Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG 19vö. november l. Gyurkó László: Lenin, október (RÉSZLET) B lagonravov, a Péter- Pál erőd biztosa írja: „A tüzérekkel rosz- szul álltunk. Az erődben elhelyezett szakasz nem volt megbízható. Az utolsó napokban a szakasz tisztjei, s a katonák közül azok, akik Petrográdon laktak, nem jelentkeztek szolgálatra. De nem volt más választásunk. Nem szívesen, de megbíztam Pavlov elv- társat, a legmegbízhatóbb tüzéreket, s az egyik tisztet a lövegek kezelésével, s azonnal elküldtük őket, nézzék meg a lövegeket, s az általunk kiválasztott lő- állást. Nemsokára megjelentek a szakasz küldötte és parancsnoka, egy fiatal zászlós (a nevét már elfelejtettem). Kijelentették, a szakaszgyűlés megbízta őket, közöljék, hogy a szakasz, akárcsak július 3-tól 5-ig, most is semleges marad, tehát elutasítja, hogy tüzéreket adjon a lövegek kezeléséhez, mint ahogy egyáltalán elutasítja, hogy fegyverrel a kézben bármelyik oldalon beavatkozzék a harcba. A helyzet kritikus volt — más tüzérek nem voltak. Azonnal elmentünk a szakasz laktanyai szállására. Ott már valamennyien összegyűltek. Megmagyaráztam nekik, hogy állásfoglalásuk gyalázatos, a Petrográdi Szovjet nevében követeltem, engedelmeskedjenek a parancsaimnak, s óva intettem őket az igen kellemetlen következményektől, ha megtagadják az engedelmességet. Beszédemnek láthatólag nagy hatása volt. Megismételtem a parancsot, hogy küldjenek ki megfelelő számú tüzért, akik megvizsgálják a lövegeket, s lőni fogják a Téli Palotát. Ezt némi habozás után teljesítették is; egy csapat tüzér a szakaszparancsnok vezetésével elment a löve- gekhez. Abban a pillanatban jelentették, hogy megérkezett Antonov elvtárs az Auróra matrózaival. Antonov közölte, hogy az Aurórát még közelebb akarja hozni a Nyikolajevszkij- hídhoz, s ha lehet, a híd mögött egész közel az erődhöz. Az erőd, s az Auróra közt egy gőzkutter biztosította az összeköttetést. Gyorsan megállapodtunk a további támadási terv részleteiben. Elhatároztuk, amint megállapítjuk a Téli Palotát körülvevő csapatok harckészségét, s a lövegeket a megbeszélt helyre vontatják, az erőd árbocára vörös jelet erősítünk, a készenlét jelét. Ekkor az Auróra tüzelni kezd, először a levegőbe, s ha az Ideiglenes Kormány nem adja meg magát, az erőd élestölténnyel lövi a palotát. Ultimátumot írtunk az Ideiglenes Kormánynak; az ultimátum kézhezvételétől számítva húsz perc gondolkodási időt adtunk nekik. A z ultimátumot Antonov és én írtuk alá. Egy önként jelentkező motorkerékpáros vállalta, hogy elviszi. Antonov végre mehetett. A kutter, mely az összeköttetést biztosította az Aurórával, idejében megérkezett. Sötétedett. Egy váratlan apróság zavarta meg a tervünket: nem találtunk lámpát, amivel jelt lehetett adni. Hosz- szas keresés után végre leltünk, de igen nehéz volt úgy az árbocra erősíteni, hogy jól lássák, és Tregu- bovics, aki erre vállalkozott, az ismételt sikertelen kísérletektől rettenetesen ideges lett. Közben a löve- gekhez mentem. Az októberi éjszaka ráborult a városra; a lámpák fénye megcsillant a Néva sötét hullámain; a városban a rendes mederben folyt az élet; a villamosok hosszú sorban, éles csöngetéssel csörömpöltek át a Trockij- hídon, gépkocsik és gyalogosok apró alakját lehetett látni; semmi sem jelezte, hogy megkezdődött