Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-22 / 302. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 22. Közös közlemény a magyarromán tárgyalásokról Új olajárak (Folytatás az 1. oldalról) A közlemény többek''között megállapítja: A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és a Román Szocialista Köztársaság kormányfője őszinte, baráti légkörben, a kölcsönös tisztelet és megértés szellemé, ben hasznos megbeszéléseket folytatott. A miniszterelnökök kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban folyó szocialista építőmunkáról, és elismeréssel szóltak a Magyar Szocialista Munkáspárt XT. kongresszusa és a Román Kommunista Párt XI. kongresszusa határozatainak gyakorlati megvalósításában elért eredményekről. Beható eszmecserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság kapcsolatainak fejlesztéséről, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. A miniszterelnökök megelé. gedéssel vették tudomásul, hogy a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság sokoldalú együttműködése és jószomszédi kapcsolatai folyamatosan fejlődnek, összhangban az 1972. februárjában Bukarestben aláírt magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel, a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus, az egyenjogúság, a független, ség és a nemzeti szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös tisztelet, az elvtársi segítségnyújtás és a nemzetközi szolidaritás elvei alapján. A felek ez alkalommal is hagsúlyozták, hogy a magyar —román barátság mélyítésében és az együttműködés fejlesztésében meghatározó szerepet töltenek be a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Román Kommunista Párt kapcsolatai, Kádár Jánosnak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Nicolae Ceausescunak a Román Kommunista Párt főtitkárának a Román Szocialista Köztársaság elnökének találkozói. A felek egyetértettek abban, hogy a következő időszakban további lehetőségek vannak a gazdasági kapcsolatok gyorsabb fejlesztésére. E célból a látogatás idején sor került a magyar—román határzónában lévő szénhidrogénmezők közös kitermelésé, ről szóló egyezmény, valamint más termelési együttműködési megállapodások és az 1977. évre szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyv aláírására. A kormányfők kívánatosnak tartják, hogy a két ország minisztériumai és gazdasági szervei erősítsék kapcsolataikat, tegyenek további erőfeszítéseket a kölcsönös áruszállítások növelésére, a hosszú távú gazdasági együttműködés fejlesztésére, beleértve a harmadik piacokat, a termelési együttműködésre és szakosításra, különösen a járműiparban, valamint az elektronika, a szerszámgépek, az ipari berendezések, a vegyipar, a gyógyszergyártás és gyógyászati eszközök, az élelmiszeripar és a mezőgazdaság területén. Megállapodtak abban, hogy a .gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság, továbbá a központi tervező és külkereskedelmi szervek megvizsgálják a gazdasági kapcsolatok 1980. utáni bővítésének lehetőségeit. Szükségesnek tartották a termelési együttműködés és szakosítás részarányának növelését a kölcsönös árucsere-forgalomban. A felek megerősítették elhatározásukat, hogy további erőfeszítéseket tesznek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa integrációs komplex programjának megvalósitásá_ ért a tagországok gazdasági és társadalmi fejlődésének javára. A két fél szükségesnek tartja, hogy a magyar illetve a román szervek tegyenek lépéseket a konzuli kapcsolatok fejlesztésére, az állampolgárok kapcsolatainak