Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-08 / 238. szám
1976. október 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ne csak műszakilag! Mi az, amiben a vállalati termékszerkezet-váltás programja új feladatot fogalmazott? Ha ugyanis korszerűsítés eddig is folyt, illetve a gyártmány- és műszaki fejlesztés ezek után sem torpant volna meg. Nos, alighanem a termékszerkezet-váltás feladatában az az új vonás — mintegy szigorított norma a vállalatok számára —, hogy ebben, végső sorban, nem a műszaki követelmények a hangsúlyosak: nem a pusztán műszaki szempontok szerint megtervezett és kivitelezett fejlesztés a fontos, hanem, hogy az eddiginél jelentősen nagyobb gazdasági eredmény szülessen. Tehát a gyártmány- fejlesztés ebben a programban nem cél, hanem eszköz. Ezért a termékösszetétel változtatása csak részben és nem főrészt, a konstruktőrök, technológusok dolga, hanem a közgazdászoké. Még mindig elég gyakran és elég sok vállalatnál hangoztatják, hogy termékeik műszakilag kielégítőek. Csakhogy napjainkban, s a következő években, évtizedekben most már mindvégig — a gyártmányoknak gazdaságilag szükséges kielégítőnek lenniök. Műszakilag kiváló lehet egy termék, gyártói mégis könnyen tönkremehetnek. Hiszen a gyártmány például annyira kiváló is lehet, hogy széles körű felhasználásához még nem álltak elő a feltételek s ezért nem akad vevője, nem lesz rá igény. Vagy any- nyira drága az előállítása, hogy a túl magas ár riasztja el a fogyasztókat és így tovább. Vagyis nem feltétlenül a műszakilag legkiválóbbat kell gyártani, hanem azt, ami a legnagyobb eredményt hozza. Ez persze általában korszerű termék, de korántsem okvetlenül a legkorszerűbb. Az a termék hozhatja a legtöbbet vállalatnak, népgazdaságnak egyaránt, amelynek gyártása maradéktalanul összhangban áll a vállalat számára rendelkezésre álló anyagi-műszaki bázissal, a gyártók hozzáértésével, s jelentős iránta a kereslet itthon és külföldön is. Tehát a termékszerkezetváltással az a cél, hogy ne általában és műszakilag korszerű, hanem gazdaságosan gyártható, értékesíthető termékek szerepeljenek minden vállalat termelési programjában. Hogy ehhez egy-egy gyártmány esetében a szükséges feltételek összhangja létezik-e, megteremthető-e és hogyan, azt a gazdasági szakembereknek kell vizsgál- niok, megállapítaniok — sok komponensből álló információk alapján, amelyek között csupán egy a technikai információk köre. A gazdasági és műszaki szempontok együttes érvényesítése hozhatja csak meg a szükséges hatásfokjavulást a vállalati gazdálkodásban és ennek általánossá válásával a népgazdaságban. G. F. ARANYDIPLOMA Ö tvenéves munkásságért adják az aranydiplomát. Ezt kapta a napokban Vikár Sándor nyugalmazott zeneiskolai igazgató. 1926-ban vette át a középiskolai ének-zene tanári oklevelét, 1932-ben a Zene- akadémia zeneszerzési és karmesteri szakán kapott diplomát, Kodály tanítványaként. Az aranydiploma mellé a napokban nyújtották át Vikár Sándornak a fővárosban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán több évtizedes művészi-pedagógiai munkássága elismeréseként a keveseknek járó díszoklevelet. Hogyan emlékszik az eltelt évtizedekre a ma 71 éves Vikár Sándor? Először a tanítóképzőről beszél, itt alakította ki maga köré azt a magot, amely később népszerűsítője lett a megyeszékhelyen a Bartók- és Kodály-hangversenyeknek. 1939-ben már a mostani zeneiskola elődjénél nevelte a muzsika értésére és szerete- tére a fiatalokat. A háború után az elhagyott javak kormánybiztosától egy romos épületet kaptak, így alakult meg a zeneiskola, kölcsönbútorokkal, öreg zongorákkal. Eleinte fűteni sem volt mivel. Nehéz időszak volt... — De szép — teszi hozzá Vikár Sándor. — A háború sok szenvedései után úgy éreztük, az emberek nagyon ráéheztek a szépre, ezt a szépség iránti éhséget igyekeztünk kielégíteni a zenével. Szívvel, hittel csináltuk, jártuk a falvakat szekérrel, gyalog, később vonattal... Kis hangversenyeket adtunk, többnyire olyan helyeken, ahol élő zenét alig hallottak még. Az iskolák államosítása teremtette meg az alapokat a szélesebb zenei nevelés szamára. Nem csak benépesítették az ének és zene barátai a Széchenyi utcai épületet, de ki is