Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-03 / 260. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 3. Különdíj L ezajlott Nyíregyházán a városi ifjúsági klubok vetélkedője, melyet a város megyeszékhely- lyé válásának századik évfordulója alkalmából hirdettek meg — öt ifjúsági klub került a döntőbe. Nem csak a nyertesek kaptak jutalmat, minden résztvevő — de az igazi nyeremény már akkor a tarsolyukban volt. Évről évre színvonalasabb megyénkben az ifjúsági klubok versengése — erről bizonyosodhatott meg, aki figyelemmel kísérte a nyíregyházi „Nyíri emberek, nyíri tájak” vetélkedőt, illetve az ezzel párhuzamosan folyó '„Szabolcsi ifjúság ’76” klubvetéll^edő járási-városi selejtezőit. Szakítottak a rendezők a régi — egykor jól bevált — hagyománnyal: a kizárólag különféle témacsoportokból feladott kérdésekkel, s az arra várt válaszokkal. Ez a hagyományos versenyforma jórészt csak lexikális felkészültséget kíván a részvevőktől: számokat, adatokat, neveket. A nyíregyházi versengésen például négy olyan feladat szerepelt, melyeket nem a helyszínen kellett megoldani: előre készült minden klub csapata. Ilyen volt a kijelölt klubrendezvényről készített „rendezvénybírálat”, melyben részletesen leírták a versenyzők, milyennek találták a rendezvényt, mit tartanak jónak, miben változtatnának, mit javasolnak. Egy-egy ötperces riportot is készítettek valamely nagyüzem egyik szocialista brigádjával annak életéről, s ezt közösen hallgatták meg a vetélkedőn. Pár perces „szellemi ajándékot” nyújtottak át egymásnak a versengő klubok: különféle néphagyományokról, népművészeti tárgyakról, szokásokról számoltak be versenyzőtársaiknak. Ezek a feladatok rendkívül színessé, változatossá tették a vetélkedőt, feloldották annak hangulatát, s mindenkiben megbúvó versenylázat. Ugyanakkor a klubok tagjai nemcsak arról kaptak képet, milyen tájékozottsággal rendelkeznek versenytársaik kül- vagy belpolitikában, zenében, irodalomban — bepillanthattak a másik klub életébe is. Ez volt az a „különdíj”, melyet már a verseny díjkiosztása előtt megkaptak a versenyzők... (tgy) A Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezet szabórészleg dolgozói NSZK-megrendelésre kismamanadrágot varrnak. Emellett Szabolcs megyei ellátásra ágyneműhuzatot, csizmanadrágot és farmeröltönyöket készítenek. (Elek Emil felv.) ,A 107-ESMODELL Nyitott iskola — nyitott művelődési ház Országos kísérlet Nyíregyházán „A 107-es modell” nem egy újfajta divatcikk méretszáma, még csak nem is egy vitorlázó repülő jele. Ezen a néven indult útjára egy kísérlet, amelynek színhelye a nyíregyházi 107-es számú szakmunkásképző intézet. A modell „gazdái” a Népművelési Intézet, az Országos Pedagógiai Intézet, illetve a Könyvtártudományi és Módszertani Központ. A füzesabonyi járás egy kis községében, Sarudon kezdődött el korábban egy hasonló kísérlet, a sorban az első. Másodikként szemelték ki a nyíregyházi iskolát, s ez a választás már sokkal kevésbé volt véletlen, mint a sarudi. Ezt hangsúlyozta Vészi János, a Népművelési Intézet osztályvezetője is, amikor megkérdeztük a kísérlet lényegéről. Eddig csak az aula — Sokkal közelebb járunk az igazsághoz — hangzott a válasz —, ha azt mondjuk, hogy a hely, az iskola választotta magát e kísérlet modelljeként. Nyitott iskolává válik a következő félévre, ami azt jelenti, hogy iskolai feladatain túl közművelődési funkciókat is teljesít. Ezt már korábban, felkérés nélkül is megkezdték, mi ennek folytatását kérjük. Csak annyi a változás, hogy további munkájukat szakemberek figyelik, mérik és ösz- szegzik. Kevés olyan szép, modern, korszerű közművelődési szemlélettel tervezett iskolánk van, mint a 107-es. Belsőépítészeti szempontból szerencsés adottságai vannak nagyobb