Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-06 / 263. szám
1976. november 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A munkáért S zép hagyomány, hogy ünnepeink alkalmával kitüntetéseket kapnak, akik a hétköznapokon szorgalmuk, tudásuk legjavát nyújtják a közösségért. Ilyenkor üzemekben, termelőszövetkezetekben. intézményekben sokan szorítanak kezet az elismerésben részesülttel. Talán nem tűnik ünneprontásnak a megállapítás: az utóbbi években mind kevesebb a formális gratuláció; akik kezet szorítanak a kitüntetett munkatárssal, nem puszta illendőségből teszik. Nyugodtan mondhatjuk, hogy évről évre nő az erkölcsi elismerés rangja. Az okokat keresvén több tényezőt is találunk. Mindenekelőtt az tűnik elénk: fokozatosan nőnek a követelmények is, amelyeket társadalmi haladásunk elénk állít. A minőségileg magasabb követelmények teljesítése pedig elképzelhetetlen fegyelmezettebb, hozzáértőbb munkavégzés nélkül. Tapasztalhatjuk, hogy ma a munkában élenjárni nem ugyanazt jelenti, mint akár csak néhány esztendővel korábban is. A termelésben bonyolultabb folyamatokkal kell számolni; a piac magasabb igényeket támaszt; a gazdaságosabban végzett munka pontosabb, következetesebb szervezést feltételez. Űjfajta mérce szolgál a kollektívák és az egyes ember megítélésére. Ilyen körümények között valóban tisztes teljesítmény, ha valamely üzem. brigád vagy szakember az átlagosnál is eredményesebben látja el a hétköznapokkal jövő új feladatokat. Különösen igaz ez itt. Szabolcs- Szatmárban. ahol — sokszor megfogalmaztuk mar — egyszerre kell munkásembereket nevelni és felvenni a versenyt a hazai, a külföldi piacokon a nagy- multú gyárak termékeivel. Hasonlóan változik az igény a párt- és az állami munkában. a hivatalokban éppúgy, mint a közművelődés, a közoktatás terén. A jó párt- és kormányhatározatok végrehajtása, a társadalmi tudat kedvező alakítása ma már elképzelhetetlen hozzáértő, áldozni is kész munkatársak, aktivisták nélkül. Az erkölcsi elismerés értékének emelkedésében hasonlóan nagy szerepe van annak, hogy mindinkább élő valóság a munkahelyeken a szocialista, az üzemi demokrácia. A döntések kollektív véleményt fejeznek ki. Ez olyan kontroll, amely az esetek cöbbségé- oen útját állja a szubjektivizmusnak, az elveket mellőző szimpátiának. Gyakorta szoktuk mondani: pénzzel nem lehet mindent kifejezni. Hatványozottan áll ez napjainkban, amikor a kitüntetett dolgozóknál a konkrét munkavégzés mellett az emberi tartás, a közösségért vállalt és végzett másirányú tettek is a mérleg serpenyőjébe kerülnek. O lvasván az erkölcsi elismerésben részesítettek névsorát, azt is örömmel fedezzük fel. hogy a társadalom figyelme kiterjed a legkisebb munkahelyen helytállókra is. Nem a vállalat és a hivatal jelentősége, vagy a beosztása döntő a megbecsülés elnyerésében. hanem az: ki igyekezett a tőle telhető legtöbbet tenni közös javunkra. Az ünnepi kitüntetés a hétköznapi munka dicsérete. A. S. Közlekedésünk 1990-ig • Százhatvan kilométeres vonatsebesség • Új hidak a Szamoson, a Tiszán • Autóbusz-pályaudvar nyolc településen A napokban, amikor a megyei tanács jóváhagyta Sza- bolcs-Szatmár megye hosszú távú — 1990-ig szóló — közlekedési koncepcióját, nyomatékkai szóltak arról, hogy ez nem terv, de igen fontos alap a következő középtávú tervek készítéséhez. A kormány közlekedéspolitikai koncepciójának figyelembevételével több éves, széles körű felméréssel és különböző országos, megyei szervek egyetértésével készült a dokumentum. A. megyében az egyes közlekedési ágak között a vasút az, ahol kevesebb mennyiségi és több minőségi problémát kell megoldani. Cél a korszerűbb mozdony- és kocsipark kialakítása, az utazási sebesség növelése, a higiéniai feltételek javítása, az utaskiszolgáló létesítmények rekonstrukciója. Legtöbb teendő a mellékvonalakon lesz; itt a vonatok kocsiparkja többségében régi, elavult típusú, fűtésük, világításuk nem