Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-25 / 279. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. november 25. L. Brezsnyev: Oltalmazzuk népeink békés alkaté munkáját (Folytatás az 1. oldalról) Beszédében Leonyid Brezsnyev elöljáróban köszönetét mondott azért a fogadtatásért, amelyben Romániában részesítették a szovjet nép, a szovjet kommunisták küldötteit. A bukaresti tárgyalásokat hasznosnak és eredményesnek minősítette. „Tárgyalásaink — mondotta — növelték a kölcsönös megértést pártjaink között és ez nagyon fontos testvéri kapcsolataink további megszilárdításához. Sikerült újabb lépéseket tennünk együttműködésünk elmélyítésére kulcsfontosságú kérdésekben.” Elmondotta, hogy a két ország kapcsolatai a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben foglaltak alapján fejlődnek. Ez a szerződés a jogegyenlőség, a függetlenség, a bel- úgyekbe való be nem avatkozás elvitathatatlan elvein alapul, amelyek összekapcsolódnak az elvtársi segítség- nyújtással és a proletár szocialista internacionalizmushoz való hűséggel. Méltatta a román népnek a kommunista párt vezetésével a szocialista építésben elért sikereit és kijelentette, hogy a román nép a fejlett szocialista társadalom felépítésében mindig számíthat a szovjet kommunisták, a szovjet nép szolidaritására. „A szocialista országok barátsága mindenekelőtt politikai kategória” — jelentette ki ezek után Leonyid Brezsnyev. „A szocialista országok kommunistái méltán büszkék arra, hogy a gyakorlatban mutattak példát a nemzeti önzéstől független államközi kapcsolatokra, amelyekben szem előtt tartják határon túli barátaik, a marxizmus—le- ninizmus eszméiért harcoló elvtársaik érdekeit. Ez a barátság minden egyes szocialista ország nemzeti problémáinak megoldását szolgálja, és egyúttal hatékonyan hozzájárul a világszocializmus pozícióinak erősítéséhez.” „Jól tudják ezt osztályellenségeink is” — folytatta Brezsnyev. „Éppen ezért igyekeznek oly buzgón kihasználni a szocialista államok között jelentkező minden problémát. Ezért törekednek arra, hogy minden eszközzel új bonyodalmakat támasszanak, kétkedést és kölcsönös bizalmatlanságot szítsanak közöttük, hogy rágalmazzák országainkat, eltorzítsák politikájukat és kapcsolataik lényegét. E rosszindulatú próbálkozásokra a legjobb válasz az, hogy megsokszorozzuk a szocialista országok összeforrottságának megszilárdítását célzó erőfeszítéseinket, a marxizmus—leniniz- mus és a proletár internacionalizmus elvei alapján és elmélyítjük együttműködésünket a szocializmus és a kommunizmus építése fő kérdéseinek megoldásában. Mi, elvtársak, pontosan ezt tesz- szük. A szocialista országokban folyó építőmunka nemzetközi feltételeinek biztosítását célozza külpolitikájuk — folytatta Leonyid Brezsnyev. — Tudjuk, hogy a szocializmusnak sok ellensége van. A kizsákmányoló osztályok sehol sem mondanak le önként pozícióikról. Ezért megőrizzük éberségünket és arra kényszerülünk, hogy erősítsük védelmünket, hogy oltalmazzuk népeink békés alkotó munkáját, megvédelmezzük a szocializmust. A Varsói Szerződés tagországainak közös erőfeszítéseivel olyan védelmi potenciált hozunk létre, amely eleve kudarcra ítéli az imperializmusnak minden olyan kísérletét, hogy fegyveres erővel számoljon le a szocializmussal.” Az enyhülés kérdéseit érintve Brezsnyev kiemelte a szocialista országok kezdeményezéseinek jelentőségét, hangoztatta, hogy a jövőben is az eltérő társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáját folytatják. Beszédének befejező részében Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy tíz éve Bukarestben fogadták el a Varsói Szerződésben tömörült országok az európai biztonság megszilárdításáról szóló nyilatkozatot. A benne foglalt eszmék egy része már megvalósult a gyakorlatban — mondotta Brezsnyev, majd kijelentette: a közeli napokban Bukarestben tartja rendes ülésszakát a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé. „Hiszek abban — jelentette ki Brezsnyev —, hogy a román fővárosban hozandó határozatok ezúttal is jól szolgálják majd Európa és az egész világ békés jövőjének