Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-10 / 240. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. október 10. Kádár János szerdán fogadta Meir Vilnert, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát. (Kelet-Ma- gyarország telefoto) Amerikai levelünk 3. A törzsfönok tánca HÉTFŐ: a szociáldemokrata- szabad demokrata koalíció hajszálnyi többsége a nyugatnémet választásokon. — Meggyilkolták Baszkföldön a spanyol koronatanács egyik tagját. — Púja Frigyes beszéde az ENSZ-közgyűlésen. KEDD: Brezsnyev nyilatkozata a Francia Televízióban. — Brightonban megkezdődött az angol konzervatív párt konferenciája. SZERDA: Losonczi Pál elindult latin-amerikai útjára. — Szovjet—dán közös közlemény- nyel véget ért Gromiko látogatása. — Thaiföldi szélsőjobboldali katonatisztek puccsal magukhoz ragadták a hatalmat. PÉNTEK: Ceausescu—Gierek találkozó Bukarestben. — A párizsi kormány bejelentése arról, hogy 10 000 katonát hazavezényelnek az NSZK-ban állomásozó két hadosztályból. SZOMBAT: az Arab Liga közvetítésével tárgyalások a libanoni falangisták, a szír hadsereg és a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet képviselői között. A szovjet diplomácia to- vábbra is rendkívül aktív: Moszkvában rendkívül nagy jelentőségű tárgyalásokra került sor Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára és angolai vendége, Agostinho Neto között, amelyek végén szovjet— angolai barátsági és együttműködési szerződés, illetve az SZKP és az MPLA közötti pártközi együttműködési megállapodás aláírására került sor. Leonyid Brezsnyev a hét elején interjút adott a Francia Televíziónak, amelyet a Kremlből, az SZKP főtitkárának dolgozószobájából sugároztak. Brezsnyev a francia tévénézőkhöz szólva hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió óriási fejlesztési tervei a békés külső feltételeken alapulnak. Gromiko külügyminiszter a hét elején Brüsszelben, majd a dán fővárosban tárgyalt. Mind Belgium, mind Dánia NATO-ország, a belga főváros egyben az Észak-Atlanti Szövetség fővárosa is — Gromiko eszmecseréi a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósítását célozzák. Gromiko Brüsszelben sajtókonferencián nyilatkozott, s egy kérdésre válaszolva szólt a nyugatnémet választások eredményéről is. Kijelentette, hogy a bonni szociáldemokrata—szabad demokrata koalíciós kormány korábban igen sokat tett a kelet—nyugati kapcsolatok rendezéséért. Most módjuk nyílik az ilyen irányú tevékenység folytatására. A Bundestag új összetétele ugyanakkor gandot okoz az SPD és az FDP kormányszövetség vezetőinek. Csak nyolcfőnyi a többségük a CDU—CSU képviselőivel szemben, ami annyit jelent, hogy ha öt honatya átpártolna a kormány táborából az ellenzéki sorokba, oda lenne a többség ... Egyelőre azonban a többség többség, bármilyen csekély is. Ennek birtokában Helmut Schmidt igényli a kancellári posztot. Hiába érvel Helmut Kohl, a kereszténydemokrata pártvezér azzal, hogy a CDU— CSU tudta a legszámottevőbb mértékben növelni szavazatainak arányát. Európa északi részén jobboldali politikai szelek fújdo- gálnak. Ezt jelezte a svéd választások kimenetele: a szociáldemokraták kiszorultak a hatalomból. A jobboldal pártjai alakítottak új kormányszövetséget és ez adja az új kormányt. — 44 év óta először szociáldemokraták nélkül. A jobboldali politikai szelet akarja vitorlájába fogni Edward Heath, a volt angol miniszterelnök, aki a konzervatívok brightoni konferenciáján újra megjelent. Heath-ről tudni illik, hogy szenvedélyes vitorlás.... Úgy látszik, a torvpárt élére akarja lavírozni magát. Ott még egvelőre