megoldott. Az utazási sebesség alacsony. A csomóponti állomások szintén kedvezőtlen képet mutatnak. Különösen túlzsúfolt a nyíregyházi és a mátészalkai pályaudvar. Kétszeres forgalom Záhonyban A KGST-tervprogram szerint 1990-ig a záhonyi átrakókörzet forgalma megkétszereződik, az 1975. évi napi 50 ezer tonnáról 100 ezer tonnára növekszik. A térségben a nagy feladat ellátása újabb milliárdos beruházásokat tesz szükségessé. A fővonalak fokozatos korszerűsítésével el kell érni, hogy nagyobb tengelynyomású kocsik is 120— 160 km óra sebességgel közlekedhessenek. A mellékvonalakon is a jelenleginél nagyobb terhelést elbíró pályára van szükség. Ehhez át kell építeni a tunyogmatolcsi Sza- mos-hídat is. A nagy forgalmú pályaudvarok átépítése, korszerűsítése szükséges. Ennek keretében kerül sor a mátészalkai pályaudvar teljes rekonstrukciójára. Nyíregyházán szét kell választani a személy-teherpályaudvart, meg kell építeni a korszerű gyalogaluljá- rós peronrendszert. Záhonyban hasonlóan leválasztják a személyforgalmat, korszerűsítik a kisvárdai, nyírbátori és vásárosnaményi pályaudvarokat. A közúti közlekedésben sok mennyiségi és minőségi gondot kell párhuzamosan megoldani. A megye kiépített úthálózata 2077 kilométer, amelyből a főútvonalak hosz- sza 376 kilométer. A kétirányú forgalom biztonságos lebonyolításához minimálisan szükséges hat méter széles pályaburkolat a főúthálózaton kiépült, viszont az összekötő utak ennek a követelménynek csak 50 százalékban, a bekötő utak mintegy 11 százalékban felelnek meg. A bekötő utak 37 százaléka még a 4 méter burkolatszélességet sem éri el. Korszerűsítik a közutakat Az V. ötéves terv programjában szerepel a 4-és számú főútvonal nyíregyházi átkelési szakaszának kiépítése, együtt a Nyíregyháza—Vásá- rosnamény vasútvonal felüljáróval. Megépül a 49-es főhálózati út mátészalkai, a 36- os főhálózati út tiszavasvári átkelése é$ befejeződik a győrtelek—tiszabecsi út építése. Kisvárdán megkezdik az anarcsi úti felüljáró építését. A hosszú távú koncepció szerint korszerűsítik a 4-es számú főutat Nyíregyháza— Ajak között, megépítik a 38- as út Rakamaz—Virányos közötti szakaszát és ugyanezen az úton felüljárót építenek a nyíregyháza—záhonyi vasútvonal fölött. Felüljárók építésével megszüntetik Mátészalkán a debreceni út, Nyíregyházán a nyírbátori út vasúti szintbeni keresztezéseket. Az eddiginél gyorsabb ütemben építik, illetve korszerűsítik a belterületi úthálózatot. Az V. ötéves tervben megépül a csengeri, a tunyogmatolcsi Szamos-híd. A távlati fejlesztési javaslatban szerepel a dombrádi Tisza-híd megépítése, amellyel lerövidülne és meggyorsulna Záhony és a borsodi iparvidék között az áruszállítás. A tanácsi kezelésű hidak közül 15 fahidat korszerűbb anyagból fognak átépíteni. A közúti tömegközlekedés Legtöbb gondot a közúti tömegközlekedés javítása okoz. Annak ellenére, hogy valamennyi település megközelíthető autóbusszal, a tömegközlekedés igen kedvezőtlen képet mutat. A IV. ötéves tervben az autóbuszok száma 26 százalékkal, az elszállított utasok száma 75 százalékkal emelkedett. A helyközi autóbuszforgalom megoldásához szükséges 230 darabbal szemben 202 darabbal rendelkezik a Volán, de ennek 27 százaléka már selejtezési állapotban fut az országutakon. Hiányoznak megyénkben a csomóponti autóbuszállomások. Egyedül Nyíregyházán van autóbuszállomás, amely már üzembe helyezésekor sem volt elegendő, így megyénkben az utaskiszolgálás, a kulturáltság igen alacsony szintű. Említésre méltó helyi tömegközlekedés csupán Nyíregyházán van. Kisvárda, Mátészalka egy-két autóbusszal rendelkezik, Nyírbátorban helyi tömegközlekedési eszköz nincs. A fejlesztési koncepció az autóbuszok számát a jelenleginek mintegy kétszeresére javasolja növelni. Autóbuszállomást szükséges építeni 1990-ig a négy városban, valamint Fehérgyarmat, Vásá- rosnamény, Baktalórántháza és Dombrád közlekedési csomópontokon. A csővezetékes