Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-13 / 269. szám

1976. november 13. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek -><- Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA Á z óvodában tanulta... A nagymama a vasárnapi ebédet készíti. Az alig négyéves Kati ott téblából körülötte és be nem áll a kis szája. Érhető, hogy van mit mesélnie, hiszen az ősszel lett óvodás. A nagyihoz csak vasárnap jönnek el anyuval és apuval. Kati úgy véli, nem figyel rá eléggé a nagymama, s indulatosan kérdezi: „Normá­lis vagy te nagymama?" A nagyinak összeszorul a szíve. Honnan ez a szo­katlan durva beszéd? Meg is kérdi a konyhába lépő leányát. A válasz hamar készen van: „Az óvodában tanulta!", majd hozzáteszi: „Minden rosszat ott tanul!’" Az apa ezt a párbeszédet nem hallja. Ebédnél együtt ül a család. A kis Kati valamivel élénkebb mint máskor, az evőeszközökkel hadonászik. Fel-felugrál az asztaltól. Mintha felmentést kapott vol­na az anyjától az imént. Nem felelős a viselkedéséért, hiszen „minden rosszat az óvodában tanul". A szerte­lenkedést csakhamar megsokallja az apa és emelt han­gon kiált rá a gyermekre: „Mondd, normális vagy te kislányom?" A nagymama okos asszony. Azonnal megért min­dent. Nem akar ünneprontó lenni. Nem zavarja meg a vasárnapi ebédet, de hamarosan sort kerít rá, hogy megmondja a gyermekeinek: nem az óvodában tanul­ja a kicsi a durva beszédet, hanem — amint hallotta — tőlük, a szüleiktől. A gyerekek között mozgó, cselekvő, beszélő felnőt­teknek — már pedig többé kevésbé mindannyian a sze­mük előtt élünk — nagyon kell vigyázniok arra: mit mondanak, hogyan vélekednek valakiről, vagy valami­ről, mit tesznek, hogyan viselkednek, mert a gyermek mindenben utánozza a felnőtteket. Minden szavunknak úgy kell elhangzania, mintha magnetofonszalag rözítené amit mondunk. Könnyen visszahallgathatjuk, akárcsak Kati édesapja hallhatta a meggondolatlan, érdekesnek vélt kérdést a gyermek szájából. De a cselekedetekben is példamutatónak kell lenni. Minha filmfelvevőgép előtt mozognánk. A körülöttünk ugrándozó, játszogató, sokszor — látszólag — ránk sem figyelő gyermeksze­mek rögzítik tetteinket. Hiába korholja az édesapa a fiát, miért dobja el az utcán a csokoládé sztaniolpapír- ját, amikor az előző sarkon ő hajította el a kiürült gyu- fásdobozat. I Péter az iskolában a sor-akozónál tolakodik. Min­denképpen első pár akar lenni. Félrelöki társait. A ta­nítónő részól, türelmesen tanítgatja udvariasságra, fi­nomságra. Nem tudja, csak sejti, hogy a kisfiú valahol látta ezt a magatartást. Az első szülői értekezlet után már világos előtte minden. Éppen az ő édesanyja fura- kodik mindenki elé az érdeklődésben. Nem hagy mást szóhoz jutni, mintha csak neki lenne gyermeke, kizá­rólag az övéről akar hallani és lehetőleg mindenki előtt és elsőnek. Péter édesanyja állhatott tehát a kis „fel- vevőgép’" előtt, talán a boltban vagy a patikában ahol két könyökkel tolakodott és soron kívül a várakozók elé nyomakodott. Hiába magyarázzuk el százszor a legegyszerűbb közlekedési szabályt gyermekünknek, ha mi, siettünk- ben, vele kézenfogva fittyet hányunk a közlekedési sza­bályokra. Hiába tanítgatjuk kislányunkat, kisfiúnkat a szép, illedelmes beszédre, ha otthon azt hallja, hogy egymás­sal. a nagyszülőkkel durván, gorombán beszélünk. A számára szokatlan, addig még nem hallott illetlen szót hamar meghallja és megjegyzi a gyermek. A