kulturális rendezvények lebonyolítására, oktatási és népművelési célokra egyaránt alkalmas, aulája pedig akusztikája miatt ideális hangversenyterem. Meghívó a vállalatoknak A modellkísérlet szerint ezek után is folytatják a korábban megkezdett kulturális programokat, azzal a különbséggel, hogy szándékosan teszik nyitottá az iskola épületét az érdeklődők előtt. Programjaik természetesen saját szakmunkástanulóiknak is szólnak azzal a szándékkal, hogy már a tanulással egyidőben felkeltsék az igényt a későbbi állandó, rendszeres művelődésre, s ezzel egy egységet teremtsenek meg. A nyitott iskola fogalmát Nagy Sándor igazgatóhelyettes így foglalta össze. — Ez a félév a megyei közművelődési intézmények támogatásával arra ad alkalmat, hogy az elzárt Ságvári- telep üzemeiben, vállalatainál dolgozó munkások alhozzászólás Almaátvétel A z 1976. október 21-én megjelent „Felvásárlás — gondokkal” című cikkükre az alábbiakat válaszolom: Dobos László besenyődi lakos 100 mázsa almára szerződött szövetkezetünkkel. A panaszt megelőzően ebből a 100 mázsából 70-et körsze- dettként szövetkezetünk elszállított tőle. A megmaradt almát, mivel már körszedett- ként nem tudtuk értékesíteni —, megszűnt az átvétel —, így szovjet relációban kívántuk tovább értékesíteni. Simon Mihály felvásárló a szükséges ládákat a számára biztosította, azonban a ládákat nem vette át, a felvásárlóktól újakat kért. A cikk foglalkozik azzal, hogy rossz, eldeformálódott ládákat kapott. Ez nem fedi a valóságot, mert ugyanebben a ládában két termelő az almáját becsomagolta és azt axportalmaként el is szállítottuk. Panaszában az sem való, hogy 20 mázsát vettünk át, mert felvásárlási bizonylattal tudjuk igazolni, hogy körszedett almaként száilítottuk el és a körszedett átvétel már október 3-ával megszűnt. A panaszában az fedi a valóságot, hogy az átadónak kell gondoskodnia arról, hogy az almát beszállítsa, mert valamennyi termelőhöz a szövetkezet tehergépkocsija ment el. Ö egyáltalán nem szállította be az almát és olyan nem fordult elő, hogy az általa bevittet nem vették át a telepen. Szövetkezetünk . csomagolás céljára almát egyáltalán nem is vásárolt fel, a termelők csomagolták és a termelő udvaráról egyenesen Tuzsérra vagy Mándokra szállítottuk az almát. A szerződés szerint november 30-ig vagyunk kötelesek átvenni, de vagonhiány miatt fennakadás volt. Tehergépkocsijaink több alkalommal két napig is Tu- zséron álltak, mert nem kapott szövetkezetünk vagont. Ez megyei probléma és ami a termelőt illeti, a belföldi almáját is exportminőségben szerette volna átadni. Ez nem lehetséges. A minőségi áruátvétel és továbbadás ránk is kötelező. Különleges kivételeket nálunk senki nem élvez. Egyébként 220 mázsa almát vásároltunk meg Dobos Lászlótól és ki is fizettük. Nyilván, a 220 mázsát nem lehetett különleges minőségben átvenni. A körszedett alma 6,30 forint volt kilogrammonként, az ex- portalmát 5,40—r5,60 forintos átlagárral vették át. Ügy érzem, a panaszosnak nincs oka a panaszkodásra. Egyébként szövetkezetünknek nincsenek megfelelő telepei. A fejlesztési alapok eddig nem engedték meg, hogy felvásárlótelepeket hozzunk létre községenként, ez nyilván nehezíti a helyzetünket, de úgy érzem, tőlünk telhetőén az almaátvételt biztosítottuk. Szviridov Ivánné, a Baktalórántháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatóság elnöke Ez a levél egyben választ ad Oláh Gyula tákosi olvasónknak is. Közöljük még, hogy november 30-ig a szerződött mennyiséget mindenhol átveszik, de az időközbeni minőségi romlást nem veheti fig yelembe. kalomadtán itt, a közvetlen közelünkben élhessenek az intézetünk kínálta kulturális lehetőségekkel. Első lépésként egy megbeszélést tartottunk, amelyre meghívtuk a vállalatok