szállítás szerepe A közlekedési koncepció részletesen foglalkozik az áruszállítás helyzetével, fejlesztésével. Ebben szerepel a vasúti és közúti szállítás mellett a víziközlekedés és a csővezetékes szállítás. Megyénk fejlesztésében igen nagy szerepe van a közlekedést nem terhelő csővezetékes szállításnak. Itt húzódik a Barátság II. kőolajvezeték, a Testvériség gázvezeték, a román gázvezeték, az etilénvezeték, és a most épülő termékvezeték. Az 1975. évi 18 ezer darab személygépkocsival szemben 99 ezerrel számolnak 1990-ig megyénkben. Közel tízezerrel nő a motorkerékpárok száma és 3900-ról 8800-ra emelkedik a tehergépkocsi-állomány. Ehhez a nagy fejlődéshez meny- nyiségben és minőségben is növelni kell a szervizek és az üzemanyagtöltő állomások számát. A jelenlegi gépkocsijavítási igény évi 460 ezer óra, 1990-re ez mintegy három és fél millió órára növekszik. Az üzemanyagtöltő állomások számát az 1975. évi 29-ről százra szükséges növelni. A koncepció foglalkozik a gépjárművezető-képzéssel is. Jelenleg évente mintegy hatezer személyt képeznek ki. Az előre jelzések szerint 1990-re az'évi vizsgázók száma eléri a nyolcezer főt. Mindehhez megfelelő számú oktató, jármű, taneszköz, és korszerű tanpálya szükséges. Cs. B. LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja a legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Huszár István, a gabonaforgalmi és malomipari vállalat nyíregyházi körzeti üzeme szárítótelepének vezetője. — A jobb munka nálunk a mezőgazdasági termények gyors betakarításának elősegítését jelenti. A hagyományos betakarítási módszerek megváltoztak — gondolok itt a zárt rendszerek elterjedésére, a fokozott gépesítésre — ezekhez mi is igazodtunk. 200 milliós fejlesztéssel öt év alatt korszerűsítettük a telepet és zsákoló munkásainkat átképeztük gépkezelőkké. Mégis vannak kihasználatlan tartalékaink, lehetne gyorsítani a munkát, habár a hatékonyabb termelés nem egyedül rajtunk múlik. — A folyamatosabb tárolás és feldolgozás érdekében megszerveztük a három műszakot szombatokon és vasárnapokon is Harminc vagon kukoricát, amit csak éjjel tudtunk feldolgozni betontérre tettük, ezzel meggyorsítottuk a vagonokból való kirakodást. Viszont a termelőszövetkezetekre hárul, hogy a gyorsításban segítsenek bennünket. Mire gondolok? Fontos lenne a betakarítás érési idő szerinti végzése, ezzel elérhető, hogy azonos víztartalmú árut szállítsanak be. Csökkenne a reklamáció, ha a tsz-ek megfelelő képzettségű átrakót küldenének. Még mindig kevés áru érkezik billenő- platós kocsikkal, pedig VÁLASZOL Huszár István amíg egy fixplatósról két ember lerakja a terményt, addig 20 billenős hagyja el a telepet. — Különösen az ide: év bizonyította, mennyire szükséges lenne kisebb kapacitású szárítóüzemek létrehozása a gazdaságokban. A kukorica víztartalma olyan magas, hogy egy mázsából 25 liter vizet kell elpárologtatni, s ez sokba kerül a termelőszövetkezeteknek. — De csiszolni kell a mi szervezésünkön is. A minőség érdekében be kell szereznünk egy olyan automatát. amely az áru víztartalmának ellenőrzésére szolgál és a szárazság függvényében vezérli a szárítóberendezéseket. így jobban meg lehetne akadályozni a termények túlpörkölését is. Végzünk még üzemen belül dupla szállításokat is — például a beérkezett búzát először szükségtárolókba visszük és csak azután a malomüzembe —, melyek tárolóhelygondokra vezethetők vissza. Meg kell oldanunk a szárított termények közvetlenül a silóba történő szállítását egy futószalaggal. — A hatékonyabb termelés megvalósítását, a betakarítás és a feldolgozás szinkronba hozását a további műszaki fejlesztésben és partnereinkkel való jobb közösségi munkában látom. Tizenhét szele Szabolcsban A Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár irdatlan irattömegében az 1917-es, 18-as év nagy eseményeinek nyomait kerestük. 