Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-13 / 269. szám
1976. november 13. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek -><- Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA Á z óvodában tanulta... A nagymama a vasárnapi ebédet készíti. Az alig négyéves Kati ott téblából körülötte és be nem áll a kis szája. Érhető, hogy van mit mesélnie, hiszen az ősszel lett óvodás. A nagyihoz csak vasárnap jönnek el anyuval és apuval. Kati úgy véli, nem figyel rá eléggé a nagymama, s indulatosan kérdezi: „Normális vagy te nagymama?" A nagyinak összeszorul a szíve. Honnan ez a szokatlan durva beszéd? Meg is kérdi a konyhába lépő leányát. A válasz hamar készen van: „Az óvodában tanulta!", majd hozzáteszi: „Minden rosszat ott tanul!’" Az apa ezt a párbeszédet nem hallja. Ebédnél együtt ül a család. A kis Kati valamivel élénkebb mint máskor, az evőeszközökkel hadonászik. Fel-felugrál az asztaltól. Mintha felmentést kapott volna az anyjától az imént. Nem felelős a viselkedéséért, hiszen „minden rosszat az óvodában tanul". A szertelenkedést csakhamar megsokallja az apa és emelt hangon kiált rá a gyermekre: „Mondd, normális vagy te kislányom?" A nagymama okos asszony. Azonnal megért mindent. Nem akar ünneprontó lenni. Nem zavarja meg a vasárnapi ebédet, de hamarosan sort kerít rá, hogy megmondja a gyermekeinek: nem az óvodában tanulja a kicsi a durva beszédet, hanem — amint hallotta — tőlük, a szüleiktől. A gyerekek között mozgó, cselekvő, beszélő felnőtteknek — már pedig többé kevésbé mindannyian a szemük előtt élünk — nagyon kell vigyázniok arra: mit mondanak, hogyan vélekednek valakiről, vagy valamiről, mit tesznek, hogyan viselkednek, mert a gyermek mindenben utánozza a felnőtteket. Minden szavunknak úgy kell elhangzania, mintha magnetofonszalag rözítené amit mondunk. Könnyen visszahallgathatjuk, akárcsak Kati édesapja hallhatta a meggondolatlan, érdekesnek vélt kérdést a gyermek szájából. De a cselekedetekben is példamutatónak kell lenni. Minha filmfelvevőgép előtt mozognánk. A körülöttünk ugrándozó, játszogató, sokszor — látszólag — ránk sem figyelő gyermekszemek rögzítik tetteinket. Hiába korholja az édesapa a fiát, miért dobja el az utcán a csokoládé sztaniolpapír- ját, amikor az előző sarkon ő hajította el a kiürült gyu- fásdobozat. I Péter az iskolában a sor-akozónál tolakodik. Mindenképpen első pár akar lenni. Félrelöki társait. A tanítónő részól, türelmesen tanítgatja udvariasságra, finomságra. Nem tudja, csak sejti, hogy a kisfiú valahol látta ezt a magatartást. Az első szülői értekezlet után már világos előtte minden. Éppen az ő édesanyja fura- kodik mindenki elé az érdeklődésben. Nem hagy mást szóhoz jutni, mintha csak neki lenne gyermeke, kizárólag az övéről akar hallani és lehetőleg mindenki előtt és elsőnek. Péter édesanyja állhatott tehát a kis „fel- vevőgép’" előtt, talán a boltban vagy a patikában ahol két könyökkel tolakodott és soron kívül a várakozók elé nyomakodott. Hiába magyarázzuk el százszor a legegyszerűbb közlekedési szabályt gyermekünknek, ha mi, siettünk- ben, vele kézenfogva fittyet hányunk a közlekedési szabályokra. Hiába tanítgatjuk kislányunkat, kisfiúnkat a szép, illedelmes beszédre, ha otthon azt hallja, hogy egymással. a nagyszülőkkel durván, gorombán beszélünk. A számára szokatlan, addig még nem hallott illetlen szót hamar meghallja és