Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-22 / 302. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 22. Közös közlemény a magyar­román tárgyalásokról Új olajárak (Folytatás az 1. oldalról) A közlemény többek''között megállapítja: A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és a Román Szocialista Köztár­saság kormányfője őszinte, baráti légkörben, a kölcsönös tisztelet és megértés szellemé, ben hasznos megbeszéléseket folytatott. A miniszterelnökök köl­csönösen tájékoztatták egy­mást az országaikban folyó szocialista építőmunkáról, és elismeréssel szóltak a Magyar Szocialista Munkáspárt XT. kongresszusa és a Román Kommunista Párt XI. kong­resszusa határozatainak gya­korlati megvalósításában el­ért eredményekről. Beható eszmecserét foly­tattak a Magyar Népköztársa­ság és a Román Szocialista Köztársaság kapcsolatainak fejlesztéséről, valamint az időszerű nemzetközi kérdé­sekről. A miniszterelnökök megelé. gedéssel vették tudomásul, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Román Szocialista Köztársaság sokoldalú együtt­működése és jószomszédi kap­csolatai folyamatosan fejlőd­nek, összhangban az 1972. feb­ruárjában Bukarestben alá­írt magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel, a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus, az egyenjogúság, a független, ség és a nemzeti szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös tiszte­let, az elvtársi segítségnyúj­tás és a nemzetközi szolida­ritás elvei alapján. A felek ez alkalommal is hagsúlyozták, hogy a magyar —román barátság mélyítésé­ben és az együttműködés fej­lesztésében meghatározó sze­repet töltenek be a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Román Kommunista Párt kapcsolatai, Kádár Jánosnak a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának és Nicolae Ceausescunak a Román Kom­munista Párt főtitkárának a Román Szocialista Köztársa­ság elnökének találkozói. A felek egyetértettek ab­ban, hogy a következő idő­szakban további lehetőségek vannak a gazdasági kapcsola­tok gyorsabb fejlesztésére. E célból a látogatás idején sor került a magyar—román ha­tárzónában lévő szénhidro­génmezők közös kitermelésé, ről szóló egyezmény, vala­mint más termelési együtt­működési megállapodások és az 1977. évre szóló árucsere­forgalmi jegyzőkönyv aláírá­sára. A kormányfők kívánatos­nak tartják, hogy a két or­szág minisztériumai és gaz­dasági szervei erősítsék kap­csolataikat, tegyenek további erőfeszítéseket a kölcsönös áruszállítások növelésére, a hosszú távú gazdasági együtt­működés fejlesztésére, bele­értve a harmadik piacokat, a termelési együttműködésre és szakosításra, különösen a jár­műiparban, valamint az elektronika, a szerszámgépek, az ipari berendezések, a vegy­ipar, a gyógyszergyártás és gyógyászati eszközök, az élel­miszeripar és a mezőgazda­ság területén. Megállapodtak abban, hogy a .gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság, to­vábbá a központi tervező és külkereskedelmi szervek meg­vizsgálják a gazdasági kap­csolatok 1980. utáni bővítésé­nek lehetőségeit. Szükséges­nek tartották a termelési együttműködés és szakosítás részarányának növelését a kölcsönös árucsere-forgalom­ban. A felek megerősítették el­határozásukat, hogy további erőfeszítéseket tesznek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa integrációs komplex programjának megvalósitásá_ ért a tagországok gazdasági és társadalmi fejlődésének ja­vára. A két fél szükségesnek tart­ja, hogy a magyar illetve a román szervek tegyenek lé­péseket a konzuli kapcsola­tok fejlesztésére, az állampol­gárok kapcsolatainak bőví­tésére, az