Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. október 1. Ül a leszereléshez H agyomány, hogy az ENSZ-közgyűlés ülés­szakán a szovjet béke­kezdeményezések állnak a figyelem központjában. Ezt bizonyítja Andrej Gromiko szovjet külügyminiszternek az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében most elhangzott fel­szólalása is, melyben alapos elemzését adta a nemzetközi helyzetnek és azoknak a kö­rülményeknek, amelyek lehe­tővé teszik ezeket a lépéseket. A Szovjetunió felszólítja a világ minden országát, hogy erőfeszítéseiket összpontosít­sák a mai államközi kapcso­latok legnagyobb és legfonto­sabb problémájának megol­dására. Az emberiség számá­ra ma. nincs halaszthatatla­nabb feladat, mint a világot pusztulással fenyegető hábo­rú megakadályozása. A fegyverkezési hajsza megakadályozásának napja­inkban mind kedvezőbb poli­tikai és anyagi feltételei jön­nek létre. A szovjet kormány véle­ménye szerint az alábbi fő­kérdések megoldása szükség- szerű: — a nukleáris fegy­verkezési hajsza beszünteté­se; — a nukleáris fegyverkí­sérletek betiltása; — a nuk­leáris fegyverek elterjedését tiltó intézkedések hatályának kiterjesztése; — a vegyi fegy­verek megsemmisítése és be­tiltása; — az új típusú tö­megpusztító fegyverek és fegyverrendszerek kifejlesz­tésének betiltása; — a had­seregek és hagyományos fegyverek csökkentése; — az Indiai-óceán és más térségek békeövezetté nyilvánítása; — a katonai költségvetések csökkentése; — a leszerelés­sel foglalkozó tárgyalási for­mák kiszélesítése. Az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszaka alkal­mas fórum lehet az álta­lános leszerelés kérdéseinek megvizsgálására, a megva­lósítás útjainak és esz­közeinek közös erőfeszí­téssel történő meghatározásá­ra, a gyakorlati lépések hosz- szú távú programjának ki­dolgozására. Ezt a tanácsko­zást úgy kell előkészíteni, megszervezni és lefolytatni, hogy gyökeres fordulópontja legyen a leszerelési kérdés megoldásának. Ennek meg­tartása természetesen nem helyettesítheti a leszerelési világkonferenciát. A Szovjetunió a világ népei elé tárja javas­latait, kifejezi remé­nyét, hogy azokat figyelme­sen tanulmányozzák, s ez gyakorlati eredményekhez vezet az emberiség előtt álló történelmi problémák megol­dásában. Szeberényi Lehel i4 fém REGÉNY 48. Akkor anya és gyermeke el- ső ízben kilépnek a házból, egyenesein a templomba men­nek, ahol is a kisded felaján­lása a Szent Szűznek megtör­ténik, s nincs többé félniva­lójuk, oltalom alatt állnak. De ha ennek előtte az ut­cára kimerészkednének — a szülőotthonból jövet megvan rá az esély —, mindkettőjü­ket szemmel verhetik. Leg­főképp pedig kicserélhetik a gyermeket. Mert a boszorká­nyoknak ehhez erejük van. Hanka ágyához a zárt abla­kon át, s a lepedővel kétsze­resen akadályoztatván, nem jutott el a rontás, sem a kin­ti nyáridő napmelege. Egyszer mégis ki kellett vinni a csecsemőt a lepedő mögüL Mert ahogy a pólyá­ból kibontották, nyújtózkod­ni kezdett. Kéjesen és bol­dogan. Csak a küszöbig vitték, ott Lázár György távirata Kína nemzeti ünnepe alkalmából SZOVJET ÉLET HUA KUO-FENG-NEK, a Kínai Népköztársaság állam­tanácsa elnökének Peking Az első számú hozainak dolgozói igazi hőstettet hajtottak végre. Nagy hozzáértéssel hasz­nálták ki a technika nyúj tóttá lehetőségeket: idén az üzbég gépkezelők a termés­nek több mint a felét gya­potszedő kombájnokkal ta­karították be (ezeket a A kínai nép nemzeti ünnepén, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 27. évfordulója alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében jó­kívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság ál­lamtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai a béke és a hala­dás ügye javára fejlődjenek. Budapest, 