Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-16 / 297. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 16. Biszku Béla felszólalása a vietnami pártkongresszuson Hazaérkezett Moszkvából a magyar küldöttség Dr. Szekér Gyula nyilatkozata A magyar—szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kormányközi bizottságnak Moszkvában december 13—15. között tartott üléséről szerdán dr. Szekér Gyulának, a Minisztertanács elnökhelyettesének, a bizottság magyar tagozata elnökének vezetésével hazaérkezett a magyar küldöttség. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Keserű Jánosné könnyűipari miniszter fogadta. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Hazaérkezésekor dr. Szekér Gyula nyilatkozott az ülésszakon folytatott tárgyalásokról és a megkötött megállapodásokról. A Vietnami Dolgozók Pártjának IV. kongresszusa szerdán folytatta munkáját. A szerdai nap első szónoka Hanoi küldötte volt. A városi pártbizottság titkára a Vietnami Szocialista Köztársaság fővárosának kommunistái nevében teljes jóváhagyásáról és támogatásáról biztosította a Központi Bizottság Le Duan első titkár által előterjesztett beszámolóját. Utána Ho Si Minh város, az egykori Saigon küldötte kapott szót. Beszédében a három és fél milliós város kommunistáinak, lakosainak üdvözletét tolmácsolta és arról a hatalmas vállalkozásról beszélt, amely a szocializmus alapjának délen történő lerakását célozza. A testvérpártok küldöttségvezetői közül elsőként Mihail Szuszlov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára szólalt fel. A szovjet párt küldöttét az egész terem felállva, lelkes tapssal köszöntötte. A délelőtti ülés további szónokai a következők voltak : Kaysone Phomvihane, a Laoszi Néppárt KB főtitkára, Gaston Plissonnier, a Francia KP PB tagja, a KB titkára, Kurt Hager, az NSZEP KB PB tagja, a KB titkára, Sergio Del Valle Jimenez, a Kubai KP PB tagja, Stanislaw Kania, a LEMP KB PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Biszku Béla, a magyar pártküldöttség vezetője felszólalásában a következőket mondotta: Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy átadjam önöknek, és önökön keresztül minden vietnami kommunistának, a testvéri vietnami népnek az MSZMP KB. a KB első titkára, Kádár János elvtárs, a magyar kommunisták és a szocialista társadalmat építő magyar nép szívből jövő elvtársi üdvözletét, őszinte jókívánságait. A Vietnami Dolgozók Pártjának IV. kongresszusa olyan időszakban ülésezik, amikor a vietnami nép a békés építés korszakát éli, amikor megvalósulóban van a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő alakjának, a vietnami nép nagy fiának. Ho Si Minh elnöknek a végakarata. A hős vietnami néo hosszú, áldozatos küzdelemben, végles kiűzte földjéről a külföldi betolakodókat, kivívta teljes függetlenségét és egyesítette országát — megteremtette a Vietnami Szocialista Köztársaságot. A vietnami nép történelmi jelentőségű győzelmével egyidejűleg Laosz népe a forradalmi néppárt vezetésével kivívta függetlenségét. A kambodzsai hazafiak megdöntötték országukban az imperialista bábrendszert és független, demokratikus államot hoztak létre. A VDP elévülhetetlen érdemeket szerzett hazája és az indokínai népek felszabadító harcában. Vietnami testvérpártunk politikáját megalakulása pillanatától kezdve mélyen áthatja a proletár internacionalizmus szelleme. A VDP alkotó módon alkalmazta a vietnami viszonyokra a marxizmus—leninizmus általános érvényű tanításait, eredményesen hangolta össze a küzdelem különböző formáit. A VDP III. kongresszusa óta eltelt másfél évtized alatt az ország északi részében a dolgozó nép hatalma megszilárdult, a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá váltak. A szocialista építőmunkában jelentős eredmények születtek. A déli országrészben győzött a népi-nemzeti, demokratikus forradalom, megteremtődtek a szocialista átalakulás feltételei. Ez lehetővé teszi azt, hogy a vietnami forradalom új szakaszában immár az egész ország területén eredményesen folytassák a szocialista társadalom építését. Kedves elvtársak! Pártjainkat, népeinket és országainkat a testvéri barátság és a cselekvő szolidaritás ezernyi szála fűzi ösz- sze. Ho Sí Minh elvtárs, amikor 1957-ben látogatást tett hazánkban, egy budapesti nagygyűlésen azt mondta: „Az önök győzelmei, az önök