Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-09 / 239. szám
1976. október 9. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola X- Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus * Szülő -X Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus ű SZÜLÖK FÓRUMA Tudományok Jobb félni, mint megijedni tudománya „No ha nem kell senkinek se. Majd kell nekem , — így az egér — tudományok tudománya, hisz ez minden kincset megér. Lassan áttanulmányozom, kiolvasni mi sem könnyebb.” .. .S minden napra jutott egy lap, s megette az egész könyvet. ölbey Irén T isztelem a tanár úr módszerét. Testnevelést tanít az egyik nagyobb vidéki iskolában, s az első szeptemberi tornaórán azzal a mondattal vezeti be a gyerekeket a tornaterembe : „Ez veszélyes üzem”. Nem riaszt a tanár — csupán figyelmeztet. Sorra, rendre elmagyarázza virgonc kisfiúknak, kislányoknak, miért kell óvatosnak lenniük, bizonyos gyakorlatokat tanári segítséggel végezni olyan remek helyen is, mint a szépen felszerelt tornaterem. A balesetekről is szól ilyenkor a tanár — nem félelemkeltés, vagy az ügyesség fékezése céljából. Másért. Az óvatosság, a körültekintés a pedagógia elve: az, hogy értelmes óvatossággal, biztonságra törekedve akadályozzon meg egy fájdalmas ficamot, hetekre komoly bajt okozó törést; hogy általános legyen az elővigyázatosság, és ő felelősséggel végezhesse a gyerekek körében a munkáját. Az Állami Biztosító és a Pedagógusok Szakszervezetének jó néhány szakembere a megmondhatója, mennyire nem felesleges akadékoskodás az ilyen óvatosság; „jobb félni, mint — elkésve — megijedni!” Sok ugyanis a gyermekbaleset, tanévkezdéskor, és sajnos később is. Az iskolák sok helyütt betonos udvarai, a tornatermek, a kövezett folyosók, megannyi kisebb és nagyobb baleseti veszély forrásai. Gyermekek százait kell törésekkel és ficamokkal, zúzódásokkal kezelni, egy-egy meggondolatlan játék, vagy — ez is előfordul — a kellő pedagógiai figyelem hiánya miatt. A gyerek mozgásigénye rendkívül nagy. Veszélyérzete, óvatossága viszont — életkori sajátosság ez — még nem elegendő. Vigyázni kell rá. figyelmeztetni és fékezni, még akkor is, ha ellenszenves tiltásnak érzi a tanári szót. Más gond, de itt kell róla szólanunk: a gyermekek közlekedési baleseteinek sokasodása. Nem lehet erről eleget szólni — és nem lehet elégszer utalni a felnőttek felelősségére. Kezdjük mindjárt a kerékpárral. Szokványos közlekedési esz. köz iskolások körében, ezrével akadnak kisebb-nagyobb gyerekek, akik ezzel az egyszerű, könnyen kezelhető járművel rövidítik meg az iskolához vezető utat. Az országút azonban súlyos veszélyek forrása. Betakarítás idején sarat hord a betonra a traktor, a dömper, a vágtató személygépkocsik, megrakott teherautók járnak mindenütt. Az ingadozó gyermekjárműveken sokszor hiányos a világítás, bizonytalan a pedálozás, netán még utast is visz a kisdiák. Szülők gondja, autósok felelőssége: lehetőleg veszélytelenebb útviszonyokra vezetni a gyerekeket, illetve fokozott körültekintéssel autózni, motorozni. S mivel a tanév átível a télbe, talán nem korai a szánkózás, a korcsolyázás néhány — számtalan gyermekbalesetet okozó — veszedelmére is felhívni a figyelmet. Minden jó törekvés arra buzdít: teremtsünk az iskolák udvarán korcsolyázási lehetőséget! Roppant egyszerű módszerek kínálkoznak erre. Ne vándoroljanak majd a diákok csapatostul a tavakhoz, halastavakhoz, félig befagyott bányagödrökhöz. Igen sok kisebb-nagyobb település mellett ma is kerítetle- nek, őrizetlenek a vízzel teli bányatavak, halastavak, sőt még a tűzoltómedencék is. Minden esztendőben szedik a gyermekáldozatokat, szörnyű csapást zúdítva a szülőkre. Pedig nem elkerülhetetlen sorscsapás a gyermekbaleset, a közlekedési és más gyermektragédia. Mindegyiket el lehet kerülni — ha a mainál sokkal nagyobb- a szülői, a pedagógusi és általános társadalmi felelősségérzet. Nem a tiltó táblák szaporítására gondolunk, hanem arra, hogy a legforgalmasabb kereszteződéseknél legyen úttörő, vagy KISZ közlekedési irányító, netán önkéntes rendőr; hogy minden szülő érezzen felelősséget a gyermek szórakozásáért, sportjáért, szabad idejének ellenőrzött eltöltéséért és az iskola is tegyen meg minden óvintézkedést. K özösek a tennivalóink. A legdrágább kincsről — gyermekeink életéről, testi épségéről kell gondoskodnunk. V. M. Kalács Nincs már jobb, mint a friss kalács, fehér, foszlós és mazsolás. Az illata fény és béke, a kis házba nem is