képviselőit. Megvallja, hogy nem kis szorongással készültek a tanácskozásra, nem tudták, milyen visszhangot kelt az iskola szándéka. Aztán kiderült, hogy sokkal kedvezőb bet, mint amilyet remélhettek. Elég felsorolni azokat a munkahelyeket, amelyek ér deklődtek az új kezdeménye zés iránt: ott volt a gumigyár, a konzervgyár, a MÁ.V, a dohánygyár, az UNIVER- SIL, a SZÁÉV, továbbá a két lakóterületi szövetkezet, a vas- és fémipari, illetve az ELEKTERFÉM szövetkezet megbízottja, s végül a lakó területi művelődési ház képviselője. Együtt a munkásokkal Kezdetben az üzemek szakszervezeti bizottságainak, kulturális megbízottai- nak közvetítésével elsősorban a szocialista brigádok, a szakmunkások érdeklődésé re számítanak.' Nem tisztázták még, hogy a félév eltelte után milyen konkrét tervekkel jelentkeznek majd. Körvonalakban azonban máris kirajzolódik a nyitott iskola távlata. Az üzemek, vállalatok rendszerint arra panaszkodnak, hogy helyiséggondok miatt nem tudnak kulturális programokat szervezni. A helyiség- gondbt megoldja az intézet Egyelőre az aula, majd később a kisebb termek, egy- egy szakkör, barkácsműhely, műkedvelő csoport számára a dolgozók érdeklődési körének megfelelően. Itt a jó alkalom arra — mint azt Gyúró Imre, a megyei tanács el nökhelyettese a közös iskolai-üzemi találkozón elmondta —, hogy az üzemek kulturális alapjaik egy részét a lehető legjobb helyre felajánlják. S itt a lehetőség arra —, ahogy azt Pápai Béla, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője ugyanezen a tanácskozáson hang súlyozta: — hogy a szakmunkásképző intézet ezernyolcszáz tanulója a már felnőtt munkásgárdával közösen találja meg permanens művelődésének formáit. Valami új kezdődött el a Ságvári-telepen. A közművelődés legilletékesebb irányítói, szakemberei figyelnek a 107-es intézetre. Azzal a céllal indították ugyanis útnak a kísérletet, hogy a modellből — fél év elteltével az országban másutt is követhető, hasznos példa terem. Baraksó Erzsébet A KÉPERNYŐ ELŐTT G. B. Shaw-tól mindig felüdül az ember. Akár olvassa, akár színpadon vagy képernyőn nézi színműveit. Nemcsak azért, mert szellemes, csípős, vagy mert érdekesen bonyolítja a cselekményt, hanem azért is, mert alakjai élettel teliek, cselekedeteik jellemükből következnek, s mert darabjaiban a jellemek rendszere olyan, hogy az egyik hol kiegészíti a másikat, hol pedig szinte ellentéte amannak; s így végül is az élet egymásba játszó jelenségei mögött a lényeget képes megmutatni, mindig szatirikus éllel. Mint például a Brass- bound kapitány megtérése című színművében, amely nem a nagy, társadalombíráló darabjai közé tartozik, de ebben is nyíltan politizál hősei révén. Az angol igazságszolgáltatásról, a bírák erkölcsi „feddhetetlenségéről” éppúgy megmondja lesújtó véleményét, mint az angol gyarmatokon uralkodó állapotokról. Hetvenhat éve írta Shaw ezt a színművét, de még ma is olyan friss, játékos és vesébe látó, elevenbe vágó, mint amilyen üde, tapintatosan tapintatlan élesnyelvű asszony Sir Haliam bíró sógornője, Lady Cicely, aki a legreménytelenebbnek látszó helyzetben sem veszti el a fejét. Shaw a talpraesett, éleseszű nők sorát mintázta meg műveiben. Lady Cicelyben az okossággal a báj is jelen van. S ezt a Kerényi Imre rendezte darabban Vass Éva mutatta be. S ez a báj nemcsak van, hanem él is, az eszességgel együtt, sőt abból virágzik ki, annak szülötteként él Vass Évában, arcában, mozdulataiban. Az előadás legkiemelkedőbb teljesítménye az övé. A televízió egyébként az egész előadással szerencsés volt, jó produkciót rögzíthetett. Ha már olyan kicsi a Mikroszkóp Színpad nézőtere, hogy száznál alig valamivel többen férnek bele, s ha már Hofi Géza annyira népszerű, éppen ideje volt az ő ottani