Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-23 / 303. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 23. A Szovjetunióból érkező — 1976-ban mintegy 7000 darab különböző teher- és haszonjármű átvizsgálását a magyar közlekedési szabályoknak megfelelő átszerelését és végül az értékesítést a VAGÉP szervizüzeme látja el. A képen: a görgős fékvizsgáló berendezés grafikonja mutatja a fékek működését, beállítását. (Hammel József felvétele) NEHÉZSÉGEK LÁNCOLATA Újság helyett megértés? Ha az olvasó, aki hűséges előfizetője egy-egy napilapnak, heti újságnak, nem kapja meg időben a sajtóterméket, jogosan háborog. Haragja irányulhat a nyomda ellen mondván: no lám, nem készült el a lap. De mohoghat a szerkesztőségre is, feltételezvén valamilyen hanyagságot. A kipróbáltabbak a postát veszik célba, hiszen azt általában tudják: a kézbesítés a posta dolga. Vagyis: olyan szolgáltatás, melyet a posta végez, mégpedig nem is ingyen. W Ha késik Á f a vonat M A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. A szerkesztőségek a lapkészítést időben befejezik, és évente csupán egy-két alkalom lehetséges, amikor vagy fontos esemény, vagy elháríthatatlan műszaki ok miatt a nyomdában akad el a munka. így a kör tehát szűkül, s egyre inkább a posta felelősségét firtatja mindenki. Az ügyek legjobb ismerője, Bedö Lajosné a nyíregyházi postahivtalban nem azzal kezdi, hogy elhárítja a felelősséget, de mindenkép- *pen jogosan, egy folyamatot idéz fel. — Legyen bármilyen korán kész a megyei újság, addig a kézbesítés nem kezdődhet meg , amíg a postavonattal meg nem érkeznek a pesti napilapok, és sok esetben a képesújságok, hetilapok. A vonat érkezése menetrend szerint 4.50 óra. Ez jó is lenne, de ekkor újabb komplikációk keletkezhetnek. A MÁV a postakocsit igen sok esetben nem a csonkavágányra állítja, így a sínek közül először targoncával kell kifuvarozni az újságkötegeket, majd ezt követően autóra rakni. Vegyük ehhei: a vonat késhet, a fölösleges rakodás miatt is sok idő kiesik, így aztán az autók csak idő- veszteség után indulhatnak. Az elosztás körülményei A dolog neheze még csak ezután következik. Miután a színes újságok — értsd képeslapok — nem kötegelve érkeznek, ezeket a postahivatalban le kell számolni. Egy kis szűk szobácskábán ekkor már tolong a 43 újságkézbesítő, mindenki várja és válogatja a maga csomagját. Zsákokon át bukdácsolva állnak össze a szállítmányok, s ha minden nagyon jól ment, akkor úgy hét óra jelé útra is kelhet a kézbesítő. A tapasztalatok szerint azonban nem mindig minden sima, hiszen már a pesti expediáláskor kezdődik a gond, s ennek göngyölődése aztán a megyei újság célba juttatását is késlelteti. Összpontosítsuk hát a figyelmet Nyíregyházára, hiszen ami vidéken történik, az külön téma. Az állomásról ugyanis a falvakba, városokba menő újságok postaautókra kerülnek, hogy aztán végigutazzák a megyét. Lehet itt üzemzavar, zsúfoltság, időjárási zavar, pontatlanság és gondatlanság, ami a gyors utat lassítja. A községekbe aztán sok minden azon bukik meg, hogy nincs kézbesítő, vagy éppen a szervezés rossz. Aki van A nyíregyházi hírlapkézbesítők többsége asszony. Vannak igen jó, megbízható, nagy gyakorlattal rendelkezők, de sajnos sok olyannal is dolgozniuk kell, akik alkalmatlanok erre a munkára. Mert az újságot reggel ki kell kézbesíteni, de nem egyet. Tudni kell tehát fejből, kinek mit, mikor melyiket. Aki odafigyel és megtanulja körzete előfizetőit, az nem is okoz csalódást. De aki csak alkalmilag ugrik