eredményei a mi eredményeink és a mi győzelmeink is, mert nekünk nemcsak egyes pártjaink vannak, hanem van egy nagy családunk, a szocializmus nagy családja. Az egységben van a mi erőnk, egyesülve, egységben, minden nehézséget leküz- dünk.” Közel húsz esztendő telt el azóta. Barátságunk, amely a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alaDszik, kiállta az idők próbáját, ma erősebb mint valaha. Kapcsolataink történetének fontos állomása volt a Le Duan elvtárs vezette vietnami párt- és kormányküldöttség magvarországi látogatása. A látogatás ismételten bizonyította a nézet- azonosságot közöttünk. Kedves elvtársak! Pártunk és népünk lendületesen munkálkodik az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásán, a fejlett szocialista társadalom építésén. Hazai építőmunkánk fontos nemzetközi feltétele: aktív részvételünk a Varsói Szerződés Szervezetének és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának munkájában, barátságunk és együttműködésünk fejlesztése a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A szocialista országok eredményei, a nemzetközi munkásmozgalom előretörése, az imperialistaellenes nemzeti felszabadító mozgalmak sikerei következtében a nemzetközi erőviszonyok a béke, a demokrácia, a függetlenség és a szocializmus javára változtak meg. A kapitalista országok vezető köreiben is erősödik az a felismerés, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben az egyetlen reális politika a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Az imperializmus természete azonban nem változott: reakciós, agresszív körei ma is minden rendelkezésre álló eszközzel gátolni igyekeznek a haladás erőinek törekvéseit. Ezért aggodalommal tölt el mindnyájunkat, hogy röviddel az indokínai háború befejezése után máris újabb feszültségek keletkeztek a reakciós katonai puccs következeiében Thaiföldön. kiéleződött a helyzet Koreában a tűzszüneti vonal mentén. Következetes harcot vívunk azért, hogy a világ többi részén is erősödjék a béke és a biztonság. Európában mielőbb valósuljanak meg a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának tételei. Szolidárisak vagyunk az ázsiai, az afrikai, a latin-amerikai imperialistaellenes erők felszabadító harcával. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! » Küldöttségünk, pártunk és népünk nevében sok sikert kívánunk a vietnami kommunistáknak, a testvéri vietnami népnek kongresszusuk határozatainak sikeres megvalósításához. Kívánjuk, hogy a' VDP Központi Bizottsága vezetésével, élén Le Duan elvtárssal, a vietnami nép igaz fiával, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő harcosával érjenek el újabb győzelmeket egységes, szabad, szocialista hazájuk felvirágoztatásában. — A most aláírt egyezmények és a jegyzőkönyvben rögzített sok jó elhatározás nagymértékben elősegítheti népgazdaságunk fejlődését. Az egyezmények sorából kiemelkedik jelentőségével az úgynevezett agrokémiai egyezmény. Ennek értelmében hazánk négyféle növényvédő szert szállít műtrágya, műanyagfélék és a növényvédő szerek gyártásához szükséges alapanyagok ellenében. Az 1990-ig érvényes egyezmény az 1977—1985. közötti időszakra a szállítások értékét mindkét részről mintegy 10—10 milliárd forintban irányozza elő. — Amint a már közismert magyar—szovjet olefinkémíai egyezmény lehetővé tette a magyar petrolkémiai ipar megteremtését, a mostani egyezmény is bázist ad egy új vegyipari ágazat, a nö- vényvédőszer-ipar megteremtéséhez. — Amíg az olefinkálúai egyezmény a KGST komplex program első nagy jelentőségű megállapodása, a most aláírt agrokémiai egyezmény a KGST-országok közötti vegyipari célprogramnak ugyancsak első nagy megállapodása. A célprogram lényege, hogy a benne részt vevő országok a számukra legkedvezőbb vegyipari termékek kifejlesztésére és gyártására szakosodnak. Hazánk adottságait veszi figyelembe az egyezmény, amikor a kevésbé energiaigényes növényvédő szerek és finom- vegyszerek nagy tömegű, gazdaságosabb gyártására és exportjára ad lehetőséget. A Szovjetunió által szállítandó műtrágya a mezőgazdasági hasznosítás mellett energia- megtakarítást is jelent. — 1974-ben jött létre a megállapodás a két ország szabványosítási szervei ' között a közvetlen műszaki-tudományos együttműködésről. Az ennek megfelelően végzett közös munka szolgáltatott most alapot egy