Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-27 / 281. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. november 27. Kádár János Ausztriába látogat Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának tagja dr. Bruno Kreiskynek, az Oszt­rák Köztársaság szövetségi kancellárjának a meghívásá­ra a közeljövőben hivatalos látogatást tesz Ausztriában. KÖZLEMÉNY (Folytatás az 1. oldalról) Az értekezlet munkájában részt vett to­vábbá Anatolij Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegy­veres erői főparancsnokának első helyettese és Nyikolaj Firjubin, a Varsói Szerződés tag­államai Politikai Tanácskozó Testületének főtitkára. A politikai tanácskozó testület ülésén vé­leménycserét folytattak a békéért és a nem­zetközi feszültség enyhítésének elmélyítésé­ért, az európai biztonság megszilárdításáért és az együttműködés fejlesztéséért folyta­tandó további harc időszerű kérdéseiről. A politikai- tanácskozó testület ülésének résztvevői egyhangúlag elfogadták „a nem­zetközi enyhülés új eredményeiért, az európai biztonság megszilárdításáért, az európai együttműködés fejlesztéséért” című nyilat­kozatot. A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy a béke, a biztonság és az országok és népek közötti bizalom megszilárdításának megfelelne, ha a Záróokmányt aláírt vala­mennyi állam kötelezettséget vállalna, hogy nem alkalmaz egymás ellen elsőként nukle­áris fegyvert. A Varsói Szerződés tagállamai az általuk jóváhagyott szerződéstervezetet a megfelelő felhívással együtt tanulmányozás céljából megküldik az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten résztvett valamennyi többi államnak. ^ A nyilatkozat és a szerződéstervezet szö­vegét külön teszik közzé. Határozatot hoztak arról, hogy a politikai tanácskozó testület szerveként megalakítják a külügyminiszterek bizottságát és az egye­sített titkárságot szerződés keretében meg­valósítandó politikai együttműködés gépeze­tének további tökéletesítése végett. A politikai tanácskozó testületé meghall­gatta a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erői törzse főnökének beszá­molóját, az egyesített parancsnokság gyakor­lati tevékenységéről. A politikai tanácskozó testület ülése a tel­jes kölcsönös megértés, a testvéri barátság és a szoros együttműködés légkörében vé­gezte munkáját. A lezajlott véleménycsere bizonyította a Varsói Szerződés tagállamai nézeteinek a világpolitika alapvető kérdései­ben meglévő egységét, alátámasztotta a bé­kéért és a szocializmusért, a nemzetközi együttműködésért és a népek barátságáért vívott harcban követett céljaik azonosságát. ENSZ-határozatok a gyarmatosítás ellen Az ENSZ-közgyűlés 4-es számú, gyámsági bizottsága csütörtökön 60:21 arányú szavazással, — 42 tartózkodás mellett — elítélte az Egyesült Államok kormányát amiatt, hogy katonai támaszpontot tart fenn a Csendes-óceáni Guam-szigeten. A határozat, amelyet Irak, Líbia, Laosz, Kuba és Comore-szigetek küldöttsége terjesztett elő, síkraszállt a guami nép ön­rendelkezési és függetlenségi jogai mellett. Ugyancsak a gyámsági bi­zottság foglalkozott csütör­tökön a namibiai (Délnyugat­Afrika) kérdéssel. Szaúd- Arábia határozattervezetet nyújtott be a testületnek. Ebben