biztosítását.” N. Ceausescu: Új távlatok az együttműködés fejlesztése előtt Beszédének bevezető részében Nicolae Ceausescu, a román és a szovjet nép hagyományos barátságáról, a két ország kapcsolatainak alakulásáról szólt. Az RKP és az SZKP közötti kapcsolatokat érintve emlékeztetett a Leonyid Brezsnyevvel ez év nyarán a Krim-félszige- ten létrejött találkozójára és hangoztatta tárgyalásaik jelentőségét. Az SZKP KB főtitkárának mostani bukaresti látogatására áttérve elmondotta, hogy széles körű eszmecserét folytattak az együttműködés bővítésének lehetőségeiről és módozatairól, mind a kétoldalú kapcsolatok vonatkozásában, mind nemzetközi síkon. A tárgyalásokon kölcsönösen tájékoztatták egymást a szocializmus, illetve a kommunizmus építésének jelenlegi állásáról. A barátsági nagygyűlés előtt, szerdán reggel aláírt közös nyilatkozat — hangoztatta az RKP főtitkára — új, nagy távlatokat nyit a két ország, nép és párt közötti együttműködés fejlesztése előtt. Ceausescu ezek után részletesen beszélt a román nép munkasikereiről, az új ötéves terv első évében elért eredményekről. Többek között megemlítette, hogy a mező- gazdaság Románia történetének leggazdagabb gabona- termését takarította be. Románia külkapcsolataira áttérve kijelentette, hogy a KGST keretein belül aktívan részt vesz a szocialista országok gazdasági együttműködésének fokozásában, a komplex programban kitűzött célok megvalósításában. A Varsói Szerződés tagjaként Románia erősíti kapcsolatait a tagországok hadseregeivel. Ceausescu a továbbiakban nemzetközi kérdésekről szólt. A feszültség enyhítésében elért pozitív eredmények taglalásakor hangoztatta, hogy ebben fontos szerepet játszott és játszik a szocialista országok béke- és együttműködési politikája. Ceausescu ezzel kapcsolatban hangsúlyozottan méltatta a Szovjetunió nemzetközi tevékenysé gének jelentőségét. Az RKP főtitkára az európai biztonsági értekezlettel foglalkozva szorgalmazta, hogy a helsinki záródokumentumot alá írt minden állam tegyen fokozott erőfeszítéseket az ab ban foglaltak gyakorlati meg valósítására. A kérdés kapcsán Ceausescu kitért a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé Bukarest ben csütörtökön megnyíló ülésszakára. Kijelentette: „A tanácskozás, amelyen a helsinki dokumentumok megvalósításával kapcsolatos kérdéseket fogják megvitatni kétségtelenül új lendületet ad majd az európai enyhülésért, együttműködésért és békéért folyó harcnak”. Hz SZKP főtitkárának kitüntetése Romániai látogatása végén, szerdán délután kitüntették Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát. Leonyid Brezsnyevnek Nicolae Ceausescu nyújtotta át a Román Szocialista Köztársaság Csillaga Érdemrend elNyilatknzat a román—szovjet tárgyalásokról Szerdán Bukarestben Leonyid Brezsnyev és Nicolae Ceausescu nyilatkozatot írt alá az SZKP és a Román KP, valamint a Szovjetunió és Románia közötti együttműködés és testvéri barátság további fejlesztéséről. Leonyid Brezsnyev és Nicolae Ceausescu a meleg barátság és a szívélyes, kölcsönös megértés légkörében tárgyalásokat folytatott. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy az 1970. július 7-i kétoldalú barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés alapján az egyenjogúság, a függetlenség, a szuverenitás és a bel- ügyekbe való be nem avatkozás, az elvtársi kölcsönös segítségnyújtás elveinek szigorú tiszteletben tartásával fejlődő sokrétűbbé válik. Leszögezték: a szovjet—román kapcsolatok egyetemleges fejlődésében döntő szerepe van az SZKP és a Román KP közötti együttműködés bővülésének és szolidaritásuk szilár- dulásának, az SZKP KB főtitkára és a Román KP főtitkára találkozóinak. A két vezető külön figyelmet fordított az európai béke, biztonság és együttműködés jelenlegi helyzetére és távlataira. Hozzáfűzték: a politikai enyhülést az európai katonai konfrontáció veszélyének csökkentésére és az európai leszerelésre irányuló konkrét intézkedésekkel kell kiegészíteni és megerősíteni. A két párt vezetője kijelentette, hogy feltétlenül egyesíteni kell a haladó erőket és aktívabbá kell tenni azt a