Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-10 / 240. szám
6 KELET-MAG YARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. október 10. Felvonulók. KERÉNYI-SZOBROK A múlt héten nyitották meg a nyíregyházi Jósa András Múzeumban Kerényi Jenő Kossuth-díjas szobrászművész kiállítását. Képeink a múlt évben elhunyt kiváló művész néhány alkotásáról készült. ÉNEKKAR 12 EZER TAGGAL SZABOLCSI KÓRUSOK Megyénkben 112 kórus — 22 felnőtt —, 35 népdalkor és 25 citerazenekar ápolja a népi dalkultúra hagyományait. Több, mint 12 ezer ember énekel a megyében a kórusok tagjaként — többé-ke- vésbé rendszeresen. Egy év alatt több, mint 45 ezer szabolcsi került kapcsolatba az énekkel, zenével — mint szereplő és mint közönség. Öregbedő hírnév Milyen mérleget készített legutóbbi ülésén a kórusmozgalom megyei szervezetének elnöksége? Visszatekintve az előzményekre, a KÓTA megyei titkára, Tarczay Zoltán az 1959-es évre hivatkozott. Ekkor rendezték a megyében a legnagyobb méretű dalostalálkozót, ettől kezdve valamennyi országos énekkari eseményen részt vesznek a szabolcsi kórusok, s nagyon sok kórussal tartanak kapcsolatot. Nyíregyházán is évente több sikeres hangversenyt rendeznek. Az eredmények mögött a jól szervezett karnagyi klub áll, melynek munkáját olyan országos szakemberek segítették, mint Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Fasang Árpád, Kalmár Márton, Kardos Pál, Makiári József, Párkai István, Turcsányi Emil és még többen. A kórusmozgalom fejlődésében nem kis szerepe van a tanárképző főiskola ének-zene tanszékének. 1969 óta a megye kóruséletének szakmai irányítását, a továbbképzések vezetését, nem ritkán szervezési feladatok ellátását is vállalja. A KÓTA valamennyi megyei bizottságában ott vannak a tanszék oktatói, emellett 10 kórus vezetése is a kezükben van. Az országos mezőnyben tapasztalható szabolcsi előrejutás egybeesik a tanszék „kiépülésével”. Ilyen előzmények után alakult meg megyénkben 1973 májusában a megyei kórusszervezet, s vette kezébe a kórusélet irányítását. Országos mezőnyben is Az utcákon elég gyakran látható plakátokon is lemérhető, milyen élénk, sokszínű, mozgalmas a megyében a kórusok élete. Megélénkültek az általános iskolai kórusok, szereplési lehetőségük a járási és a megyei bemutatók rendszeresítésével kimozdult a holtpontról. Már nem csak az iskolákban, otthon léphetnek közönség elé. A zenei tagozatos iskolák AZ ÉLVONALBAN énekkarainak, borsodi példa alapján, külön találkozókat rendeznek a megye más-más városában. A legjobb teljesítményt nyújtó kórus 1973 óta megkapja a Nyíregyházi Városi Tanács vándorserlegéi. A középiskolai énekkarok szereplési lehetősége már sokkal nehezebb. Ezért szervezték meg 1974-ben a gimnáziumi kórusok első megyei találkozóját Vásárosnamény- ban, azóta minden évben Bereg központja ad otthont a kétnapos találkozónak. Ugyancsak itt szervezik 1975 óta a kórustábort, amely nem más, mint sok énekléssel, énektanulással, fellépéssel összekötött táborozás. Hogyan állják meg a helyüket a szabolcsi kórusok az országos mezőnyben ? Az „Éneklő ifjúság” elnevezésű ifjúsági kórustalálkozókon való részvétel jelzi a fejlődést; egyre több szabolcsi énekkar műsora hangzik el a rádióban, nő a területi döntőre bejutottak száma is. 1973- ban nagydíjas lett a Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium kórusa (karvezető; Fehér Ottóné), 1975-ben a Nyíregyházi 4. sz. Általános Iskola kórusa (karvezetö; Szabó Dénes) és a Zrínyi Ilona Gimnázium leánykara (karvezető: Gönczy Tibor). 