idegenforgalmi együttműködés szélesítésére az egyéni és a szervezett tu­rizmus keretében. Áttekintve az időszerű nem­zetközi kérdéseket, a minisz­terelnökök elégedetten szól­tak a nemzetközi enyhülés, az egyenjogú államok közöt­ti megértés és együttműkö­dés terén világméretekben végbement pozitív változá­sokról. E folyamatokban fon­tos szerepet töltött és tölt be a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország erejének nö­vekedése, a népek békéjét és biztonságát szolgáló tevékeny­ségük valamint a fejlődő or­szágoknak, az el nem kötele­zett államoknak, a világ ösz- szes antiimperialista. demok­ratikus és haladó erejének egyre tevékenyebb hozzájáru­lása. A felek megerősítették, hogy politikájukban követ­kezetesen törekszenek a ba­rátság, a szolidaritás és az együttműködés fejlesztésére a szocialista országokkal. Mély meggyőződésük, hogy a szo­cialista országok együttes fellépése megfelel az egyes szocialista országok érdekei­nek és a szocialista világrend- szer egészére, a világbéke, a haladás érdekeinek. Különös figyelmet szentel­tek az európai enyhülés meg­szilárdításának és továbbfej­lesztésének. Hangsúlyozták a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé legutób­bi bukaresti ülésén elfoga. dott nyilatkozat és a többi dokumentum jelentőségét. A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köz­társaság síkraszáll a leszere­lésért, elsősorban a nukleáris leszerelésért. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke hivatalos baráti látogatásra hívta meg Manea Manescut, a Román Szocialista Köztár­saság kormányának első mi­niszterét, aki a meghívást örömmel elfogadta. Szeberényi Lehel iA fém REGÉNY 93. A lány tágra meredt szem­mel nézte, moccani képtelen. Ólom a karjában, lábán, ólom a szívén, ólomprés. Ez iszo­nyat. Képtelen iszonyat!... Hiszen ez a férfi, ez az elva­dult emberi lény olyan eleven kínnal vergődik az egykori borzalom rémületveritékében, mintha az idő azóta el sem mozdult volna... És miért ne lehetne, hogy számára így van?! Hogy az idő néki meg­állt... az évszakok forognak csak körbekörbe, egy hely­ben. Egy óra eltörött oda­benn a lélekben, melyet vég­zetes ütések értek még zsen­gén, eltörött örökre, s nem méri többé az időt... S a lé­lek súlyosan beteg; mint a villámsújtott, kettőbe hasadt fa — túlélte, de örök nyomo­rék; az akkor belétörött ré­mületet hordja, viseli, míg él. Mint rokkantságát akár­hány áldozata a háborúnak. Beleőrült — mondják ilyenkor az emberek. Beleőrült — suttogta a lány elborzadva, s összerak­ta mindazt, amiről csak hal­lomása volt, s amit maga ta­pasztalt: mint űzött vad, bú­jik, menekül; mint különös ámokfutó. Előlük, a késeik elől... S húsz év telt el köz­ben. S ha meglát egy embert, megpillant egy kést... Érti most már, érti! Ó, bor­zalom, ez a rögeszméje... Rémület és szánakozás volt a lány tekintetében egyszer­re. Biszku Béla hazaindult Hanoiból Kedden reggel elutazott Hanoiból a VDP IV. kong­resszusán részt vett magyar pártküldöttség. Biszku Bélát, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagját, a KB titkárát, a magyar pártküldöttség veze­tőjét és a delegáció tagjait a hanoi repülőtéren Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Kom­munista Párt Politikai Bi­zottsága tagja, miniszterel­nök-helyettes, külügyminisz­ter, Xua Thuy, a KB titkára, Phan Trong Tue, a KB tag­ja, közlekedés- és szállítás­ügyi miniszter, a delegáció állandó kísérője búcsúztatta. Jelen volt Nguyen Phu Soai, a VSZK magyarországi és Karsai Lajos, Magyarország hanoi nagykövete. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára kedden a Kremlben találkozott azokkal a veterán harcostársaival akik­kel a Nagy Honvédő Háború idején együtt küzdött a 18. hadsereg kötelekében a hitle­rista betolakodók ellen. Ezredtársai melegen kö­szöntötték Leonyid Brezs- nyevet, egykori politikai biz­tosukat 70. születésnapja al­kalmából. LISSZABON Ramalho Eanes portugál köztársasági elnök Lisszabon­ban fogadta a Portugál Kom­munista Párt, Alvaro Cunhal főtitkár vezette küldöttségét. A megbeszélésre az elnök és a politikai pártok vezetői közötti rendszeres konzultá­ció keretében került sor. Alvaro Cunhal újságírók­nak kijelentette, hogy Eanes- sel folytatott megbeszélésü­kön az ország pénzügyi, gaz­dasági problémái, valamint az 'agrárreformmal kapcsola­tos kérdéseket vitatták meg. S a férfi remegése, fogai­nak vacogása lassan csende­sedett, az idegek lassú fára- dása következett; az időközi józanság pihenője. S az ember képes volt nyu­godt, többé-kevésbé össze­függő magyarázatokra, me­lyek megvilágítottak egyet- mást. A katonai ruhadarabok származását például, s a ta­karóét (monogramját — tud­ta már a lány — a lakatlan romépület kapuja fölött lát­ta) ; mind apai hagyaték, s az erdei kunyhóból valók, mely az erdőbirtok mélyén az apá­nak menedéke volt, ha maga akart lenni, s hol a fiú az első éjszakáit átvacogta. Ilyenek is kikerekedtek az ember tö­redezett szavából. A lány reménykedni kez­dett: talán még gyógyítható. Három napba telt, míg győzött a lány. Tudta, szent meggyőződés­sel, hogy az „űzött vad” gyó­gyulásának egyetlen útja van: ha az emberek közé megy, s közöttük él. És tudta, szent meggyőző­déssel, hogy kettős a jó, mely a dologból származik. Mert mi szívében rég bújkált, tu­datosult benne, mint elhiva­tottság: az ő tiszta, kicsiny lánykeze által nyílik meg a zsilip a pangó, rossz vér le­folyásának, hogy virágozhas­sák az élet. Eltökélte, hogy magával viszi őt, közéjük. Görcsét kellett megoldania mindenekelőtt. Óvatosan így kezdte, mesz- sziről: — Ó, régen voltak ezek a dolgok, én még nem is éltem. — S látta a lány, mily nehéz lesz a dolga. Látta a gyanak­vó riadalmat a szemekben. Látta, hogy nem értik. De nem adta fel, csak, várt kicsit. — Egy sem él már — vágott neki merészen. — Még akkor meglakoltak. DECEMBER 16-ÁN, csü­törtökön délben a Katar olajsejkség fővárosában még arról volt szó, hogy esetleg meg kell hosszabbí­tani a kőolajexportáló or­szágok szervezetének (OPEC) tanácskozását — olyan hevesek a viták és olyan erősek az ellentétek. Az Arab Emirátusok Ál­lamszövetségének olajügyi minisztere ugyanekkor ar­ról a reményről beszélt, hogy az exportőr oszágok egyhangú döntést hoznak majd. Ha ez nem történik meg — szerinte —, az OPEC történetének legve­szedelmesebb válsága előtt áll. A tanácskozást Katarban nem kellett meghosszabbí­tani, viszont az OPEC ket­tészakadt. A termelői és exportkartell történetében először nem tudtak egyhan­gú döntésre jutni az olaj­áremelés tekintetében. Áz a rejtett szakadék, amely mindeddig megosztotta a szervezetet, most nyílttá változott. Ez kifejezésre jut a határozatnak abban a fo­galmazásában, hogy két termelő ország, Szaud-Ará- bia és az Arab Emirátusok Államszövetsége 5 százalék­kal emeli az olaj árát 1977. január elsejétől kezdve. A többi 11 tagállam úgy dön­tött, hogy két ütemben lé­nyegesen magasabb áreme­lést hajt végre. Ezek az or­szágok január elsején 10 százalékkal emelik az olaj árát. 1977. július 1-én pedig újabb 5 százalékkal emel­kedik az olajár, összhatásá­ban tehát több, mint 15 százalékkal. Elöljáróban le kell szö­gezni, hogy a szakadás tényleges mélysége veszé­lyesebb lehet az OPEC-re nézve, mint ezt a 11:2 arány mutatja. Szaud-Ará- bia