Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-06 / 236. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. október 6 (Folytatás az 1. oldalról) veit. Azt a cél tűztük ki, hogy mélyreható minőségi változásokat érjünk el a népgazdaság szerkezetében és műszaki színvonalában, lényegesen megváltoztassuk a gazdaság egész arculatát. Ezért is neveztük el az új ötéves tervet a minőség és a hatékonyság ötéves tervének. Az új ötéves tervben további 36 százalékkal kívánják bővíteni az ipari termelést. A szovjet mezőgazdaságot Leonyid Brezsnyev magasan fejlett gazdasági ágazatként jellemezte, megjegyezve, hogy az ország területének jelentékeny része az úgynevezett kritikus földművelési zónához tartozik, ahol a mezőgazdasági termelés az időjárási viszonyok miatt mindig kockázattal jár. Ez magyarázza, hogy a mező- gazdaság fellendítése óriási erőfeszítéseket igényel. Tavaly a Szovjetunióban rossz volt a termés, rendkívül aszályos év volt. Az időjárási viszonyok idén sem voltak kedvezőek. A szovjet mezőgazdasági dolgozók milliói azonban kemény munkával válaszoltak a természet szeszélyeire. Az eredmény: az idén igen jó gabonatermést aratnak. Leonyid Brezsnyev megemlékezett a közelmúltban Kazahsztánban tett látogatásáról, és elégedetten beszélt arról, hogy az emberek hangulata jó. Ismételten meggyőződött arról — mondotta —, hogy a szovjet embereket foglalkoztató első számú kérdés a tartós béke biztosításának problémája. Ezzel összefüggésben a főtitkár „enyhén szólva különösnek” minősítette azokat a véleményeket, amelyek szerint az enyhülés csak a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak jelent előnyöket. Szovjet részről sohasem titkolták, hogy az ország belső fejlesztésének tervei a békés külső feltételekre épülnek, és ezért az enyhülés valóban hasznos a Szovjetuniónak. De vajon fenyegeti-e bármi rosszal az enyhülés a többi népeket? — tette fel a kérdést Leonyid Brezsnyev. Nézzük meg konkrétabban — folytatta az SZKP KB főtitkára —, mit jelent az enyhülés. Utat jelent a konfrontációtól az együttműködéshez, a fenyegetéstől és a fegyver- csörgetéstől a vitás kérdések tárgyalásos megoldásához. Egészében pedig a nemzetközi viszonyoknak a békés egymás mellett élés, a kölcsönös előnyök egészséges alapjain történő átalakítását jelenti. Mindez megteremti a feltételeket az államok Közötti gyümölcsöző kapcsolatokhoz, a kereskedelmi-gazdasági, a tudományos-műszaki és a kulturális csere fejlesztéséhez. Igaz. erről úgy beszélnek, mintha egyirányú utca volna, és megint csak a Szovjetuniónak jelentene egyoldalú előnyöket. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a gazdasági és a tudományos cserére a Szovjetuniónak nagyobb szüksége van, mint más országoknak — állapította meg Leonyid Berzsnyev. Nem túlzás azt állítani, hogy az enyhüléshez való viszony ma az államok politikájának gyakorlati kritériuma, jelentette ki az SZKP KB főtitkára, majd azt hangoztatta, hogy a Szovjetunió a nemzetközi helyzet megítélésénél mindenekelőtt azt veszi figyelembe, milyen mértékben sikerült előbbre jutni a béke megszilárdításának és a nukleáris háború veszélye elhárításának útján. Szovjet megítélés szerint az utóbbi években sikerült bizonyos pozitív eredményeket elérni e tekintetben. Sok minden történt annak érdekében — mutatott rá Leonyid Brezsnyev —, hogy elismerést nyerjen a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének szükségessége. Ebben a tárgyban egész sor fontos nemzetközi okmányt írtak alá, köztük a helsinki biztonsági konferencia záróokmányát. Ahhoz azonban, hogy ezek az irányzatok valóban meg- másíthatatlanokká váljanak, meg kell fékezni a fegyverkezési hajszát, meg kell szabni határát. Ezután pedig vissza kell