az arab ország azt in­dítványozta, hogy hívják meg a világszervezetbe a délnyugat-afrikai népi szer­vezet (SWAPO) képviselőit. A gyarmati kérdés megol­dására alakított, különleges — dekolonizációs — ENSZ- bizottság ugyancsak csütör­tökön a volt francia—szomáli part, Afar és Issza terület helyzetéről szavazott. A tes­tület 111 szavazattal, ellen- szavazat nélkül, 18 tartózko­dás mellett határozatot foga­dott el. Ebben követelte, hogy Franciaország haladéktalanul számolja fel katonai létesít­ményeit ezen az afrikai terü­leten és 1977 nyaráig hajtsa végre e térség függetlenségé­nek megadására kidolgozott programját. A határozat egyben felkérte Franciaor­szágot, hogy tegye lehetővé a politikai emigránsok vissza­térését. A szavazáson Franciaor­szág képviselője nem vett részt. A francia megbízott felszólalásában helytelení­tette a határozattervezet szövegét, s azt hangoztatta, hogy a francia csapatok a függetlenség megadásáig, az új kormányzat állásfoglalásá­nak ismertté váltéig Párizs nem vonja ki a területről. Szeberényi Lehel |4 fém REGÉNY 81. Maigret azon volt, hogy „nem”-et int e belső kérdésé­re. A pipája is kimozdult már a helyéből. De félúton meg­gondolta: se „nem”-et, se „igen”-t nem tett rá. S lám, az óvatosság még nagy nyomozóknak sem árt. Feró most megragadta Lon- ci karját, hogy a lány felszisz- szent. Az ujjak izgalmát a szemek izgalma mentette, a megvilágosodás izgalmától fénylő homlok: értem! Hadarva súgta Loncinak: — Egészen mástól félt! Et­től! — Odaugrott a kis em­berhez, s kikapta a lefogyott halomból Zsabka ébennyelű, kékes villanású rúgós kését, a ritkaságok ritkaságát, a leg. főbb büszkeségek és fölényes­kedések forrását. Orrán a pa­rányi karc emléke megsaj- dult. Már mutatta is a híres gyilokot diadallal Loncinak. — Ettől reszketett. Hogy megtaláljuk! Hogy kiderül róla is... Róla is, akinek egy ilyen ritka, rettegett és tilos kés­szerszáma van. És hozzá nagy pofája! Lonci után a fiúk előtt is meglengette. Szétnyíltak a gúnyos ajkak, a Feróé szerint, s elfelejtettek bezáródni. Feró pedig ezek után Zsab­kához lépett ünnepélyesen, mintegy képzelt párnán nyújtva felé a drága szemé­lyi tulajdont, e szókkal: — Na te híres vitéz! A hí­res késed! Mindent értek. Zsabka nyelt, keze reme­gett. A himlőhelyeket a ha­lántékáról induló lassú csor- gások kerülgették. Maigret odalépett. — Szóval ez az övé. — Mégpedig — felelte Fe­ró. — Csinos. Kivette a szájából a mo­solygó pipát, és szeretettel méregette delikvensét. — Na, fiam, a magad ké­sét is bedobtad?... Talán csak nem azért, mert tudtad róla, hogy tilos ilyet használni? Zsabka nem felelt. A földet nézte. — Kérdeztem valamit. Helyette Feró szólott. — Nem, nem ő dobta be — jelentette ki kereken. — Le­győzték őt. Maigret a fiúra nézett, föl­szaladt a szemöldöke. Ez új dolog, erre nem gondolt. — Nézze csak meg a képét, ott jobb felől! És Maigret most látta meg Zsabka arcán a halványpiros csíkot, egy sebhely friss he­gét. — Egy hétig feküdt rajta, hogy ne lássuk — mondta Fe­ró gúnyosan. Maigret szemöldöke fenn sátorozott a homlokán. Mö­götte egy koncepció össze­dőlt kártyavára. Kezdhetjük elölről. Visszaillesztette a pipát a foga közé, szopókáján mé­lyedéseket