Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-11 / 267. szám
1976. november 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Keret vagy követelmény? P ártépítő munkánkban kísért a „ke- ret”-szemlélet. Korábban éppen a párt munkásjellegének erősítése érdekében — egy bizonyos időszakra! — megkötöttségek voltak, hogy elsősorban kétkezi fizikai munkásokat, fiatalokat és nőket vegyenek fel a párt soraiba. Olyanokat, akik képesek teljesíteni a XI. kongresszus által előírt követelményeket. Bár e „kereteket” egyáltalán nem elvi engedményeket adva feloldották, ennek ellenére mégis keretszámokban gondolkodnak még járási pártszerveink egy részénél is. Vagy ha nem, akkor erre hivatkoznak az alapszervezetek egy részében. S ebből következik, hogy nem az embert, hanem a keretet nézik. Egyes pártvezetőségek úgy gondolják, megszabták részükre, hogy ebben az évben csak két arra alkalmas párton- kívülit készíthetnek elő a felvételre. Ez eleve helytelen. Hovatovább olyan hátrányokat eredményezett, hogy megfeledkeztek a kiváló, a párt politikáját magukénak valló és azért áldozatokat is vállaló műszakiak, mérnökök, technikusok, fiatalok neveléséről, pártba történő felvételéről. Vonatkozik ez azokra a fiatalokra is, akik mint főiskolai hallgatók szeretnének a párt tagjai lenni. E gyik legjelentősebb ipari üzemünk a Nyíregyházi Taurus Gumigyár, ahol hosz- szú ideje nem vettek fel senkit a pártba. Pedig a vállalat előtt szép jövő van, s szükségszerű, hogy a párt új tagokkal erősödjék. Tudatos, nevelő, káderekkel foglalkozó pártépítésre van szükség itt is. A dombrádi Petőfi Tsz pártvezetősége nevelési tervet készített, s azt elfogadta a taggyűlés is. Kétségtelen, hogy ez bizonyos „papír”-munkát igényel, de nem jelenti a pártépítés elbürokratizálódását. Nem is jelentheti, mert a céltudatos, az arra alkalmas fiatalok, nők, fizikai dolgozók kiválogatása bizonyos terv- szerűséget igényel. Kijelölték, ki kinek a fejlődéséért, párttaggá neveléséért felelős. És ezt számon is kérik. Ez a tudatosság viszont arra utal, hogy szakítottak a keretszemlélettel, s csak azok kerülhetnek a pártba, akik a megnövekedett követelményeknek megfelelnek. Hasonló céltudatosság jellemzi a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola párt- bizottságának pártépítő munkáját is. Itt csaknem 60 KISZ-alapszervezet tevékenykedik. Most készülnek fiatal főiskolai hallgatók pártba való felvételére. Igaz kevés — 6 — egyelőre a jelöltek száma, de ez már jelzi, hogy elindultak azon az úton, amely szakít a régi szemlélettel. S nagy körültekintéssel készítik elő a fiatal tanárjelölteket. E zek a fiatalok két éve konkrét megbízatások alapján dolgoznak. Két fontos követelmény teljesítését állították eléjük. Egyil? .kifogástalan tanulmányi eredmény, a másik a közösségért végzett munka. A fő, a magasabb követelmény minden esetben a párt szervezeti szabályzatában foglaltak megtartása. F. K. EXPORT AZ UNIVERSILBŐL Virág a gépen PATYOLAT TISZTA MŰHELYBEN HÁROM KORSZERŰ GÉP, MINDEGYIK TETEJÉN VÁZÁBAN PIROS SZEGFŰ VIRÍT. EGYEDI GÉPEK EZEK, AZ ORSZÁGBAN HIÁBA KERESNÉNK PÁRJUKAT. A CSÖVEK ÉS KAPCSOLOK RENGETEGÉBEN SZEGFŰ SZÍNŰ LÁNG PUHÍTJA AZ ÜVEGET, A FEHÉR KÖPENYES LÁNYOKRA CSUPÁN 2— 3 MŰVELET VÁR, MINDEN