nőtték azt, felépült az új zeneiskolai épület. Harmincöt évi igazgatása alatt több, mint tizenötezer fiatalt bocsátott útjára a nyíregyházi zeneiskola, köztük olyanokat, akik visszajöttek a falak közé, mint ének- és zenetanárok. S huszonhat évvel ezelőtt alakította meg a mostani Szabolcsi Szimfonikus Zenekar elődjét, amely később a hivatásos művészekkel egy pódiumon, a Filharmónia rendezésében lépett a közönség elé. — Sok emlékezetes hangversenyünk volt itthon és a fővárosban. Többször adtunk műsort a budapesti Zene- akadémián és Debrecenben. Az énekkarunk szép és fegyelmezett teljesítményét több alkalommal az egész ország hallgatta, felléptünk a Magyar Rádió műsorában is. Az volt a szerencsém, hogy voltak kiváló segítőtársaim, hogy csak néhányat említsek, Molnár Sándor, Áginé Malter Anikó, Gábor Áron, Sztraki Tibor, vagy az egykori növendék, ma a zeneiskola igazgatója, Babka János, s olyan tehetséges énekesek, mint Tóth István és mások. V ikár Sándor elsősorban zenepedagógus, szervező és ismeretterjesztőként dolgozott megyénkben évtizedekig. (Jelenleg is a TIT zenei szakosztályának vezetője.) Kevesebben tudják, hogy 50 műve megjelent nyomtatásban, s volt három szerzői estje is, melyből egyet az Országos Filharmónia rendezett. Mivel tölti nyugdíjas napjait? írja a szimfonikus zenekar 25 éves történetét, közreműködik a vetélkedő brigádok zenei felkészítésében, s legjobb kikapcsolódás, pihenés számára, ha kedvenc lemezeit hallgatja ... P. G. Megosztani, okulni „Legyen bármilyen fejlett a tömegtájékoztatás, az emberek szomjazzák az élőszót” — mondta a napokban egy pedagógusnő. Tapasztalataira hivatkozott. Előadásokra, kis csoportokban rendezett beszélgetésekre, ahol , a mindennapok kis és nagy ügyei kerültek szóba. Mindezeknek volt egy nagy tanulsága még: az emberek a passzív befogadás helyett az aktív eszmecsere lehetőségét használták ki. Érdemes tovább folytatni ezt a gondolatsort. Most, amikor az ismeretterjesztés igazi szezonja közeledik, a téma különös aktualitást kap. Áz emberek ugyanis valóban vágynak arra, hogy a saját és a világ dolgairól élményszerű híreket, ismereteket kapjanak, de mindezt úgy, hogy kedvük kerekedjék egy kötetlen beszélgetésre is utána. Nem véletlen, hogy ezt a közvetlen eszmecserét szóba hozzuk. A legutóbb egy leánykollégium tanulói például egy előadást azért minősítettek jónak, mert az utána következő vita. konzultáció során véleményük, kérdésük is megfogalmazódhatott. Egy nagyüzemben az ismeretterjesztés felelőse ugyanakkor arról szólt: a szocialista brigádok szívesen hallgatnak bármit, ami műveltségüket gyarapítja, de csak akkor, ha a hallottak után rákérdezhetnek arra, ami kérdéses, vitázhassanak arról, ami nem teljesen világos. A záhonyi vasutasok éppúgy, mint a ti- szavasvári Alkaloida munkásai egyaránt a kis csoportok keretében rendezett előadásokat, és a hozzájuk társuló közös munkát jelölték meg népszerűnek, jónak. Mindez egyszerűnek hangzik, logikusnak. Aki azonban előadó, az tudja: az ilyen találkozásokra rendkívüli módon fel kell készülni. Nem lehet 10 évvel ezelőtt megírt vázlatok alapján eldarálni valamit. Lejárt a felolvasások időszaka is. Egyetlen előadó sem indulhat el szemléltetőeszközök nélkül. Tudomásul kell venni: az emberek tájékozottak, sok mindenről van tudomásuk és fogalmuk, és éppen ezért igényük is nőtt. Ebben rejlik a beszélgetés iránti óhaj gyökere is. Ez az aktív részvétel eredményezheti ugyanis azt, hogy ki-ki igazán magáénak érzi az újat, s a megszerzett ismeretben saját erőfeszítését is becsüli. Az előadásos ismeretterjesztésnek reneszánsza van. A siker azonban csak akkor születik meg, ha az előadók is meg tudnak újulni, és őszinte közlési vágytól hajtva találkoznak a hallgatókkal. Azzal az igénnyel, hogy megosszák tudásukat, és ugyanakkor okuljanak abból. amit hallanak közönségüktől. Valaki egyszer tréfásan azt mondta, hogy ha az ismeretterjesztésből elhagyunk egy „t”-t, akkor lesz az hatásos. Talán igaz: az ismereteket kell erjeszteni. (b) Á százezret érő szegecs Anyagbeszerzés — kereskedői szellemben Az apró szegecstől a vasrúdon át a mázsás acélvázig több ezer féle anyag, illetve alkatrész található a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat