatermelő ’ egységeit már üzembe helyezték. 1980-ban a teljes teljesítmény elérése után (3,6 millió kilowatt) az uszty- ilimszki vizierőmű az új faipari komplexum megbízható energetikai bázisa lesz. A komplexum fakitermelő, mechanikai és kémiai feldolgozó vállalatok egész sorát foglalja magában. Több százezer hektárnyi területen tíz faipari gazdaságot szerveznek, amelyek évente 7,4 millió köbméter faanyagot fognak kitermelni. A kémiai folyamatokat elektronikus számítógépek irányítják majd, ami jelentősen csökkenti az egészségre káros munkafolyamatoknál foglalkoztatott emberek számát. A helyi szénnel üzemelő hőerőmű biztosítja a komplexum hőenergia-ellátását. A kör- ny'ezetvédelem céljából zárt rendszerű vízhálózatot, a káros gázokat elégető rendszert, a kitermelt erdőrészek beültetésére pedig különleges rendszabályok bevezetését irányozták elő. A komplexum fő része — a cellulózüzem, amelynek mind a 63 objektumát egy tető alatt helyezik el. Ez a KGST-tagországok közreműködésével készül. A Szovjetunió a terület műszaki előkészítését, az üzem tervezését és kivitelezését vállalta magára. Az építkezés költségeinek mintegy negyven százalékát Bulgária, Lengyelország, Magyarország, az NDK és Románia fedezi gépek, berendezések, anyagok és eszközök szállítása útján. Ellenértékként évente 205 ezer torma cellulózt kapnak, hozzájárulásuk arányában. Az épülő komplexum termelési kapacitása évi 500 ezer tonna szulfátcellulóz lesz. Ilyen mennyiségű félkész anyag három- milliárd, legjobb minőségű papírra nyomtatott könyv kiadására elég. Az olcsó villamos energia bősége, a víz- és ásványkészletek nagymértékű koncentrációja biztosította az Angara-vidéken a különböző iparágak objektumainak telepítését. Nem messze Uszty-Ilimszktől például — ahol hatalmas vasérctartalékokat fedeztek fel — üzembe helyeztek egy évi 15 millió tonna kapacitású ércdúsító kombinátot. Tervbe vették három másik hasonló üzem építését. Ez megteremti a közeljövőben létesülő Tajseti Fémkombinát szükségleteit biztosító nyersanyagbázist. A Bratszk-Uszty-Ilimszk ipari komplexum teljes befejezése után akkora terület iparát egyesíti, amely meghaladja Dánia és Hollandia együttes területét. Szeberényi Lehel |4 vént REGÉNY 94. Csillogással kezdődött már a nap. Teréza szemének csillogásával. — Te — szólt Matejnak, kezében papírszeletke reszketett, öreg újság letépett széle: hogy a kamrát sepre- gette, a földön lelt rá. — Anyicska zsije... él! Él! A papírszeletkén ez állt: „Én jártam itthon, ne aggódjatok.” Nézték Matejjal, és még nem tértek magukhoz, hogy elinduljanak a hírrel. Akármerre, csak vinni, szétkiabálni. Örömükkel telekiáltani mindent. S hogy magukhoz tértek, és éppen elővették a ruhát a szekrényből, hogy elinduljanak otthonról — megszólaltak a harangok. Mind a három. Vadul zengtek, és szokatlanul ebben az órában. Mert nem volt még mise ideje. A beharangozásé legalábbis nem jött még el, s ha el is jő, kurta csendítés mindösz- sze. Vészt jajgattak a harangok, hallható volt. Tűz van talán? Háború tört a földre váratlan? Lábdobogások, emberi zajok, kiáltozások hallatszottak. De nem túl közelről, mert Matejék háza félreesett kissé, a zsákutca végében, mint tudjuk. S odale dübörögtek az emberek, a kövesutcán. Egy gyerekhangot mégis jól ki lehetett venni. Végig- sivított a falun — lélekszakadva iramlott árkon-bok- ron, utcaköveken át a mezítlábas pásztorgyerek: — Jönnek! Jööönneeek! A juhok mellől látta, megismerte a katonát, s mellette a fogva tartott lányt. A hegyről ereszkedtek, az erdő szélében, jó puskalövés távolságra. De a puskagolyónál is messzibb hord a pásztorgyerek látása, ki naphosszat legelteti