Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 7. A magyar vezetők üdvözlő távirata a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója alkalmából L. I. BREZSNYEV ELVTÁRSNAK, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, gek megbecsülését és támogatását. A Szov­jetunió és a szocialista országok együttes erőfeszítésének eredményeként napjaink HÉTFŐ: Rhodesiái csapatok támadása Mozambik ellen. — Bejelentik, hogy I.eonyid Urezs- nyev novemberben látogatást tesz Jugoszláviában. — Az NDK népi kamarájában ismertetik az új kormány munkaprogramját. KEDD: Államcsíny Burundiban, Bagaza alezredes az afrikai or­szág új államfője. — Magas szintű szovjet—csehszlovák tár­gyalások Moszkvában. — A gö­rög és a tőrök külügyminiszter találkozója a svájci fővárosban. SZERDA: James Cartert vá­lasztják az Egyesült Államok új elnökévé, biztos demokratapárti többség a kongresszus mindkét házában. — A portugáliai alkot­mánybizottság ülése. — Foko­zódó terror Thaiföldön. CSÜTÖRTÖK: Vietnami­francia megbeszélések Párizs­ban. — Szófiában találkozik Gromiko szovjet és Fahmi egyiptomi külügyminiszter. — ENSZ-vita a leszerelésről. PÉNTEK: Szárkisz libanoni tisztet nevez ki a békefenntartó erők parancsnokává, palesztin tiltakozás, hírek a tűzszünet megsértéséről. — A genfi Rho- desia-értkezleten a kudarc je­lei mutatkoznak — ünnepi ülés Moszkvában. SZOMBAT: Előkészületek Moszkvában a november 7-1 ün­nepségekre. — Kínában tovább folytatódnak a tüntetések a „né­gyek bandája” ellen. Elnökválasztás az Egyesült Államokban, igaz James Car- ternak még hetvennégyet kell aludnia ahhoz, hogy beköl­tözzék a Fehér Ház központi szárnyába; a holtpont soka­sodd jelei a genfi Rhodesia- konferencián; huzavona a zöldsisakosnak nevezett, de igazából fehér színű felszere­lést viselő arabközi erők li­banoni ténykedése körül, ezek képezték a hét legfonto­sabb nemzetközi témáit. A személyes emlék ponto­san félesztendős: néhányan, tudósítók — meg kell monda­nom, hogy nem nagyon so­kan — Carterra várakoztunk az ENSZ-palota egyik folyo­sóján. Mint egykori tenge­résztiszt és atommérnök a gazdasági és szociális tanács­nak a nukleáris energiával kapcsolatos ülésén szólalt fel, a mélytengerek kutatójának, Custeau kapitánynak társasá­gában. Amikor elhagyta a ter­met és rögtönzött sajtóérte­kezletre került sor a bizton­sági emberek és ENSZ-őrök nem kis idegeskedése köze­pette, elsősorban nyújtott, dé- lies kiejtése, az úgynevezett „drawl” hanghordozás tűnt fel, s nem válaszainak mély­sége. Ez egy kicsit mindvégig jellemző volt fellépésére, ki­használta a változásra irá­nyuló igényeket, a Vietnam és Watergate következtében meghasonlott amerikaiak ér­zéseit, s igyekezett minél ál­talánosabb formában állást foglalni. Carter rövidesen távozott, várta a kampány zsúfolt me­netrendje, s a Washington Post munkatársa egy némi­leg gúnyoros kérdést enge­dett nyomába: Jimmy who? — melyik Jimmy? A szálló­igévé lett szavak egy vezér­cikk címében jelentek meg, amikor Carter elsőízben je­lentkezett elnökjelölt-váromá­nyosként. Jimmy who-ból James Carter lett, az Egye­sült Államok január 20-án beiktatásra kerülő 39. elnöke. Noha első teendői között min­den bizonnyal a belső, gazda­sági «feladatok lesznek túl­súlyban — kampányában ígé­retet tett a rekordarányú munkanélküliség csökkenté­sére — elsősorban külpoliti­kai irányzatának alakulását kíséri figyelem. Meg is tartot­ta sajtóértekezletét, s azon a folyamatosság mellett tört lándzsát. Nem is tehetett másként — most már nem könnyen ígérő és kitérő je­löltként, hanem leendő elnök­ként, nem Jimmyként, hanem Jamesként — hiszen a nem­zetközi realitások, az