Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-17 / 272. szám
4 KELET-MAG Y ARORSZ AG 1976. november 17. Napi külpolitikai kommentár Támadás Mozambik ellen A genfi Rhodesia-értekezlet keddi ülése után a felszabadító mozgalmak képviselője Joshua Nko- mo és Robert Jugaba sajtókonferencián jelentette be a brit kompromisszumos javaslat elutasítását. (Kelet-Magyarország telefoto) M inden jel arra mutat, hogy a rhodesiai dráma új felvonása vette kezdetét. A hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint a rhodesiai telepesrezsim katonai alakulatai tüzérségi előkészítés után és a légierő aktív támogatásával ismét agressziót indítottak a szomszédos Mozambik ellen. Smithék, hangzanak a jelentések, ezúttal először vetették be dédelgetett elitfegyvernemüket, az ejtőernyősöket. Néhány hónap alatt ez immár a harmadik véres támadás Mozambik ellen. Az elsőre 1976 augusztusában került sor. Smith csapatai Umtali térségében egyszerűen átzúdultak a határon és nagy térségben, a földön és a levegőben, gyakorlatilag mindent és mindenkit elpusztítottak, aki útjukba került. Másodszor 1976. november elsején ismétlődött meg ugyanez ugyanígy, — legfeljebb azzal a különbséggel, hogy a mozambiki hatóságok akkor már megerősítették Tete és Hgaza határ menti katonai és milicistaegységeit és a védekezés hatékonyabbá vált. Most pedig bekövetkezett a harmadik akció. Miért? A Smith-kabinet ürügye természetesen az, hogy Mozambik területén rhodesiai gerillatáborok vannak. Ez olyan tény, amit az afrikai mozgalmak képviselői sem tagadnak. Csakhogy, a Rhodesia körüli országokban összesen tizenhatezer gerilla állomásozik és ezek viszonylag törpe kisebbsége Mo- zambikban. Ráadásul, a támadás már csak azért sem irányulhat e táborok ellen, mert mind augusztusban, mind november elején az akció egész jellege a válogatás nélküli pusztítás volt. Smithék azt állítják, hogy a táborok „a határ közelében” helyezkednek el, csapataik pedig a nyáron nyolcvan, november elején mintegy negyvenöt kilométer mélységben hatoltak be Mozambik területére. Mi az igazi ok? Vitathatatlanul mindhárom esetben a sarokba szorított fajüldöző kisebbség kétségbeesett katonai erőfitogtatása. Augusztusban azért, mert akkor a Kissinger- terv elfogadására szerette volna Smith ily módon „rábeszélni” az afrikai mozgalmakat és országokat. November elején pedig azért, hogy a genfi tárgyalásokon „tekintélyt” biztosítson a függetlenség elodázását erőltető telepesálláspontnak — most pedig azért, hogy a maga javára mozdítsa el a holtpontról a konferenciát. Arról a holtpontról, amit éppen a rezzenetlenül merev rhodesiai magatartás okozott: Smithék makacsul ragaszkodnak a két évhez, amikor — mint ez Nko- mo legújabb nyilatkozatából kiderül — az afrikaiak az angolok által javasolt másfél évet sem fogadhatják el. A zt mondják, ha egy ember magányosan baktat az erdőben, félelmében hangoskodik. Smith és rezsimje valami ilyesmit művel a számára valóban egyre félelmetesebb afrikai dzsungelben. A nemzetközi élet hírei Á PKP Vili. kongresszusa után Tovább a megkezdett úton A kép előterében (balról jobbra) Carlos Costa, Octavio Pato, Alvaro Cunhal és Antonio Gerva- sio. (Kelet-Magyarország teíefoto) NEW YORK Az ENSZ közgyűlése hétfő este megkezdte a vitát a Palesztinái kérdésről. A Palesztinái nép jogai gyakorlásának lehetőségeit kutató ENSZ-bizottság húsz tagja nevében Medoune Fali szenegáli nagykövet terjesztette elő a bizottság jelentését. Felszólalt az ülésen Faruk Kaddumi, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet politikai osztályának vezetője. Kaddumi leszögezte: a PFSZ folytatni fogja harcát a Palesztinái nép igazságos ügyéért, a békéért és a törvényességért. Felszólalásában köszönetét mondott mindazon államoknak, amelyek támogatják népe harcát. Hangsúlyozta: a Palesztinái kérdés megoldása csakis úgy képzelhető el, hogyha biztosítják