Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-13 / 242. szám
1976. október 13. KELET-MAG Y ARORSZÁG 7 Postabontás Nyugdíjasok S zokássá vált, hogy a munkahelyek nyugdíjasaikat évenként, rendszeresen találkozóra hívják. Kezdetben amolyan „fehér asztal” melletti beszélgetések voltak ezek, szokványos kérdésekkel, közhelyek emlegetésével. Inkább a formaság jellemezte e találkozókat. Mintha megfeledkeztek volna róla: a ma eredményei a nyugdíjasoknak is köszönhetők, akik az egykori munkahely gondjával és örömével, gondolatilag, érzelmileg együttéreznek. Az utóbbi években tartalmilag sokat gazdagodtak ezek a találkozók. Nyugdíjas olvasóink leveléből tudjuk, akik szinte soha sem mulasztják el, hogy bennünket tájékoztassanak. A legtöbb levélben elhangzik: milyen jó, hogy beavatják őket a munkahely életébe, elmondják eredményeiket, gondjaikat, sőt tanácsot kérnek tőlük, tapasztalatukra számot tartanak. A közelmúltban olvastuk az egyik levélben, hogy a munkahely bemutatta nyugdíjasainak az új létesítményeiket, nagyobb építkezéseiket. A törődés, az idős emberek élettapasztalatára, gyakorlatára építés hasznos a munkahelynek. Adjunk ezzel is életet az éveiknek, hogy kifejezésre juttatjuk: szükségünk van rájuk. A termelőszövetkezetek is hasonló módon gondolnak nyugdíjasaikra, járadékosaikra. Itt a kapcsolattartásnak — a tagsági viszonyból eredően — még nagyobb jelentősége van, és nem kevésbé azért, mert a megyénkben élő idős emberek többsége a mezőgazdaságban dolgozott. Számos példát lehetne említeni, hogyan gondolnak a termelőszövetkezetek idős tagjaikra. Például, hogy segítik őket a háztáji megművelésében, ingyen fuvarral, tüzelővel... De van ellenpélda is. Ilyen például, amit id. Kovács Sándorné Beszterce, Kossuth út 93. szám alatti lakosnál elmulasztott a vasmegyeri Micsurin Termelőszövetkezet. Az idén kevesebb háztáji földet adtak levélírónknak. Hogy miért? Ebben id. Kovácsné is tanácstalan, s mert beteg, mozgásában korlátozott, el sem tud menni megérdeklődni: miért adtak neki kevesebb háztájit, és miért kérnek tőle 150 forintot, amikor a termelőszövetkezettől nem vett igénybe semmiféle szolgáltatást? Egy levélben — ha már személyesen nem is — informálhatták volna, mi miért történt, mert bizonyára tudják a termelelőszövetkezet- ben, hogy Kovácsné beteg. Figyelemre méltó dolgot mondott a közelmúltban az egyik szociális otthonban lakó termelőszövetkezeti nyugdíjas: most a szüretek idején igazán jól esne nekik, ha a termelő- szövetkezet — ahol 20—25 évet is eltöltöttek — egy- egy láda almával, gyümölccsel gondolna rájuk. Nem azért, mert hiányuk van benne, de jobban esne, mert gondoltak rájuk. Soltész Ágnes KÉTÉVES GÖDRÖK — Ne tömje be, előbb helyszínrajzot készítek! (Kiss Ernő rajza) Körülbelül két éve a nyíregyházi Árpád utcán föld- gázvezetékeket fektettek le. A járdát, úgy ahogy megcsinálták utána, de még mindig hatalmas gödrök tátonganak egyes helyeken. Már kisebb balesetek is előfordultak, különösen a 34—36. és a 39— 41. számú házak előtt. Többször kértük az illetékesek segítségét,'de eddig eredménytelenül — írja Szilágyi István, Nyíregyháza, Árpád u. 38. szám alatti lakos. JÁRDA Sokan járnak a repülőtér I környékére dolgozni, s bizony nem a legkellemesebb a nagy sárban, vagy a nagy gépkocsiforgalomban naponta közlekedni. Nincs a gyalogosok részére járda, s így az úttestre kényszerülnek. Sok gyerek is itt jár iskolába, s elég veszélyes közlekedniük. A cipőgyáriak, s