bővítésére, az idegenforgalmi együttműködés szélesítésére az egyéni és a szervezett turizmus keretében. Áttekintve az időszerű nemzetközi kérdéseket, a miniszterelnökök elégedetten szóltak a nemzetközi enyhülés, az egyenjogú államok közötti megértés és együttműködés terén világméretekben végbement pozitív változásokról. E folyamatokban fontos szerepet töltött és tölt be a Szovjetunió és a többi szocialista ország erejének növekedése, a népek békéjét és biztonságát szolgáló tevékenységük valamint a fejlődő országoknak, az el nem kötelezett államoknak, a világ ösz- szes antiimperialista. demokratikus és haladó erejének egyre tevékenyebb hozzájárulása. A felek megerősítették, hogy politikájukban következetesen törekszenek a barátság, a szolidaritás és az együttműködés fejlesztésére a szocialista országokkal. Mély meggyőződésük, hogy a szocialista országok együttes fellépése megfelel az egyes szocialista országok érdekeinek és a szocialista világrend- szer egészére, a világbéke, a haladás érdekeinek. Különös figyelmet szenteltek az európai enyhülés megszilárdításának és továbbfejlesztésének. Hangsúlyozták a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé legutóbbi bukaresti ülésén elfoga. dott nyilatkozat és a többi dokumentum jelentőségét. A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság síkraszáll a leszerelésért, elsősorban a nukleáris leszerelésért. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke hivatalos baráti látogatásra hívta meg Manea Manescut, a Román Szocialista Köztársaság kormányának első miniszterét, aki a meghívást örömmel elfogadta. Szeberényi Lehel iA fém REGÉNY 93. A lány tágra meredt szemmel nézte, moccani képtelen. Ólom a karjában, lábán, ólom a szívén, ólomprés. Ez iszonyat. Képtelen iszonyat!... Hiszen ez a férfi, ez az elvadult emberi lény olyan eleven kínnal vergődik az egykori borzalom rémületveritékében, mintha az idő azóta el sem mozdult volna... És miért ne lehetne, hogy számára így van?! Hogy az idő néki megállt... az évszakok forognak csak körbekörbe, egy helyben. Egy óra eltörött odabenn a lélekben, melyet végzetes ütések értek még zsengén, eltörött örökre, s nem méri többé az időt... S a lélek súlyosan beteg; mint a villámsújtott, kettőbe hasadt fa — túlélte, de örök nyomorék; az akkor belétörött rémületet hordja, viseli, míg él. Mint rokkantságát akárhány áldozata a háborúnak. Beleőrült — mondják ilyenkor az emberek. Beleőrült — suttogta a lány elborzadva, s összerakta mindazt, amiről csak hallomása volt, s amit maga tapasztalt: mint űzött vad, bújik, menekül; mint különös ámokfutó. Előlük, a késeik elől... S húsz év telt el közben. S ha meglát egy embert, megpillant egy kést... Érti most már, érti! Ó, borzalom, ez a rögeszméje... Rémület és szánakozás volt a lány tekintetében egyszerre. Biszku Béla hazaindult Hanoiból Kedden reggel elutazott Hanoiból a VDP IV. kongresszusán részt vett magyar pártküldöttség. Biszku Bélát, az MSZMP Politikai Bizottsága tagját, a KB titkárát, a magyar pártküldöttség vezetőjét és a delegáció tagjait a hanoi repülőtéren Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagja, miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter, Xua Thuy, a KB titkára, Phan Trong Tue, a KB tagja, közlekedés- és szállításügyi miniszter, a delegáció állandó kísérője búcsúztatta. Jelen volt Nguyen Phu Soai, a VSZK magyarországi és Karsai Lajos, Magyarország hanoi nagykövete. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kedden a Kremlben találkozott azokkal a veterán harcostársaival akikkel a Nagy Honvédő Háború idején együtt küzdött a 18. hadsereg kötelekében a hitlerista betolakodók ellen. Ezredtársai melegen köszöntötték Leonyid Brezs- nyevet, egykori politikai biztosukat 70. születésnapja alkalmából. LISSZABON Ramalho Eanes portugál köztársasági elnök Lisszabonban fogadta a Portugál Kommunista Párt, Alvaro Cunhal főtitkár vezette küldöttségét. A megbeszélésre az elnök és a politikai pártok vezetői közötti rendszeres konzultáció keretében került sor. Alvaro Cunhal újságíróknak kijelentette, hogy Eanes- sel folytatott megbeszélésükön az ország pénzügyi, gazdasági problémái, valamint az 'agrárreformmal kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. S a férfi remegése, fogainak vacogása lassan csendesedett, az idegek lassú fára- dása következett; az időközi józanság pihenője. S az ember képes volt nyugodt, többé-kevésbé összefüggő magyarázatokra, melyek megvilágítottak egyet- mást. A katonai ruhadarabok származását például, s a takaróét (monogramját — tudta már a lány — a lakatlan romépület kapuja fölött látta) ; mind apai hagyaték, s az erdei kunyhóból valók, mely az erdőbirtok mélyén az apának menedéke volt, ha maga akart lenni, s hol a fiú az első éjszakáit átvacogta. Ilyenek is kikerekedtek az ember töredezett szavából. A lány reménykedni kezdett: talán még gyógyítható. Három napba telt, míg győzött a lány. Tudta, szent meggyőződéssel, hogy az „űzött vad” gyógyulásának egyetlen útja van: ha az emberek közé megy, s közöttük él. És tudta, szent meggyőződéssel, hogy kettős a jó, mely a dologból származik. Mert mi szívében rég bújkált, tudatosult benne, mint elhivatottság: az ő tiszta, kicsiny lánykeze által nyílik meg a zsilip a pangó, rossz vér lefolyásának, hogy virágozhassák az élet. Eltökélte, hogy magával viszi őt, közéjük. Görcsét kellett megoldania mindenekelőtt. Óvatosan így kezdte, mesz- sziről: — Ó, régen voltak ezek a dolgok, én még nem is éltem. — S látta a lány, mily nehéz lesz a dolga. Látta a gyanakvó riadalmat a szemekben. Látta, hogy nem értik. De nem adta fel, csak, várt kicsit. — Egy sem él már — vágott neki merészen. — Még akkor meglakoltak. DECEMBER 16-ÁN, csütörtökön délben a Katar olajsejkség fővárosában még arról volt szó, hogy esetleg meg kell hosszabbítani a kőolajexportáló országok szervezetének (OPEC) tanácskozását — olyan hevesek a viták és olyan erősek az ellentétek. Az Arab Emirátusok Államszövetségének olajügyi minisztere ugyanekkor arról a reményről beszélt, hogy az exportőr oszágok egyhangú döntést hoznak majd. Ha ez nem történik meg — szerinte —, az OPEC történetének legveszedelmesebb válsága előtt áll. A tanácskozást Katarban nem kellett meghosszabbítani, viszont az OPEC kettészakadt. A termelői és exportkartell történetében először nem tudtak egyhangú döntésre jutni az olajáremelés tekintetében. Áz a rejtett szakadék, amely mindeddig megosztotta a szervezetet, most nyílttá változott. Ez kifejezésre jut a határozatnak abban a fogalmazásában, hogy két termelő ország, Szaud-Ará- bia és az Arab Emirátusok Államszövetsége 5 százalékkal emeli az olaj árát 1977. január elsejétől kezdve. A többi 11 tagállam úgy döntött, hogy két ütemben lényegesen magasabb áremelést hajt végre. Ezek az országok január elsején 10 százalékkal emelik az olaj árát. 1977. július 1-én pedig újabb 5 százalékkal emelkedik az olajár, összhatásában tehát több, mint 15 százalékkal. Elöljáróban le kell szögezni, hogy a szakadás tényleges mélysége veszélyesebb lehet az OPEC-re nézve, mint ezt a 11:2 arány mutatja. Szaud-Ará- bia ugyanis egymaga