az elűzött palesztinaiak visszatérését hazájukba és lehetővé teszik független palesztin állam létrehozását. A szenegáli nagykövet a Palesz- tina-bizottság jelentését előterjesztve, felszólította az arabokat és az izraelieket: fogadják el a békés egymás mellett élés gondolatát. Victor J. Gauci máltai diplomata, aki a közgyűlést a Palesztina-bizottság munkájáról tájékoztatta, szintén a konstruktív párbeszéd folytatására szólította fel az arabokat és az izraelieket. Arra kérte a közgyűlést, vizsgálja meg tárgyilagosan a palesztin problémát. Abdel Magid egyiptomi nagykövet felszólította a közgyűlést, hogy támogassa a bizottság jelentését. Felszólalásában megismételte a jelentés valamennyi lényegesebb pontját és hangsúlyozta: itt az ideje, hogy az izraeli kormány hallgassa meg a nemzetközi közösség hangját. Nincs más választás, mint a palesztinaiak jogainak elismerése. BRÜSSZEL Komolyabb megállapodások nélkül ért véget Brüsz- szelben kedden az EGK miniszteri tanácsának értekezlete. Az ülésen a külügyminiszterek elsősorban azzal foglalkoztak, hogyan lehet közös álláspontot kialakítani a jelenleg Párizsban folyó gazdasági tanácskozás, az úgynevezett észak—délmegbeszélések új szakaszára. Ennek fontosságát az olajárak tervbe vett emelése is aláhúzza. A tagállamok érdekellentétei miatt azonban egyelőre nem született döntés és várhatóan csak az EGK-tagállamok kormányfői értekezlete jut majd közös nevezőre. Az értekezlet november 29-én és 30-án Hágában zajlik le. Mint már jelentettük, a külügyminiszterek még hétfőn megállapodtak arról, hogy eljuttatják válaszukat a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához a szocialista országok gazdasági szervezetének tárgyalási javaslataira vonatkozóan. Az állásfoglalásról még a belga sajtó is azt írja, hogy csupán rendkívül szűkkörű együttműködést tart lehetségesnek, és a leghatározottabban kizárja a kereskedelmi kérdések megvitatását, amelyet az EGK továbbra is korábbi elképzelései alapján akar megoldani. LISSZABON Az SZKP küldöttsége, amely részt vett a Portugál Kommunista Párt VIII. kongresszusán, az ország életével ismerkedik. Borisz Ponomar- jov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a központi bizottság titkára ellátogatott a Lisszabontól nem messze levő Magé elnevezésű, fémszerkezeteket készítő gyárba, amely a dolgozók irányítása alatt áll. A vállalat munkásbizottságának tagjaival kicserélték véleményüket a kongresszus munkájáról. Ponomarjov elmondotta, hogy nagy benyomást tett rá a magas fokú politikai szervezettség és a részvevők forradalmi lelkesedése. WILIIAMSURG Röviddel Kissinger amerikai külügyminiszter beszéde előtt váratlanul heves vita bontakozott ki a NATO-par- lament politikai bizottságában, PieteV Dankert holland képviselő határozati javaslatával kapcsolatban. Dankert, aki a bizottság megbízásából készítette elő a javaslatot a NATCT előtt álló politikai problémákról, azt a véleményt képviselte, hogy a Szovjetunió katonai erejének NATO-beli hivatalos megítélése „eltúlzott és leegyszerűsített”. A politikai munkabizottság zárt üléséről kiszivárgott értesülések szerint a NATO- országok képviselőinek egy része „túl engedékenynek találta”, s elutasította a határozati javaslatot, Dankert azonban fenntartotta véleményét. Beirut lakossága kedden — 19 hónap óta először — ébredt nyugodt reggelre. A fegyverropogást és ágyúdörgést a megélénkült utcai forgalom zaja, gépkocsik motorjának berregése váltotta fel. A libanoni főváros mindkét szektorában ismét kinyitottak a kiskereskedők. Megnyitották kapuikat az iskolák is. Már korán reggel nagy volt a forgalom a két szektor közötti legfontosabb átkelőhelyen, a múzeumnegyedben. Az utcákon nyugodtan sétálgatnak a járókelők. Egységet és folyamatosságot sugárzott a Portugál Kommunista Párt 8. kongresszusa, amelyet a lisszaboni nemzetközi vásár főpavilonjában tartottak. A