Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-18 / 299. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 18. Hasznos útravaló Makrai Lászlónak, a megyei TESZÖV titkárának nyilatkozata a tsz-kongresszusról December 14—15-én tartották meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek Ili. kongresszusukat. Megyénket negyven küldött képviselte, a vendégek sorában ott voltak a megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetői is. A kongresszus után Makrai Lászlótól, a megyei tsz-szövetség titkárától kértünk rövid összefoglalót a kétnapos tanácskozásról. — Kiemelkedő esemény volt és maradandó élményt jelentett minden résztvevő számára Kádár elvtárs beszéde. Tárgyilagos értékelést adott a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről és jó útravalót a feladatok végzéséhez. A szabolcsi küldöttek jól szerepeltek. Faggyas Jenő, a tarpai Esze Tamás tsz elnöke részt vett a mandátumvizsgáló bizottság munkájában. Meglécz János, a nyírbogáti Rákóczi Tsz főkönyvelője felszólalt a vitában és részletesen foglalkozott a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetével, az együttműködések gondjaival. A legtöbb TOT- tagot — nyolcat — a mi megyénk küldte. A kongresszus újabb egy szabolcsi tagot választott. Kulcsár László' tornyospálcai tsz-gépszerelő személyében. Szarka Sándort, a beregdaróci Barátság Tsz elnökét beválasztották a TOT elnökségébe. Megyénk kilenc TOT-tagja közül nyolcán valamilyen bizottság munkájában részt vesznek. Stenczel Fruzsinát, a keme- cse-kótaji Egyesült Tsz üzemgazdászát az ifjúsági bizottság elnökévé választották. Mindezen túl nagy megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy a TOT főtitkárává dr. Czimbalmos Bélát, a megyei tanács eddigi általános elnökhelyettesét választották. — A kongresszus érdemi munkája nagyon mélyreható, biztonságos perspektívát mutat a szövetkezetek és az egész társadalom számára. Továbbra is elismerést, megerősítést kapott a kongresszuson az önálló szövetkezeti gazdálkodás. Sok szó esett a hatékonyságról, az üzemszervezésről. Nagy hangsúlyt kapott az együttműködés, a közös vállalkozás, a termelési rendszerek és az agráripari egyesülések szerepe, jelentősége. Többen szóvá tették: javítani kell a hitelrendszerünket, egyes hitelkonstrukciók nem hatnak ösztönzőleg a termelésre. — Nagyobb figyelmet kell fordítani a beruházások előkészítésére, egyszerűsítésére és a kivitel gyorsítására. Többen foglalkoztak az állami irányítás, ellenőrzés szerepével, a munka javításával. Kevesebb bürokráciával, hatékonyabban kell végezni ezt a munkát. Kitűnt az előterjesztésből és a vitából is, hogy szükség van a szövetkezeti törvény továbbfejlesztésére. Elhangzott, hogy egyszerűsíteni kell a szövetkezetek belső szabályzatát. érthetőbbé, világosabbá kell tenni a tagok számára. — Hangsúlyt kapott: a gazdálkodásban a szövetkeHagyománnyá vált, hogy „aranyvasárnapokon” a vevők karácsonyi vásárlásainak megkönnyítésért az üzletek közül néhány nyitva tart. Szabolcs-Szatmár megye négy városában december 19-én délelőtt 8-tól 12 óráig az alábbi üzletek várják a vásárlókat : Nyíregyháza a Centrum, Nyírfa, Kelet, bizományi és a Búza téri áruház, az ajándék, a népművészeti, az OFOTÉRT, az óra-ékszer, az ezermester, a Rákóczi utzetek ne féljenek az újításoktól, de ne menjenek mindenképpen a divat után, tudják, hogy mit akarnak. Fontos az összefogás, a társulás, de csak olyan feladatokra vállalkozzanak