fordítani ezt a folyamatot. Máskülönben egy szép napon elveszíthetünk mindent, amit nagy erőfeszítések árán elértünk — mondotta Leonyid Brezsnyev, utalva az utóbbi években a fegyverkorlátozás területén elért eredményekre, de hangoztatva, hogy ezeket nem lehet kielégítőeknek tekinteni. A Szovjetuniót — folytatta az SZKP KB főtitkára — csodálkozásra készteti az az álláspont, amelyet egész sor nyugati kormány foglal el ebben a kérdésben. Szavakban, úgy tűnik, senki sem tagadja a fegyverzet csökkentésének fontosságát, a gyakorlatban viszont kerékkö - tőknek bizonyulnak. Egyes nyugati körök makacsul terjesztenek különféle meséket valamiféle szovjet fenyegetésről: arra a félelemre spekulálnak, amelyet saját maguk keltenek. Valóban, a Szovjetunió hatásos fegyveres erőkkel rendelkezik, de egyértelműen és világosan kijelenti: soha senkit nem fenyegetett és nem fenyeget, és bármely pillanátban készen áll arra, hogy megkezdje a fegyveres erők csökkentését a kölcsönösség alapján. Kénytelenek vagyunk tökéletesíteni védelmünket — hangoztatta Leonyid Brezsnyev. — Ismétlem: kénytelenek vagyunk. Azért, mert a zabolátlan fegyverkezési haj ■ sza ténye elé állítanak bennünket. Hol itt, hol ott hallani hangokat arról, hogy a NATO vezető hatalmának „a világon a legerősebbnek kell lennie”, hogy egészében véve a NATO-nak fokoznia kell a fegyverkezést, és ezzel szüntelen nyomást kell gyakorolnia a Szovjetunióra és a többi szocialista országra. Ez az, ami olyan nagy erővel serkenti a fegyverkezési hajszát a mai világban. Ha a szovjet fegyveres erők színvonala tényleg nyugtalanít valakit, akkor az tűnne logikusnak, hogy a másik félnek még alaposabb oka legyen komolyan foglalkoznia a fegyverzet korlátozásával, lépésről lépésre közeledni a nagy célhoz — az általános leszereléshez. Mi készen állunk kötelező érvényű nemzetközi megegyezések kidolgozására és konkrét javaslatokat terjesztettünk elő az ENSZ-ben, egyebek között a közgyűlés mostani ülésszakán és a bécsi tárgyalásokon is. Nem kívánom megismételni ezeket, csak annyit mondok, hogy a fegyverzet növelése elleni küzdelem égetően időszerűvé vált. Ezért különleges figyelmet érdemel az államok legfelsőbb vezetői részéről. A helsinki tanácskozásról szólva az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy a Szovjetunió egészében kedvezően ítéli meg mindazt, ami az összeurópai értekezlet óta a tanácskozás határozatainak végrehajtása érdekében történt. A nemzetközi együttműködésnek új, kedvező formái születnek. A Szovjetunió a Helsinkiben kidolgozott elvek alapján egész sor fontos megállapodást kötött a tanácskozáson részt vett többi országgal. Ezek között volt a nukleáris fegyverek alkalmazásáról Franciaországgal ez év júliusában létrejött megállapodás is. A Szovjetunió végrehajtja a nagy hadgyakorlatok előrejelzéséről és külföldi megfigyelők meghívásáról szóló egyezményt, amely igen nagy jelentőséggel bír az államok közötti bizalom megszilárdítása szempontjából — jelentette ki Leonyid Brezsnyev, majd szólt az összeurópai tanácskozás határozatainak végrehajtásával kapcsolatos problémákról is, és felhívta a figyelmet a hidegháború és a nemzetközi feszültség visz- szatérését óhajtó erők kísér leteire, amelyeknek az a célja, hogy elferdítsék a helsinki záródokumentum betűjét és szellemét, és megkérdőjelezzék magát az egész okmányt. Ilyen erők működnek az Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban és más országokban is. Éppen ezért az európai biztonsági értekezlet záródokumentumában foglaltak végrehajtásáért vívott harc egyben küzdelem a hí degháború újjáéledése és az enyhülés ellenfeleinek kísérletei ellen. Az SZKP KB főtitkára rámutatott, hogy a Szovjetunió a maga részéről