be, s nem érzi át e munka felelősségét, az bizony becsapja a postát, az előfizetőt egyaránt. — Pedig a négyórás munkáért a posta nem is fizet rosz- szul — mondja Bedőné. Ha a nagy átlagot vesszük. a kétezer forintos jövedelem szinte biztos. Van, aki ennél jóval többet keres. Igaz, az előfizetési díjat is be kell szedniök, ami talán a legnehezebb. Ez az esti órákat veszi igénybe, és bizony sok helyen — s ez nem elsősorban a kisebb ke- resetűekre jellemző — arra hivatkozással, hogy nincs pénz, kétszer-háromszor is megjáratják a kézbesítőt. A kézbesítői állásokért senki nem tolong, s néha bárkit jelvesznek, aki csak jön, abban a reményben, hogy csak megteszi, amire vállalkozik. Sajnos, előfordul, hogy a kezdő az egész szállítmányt elviszi a postáról, aztán hazabiciklizik, s kellemesen végigpiheni a vasárnapot. Hogy aztán egy városrész bosszankodik? Ez nem jut el az alkalmi „postás” tudatáig. J Vannak-e megoldások?i A feladatok — a jelek szerint — csak nőni fognak, mind többen igénylik az újságot. A kézbesítés helyzete viszont semmi biztatót nem Ígér, hiszen egyre kevesebb az olyan ember, aki így tud csak munkához jutni. Megoldásnak kínálkozna egy külföldi példa: vonják be a főiskolásokat, hiszen ők is bizonyára szívesen jutnának pár óra alatt egy kis keresetkiegészítéshez. Ez se járható út. A próbálkozások szerint kiderült: szégyenük az ilyen munkát. Aki vállalkozna, arra hivatkozik, reggel nyolckor kezdődnek az előadások, addig pedig nem tud végezni. S ha mégis: akkor még marad a pénzbeszedés, s ez a legnagyobb visszatartó erő. Másik lehetőségnek kínálkozik: kézbesítsen újra a levélhordó, mint régen. Ez sem megy, hiszen ez a munkaidő új beosztásának gondját vetné fel. Szóba került, hogy legalább a díjbeszedést kellene gépesíteni, talán akkor vonzóbb lenne ez a foglalkozás. A posta ugyanakkor azzal is foglalkozik, hogy egy nagy árusítóhálózattal tehermentesíteni lehetne talán az előfizetéseket, s akkor javulhatna a helyzet. Megértést A posta megértést, az olvasó újságot vár. Sokszor találkozik a kettő, de az is biztos: a megértés nem pótolja a napilapot. Az sem kétséges, hogy az országosan is nagy gondot jelentő kézbesítési problémát nem a szolgáltatást igénybe vevőnek, hanem a szolgáltatónak kell megoldania. Sajnos, volt olyan postave- zér-igazgatói nyilatkozat, amely szintén kart széttáró sajnálkozással konstálta, hogy jogos a panasz, de a megoldás alig látható. Pedig a munkaerő nem lesz több, a munkát vállaló igénye is nőni fog, s az olvasó, változatlanul várni fogja az újságját. Mégpedig a postától. Bürget Lajos • • üzemi lapokban olvastuk Mi köti a fiatal szakembereket a faluhoz, a gazdasághoz? — ezt tudhatjuk meg a Szabolcsi Ifjúság decemberi számából. A riport a Keme- csei Állami Gazdaság fiataljait mutatja be. Egy másik írásban Milei Lajosné, a megyei úttörőelnökség elnöke az úttörőparlamentek tapasztalatairól ad összegzést, amelyben az iskolai élet demokratizálódásáról és az úttörő- mozgalom előtt álló feladatokról is ír. Elemző cikket olvashatnak a fiatalok arról, hogy milyen eredmények születtek, s milyen feladatok állnak a KISZ-munkában a megyeszékhely ifjúmunkásai előtt. Beszámol a lap az idei építőtáborok eredményeiről, s közli a jövő évi, a KISZ zászlóbontása huszadik évfordulója alkalmából rendezendő forradalmi ifjúsági napok programját. Képriport adja vissza a magyar konzerviparban dolgozó fiatalok országos ifjúsági parlamentjének néhány pillanatát. Erre a rendezvényre Nyíregyházán került sor. ^ze^jamásj^épe