tanácskozáson mintegy 1200 küldött, valamint csaknem 5 ezer vendég és meghívott vett részt; több, mint 50 országból érkeztek delegációk. A vasárnap délelőtti záróülésen megválasztott új központi bizottságnak az eddigi 36 helyett 90 tagja van; 54 az állandó tagok száma, 36 a póttagoké. A testületbe a várakozásnak megfelelően sok fiatal is bekerült. Ennek tulajdonítható, hogy az új központi bizottság átlagéletkora 44,7 év. A tagok fele munkás, negyede értelmiségi, ugyanennyi az alkalmazott. A kibővített KB megtartotta első ülését, ezen egyhangú döntéssel létrehozta az új irányító szerveket. Az eddigi politikai bizottságnak mind a 11 tagját megBeirutban hétfőn reggel bevonult „zöldsisakosok” számát 3000 fővel 11200 főre emelték. A békefenntartó kontingensek kedden megszilárdították 24 órával korábban elfoglalt állásaikat. Az UPI úgy tudja, hogy az arabközi biztonsági erők kedden északi irányban Tripoli, déli irányban Szidon térségét veszik ellenőrzésük alá. Feladatukhoz tartozik az országot észak—déli irányban átszelő legfontosabb közutak újbóli megnyitása. erősítették tisztségében. Két új póttaggal és két új titkárral bővült a pártirányítás. Főtitkárrá ismét Alvaro Cun- halt választották, aki már három és fél évtizede áll a Portugál Kommunista Párt élén,.. Alvaro Cunhal záróbeszédében összefoglalta a kongresszusi vitát, amelynek kiemelkedő és visszatérő motívuma volt, hogy a jelenlegi kormányzat képtelen megbirkózni a tornyosuló nehézségekkel, a gazdaság bajaival. Ezért az új vezetés továbbra is egységre törekszik a szocialistákkal és valamennyi demokratikus, haladó erővel — a néptömegek, a nemzet- gyűlés és a kormányalakítás szintjén. Csakúgy, mint a megnyitóünnepségen, a küldöttek ezúttal is külön üdvözölték a szocialisták jelenlévő képviselőit és viharos erővel felharsant az „Unidade! Uni- dade!” — az egységet követelő jelszó. A tetterős, egységes pártnak most cselekedetekkel kell érvényt szereznie a szavaknak. Hosszú, kitartó küzdelemre van szükség, hiszen a mai erőviszonyok mellett kormányzó szocialista párt még korántsem mutat fel hasonló törekvéseket. Bizonyos, hogy a harcokban edzett Portugál Kommunista Párt 8. kongresszusa után az új helyzethez alkalmazott módszerekkel és 1974. április 25-e utáninál nehezebb körülmények között — tovább lép majd a szabadság és a demokrácia útján. Benda László Nyugalom Bejrutban Szeberényi Lehel \A vént REGÉNY 74. Holub Ciprián is megszólalt erre: — Furdalás őtet szaladtak El is hallgattak eztán mind. Mert igaz az, hogy a csepp emberből indult ki a bajok sora; ezt jó észben tartani. Mikor a rosszra rávette a két asszonyt. Azzal indult el, s hova érkezett? Az ártatlan lányt elnyelte az erdő. Elnyelte. és nincs többet... .,És most már szaladhat a csepp ember hiába”. így jutottak el arra a helyre, ahol a szekérnyom elveszett. A kis ember megtorpant, körülnézett. Az alakjához túl_ méretezett térképtokra is rápillantott. noha térképnek nem sok hasznát vehette. Semmibe vesző szekérnyom okat a turistatérképek se tüntetnek fel. Hiszen nem is várt segítséget Bandi a térképtől. A tudákos magabiztosság afféle reflexmozdulata volt. Mert a következő pillanatban rövid karja már határozott irányba csapott: erre! S nekivágott a csalánnak, tüskének, indák szövevényének, kőről kőre lépve. És csakugyan: a természetnek e sűrű. bújtató szőttese alatt vezetett a keskeny kis ösvény, melyet egykor az asz- szonyok kifejtettek a zöld gubancból a nagy vadászathoz. A menet a szűkös terepviszonyokhoz alkalmazkodva alakot változtatott. Libasor. ban kapaszkodtak feljebb és feljebb. Csak Zsabka hátában nyomakodott, egymás hátának ütközve, meg-megbi- linoselve egymás egyensúlyát a sziklás mélységek fölött, a két rendőr. Buda tanítóék közvetlen Zsabkáék előtt haladtak. Ott volt Homyák Marci. Dombaj Gyurka, Kis Pista, de még Králik Jozso is. Kosznovszki Feró pedig a legelején