közösen, amely az üzemen belül nem valósítható meg jövedelmezően. A háztáji gazdálkodás is súlyának megfelelő helyet kapott. — A szövetkezeti parasztság szociális, élet- és munkakörülményeiről úgy foglalt állást a kongresszus, hogy ezen a téren is fokozatosan közelíteni kell a népgazdaság más ágazataiban dolgozókhoz. Javaslom: minden érdekelt tanulmányozza a kongresszus dokumentumait. Befejezésül kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy három szabolcsi küldött a szövetkezeti mozgalomban végzett kiemelkedő munkájáért kitüntetést kapott. A TOT emlékplakettjével tüntették ki Bódi Sándort, a szamostatárfalvi Ady Tsz elnökét, Kenéz Sándor- nét, a gávavencsellői Üj Erő Termelőszövetkezet tagját és Siket Gyulát, a vásá- rosnaményi Vörös Csillag Tsz elnökét. cai divatruházati, a Zrínyi Ilona utcai játékboltok, valamint a Kossuth téri és a Szarvas utcai könyvesboltok nyújtanak választékot a vevőknek. Kisvárdán a Szabolcs Áruház, a kötött divatáru, játék, bőrdíszmű és az anyák- boltja. Nyírbátorban a műszaki és ruházati áruházak, a sport - játék-hangszerbolt, Mátészalkán pedig a Kraszna és a kisáruház, az ajándék-, valamint a könyvesbolt várja az „aranyvasárnapon” a vásárlókat. „Aranyvasárnap“ a boltokban GYŐZÖTT: NYÍREGYHÁZA Színes tévé tojáspatkolásért Ignéczi Ildikó, Siklós Ádám- né, dr. Erdész Sándor, Mester Zoltán és Romanovits István hat alkalommal versenyzett a nyíregyházi városi művelődési központ színeiben a tv népművészeti vetélkedőjén. Akik velük együtt végigizgulták az öt elődöntőt és a tegnap esti döntőt, a legutolsó pillanatig nem tudhatták, mi lesz a végeredmény. A versenyzők sem számítottak a győzelemre. Titokban ugyan reménykedtek, mégis, alig hittek a szemüknek, amikor a táblán meglátták: győzött Nyíregyháza. Fél éven át voltak állandó készenlétben. A csapat egyetlen szakembere kivételével valamennyien most mélyed- tek el élőször a népművészet ágaiban, s összegyűjtött ismereteiket a nézők millióinak adták tovább. Az adások felvételről mennek, a döntőről hazatérve már megnyugodva elevenítették fel az emlékezetes perceket. Például a felkészülést, mert ez idő alatt talpon volt a megyei könyvtár, a múzeum, a VMK. Ha kézben nem bírták el az elolvasandó könyveket, vitték hátizsákkal, a visszaszállításra pedig egy mikrobuszra lesz szükség. A múzeum a néprajzi tárgyi eszközeinek seregét kölcsönözte, a VMK munkatársai fúrtak-farag- tak, varrták a jelmezeket a gólyaalakoskodáshoz. Éva és Ildi erre az alkalomra még fonni is megtanult. Igaz, az orsó sehogy sem engedelmeskedett, de segítségükre sietett a kiállítóterem őre. A „különórának” haszna lett. Az egyik elődöntőre népi hangszereket kellett vinniük. Harminc körül le kellett volna a továbbiakról mondani, ha Romanovits nem vállalja, hogy a szakkönyvek alapján újakat készít. így lett meg a nádsíp, a bodzafasíp, a náddúdoló. A vetélkedő kedvéért Mester Zoltán gólya lett néhány percre. Ez azonban kevés volt, be kellett mutatnia egy szerelmi jelenetet, ahogy azt a Szamosháton régen játszották. Keresett, kutatott, már arra is gondoltak, valami természetvédelmi film után kellene nézni, amikor felesége ráakadt egy könyvre. Ebből tanulta meg a gólyák szerelmi életét. Mi volt a legnehezebb feladat? — kérdeztük. A lányok válasza szerint: nevetni. A fonójelenet azt kívánta, hogy végig mosolyogjanak. Egymás közt is mosolyogva adták tovább az utasításokat, kinek mi a dolga. A legkellemetlenebb élmény