Thatcher asz- szony áll, aki antikommunis- ta jelszavakkal próbálta vezető szeretjét megerősíteni. Alig egy hónappal az elnökválasztás előtt Carter is antikommunista és szovjetellenes kijelentésekkel igyekezett hatni az amerikai polgárra a második tévévitában, amelyet Ford elnökkel folytatott. Az elnökjelölt-elnök — a maga fél évvel ezelőtti kijelentéseire rácáfolva — megvédte az enyhülési politikát, s azt bizonygatta, hogy diplomáciája az amerikai hatalmi érdekeket kellőképp szolgálni tudja. Minden bizonnyal van némi összefüggés az amerikai elnökválasztás közeledte és a thaiföldi reakciós katonai puccs között. A vietnami vereség után Thaiföldön is cso- magolniok kellett az amerikai katonáknak, fel kellett számolni légi támaszpontjaikat. 1973. óta a baloldali nyomás, a haladó diákság fellépésének hatására Bangkokban polgári kormány próbált taktikázni a népi követelések kielégítése és az amerikai akarat között. Egy gyűlölt diktátor, Kittikacsorn marsall, akit három éve az ifjúság tüntetései távozásra kényszerítettek, most újra megjelent „magánemberként”, jöttének hírére a bangkoki egyetemen ismét zavargások törtek ki. Ezt aztán a jobboldali tábornokok ürügyül használták fel arra, hogy megdöntsék a polgári kormányt. Nem titkolják; a „nemzeti reformok tanácsa” úgy akar rendet teremteni, hogy üldözi a kommunistákat. A Vietnami Dolgozók Pártja központi lapja, a Nhan Danh egyértelműen megállapította, hogy a bangkoki puccs mögött az amerikai kómszervezet, a CIA állott. A Közel-Keleten — jóllehet ezen a héten volt az 1973. októberi háború évfordulója — a megemlékezés adta politikai alkalmak sem hoztak különösebb változást. Libanonban helyenként még mindig dörögnek a fegyverek, amelyeknek az elhallgattatásáért folynak a különböző diplomáciai tárgyalások. A hét végén volt esedékes az Arab Liga közvetítőjének, El Kholinak a közbenjárására és részvételével egy kelet-libanoni városban az a tárgyalás, amelynek során a szíriai, valamint a libanoni jobboldali erők és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet képviselői vitathatták meg a szembenálló felek követeléseit. Ismét felmerült a lehetősége egy csúcstalálkozónak is: Szárkisz libanoni és Asszad szíriai elnök, valamint Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője között. Visszatérve Európába: Francia- és Olaszországban a gazdasági gondok, a kormányok stabilizációs tervei és a baloldal válaszai állanak a politikai küzdelem középpontjában. A két országban egyaránt nagy sztrájkokat rendeztek a szakszervezetek és a baloldali pártok, mégis jelentős különbség van Párizs és Róma helyzete között. A francia kommunisták és szocialisták, a szakszervezetekkel együtt határozottan elutasítják a Barre-tervet, amely nadrágszíjmeghúzást hozna milliók számára, Olaszországban viszont a kereszténydemokrata Andreotti takarékossági programját, amely a tehetősebbek megadóztatását is magában foglalja, támogatják a kommunisták, viszont ellenzik egyes baloldali szakszervezeti csoportok. Pálfy József S étálok végig az indián falun s keresem, hogy tulajdonképpen mi is itt az indián és mi a kereskedelmi haszon által serkentett giccs. Sajnos, nincs nehéz dolgom. Járom az egymást érő üzleteket, de mindenütt ugyanaz a kép fogad: amerikai, „sápadt képű” elárusítók és Ázsiából importált „indián termékek”. — De miért Ázsiából? — kérdezem az egyik elárusítót? Nincs elég hozzáértő indián a rezervátumban, akik emléktárgyakat készíthetnének? — Készítenék ők is, de azok nagyon drágák és a rezervátum lakói nem is tudnak eleget készíteni — kapom a választ. — Tőlük