mindazok nevében is kérem, akik minden nap ezen az úton járnak, legalább az egyik oldalon építsenek járdát a gyalogosok biztonsága érdekében — írja Makovics József, Nyíregyháza, Kopogó utca 8. szám alatti olvasónk. Megjegyzésünk: az utca lakóinak összefogásával hamarább lehetne megvalósítani a kérést. Néhány évvel ezelőtt a „Járdát minden nyíregyházi utcára” akció keretében sok utcán épített járdát tanácsi segítséggel a lakosság. Ez a lehetőség most is gyorsíthatja a járdaépítést. ISKOLABUSZ Jósavárosban nagyon sok gyermek él, s közülük egyre többen vannak és lesznek iskolás korúak. Ezek az iskolások általában reggel 7 és fél 8 között indulnak az iskolába, s ilyenkor már azél- 6Ő megállóban a 7-es és a 12- es autóbuszok is úgy megtelnek, hogy a következő megállókban már nem is lehet felszállni. Javasoljuk, hogy iskolabusszal enyhítsenek a közlekedési nehézségeken — írja Fehér István, Nyíregyháza, Ungvár sétány 3. szám alatti olvasónk. ÁRAMSZÜNET, VIZELZÁRÁS — BEJELENTÉS NÉLKÜL Az áramszünet és a vízhiány már hónapok óta hozzá tartozik a Kert utcai lakók heti „programjához”. Ezt a „programot” azonban nem lehet „tervezni”, mert a KE- MÉV dolgozói soha nem jelentik be előre, mikor kapcsoltatják ki az áramot és záratják el a vizet. Védekezésül arra hivatkoznak, hogy kénytelenségből teszik, mert „váratlanul” törik el a vízvezetékcső, jelenik meg egy-egy olyan magas gép, ami miatt áramtalanítani kell a vezetéket. Ez azonban csak az egyik oldal. Az utcában laknak kismamák is, akiknek rendszeresen kell füröszteniök csecsemőiket, vagy egyáltalán inni adni. Már-már gyűjtögetni kell a vizet. A lakók többsége már hét közepén megvásárolja a szombati-vasárnapi élelmiszert, hűtőszekrénybe zárja, de — nincs áram! Meddig és hányszor lehet az utca lakosságát így „kikapcsolni”, minden bejelentés nélkül áramszünetet és vízelzárást csinálni? — kérdezik a Kert utca lakói. CSEND Nyíregyháza belterületéről a hangos üzemeket nagyrészt már kitelepítették a város külső területeire. A Bocskai utcán lévő sörüzem azonban még maradt. A rakodómunkások gyakran a ládák, hordók dobálásával, kiabálással indokolatlanul zavarják, nem ritkán megbotránkoztatják a szomszédos házak lakóit. Sok embernek, gyermeknek nem kellemes a nap, mint nap előforduló gorombaságokat végighallgatni — írja F. P. TÁRSADALMI MUNKA Aktív társadalmi, mozgalmi munkát végeztek szeptemberben a Nyírbátori ÁFÉSZ dolgozói. A X. nyírbátori zenei napok előkészítésében 28 ÁFÉSZ-tag tevékenykedett, három-három órás önkéntes munkával. Az almaszedést 226-an segítették a nyírgyulaji termelőszövetkezetben, 500 mázsa gyümölcs Szerkesztői üzenetek Tisza Sándor kislétai, Domokos Mihály máriapócsi, Molnár István demecseri, Molnár János kállósemjéni, Tolárovics Ödön nyíregyházi, Laskodi Anna ajaki, Miskolci Miklós petneházi, Mo- rong Sándor nyírbogáti, Sin- ka Zoltán kékesei, Szabó János nyíregyházi levélírónk ügyében az illetékesek segítségét kértük. Mikucza Lászlóné gyürei, Bácskái Ilona gávavencsel- lői, Márton Jánosné kótaji, Sárközy Bálint kocsordi levélírónkat levélben tájékoztattuk. Kormány Józsefné nyíregyházi olvasónk kedves köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Kovács István mátészalkai levélírónkat tájékoztatjuk, hogy a termelőszövetkezet alkalmazottainak illetményföldet ad, s munka- viszony megszűnése esetén megszűnik az illetmény- földre való jogosultság is. Nagy Antal nemesborzo- vai olvasónknak üzenjük, hogy a 