az összes OPEC-országok termelésének 27 százalékát A férfi gondolkodni látszott. A lány reménykedett: „Talán most sikerült megingatnom rossz hitében”. De csak kérdés jött, tétova és vaksi: — Kiket mondasz? — őket. .A gyilkosokat. Az idegen katonákat. Hitler- bandákat. Akik itt bújkáltak akkor, és késsel... Elakadt. A férfi rángani kezdett, s őrjöngve zokogni. De csak midőn a lány a „kés” szót kiejtette, mert addig odaadó figyelemmel követte, amit mondott. A lány ekkor rákiáltott. Minden erejét összeszedte, hogy túlkiáltsa: — Kivégezték az oroszok, egy szálig! A kiáltás váratlanul hatott. Hirtelen csend lett. S a lány megérezte a csend bamba homályát, amelyben nyomtalanul elmerültek az olyan kötődés nélküli szavak, hogy „oroszok”. S talán az is, hogy „kivégezték”. Vagy akár a „Hitlerbandák”. Eszébe se jutott, hogy némely szavak azóta kaptak jelentőséget az emberek között, az erdő védence süket rájuk. De mégis, de mégis, valami derengés mutatkozott a homályban. Mintha érteni kezdené, hogy nincsenek már azok, akiktől fél. A gyereki arc a bozont keretében felragyogott. Csaknem diadalmasan. — Azt mondasz, nincs már nekik kés?... Kicsavartam kezükből! Eldugtam... földbe! — dicsekedett szinte. — Azok meghaltak — mondta a lány —, még akkor. Kivégezték őket... Ott mindjárt, a tettükért. A férifi kicsit csodálkozott. Nem egészen értette. Talán a nyelv eltérése miatt, talán a hibás rend miatt a fejében. Csak a kés körül forgott, szolgáltatja, az arab emirátusokkal együtt pedig ennek a csoportnak a termelési részesedése meghaladja a 30 százalékot. Azt is figyelembe kell venni, hogy az OPEC-ben tömörült tagállamok közül Szaud-Ará- biának vannak a legnagyobb olajtartalékai és a legnagyobb, ki nem használt termelési kapacitása. Ha ennek az országnak az olajipara teljes ütemben kezdene termelni, akkor képes arra, hogy a maga olcsóbb olajával olajbőséget idézzen elő a tőkés világpiacon. Ez nemcsak az olaj árszínvonalának lemorzsolódásához, hanem az OPEC- kartell összeroppanásához is vezethet. E PILLANATBAN úgy tűnik, hogy a kartell tagállamai még látnak kompromisszumos lehetőséget. Erre mutat az álláspontok bizonyos közelítése. Eredetileg a katari tanácskozásokon Szaud-Arábia azt akarta elérni, hogy fél esztendeig, tehát 1977. július 1-ig egyáltalában ne változzék az olaj ára. Az úgynevezett „kemény front” az OPEC- en belül (ide mindenekelőtt Irán, Irak és Libia tartozik) eredetileg rendkívül radikális, 20-25 százaléknyi áremelést követelt. A többi országok, s köztük a legnagyobb termelők sorában Venezuela, Nigéria, Kuwait és Algéria egyetértettek a lényeges áremelés szükségességével, de a mennyiségi kérdéseket óvatosabban közelítették meg. Az első összecsapás után Jamani, Szaud-Arábia olajügyi minisztere elhagyta a tanácskozást. Hazarepült, hogy uralkodójával tárgyaljon. Aligha lehet kétséges, hogy meghallgatták az Egyesült Államok véleményét is, amelynek olajpolitikájával Szaud-Arábia * szorosan mint oldhatatlan, betokoso- dott csomó körül, az agya. — Nincs több? — kérdezte. — Meghaltak — mondta a lány. — Sehol nincs? — sürgette a férfi. Szemében aggodalom és bizakodás sürgetett. A lány fáradtan sóhajtott. Mást beszélnek. S a férfi újra: — Kés sehol nincs? —Sehol — bólintott rá a lány. Alkalmazkodott amaz agyjárásához. S az újra: — Sehol? A megbizonyosodás vágyának ez a csökönyössége hirtelen megerősítette a lányban a reményt: vele jönne! Csak a késképzet fogja még le. A kényszerképzete. Attól akar megszabadulni. Gyerünk, segítsünk neki! — Sehol — mondta gyorsan a lány, szinte