tiszteletben tartja és végrehajtja a helsinki megállapodás egészét. Bár a legfontosabbnak a biztonság és a béke megszilárdításával kapcsolatos részeit tekinti, egyáltalán nem becsüli le a gazdasági, tudományos-műszaki, kulturális és információs téren megvalósuló együttműködést, az emberek közötti kapcsolatok fejlesztését és a bizalomkeltő intézkedéseket sem. Ismeretes ezzel kapcsolatban a Szovjetuniónak az az álláspontja, hogy összeurópai együttműködéssel oldják meg az energetika, a szállítás és a környezetvédelem területén felmerülő problémákat. Tények bizonyítják tehát — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev —, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország kezdeményezőkészségét tanúsítva, kitartóan végrehajtja a Helsinkiben létrejött megállapodásokat. Rátérve a Szovjetunió és Franciaország kapcsolataira, az SZKP KB főtitkára emlékeztetett rá, hogy a két ország együttműködése jelentős szerepet játszott a helsinki tanácskozás sikeres megrendezésében. A Szovjetunió bízik benne, hogy a két ország kapcsolatai továbbra is a tartós béke és biztonság építésének egyik fő elemét jelentik majd Európában, és nemcsak Európában. Az együttműködés eredményeinek méltatása után Leonyid Brezsnyev arról beszélt, hogy különösen politikai téren még sok kihasználatlan lehetőség van a kapcsolatok fejlesztésére. Emlékeztetett az 1975 nyarán, Gis- card d’Estaing köztársasági elnök szovjetunióbeli látogatása idején Moszkvában aláírt szovjet—francia deklarációra, amelyben mindkét fél síkraszállt a szovjet és a francia nép közötti barátság fejlesztéséért és erősítéséért. A Szovjetunió mindig szem előtt tartotta és a továbbiakban is szem előtt tartja ezt a megállapodást, amellyel összhangban egyetlen állami személyisége, egyetlen sajtószerve sem engedte meg magának, hogy barátságtalan támadást intézzen Franciaország, a francia nép és a nevében fellépők ellen. Óvjuk a szovjet és a francia nép erősödő barátságát és együttműködését, amely a két nép nagyon értékes közös vívmánya. Kívánatos volna francia részről is ilyen magatartást tapasztalni — jelentette ki Leonyid Brezsnyev, hozzáfűzve. hogy a szovjet—francia együttműködés szempontjából szovjet részről a legfontosabbnak a következetességet, a megkezdett út folytatását tekintik. Az SZKP KB főtitkára végezetül felhívta a figyelmet a francia televízió most kezdődött szovjet hetére, amely jó példája annak, hogyan szolgálhatják a tömegtájékoztatási eszközök a népek közötti kölcsönös megértést. Leonyid Brezsnyev boldogságot és sikereket kívánva búcsúzott el a francia televízió nézőitől. Az interjút kedden egyidő- ben közvetítette a szovjet és a francia televízió, a moszkvai rádió, és átvette az In- tervízió és az Euróvízió is. A moszkvai televízió esti híradóműsora újból, teljes terjedelmében közvetítette a beszélgetést. VENEZUELA E z év tavaszán, amikor Henry Kissinger amerikai külügyminiszter rövid látogatást tett Cara- casban, kénytelen volt tudomásul venni: Venezuela már nem a régi: ütköznek a washingtoni, valamint a venezuelai nemzeti érdekek. Mindezt azért szükséges elmondani, mert az utóbbi évekig ‘a 13 milliós Venezuela az USA talán legfontosabb, zavartalan dél-amerikai bázisa volt. Csakhogy az idők változnak, és sok igét múlt időbe kell tenni. Különösen azután, hogy tavaly a venezuelai kormány állami kézbe vette az olajipart, majd 1974 márciusában az acélipart. A kidolgozás alatt lévő tervek most arra irányulnak, hogy az olaj bevétel dollármillióit igazságosan elosszák. A nemzeti jövedelemnek ugyanis több mint fele az ország lakossága 4 százalékának jut. Venezuela hitelekkel, segélyekkel támogatja a közép-amerikai, valamint a karib-tengeri országokat önálló nemzeti