48/1972. sz. PM-ren- delet (XII. 31.) értelmében a gépkocsi után egész évre az köteles adót fizetni, akinek a nevére a forgalmi engedély az év első napján szólt. Pócsik Mihályné nyíregyházi lakos kérésére közöljük, hogy a kisajátító köteles kártalanítani azt, akinek ingatlanát igénybe veszik. A kártalanítás történhet természetben, készpénzben, esetleg mindkét módon. Nyilas Ferenc kemecsel olvasónkat tájékoztatjuk, hogy a Munka Törvény- könyve szerint minden dolgozót megilleti az alapszabadság, s a munkaviszonyban eltöltött időtől függően a pótszabadság. Nem lehet azonban a pótszabadság megállapításánál figyelembe venni a kisiparosként eltöltött időt, mert az nem munkaviszony. Imre József vásárosnamé- nyi levélírónknak válaszoljuk, hogy a községi tanács adóügyi csoportja helyesen járt el, amikor a jövedelem- adóját megállapította. A tanács körültekintően figyelembe vette, hogy munkájával segíti a helyi ÁFÉSZ cukrászüzemét, ezért az adó megállapításánál a minimális összeget, az adóalap 10 százalékát vették figyelembe, a maximális 30 százalék helyett. Áz illetékes válaszol leszüretelésével. Az ÁFÉSZ bekapcsolódott a városi-járási „Olvasó népért” bizottság munkájába is. Közösen dolgozták ki az idei őszi megyei könyvhetek programját, amely keretében két író-olvasó találkozót szervez a nyírbátori fogyasztási szövetkezet. A rendezvényeken terv szerint árusítással egybekötött vásárt is rendeznek — írja Kókai István elnök. A MEGOLDÁS: VÁSÁRCSARNOK „Piaci ellentét” címmel jelent meg lapunkban írás szeptember 23-án, amelyre a megyei közegészségügyi és járványügyi állomástól kaptunk választ. Ebben többek között az aiábbikat közölték: „Az észrevétel jól jellemezte a megyeszékhely legnagyobb piacának helyzetét. A szeméttárolókat valóban nem megfelelő helyre telepítették. De jelenleg bárhová helyeztetnénk át a szeméttárolókat, hasonló, vagy még súlyosabb közegészségügyi helyzetet teremtenének. A tarthatatlan helyzetből a végleges kivezető utat a tervezett vásárcsarnok létesítőII házastársi öröklésről Salgó Dénes olvasónk levelében meglehetősen érdekes öröklési kérdést vetett fel az alábbi eset alapján: Közeli ismerőse, — ahogy ő írja — feleségével hosz- szabb idő óta nem a legjobb viszonyban él, több esetben éltek már külön, legutóbb a különélésük időtartama a három hónapot is meghaladta, amikor ismerőse baleset követ, keztében elhalálozott. E rövid tényállás alapján teszi fel a kérdést, hogy miután a házastársak nem éltek együtt, a feleség örököl-e? Sajnos a levélből nem tudjuk megállapítani, hogy az elhalt után maradtak-e gyerekek, vagy sem, továbbá, hogy az elhalt után maradt-e végrendelet, vagy sem. Végrendelet esetén akkor merülhet fel a házastárs öröklési joga, ha a végrendeletben örökösként volt megnevezve. A törvényes öröklés szerint a házastárs csak akkor örökölhet, ha végrendelet nem maradt és ezen túlmenően az örökhagyónak leszármazol, tehát gyermekei nincsenek. Ebben az esetben az úgynevezett szerzeményi vagyont örökli a házastárs. A törvény alapján történő házastársi öröklésnek azonban további feltételei is vannak és a törvény az egyszerűség kedvéért azt határozza meg, hogy a házastárs a törvény alapján mikor nem örökölhet. Erről rendelkezik a Polgári törvénykönyv 601. §. (1) bek., amely kimondja: „törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között az életközösség nem állott fenn és az eset összes körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.” A törvény