műhelyeiben. Ha a tételek közül csak egy is hiányzik, akadozik a termelés. Az anyagosztály vezetőjével, Nemes Tiborral elöljáróban leszögezzük: az Európa-szerte tapasztalt alapanyaghiány hátrányos következményeit vállalati szinten nem lehet megszüntetni, de mód van a hátrányos következmények jelentős csökkentésére. Segít a tröszt Az árbevétel teljesítéséhez naponta csaknem egymillió forint értékű anyagot használnak fel a vállalat gyáregységeiben. Az idén profilváltozás is volt, az átállás, az új technológia elsajátítása már önmagában nehéz feladatok elé állítja a dolgozókat. — Az anyaghiány nehézségeit részben úgy próbálják kivédeni, hogy helyettesítő anyagot kerestek. Ha találnak, tárgyalnak a gyártmány tervezőjével, s ha ő is helyesel, minden rendben. Az import alapanyagot azonban nem lehet helyben előállított anyaggal pótolni. Ilyen esetben a tröszt segítségével sürgetjük a külföldi cégeket. Legtöbbször nem hiába. Sürgetésre jött szocialista államokból hidraulikus alkatrész és hajtómű. — Mi a legnagyobb gondjuk? — A Budapesti Csavaripari Vállalat a megrendelésünknek csak 30 százalékát igazolja vissza, árualaphiányra hivatkozva. így egy- egy szegecs hiánya miatt százezer forintot érő gépek készülnek el késve. Pedig a mezőgazdasági gépeket szezonra, időben kell legyártani, különben kár éri a mezőgazdaságot is. „Figyeljük a hirdetéseket" Szilágyi Tibor, az osztály helyettes vezetője. Részben azért állították erre a felelősségteljes posztra, mert az esztergályos és az asztaloá szakmája mellé technikusi oklevelet szerzett a közgazdasági szakközépiskolában. A KGM szervezésében egy anyaggazdálkodási tanfolyamot is elvégzett. Irányítja, összehangolja az anyagbeszerzők munkáját, egyéb feladatairól ezt mondja: — Állandó kapcsolatot tartok a termelés irányítóival, gyakran a vidéki gyáregységekben is megfordulok. Az osztály dolgozóival számon tartom a tröszthöz tartozó többi vállalat elfekvő készletét, figyeljük a hirdetéseket is, azokat, amelyek anyaggal kapcsolatosak. Hogyan segít a gondokon az anyagbeszerző, Kurucz János? — A mi szakmánkban elengedhetetlen a kapcsolatteremtő készség.- Tizenöt éve vagyok itt anyagbeszerző, s az utóbbi három évben különösen sok és nehéz a munkám. A bolti eladókkal személyes, de nem elvtelen kapcsolatot alakítottam ki. Más vállalatok anyagbeszerzőivel kölcsönösen tájékoztatjuk egymást, beszámolunk országos tapasztalatainkról. Kicsikarta — Halljunk néhány konkrét példát. — Segített már a VAGÉP és a HAFE beszerzője, arra is volt példa, hogy mi adtunk anyagot a két vasas vállalatnak. A közelmúltban sürgősen drótkötélre volt szükségünk, a megrendelés visszaigazolására nem várhattunk. Személyesen mentem Miskolcra és a hagyományos, jó kapcsolatra hivatkozva kicsikartam a szükséges drótkötelet. A Hiány gondja a műhelyben csapódik le. Jakab Gusztáv művezető: — Vegyi anyagokból is van hiány. Itt ez a sertésönetető. Nyolcvanforintos festékkel kenjük be, mert olcsóbbat nem kapni. Szervezéssel, átcsoportosítással mindig áthidaljuk az anyaghiányt, soha nem állunk le a munkával. Persze, így jelentős a fölösleges emelgetés és szállítás. A terv teljesítésével ezért is egy kicsit elmaradtunk, de év végéig még behozhatjuk. Nábrádi Lajos Kőbányászok Súlyos kalapáccsal, nagy ütésekkel hasítja a követ Kiss Pál és Varga Ferenc. A hegyoldal robbantás után. Félszáz robbanó gyutacs hangos zaja veri fel a barabási hegy oldalát. Követ robbantanak a bányászok. A köbányászok munkája igen nehéz, annak ellenére, hogy ma már korszerű technikai eszközök segítik a kitermelést. Itt, Barabáson, a tsz kőbányájában még az évtizedekkel ezelőtt kialakult, úgynevezett bunkós módszert alkalmazzák. Legalább a rakodást, a nagy kövek mozgatását kellene gépesíteni. A múlt évben közutak, lakások építéséhez, folyópart védelméhez 2G ezer köbméter követ termeltek ki. Az itt található kő minősége jó, az andezit és a rialit között van, amely jól faragható. A hegy egyik oldalán nagyüzemi szőlőtermelést végez a gazdaság, a tsz most telepít, a másik oldalon, ahol mü- velhetetlen a hegyoldal, ott működik 1936 óta kőbánya. Elek Emil képriportja Kézzel rakják az útépítéshez szállítandó követ a gépkocsira.