rágott. — Szóval, téged is megtá­madott... a „katona”... El­vette a késed. Zsabka bólintott, feje le­szegve maradt, ömlött sze­méből a könny. Nem bírta el­viselni a nyilvános bukást, egykori nagy hírének porba hullását, itt a közmegalázá­sok mezején. S az álmélkodó morajból egy szó ütötte, meg a nyomo­zó fülét: — Megsebesítette!... A szónak szokatlansági zön- géje volt. Maigret bosszús volt, meg­lehetősen kedvetlen. Intett Zsabka őrzőinek. — Hagyjátok a fenébe! A kését elfelejtette elko­bozni. Nem volt vitás: garázdálko­dik valaki az erdőn. És ez nem Zsabka, és nem is vala­mi képzeletbeli alak. Egy létező valaki. Nekivágtak újra. A bozót­nak, a szikláknak. Zsabka le­lepleződése, ha másra nem, egy tévút kiiktatására jó volt. És egy hit megerősödésére. Maigret és Buda tanító egy­más mellé kerültek. Fújtatva törték a bozótot. Egyikük se tudott napirendre térni a do­log alakulása felett. — Maguk mit szólnak eh­hez — kérdezte Maigret. Buda tanító fejét csóválta. Hitetlenül, noha korábban már engedett a hitnek, mely esküdött egy ismeretlen tá­madóra. De akkor nem volt ennyire valóságos létezésé­nek lehetősége. — Fantasztikus — szólott megrendültén. Maigret bólintott rá. — Ki tudja, miféle körözött alak bujkál az erdőn?... És ha belegondol az ember, mió­ta garázdálkodhat háborítat­lan, égnek áll a haja. — Csak nevettünk a mesé­ken. A babonák szövevénye jobban takarta, mint a leg­sűrűbb bozót. Maigret elkomorult. (Folytatjuk) Moszkvai levelünk Ljudmilla, Lena és Milovanovék H ogyan élnek ma a szovjet emberek? Éz a té­ma asztaltársaimmal az egyik moszkvai ven. déglőben. A huszonkét éves Ljudmilla Radovszkaja ápolónő Moszkva egyik kórházában. Férjnél van két éve. Je­lenleg a szüleivel lakik, férje, katonai szolgálatát tölti. Lakásukat hamarosan átvehetik, szövetkezeti, a szülők is besegítettek anyagilag. Édesapja anyagbeszerző egy építkezési vállalatnál, édesanyja étteremben konyhafő­nök. 200, illetve 120 rubelt keresnek havonta. Ljudmilla fizetése 120 rubel. Most készül egy továbbképző tanfo­lyamra, amelynek elvégzése után jelentősen emelked­het. Hárman élnek tehát egy kétszobás állami lakásban. A lakbér, villany- és gázszámlával együtt sem haladja meg a 20 rubelt. Magától értetődő természetességgel sorolja fel a la­kásban található háztartási gépeket. Mosógép, hütőszek. rény, porszívó, természetesen tévé, rádió és magnó is. Ezután a foglalkozására terelődik a szó: miért ezt a pályát választotta? Már kicsi korától nagyon vonzódott a kisgyer­mekekhez. Vagy óvónő, vagy ápolónő szeretett volna lenni. Munkahelyén igen jó a viszony, az orvosok és a nővérek között jól érzi magát. Komszomol-tag, akti­vista. Az új tagok felvételével, előkészítésével foglalko­zik. Párttagjelölt. Évente 35 nap fizetett szabadsága van. Pihenéssel, utazással tölti el, járt már a Fekete­tenger partvidékén, Leningrádban, az elmúlt nyarat pedig Lengyelországban töltötte rokonai meghívására. Lena Spelova egyetemista. Az építőipari főiskola harmadéves hallgatója. Ő nem moszkvai, szülei Jaltá­ban, Krim félszigeti városban élnek. így ő a fővárosban albérletben lakik, mivel a kollégiumi helyek száma Moszkvában sem elegendő (a rengeteg külföldi diák még fokozza a gondokat). Az albérletért — egy szoba, fürdőszoba- és konyhahasználattal — 30 rubelt fizet, ami olcsónak mondható. Télre Ígérik az új kollégium átadását, reméli, hogy akkor beköltözhet. Édesanyja or­vos, apja a Gorkij filmstúdió jaltai kirendeltségén dol­gozik. Van egy húga, aki a ZIL autógyárban dolgozik, szakmunkás. Ösztöndíjával együtt — ami 40 rubel — a család havi jövedelme kb 550 rubel. A szülők természe­tesen segítik. Választott szakmája nagyon érdekli, sok "szakirodalmat olvas, tanulmányi eredménye mindig né­gyes fölött van. Sokat olvas. Kedvenc írói, Jack London, és Remark, a szovjetek közül Leonov. Léna nagyon sze­reti a nagyhírű, kísérletező Taganka Színházat, a Bol- soj operáit. — Csak hát a jegyek... — sóhajtanak mindketten. Nehéz jegyeket venni egy jó darabra. Ljudmilla különö­sen sok zenét hallgat. Egész kis lemezgyűjteménye van, amelyben a klasszikusoktól kezdve a legújabb magyar könnyűzenei lemezekig minden megtalálható. Aztán is­mét Léna veszi át a szót, arról beszél, hogy imád utaz­ni. Bejárta a Szovjetuniót, (volt a Kárpátokban, Grú­ziában, Közép-Ázsiában, a balti köztársaságokban). Fiatalok, szeretnek táncolni, zenés helyekre eljár­ni. Ha jó idő van, akkor aztán jöhet az itt is nagyon népszerű tollaslabda. Házasságra, családalapításra még nem gondolt Lé­na, majd ha igazán megszeret „valakit”. Ezt előre nem lehet kiszámítani — mosolyodott el. Ljudmilla is, Léna is nagy gyerekpártiak, 3-4 gyereket akam'ak mindket­ten. íme két fiatal a mai szovjet társadalomból. Csalá­di, anyagi helyzetük alapján nagyjából tipikusnak mondható. És most ugorjunk át néhány évet. (Már ami beszél­getőpartnereink életkorát illeti.) Viktor Milovanov és felesége Olga középkorúnak számítanak: 37, illetve 35 évesek. Társadalmi helyzetüknél fogva (a férj hivatásos katonatiszt, a feleség egy export-import vállalatnál dol­gozik) anyagi és szociális viszonyaik kicsit elütnek a nagy átlagtól. Együttes keresetük meghaladja a 700 ru­belt. Nemrég költöztek új lakásba, szövetkezetibe, a Le­nin sugárúton. Háromszoba összkomfort. Kisfiúk Maxim most fogja kezdeni az első osztályt. Lakásuk berendezé­se igen szép. Különösen megragadott a rengeteg könyv. Rengeteg a művészeti album magyarul, németül, oro­szul. A férj ugyanis jól beszél németül, Olgának pedig a magyar nyelvvel vannak elég szoros kapcsolatai. Nem véletlen, két alkalommal dolgozott már Magyarországon, éppen Szabolcs-Szatmár megyében, mint a Sojuzplo- doimport almaátvevője. Évi szabadságukat természete­sen együtt töltik a Kaukázusban. V iktor egyébként nagyon készül Magyarország­ra. Felesége elbeszélései alapján nagy ked­vet kapott, hogy megismerje hazánkat. Péter László Helmut Schmidt éberségre inti a szociáldemokratákat TELEX... BEIRUT A WAFA palesztin hírügy­nökség csütörtökön hivatalos nyilatkozatban üdvözölte a palesztin nép ügyét támogató legutóbbi ENSZ-közgyűlési határozatot. A WAFA nyilatkozata megelégedéssel állapítja meg, hogy az ENSZ közgyűlésén nagy szavazattöbbséggel el­fogadott határozat síkra száll a palesztin nép elidegeníthe­tetlen nemzeti jogai mellett, beleértve az önálló állam- alapítás jogát. A közgyűlés határozata — mondja a nyi­latkozat — ugyanakkor tük­rözi a palesztin nép által a