az októberi harc. Kis csapat tüzér tolongott a hatalmas fűzfák körül, melyekről az őszi fagy már lekopasztotta a leveleket. Néhány lépésre az ágyúk fekete, mozdulatlan tömege meredt ránk. Ügy tűnt, mintha a tüzérek hirtelen elhallgattak volna, amikor közeledtünk, mintha valami nem lenne rendben. Közelebb mentünk. A zászlós odajött hozzánk, s közölte, hogy a lövegekkel nem lehet lőni, elhanyagolt állapotban vannak, berozsdásodtak, a kompresszorban nincs egy csepp olaj sem, az első lövésnél a levegőbe röpülhetnek. Gyanakodva rossz- indulatot sejtettem. Rettenetes dühömben önkéntelenül a pisztolyomhoz kaptam, de még idejében erőt vettem magamon. Kikérdeztem az embereket. A tűzszerészek és a tüzérek egyhangúan megerősítették a hallottakat. Én semmit sem értettem az ágyúkhoz, tehát nem tudtam eldönteni, hazudnak-e. Eszembe jutott, hogy Pavlov ért valamit hozzá, s elhatároztam, megbízom, ellenőrizze mégegyszer a lövegeket, s ha nem igaz, hogy használhatatlanok, a legszigorúbban leszámolok a vétkesekkel. Ezt megmondtam a tüzéreknek is. Meghallgattak, s láthatólag nyugodtan, sőt, örömmel fogadták, hogy megbízom Pavlovot az ágyúk ellenőrzésével. Amikor elbúcsúztam, a zászlós azt mondta: — ön persze nem hisz nekem, de szavamat adom, hogy igazat mondok. Az ágyúkkal lőni nagyon veszélyes. — Közben a Téli Palota felől eldördültek az első lövések, eleinte csak szórványosan, majd mind gyakrabban és gyakrabban tüzeltek. Az összekötőhelyen közölték, hogy a Pável ezred harcol a Téli Palotában összegyűjtött tiszti iskolásokkal. A Szmolnijból újra meg újra telefonáltak, s követelték, azonnal kezdjem meg a tüzelést... Egyszerre feltépték az őrszoba ajtaját, s Antonov rohant be szörnyen izgatottan. Csak úgy záporoztak a szemrehányások, hogy ilyen soká halasztóm az akciót. Röviden megmagyaráztam a helyzetet, s javasoltam, menjünk a lövegekhez, ahol Pavlov már dolgozik. Kint azóta még jobban besötétedett. Közben esni is kezdett, hatalmas tócsák voltak az úton, nehézkesen tocsogtunk át rajtuk. A Téli Palota felől élénk puskaropogás hallatszott, melyet olykor túlkiabáltak a gépfegyverek. A mieink is célzás nélkül lövöldöztek az erőd bástyáiról a Nab- recsnára és a Téli Palota parkjára, ahonnan a tiszti iskolások olykor-olykor visszalőttek. Antonov, aki nagyon rosszul látott, beleesett egy pocsolyába; a sár, mint a szökőkútból, minden oldalra fölspriccelt, s Antonov meg én fülig sárosak lettünk. A szörnyű sötétségben eltévesztettük az utat, egy ideig összevisz- sza bolyongtunk az erőd zegzúgos útjain ... Végre megérkeztünk az ágyúkhoz. Pavlov és Kondakov megerősített mindent, amit a tüzérek mondtak. Még a petróleumlámpa fényénél is nagy rozsdafoltokat találtak az ágyúk egyes részein, s azt is megállapították, hogy a kompresszorokban nincs olaj: mindenképp igen veszélyes volt lőni ezekkel az ágyúkkal. Mit tegyünk? Találunk-e elvtársakat, akik tudnak lőni, s hajlandók az életüket is föláldozni a forradalomért? Valahol a távolban szaladó ember lépései cuppogtak a sárban, aztán hallottuk, hogy megbotlik és elesik, hallottuk élénk káromkodását, majd vidám kiáltását: — Blagonravov elvtárs, hol van? — A hang elfulladt az örömtől. Csodálatos hír: — A Téli Palota megadta magát, a mieink elfoglalták! Vissza az őrszobába. R övidesen jött két matróz, akik írást hoztak Lasevics