Közel 10 millió forinttal gazdálkodott idén a Tarpai Nagyközségi Tanács — olvashatjuk az Esze Tamás Népe c. üzemi lapban. Csür- ke Sándor, a nagyközségi tanács elnöke arról számol be, hogy 1976-ban jelentős összeget költöttek utak, hidak és a közvilágítás korszerűsítésére. A lakosok és az üzemek által végzett társadalmi munka értéke meghaladja a félmillió forintot. Beszámol a lap a termelőszövetkezet baromfitenyésztésének helyzetéről. A tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezet több mint 10 éve foglalkozik baromfi- tenyésztéssel. Keltetőállomásáról nemcsak a nagyüzemi termeléshez szükséges naposcsirkét adja, hanem a termelőszövetkezet tagjainak igényeit is kielégíti. — Hol üdülhetünk 1977- ben? — erről tudósít a SZÁÉV lapjának egyik cikke, Kínai építőipari szakemberek jártak a vállalatnál, ahol elsősorban a perlit és a könnyűbeton felhasználásának technológiáját tanulmányozták — erről is tudósít a lap. Több mint 2 és fél millió forint értékű építőanyagot takarított meg a vállalat az idén. Különösen jelentős a több mint ezer tonna megtakarítás cementből, mivel nem zsákos cementet, hanem konténerben szállított ömlesztett cementet használnak. Ezen kívül jelentős a megtakarítás a benzin, a gáz és á fűtőolaj használatában is. A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy még mindig bőven van lehetőség a fokozott anyag- és energiatakarékosságra. IfeftMifl) A Záhonyi Körzeti Átrakó lapja beszámol arról, hogy Pullai Árpád közlekedési és postaügyi miniszter az átrakókörzetbe látogatott. Az átrakókörzet nyolc állomásával összesen 80 négyzetkilométeren fekszik. Jelenleg a debreceni igazgatóság áruforgalmának 70 százalékát bonyolítja le, ami a MÁV forgalmának 12-13 százaléka. A távlati fejlesztési terv szerint 1980-ra 24 millió tonna lesz a be- és kilépő áru mennyisége, ami egyrészt a magyar export- és importszállításokból, másrészt a tranzitszállításokból tevődik össze. Az átrakókörzet részesedése a vasúti szállításokból tovább emelkedik, várhatóan 1985-re a vasúti forgalom 20 -25 százaléka itt bonyolódik le. Az átrakókörzetben örömmel újságolták, hogy újabban állandósult a létszám, nincsenek vándormadarak, akik állandóan váltogatják a munkahelyüket. íépítők A KEMÉV Építők lapja vezércikkében mérleget von a vállalat idei munkájáról. Áttekinti azokat a fontosabb intézkedéseket, amelyek a KEMÉV-dolgozók eredményes munkáját tükrözik. Több mint 120 szocialista brigádvezető tanácskozott az elmúlt napokban a vállalatnál, e tanácskozások résztvevőinek hozzászólásából közöl részleteket a lap. Tájékoztatást adnák a munkásakadémia indításáról, amelynek keretében 172 dolgozó bővítheti általános és szakmai ismereteit. Interjút közöl a lap Klapoff Miklós főépítésvezetővel, munkájáról, terveiről, életéről. Paripa százezerért A mai zsigulis, trabantos világban egyre inkább megnézünk egy-egy lovas fogatot. Az ember talán legrégibb derék négylábú segítői, a lovak szép lassan kiszorulnak hétköznap j ainkb ól. Szűkebb pátriánkban, Sza- bolcs-Szatmárban egy kissé „lovas nemzet” vagyunk. Egy alkalmi beszélgetés nyomán — melyet Nyitrai Mihály, megyei lótenyésztési felügyelővel folytattunk — jutottunk erre a következtetésre. Megtudtuk tőle, hogy az ország „jegyzett” ménállományának tíz százaléka Sza- bolcs-Szatmárban található. A megye állami gazdaságai, termelőszövetkezetei évről évre biztosítják a kitűnő tenyészanyag utánpótlását és a jó egyedeket. Igazolja ezt, hogy 1948 óta, az országos mezőgazdasági kiállításokon