szövegéből nyilvánvaló, hogy a házastárs csak akkor nem örökölhet, ha mindkét feltétel fennáll, tehát, amikor az örökhagyó meghalt, már nem éltek együtt, továbbá egyértelműen megállapítható, hogy az életközösség visszaállítására már semmi remény nem volt; végleges volt a felek egyikének, vagy másikának, vagy esetleg mindkettőnek az az akarata, hogy többé a másikkal nem él együtt. Vita esetén annak kell igazolni, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás, aki vitatja a házastárs öröklési jogát, tehát a bizonyítási teher nem a túlélő házastárson van. E tény megítélése szempontjából azonban közömbös, hogy az életközösség megszakításában ki a hibás, kinek a magatartására vezethető vissza az a tény, hogy a házasság reménytelenül feldulttá vált. A fent hivatkozott törvényszakasz kizárja a házastársat a végrendeleti öröklésből is, aminek ismételten egy feltétele van, hogy a házastársak már nem éltek együtt. A törvény azonban tesz kivételt, amikor kimondja, hogy még ebben az esetben is örökölhet végrendelet alapján a házastárs, ha a körülményekből az következik, hogy az örökhagyó a végrendeletét azért nem vonta vissza, mert a körülmények ellenére is házastársát juttatásban kívánta részesíteni. E törvényi előírásból az következik: ha az egyéb örökösök azt igazolják, hogy a halál időpontjában a házastársak nem éltek együtt, a túlélő házastárs a végrendelet alapján nem örököl. Az előbbi helyzettől eltérően a bizonyítási teher itt megfordul és a túlélő házastársnak kell bizonyítani azt, hogy annak ellenére, hogy az életközösség közte és az örökhagyó között megszakadt, az örökhagyó őt juttatásban kívánta részesíteni. Az ilyen viták eldöntése természetesen peres úton lehetséges és a bíróság ilyenkor igen széles körű bizonyítást vesz fel. Reméljük az itt kifejtettek alapján olvasónk kérdéseire pontos választ kapott, annak ellenére, hogy minden adatot nem közölt. Dr. Juhász Barnabás sével lehet megoldani. Addig is felhívtuk az IKSZV figyelmét, hogy a piac területéről a szemetet naponta, szükség szerinti gyakorisággal szállítsák el. Tekintettel arra, hogy a lakosság ellátása szempontjából a piacnak a mostoha körülmények ellenére is működnie kell, úgy ezúton is kérjük városunk és a megyénk piacát látogató lakosságot, hogy a tisztaságra mindenki jobban vigyázzon; ez közös érdek.” TEJFELES, VAGY BORSOSTOKÁNY... Szeptember 21-én jelent meg „Másnapos étel van” című bíráló megjegyzésünk, amelyre a Tiszalöki ÁFÉSZ a következőket válaszolta: „Vendéglőnkben a felszolgáló által ajánlott tejfeles to- kány valóban előző nap készült, azonban nem tejfelesen, hanem borsosán. A hűtőszekrényben tárolt étel fogyasztható volt, a köretet természetesen frissen készítették. Az esetleges félreértésért elnézést kérünk.” Megjegyzésünk: az ÁFÉSZ- nek gondot kell fordítani arra, hogy „félreérthető” megjegyzésekkel saját alkalmazottai ne rontsák megszerzett jó hírnevét, mert azt — utólagos magyarázat ellenére is — nehezebb visszaszerezni, mint előzékenységgel, udvariassággal eleve megőrizni. KINYITOTT... A szeptember 21-én megjelent „Nyitás — zárás” című írásunkra a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. kereskedelmi és ellátásfelügyeleti osztálya a következőket válaszolta: „A Szabolcs-Szabmár megyei MÉK Vállalat 4. számú zöldség-gyümölcs szaküzlete (Nyíregyháza, Simái út) nyitvatartására vonatkozóan intézkedtünk. Az üzlet 1976. október 1-től ismét a fogyasztók rendelkezésére áll.”