harcot, amelyet a népek az enyhülés és az együttműködés irányzatának erősítéséért, az imperialista, a ko- lonialista és a neokolonialista politika felszámolásáért, valamint azért folytatnak, hogy az enyhülés és az együttműködés irányzata visszafordíthatatlanná váljék. A szuverén és egyenrangú szocialista országok közötti — az internacionalista szolidaritás elvein alapuló — kapcsolatok szakadatlan tökéletesítése, az új típusú nemzetközi kapcsolatok kialakítása különösen fontos a jelenlegi viszonyok között, amikor egyre több nép sürgeti az új társadalmi rendszer felépítését. Az okmány leszögezi: a Szovjetunió és Románia úgy véli, hogy a béke és a nemzetközi biztonság megerősítése érdekében fokozni kell mindazokat az erőfeszítéseket, amelyek egyrészt a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, másrészt a háború anyagi előkészítése egész mechanizmusának felszámolására hivatott. A megbízható és tartós béke csakis úgy érhető el, ha hatékony intézkedések .születnek az általános és teljes leszerelés terén, beleértve a nukleáris leszerelést. A felek véleménye szerint fontos lenne olyan kiegészítő intézkedéseket hozni, amelyek elősegítenék, hogy a vitás kérdések megoldásánál — az államközi kapcsolatok megdönthetetlen törvényeként — az erőszak, illetve az erőszakkal való fenyegetés elutasításának elve érvényesüljön. Ezt a célt szolgálná az egész világra kiterjedő szerződés megkötése, amely kiiktatná az ső fokozatát, amelyet az RKP és az SZKP, a román és szovjet nép közötti barátság és együttműködés elmélyítésében szerzett érdemeiért közelgő 70. születésnapja alkalmából adományoztak az SZKP KB főtitkárának. (MTI) erőszakot a nemzetközi kap csőlátókból. Az SZKP és a Román KP leszögezi: mindenképpen igyekszik előmozdítani, hogy a marxizmus—leninizmus és az internacionalista szolidaritás elvei alapján minden egyes testvérpárt egyenjogúsága és önállósága, a belügyeikbe való be nem avatkozás maradéktalan tiszteletben tartása mellett tovább szilárduljon a kommunista és munkáspártok egysége. A két párt vezetője a kommunista és munkáspártok berlini konferenciáját a kontinens, valamint az európai kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő eseményeként értékelte. A szovjet és a román fél kifejezte teljes elégedettségét a látogatás ered ményeivei — húzza alá végezetül a nyilatkozat. Amerikai levelünk Az írség vállás Á lármás választási kampány hirtelen elült. A hónapokon át tartó fülsiketítő propaganda zenebonájának elnémulása után olyannak tűnik az ország, mint egy némafilm. De ez szemmel láthatóan tetszik az embereknek, legalábbis túlnyomó részüknek. Hogy Ford elnöknek nem kedvére való, az érhető. Látszott is rajta a választások másnapján, mikor családja kíséretében megjelent a Fehér Ház sajtószobájában, hogy illőképpen elismerje ellenfele győzelmét. Csak néhány szót szólt, azt se igen lehetett érteni, mert a vad korteskedés utolsó rohamában elvesztette a hangját — az elnökségével együtt. Feleségét kérte meg, hogy olvassa fel helyette a győztes Carterhez küldött „Kedves Jimmy” kezdetű táviratot. S míg felesége, Betty sírástól el-elcsukló hangon olvasta a szöveget, a mögötte álló családtagok, beleértve a családfőt is, könnyektől csillogó szemmel igen borús hangulatban néztek maguk elé. Az éppen jelen lévő fehér házi tudósítók a kialakult — meglehetősen szokatlan — helyzetnek megfelelően igyekeztünk viselkedni. A fotósoknak volt a legegyszerűbb, mert gépeik gyorsabb kattogtatásával túltették magukat zavarukon. De azért a többiek is edzetteknek bizonyultak, amit a japán kolléga halk megjegyzése is bizonyított: „Ez az évszázad meglepetése” — mondta, emlékeztetve arra, hogy Ford a kampány utolsó szakaszában, amikor nagyon kiegyenlítődtek a győzelmi esélyek, naponta elmondta: „November másodikén a győzelmem az évszázad meglepetése lesz”. Ezzel arra utalt, hogy a nyáron még Carter fölényes győzelmét jósolták, s lám ő behozta a nagy hátrányt és győzni fog. De az évszázad ilyen jellegű meglepetése elmaradt, így — mint olvasóink emlékezhetnek rá Johnny Car- son komikust igazolta az