szemét a természet széles és hullámos világán, így hát még a különös tányérsapkát is kivette oly messziről. S máris hagyott csapot-papot-juhot a mezőn, szedte a lábát, ahogy csak tudta, befele a faluba, a hírrel. — Hazudsz, te gyerek! — kétkedtek némelyek. Nemsokára pedig megkon- dultak a harangok. Mint mikor viharfelhőt akarnak szétkergetni. A pap a szemét törölgette a parókián. Nem tudta, mi van. Kibújt az ágyból. Magára öltötte a reverendát, s ahogy gombolgatta, meghallotta az asszonyok énekét. Bosszúsan csóválta fejét: „Már megint valami babo- naság!” Odafigyelt az énekre, és hallotta, hogy nem a templom falai közül jő, hanem a szabad ég alól, távolodván. Úgy jön, remegőn szétterülve a házak fölött, mint a kövek forrósította lég. A határban vannak — állapította meg. Figyelt a dallamra. Elnyújtva emelkedett, kétszer is nekiindulva, mélyből magasba az ének, hogy az Ur lábaihoz felérvén, ott egyetlen megnyújtott hang panaszos jajgatással időzzön, mígnem elernyedten aláereszkedjék újra, s emelkedjen égre emelt szemmel ismét. És közben zúgtak a harangok, zengő szárnyukra kapva a gyönyörű bűnbánati ének megszaggatott fátylait. Hallgasd meg, hallgasd meg, hallgasd meg, Uram, könyörgésünket! Engedj minékünk isteni kegyelmet, Mennybeli Atyaisten, ir- galmazz minékünk! A fiatal pap ismerte: az ének könyörgő körmenetekre való, nagy csapások és háború idején... Háború idején? Halántékán veritékgyöngy fakadt. Az asszonyok kihozták a templomi zászlókat. Súlyos brokátjaik himbálózva haladtak a fejek fölött hosszú rudakon, aranyhímzésűk messzire csillogott. S ~ akik futva jöttek, hogy csatlakozzanak a kisded csapathoz, mindjárt meglátták. — Ott vannak! — mutattak arra. Tele lett a rét emberrel, mert ráadásul szabad szombat volt, s azok is itthon voltak, akik az építkezésekhez jártak. S akik nem a templomi zászlók rúdját fogták, vagy mint Králik Fra- nyo, az énekeskönyveiket gyürkölő asszonyok élén a hosszú szárú processziós keresztet, azok kapát, vagy villát vittek, vashegyű vonyi- gával és kazalrakó nyárssal szerelkeztek fel; mindenképp volt a kezükben valami). Ondrej vállán pedig puska volt, vadonatúj sörétes puska, fénylett, mint a sala- montöke. És Ondrej maga nemkülönben. Pitykés zsá- volyöltönye vitézlőn surrogott, és bolti szagot árasztott. Bőrövet is viselt Ondrej, még be nem érett, nyers színű bőrövet, mely kemény volt még, és nem elég hajlékony, mert még nagyon új volt. Meg-megigazította magán Ondrej, sűrűbben, mint kéne, s kifeszítette hozzá a mellét. Martin vihogott mögötte. — Fúrj bele likat még. Ondrej hátranézett. hivatala magasából. — Komoly dolog nem viccelünk! S az asszonyok éneke elöntötte őket: Irgalmazz, irgalmazz, ir- galmazz, Uram, a Te népednek! Kit megváltottál a Te szent véreddel. Szentlélek-Uristen, irgalmazz minékünk! Buda tanító is gépiesen motyogta, puszta szórakozottságból, melyet a lefojtott izgalom keltett benne. Mint az ideg, mely elvált már a testtől, de még ráng, az egykori kántortanítóság maradékaként: — Szentlélek-Uristen, irgalmazz minékünk!. (Folytatjuk) Fogadás a jugoszláv néphadsereg napja alkalmából 3 ovo Antelj ezredes, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nagykövetségének katonai és légügyi attaséja a jugoszláv néphadsereg napja alkalmából szerdán fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, s ott volt a Magyar Néphadsereg tábornoki karának több tagja, valamint a társfegyveres testületek több magas rangú képviselője. Részt vett a fogadáson Vitomir Gasparo- vics, Jugoszlávia budapesti nagykövete, valamint a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője, illetve katonai és légügyi attaséja.