1976-ban ugyancsak két nyíregyházi kórus kapott nagydíjat: a Vasvári Pál Gimnázium leánykara, B. Ferenczy Erzsébet és a Krúdy Gyula Gimnázium vegyes kara, Gebri József vezetésével. Énekért aranydiploma Sikerül-e éneklésre bírni a felnőtteket? Mit mutatnak az országos szereplések? A felnőtt énekkarok fejlődését jól segítette a megyei tanács kóruspályázata, amely évente 30 ezer forintos alapítványt hagyott jóvá a legjobb teljesítményt nyújtó kórusok jutalmazására. A pályázó kórusok — évenként eddig 15—16 együttes küldi be pályázatát — két hangversenyen „vizsgáznak”, meghívott zsűri előtt. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, az alapítvány — melyet a különböző szervek: SZMT, MÉSZÖV, KISZÖV, megyei művelődési központ kiegészítettek újabb anyagiakkal — ösztönzőleg hat a kórusokra. Élvonalba kerültek a szabolcsi kórusok legjobbjai — állapították meg a KÓTA ülésén. Ez elsősorban az országos minősítéseken mérhető le. Az utóbbi években már 15—16 kórus kér minősítést. 1972-ben két aranydiplomás, két aranykoszorús és hat bronzkoszorús kórus volt a megyében, 1976-ban az általános kategóriában egy aranydiplomát, öt aranykoszorús fokozatot adott ki a zsűri, bronzkoszorút egy kórus kapott. De van Fesztiválkórus is az utóbbi két minősítés óta — hangversenykategóriában is. Ma már nemcsak a szabolcsi kórusok utaznak más megyébe, hanem a hagyományos dalos rendezvényeken — mátészalkai dalos tavasz, Tisza-parti dalosnap — műsorában vendégénekkarok is fellépnek. „Nótafákat” keresnek S mi lett a sorsuk a pávaköröknek? Ma már jobb elnevezéssel, népdalkörnek nevezik e csoportokat. S a tv- szereplések után is életképeseknek bizonyultak. 1975-ben 35, 1976-ban 30 népdalkor lépett pódiumra a megye különböző községeiben. Évente járási bemutatókat szerveznek részükre, a legjobbak eljutnak a megyei versenyekre is, melynek Nyírbéltek lett a házigazdája. A csoportok vezetői értékes munkát végeznek, igyekeznek összegyűjteni a tájegységre jellemző dalokat. Felkeresik a még élő „nótafákat”, s tőlük, nem pedig kottából tanulják meg a dalokat. Az anyag kiválasztásában sok segítséget kapnak — a régebbi nevén pávaköri bizottságtól — különösen Danes Lajos főiskolai docenstől. Múzeumi koncertek Tárgyilagosságra utal, hogy az eredmények számbavételénél elmondták: mindezek természetesen nem kizárólag a KÓTA érdemei, de fontos szerepük van a programok megtervezésében, nem ritkán az együttműködés megszervezésében, az évente biztosított anyagi támogatás — általában 100—120 ezer forint — célszerű felhasználásában. Az idei kórusprogram is gazdagnak ígérkezik, s akadnak újszerű kísérletek, szereplési formák is, amelyekkel a szabolcsi énekesek élhetnek. így felléphetnek a fővárosban, a Nemzeti Múzeumban is a kísérletként sorra kerülő múzeumi koncerteken. Páll Géza Pisti engem Pierre Bezuhovra emlékeztet. Különösen akkor, amikor leveszi a szemüvegét és hunyorogva néz az ablak felé, ahol besüt a nap. Ma már visszanyerte súlyát s lassan idegileg is megnyugszik. A köz előtt I. A nagyapa már kiskorában szívesen lova- goltatta térdén Pistit. Akkor is N.-ben laktak. Az öreg volt boltos, képviselő, állami gazdasági igazgatóhelyettes. Mindenki és mindig úgy ismerte, mint nyughatatlan embert, aki ha kellett, vállára vette a falu gondját, ő volt az első, aki az unokába beleültette azt a hajlandóságot, hogy minden érdekelje. Az úttörőcsapat vezetője olyan srácra talált Pistiben, aki képes volt arra, hogy éveken keresztül lelke legyen a közösségnek. S mindezt könnyen, jó kedvvel, magától értetődő módon. Iskolás volt, de a faluban máris ismerték: ez a fiú ér valamit. Nem hozott szégyent N.