szülők, rokonok azt hiszik, hogy a másik szobában játszadozó gyermekek nem is figyelnek rájuk. Elhangzik egy-egy trágár tréfa. A felnőttek jót kacagnak. A csattanó meg­üti a gyermekek fülét, s ők is mondogatják a hallotta­kat. A rokonság estleg jóízűen nevet rajta, milyen jól áll a szájába a „huncut” szó. S másnap nem érti a gyermek, miért kap a szülőktől ugyanannak a szónak a mondogatásáért hatalmas nyaklevest. Mintha nem is tőlük a felnőttektől tanulta volna! Talán arra is rá­mondják: „h iba, az óvodában tanulta!" Dr. Gergely Károlyné TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Némán kel! 7. Lárma. 8. Régi ró­mai aprópénz. 9. Ötvenkét hete. 11. Vércsatornák (utolsó négyzetben két be­tű). 12. A hét egyik napja. 14. Korhol, büntet. 16. Meg­fejtendő. 18. Talmi. 20. Azo­nos magánhangzók. 21. Ala- mínium vegyjele. 22. lom. 24 ......... Petrov: „Ti­zenkét szék". 25. Szemé­lyénél. 27. Becézett női név. 28. Ana beceneve. 29. Dél- arábiai állam. Függőleges: 1. Szilárd meggyőződése. 2. Kétjegyű mássalhangzó. 3. Lócsemege. 4. Napszak. 5. Angol hosszmérték. 6. Meg­fejtendő. 10. Falatozd. 11. EEÓ. 13. Pozitív film. 14. FGA. 15. Megfejtendő. 17. Égitest. 19. Öserdei folyon­dár. 21. Tengeri moszat (hí­nárféleség). 23. Római 1050, 100. 24. Filmdarab!!! 26. AI. 27. Azonos magánhangzók. Megfejtendő: Jellegzetes ausztráliai ál­latok (vízszintes 1., 16, füg­gőleges 6, 15). Múlt heti megfejtés: Helyes megfejtés: Sza­muely Tjibor. Könyvjutalomban része­sülnek: Halmosi Emese Dombrád. Tamás Csaba Ti- szadada. Fazekas Sándor Oros, Madarassy Erika Nagyszekeres és Papp György Nyíregyháza. A szegem/ ént bet0 tehene isiregen innen, szemben Nagyireggel, volt egy­szer, hol nem volt, volt egy szegény ember. Egy kis kunyhója volt, benne egy rosta volt, de bizony, még az a rosta is lyukas volt. Ellen­ben volt három gyönyörű nagy fia, három szálfa erős csudaszép dalia. Égett a le­gények kezében a munka, mikor kazlat raktak, minden­ki bámulta. Hát egyszer az ember igen sóhajtozik, homloka sötét, mint mikor alkonyodik. Meg­kérdezi tőle egyik legényfia: — Kedves édesapám, mi bántja, mi baja? Mondja meg, mért olyan fancsali a képe? Hátha segíthetnék? Mi jutott eszébe? Lógatja az ember a fejét nagybúsan, aztán csak kibö­ki égő szomorúan: — Nagy gond marja szí­vem forró, erős lánggal: egy­szer lakhatnék jól tejes pu­liszkával. Hát biz ez nagy sor volt. Puliszka még akadt, de már tej seholsem a kerek ég alatt. S a dalia legények törik a fe­jüket: venni kéne bizony egy riskatehenet. No, össze is gyűjtik a krajcárt, a garast s az apjuknak adják, ne ejt­sen több panaszt. Megy a szegény ember az őszi vásárba, de a tehenek­nek igen nagy az ára. Bujá­ban az ember csak úgy zöl­dül, kékül, hogy is menjen haza riskatehén nélkül. Hát ahogy lógatja hosszú orrát, szegény, a nevén szólítja egy­szer csak egy tehén: — Hallod-e te ember, en­gem vásárolj meg, s vigyél el magaddal, bizony, fi«m bá­nod meg. De, hogy a szavamat sza­vammal ne vágjam, nem volt nála rútabb tehén a vásár­ban. A szeme kancsal volt, a szarva kajla volt, elölről, ol­dalról, mindenképp csúnya volt. S mivel igen csúf volt, nem is került sokba s így a szegény ember csak megvá­sárolta. » Amikor hazaért, a két vé­nebb legény nevette, kacagta a csufságos tehént. — No, te kanccsal béka, te kajla, te rusnya, hogy lehet egy tehén ilyen világ csúfja. Ámde a legkisebb legény megsajnálta, rá is veregetett nyájasan