erővi­szonyok alapvetően behatá­rolják az USA lehetséges ma­gatartását is. A genfi nemzetek palotájá­nak új hengeralakú konfe­renciaterme, amelyet erede­tileg a közel-keleti békekon­ferencia színhelyéül szántak — most a Rhodesia-értekez- letnek ad szállást. Nehéz tár­gyalások folynak: késve kez­dődtek, állandó a huzavona, s hacsak nem történik valami­lyen váratlan esemény, távo­linak és ködbeveszőnek tű­nik a megállapodás lehetősé­ge. A szembenálló felek mind­eddig csak abban értettek egyet, hogy elvetették az an­gol javaslatot, amely másfél esztendőn belül kívánja biz­tosítani Rhodesia — őslako­sai nyelvén, egy elsüllyedt romváros nevét viselő — Zimbabwe függetlenségét. A visszautasítás oka azonban már nem azonos. A Smith- féle telepes rendszer túl ko­rainak. a nemzeti felszabadu­lás erői túl későinek tartiák ezt az időpontot. S eltérőek álláspontjaik a hatalomátadás módozatait illetően is. A faj­gyűlölő párt biztosítani kí­vánja magának a belügyi és hadügyi tárcát, a biztonsági erők ellenőrzését, s a fekete mozgalmak megosztásában, egymás ellen történő kijátszá­sában reménykedik. A nem­zeti erők egyszerűen többségi uralmat kívánnak, de termé­szetesen biztosítják a fehér kisebbség jogait. Hangsúlyo­zom, csunán jogait és nem kiváltságait... Szófiában megbeszélést folytatott Andrej Gromiko szovjet és Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter. A véleménycsere középpontjában a közel-keleti helyzet alakulása, valamint a Szovjetunió és az EAK kapcsolatai álltak. (Telefoto — BT A — MTI — KS) Számos jel mutat arra, hogy Smithék időnyerésre játsza­nak és korábbi engedékeny­ségük csupán azt szolgálta, hogy némi visszavonulás árán jobbár! védhető állások­ba kerüljenek. Nem vall túl­zott békülékenységre a sú­lyos agresszió sem, amelyet a tárgyalások idején Mozambik ellen intéztek — állítólagos gerillaközpontok megsemmi­sítésére. Még mindig nem ta­nulnak, pedig Smith, aki ta­valy még kérkedően „ezer évre” tette a fehér uralmat, már hónapokért csatázik... Már működnie kellene a Libanonba vezényelt arabkö­zi békefenntartó erők teljes gépezetének. Egyelőre azon­ban még alig érkeztek újabb zöldsisakosok, vitáznak össze­tételükön, s palesztin részről éles tiltakozás hangzott el a parancsnok kinevezését ille­tően. Szárkisz elnök ugyanis al-Hadzs muzulmán ezredest nevezte ki a harmincezres kontingens élére, s jóllehet a tiszt nem vett részt az eddigi polgárháborúban, bizonyos körülmények között ez nem számíthat erénynek. Közben szaporodnak a nyugtalanító jelenségek: a jobboldal hevesen támadja a baloldali erőket, sőt a reak­ciósok különböző osztagai is egymás ellen fordították fegyvereiket. Mind többen juthatnak arra a megállapí­tásra, hogy a libanoni válság hátterében ott sötétlik az ál­talános közel-keleti rendezet­lenség, s amíg nem történik gyökeres változás, a feszült­ség Libanonban vagy másutt bármikor fokozódhat. Réti Ervin N. V. PODGORNIJ ELVTÁRSNAK, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN ELVTÁRSNAK, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének. Moszkva Kedves elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 59. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, dolgozó népünk és a magunk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívélyes jókívánságainkat küldjük Önök­nek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségének és minisz­tertanácsának, a Szovjetunió testvéri né­peinek. A nemzetközi munkásmozgalom, a ha­ladó emberiség a történelem első győztes szocialista forradalmát ünnepli november 7-én. Az októberi szocialista forradalom óta a szovjet nép, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja vezetésével nemcsak országa arculatát alakította gyökeresen át, de fel­becsülhetetlen segítséget nyújtott és nyújt a békéért, a szabadságért, a nemzeti füg­getlenségért, a demokráciáért és a társa­dalom szocialista átalakításáért küzdő százmilliók harcának is. A Szovjetunió kiemelkedő sikerei a gazdasági építőmunkában, a tudomány és a kultúra felvirágoztatásában méltán vív­ták ki a haladó emberiség elismerését és rokonszenvét. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusának határozatai alapján a szovjet nép most új magaslatok felé halad a kommunizmus építésében, egyaránt szolgálva ezzel az egyetemes béke és az emberi haladás ügyét, A szovjet állam lenini külpolitikája vi­lágszerte élvezi a békére vágyó néptöme­nemzetközi viszonyait a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének térhódítása jellemzi. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és kor­mányának lankadatlan erőfeszítései a poli­tikai enyhülés elmélyítéséért és kiszélesí­téséért, a leszerelés ügyének előmozdításá­ért, élvezik a világ dolgozóinak, valameny- nyi békeszerető emberének cselekvő támo­gatását. Népünk magabiztosan halad a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusá­nak határozataiban kijelölt célok felé, szor­galmasan dolgozik a fejlett szocialista tár­sadalom építésén. Munkánk nélkülözhetet­len erőforrása a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, szüntelenül erősödő test­véri barátsága és együttműködése. Erőfe­szítéseink arra irányulnak, hogy a proletár internacionalizmus szellemében hozzájárul­junk a szocializmus és a haladás nemzet­közi pozícióinak erősödéséhez, a szocialista országok együttműködésének további fej­lesztéséhez, a béke és a biztonság megszi­lárdításához az egész világon. Közös nagy ünnepünk, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulója al­kalmából további nagy eredményeket kí­vánunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségének és minisz­tertanácsának, a testvéri szovjet népnek a kommunizmus építésében, a társadalmi ha­ladásért, az embeciség békés jövőjéért foly­tatott nemes harcához. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Apró Antal ünnepi köszöntője (Folytatás az 1. oldalról) A forradalmi mozgalmak újabb világméretű sikerei el­képzelhetetlenek lennének a szocialista világrendszer léte és internacionalista segítsége nélkül. Mindig tisz­tában kell lennünk azzal, hogy az a széles távlat, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom feltárt, a proletár internacionalizmus jegyében fogant. Mi magyarok is azoknak a népeknek a sorába tartozunk, akik igaz barátra, segítő szö­vetségesre találtak a Szovjetunióban. Népünket a testvéri barátság szálai fűzik a Szovjetunióhoz. A magyar—szovjet barátság mélyen gyökerezik a magyar nép érzés- és gondo­latvilágában. Ez a barátság közös eszméink és közös célja­ink azonosságán nyugszik. Pártunk XI. kongresszusa más­fél esztendeje összegezte a megtett utat és kijelölte a szocia­lizmus építésével kapcsolatos további feladatainkat is. Or­szágunk dolgozó népe eredményesen munkálkodik a kong­resszus határozatainak megvalósításán. Az ipar, a mezőgaz­daság, a kultúra új eredményei arról tanúskodnak, hogy va­lóra válnak a XI. kongresszuson megfogalmazott terveink, elgondolásaink. Terveinket dolgozó népünk támogatja, egy­ségben, cselekvőén teljesíti. Munkánk közben szinte naponta tapasztaljuk, hogy mit jelent számunkra a szocializmus épí­tésében a Szovjetunió barátsága és támogatása. Országaink között a kétoldalú kapcsolatok kiszélesedtek. Átfogják a po­litikai, gazdasági, kulturális együttműködést. Ezek a kapcso­latok jól