elvtárstól, hogy ők tüzérek, s a rendelkezésemre állanak. — Most már késő, elvtársak — mondtam. — Igen, ha két órával korábban jönnek, nagyon jól használhattuk volna magukat. Elmondtam nekik, mi a helyzet az ágyúkkal. Azt felelték, őket ugyan nem képezték ki tábori lövegek kezelésére, ennek ellenére az a véleményük, hogy ha nem is kockázat nélkül, de tudnának lőni háromhüvelykes lövegekkel. Elhatároztam, hogy elmegyek az elfoglalt palotába. A Téli Palota elfoglalásának híre azonban nem volt igaz, csak a parancsnokság épületét foglalták el, mely a palotával szemben, a Palota téren volt. Elhatároztuk, hogy azonnal erős tüzet nyitunk az erődből. Amint visszatértem, közöltem a matrózokkal a helyzetet, s hogy mit kívánunk tőlük. Ugyanakkor parancsot adtam, nyissanak összpontosított gépfegy- vertüzet a part hosszában és a palotára. A lövések ropogása rövidesen meggyőzött, hogy a parancsot pontosan végrehajtották. Az ágyúk is hamar harcképes állapotba kerültek; a matrózok már megtöltötték őket, s a lőparancsra vártak; Popel elvtárs parancsnoksága alatt csatárláncot állítottunk föl a parton az ágyúk védelmére (bár a víz felől még csónakokról se nagyon várhattunk támadást). A parancsra a matrózok a legkisebb habozás nélkül gyors- tüzet zúdítottak a palotára. Ha a tüzelés kevés kárt is okozott; morális hatása hatalmas volt. Az Aurórán is megszólaltak az ágyúk. Igazi tüzérségi harc kezdődött. A Téli Palota védői kezdték kellemetlenül érezni magukat. A palotában rég eloltották a lámpákat, hogy ne nyújtsanak célpontot. Néha egy-egy eltévedt golyó fütyült a fejünk felett. Így telt el félóra — aztán Csudnovszkij telefonon jelentette, hogy a Téli Palotát bevették.” NAGY IDŐK TANÚJA Pihen a veterán Görgey utca 5. Kertes ház a város peremén. Itt él csendesen, megpihenve élete párjával Takács László, a szovjet Vörös Hadsereg egykori közkatonája. Internacionalista. Sorukat megtizedelte a kegyetlen idő. Már csak ketten élnek közülük Nyíregyházán. Egyikük Laci bácsi. Végig küzdötte és harcolta az első világháborút. s amikor dönteni kellett, fegyvert fogott az Októberi Szocialista Forradalom győzelméért. Túl van már a nyolcvanadik évén. Túlzottan nem hordja a kor terhét, friss, s ha halványultak, koptak is emlékei, azok. melyek a forradalomba vitték, még elevenen élnek benne. Még ápolja a kertet, a Iákat, kevéske szőlőjét. Amikor felkerestük, sárgarépát ásott. Jött elénk, kissé meghajolva, fején a munkásőrök kék sapkájával. Köszöntöttük. Kivillant fehér haja. Valamikor délceg legény volt. „Nem voltam utolsó az biztos” — mondta, s ment a kis szobába. hozta katonafényképét. Erről a felvételről egy fiatal, az első szovjet Vörös Hadsereg egyenruháját viselő arc nézett ránk. „Vörös géppuskás voltam én Münnich Ferenc mellett.” Szovjet és magyar kitüntetéseket rak az asztalra. Egyik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége által adományozott Harci Érdemekért Érdemrend. Ezt 1968-ban vette át a Szovjetunió budapesti nagykövetségén. „Nagyon boldog voltam, amikor jött a távirat, utazzak Pestre átvenni a kitüntetést. Büszke voltam. Ott volt egykori parancsnokom Münnich Ferenc is. Akkor még élt.” Mozaikszerűen rakja össze, hogyan is kezdődött. Megelevenednek a lövészárkok. a harcok, az első világháború eseményei. Átkelés a hármas határon, s amikor hírét veszik