Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-14 / 270. szám

8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. november 14. Csak bálra kellene az a ház ? PANASZOS LEVÉL NYOMÁN SZABOLCSBÁKÁN SZOKATLAN, DE KÖZÉRDEKŰ TÉMÁJÁVAL, S ÖSSZESEN HU­SZONHÉT ALÁÍRÁSÁVAL EGY KISZ-ALAPSZERVEZET LEVELE VOLT AZ UTÓBBI NAPOK SZERKESZTŐSÉGI POSTÁJÁNAK EGYIK ÉRDE­KESSÉGE. NYOMÁBAN INDULTUNK EL SZABOLCSBÁKÁRA. „Most már nem kel­lett volna sürgetni. Átadás előtt állunk, ez a téma már nem életveszélyes. Azon­kívül pedig meg kel­lett volna érteniük, hogy nincs több pénz, anyag, vagy kivitele­ző. Emiatt nem kellett volna levelezni.” Jánvári József RÉSZLET A LEVÉLBŐL K ultúrházunkat 1974. októberében életveszélyessé nyilvánították... falunkban az egyetlen szórako­zási, művelődési lehetőség is megszűnt... így a mozi is. A javító munkálatokat a községi tanács irányítot­ta. Mi fiatalok már nem tudtunk tovább várni, szombat délutánokat és vasárnapunkat feláldozva leszedtük a csere­peket ... „építőanyag hiányában” továbbra is használatlan állapotban állt a terem. Ez év nyarán a kőművesek elvé­gezték a még hátralévő munkálatokat... kultúrházunk még a mai napig is használhatatlan. Sajnos a tanácshoz hi­ába fordulunk kérésünkkel ___A járási KISZ-bizottságra is eljutott problémánk, de sajnos, csak Ígéretet kaptunk. Kérjük az önök segítségét” Egy hét telt el a keltezés óta. A faluba menet először egy frissen vakolt ház előtt állunk meg. Nagy, de nem az, amit keresünk. Szőke Ferenc, a tsz villanyszerelője és fele­sége családi házat épít. Saj­nálják, hogy nem tudtak ko­rábban erről a levélről. — Én is aláírtam volna — jelenti ki a férj, s csatlakozik ifjú asszonykája is. — Sem­mi szórakozási lehetőségünk nincs, amióta bezárták a kultúrházat, a könyvtárat. Eddig legalább tévét néz­tünk. Most azt se lehet, mert nem kapunk elég feszültséget. Mintha az élet is megállt vol­na ... Átalakított, frissen festett épületet találunk a falu köze­pén. Kívül rendben, az ud­vara még csatatér, kerítése rogyadozik. Bent néhány napja megkezdődött a festés. A moziüzemi vállalat festeti a nagytermet, az lesz a mozi. Kocsik Pál brigádvezető Ígéri, bogy pár nap alatt végeznek. Ha lesz, aki takarít utánuk, itt már novemberben meg­kezdődhetnek a programok. Szétnézni jön be Csukás Lászióné, az ifjúsgi klub egy­kori vezetője. A levél halla­tán felháborodik. — Nem értem, mit kíván­nak a fiatalok. Jártak volna akkor ide, mikor kályhánk se volt, bútorunk se. Színdara­bokkal jártuk a környéket, hogy egy kis közös pénzünk legyen. A mostani klubba mindent megkaptak, rádiót, lemezjátszót, magnót. De úgy hallom, csak a tánc megy ... Kinek higgyünk? Megyünk tovább, a tsz-irodában, ahol ketten dolgoznak a levél alá­írói közül. Egyikük nem ér rá beszélgetni (vagy talán nem akar) a másik, Varga Lenke összefoglalja. mi is történt. Ö a két községet, ezt a falut és Anarcsot összefogó KISZ- bizottság titkára, klubvezető, s ő vezette a tánccsoportot, az irodalmi színpadot. — Szerintem sokáig hűzták- halasztották az építkezést. Először anyag nem volt, az­tán a szövetkezet nem vál­lalta. Kisiparossal dolgoztat­tak, akkor jött, amikor akart. Mi szerettünk