élet, aki a republikánusok elnökjelöltségéért egymással versengő Ford és Reagan küzdelmét elemezve a nyáron azt mondta: „Miért kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. Az egyik most vészit, a másik később...” Ez történt. Jó lesz komolyabban venni a komikusokat. Az elnökválasztás eredménye Plainsben, Carter falujában természetesen örömkönnyeket fakasztott. Állt a népes Carter család az emelvényen a. mikrofon- és kameraerdő előtt és könnyezett. A hatalomátadás, illetve átvétel első perceinek a fehér házi és a plainsi könnyes jelenetét látva egy g'uatemalai kolléga mondta: „Még mindig jobb a helyzet, mint Latin-Amerikában, ahol a hatalomátvétel mindig lövöldözéssel kezdődik s csak azután következnek a könnyek. Igaz, akkor tengernyi könny — és vér”... A hatalom csúcsain történő változás első óráiban még sok más komikus dolog is történt. A Fehér Ház sajtóosztályának egyik munkatársa számolt be róla, hogy a vereség éjszakáján 956 táviratot küldtek Ford- nak. Ezek nagy része együttérzést és bátorítást fejezett ki, az ország különböző részeiből érkező 36 viszont ezt a szöveget tartalmazta: „Örülünk, hogy megszabadultunk tőled”. Ebből kitűnik, hogy vannak még hálátlan emberek. Abból viszont ami a külügyminisztérium garázsában a választások éjszakáján történt, arra lehet következtetni, hogy a hatalomba történő vezetéscsere idején kenyérprobléma is van és az állás biztosítása gyors cselekvést követel: a kocsikra ragasztott Ford választási címkéit az éjszaka folyamán Carter címkékre cserélték ki. így mindenki láthatta — aki előzőleg nem látta a kocsit —, hogy gazdája már rég Carter híve. Ford elnök, akit tényleg a véletlenek sorozata juttatott a Fehér Házba (Agnew alelnök lemondása után Nixon emelte alelnöké, Nixon lemondása után pedig ő örökölte az elnökséget), nem válhatott az Egyesült Államok választott elnökévé. Pedig nagyon akart. Elnökségének két és fél évét — és az adófizetők sokmillió dollárját — arra áldozta. Nem rég derült fény rá, hogy vereségének estéjén telefonon felhívta elődjét, Nixont, akinek rövid elnökségét köszönhette. A beszélgetés 5 percig tartott. Az újságírók kérdezték Fordtól, miről beszélgettek. — Csak egy „halló”-val köszöntöttem — válaszolta. — Semmi másról. S zemély szerint kételkedem. Tudomásom szerint ennyi idő alatt, ilyen tömören, „gazdagon”, gyorsan pergőén, csak az egykori hortobágyi juhászok tudtak társalogni. Ha Ford a beszélni rendkívül szerető Nixonnal 5 perc alatt nem jutott tovább egy „hallónál’’, az tényleg az évszázad amerikai csodája lenne. New York, 1976. november. DCnnóju Qtinón. Szeberényi Lehel 1A rém REGÉNY 79. Közben egészen friss keletű bicskák is meglettek: a vén Jankóé, a dilinósé, a víz- hordó legénykéé, kit a tanácsházán faggattak, de még a Lacóé is — a figyelemre méltó körülmény megrezzen- tette Maigret pipáját: tehát a lány eltűnése előtt egy órával elragadott kés is itt van már a kupacban. Az efféle tulajdonosok társaságában a köztiszteletben álló tekintélyek dőlése siralmas dolog volt. Szorult a hurok Zsabka körül, Maigret szemének hurka: „Bolondot űztél, fiam, a fél faluból, meg is érdemlik az ostobaságukért. De a végét azt csúnyán elhibáztad”. A pipa a fogak zugolyába ugrott, a pók kilépett a háló sarkából, ahonnan eddig éberen figyelt. Az atyafiak elé lépett. — Ezek szerint maguk csaknem mindannyian találkoztak már a katonával. — Pöffentett egy füstöcskét. — Jól ■ titokban tartották, még egymás előtt is. Nem hasonlított rá? A pipás fő odabökkintett Zsabkára. A bölcs gúny széles nyugalma csak egy szemöldök- eltolódást mutatott a homlokon, midőn a válasz megérkezett. „Nem” — volt a válasz, a bizonytalan fejrázások összege. — Szóval nem — dünnyö- gött Maigret. Látszott, kellő értékére szállítja le a választ, megbízhatóságát, s ennélfogva használhatóságát tekintve. Nem illett a koncepciójába, melynek hiányzó pillére már nem volt, legföljebb eléggé át nem gondolt, ami bizonyos időbeliségeket illet. Bizonyos alibiket kell még tüzetesebben megvizsgálni. S míg így szólt magában Maigret, máris jött egy időbeli bukfenc. (Folytatjuk)
