Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-05 / 262. szám
1976. november 5. KELET-MAGYARORSZAG 3 A megyei pártbizottság megtárgyalta Terveink öt évre M egyénk ötödik ötéves terve a gazdaság további dinamikus fejlesztését szolgálja — állapította meg legutóbbi ülésén a megyei pártbizottság. Szabolcs-Szatmár ipari és mezőgazdasági üzemeinek 1980-ig szóló tervei alapján sok vonatkozásban», kedvezőbb a kép, mint korábban. A következő öt év feladatait meghatározó vállalati tervező munka befejeződött. Ipari, mezőgazdasági üzemeink széles körű. közgazdasági elemzések alapján tárták fel lehetőségeiket, örvendetes, hogy e közben nagy figyelmet szenteltek a belső tartalékokra is. A megalapozott tervezéshez nagy segítséget adott a Központi Bizottság határozata, a megyei pártbizottság januári ülése. Sokat jelentett, hogy az ágazati minisztériumok, a felügyeleti és érdekképviseleti szervek is időszerű ajánlásokkal, hasznos információkkal látták el a gyárakat, állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket. Általában gyakorlattá vált idén, hogy felülvizsgálták a vállalati terveket és ahol arra szükség volt, érvényesítették ötéves népgazdasági tervtörvényünk követelményeit. A megyei pártbizottság külön elismerésben részesítette a szakszervezeteket a tervező munka szervezéséért, a kollektív szerződések jó elkészítéséért. Ezek segítségével rögzítették a munkásellátás javítására, a bér- és munkaügyi intézkedésekre vonatkozó célokat. A tanácsok feladata mindenekelőtt a munkaerő-szükséglet reális felmérése és tervezése volt. Ez jó alapot adott a vállalatoknak ahhoz, hogy a foglalkoztatásra vonatkozó elképzeléseket egyeztessék a megyei lehetőségekkel. Kedvező tapasztalat az is, hogy az öt évre szóló vállalati terveket már javuló nagyvállalati munka előzte meg. A megyénkben dolgozó gyáregységek formális bevonása helyett a tartalmasabb, érdemibb munkakapcsolat volt jellemző. A munkahelyi pártszervezetek jelentős érdeme, hogy a szakembereket és a munkáskollektívákat bevonták a célok alakításába, a gazdasági vezetőket beszámoltatták a tervezés helyzetéről. Törekedtek arra, hogy a vállalati célok összhangban legyenek a népgazdaság feladataival. Tevékenységük nagyban hozzájárult ahhoz: a dolgozók tartalmas észrevételeket tettek, az üzemi demokrácia legkülönbözőbb fórumai is a tervezés szolgálatába álltak. A pártbizottság megállapította: Szabolcs- Szatmár ipara és mezőgazdasága 1976 és 1980 között olyan célokat rögzített, amelyek jó alapot adnak a különböző párt- és kormá r, yhatározatok megvalósításához. Iparunk 1980-ban 63 százalékkal termel többet mint 1975-ben. Különösen gyorsan fejlődik a könnyűipar, amely szinte megduplázza öt évvel korábbi teljesítményét. A nehézipar majd háromnegyedével ad több terméket. E zek a célok lényegesen MEGHALADJAK az országos terv- előirányzatot. Mégis reális alapokon nyugszanak — ezt mutatja az eddig eltelt tíz hónap, s az, hogy a termelés és értékesítés a vállalatok döntő részénél hosszabb távú szerződésekkel megalapozott. Korszerűsödik a gyártmánystruktúra is. Különösen a gép- és vegyiparban, illetve a műszeriparnál növekszik a színvonalasabb munkaerőt igénylő és a hosszabb távon, minden piacon értékesíthető termékek aránya. Ezért is hívta fel a figyelmet