az orosz katonák, s ők magyarok, hogy kitört a forradalom, nem haza felé jönnek. hanem Münnich Ferenc felhívására átallnak. Harcol a Dnyepernél Kijev felszabadításáért. a védelméért. „Egy egész szakasz lovasgéppus- kással” Magyarázta, hogy a fehérek vonatszerelvényről lőttek. Vissza akarták foglalni a kijevi állomást. „Nagy áldozatok árán megvédtük. Kemény harcok folytak Kijev alatt is. Legalább egy hónapig csatároztunk a fehérekkel. míg sikerült teljesen kiseperni őket a városból. Takács László csapatával tovább ment Moszkva térségébe. Emlékezik Kun Bélára. lelkesítő beszédére. Egész nyáron tartott a menetelés lovon és ló mellett gyalogosan. míg eljutottak a Fekete tengerig. „Itt újra bevetésre kerültünk, s Odesszában is győzedelmeskedhetett az októberi forradalom eszméje.” Idézi Lenin szavait, amikor megköszönte a magyar internacionalisták helytállását ... Takács László számára nem fejeződött be a küldetés. Már nem csak érezte, de értette is. hol a helye. Amikor haza jött, fegyvert fogott a Magyar Tanácsköztársaság védelméért. „Jöttünk mi lóháton. gyalog, vonattal, amivel tudtunk. Tudtuk hogy itthon van ránk szükség.” Harcolt Csúcsánál, Szatmárnémetinél. Nagykállónál, Tokajnál. a Dunántúlon egészen Győrig. S amikor annyi véráldozat után mégis elbukott a tanácshatalom. Magyarországon bújdosni kényszerült. „Elbújdostam. Haza Tiszala- dányba nem mehettem, mert körözést adtak ki ellenem. Itt lapultam meg Nyíregyházán. s itt nősültem meg.” Csak a véletlen szerencse mentette meg a lebukástól. Papi birtokon állt be cselédnek. Ott nem keresték. Laci bácsi a felszabadulás óta aktív részese a munkás- mozgalomnak. ^ Hat frút és két lányt nevelt fel élete párjával. becsülettel. S amikor az ellenforradalom 1956-b3n el akarta tiporni a magyar proletárdiktatúrát, újra fegyvert fogott. Fia, Miklós volt akkor a városi munkásőrség parancsnoka. Apja és fia együtt védték a munkásha- talmat. Nyugdíjas már az internacionalista. De míg tudott, s ereje engedte, becsülettel kivette részét a termelőszövetkezeti mozgalomból ;s. Kiváló termelőszövetkezeti tag kitüntetéssel jutalmazták. Később a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült. Kitüntették a Tanácsköztársaság Emlékéremmel. Ott őrzi valamennyit a magas szovjet kitüntetéssel együtt. Iratok, szovjet és magyar igazolványok, úttörőkkel való találkozásról. Honvédeknek tartott élménybeszámolóról fényképek. Emlékei. S ha Laci bácsit hívják— s ez sokszor megtörténik — ő szívesen beszél élményeiről, az Októberi Szocialista Forradalom győzelméért vívott harcokról úttörőknek a Guszev- lakótelepi iskolában. Készült ottjártunkkor is. Találkozóra volt hivatalos, melyet a párt nyíregyházi városi bizottsága rendezett a veteránok tiszteletére a forradalom évfordulóján. „Gépkocsit küldenek értem, hogy ne fáradjak.” F. K. Hét perc Egy elnök arcképéhez H ó pár éve ismerjük egy- I mást az elnökkel. Valahányszor Rakamaz felé visz az utam, mindig beugróm Hanyik Józsefhez. Ha többre nem, egy adj’ istenre. Jók ezek a találkozások, hiszen így ismerkedünk egyre jobban. Az esztendők során össze is állott róla bennem egy kép, amit hibátlannak gondoltam. Erős, kemény, okos és következetes ember, aki sokat birkózik magával is, nagy teherként hordja vállán egy közösség sorsát, gondját. Az egykori parasztgazda ma már