műsorának tévéváltozatát elkészíteni. Hofi már a műsor elején értésünkre adta, hogy nem tévécsatornáról, de még- csak nem is esőcsatorna építéséről, hanem általában az építésről, a szocializmus építése közben előbukkanó vagy elkövetett hibákról, a bajok, mulasztások szubjektív okairól fog beszélni, féioldalú „párbeszédet” folytatni a közönséggel. Sajátossága az előadás közbeni gyakori visszacsatolás1 a közönséghez, vagyis hogy szól hozzájuk, közbeszólásaikat, reagálásaikat megválaszolja, továbbépítve vele a műsorL- Ez állandóan erős szellemi, készenlétet igényel, aminek nem egyszer az újabb előadások is hasznát látják. Az tény, hogy Hofira oda kell figyelni. Nem csupán azért, mert olyan jókat mond, hanem azért, mert szavai, hangsúlya, gesztusai többrétegűéit, s ha nem ügyelünk, elszalasztunk valami rejtett értelmet, csattanót. Seregi István A RADIO MELLETT Úgy látszik, hogy az érdekesebb hétköznapi történetek, a „civil” sztorik divatja köszöntött bp — talán a tévé hasonló, egyelőre mérsékelt kritikai elismeréssel fogadott szórakoztató műsortípusai nyomán — a rádióba is, Lengyel Nagy Anna Embermesék (riport, irodalom, zene) című, szombat délelőtt sugárzott összeállításával. Nos, a szerkesztő az esetek többségében joggal nem bízhatott a mesélő emberek embermeséinek kellő pointírozottságában, eléggé érdekes voltában, s az irodalom miniatűrjeit „vetette be” a műsorához bizony igen szükséges ' erősítésül. Azonban mégsem vált • az Embermesék hasznára a kitűnő művészek által tolmácsolt irodalmi karcolatok, krokik (közülük legjobban Karinthy Ferencnek A schwartzi modellje és Örkény Istvánnak az Egy lelkiismeretes olvasója tetszett) váltakoztatása a civil riportalanyoknak a nagyközönség számára többnyire meglehetősen érdektelen történeteivel, mert az előbbiek művészi felszikrázásában az utóbbiak méginkább elszürkültek. Azért meg kell jegyezni, hogy akadt a műsorban egy-két emlékezetesebb riport is, mint pl. a csontvázát előre eladni (persze hiába) akart férfival készített, vagy a mentőápoló és gépkocsivezető torokszorí- tóan izgalmas esetéről szóló — de természetesen ezek sem állhatták egy sorban a művészi produkciókkal. A vasárnap délelőtti Kulturális Magazin — egyfajta színvonalas művelődési krónika, és egyben tájolóeligazító műsor — változatos tartalmában isrftét helyet kaptak Szabolcs-Szat- már megyei kulturális események, témák is. A közelmúltban Tiszalökön lezajlott Kortárs-estről nyilatkozott Kovács Sándor Iván, a folyóirat főszerkesztője, kiemelve a^ nagyközség lakóinak „városias” művelődési szokásait, igényeit, irodalomszeretőiét, *s 'azt, “hogy a KortáTs 40 -éves jubileu- - mát is itt ünnepelték annak idején. A mai magyar irodalom olvasottságáról a helyi könyvtár vezetője beszélt, majd az irodalmi est műsorából hangzott el rövid részlet, Nagy László olvasta föl versét. Ugyancsak irodalmi tárgyú volt Ágoston István érdekes beszélgetése Katona Béla irodalomtörténésszel, a Jósa András Múzeum Krúdy- kiállításáról. Úgy véljük, rendkívül hasznos volt az országos figyelemkeltés a nagy írónk életpályáját átfogó, személyes relikviákban gazdag kiállítás iránt, nemcsak a kutatók, hanem minden idelátogató érdeklődő számára. Merkovszky Pál Szovjet könyvkiállítás A világ egyik legnagyobb könyvkiadója, a NAUKA, a Szovjet Tudományos Akadémia kiadója termékeiből szerdán délelőtt könyvkiállítás nyílik a Tudományos Akadémia Roosevelt téri előcsarnokában. A bemutatón a szakemberek megismerhetik a könyvkiadó széles választékát, a legfrissebb tudományos könyvkiadás eredményeit. Erről tartottak sajtótájékoztatót kedden a Magyar Tudományos Akadémián, amelyen G. D. Konkov, a NAUKA igazgatója és Ber- nát György, az Akadémiai Kiadó igazgatója informálta a sajtó képviselőit.