volna segíteni, műszakokat szerveztünk, de csak segédmunkát adhattunk, cserepet szedtünk, szemetet hordtunk. Mi is tettünk azért, hogy többet törődjenek ve­lünk. Megérdemli-e a KlSZ-szer- vezet a több törődést? — kér­deztük Oláh Mihályt, a járási KISZ-bizottság titkárát. — Munkájuk alapján igen. Mi azonban nem tataroztat- hatunk. De pénzzel tudtunk volna segíteni. Többször aján­lottuk a tsz-nek és a tanács­nak, adják össze a pénzüket, s akkor a harmadik harma- dot mi adjuk, ifjúsági házra, így épült járásunkban 17 ilyen közös ház az utóbbi években. Jónás Istvánná, az Anarcsi Közös Községi Tanács titkára tudott erről a lehetőségről, de nem élhettek vele, mert új épületre nem futja pénzük­ből. Keservesen gazdálkodva toldoznak-foltoznak, három falu vár igazságos elosztásra. Orvosi rendelő, óvoda két fa­luban, művelődési ház Anar- cson — mindezt felújították, csak az idén százezrekről van szó. Kesernyésen jegyzi meg, hogy jelenleg 70 (hetven) fo­rint van a fejlesztési kasszá­ban. A Szabolcsbákai Művelő­dési Házra több mint 150 ez­ret fizettek ki, s ez még nem a végösszeg. — Nincs igazuk a fiatalok­nak — mondja a titkárasz­szony — nem két éve áll üre­sen a ház. Tavaly nyáron még bált rendeztünk benne, s ezt épp nekik kellene tudni. Azonkívül kaptak egy klub­szobát egy másik épületben, amíg ez elkészül. Igaz, az ki­csi, főleg bálra. Csak bálra kellene az a ház? Milyen szerepe volt és lesz a művelődési háznak a község életében? Jánvári Jó­zsef tanár, a művelődési ház tiszteletdíjas igazgatóját, s egyben a pártvezetőség titká­rát kérdeztük. Bizakodik, hogy nem lesz baj az épület kihasználtságával. Színházi előadásokat fogadnak, mint eddig, újra játszik a mozi, időnként ismeretterjesztő előadásokat tartanak. El­mondja, hogy a fiatalok pa­naszát nem tarja indokolt­nak. — Most már nem kellett volna sürgetni. Átadás előtt állunk, a téma már nem élet- veszélyes. Azonkívül pedig meg kellett volna érteniük, hogy nincs több pénz, anyag, vagy kivitelező. Emiatt nem kellett volna levelezni. Jó néhány véleményt hallottunk: egy alapszervezet igen rokonszenvesen, tollat fogott. A község vezetői ezt indokolatlannak találták. Mi úgy érezzük, nem néhány fi­atal egyéni érdeke miatt ír­tak, hanem közügyben. A fi­atalok inkább azért hibáztat­hatok, hogy a ház bezárása után nem éltek a másik lehe­tőséggel. Szétszéledt a tánc­csoport. az irodalmi színpad. Ha segítséget kapnak talán a közösség próbáját is kiáll­ják. S van még egy „mellék- szereplő” — a járási KISZ titkár utalt szerepére: a tsz és kulturális alapja. Ahol ennyi pénzügyi gond van, lehet-e jobb helyre költeni a kultúra forintjait, mint a község művelődésének támo­gatására? Néhány nap múlva átadják a művelődési házat. Igazsá­got tenni hívták szerkesztősé­günket a faluba, ám ez a sze­rep a falura vár. A művelő­dési házra, a tanácsra, és a fiatalokra, mégpedig azzal, hogy bebizonyítják; élettel töltik meg a csupasz falakat. Nem egymás ellen, hanem közösen... Baraksó Erzsébet Szőke Ferenc és felesége Csukás Lászlóné Varga Lenke Jónás Istvánné Szép tervekkel külföldre Akik az NDK-ban akarnak tanulni Szépen mosott, vasalt blúzok, mellette törölkö­zők, az összekészített