ugyanis egymaga az összes OPEC-országok ter­melésének 27 százalékát A férfi gondolkodni lát­szott. A lány reménykedett: „Talán most sikerült megingatnom rossz hitében”. De csak kérdés jött, tétova és vaksi: — Kiket mondasz? — őket. .A gyilkosokat. Az idegen katonákat. Hitler- bandákat. Akik itt bújkáltak akkor, és késsel... Elakadt. A férfi rángani kezdett, s őrjöngve zokogni. De csak midőn a lány a „kés” szót kiejtette, mert addig odaadó figyelemmel követte, amit mondott. A lány ekkor rákiáltott. Minden erejét összeszedte, hogy túlkiáltsa: — Kivégezték az oroszok, egy szálig! A kiáltás váratlanul ha­tott. Hirtelen csend lett. S a lány megérezte a csend bamba homályát, amelyben nyomtalanul elmerültek az olyan kötődés nélküli szavak, hogy „oroszok”. S talán az is, hogy „kivégezték”. Vagy akár a „Hitlerbandák”. Eszé­be se jutott, hogy némely sza­vak azóta kaptak jelentőséget az emberek között, az erdő védence süket rájuk. De mégis, de mégis, vala­mi derengés mutatkozott a homályban. Mintha érteni kezdené, hogy nincsenek már azok, akiktől fél. A gyereki arc a bozont ke­retében felragyogott. Csak­nem diadalmasan. — Azt mondasz, nincs már nekik kés?... Kicsavartam ke­zükből! Eldugtam... földbe! — dicsekedett szinte. — Azok meghaltak — mondta a lány —, még akkor. Kivégezték őket... Ott mind­járt, a tettükért. A férifi kicsit csodálkozott. Nem egészen értette. Talán a nyelv eltérése miatt, talán a hibás rend miatt a fejében. Csak a kés körül forgott, szolgáltatja, az arab emirá­tusokkal együtt pedig en­nek a csoportnak a terme­lési részesedése meghaladja a 30 százalékot. Azt is fi­gyelembe kell venni, hogy az OPEC-ben tömörült tag­államok közül Szaud-Ará- biának vannak a legna­gyobb olajtartalékai és a legnagyobb, ki nem hasz­nált termelési kapacitása. Ha ennek az országnak az olajipara teljes ütemben kezdene termelni, akkor ké­pes arra, hogy a maga ol­csóbb olajával olajbőséget idézzen elő a tőkés világ­piacon. Ez nemcsak az olaj árszínvonalának lemorzso­lódásához, hanem az OPEC- kartell összeroppanásához is vezethet. E PILLANATBAN úgy tűnik, hogy a kartell tagál­lamai még látnak kompro­misszumos lehetőséget. Er­re mutat az álláspontok bi­zonyos közelítése. Eredeti­leg a katari tanácskozáso­kon Szaud-Arábia azt akar­ta elérni, hogy fél esztende­ig, tehát 1977. július 1-ig egyáltalában ne változzék az olaj ára. Az úgynevezett „kemény front” az OPEC- en belül (ide mindenekelőtt Irán, Irak és Libia tartozik) eredetileg rendkívül radi­kális, 20-25 százaléknyi ár­emelést követelt. A többi országok, s köztük a legna­gyobb termelők sorában Venezuela, Nigéria, Kuwait és Algéria egyetértettek a lényeges áremelés szüksé­gességével, de a mennyisé­gi kérdéseket óvatosabban közelítették meg. Az első összecsapás után Jamani, Szaud-Arábia olajügyi mi­nisztere elhagyta a tanács­kozást. Hazarepült, hogy uralkodójával tárgyaljon. Aligha lehet kétséges, hogy meghallgatták az Egyesült Államok véleményét is, amelynek olajpolitikájával Szaud-Arábia * szorosan mint oldhatatlan, betokoso- dott csomó körül, az agya. — Nincs több? — kérdezte. — Meghaltak — mondta a lány. — Sehol nincs? — sürgette a férfi. Szemében aggodalom és bizakodás sürgetett. A lány fáradtan sóhajtott. Mást beszélnek. S a férfi újra: — Kés sehol nincs? —Sehol — bólintott rá a lány. Alkalmazkodott amaz agyjárásához. S az újra: — Sehol? A megbizonyosodás vágyá­nak ez a csökönyössége hirte­len megerősítette a lányban a reményt: vele jönne! Csak a késképzet fogja még le. A kényszerképzete. Attól akar megszabadulni. Gyerünk, se­gítsünk neki! — Sehol — mondta gyorsan a lány, szinte kiabálva, és