a megye mindenkor jó eredményeket ért el tenyészlovaival, fogataival. Ez évben a panyóiai Szikra Tsz arany-, a nagyecsedi Rákóczi Tsz pedig ezüstérmes lett tenyész- lovával. A tenyésztéssel foglalkozó állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek nem is járnak rosszul. A legjobb egyedeket állami ménfelvásárlás útján értékesítik. A sportcélokra is alkalmas kiváló lovakat pe- dik főként külföldre adják el. Rendszeres vásárló partnereink: Dánia, az NSZK, Hollandia, Svájc és Ausztria szakemberei. Egy-egy jó közepes lónak az ára 30-50 ezer forint, a jól belovagolt paripákért viszont 80-100 ezer forintot is fizetnek. Kert, virágok, fák szerelmese EMLÉKEZÉS SZIGETI VASS PÁLRA M egyénk vásárosnaményi járásában lévő kicsinyke községben, Gulá- cson látta meg a napvilágot korának egyik elismert és ismert kertészeti szakembere, Szigeti Vass Pál 170 esztendővel ezelőtt, 1806. december 23- án. Most, születésének évfordulóján munkásságának és életének néhány epizódját szeretnénk felvillantani a régmúltból, nemzedékeink okulására is. A fák, virágok és kertek szerelmese Szigeti Vass Pál miután elvégezte elérni iskolai tanulmányait, jól belejött a betűvetésbe és a számolásba, hamarosan elhatározta, hogy egész életét az emberi környezet megszépítésének szenteli. így került fiatalon a már korábban is híres iskolavárosba, Debrecenbe, ahol az akkor már működött kertészeti szakiskolát végezte el. Szakismereteinek elsajátítása után a kunhegyesi gazdaságban helyezkedett el, majd Bene Ferenc neves kertészetében dologozott Pesten. A 19. század hazai kertművészeti viszonyait és lehetőségeit eléggé szerénynek találta, ezért hosszabb* időre Nyu- gat-Európába ment, ahol előbb Bécsben, később Erfurtban vállalt munkát segédker- tészi minőségben. Kertművészeti ismereteire igazából e két városban tett szert, így ez a több éves külföldi tartózkodás felért egy mai értelemben vett tanulmányúttal. Hogy ez mennyire így volt, az igazolja legszebben, hogy nemsokkal hazatérte után, 1840- ben Kerekes Ferenc Debrecenbe hívta, hogy vegyen részt a botanikus kert létesítési munkálataiban. Kerekes Ferenc hívó szavára, aki egyébként matematikus professzora volt a református kollégiumnak, annál is inkább szívesen tett eleget, mert tudta róla, hogy Fazekas Mihály jó barátja volt, és rendelkeztek közös botanikai vénákkal is. Szigeti Vass Pál visszatérve kedves iskolavárosába, nagy gonddal és szaktudással vett részt a botanikus kert tervezésében, építésében. Inkább azt az elvet vallotta. hogy a szabad természetet kell lehetőség szerint hűen leutánozni, mintsem az építészet szabályoknak megfelelő műkerteket létrehozni. Munkásságát messzemenően elismerték, a botanikus kertnek gondozása hosszú évtizedeken az ő feladata volt. Szaktudásának szép elismeréséül szolgált, amikor a kollégium rektora őt hívta meg a kertészeti szakismeretek oktatására a nagynevű kollégiumba. Az akkor régen halott Fazekas Mihály nyomdokain haladt, az ő tudományos igényességének jó folytatóját találták meg Szigeti Vass Pál személyében. N em elégedett meg a kertészetnek oktatásával és a botanikus kert szűk keretek közötti csodálatával. Ügy érvelt, hogy a városnak a ja és a zöld felület olyan, mint az embernek a tüdő, s ezentúl az ott lakóknak esztétikai élvezetet is ad a virág és a fa. Mintákat hozott a németalföldi, a francia és az angol kertkultúra területéről. Mint általában a természetkedvelő emberek, igen szép kort ért meg, 82. évében halt meg Debrecenben, 1888-ban. Dr. Bátyai Jenő