megszállt területeken és más­hol vívott harc eredményes­ségét. A határozat arról tanúsko­dik, hogy a nemzetközi köz­vélemény megérti és támo­gatja a palesztin nép ügyét — írja a WAFA, majd hang­súlyozza, a palesztin nép foly­tatja harcát mindaddig, míg meg nem valósítja a nemzet­közi közvélemény által is tá­mogatott célkitűzéseit. JERUZSÁLEM ** Mordehai Gur tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari fő­nöke csütörtökön megtekin­tette az ország északi hatá­rai mentén állomásozó csa­pategységeket. A vezérkari főnököt a szemlére elkísérte Rafal Eitan tábornok, az északi csapatok főparancsno­ka is. , Az izraeli kormány csütör­tökön közölte Washington­nal: Tel-Aviv nem tűri el, hogy akár jelképes arabközi biztonsági erők állomásozza­nak Dél-Libanonban, az izra­eli—libanoni határ mentén. A tel-avivi kormány úgy véli, hogy a dél-libanoni területek lakossága „képes önerejéből szavatolni saját biztonságát”. KOPPENHÁGA Anker Jörgensen dán mi­niszterelnök csütörtökön megbeszélést tartott a kisebb­ségi szociáldemokrata kor­mányt támogató pártok kép­viselőivel. Az ülésen megál­lapodtak abban, hogy tör­vényellenesnek minősítik a jelenlegi országos sztrájkot. A szociáldemokratákat tá­mogató pártok (a radikális li­berális párt, a demokratikus centrumpárt, a keresztény néppárt és a konzervatív nép­párt) vezetői támogatásuk megvonásával fenyegették meg a kormányt arra az esetre, ha nem lép fel erélye­sebben a szakszervezetekkel szemben. Jörgensen csütörtökön a dán szakszervezeti szövetség képviselőivel is tárgyalt. Megfigyelők szerint nincs kizárva, hogy a kormány még karácsony előtt lemond és idő előtt kiírják a parlamen­ti választásokat. NEW YORK Az ENSZ apartheidellenes bizottságának elnöke, Leslie Harriman (Nigéria) elítélte, hogy a Dél-Afrikai Köztársa­ság fajüldöző hatóságai be­tiltották a dél-afrikai demok­ratikus szakszervezeteket és bebörtönözték vezetőiket. A Dél-afrikai Köztársaságból érkező jelentések szerint be­tiltották a szállítási, a textil-, a vas- és fémipari dolgozók szakszervezeteit. Az ENSZ apartheidellenes bizottsága felhívással fordul valamennyi ország szakszer­vezeteihez, hogy követeljék az alapvető emberi jogok és demokratikus szabadságjogok helyreállítását Dél-Afriká- ban. Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár saját választó- körzetének lapjában foglal­kozik az ellenzéki pártok kö­zött kirobbant ellentétekkel. Mint megállapítja, sokak számára öngyilkos politikai kísérletnek tűnhet a CSU- nak az a döntése, hogy a parlamentben különválik ed­digi több évtizedes szövetsé­gesétől a CDU-tól. Valójában azonban — állapítja meg a szociáldemokrata kormány­fő — Franz Josef Strauss CSU-elnök a „párttérkép” feldarabolásával a szociálli­berális koalíció megdöntését és egy konzervatív reakciós kormánytöbbség kialakítását akarja elérni. Vagyis mind­azt, ami október 3-án a par­lamenti választásokon nem sikerült az ellenzéknek. A kancellár fokozott éber­ségre szólítja fel cikkében a hatalmon levő szociáldemok­ratákat, akik ellen a CSU manővere irányul. Az SPD komolyan veszi a CSU új tá­madását és minden erejével azon lesz, hogy kudarcra kár­hoztassa Strauss elterelő had­műveletét.

Next

/
Thumbnails
Contents