nem is lehet közvetlenül venni, csak a kereskedőktől. Tehát akkor azért nagyon drágák, mert a kereskedők jó hasznot húznak rajta. — És hol vannak az igazi indiánok? — Az öregek és a munkabírók a hegyekben, a fiatalok pedig igyekeznek munkát találni a rezervátumon kívül — hangzik a válasz. Közben felfedezek az utcán egy igazi indiánt, akit nemcsak színes ruhája, toll- fejdísze, de rézbőre, arcvonása is elárul. Valósággal kifutok az üzletből, hogy filmen örökítsem meg. De észreveszi és belép előlem HZ üzletbe. Várok, hogy előjöjjön, de nem jön. Észre- veszem, hogy az ablakon át figyel. Visszamegyek az üzletbe, s onnan lesem. Rövidesen előjön és folytatja sétáját az üzlet előtt. Zum- mos kamerámmal az üzlet rejtegető homályából kapom lencsevégre, amint éppen valamit szedeget fel a földről. Kilépek az üzletből, erre gyorsan beáll a fa árnyékába. A kamerát leengedve sétálok felé. látom, a szeme sarkából fiavei és be is oldalog az üzletbe. Nem megy a fejembe, miért mászkál az utcán ilyen cifra harci vagy ünnepi öltözetben. ha fél attól, hogy lencsevégre kapják. Bemegyek utána az üzletbe és látszólag ügyet se vetve rá, elmegyek mellette, úgy teszek, mintha nagy gonddal tanulmányoznám az árukat, persze közben a parádésnak tűnő öltözéket figyelem. Kopott nadrág, téglavörös ing, nagyüzemi- leg, szériában készített szandál (hol van a mokasz- szin?) és ezekre aggatva trópusi papagájnak tűnő színes hacuka, beleértve a tollfejdíszt és a legyezőt is. Félek, hogy az indián életről alkotott korábbi kép olyan robajjal omlik bennem össze, hogy mások is meghallják a robajt, ezért kivonulok az üzletből. Ész- reveszem, hogy az indián utánam jön. De ügyet se vetve rá, ballagok a parki - rozóhelyre, a kocsimhoz. Onnan visszapillantok, látom, hogy az indián már nem tartózkodó, ellenkezőleg, szinte kihívóan figyel. Meggondolom magam és a korábbi tapasztalatok alapján leengedett kamerával odamegyek hozzá, kérdezem, készíthetek-e róla felvételt. — Megegyezünk — mondja. Válaszának lényege el se jut tudatomig, csak a beleegyezésre figyelek, s máris élek vele. Filmezni kezdem. Rutinosan mozogva kilép a fa árnyékából a ragyogó napfényre, hogj jobban sikerüljön a színes felvétel. Belemosolyog a kamerába, majd néhány tánclépést is lejt. Követem mozdulatait a kamerával, s a lencsén keresztül döbbenve fedezek fel mögötte egy fára akasztott táblát, amelyen a felírás így szól: a törzsfőnö’k nagyra értékel és megköszön minden borravalót. Egy másodperc alatt leperegnek emlékezetemben a korábbi percek élményei, miért is takarták el magukat, miért futottak el kamerám elől és miért egyezett bele az én törzsfőnököm, hogy lefilmezzem. „Csak pénzért”, mint a világ legrégibb „szakmájában” az arra elszegődött lányok. Átadok neki ’ dollárt, s kérdezem, elég-e? — Hogyne, igen — mondja, és kö- szöngeti, s közben felszed néhány földön heverő pénz- érmét, amit a korábbi ügyfelétől kapott. Ekkor jöttem rá, hogy mikor először, az üzlet homályában kaptam lencsevégre, éppen a földre dobált aprópénzt kezdte összeszedni, abban zavartam meg. Kérdezem tőle, hogy kicsoda. Nevet nem mond, csak azt, hogy 5 a törzsfőnök. De mint később megtudtam, csak az „ügyeletes törzsfőnök” volt, mert minden nagvohb üzlet szerződtet a vevők csalogatására hasonló „törzsfőnököt”. — És hol vannak az igazi indiánok? — kérdeztem tőle is. — Én vagyok az — mondja, de arcomat fürkészve még hozzáteszi, hogy a többiek a hegyek'- ben vannak. Az utak mentén tehát minden csak a turisták „be- palizására” készített dekoráció. Hová süllyesztették — a turizmus hasznának emeléséért — ennek a büszke, harcos népnek a fiait. Hirtelen a fekete medvék jutnak eszembe. Őket is a hegyekből hozták le a turisták szórakoztatására. Nagyon, nagyon restellem magam, hogy a fekete medvéket ingyen, a rézbőrű „ügyeletes” törzsfőnököt pénzért táncoltattam ... Cherokee, 1976. szeptember hó. 