MÁST ELVÉGEZNEK AZ AUTOMATA GÉPEK. AZ UNIVERSIL ELEKTROAKUSZTIKAI GYÁR NYÍREGYHÁZI ÜZEMÉBEN JÁRUNK, AHOL JELENTŐS MŰSZAKI FEJLESZTÉSNEK LEHETÜNK TANÜI. NÉGYES HASZNA VAN ENNEK: CSÖKKENT AZ ÖNKÖLTSÉG, TÖBB LESZ AZ EXPORT, A DOLGOZÓK KÖNNYEBBEN, TÖBBET KERESNEK. Az egyik gépnél Verba Mária üvegműves szakmunkás a mérő lombikot csiszolja. Mint mondja, egy hónapja ül ezem a széken, amióta a gépek üzemelnek. Azelőtt kézzel végezte a csiszolást. Januártól két műszakban — Jóval nehezebb volt. Itt kényelmes körülmények között többet termelünk, munkánk már nem monoton. Persze, a betanítás után egyfajta műszaki intelligenciával kell rendelkeznünk, hogy januártól két műszakban és még nagyobb tempóban tudjunk termelni. A többiek valamennyien betanított munkások lesznek, a szakmunkások közül egyedül engem jelöltek ki a gépek mellé, s mint mondták, ez részben kitüntetésnek számít. Sasvári András műszaki vezető mondja, a nyugatnémet gyártmányú gépek az üvegtermékek gyártásánál 60 műveletre képesek. A műveleteket lyukkártyán kell beprogramozni és szemmel látható, hogy a megfelelő beállítás és programozás után a gépek hibátlanul dolgoznak. Egyebek között arra is képesek, hogy menetet vágjanak az üvegtermékekre. Munkájukhoz kevesebb alapanyagra van szükség, jelentősen csökkentik az önköltséget is. Kevesebb selejt A műszaki vezetővel összehasonlítjuk az itt készült terméket a hagyományos módon készülttel. Jól látható a különbség. Az új üzemrészben kevesebb a selejt, ezek a termékek jobban megállják helyüket a világpiacon. Még egy, jelentős haszonról a műszaki vezető ezeket mondja: — Az új gépek enyhítenek a létszámgondokon. A mellettük dolgozó betanított munkásoknak kevesebb munkabért kell kifizetni, mint a szomszédüzemben a szakmunkásoknak és ez is az önköltségcsökkentés eredményéhez írható. Sorra járjuk az üzemrészeket. Az elmúlt évekhez viszonyítva mindenütt kulturáltabb körülmények között és hatékonyabban termelnek, az egyik helyen még újnak mondható a két hőkezelő kemence, mindkettőt az itteniek készítették! A kemencék számottevő minőségjavítást eredményeztek. Több kisebb célgépet is láthatunk, ezeknek legfőbb előnyük, hogy a cipekedéstől kímélik meg az asszonyokat. Egy magas építményhez érve ezt mondja kísérőnk: „Ez az üveggolyó-készítő berendezés, pár nap múlva végzünk a felújításával.” S ha végeznek, jelentősen nő a termelés, s az itteni termékek nagy részét a magyar olajbányászok használják fel! Az olvasztó kemenJávor Mária az új gép mellett. cét egészen megközelíthetjük, mert befejezték a felújítását, így kevesebb a hővesztesége. A kemence javában izzik, pár nap múlva ismét megkezdik benne az üveggyártást. Jövőre már 40— 50 tonna üvegcsövet gyártanak itt, s ez csaknem 5 millió forintot hoz a gyár kasszájába. Csökkent a hőség Sipos István üvegfúvó már próbálgatja a felújított kemencét. — Most vagy 15—20 fokkal kisebb a hőség a kemence közelében, s ezzel kisebb lett a balesetveszély is. Számitgatá- sunk szerint a jövő hónaptól nagyobb lesz a teljesítményünk, s több a munkabérünk. Kői László főmérnök mintegy kiegészíti információnkat. Azzal kezdi, hogy a három gép megvásárlását pénzzel is segítette a METRIM- PEX Külkereskedelmi Vállalat. Természetesen azzal a