fér be. Az utcára is kiárad s ünnepibb lesz a vasárnap, mosolygósabb a napsugár s annak, aki épp arra jár, így muzsikál ajkán a szó: „Kalácsot sütött nagyanyó”. ölbey Irén Mese az írógépről A nap sugarai beosontak az ablakon, és megcsillogtatták az írógép billentyűit. A sok betű, az Er, a Té. a Zé és mindmind, lassan ébredezni kezdtek, nyújtózkodtak és nevettek. — Csitt, gyerekek — szólt rájuk az írógép —, a gazdánk még alszik. Sokat bajlódott késő estig egy verssel, de semmire se mentünk. Valami nagyon szépet akart írni, ám a gondolatai mindig kirepültek a sötét éjszakába, ő meg csak bámult utánuk. A betűk kuncogtak, de a gép komoly maradt, és elgondolkozott. — Tudjátok mit? — mondta hirtelen. — Segítsünk a gazdán. Én már annyi verset írtam vele együtt, hogy a kisujjamban van az egész. Csak csengő-bongó rímeket kell találni, és kész a vers. A többi nem is fontos, csak jól pattogjanak a sorok végei, így valahogy: egyedem-be- gyedem, kenyerem-tenyerem, meg aztán ákom-bákom. rá- kom-mákom, s irgum-birgum vaskalap, jaj, a cica megharap! Hát csak pötyögjünk, zötyögjünk, s mire felébred a gazdánk, itt a vers. Lázasan fogott hozzá a munkához, még a betűk illetlen kacarászása sem zavarta. Kíméletlenül hajszolta a billentyűket, amint pötyögött és mötyögött: — Ugorj Té és pattanj Ó, aranytavon kis hajó! Te Vé meg A, gyere már, most repül a kismadár! Meseváron ezer ablak, ha megnyílnak, hamm, bekaplak! Rúd, rúd, fakerék, rajta ül egy kis veréb. Csiri-csári, aranytál, táncot jár a fakanál. Ugye, milyen szép, gyerekek? A sok betű, az U, az I, a Pé, mind nevetett, de az írógép fáradhatatlan volt. egy- re-másra költötte a sorokat, és nagyon szépnek találta. Néha azonban meg-megpi- hent, és erélyesen szólt rá a nevetéstől jobbra-balra dülöngélő billentyűk betűire: — Kissé komolyabbak is lehetnétek! Egy nagy mű készül. amelyet talán könyvekben is kinyomtatnak, és sokan fogják olvasni és szavalni is. De én nem fogok büszkélkedni, hadd legyen a gazdámé az érdem. Meglátjátok, hogy fog bámulni, amint megpillantja a verset. És ha elolvassa, felkap engem a billentyűimmel együtt, és örömében végigtáncolja velünk a szobát. Nosza, folyt tovább a munka és éppen akkor fejeződött be, amidőn a költő, ágyából kikelve bejött a szobába. Mindjárt az írógép elé ült, s míg kezével bozontos haját simította rendbe, szemével a billentyűkre meredt. Ám az írógép hiába várta a csodálatot, és az ujjongást, gazdája meg sem mukkant. Hanem papírt vett elő. beletette a gépbe, és a billentyűkre nyomta az ujjait. — Óh, jaj — sóhajtott ekkor az írógép —, rettentő nagy baj történt! A papírról teljesen megfeledkeztem! Halljátok, ti rakoncátlan billentyűk? Sokat kuncogtatok, de egyiktek sem figyelmeztetett engem, hogy papír kell az íráshoz! így aztán írtam, írtam a semmire, és odaveszett az én remek versem, amivel a gazdámon segíteni akartam. A nnyira elszomorodott, hogy minden rúgója és porcikája csetlett- botlott. Csak a betűk voltak vidámak, az Á, az Es, a Dé és mind-mind nevetett, ösz- sze-vissza dőltek a kacagástól. Zsombok Zoltán Vízszintes: 1. Szép fényű, áttetszőén fehér gipszfajta. 6. Napszak. 7. Csapadékféleség. 8. Görög mássalhangzó. 9. Végtag. 11. Római 998. 12. Mezőgazdasági gépek. 14. Kettőzve. fővárosunk rövidítése. 16. Az élő beregi keresztszemes hímzés egyik központja. 18. Európai nép. 20 Jugoszláv sziget Rijeká- tól délre. 21. Kötőszó. 22. Főzeléknövény. 24. Kártyalap (—’). 25. Spanyol női név (+’). 27. Bodzadarab! 28. Azonos mássalhangzók. 29. Csaknem sutba! Függőleges: 1. Megyénk egyedüli népviseleti községe. 2. Ajándékoz. 3. Fizetés. 4. Cipészszerszám. 5. Vissza: képes volt, tudott. 6. Díszítik. 10. Legelő. 11. Síp betűi keverve. 13. Veszteség. 14. Kormányozható szán. 15. E községben készített szőtteseket a világ minden tájára szállítják. 17. Végtag. Í9. Tuskó. 21. Balti szovjet nép. 23. Alapszín (—’). 24. Tromf. 26. Zakó egynemű betű. 27. Oxigén, kén vegyjele. Megfejtendő: Vízszintes 16, függőleges 1, 15. sorok. Múlt heti megfejtés: A múzeumi és műemléki hónap. Volt egyszer egy nagy könyv, címe: „Tudományok tudománya.” Nem kellett az senkinek se, Elhagyatott volt és árva. Észreveszi egy kis egér, hogy az a könyv milyen árva s kibet üzgeti a címét: „Tudományok tudománya.” Játékok ^CS,KNEK JUlUnun NAGYOKNAK W7$TTWW7Tu!tm Könyvjutalom: Páll Gyurika Nyíregyháza, Lőrinc László Ópályi, Kerülő Anita Mátészalka, Molnár Csaba Tunyogma- tolcs, Baráth Katalin Tisza- vid.