nemzetközi méretekben is tud gondolkodni, s a Strázsahalom mellett már látta a New York-i felhőkarcolókat is. Ö, aki régen legfeljebb a falubéliekkel értett szót, ma a FAO tudósaival folytat eszmecserét, amihez bizony mindig fel kell készülnie alaposan. Mindent összevetve rendíthetetlen embernek ismertem meg, akinek van még egy nagyon jó tulajdonsága: mindig egyenesen megmondja a véleményét. Ha úgy tetszik: veszedelmesen őszinte, s ilyenkor bizony nem fogalmaz a diplomácia csavaros nyelvén. Mindezt azért kell elmondani, hogy az olvasó előtt is kirajzolódjék a kép erről a robusztus egyéniségről. Ebből mitsem von le néhány olyan apróság, hogy lelkesen nézi és segíti feleségét, amikor kézimunkázik, s munkában kierősödött kezével gyengéden simogatja a Richelieu-csipkét. A legutóbbi találkozásunk során azonban történt valami, ami elgondolkodtatott. Már az első percekben éreztem, valami megbomlott benne. Alapvetően olyannak tűnt, mint rendesen, csak éppen a szeme volt kissé fátyolosabb. Beszéltünk sok mindenről, régi utazásokról, s a nyári zöldbabról, de valahogy nagyon is nehezen kapcsolódtak ösz- sze a szóűrhajók. Aztán egyszerre kibökött egy mondatot, ami úgy robbant, mint egy bomba: csak azt a hét percet tudnám feledni! És már mondta is, hogy szeptember 15-én merről jöttek a fellegek. Csúnya színűek, sötétek, vésztjóslók. Hömpölyögtek szívet szorítóan, úgy, amint azt az Apokalipszis írja le. Jöttek, és megeredt belőlük a jég. Eső nélkül, kopogóan, zajosan, mint az égi gépfegyver ropogása. Hét percen keresztül tartott a pergőtűz. Csak álltak, és szidták az eget és égieket, tehetetlenül meredtek meg az emberek szerte a rakamazi határban. Még szakadtak a mogyorónyi jegek, még állt a a földön a hideg takaró, amikor rohanni kezdtek, kifelé a határba. Oda, ahol az almáskert van. — Ez a hét perc nyolcmillióba került. Ez a hét perc olyan volt, mintha a szívünket verte volna a jég. De talán jobb is lett volna, ha azt veri — mondja. És ebben a pillanatban ennek a rendíthetetlen, erős és sziklaszilárd embernek a szemében megjelentek a könnyek. Nem faggattam. Vártam, hogy megnyugodjék, hogy az újra átélt hét perc tragédiáját megeméssze nyugtalan lelke. Hét perc — nyolcmillió. — Ennyivel lett szegényebb a tagságunk. De nem is a pénz. Gondold el, mi munka fekszik az almában. Az emberek mennyi reményét verte szét a jég. Talán nincsen szörnyűségesebb egy parasztembernek, mint amikor pusztulni látja azt, amiért minden erejét odaadta. Kimentünk az almásba. Sorra adta kezembe a gyümölcsöket, melyeken fekete lyuk jelezte a becsapódást. Szedte fel a földről a lehullott almákat, melyeknek pirosa csaló, belül már megindult az enyészet. Néha kézbeakad egy a belső ágakról, melyet megvédett a lomb. Simogatja őket, néha már eszelősen. Megy fától fáig, s nem annak örül, ami megmenekült, azt sajnálja, ami pusztult. A kép, amit magamnak Hanyik Józsefről rajzoltam, kiegészült. Olyan vonásokkal, melyek idősebbnek mutatják, a hét perc okozta ráncokkal barázdáltnak. S valami még, amit talán furcsa leírni: bár tragédia szülte az okot, úgy gondolom addig jó, míg vannak olyanok, akik őszintén tudnak sírni akkor, ha sokak munkájának vesztét látják: akik nem csak tudják, de érzik is, mi a felelősség. Ha eddig tiszteltem, most már szeretem is Hanyik József tsz- elnököt. Bürget Lajos