céllal, hogy a gyárnak több legyen az exportképes terméke. A gyár jövő évi tervének elkészítésénél ezek a gépek már meghatározóak lesznek. Az említett olvasztókemence eredetileg olajtüzelésű volt, újabban földgázzal üzemel, vagyis olcsóbban. Olcsóbban többet és jobbat. Ez volt a cél, s úgy érték el a gyár dolgozói, hogy ész- szerűsítéseket, felújításokat hajtottak végre és hasznos tervük megvalósításához „kiharcolták” a külkereskedelmi vállalat támogatását is. Példájuk követhető. Nábrádi Lajos Ellesett képek fiinqáíás an egy öreg ház Nyíregyházán a Kossuth utcán. Lehet százéves, de talán már több is. Töppedt, vályogfalát a tető súlya dú- dorítja. Talán sosem veszem észre, hiszen különöst látni nem kínál, ha egy szép délelőttön nem történik ott valami szívvidító. A nyolcvanas számú háznak egy idős néne létrát támasztott. Idős volt a néni, pontosabban öreg, talán már annyi is, mint maga a ház. Aztán felmászott a létrára. Lábán vastag flórharisnya, ruhája, köténye az alkalomhoz illőn foltos, kopott. Olyan öregasszonyos munkaruha. Kezében kis edényke és egy pemzli. Kis pemzli, akkora, amilyennek hatszor kell húzni egy vonalat ahhoz, hogy az csíknak tűnjék. Es festeni kezdte a falat. Ki arra járt, egy pillanatra megtorpant. Nézte az idős akrobatát, aki eV keseredett buzgalommal tette tisztává a falakat, olyanná, hogy rajta vidám piruettre pördült a napfény is. Hosszú munka volt, órákig tartott, s bár kicsi a ház eleje, a 1/ kor diktálta a tempót a parányi ecsetnek. Most már tiszta a ház. Tiszta, s jelzi, hogy ahol a fal frissen szép, ott lakik a tisztesség. Néha így tanít rendet az öreg néne kis ecsetje. bodrai lemér bácsi, ha szabad így monda- nőm, öreg barátom mesélte valamelyik kora reggeli levegőzéskor, hogy sikerült neki kapni cigarettapapírt. Mert a Kossuth ugye hullik, s kár a dohányért. Ami a csomag alján marad, s ez nem kevés, azt egy nylon zacskóban összegyűjti, s így ha éppen elfogy a füstölnivaló, hát csavar. Mert még tud, hogyisne tudna, amikor évtizedekig tekerte a szívnivalót. Az ember nem is gondolná, legfeljebb ha ilyen Szembenézni L ementem a brigádgyűlésre — kezdi az igazgató. Mi tagadás, volt bennem némi szorongás, hiszen abban a mm negyedévben, amelyről a vita folyt, akadt nehézség bőven. Anyagellátási zavar, s némi szervezési fogyatékosság is. Tudtam, hogy emiatt a brigád keresete kisebb volt, ami nyilván nem fakasztott örömet az emberekben. De éreztem, le kell mennem, hiszen a gond nem kicsi, s el is várják méltán, hogy ott legyek a megbeszélésen. — Éppen megkezdték az eszmecserét, amikor odaértem. Éreztem, a kezdeti lendület némileg alábbhagyott, a nyíltság sem olyan volt, amihez korábban náluk szoktam. Amennyire meglepett, annyira értettem is, hiszen olyan dolgokról volt szó, amelyeket sokfelé kényesnek tartanak. Aztán csak elhangzottak a vélemények, igaz, visszafogottan, de mindvégig éreztem, itt most arra várnak, hogy én is mondjak valamit. Mondjak, de mit, hogyan? — Aztán elkezdtem. Az első pillanatban magam is éreztem, hogy frázisokat ismételgetek. Valahogy magam sem éreztem igaznak az egészet. Amikor az arcokra néztem, ez volt az igazi kontroll! Csalódottak voltak, láttam, ők most tudják: mellébeszélek. Még kikényszerítettem magamból