Mester Zoltánt érte. Egyszer hazafelé a vonaton, fél útig meg sem szólalt. Az bosz- szantotta, Hogy hiába tanult meg egy sereg hangszert, a „tv-zenekarban” meg kellett elégednie egy fésűvel. Elmondták, hogy amit a nézők másfél órán át látnak, az 4-5 órás, sokszor keserves munka eredménye. Volt olyan feladat, amit ötször ismételtettek, mert az egyik kameraállás nem volt tökéletes. Egy másik alkalommal két percig csak az ő arcukat pásztázta a felvevő. Rosszabb volt, mint egy helytelen válasz. A legforróbb perceket a tojáspatkolás jelentette. Melyik a nyers, melyik a főtt. Éva egyszer elégtelent kapott az iskolában, mert ezt nem tudta megállapítani. Érdemes volt megtanulni, Erdész Sándorról sem képzelte a csapat, hogy egy pillanat alatt kifújja a nyers tojásokat. Ez is gyermekkori emlék volt. Már nem a győzelemért, a játékért kezdtek ebbe a feladatba. Azt mondják, ezért nyertek. Személyes ismerősei let- tek ''a nézőknek. Romanovi- tsot legutóbb azzal állította meg egy idegen, miért vágatta le a bajszát, amúgy jobb volt. De rájuk köszöntek már a pesti utcán, s bevallották, nekik szurkolnak. Megnyerték a győztesnek járó színes tévét. Megkapták az egyéni jutalmakat, de legalább annyira becsülik a temérdek új ismeretet, amit klubokban, népi együttesekben szeretnének továbbadni. Az első ilyen meghívást már meg is kapták. Baraksó Erzsébet Találkozás a természettel Már eddig is sok ezer fátogatója volt Mátészalkán a természetvédelmi és vadgazdálkodási kiállításnak, amelynek a Szatmár Múzeum ad otthont. A nagyszerű trófeák, j vadászfegyverek, az állat- és növényvilágot bemutató anyagok, a képzőművészeti alkotások által ábrázolt természeti szépségek méltán vonzzák a fiatalokat és a természetkedvelő felnőtteket. A megyében ez eddig az első ilyen jellegű bemutató, amely annak a gondolatnak a jegyében született, amely az ember és környezete harmonikus egységét igyekszik reprezentálni. Díjnyertestrófeák a Szatmár Múzeumban. (Elek Emil felvételei.) Mindenki szívesen csodálja meg a kiállításon látható vadakat. Ml LESZ A MILLIÓKKAL ? / Nagyhalász és Tiszatelek házassága Házasság előtt áll Nagyhalász; a két község lakossága és tanácsa már kimondta a boldogító „igen-t” s a hivatalos eljárás után talán már nemsokára közösen lép tovább Tiszatelek4* kel. — Természetesen nagy a várakozás, hogy megfelelünk-e együtt is a nagyközségi igényeknek — mondja Nagy Antal nagyhalászi tanácselnök. — Igaz, példa van már előttünk jó néhány, a megyében is, de mi először kerülünk ilyen helyzetbe. A tsz gondja a tanácsé is Ám a tanácselnök gondjai között ez csak az egyik, s a megoldás előkészítésére van még néhány hónap haladék, ami azonban a nagyhalászi határt illeti, az ma okoz problémát — mint beszélgetésünk első percében kiderült. Rá is kérdeztem mindjárt: — Miért e megkülönböztetett figyelem a tsz iránt. — Nemcsak a tsz, hanem a többi szövetkezet, a gyár is fontos nekünk ■— tőlük, munkájuktól, eredményeiktől függ a mi gazdálkodásunk is, jórészt befizetéseikből gazdagítjuk a falut. Ha nekik nem sikerül, mi is vesztünk, ezért is kísérjük figyelemmel, si- kerül-e már szállítani a felásott cukorrépát, amely — sajnos — vagonszámra hever még a földön, vagy a kukoricát, amelyből szintén sok még a töretlen. A tanácsról szinte még szó sem esett, mégis javában benne vagyunk a tanácsi gazdálkodás elemzésében. Kovács Károly vb-titkár sorolja: 1971—75 között a költségvetésben 36 millió forintot használtak