-re a gimnáziumban sem. Kiszes csúcstitkár lett, s az iskola az ő titkársága alatt nyerte el a vörös vándorzászlót. Harmadikos volt, amikor a tanácsnál már arról tárgyalt: ha végez, népművelőnek megy és itt N.-ben kíván dolgozni. Minden simának látszott, Pisti élete úgy ment, mint a karikacsapás. TALÁLKOZÁSOK PISTI Szerelem I. Aki azt hiszi, hogy Pisti afféle megszállott kollektív lény, akiből kiszállt minden más érzés, az téved. Természetes ember, aki már 11 éves korában szerelemre lobbant a kis Marika iránt. S miután a fiú egyik jellemzője a hűség, a kitartás, ez határozta meg ezt a kapcsolatot is. A falubeli lányka szépen cseperedett, s Pisti hűen kísérgette. Együtt voltak, ha tehették, s jóllehet nem egy gimnáziumba kerültek, más-más városba jártak, az érzések nem szűntek. Pisti járt elébe, kísérte haza, s mindenki úgy könyvelte el őket: egy pár lesz ebből, akárki meglássa A szülők hiába mondták, van más is, nézz körül, ennek is az lett a vége, a kör végén csak egymást látta Pisti és Marika. Serkentették egymást a jóra a tanulásban, a közért végzett munkában. A lánykának az is imponált, hogy Pisti ismert srác. A járási székhelyen éppúgy szerették, mint otthon, s nemcsak a korabeliek, de a felnőttek is elismeréssel nézték a fáradhatatlan fiút. Mert az volt. Ideje Marika és a kiszesek között oszlott meg. Tervezgettek együtt, készültek a pályára. Marika tanítónőnek, Pisti népművelőnek. Helyes két kölyök volt, akik eladdig tervezgettek, amíg Pisti egy szép napon arról értesült, hogy apa lesz. A köz előtt II. Néhány tanár, s a nővére szerzett tudomást az esetről. Szó ami szó, nem dicsérték meg a fiút, de megértették a dolgot. Igaz, a megoldás nem kínálkozott egyszerűnek. Először is azért, mert Pisti úgy határozott Markiával: megtartják a gyereket és elveszi a lányt. Ez aztán azzal járt, hogy az iskolából ki kellett maradnia, s magántanulóvá minősítették. Elesett néhány kitüntetéstől, amit addigi jó munkájáért helyeztek kilátásba. Marikának is ki kellett válnia az iskolából. De Pisti nem engedett. Marika sem. Ha kell, hát elmegyek segédmunkásnak is — így a fiú —, de a gyerek kell, s megélünk! A közösség nagyon jó érzésű emberei azonban ott voltak mellettük. A családdal együtt ők segítették az első lépéseket. N.- ben lett állás, mégpedig népművelőnek való. Pisti lett a mozis is. És a falu közvéleménye. amely először ugyancsak csóválgatta a fejét, beletörődött, abba, hogy Pistiéknek gyerekük lesz. Ami az egész dolog nyitja volt: az Pisti közéleti szereplése. Tudták milyen fiú, tudták, hogy régi a szerelem. Tehát nem is annyira megbocsátottak, mintsem úgy vélekedtek: talán nem is eshetett másként. Szerelem II. Egyedül nem ment volna — mondja a fiú. S ekkor gondol a családra, a környezetre, de főként Marikára. Mert ki tagadhatja, nem volt könnyű dolog egy törékeny lánykának vállalni az anyaságot. Meg azt sem, hógy abba kell hagyni az iskolát, meg azt sem, hogy végeredményben ez egy utazásnak bizonyult a bizonytalanba. Marika és Pisti azonban konok volt a szerelemben és az asszony — s milyen túlzás, hiszen még szinte gyerek! — biztatta az urát. Most együtt tanulnak, a sikeres érettségi után jelentkeztek a főiskolára, mert egyik se mondott le a választott hivatásról, Befejezés helyett Ezt a történetet nem lehet lezárni. Már- csak azért sem, mert két 19 évesről van szó, akik most kezdenek mindent. De azért sem, mert ahogy az ember elnézi ezt a fiút családja körében, s hallgatja beszélni jövő terveiről, a falu művelődéséről, akkor kiderül, számára soha semminek nincsen vége. Bürget Lajos Mosónő. Nő sarlóval. (Elek Emil felvételei)