újra a megyei pártbizottság: a szakemberképzés és -továbbképzés megyénkben igen fontos társadalompolitikai ügy. A dinamikus termelésnövelést elsősorban a meglévő kapacitások jobb kihasználásával akarják megoldani a vállalatok, szövetkezetek. Ezentúl több, mint 6 milliárdos ipari beruházást is terveznek a következő években. Jó dolog: a beruházások több mint felét gépekre költik. Az ipari beruházások sorából kiemelkedik a nyíregyházi mezőgazdasági gumiabroncsgyár építése, a tiszavasvári Alkaloida, a kisvárdai VILLSZIG, a nyíregyházi papírgyár, a Csepel Szerszámgépgyár nyírbátori egységének bővítése, a Magyar Acél vásárosnaményi, az Üjpesti Gyapjúszövő újfehértói üzeme. A nagymértékű termelésnövekedést mérsékelt létszámemeléssel tervezik megvalósítani. A tervidőszak végéig így 12 ezer ember munkába állása várható. A megye szocialista ipara előtt fontos cél: a többlet- termelés 80 százalékát a termelékenységből fedezzük. Ez következetesebb irányítást kíván. A megyei pártbizottság hangsúlyozta: sok múlik azon, hogy a belépő új kapacitásokhoz időben lesz-e képzett munkaerő. Nagyon fontos ez, hiszen a tervezett beruházások elsősorban a nők foglalkoztatását hozzák. » A vita alapján az is világossá vált: továbbra is gund, hogy néhány vállalatunknál nem terveztek átfogóan, a fejlesztésekhez hiányoznak az eszközök. Nem számolnak a meglévő gépek, berendezések jobb kihasználásával, a műszakszám emelésével. Egyes helyeken nem rögzítették műszaki, technológiai intézkedési tervekben a belső erőforrásokat. A megyei pártbizottság felhívta az iparban dolgozók — elsősorban a vezetők — figyelmét a munka- fegyelem javítására. Hangsúlyozta: a vállalati — s egyúttal népgazdasági — érdekekért többet vállalók munkáját ismerjék el az átlagosnál jobban. Kimondta a pártbizottság: megyénk igénye és az építőipari kapacitás összhangban van. Építőipari vállalataink növelik a korszerű eljárások arányát, fejlesztik az acél- és könnyűszerkezetes építési módokat. Nagy szükség van a gépesítésre a ma még hagyományosan dolgozó tanácsi és szövetkezeti építőiparban is. Figyelmeztetett arra, hogy megyénk építőipari szervezetei között hatékony munka- megosztásra van szükség. Ez a népgazdaságnak, de a vállalatoknak is jól felfogott érdeke. A pártbizottság a mezögazDASÄGI üzemek középtávú tervező munkájáról elmondta, hogy azok összességében tükrözik gazdaságpolitikánk követelményeit. Az állami gazdaságok további szakosodásra törekszenek. Növelik a gabonafélék, a pillangós takarmányok, a cukorrépa, a burgonya és a dohány vetés- területét. Az adottságok jobb kihasználásával alapozzák meg terveiket. Állami gazdaságaink 1980-ra elérik a 4100 literes fe- jési átlagot. Négy év múlva a jelenleginél egymillió literrel több tejet és száz vagonnal több húst adnak a népgazdaságnak. A tsz-ek és a szakszövetkezetek ötéves terveinek jó része ugyancsak egyezik a népgazdasági és megyei célokkal. Több növénynél — cukorrépa, napraforgó, burgonya és takarmány — kisebb területet terveztek, bár magasabb termésátlagokkal számolnak. A megyei pártbizottság figyelmeztetett : bizonságosan még korszerű technológiával is csak megfelelő nagyságú területről lehet a szükségletet kielégíteni. Hangsúlyozta, hogy Szabolcs fontosabb növényeinél a megyei előirányzatokat