fe­hérnemű alatt pedig né­hány könyv: Földünk or­szágai, A világ fővárosai Radnóti összes költemé­nyei, Che Guevarra és Xantus János élete... Nyíregyházán az Északi körút egyik kockaházá­ban az úti készületek be­fejezéséhez ért Kardos Magdolna. Három évre utazik az NDK-ba tanul­ni. dolgozni. Most érettsé­gizett a közgazdasági szakközépiskolában. — Érettségi után az ipar- művészeti főiskolára jelent­keztem, nem vettek fel. A szakmában nem akartam ma­radni, így gondoltam arra, hogy három évre az NDK-ba mennék. Ott betanított elektroműszerész leszek. Az első évben német nyelvtan- folyamra járunk, a követke­ző két év alatt pedig meg­szerezhetjük a szakmunkás­bizonyítványt. Jó lenne egy szakmát teljesen elsajátítani, a német gépek, a technológia színvonala magas, így a leg­modernebb berendezéseken tanulunk. „Mindenképpen hasznos lesz” Magdi egyedüli gyerek, édesanyja vezető asszisztens a gyermekszakrendelőben. Kicsit félti elengedni a lá­nyát idegenbe. — Amikor még csak ter­vezgettük az utazást, köny- nyebb volt beszélni róla. Mint anya, természetesen ag­gódva engedem el Magdit. De ha végigcsinálja, amit vállalt, mindenképpen hasz­nos lesz ez a három év a szá­mára. Érett felnőttként, nyelvtudással, szakmával a kezében jön haza. Magdi tervszerűen készül az útra. Hónapok óta a né­met irodalmat olvassa, járt a hathetes nyelvtanfolyamra, amit a németül tudóknak szerveztek tavasszal. A mun­ka mellett sok egyébbel is ismerkedni akar. — Múzeumba, színházba, képtárakba szeretnék járni. Hallottam, hogy a drezdai gyárnak van rajzszakköre, kosárcsapata. Természetesen járok majd mindkettőre. Le­het, hogy fotózni is megtanu­lok. „Nyelvvizsgát is teszek” Már előkészítő megbeszé­léseken összebarátkozott Magdi Sarkadi Erzsébettel. Erzsi a Vasvári gimnázium­ban érettségizett, németet ta­nult négy évig, s három gye­rek közül ő a legkisebb a családban. A szülei féltik, hogy még nem elég önálló, hogyan él meg távol az ott­hontól, barátoktól. A két lány elhatározta, hogy együtt laknak együtt mennek szóra­kozni. — Szeretném a szakmai képesítést megszerezni, né­metül pedig teljesen megta­nulni. Ha hazajövök, felső­fokú nyelvvizsgát teszek. Ha megszeretem az elektromű­szerész szakmát, akkor mű­szerészként helyezkedem el, ha nem, akkor idegenvezető leszek. A fizetésünk 500 már­ka felett lesz. — Vállalatoknak, középis­koláknak, ipari szakmunkás- képzőknek és községi taná­csoknak küldtünk tájékozta­tót, összesen 300 helyre — mondja Kubinyi Ernő, a me­gyei tanács munkaügyi osztá­lyának főelőadója. — Valamelyest csökkent az ér­deklődés a fiatalok körében az NDK-beli munkalehető­ség iránt. 1968-ban 300-an mentek. Igaz, akkor a megyé­ben kevesebb volt a munka- alkalom a fiataloknak. Az NDK 9 városában, például Drezdában, Erfurtban, Ros­tockban dolgoznak a fiatalok A fiúk fele forgácsoló és la­katos szakmunkás, a többiek betanított forgácsolónak és hegesztőnek mennek. A lá­nyok betanított elektromű­szerészek lesznek. Idén 122 fős utazási keretet kapott a megye. Eddig 113-an feleltek meg a követelményeknek. Az utolsó pillanatban? Fabu István, a nyírtassi Dózsa tsz-ben géplakatos. Mindenki úgy tudta, megy. Csak az indulás