szolgálják mindkét ország népeinek érdekeit. Egy­ben hozzájárulást jelentenek a nemzetközi haladás ügyéhez is. A sokoldalúvá vált magyar—szovjet kapcsolatoknak ha­zánk életében betöltött szerepéről a tv-nézők és rádióhall­gatók nap mint nap értesülnek. A Szovjetunió legnagyobb gazdasági partnerünk. A magyar—szovjet gazdasági kapcso­latok évről évre jól fejlődnek, biztonságot, stabilitást nyúj­tanak építőmunkánkhoz, szocialista céljaink megvalósításá­hoz. A Szovjetunióból kapjuk a legfontosabb energiahordo­zók és alapanyagok döntő többségét, iparunk műszaki szín­vonalának emelését szolgáló komplett berendezések jelentős hányadát. A Szovjetunió nagy tételű megrendelésekkel, hosz- szú távra szóló szakosítási és kooperációs megállapodásokkal jelentős mértékben járul hozzá a magyar ipar fejlesztéséhez, alapvető gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósításához. A Szovjetunió és a szocialista országok békepolitikája, nemzetközi tekintélye kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy mi is és a többi szocialista ország a mind bonyolul­tabbá váló nemzetközi gazdasági helyzetben is megvalósít­hassuk szocialista céljaihkat. A proletár internacionalizmus eszméje magában foglalja a nemzeti és a nemzetközi érdekek összhangját. A szocia­lizmus építése során évtizedeken át tapasztalhattuk, hogy minden, ami békénkkel, biztonságunkkal, előrehaladásunk­kal összefügg, pártjaink, államaink, népeink testvéri együtt­működésétől, a proletár internacionalizmustól kapja erejét. A testvéri pártok sikerei erősítik a nemzetközi mozgalmun­kat és a nemzetközi kommunista mozgalom erősödése segíti az egyes pártok munkáját. Ebből az elvből kiindulva ítéljük el. a nacionalizmus, a nemzeti elzárkózás mindenféle formá­ját, az antikommunizmus és a szovjetellenesség megnyilvá­nulásait, mert mindez mozgalmunk egysége, az emberi hala­dás ellen irányul. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját kö­szöntve megerősítjük hűségünket a forradalom, a marxizmus- leninizmus magasztos eszméihez. 1917 októberét köszöntve megerősítjük barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunió­val, a szocialista országok testvéri közösségével. Vállvetve küzdünk a közös célok megvalósításáért, a marxizmus-le- ninizmus elveinek, eszméinek érvényesüléséért. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom szellemében a világ minden haladó gondolkodású emberével, népével együtt vállaljuk a harcot a békéért, a népek biztonságáért, a békeprogram va- lóraváltásáért. Ez a politika a feszültségek feloldását, az or­szágok együttműködését, a világ vitás kérdéseinek tárgya­lásos rendezését, a nemzetközi viszonyoknak olyan átalakí- tísát jelenti, amely a békés egymás mellett élésen és a köl­csönös előnyökön nyugszik. A nemzetközi helyzet megítélé­sében — a Szovjetunióval együtt — mindig azt tartjuk mérv­adónak, hogy milyen mértékben sikerült előrejutni a béke megszilárdításában, a fegyverkezési hajsza megfékezésében, a nukleáris háború veszélyének elhárításában. A világ min­den békeszerető emberével, a nagy október szellemében küz­dünk az ember felemelkedéséért, a munka becsületéért, a népek szabadságáért. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe alkal­mából üdvözletünket küldjük a dicső forradalom há­rom nemzedékének. Önök nevében is újabb sikereket kívánunk a Szovjetunió népeinek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, Brezsnyev elvtárs vezette Központi Bizottságának. Szívből kívánjuk, hogy érjenek el új sikereket a szovjet haza ereje, tekintélye gyarapításában végzett áldozatos munká­jukban. íJ If aÍH ! II :7aV»X*j

Next

/
Thumbnails
Contents