fel, fejlesztésekre nyolcat költöttek, s 1980-ig 42 milliós költségvetéssel, 33 milliós fejlesztési alappal gazdálkodnak. — Tíz év alatt csaknem 120 millió forint. Mit jelentett ez a község hatezer-ötszáz fős lakosságának? Megépül a vízmű A válasz elsőként kész létesítmények felsorolása: óvodaépítés, felújítás, orvosi rendelő, korszerű párt- és ifjúsági ház, fűzoltószékház, vágóhíd építése, s még tucatnyi kisebb munka. Aztán a nagy terv, a vízmű. De fontos az új iskola, bölcsőde, fürdő, bérlakások — és máris kiderül, hogy a rendelkezésre álló milliók hamar kimerülnek. De vessünk egy pillantást a számadatokra, honnan is származnak ezek a milliók. Példaképpen a most készülő 1977. évi terv adataiból idézünk. A nyolcmillió forintos költségvetés kiadásait (köztük az iskolák, óvodák, a művelődési ház, stb költségei, az egészségügy működésének kiadásait) hét fő forrásból fedezik: a költségvetési szervek bevételei 1,2, a lakosság adói 1,4 millió forintot tesznek ki, a zsákgyár 2,5, az ÁFÉSZ 0,9, az ipari szövetkezet 0,6, a tsz 0,3 millió forintot fizet be tervezett eredményei alapján, a felsőbb tanácsi hozzájárulás egymillió forint körül lesz. Ezek természetesen még csak tervezett számítási adatok, de a jövő évi tervek jóváhagyása után törvénynek számítanak. A zsákgyár és a szövetkezetek befizetései egyben már jelzik, hogy nagyon- is indokolt a tanácsi vezetők aggódása, mi több: év közi ellenőrzése, segítése — mert a tanácsnak is érdeke, hogy a gazdálkodó szerveknél rendben menjen^ a dolgok, ütemes legyen a befizetés. A négymilliós fejlesztési tervben hasonlóak az arányok — van viszont egy tétel (a kétmilliós társadalmi munka) a lakosság összefogásának erejét jelzi. — A gazdálkodás fortélyait mi is csak most tanuljuk, a kritika pedig nagyon erős — mondja a tanácselnök. — Nagyhalász most kezd valamelyest lábraállni. A vezetékes víz (amelynek hiánya már-már politikai kérdés lett a községben) reálissá vált, a tanácsra jutó első százezreket már be is fizettük. Végre lesz új iskolánk is, nyolctantermes, korszerű, s lehet építeni több szintes lakásokat is, ezzel alapvetően változik meg a fejlődés. Lesz-e fürdő ? Most a Nyíregyháza számára készülő tiszta ivóvízvezeté- teket csapolhatják meg Nagyhalászban. Üj tervek alapján. Vagy a’ nyolctantermes 17 millió forintért épülő új iskola, amelynek csaknem kész terveivel most egy 90 fokos fordulatot kell tenni. (Panaszkodik is az elnök: a tervezők a felajánlott területek közül o legdrágábbat választották, hiába csürték-csavarták a dolgot. Végül is a felsőbb tanács tesz pontot az ügy végére: más helyre kell tervezni az iskolát — következik az újabb helyszínkiválasztás.) — Emlékezetes lesz nekünk a fürdőépítés is — mondja Nagy Antal. — A régi kendergyár két meleg víz kútját, s más létesítményeit fürdőnek akartuk átalakítani. Őrlődtünk magunkban. bár a szomszédos községekkel közösen is próbálkoztunk, Pestről szereztünk szakvéleményeket — mégis magunkra maradtunk, beletört a bicskánk. Most körültekintőbben, s a kilátásban lévő megyei támogatás birtokában újra kezdjük. — Lehet, hogy a mi eredményeink vagy gondjaink nem tipikusak — fűzi tovább a tanácselnök — de arra mindenképpen példa, hogy egy közepes nagyságú község működésében a követelmények naponta nőnek. A lakosság joggal igényel többet, a tanácsnak gazdálkodni kell, s ez új, korszerűbb szemlétetet követel, tőlünk, és partnereinktől, nemkülönben tanácstagjainktól. M. S.