néhány szokványos mondatot, de egyre jobban éreztem, nem szabad ezt így folytatni. Abba is hagytam a mondat közepén. — Nézzék emberek, amit eddig mondtam, azt felejtsék el. Tudom, érezték azt maguk, hogy nem az a lényeg, amiről beszélek. Nem ehhez szoktak. Voltak itt a gyárban már nehéz percek, s olyankor mindig őszinte voltam. Látják, nem megy a hasalás. Térjünk akkor hát a tárgyra. — Láttam, hogy a fagy fölenged. És mondani kezdtem, őszintén, becsületesen a dolgokat, úgy ahogy voltak. Igen, a másik brigádnak jobban kijött. Nem azért, mert kedvesebbek, de az ő munkájuk most kulcskérdés volt. Meg kell érteni, de az elmúlt negyedévben ők jobban megérdemlik az elsőséget. Aztán itt, ennél a brigádnál volt néhány szervezési hiba is, amit jobb, ha közösen beszélünk meg. — Már item ültek ott, mint a megmerevedett figurák. Egyik a másik után mondta a véleményét. A jobbnál jobb öletek sorát. És elismerték: a másik brigád jogosan lett jobb, hiszen tudomásul kell venni: a termelés érdekei a mérvadók, nem pedig a tradíció, nem az, hogy csak ez a brigád lehet az első. Olyan bölcs összegzés volt, ami aztán nekünk vezetőknek is megadta hosszú távra a programot, a teendők sorrendjét. — Hogy miért mondtam el ezt? Nos, itt Szatmárbáh még nem beszélhetünk arról, hogy nagymúltú munkásságunk van. De már vannak munkásaink, akiknek nem csak akkor csodálatos a füle, amikor a gépüket figyelik, de egy perc alatt meghallják az emberi hang hamis csengését is. Szégyelltem is magam, hogy a sablonszöveggel próbálkoztam. Nem érdemelték meg a brigád tagjai. így aztán én is levontam a következtetést, s nem egy alkalomra. A z őszinteség néha bizony nagyon kellemetlen. Mégis azt hiszem, könnyebb a kemény igazsággal szembenézni, mint olyan emberekkel, akik a frázisok hallatán úgy sütik le szemüket, mintha nekik kellene szégyenkezniük ...” Mátészalka, MOM, 1976. november. (bürget) eszmecserére nyílik mód, hogy egy-egy fogalom mint múlik ki életünkből. Cigarettapapír! Emlékszem, még harminc évvel ezelőtt valutának számított. Még régebben a Diadal és Modiáno vívták ádáz konkurrenciaharcu- kat a reklám mezején. Ma pedig? Elemér bácsi örvend, ha kap, s ezt sem akárhol, egy maszek Lazúrosnál. Mert vajon hányán csavarnak ma cigarettát? Biztos olyan kevesen, hogy nagyban gyártani sem érdemes. A mai tizen- vagy talán huszonévesek már nem is tudják talán mi a cigarettapapír. És talán jobb is, s ne is tudják. Legfeljebb csodálják meg az idős virtuózokat, akik olyan szépen sodornak egy rudacskát. Nem azért mert jobb. Talán csak amiatt, mert fiatalabb éveik jutnak eszükbe. (b.) Nagy Károly, a Mátészalkai Ipari Szerelvénygyár hegesztője csehszlovák exportra kerülő acélszelepet állít össze védőgázas hegesztővel. (Gaál Béla felvétele) Lengyel kiállítás Baktalórántházán A lengyel nép mindennapjait szemléltető kiállítás nyílt november 10-én a baktalóránt- házi gimnáziumban. A bemutatót Zeinták Sztanyiszláv, a Lengyel Kultúra igazgatója nyitotta meg, aki a Hazafias Népfront megyei bizottságának meghívására látogatott szerdán megyénkbe. Délután Kisvárdára utazott a vendég, ahol a Villamosszigetelő és Műanyag Gyár egységében tartott előadást magyar—lengyel barátsági gyűlés keretében a lengyel nép életéről.