teljesíteni kell. Fokozni szükséges ezért a mező- gazdasági üzemek — és elsősorban azok kommunista vezetőinek felelősségét. Elhangzott: a tervezett nagyarányú gyümölcs- és erdőtelepítés megvalósításához ma még hiányoznak a pénzügyi, gazdasági feltételek, ehhez országos segítséget is várunk. Megszívlelendő az is, hogy a csökkentésre tervezett takarmányalap gátja az állatállomány szükséges növelésének. Szövetkezeteink az ötödik ötéves terv végére 37 százalékkal akarják növelni termelési értéküket, bevételüket is ennek megl'elelő nagyságrendben tervezték. Ez elérhető — mondta ki a megyei pártbizottság — de csak úgy, ha minden eddigit meghaladó ütemben fejlődik a tsz-ekben a hatékonyság, gazdaságosság. A közel 6 milliárdos mezőgazdasági beruházás megvalósításának feltétele is ez és a nagyobb mértékű állami támogatás. Mezőgazdasági üzemeinkben tovább szükséges korszerűsíteni a technikát. Ez korszerűen képzett mérnökök, technikusok és szakmunkások nélkül elképzelhetetlen. Döntő fontosságú tehát, hogy e területen előrelépjünk. Csak úgy lehet az országos átlagnál jóval magasabb előirányzatokat teljesíteni, ha emeljük a vezetés színvonalát — a brigádvezetőktől az elnökökig —, s kihasználjuk a mezőgazdasági kooperációkban, társulásokban rejlő nagy lehetőségeket is. Ez egyúttal az élelmiszeripar gyorsabb fejlesztésének alapja is. Fejlesszük gyorsabban a korszerű nagyüzemi gazdálkodást. — Egyedül ezen az úton lehet megnyugtatóan és kellő biztonsággal termelni. Ezzel együtt feladat a háztájiban lévő tartalékok fokozott hasznosítása. Á MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG VÉGÜL megállapította: a tervek kidolgozásával csak a munka kezdetén tartunk. A kollektívákat be kell vonni a célok megvalósításába is. A középtávú tervezés nem szentírás: a vállalati terveket menet közben — az éves tervekben — kell az élet, a népgazdaság követelményeihez igazítani. K. J. VfZMÜTELEP KISLÉ- TÄN. Elkészült a 20 kilométer hosszúságú vezeték, a 186 köbméteres víztartály, amelyen keresztül már 165 lakást vezetékes vízzel látnak el. A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kivitelezői jelenleg a törpe vízműtelep építését, valamint egy új kút fúrását végzi. Képünkön: az év végére elkészül az új kis- tétai vízműtelep. (Elek Emil felvétele) w Szovjet gyártmány — magyar kezelő SZERETNI KELL A GÉPET“ Fintor Ferenc például egy hat tonna teherbírású, fixplatós ZIL tehergépkocsival jár. amelynek gazdája a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Ezzel szál. Jítja haza este, majd hozza be reggel Kótajból a munkásokat Nyíregyházára, a vállalat Tünde utcai telepére. Aztán a munkába. Kó táj ban lakik ő is a családjával. Oda várják haza mindennap: a két Klára — felesége és kislánya — meg a két fiú — Feri és Laci. NYERSANYAG — KÉSZTERMÉK, ENERGIA, GÉP, SZERSZÁMOK — MŰSZEREK. NEM LENNE KÖNNYŰ STATISZTIKÁT KÉSZÍTENI, MIBŐL MENNYIT KAP A SZOVJETUNIÓTÓL A MEGYE. 