megjegyzi a gyermek. A szülők, rokonok azt hiszik, hogy a másik szobában játszadozó gyermekek nem is figyelnek rájuk. Elhangzik egy-egy trágár tréfa. A felnőttek jót kacagnak. A csattanó megüti a gyermekek fülét, s ők is mondogatják a hallottakat. A rokonság estleg jóízűen nevet rajta, milyen jól áll a szájába a „huncut” szó. S másnap nem érti a gyermek, miért kap a szülőktől ugyanannak a szónak a mondogatásáért hatalmas nyaklevest. Mintha nem is tőlük a felnőttektől tanulta volna! Talán arra is rámondják: „h iba, az óvodában tanulta!" Dr. Gergely Károlyné TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Némán kel! 7. Lárma. 8. Régi római aprópénz. 9. Ötvenkét hete. 11. Vércsatornák (utolsó négyzetben két betű). 12. A hét egyik napja. 14. Korhol, büntet. 16. Megfejtendő. 18. Talmi. 20. Azonos magánhangzók. 21. Ala- mínium vegyjele. 22. lom. 24 ......... Petrov: „Tizenkét szék". 25. Személyénél. 27. Becézett női név. 28. Ana beceneve. 29. Dél- arábiai állam. Függőleges: 1. Szilárd meggyőződése. 2. Kétjegyű mássalhangzó. 3. Lócsemege. 4. Napszak. 5. Angol hosszmérték. 6. Megfejtendő. 10. Falatozd. 11. EEÓ. 13. Pozitív film. 14. FGA. 15. Megfejtendő. 17. Égitest. 19. Öserdei folyondár. 21. Tengeri moszat (hínárféleség). 23. Római 1050, 100. 24. Filmdarab!!! 26. AI. 27. Azonos magánhangzók. Megfejtendő: Jellegzetes ausztráliai állatok (vízszintes 1., 16, függőleges 6, 15). Múlt heti megfejtés: Helyes megfejtés: Szamuely Tjibor. Könyvjutalomban részesülnek: Halmosi Emese Dombrád. Tamás Csaba Ti- szadada. Fazekas Sándor Oros, Madarassy Erika Nagyszekeres és Papp György Nyíregyháza. A szegem/ ént bet0 tehene isiregen innen, szemben Nagyireggel, volt egyszer, hol nem volt, volt egy szegény ember. Egy kis kunyhója volt, benne egy rosta volt, de bizony, még az a rosta is lyukas volt. Ellenben volt három gyönyörű nagy fia, három szálfa erős csudaszép dalia. Égett a legények kezében a munka, mikor kazlat raktak, mindenki bámulta. Hát egyszer az ember igen sóhajtozik, homloka sötét, mint mikor alkonyodik. Megkérdezi tőle egyik legényfia: — Kedves édesapám, mi bántja, mi baja? Mondja meg, mért olyan fancsali a képe? Hátha segíthetnék? Mi jutott eszébe? Lógatja az ember a fejét nagybúsan, aztán csak kiböki égő szomorúan: — Nagy gond marja szívem forró, erős lánggal: egyszer lakhatnék jól tejes puliszkával. Hát biz ez nagy sor volt. Puliszka még akadt, de már tej seholsem a kerek ég alatt. S a dalia legények törik a fejüket: venni kéne bizony egy riskatehenet. No, össze is gyűjtik a krajcárt, a garast s az apjuknak adják, ne ejtsen több panaszt. Megy a szegény ember az őszi vásárba, de a teheneknek igen nagy az ára. Bujában az ember csak úgy zöldül, kékül, hogy is menjen haza riskatehén nélkül. Hát ahogy lógatja hosszú orrát, szegény, a nevén szólítja egyszer csak egy tehén: — Hallod-e te ember, engem vásárolj meg, s vigyél el magaddal, bizony, fi«m bánod meg. De, hogy a szavamat szavammal ne vágjam, nem volt nála rútabb tehén a vásárban. A szeme kancsal volt, a szarva kajla volt, elölről, oldalról, mindenképp csúnya volt. S mivel igen csúf volt, nem is került sokba s így a szegény ember csak megvásárolta. » Amikor hazaért, a két vénebb legény nevette, kacagta a csufságos tehént. — No, te kanccsal béka, te kajla, te rusnya, hogy lehet egy tehén ilyen világ csúfja. Ámde a legkisebb legény megsajnálta, rá