bá- torítón rámosolygott. — Se­hol, ami ölésre való. — Vigyázz! — szólott a fér­fi, felemelte nagy komolyan az ujját, mint a gyerekek. — Legfeljebb kenyeret szel­nek vele, áldást írnak a há­tára, mint magam is tettem... — lendült bele a lány. átszel­lemült egészen. — No meg farigcsálnak ezt-azt a ma­guk örömére .. virágot, leve­let. mindenféle alakokat fá­ból, csupa szép dolgot meg hasznosat . S a férfi tiszta, kék szeme ragyogott. Belefeledkezett a lány szavába, mely oly szelíd gyolcsba tudta pólyálni a rettegett eszközt, mint vala­mi törött lábú madárkát. — Mindet én eldugtam, mindet! — lelkendezett gyer­mekesen. — Azt a rosszakat. Hirtelen, átmenet nélkül aggódni kezdett: — És most már nem tudnak ölni? Nem tudnak engem öl­együttműködik. E látogatás után a szaudiak odáig el­mentek, hogy befagyasztás helyett a gyakorlatilag lé­nyegtelen 5 százalékos eme­lésre kerüljön sor. A másik oldal kompromisszumát, amely valamiféle középará­nyost jelentett volna — már nem fogadták el. így került sor a szakadásra. A NAGYOBB ÁREME­LÉSI ARÁNY hívei azzal indokolták követeléseiket, hogy a tőkésországokból vásárolt iparcikkek ára je­lentős mértékben emelke­dett, s ezt ki kell egyenlíte­ni. Á szaudiak azzal érvel­tek, hogy a tőkés világgaz­daság fellendülése ingatag és bizonytalan. Ha az ára­kat radikálisan emelik, ak­kor ez újabb gazdasági visszaeséshez vezethet és növeli az inflációt. Mindkét érvelésben van igazság. A tapasztalatok ugyanakkor azt is mutatják, hogy a tő­kés világban a legkevésbé az amerikai gazdaság sínyli meg az olajár emelkedését. Részben azért, mert az Egyesült Államok maga is nagy olajtermelő, részben, mert egyik legnagyobb szál­lítója Kanada, amely nem tagja az OPEC-nek. Nem utolsósorban pedig azért, mert az olaj monopóliumok nemzetközi kartellje ameri­kai ellenőrzés alatt áll. Az olajfinomítás és -szállítás haszna döntő mértékben ezeknek a monopóliumok­nak a , páncélszekrényébe áramlik, az olajtermelő or­szágok fizetési mérlegfeles­legei pedig ugyancsak az amerikai bankokon áram­lanak keresztül. A mostani szakadás még növeli az Egyesült Államok kedvező helyzetét. Az arab olaj exportja ugyanis úgy oszlik meg, hogy Washing­ton elsősorban scaudi ola­jat vásárol, Nyugat-Európa és Japán pedig azoktól az országoktól, ahol most na­gyobb lesz az áremelkedés. Az amerikaiak viszonylagos előnye téhát az új áreme­léssel tovább nő tőkés ver­senytársaival szemben. ni már? Senkit nem tudnak? Séhol? — Sehol — biccentett a lány, és úgy mosolygott, ahogy csak telt tőle. — Béke van. A férfi gondolkodott, gon­dolkodott. Jó jel volt, hogy zaklatottság nélkül. Homlo­kán felhők úsztak át, szakál­lábán elidőztek. De elcsende- sülten úsztak, elnyugodottan időztek. — És ők? — Nem azok már. Békés emberek. — Békés emberek... — is­mételte tűnődve az erdei em­ber. Mintha nehezen, de el­jutna az agyáig a két szó ér­telme. A lánynak azonban úgy tűnt, meg kell erősítenie a szavát. Mélyet szívott a leve­gőből, és azt mondta: — Béke van már az embe­rek között. Az erdei ember tágra nyílt kék szemét a lányra emelte. Bizakodón, csillogón. De mintha nem pontosan értene valamit. Annyit mégis, hogy jó hír ütötte fülét. A lány ennyivel is megelé­gedett. így gondolkodott: ta­lán nem is tudja, mi az, hogy háború, és mi az, hogy béke. Csak, hogy most nyár van, és ősz jön, majd tél és megint tavasz .. És hogy eldugott minden ölő kést a föld színéről, vég­re! Azon a reggelen ragyogott az ég. Kék volt, kékebb már nem is lehetett. Makulányi folt nélkül. S mintha a harmat permetétől csillogna. Minden csillogott. (Folytatjuk) —i —e TELEX...

Next

/
Thumbnails
Contents