300 ezer kilométer — Éppen tíz éve kaptam az első ZIL-t. Vezettem billenő — és fixplatóst, szállítottam anyagot, aztán szervizes kocsival jártam az országot egy szerelővel. — Hogy szeretem-e ezt a géptípust? Ha nem így lenne. akkor most nem dicsekednék az együtt töltött tíz évvel. A legtöbb időt mégis ezzel a mostanival „vagyunk együtt.” Öreg már. de mégis ragaszkodom hozzá. Ennek több oka is van. Először is: egyidős a vállalattal. Akkor kerültem én is ide és újonnan kaptam. Hatodik éve járunk együtt, minden különösebb baj nélkül. Már majdnem háromszázezer kilométer van benne, de még nem volt motor- és fődarabcsere. — Itt hagyná-e. ha személygépkocsit ígérnének? — Nem. Jó hely ez. Megkeresem a három és fél ezret havonta, itt lettem Kiváló dolgozó és megkaptam a félmillió kilométer balesetmentes közlekedésért is a kitüntetést. Itt akarom elérni a hétszázötvenezer kilométert is — balesetmentesen ... „Ma már nélkülözhetetlen" Szegedi Tamás, lakatos és Sziráki Béla gépbeállító a nyíregyházi vasszerkezeti és gépipari vállalat dolgozója. Nyugdíjig még van hátra jócskán — egyikük 33 éves, a másik 44 — de szinte egyszerre mondják: — Szeretnénk addig dolgozni, amíg ez az élhajlító gép. A gépbeállító Apagyon született. ott is lakik, de a ván- dorutat ő is megtette, amíg Nyíregyházára került. Diósgyőrben tanult, aztán a Ganz-MÁVAG vidéki munkahelyein. A lakatos csoportvezető nyíregyházi. A szakmát a gépjavítóban szerezte, onnan ment át a VAGÉP-hez. A nagy kapacitású szovjet gyártmányú, élhajlító gépet a vállalat már jó néhány évvel ezelőtt megvásárolta, mert a különböző gyártmányokhoz. szükséges lemezhaj- lításokat bérmunkában végeztette és az nagyon sokba került. Akkor ez a gép egyedülálló volt a megyében, egy darabig bérmunkát is vállaltak vele, de most a teljes kapacitás házon belül szükséges. — Strapabíró, erős gép — mondják. — Ha belegondolunk, hogy eleinte ki-ki. magának hajtogatott rajta... Bizony, könnyen össze is törhetett volna. Most már van külön daraboló brigád. — Persze, van ettől már nagyobb és korszerűbb is. de nekünk ez itt. egyszerűen nélkülözhetetlen. Vigyázunk is rá nagyon, megbecsüljük. Szedőgépcsaládok Matolcsi Sándor, a HAFE fiatal hegesztője az Ikarus gyár rekonstrukciójához készülő festőberendezésen dolgozik. (Hammel József felv.) Biri János. a Nyírségi Nyomda gépszedője eleinte szabódik: — Vannak itt idősebb gépszedők. akik jobban el tudják mondani, hogy mi a különbség a régi éá az új gépek között. A régi szedőgépeket mind kicserélték szovjet gyártmányúra. N—7-esre, aztán N—14-esre. Jó gépek, sokkal többet tudnak. Ezen az N—14-esen például igényesebb munkát is lehet szedni. egy helyett négy betűfajtája van, hiba esetén automatikusan kikapcsol, és még lehetne sorolni... — Teljesítőképessége? — Talán annyit, hogy a régi gépek kapacitását teljes egészében lekötötte a lap munkája. Amióta mind az ötöt kicserélték szovjet gyártmányú szedőgépekre, a szedés meggyorsult, jut a kapacitásból más munkára is. Például könyveket is készít a nyomda, annak a szövegét :s szedjük. Persze ennyi sort a régi gépeken nem is tudtunk volna kiszedni elfogadható minőségben. Felesége szintén nyomdász. Egy Romayor sokszorosító gépet kezel. Ő már nyomdászdinasztia, apja is az volt. — Kívánsága? — Szeretném nemcsak prospektusokból, hanem a valóságban is megismerni a legújabb típusú szovjet szedőgépeket. Például az N— 120-ast. Persze, van már 340-es is. Képzeljen csak el ide egy nyolc magazinos, két osztórendszerű, lyukkác- tyával működő szedőgépet — sorolja a műszaki jellemzőket —... Még az újság is hamarabb elkészülne... Tóth Árpád