is veregetett nyájasan a hátára. — De nagyon szeretlek, kedves kis tehénke. S jászolhoz kötötte s szénát szórt elébe. o, leszállt az este holdasán, pirosán, sötétkék árnyakkal, arany csillagosán. Megy az istállóba a legvénebb legény, hogy majd megfeji a kajla, kancsal tehént. Megy a második is, de bizony, hiába, még egy csipet tej se csordul a sajtárba. Megy a harmadik is vig füty- tyel, énekelt s tele lett a rocs- ka habos, édes tejjel. De mit is beszélek, ahogy dudorá- szott az a legény, a tej mind arannyá válott. S vége lett egyszerre a nagy szegénységnek, a fejük a gondtól többé már nem égett. Volt pénz a kamrában, ki tudja, hány zsákkal s mindennap jóllaktak tejes puliszkával. Ölbey Irén K N Jó étvágyú zebracsikó Talán nincs is Európában olyan állatkert, ahol ne rohangálnának kifutójukban a kedves, játékos kedvű zebrák, Vagy már ott születnek, vagy Afrikából szerzik be az állatkertek, mégpedig úgy hogy lasszóval fogják be őket. Néhány értizeddel ezelőtt még vadnyugati módon, lóháton vették üldözőbe a zebrákat. Napjainkban azonban már Afrikában is megcsappant a hátaslovak száma, ezért helyettük a terepjáró autót alkalmazzák. Jobb is az autó erre a célra, mert gyorsabb, mint a ló, és így kevésbé fárasztja ki a zebrákat. Az elfogott zebrák meglepően szelídek, ritkán harapnak vagy rúgnak, és ellenállás nélkül „szállnak be” a szállítóládába. A szabadban élő zebrák szívesen tartózkodnak a struccok és zsiráfok társaságában. A zebráknak ugyanis kitűnő szaglásuk és hallásuk van, a struccok viszont jól látnak, a zsiráfok pedig az cieven „őrtornyok" szerepét töltik be. Állatkertben is jól szaporodnak 'a zebrák, anyjuk általában féltőn óvja hintaló nagyságú kicsinyét. Néha azonban van ez alól kivétel. A müncheni állatkert zebra mamája például nem törődött kicsinyével, nem szoptatta. Ezért kellett üvegbjől táplálni, amit úgy megszeretett, hogy éjjel-nappal kétórán- ként követeli az üvegét. Szerb György: Mondóka Eső ül a háztetőn földre lóg a lába jár a költő révedőn dúdol önmagába tócsa szemmel néz az út néz az eresz vissza jobbra az ég mollja zúg balra pedig tiszta köztük lép a dúdoló egyik válla nedves másikon meg búfogó napmadárka repdes kertek alá ér fehér kiskutyák ugatják homlokán a széltenyér tollbamondja apját: gürcölt halkan józanul nem volt soha részeg élt szikáran szótlanul 'negyvenkét kis évet s mert hibája egy se volt elkapta az ördög égette tűz vitte Hoia füst utána dörgött Lázár Tibor: ttíís tenyered homlokomon örök zuhanásom nem csillagé, csak ember vagyok s a Föld felé húz a törvény, hogy egy vagyok Y'eled, s összenőtt koponya — varratok jelzik: élni nem lehet ha naponta nem teszed hús tenyered homlokomra, nehogy elégjen védőpajzs nélküli életem. Vidor Miklós: Weste rp latte Hogy kik.ötö vagy temető nem mindegy már nekik? A halál kikötője az lett belőle — fejfáik hirdetik Itt nyugszanak kik ellenálltak végső töltényig végső emberig Elébementek az elmúlásnak Hajókürtök dudálják föl a csendet hullámokkal ízen a tenger s most fehér-piros lengyel zászlókat lenget a temető komor keresztjei felé a kikötő Szelek szárnyán Az i. e. harmadik évezredben már rendszeres vitorlás és evezős hajóközlekedés folyt a Földközi-tenger keleti partvidékén. Az ezt követő évezredekben technikai szempontból tulajdonképpen semmit sem fejlődött a hajózás, legfeljebb egyre nagyobb hajókat építettek. De