újabb, magasabb szintű egyezmény aláírására. Ez a megállapodás főként olyan feladatokat tartalmaz, amelyeknek megvalósítása elsősorban a két ország közötti árucsere, gyártásszakosítás és kooperáció fejlődését, a műszaki haladást és az ipari termékek minőségének javítását hivatott szolgálni. Az egyezmény nagyon fontosnak tartja, hogy a két ország közötti külkereskedelmi forgalomban gazdát cserélő áruk szabványait egységesítsük. Az egyezmény — egyebek között — előirányozza a traktorokra és egyéb mezőgazdasági gépekre vonatkozó szabványok egységesítését, új közös szabványok kidolgozását, valamint a ruházati és a cipőipari termékek szabványainak közelítését. — Nagy jelentőségű a tudományos és műszaki együttműködés fő irányait 1990-ig meghatározó megállapodás is. Az együttműködő gyárak, intézetek orientációt kapnak az együttműködési területek kiválasztásához és ezen keresztül a hatékonyabb gazRaul Castro, a Kubai KP Központi Bizottságának másodtitkára, a Kubai Köztársaság államtanácsa és minisztertanácsa elnökének első helyettese szerdán a Kremlben átnyújtotta Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának a Playa Giron érdemrendet. A kitüntetés átnyújtásakor Raul Castro a többi között hangoztatta: senki sem érdemli meg önnél jobban ezt A nyugatnémet parlament szerdán kis többséggel Helmut Schmidtet választotta az NSZK kancellárjává. Schmidt kancellár délután Karl Carstensnek, a Bundestag kedden megválasztott eldasági kapcsolatok megalapozásához. Ez a széles körű együttműködés a legkülönfélébb formákban valósul meg, beleértve a műszaki-tudományos konzultációt, együttes kutatási programok kidolgozását, a tudományos képzés terén folytatott együttműködés fejlesztését. A távbeszélő központok gyártásában ugyancsak lehetőség van a jelenlegi együttműködés továbbfejlesztésére. Az új, korszerű, úgynevezett kvázi-eletkronikus távbeszélő központok gyártása szovjet műszaki dokumentáció alapján, lehetővé teszi, hogy a jövőben is eladhassunk távbeszélő központokat a Szovjetuniónak. A tervezett gyártási kooperáció növeli a termékek gyártásárftk gazdaságosságát is. — Továbbfejlődik az együttműködés a számítástechnikai berendezések közös gyártásában is: megállapodást írtunk alá a számítástechnikai rendszerekhez szükséges sornyomtató berendezések kooperációs gyártásáról. ✓ — Az ülésszakon az elért eredményekre alapozva és a jövőbeni követelményekből kiindulva határoztuk meg a főbb tennivalókat, az együttműködés továbbfejlesztésének irányait — fejezte be nyilatkozatát dr. Szekér Gyula. a kitüntetést, ön kiemelkedő érdemeket szerzett az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni harcban, s a békepolitika folytatójának történelmi szerepét tölti be. Leonyid Brezsnyev válaszában kiemelte, hogy a Kubai Köztársaság megtisztelő kitüntetésében mindenekelőtt a két pártot és népet összekapcsoló forradalmi szolidaritás és testvéri barátság jelképét látja. nőkének kezébe letette a hivatali esküt. Ezt követően bemutatta új kormányának tagjait Walter Scheel köztársasági elnöknek, aki átnyújtotta a minisztereknek megbízólevelüket. Brezsnyev kubai kitüntetése Uj kormány az NSZK-ban Szeberényi Lehel |4 rém REGÉNY 91. Megfogta a riadt vad kezét, az erdei rémalak kezét — nem is a keze, az erős kis szíve fogta —, s bevonta őt a sziklafolyosó rejtekébe, melynek bejárata előtt kemény szálú, hosszúra nőtt fűloboncok függönye csüngött. De a fény azon bejött, mert a nap még a szemközi oldalon tanyázott, és megragyog- tatta a félvad emberi arc bozótját, a hála harmatcsepp- jeit rajta; a gyermekcsodál- kozású szempár alatt. Este az ember tüzet csiholt. Mikor már a füst nem árulhatta el. Mellette ültek, s füvekből teát főztek. Mézzel ízesítették. Már beszélgettek is a tűz barátságos világánál. Az ember tört mondatokat állított össze. Emlékezetének ködös mezőiről mind több szó bukkant elő. Ha egy jött, néha kettőt is rántott magával, s azok újakat mozdítottak. Hiszen a nyelv láncolat, s a lánc egy szemét elég megragadni, hogy mellette lévők is mozduljanak, majd az egész sor, sorok és sorok megcsör- renjenek — mit! — újjongva megpendüljenek, részeg ámulatba ejtvén a csendítőt, ki élményével betelni képtelen, hiszen csak egyetlen szemecs- kéhez ért az ujja, s micsoda harangjáték kél a nyomán. Ez a nyelv csodája. S ó, bárcsak újjongani, s újjongtatni