kaptatott e szűkebb társaságnak. Dacosan leszegte magas homlokát. melyre az árnyék úgy odatelepedett e napokban, mintha örökre befészkelte volna magát a pórusok közé. Ugyanígy a beharapott ajak szélén az engesztelhetetlen harag vonalai; magát és má. sokat soha fel nem mentőn. Tolta volna frisebb haladásra a maga előtt lépkedőket, noha az egész menet meglehetősen fürgén kapaszkodott felfelé, az iramot diktáló, kőről kőre ugráló kis ember igyekezetéből. Kosznovszki Feró előtt a gyáriak lépkedtek. Lonci azonban leszakadt tőlük, mert összebarátkozott Buda tanítóval meg a fiával. Még az út elején hozzájuk csapódott, mert részleteket akart megtudni Anyicska eltűnéséről. A részleteket, megtudta, de nem lett okosabb. Azért mégis jó volt ez a beszélgetés. Mint a fullasztó levegőtlen- ségben egy kis szellő. Jó szellő, friss szellő. És kicsit szégyellte magát, hogy mindenkiben ellenséget látott. Egyetlen ellenséges falnak tekintette a falut, ahogy reggel leszállt a buszról. Mintha ezer bizalmatlan, gyanakvó tekintet meredne rá a házak mozdulatlan ablakaiból. Majd a fiúk, Buda tanítóval! Az előítélet belső ellenállását kellett leküzdenie, hogy közeledjen hozzájuk. A mindent tudni akarás segítette, bírta le benne a rossz emlék munkálását. Mert az a búcsúnap a baljós tekintetű, loboncos keresztes lovagokkal, kik mint sötét árnyak, kitartóan és fenyegetőn követték mindenhová őket — rossz álmai közt is a legrosszabbak közé tartozott. S most egy-egy viszontlátott arc — noha a felismerésben kicsit bizonytalan volt. mert kereste a loboncot meg a keresztet — szinte sokkosán hatott rá. De aztán csak odament hozzájuk, és bemutatkozott, mint akit bizonyára ismernek látásból, és aki az eltűnt leány városi barátnője. Még azt is megmondta, mert izgalmában nagyon bőbeszédű lett. hogy egy gépen dolgoztak a gyárban. A fiúk figyelmesen hallgatták. Figyelmesen és együttérzőn. S ugyanazzal a nyugtalan aggódással, sőt az izgalom marcangoló fájdalmával tekintetűikben, amely Lonci szavait megszaggatta. Szomorú mosolyokban az idegen nő iránti félszeg udvariasság esetlenkedett, s ez külön is meghatotta Loncit. Szégyenkezve visszahúzta lelkének védekezőn maga elé tartott sündisznótüskéit. A rejtelmes szörny alakokról kiderült, hogy emberek, sőt barátok és szövetségesek a bajban. És Lonci nemcsak felengedett, de nem érezte többé magát egyedül. S úgy ragaszkodott hozzájuk, végig a nap folyamán, mint pulikutya — árvaságában. Kosznovszki Feró kötötte ezen a ragaszkodáson a legerősebb csomót. Mikor Lonci mindent apróra megtudott, azt kérdezte, a szív húrjain reszkető ámulattal. s alig titkolt akaratlan büszkeséggel: — És miért pont ő ment? S míg a többi a földet nézte a leeresztett pillák alól, Feró így felelt, beharapva ajkát az engesztelhetetlen harag függélyes szögesdrőtjai között: — Mert mi gyávák voltunk. S Lonci rátalált az arcra az emlékei közt. A lepényevés győztese. Az igazi. Aki akkor félreállt, s ő megvetette érte. Az erdő ritkább lett. kivi- lágosodott. A nap előbb csak át-áttörte a lombokat, aztán erősen tűzni kezdett. A szálfákat cserjék váltották fel. S a cserjésből kiemelkedett a tető. — Ott van! — kiáltott a trafikos a menet elején. Megálltak. Mindenki feltekintett. Meglátták a függőleges sziklák fölött a hét bükkfát. Az égbolt széles kék mezejében. Hét kemény oszlop, tartották a mennyország boltozatát. Vén törzsük felkopaszodott, csak a hegyükben volt egy kis bojt, cirógatta a bárányfelhőket. Buda tanító a hét bükkről hátranézett. Nem tudni, milyen sugallatra. És tekintete Zsabkának ütközött. S nekiütközött Feró tekintete is. És Marcié. Egyszerre három. Mint az eldobott, pörögve szálló kés — mikor mindhárom talál. Akaratlan rajtaütés. S e három villanás odarántotta a negyediket: Lonciét. Zsabka. mint akinek hirtelen szemébe vakítottak volna valamely titkos tükrözők, elkapta arcát. (Folytatjuk)