a 17. és 18. században épült vitorlás gályák nem nagyon különböztek azoktól, amelyeket már a rómaiak is használtak. A technika egyik ágában sem jelentett olyan forradalmi újítást a gőzgép bevezetése, mint éppen a hajózásban. De nem haltak ki a vitorlás hajók ma sem! Ezt bizonyítja, hogy a négyárbocos japán gyakorló vitorlás, a „Nippon Maru”, amely 82 fős személyzetével látogatást tett a kaliforniai Long Beach kikötőjébe. Befutásakor a parti őrség köszöntötte a vitorlást. A hatnapos látogatás idején nyitva állta kíváncsi közönség előtt. Úttörőposta E heti postánk gazdag volt, sok.pajtás írt hosszabb-rövi- debb levelet. Két iskolából a különféle szakkörök munkájáról kaptunk beszámolót. A Nyíregyházi 2. számú Általános Iskolában a Váci Mihály nevét viselő irodalomszakkör végzi a legjobb munkát — írja Nagy Zsuzsa csapatkúl- túros. — 24 tagja van a körnek, hetente találkoznak. Már többször voltak vendég- szereplésen is, és rendszerint ők készítik aa iskolai ünnepségekre a műsort. Legutóbb a november 7-i ünnepélyen szerepeltek. A matekszakkörnek húsz tagja van, s Bolyai Farkas nevét viseli. Az iskola énekkara sok sikeres szereplést tud már maga mögött, tavaly harmadikok lettek a városban. Nyíregyháza legújabb iskolájából, a 15. számú jósaváro- si iskolából is kaptunk levelet. Petró Judit és Száraz Tünde az írója. Az orosz szakkör munkájáról számolnak be: az újonnan, alakult, szakkör első foglalkozásán 14 pajtás vett részt, s közös elhatározással Lenin nevét adták szakkörüknek. Elhatározták, hogy tablót készítenek névadójukról s a Jósaváros- ban élő szovjet építőfiatalok közül meghívnak majd néhányat szép iskolájukba. Néhány vidám kirándulásról is érkezett beszámoló. Október 29-én a nyíregyházi 5-ös iskola egyik hetedikes őrse. az Olimpia őrs kirándult az Indián őrs búvóhelyére. a sóstói erdőbe — írja Fodor Anita. — Térkép segítségével találták meg a búvóhelyet, melynek föld alatti helyiségét megcsodálták a vendégek. Az „indiánok” keksszel és almával kínálták a lányokat, majd Mincsik Anita, a raj mókamestere vidám játékokra hívta a fiúkat és lányokat. Ugyanilyen vidáman szórakoztak a 15-ös számú iskola Gagarin rajának tagjai is, amikor október 26- áai jól sikerült számháborút rendeztek az erdőben — írja Kalapos Mária és Parillák Gabriella. — A Szputnyik őrs győzött a számháborúban. Végül egy érdekes felhívással fordulunk az Űttörő- posta olvasóihoz. A nyíregyházi tanárképző főiskola Há- mán Kató ifjúsági klubja őrsi alapítólevelekből szeretne kiállítást rendezni a főiskolán a jövő év márciusában. Ehhez a megye őrseitől várnak segítséget: azt kérik, hogy minél több őrs készítse el és küldje be őrsi alapítólevelét! Azt várják a főiskolások, hogy minél tartalmasabb alapítóleveleket kapjanak : olyanokat, melyekből megismerhetik az őrs életét, muinkáját. Természetesen az ötletesség is számít! A legjobb alapítólevél készítőit a tavaszi szünetben háromnapos táborozásra hívják meg a klub tagjai! A második és harmadik helyezettet pedig tárgyjutalom várja. Az alapítólevelet 1977. január 31-ig lehet beküldeni az alábbi címre: „Ifjúsági klub” Bessenyei György Tanárképző Főiskola KISZ-bizottsága 4401 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b. Reméljük, pajtások, sok őrs küldi be alapítólevelét a pályázatra! Üljetek össze, s őrsi foglalkozásaitokon gyűjt- setek minél több ötletet, élményt!