iparuk fejlesztésében. A Ford-kor- mányzat az ún. kereskedelmi törvénnyel (az olajexportáló tagországok ellen szankciókat léptetett életbe) próbálta jobb belátásra bírni a caracasi kormányt és igyekezett szembeállítani a kontinens más országaival. De a puska visszafelé sült el. A térség kormányainak többsége szolidáris Venezuelával. A hatalmon lévő Accion Democratica párt vezetője a balra nyitási politika jegyében rendezte a diplomáciai kapcsolatot a szocialista országokkal, köztük Kubával. Nemrég jelentették be, hogy a caracasi kormány — Mexikó után — megállapodásban szándékozik rögzíteni együttműködését a KGST-vel. Az elnök hangsúlyozta: „Rendkívül előnyös lenne száAz olajparadicsom munkra is az olajipar, a bányászat, a mezőgazdaság területén szerzett tapasztalatok közös hasznosítása. Szívesen küldünk szakembereket tanulni a szocialista országokba.” elai példa — a többi között a közeledés a KGST-hez — „veszélyes példa” lehet az új áramlatra fogékony La- tin-Amerikában. Az sem elhanyagolható, hogy a sokat utazó Andres Perez elVenezuela saját birtokába vette legfontosabb természeti kincseit: a vas- és olajipart. Ez az ipar Venezuelában 25 000 embernek ad kenyeret. Ezek a kijelentések, a velük összefüggő lépések joggal okoznak gondot Washingtonnak. Már csak azért is, mert az USA külföldről beszerzett olajának a fele Venezuelából származik. Másrészt: a venezunök szívesen látja vendégül a más társadalmi berendezkedésű államok vezetőit is. Igen hasznosnak tartja a személyes kapcsolatokat az új barátokat kereső, a függetlenségre, a kölcsönösségre épülő venezuelai politikában. PERU Megtört a csönd □ több, mint 300 évi spanyol elnyomás, majd az újkori történelemben az amerikai behatolást követően az igazi „csendtörést” a perui nép 1968-tól számolja: Velasco Alvarado tábornok akkor októberben vette át a hatalmat, katonai puccsal. Ez politikai változást is hozott: meghirdették a földreformot, s a megművelhető több, mint 9 millió hektárból csaknem hatmilliót szétosztottak a nincstelenek között. Sor került részleges adó-, iskola- és közigazgatási reformra, a tömegek életszínvonalát emelő intézkedésekre, az amerikai érdekeltségek államosítására. Az eltelt időszakról mondotta Jorge del Prado, a kommunista párt főtitkára: „A perui forradalmi folyamat a maga antiimperialis- ta, oligarchiaellenes szakaszának új fázisába érkezett. Ez pedig új elemzést, új feladatok meghatározását követeli.” A latin-amerikaiakra jellemző, hogy szeretik az élénk Színeket, a kiabáló divatot, a tarka forgatagot. Ha az ember végigsétál a 2,5 milliós Lima Comena (méhkas) üzletnegyedében, szembetűnik, hogy a kirakatokban a szocialista országokból érkezett áruk is kínálják magukat. Ez pedig már azt az igényt is mutatja, hogy Peru az észak-ame. rikai szorítás gyengítésére, a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelemre, együttműködésre törekszik a szocialista országokkal. Sőt, a hagyományos árucsere-forgalmon túl mindinkább előtérbe kerülnek a gazdasági kooperációk. A Ganz Műszer Művek például tíz évre szóló megállapodást kötött a perui Mel- sa-céggel egymillió árammérő óra közös gyártására. Előtte komplett villamos laboratóriumokat. oktatást segítő berendezéseket, orvosi műszereket szállított, illetve szállít hazánk. Bővülnek tudományos, irodalmi, kulturális kapcsolataink is. Aki ezekben a hetekben Peruban járt, láthatta, hogy már készülődnek a Csodák Urának ünnepségeire. De aki mélyebben belepillant a változásokba, leszűrheti, hogy érlelődik és szélesedik az a meggyőződés: igazi csodákra csak maga a Perui nép képes, amely cselekvő támogatója a nyolc évvel ezelőtt megtört évezredes csendnek. K. F. Magyar Ikarus autóbusz Lima egyik utcáján.