tudna! De a könny árját, a szív borzalmát éppúgy képes felcibálni a kérgesedés alól, forró lávaként meg tudja fortyogtatni újra a már aluvót. És ott a tűznél nem is egy nyelv tette a szolgálatot. És nem is kettő, de három. Mert más volt a lány nyelve, és más a férfié. Noha a kettő egy anyáról fakadt, s a testvéri hasonlóság megvolt. De néhol elkanyarodtak egymástól, s ilyenkor kicsúszott mögülük a tartalom, amit vittek; a befogadó agy kapkodva tapogatózott, míg újra találkoztak a hasonlóságban, s akkor visszafelé is megvilágosodott sok minden. S ha mégse, ha elveszett valahol a szál a szavak kuszaságában, a bogozáshoz segítségül jött a harmadik nyelv, a magyar. A férfi emlékezetébe ehhez is vittek utak, hacsak szűkös ösvények is, mert különös, hogy az emlékezet mélyebb rétegei a jobb megőrzők. A lány kezdte a beszélgetést, nem minden szándék nélkül. Azt mondta, hogy az emberek jók. Csak ennyit mondott elsőre, óvatosan, ta- pogatózón. A férfi nem felelt mindjárt. Maga elé nézett. A lány újra kezdte, más közelítéssel. — Az emberekben bízni kell... A férfi a lányra nézett. S a lány próbálta megmagyarázni, körülírni a „bízni” szót. Lám, ő is bízik benne, az ismeretlenben. Bízik benne, hogy jó. Mert ő is csak ember. Ezt megértette és bólintott: „Mert ő is csak ember”. — És nem lehet úgy élni, csak félni... ha nem bízunk benne, hogy az emberek csakugyan jók. . A férfi rácsodálkozott a lányra: mit akar? Tompa fényű, elszürkült arcán látszott az erős gondolkodás. A lány azt hitte, még egyszer meg kell ismételnie, amit szlovákul mondott, s magyar szavakat is kevert belé. „Élni, félni” — mondta és mellbe ütötte a fölfedezés, mily közel van e két szó a magyar nyelvben egymáshoz. A férfi kínlódott, s kínlódva azt mondta: — Embereknek van késük. — Feje mélyen lecsüngött, s a szó úgy izzadt ki belőle: — Félek késüktől... A lány döbbenettel hallgatott. Az ember szava mélyre szállt. Megzengette a lélek mélyét, mint a zúgó, homályos patak odale a sziklákat. Sokhangúan. A titok nyílása kiszélesedett. Á tűz halkan ropogott, s ez most jó volt. Nézték a tüzet mindketten, és hallgatták a ropogást. A lány tudta, hogy a pillanat eljött, mely alkalmas a léleknek. Hogy a titok most tárul fel, most, mindjárt felbuggyan és elindul bukdácsolva az ember szavain, mint ormótlan köveken. Tudta a lány, a szíve, az agya, hogy csak ici-picit kell várnia, nagyon kevés türelem kell csak. Hogy vissza ne húzódjon, ami kiömleni készül, a lélek megkönnyebbülésére. S a sziklarejtek lakója osztozhat végre lelkének fájó terhén, melyet ki tudja, mióta cipel egymaga, társtalan. Várt hát a lány hallgatva, tűzbe merülő szemmel, hajának arcába hulló szőke selyme mögött, szemérmének jó függönye mögött, készen a befogadásra. S jól számított. Az ember bozontja árnyékában, küzdve, elrekedve megroppantott néhány szót. Ezt mondta némileg töredezve — a lány csaknem minden szavát értette, s kettőből a harmadikat kitalálta: — Voltam kisgyermek, régen... Akkor éltem én is emberek között... Messze föld, nem itten... Volt ott nagy ház, nagy erdő. Fenyő, fenyő. Anyácska ott nekem. Apám messze. Idegen katonák jöttek, más ruha. Haragudtam anyácskára. Mulatozott katonák, nekem hagyott kis ágy. Pukk, pukk, szólt puska, apám jött lóval, ugrott velem hátára, dobott tűz házra... —Tudom, tudom, az egy másik országban volt — vágott közbe Anyicska, az izgalomtól reszketve. Szédülést érzett. Az apró jelekből összeálló sejtés már-már bizonyosságként ágaskodott benne. Lehetetlen, lehetetlen — fogta vissza önmagát, mert egy ponton mégiscsak elakadt... És egyáltalán, olyan régen élne magában az erdőn? Tudna így beszélni, egy- egy szót keresve csak? De hiszen eddig nem is igen beszélt. Csak most, most eredt el így a szava. Milyen furcsa is... Vagy tán erre az emlékére megmaradtak a szavai? Magányban ki tudja, hányszor elmondotta magának, ha csak hangtalan mozgó szájjal... S egyszerre biztos volt a lány, hogy így van. És nemcsak hogy így, de másként nem is lehet. És tán napi imádsága, kínja, rögeszméje az emlék megidézé.se, mely — ha igaz a sejtése — tovább még borzalmasabb... És akkor érthető a többi is és minden. És itt élijedve megtorpant. — Ugye, akkor volt a nagy háború? — szegezte a férfinak a kérdést mohón. S hogy a férfi idegenül ránézett. hozzátette: — Én még nem is éltem akkor. (Folytatjuk)