a hátára. — De nagyon szeretlek, kedves kis tehénke. S jászolhoz kötötte s szé­nát szórt elébe. o, leszállt az este hol­dasán, pirosán, sötétkék árnyakkal, arany csilla­gosán. Megy az istállóba a legvénebb legény, hogy majd megfeji a kajla, kancsal te­hént. Megy a második is, de bizony, hiába, még egy csi­pet tej se csordul a sajtárba. Megy a harmadik is vig füty- tyel, énekelt s tele lett a rocs- ka habos, édes tejjel. De mit is beszélek, ahogy dudorá- szott az a legény, a tej mind arannyá válott. S vége lett egyszerre a nagy szegénységnek, a fejük a gondtól többé már nem égett. Volt pénz a kamrában, ki tudja, hány zsákkal s min­dennap jóllaktak tejes pu­liszkával. Ölbey Irén K N Jó étvágyú zebracsikó Talán nincs is Európában olyan állatkert, ahol ne ro­hangálnának kifutójukban a kedves, játékos kedvű zeb­rák, Vagy már ott születnek, vagy Afrikából szerzik be az állatkertek, mégpedig úgy hogy lasszóval fogják be őket. Néhány értizeddel ezelőtt még vadnyugati módon, lóhá­ton vették üldözőbe a zebrá­kat. Napjainkban azonban már Afrikában is megcsap­pant a hátaslovak száma, ezért helyettük a terepjáró autót alkalmazzák. Jobb is az autó erre a célra, mert gyor­sabb, mint a ló, és így kevés­bé fárasztja ki a zebrákat. Az elfogott zebrák meglepően szelídek, ritkán harapnak vagy rúgnak, és ellenállás nélkül „szállnak be” a szállí­tóládába. A szabadban élő zebrák szívesen tartózkodnak a struccok és zsiráfok társasá­gában. A zebráknak ugyanis kitűnő szaglásuk és hallásuk van, a struccok viszont jól látnak, a zsiráfok pedig az cieven „őrtornyok" szerepét töltik be. Állatkertben is jól szapo­rodnak 'a zebrák, anyjuk ál­talában féltőn óvja hintaló nagyságú kicsinyét. Néha azonban van ez alól kivétel. A müncheni állatkert zebra mamája például nem törődött kicsinyével, nem szoptatta. Ezért kellett üvegbjől táplál­ni, amit úgy megszeretett, hogy éjjel-nappal kétórán- ként követeli az üvegét. Szerb György: Mondóka Eső ül a háztetőn földre lóg a lába jár a költő révedőn dúdol önmagába tócsa szemmel néz az út néz az eresz vissza jobbra az ég mollja zúg balra pedig tiszta köztük lép a dúdoló egyik válla nedves másikon meg búfogó napmadárka repdes kertek alá ér fehér kiskutyák ugatják homlokán a széltenyér tollbamondja apját: gürcölt halkan józanul nem volt soha részeg élt szikáran szótlanul 'negyvenkét kis évet s mert hibája egy se volt elkapta az ördög égette tűz vitte Hoia füst utána dörgött Lázár Tibor: ttíís tenyered homlokomon örök zuhanásom nem csillagé, csak ember vagyok s a Föld felé húz a törvény, hogy egy vagyok Y'eled, s összenőtt koponya — varratok jelzik: élni nem lehet ha naponta nem teszed hús tenyered homlokomra, nehogy elégjen védőpajzs nélküli életem. Vidor Miklós: Weste rp latte Hogy kik.ötö vagy temető nem mindegy már nekik? A halál kikötője az lett belőle — fejfáik hirdetik Itt nyugszanak kik ellenálltak végső töltényig végső emberig Elébementek az elmúlásnak Hajókürtök dudálják föl a csendet hullámokkal ízen a tenger s most fehér-piros lengyel zászlókat lenget a temető komor keresztjei felé a kikötő Szelek szárnyán Az i. e. harmadik évezred­ben már rendszeres vitorlás és evezős hajóközlekedés folyt a Földközi-tenger keleti part­vidékén. Az ezt követő évez­redekben technikai szem­pontból tulajdonképpen sem­mit sem fejlődött a hajózás, legfeljebb egyre nagyobb ha­jókat építettek. De a 17. és 18. században épült vitorlás gályák