'JCaaáes 3it».án Franciaországban csütörtökön országos sztrájk volt a Barre- terv ellen, amely a dolgozó osztályok rovására próbál inflációellenes intézkedéseket bevezetni. Képünkön: üres a párizsi Saint Lazare pályaudvar. (Kelet-Magyarország telefoto) Szeberényi Lehel l4 vént REGÉNY 52. A csend pedig legsúlyosabban Matej házán ült. És visszhangzott, ahogy Matej a füves udvaron, a beteg lábát mereven előrenyújtva, a deszkát dobálta. Felszabdalta az ólnak, és dobálta, egyre dobálta. Hogy hangot halljon a csendben. Az alattomos csendben. Mert alattomos volt e napok csendje, nem pedig álmos, mint a külső szem felületes érzékelése szerint. Matej udvara kongott. Mint az üres üvegverem, hol nincs már élet. A holtak jégbirodalma. De Matej nem adta M. Megsimogatta a gyönge zu!d füvet. Nézte, mint hajol meg bársonya a tenyere alatt. S mikor felemeli a tenyerét, mint kel fel újra. S már csillog egyenesen, ruganyosán, bársonyosan a fürdető napban. Nézte a füvet, és elgondolkozott a fű természetéről. Aztán hajigálni kezdte megint a deszkát, csak úgy csattant. És nem vette észre az embert az udvaron, a háta mögött, csak amikor megszólalt. Mert nem is várta. Hetek óta. — Hűha, de dühös vagy! Matej összerezzent, s mikor hátrafordult, arca elárulta meglepődését, s utána mindjárt lelkének sírós szabadulását a nagy kő alól. Fekete borostái mélyén remegett a meglágyult szája, természetellenesen összehúzott szeme nedvesen csillogott, mint imént a tenyere alól szabadult fűszál. — Ján! — szólott. — Hogy te jössz ide? A hang is olyan volt. mint a száj, amely képezte: lágy és reszketeg. — Jöttem lábamon. — S legyintett Ján, mintegy elütve a dolgot, a maga elérzékenyü- léséről nehogy árulkodjon, a szemét is kacsintóra állította. — Nem te félsz bélpoklos- tól? — Már Matej is nevetett. — Dolgom volt sok — magyarázkodott Ján újabb legyintés után. — összegyűlt neked sok parketta. Matej fölállt, mosolygott. Leverte magáról a forgácsot. S kiáltott egy nagyot. Vidám rikkantás volt inkább: — Anyjuk, hé! Teréza kinézett, s csodálkozó arca mindjárt kerekre derült. — Bort hozzál! — rendelkezett Matej. A régi volt. És Teréza azon nyomban boldogan eltűnt. Már hozta is a kancsót. Párás homály vonta be az üveget a hűs nedűtől, mely zavaros sűrű volt és zöldesbarna színű. Három poharat is hozott Teréza, s ott helyben a párát kitörölte belőlük. Majd maga is koccintott a férfiakkal. — De rég láttunk — mondta Jánnak a bortól fényes szemmel. Aztán Teréza bement, a férfiak pedig ott maradtak a bor mellett. Ján azt mondta: — Jókor jöttem. Asztalos kell ide. — És mindjárt nekilátott ő is. Ketten rakták az ólat Matejjal. Néha egy kicsit megálltak, ittak. — Mi újság odakinn? — kérdezte Matej. — Mi volna? — mondta Ján. — Csend van. — Sört kapni? — Kapni —r- mondta Ján. S &dta, hogy a kocsmáról kell.bírt adni Matejnak, meg az emberekről ott. kocsma megvan, az emíjepek megvannak... — mojícHa, csendeskés mosoly uszlfSlt a szavai körül. — Mennek a beszédek. Králik Franyo a minap esküdözött, hogy megfogja a katonát. Ondrej meg váltig, hogy őt a katona kerüli, mert tudja, hogy ő egy erős ember .. Közben a térdük reszket, fogadok. Zabszem nem fér a fenekükbe! Ivott Ján, és nevetett. S Matej a fejét csóválta, borostától sötétlő arccal. (Folytatjuk) íj mm :Jay»ih