előtti név­sorolvasásnál hiányzott. Meg­gondolta, az utolsó pillanat­ban. Lehet, hogy Fabu István nem bánja meg. Viszont a megyére nem vet jó fényt, ha az utazási keretet nem töltik ki. Tóth Kornélia Orsó a felhők között A Nyíregyházi Mezőgaz­dasági' Főiskola repülő­gépvezetői karának hallgatói naponta szállnak fel a fellegekbe. Az irányítást végző rádiós­kocsi mellett Kovács Ottó oktató tanácsokkal látja el növendékét a felszállás előtt: „Kimész a kettes légtérbe harminc percet műrepülsz, de a gyakorlatok megkezdése előtt, ezer méteren jelenkezz be”. A jelölt lázasan készül, köz­ben bemutatkozik: — Csordás Tamás vagyok, másodéves hallgató. Kecske­méten érettségiztem, s a Bács-Kiskun megyei repülő­klubban voltam vitorlázóre­pülő. Minden vágyam az volt, hogy ide kerüljek. — Milyen feladatokat hajt végre? — Több figurát is be kell mutatnom. Vezetett orsót, dugóhúzót, előrebukfencet, hátonrepülést. — A feladat végrehajtásá­hoz milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a pilótá­nak? — Akarat, bátorság, szak­mai felkészültség és rendkí­vül jó fizikai állapot. Mű­repülés közben, hogy mást ne mondjak, gyakran kell elvi­selnünk testsúlyunk sokszoro­sát. — E tulajdonságokat jól fejleszti a testedzés. Sportol valamit? — Itt mindenkinek spor­tolnia kell! Én például gyer­mekkoromban kosárlabdáz­tam, futballoztam, most is rendszeresen sportolok, sokat futok. Starthoz szólítják. Néhány pillanat, s a Tréner ismét a magasba lendit egy hallgatót. A polgári repülés számára Nyíregyházán képezik a re­pülőgépvezetőket. A repülő­téri pilótaképző központban 1969-től száznál többen sze­reztek diplomát, kaptak me­zőgazdasági gépész, üzemmér­nöki és repülőgépvezetői ké­pesítést. A repülőgépvezetői kar a MÉM repülőgépes szol­gálat keretében végzi tevé­kenységét. A végzett hallga­tók közül legtöbben a mező- gazdasági repülőgépek „nyer­gébe” kerülnek. A tanulmányi idő alatt, a három évfolyamon mintegy 80—85 fiatal ismerkedik a repüléssel. Ez a foglalkozás fizikailag is jól felkészült embereket igényel, hiszen a levegőben fellépő érők nagy­mértékben igénybe veszik a szervezetet. A jelöltek, a kö­telező testnevelési órákon, a tematikában előírt speciális gyakorlatokon kívül vala­mennyien rendszeresen spor­tolnak. Hogy a repülőtéren se hiányozzon a testedzési lehe­tőség: maguk készítette tor­naszerek állnak rendelkezé­sükre. A MÉM repülőgépes szol­gálat nyíregyházi bázisának vezetője, Kotrás Gábor fő­pilóta: — Az elmúlt napokban, amolyan házi ünnepség zaj­lott le nálunk. Ugyanis a második évfolyam hallgatói — huszonhármán — ünnepé­lyes keretek között kapták meg a motoros szolgálati en­gedélyt. A vizsga egyúttal azt jelenti, hogy növendékeink, mint önálló gépparancsnokok repülhetnek, ezzel párhuza­mosan természetesen megnőtt a felelősségük is. — A harmadikosok? — Ök Z—37-es géppel ép­pen a napokban fejezték be a teher nélküli repülést. Szá­mukra már egyre bonyolul­tabb feladatok következnek. Ilyen többek között a teher­rel való répülés. Tavasszal kerülnek ki mezőgazdasági munkarepülőterekre, ahol oktatók felügyelete mellett műtrágyaszórást végeznek harmadikosaink. Kovács György

Next

/
Thumbnails
Contents