4 világforradalom szele jól felismerhető a magyar sárguló iratokon, melyek a jegyzőségek irattárából kerültek elő. Néhány soros igazolások, jellemzések idézik az úri Magyarország félelmét az orosz fogságból hazatértekkel szemben. „Nagy András. 28 éves római katolikus vallású, nős, napszámos, a 11. gyalogezredben teljesített szolgálatot, orosz fogságban volt, mint nagy izgató. kommunista szerepelt...” — olvashatjuk a buji jegyzőség aktái között. „Kovács György két és fél évig volt orosz fogságban, mint kommunista izgató részt vett a községi jegyzők letartóztatásában.” — írja egy másik feljegyzés. Egy másik papíron olvasható, ugyancsak Bujról származó irat. „Andrássy Kálmán 65 éves, református özvegy, lelkész a kommunistákkal titkos érintkezést tartott fenn. beszédében' azt mondta, akik javakban, bővelkednek. — ahogyan a bibliában is áll — osszák fel azt a szegények között. Beszédében szívvel-lélekkel üdvözölte az új világot...” Korabeli plakátok, körparancsok, kiáltványok idézik a levéltárban a történelmet, de ez már a Nagy Októbert követő magyarországi eseményekre. a Tanácsköztársaság napjaira vonatkoznak. 1919 januárjában az úri rend megyénkben is megtette az erejéből még telő erőfeszítéseket. hogy mentse a saját állásait. dr. Zelenka Lajos, a nyíregyházi törvényszék elnöke aláírásával jelenik meg a statáriumot elrendelő hirdetmény, amely halálbüntetést helyez kilátásba hűtlenség. lázadás, izgatás esetén. Kiáltvánnyal fordul a szabolcsiakhoz Mikecz István alispánhelyettes, főjegyző és Murányi László kormánybiztos is. „Még nem késő, még ráléphet mindenki a megtérés. a magábaszállás útjára” — írják a falragaszokon. „Ha a vármegyében ismét rend, nyugalom, törvénytisztelet lesz, ha megindul a békés munka, akkor, de csak akkor számíthat a lakosság arra, hogy a beígért reformok áldásaiban részesülni fog.” A nép azonban már nem hitt az urak által beígért áldásnak, kezébe vette. — az orosz munkásság példáján okulva. — saját sorsának intézését. A Tanácsköztársaság intézkedéseiről így ír Bancs Kálmán polgármester: „A népbiztosi tanács egymás után ontja lehetetlennél lehetetlenebb kommunizáló rendeletéit. Köztulajdonná lesz a föld. az ipari bánya, a közlekedési üzemek, gyárak, biztosító intézetek, az összes kereskedelmi és ipari üzlet.” „Elviselhetetlen magas munkabéreket állapítanak meg ..” „A lakáshivatal élére a 19 éves megmételyezett Szamuely György éretlen agitátor, kommunista kerül, kinek teljesen egyoldalú s fellebbez- hetetlen intézkedései egyenesen arra irányulnak, hogy a gyakran lakásra reá nem szorult népsöpredékkel töltsék meg egyes polgárok lakásait ...” S mennyire kifejező, az urak érzelmeit akaratlanul is eláruló a megszálló román királyi csapatok fogadtatása a vármegye székhelyén. A megyeszékhely régi urai Colonel Joan román dandárparancsnok elé járultak, tudatták. hogy a várost a katonák (a magyar Vörös HadseMiről beszélnek a levéltári iratok? reg katonái) elhagyták, tehát szabad az út. A polgármester leplezetlenül így írja le a román királyi csapatok fogadtatását: „A város közönsége a kiállott borzalmak után megváltás gyanánt tekintette ezen felszabadulást, a közönség rokonszenvvel fogadta a megszálló csapatokat ...” Természetesen a polgármester értelmezésében a közönség, egyenlő az úri rend híveivel. S amíg régi hatalmuk visz- szaállítása érdekében az úri Magyarország kész volt „kiárusítani” az országot, a nép legjobbjai az orosz fogságból szabadulva, együtt harcoltak az orosz munkásoktól hazájuktól távol, mégis valójában hazájukért is. a távoli orosz földeken, így Varga János kisvárdai húsipari munkás, akinek visszaemlékezéseit dokumentumok őrzik: harcolt Taskentban, a kínai határ közelében, az aszkavati fronton, több helyen Kolcsak ellen. Amikor eljutott hozzájuk a szolnoki vereség híre, haza akartak jönni segíteni. „Olyan helyzetben volt akkor a szovjet hadsereg, hogy nem volt lehetőség a segítségnyújtásra. a létéért kellett megküzdenie mindennap” — írta a kisvárdai munkás. P. G.