kiabálva, és bá- torítón rámosolygott. — Sehol, ami ölésre való. — Vigyázz! — szólott a férfi, felemelte nagy komolyan az ujját, mint a gyerekek. — Legfeljebb kenyeret szelnek vele, áldást írnak a hátára, mint magam is tettem... — lendült bele a lány. átszellemült egészen. — No meg farigcsálnak ezt-azt a maguk örömére .. virágot, levelet. mindenféle alakokat fából, csupa szép dolgot meg hasznosat . S a férfi tiszta, kék szeme ragyogott. Belefeledkezett a lány szavába, mely oly szelíd gyolcsba tudta pólyálni a rettegett eszközt, mint valami törött lábú madárkát. — Mindet én eldugtam, mindet! — lelkendezett gyermekesen. — Azt a rosszakat. Hirtelen, átmenet nélkül aggódni kezdett: — És most már nem tudnak ölni? Nem tudnak engem ölegyüttműködik. E látogatás után a szaudiak odáig elmentek, hogy befagyasztás helyett a gyakorlatilag lényegtelen 5 százalékos emelésre kerüljön sor. A másik oldal kompromisszumát, amely valamiféle középarányost jelentett volna — már nem fogadták el. így került sor a szakadásra. A NAGYOBB ÁREMELÉSI ARÁNY hívei azzal indokolták követeléseiket, hogy a tőkésországokból vásárolt iparcikkek ára jelentős mértékben emelkedett, s ezt ki kell egyenlíteni. Á szaudiak azzal érveltek, hogy a tőkés világgazdaság fellendülése ingatag és bizonytalan. Ha az árakat radikálisan emelik, akkor ez újabb gazdasági visszaeséshez vezethet és növeli az inflációt. Mindkét érvelésben van igazság. A tapasztalatok ugyanakkor azt is mutatják, hogy a tőkés világban a legkevésbé az amerikai gazdaság sínyli meg az olajár emelkedését. Részben azért, mert az Egyesült Államok maga is nagy olajtermelő, részben, mert egyik legnagyobb szállítója Kanada, amely nem tagja az OPEC-nek. Nem utolsósorban pedig azért, mert az olaj monopóliumok nemzetközi kartellje amerikai ellenőrzés alatt áll. Az olajfinomítás és -szállítás haszna döntő mértékben ezeknek a monopóliumoknak a , páncélszekrényébe áramlik, az olajtermelő országok fizetési mérlegfeleslegei pedig ugyancsak az amerikai bankokon áramlanak keresztül. A mostani szakadás még növeli az Egyesült Államok kedvező helyzetét. Az arab olaj exportja ugyanis úgy oszlik meg, hogy Washington elsősorban scaudi olajat vásárol, Nyugat-Európa és Japán pedig azoktól az országoktól, ahol most nagyobb lesz az áremelkedés. Az amerikaiak viszonylagos előnye téhát az új áremeléssel tovább nő tőkés versenytársaival szemben. ni már? Senkit nem tudnak? Séhol? — Sehol — biccentett a lány, és úgy mosolygott, ahogy csak telt tőle. — Béke van. A férfi gondolkodott, gondolkodott. Jó jel volt, hogy zaklatottság nélkül. Homlokán felhők úsztak át, szakállábán elidőztek. De elcsende- sülten úsztak, elnyugodottan időztek. — És ők? — Nem azok már. Békés emberek. — Békés emberek... — ismételte tűnődve az erdei ember. Mintha nehezen, de eljutna az agyáig a két szó értelme. A lánynak azonban úgy tűnt, meg kell erősítenie a szavát. Mélyet szívott a levegőből, és azt mondta: — Béke van már az emberek között. Az erdei ember tágra nyílt kék szemét a lányra emelte. Bizakodón, csillogón. De mintha nem pontosan értene valamit. Annyit mégis, hogy jó hír ütötte fülét. A lány ennyivel is megelégedett. így gondolkodott: talán nem is tudja, mi az, hogy háború, és mi az, hogy béke. Csak, hogy most nyár van, és ősz jön, majd tél és megint tavasz .. És hogy eldugott minden ölő kést a föld színéről, végre! Azon a reggelen ragyogott az ég. Kék volt, kékebb már nem is lehetett. Makulányi folt nélkül. S mintha a harmat permetétől csillogna. Minden csillogott. (Folytatjuk) —i —e TELEX...