nem nagyon külön­böztek azoktól, amelyeket már a rómaiak is használtak. A technika egyik ágában sem jelentett olyan forradal­mi újítást a gőzgép bevezeté­se, mint éppen a hajózásban. De nem haltak ki a vitorlás hajók ma sem! Ezt bizo­nyítja, hogy a négyárbocos japán gyakorló vitorlás, a „Nippon Maru”, amely 82 fős személyzetével látogatást tett a kaliforniai Long Beach ki­kötőjébe. Befutásakor a parti őrség köszöntötte a vitorlást. A hatnapos látogatás idején nyitva állta kíváncsi közön­ség előtt. Úttörő­posta E heti postánk gazdag volt, sok.pajtás írt hosszabb-rövi- debb levelet. Két iskolából a különféle szakkörök munká­járól kaptunk beszámolót. A Nyíregyházi 2. számú Általá­nos Iskolában a Váci Mihály nevét viselő irodalomszakkör végzi a legjobb munkát — írja Nagy Zsuzsa csapatkúl- túros. — 24 tagja van a körnek, hetente találkoznak. Már többször voltak vendég- szereplésen is, és rendszerint ők készítik aa iskolai ünnep­ségekre a műsort. Legutóbb a november 7-i ünnepélyen sze­repeltek. A matekszakkörnek húsz tagja van, s Bolyai Far­kas nevét viseli. Az iskola énekkara sok sikeres szerep­lést tud már maga mögött, tavaly harmadikok lettek a városban. Nyíregyháza legújabb isko­lájából, a 15. számú jósaváro- si iskolából is kaptunk leve­let. Petró Judit és Száraz Tünde az írója. Az orosz szakkör munkájáról számol­nak be: az újonnan, alakult, szakkör első foglalkozásán 14 pajtás vett részt, s közös el­határozással Lenin nevét ad­ták szakkörüknek. Elhatároz­ták, hogy tablót készítenek névadójukról s a Jósaváros- ban élő szovjet építőfiatalok közül meghívnak majd néhá­nyat szép iskolájukba. Néhány vidám kirándulás­ról is érkezett beszámoló. Október 29-én a nyíregyházi 5-ös iskola egyik hetedikes őrse. az Olimpia őrs kirán­dult az Indián őrs búvóhelyé­re. a sóstói erdőbe — írja Fo­dor Anita. — Térkép segítsé­gével találták meg a búvó­helyet, melynek föld alatti helyiségét megcsodálták a vendégek. Az „indiánok” keksszel és almával kínálták a lányokat, majd Mincsik Anita, a raj mókamestere vi­dám játékokra hívta a fiúkat és lányokat. Ugyanilyen vi­dáman szórakoztak a 15-ös számú iskola Gagarin rajának tagjai is, amikor október 26- áai jól sikerült számháborút rendeztek az erdőben — írja Kalapos Mária és Parillák Gabriella. — A Szputnyik őrs győzött a számháborúban. Végül egy érdekes felhí­vással fordulunk az Űttörő- posta olvasóihoz. A nyíregy­házi tanárképző főiskola Há- mán Kató ifjúsági klubja őr­si alapítólevelekből szeretne kiállítást rendezni a főisko­lán a jövő év márciusában. Ehhez a megye őrseitől vár­nak segítséget: azt kérik, hogy minél több őrs készít­se el és küldje be őrsi alapí­tólevelét! Azt várják a főis­kolások, hogy minél tartalma­sabb alapítóleveleket kapja­nak : olyanokat, melyekből megismerhetik az őrs életét, muinkáját. Természetesen az ötletesség is számít! A leg­jobb alapítólevél készítőit a tavaszi szünetben háromna­pos táborozásra hívják meg a klub tagjai! A második és harmadik helyezettet pedig tárgyjutalom várja. Az alapítólevelet 1977. ja­nuár 31-ig lehet beküldeni az alábbi címre: „Ifjúsági klub” Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola KISZ-bizottsága 4401 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b. Reméljük, pajtások, sok őrs küldi be alapítólevelét a pályázatra! Üljetek össze, s őrsi foglalkozásaitokon gyűjt- setek minél több ötletet, él­ményt!

Next

/
Thumbnails
Contents