1976. szeptember 30. LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Kissinger—Gromiko-találkozó Andrej Gromiko szovjet és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szerdán New Yorkban több órás megbeszélést tartott, majd Kissinger ebédet adott szov­jet kollégája tiszteletére. A megbeszéléseken világpoliti­kai kérdéseket tekintettek át. Hírügynökségek a Kissin­ger—Gromiko-tárgyalásokat úgy értékelik, hogy azok „nyitányul szolgálnak Gro­miko és Ford pénteki tanács­kozásai előtt”. Harcok Beirut környékén A Damaszkuszi Rádió és a libanoni falangisták adója szerdán este azt jelentette, hogy a Libanon-hegység bir­toklásáért két napja indított offenzíva gyakorlátilag vé­get ért, a palesztinok és bal­oldali erők által ellenőrzött városok és falvak többsége a szíriaiak, illetve jobboldaliak kezére került. A tüzérségi előkészítés után támadó szíriaí gyalog­sági és harckocsizó egységek szerdán három irányba nyo­multak előre a Libanon- hegység központi részében és bevették Ainturát, Mteint és Hammanát. Kurnajel és Fa- ligha városát ezzel egyidő­ben körülzárták, egyes jelen­tések szerint már bevették, más híradások szerint még folyik az ostrom. Basir Gemajel, a falan- gista erők fegyvereseinek főparancsnoka „történelmi” jelentőségűnek minősítette a szerdai napot és közölte, hogy a Beiruttól 25 kilomé­terre északkeletre lévő hegy­vidéki körzetet „megtisztí­tották a palesztinoktól”. Beiruti forrásokból az AFP arról adott hírt, hogy a szír hatóságok szerdán este tűz­szünetet ajánlottak fel a pa­lesztinoknak, akik állítólag el is fogadták azt. a WAFA nalesztin hírügynökség azon­ban cáfolta az értesülést. Spanyolországban folytatódnak a tüntetések Spanyolországban folyta­tódnak a tüntetések és a ha­tóságok sorozatos megtorló akciói. Szerdán Guernica baszk városban a tüntető dolgozókra rátámadtak a hir- hedt spanyol csendőrség egy­ségei. A tüntetők tiltakoztak a baszkföldi sztrájkmozga­lomban részvevők letartózta­tása miatt. A csendőrségi be­avatkozás nyomán hat em­bert letartóztattak, sokan megsebesültek. Több ezren vonultak fel szerdán Madridban egy csen­des tiltakozó tüntetésen, ame­lyet Carlos Gonzalez Marti­nez diák meggyilkolása mi­att tartottak. Értesülések sze­rint a „Krisztus király geril­lái” nevű szélsőjobboldali fa­siszta terrorszervezet tagjai lőtték le hétfőn a tüntető diá­kot. letették, s nőstény kutyát noztak a szomszédból, mert Hankáéké kan volt. Ezt át­dobták a kicsi fölött, oda meg vissza. Többé nem nyújtóz­kodott. Ha idegen jött a faluba ezekben a napokban, úgy ta­lálta, hogy álmos a csend. Piheg csupán az élet csende­sen a nagy melegben. Itt a hegyek között azon­ban. sohase volt nagy meleg, és most se. Az erdészettől jöttek, asz- szanymunkát szerezni bozót­irtáshoz. Hatvan forintot ígér­tek. Előbb ugyan ötvenet aztán hatvanat. S már a..het­ven is szájukon volt, csak szabad kezük nem volt hoz­zá, s felelőtlenül nem mer­tek ígérni — noha a kocs­ma, a verbuválás színtere, hol erőlködéstől és sörtől egyképp gyöngyözött a hom­lok, könnyelműséghez ked­vező körítést nyújtott. Végül eredmény nélkül tá­voztak, abban a hitben, hogy a pénzen múlott. A gazdaság vezetője nem értette. — Mindig kaptunk onnan asszonymurikát. — Nem és nem — mond­ták a szervezők. — Megitták a sört, és rázták a fejüket. — Ördögbe! — bosszanko­dott a főnök. Nem tudta, hogy indulatszava csaknem a dolog nyitjára tapintott. — Megin nagyon jár az er­dőn a katona — beszélték a kocsmában az emberek. Eszükbe jutott a vízhordó gyerek, hogy Homyák Miso szekerét látták kővel rakot- tan eldöcögni a kocsma előtt, társadalmi fuvarban. Idehordják a követ a tér vé­gébe. Azazhogy csak Miso hordja, mert a többi szeke­resnek nem ákaródzik ki­menni a kőbányához. Nem találkoztál vele? — kérdezték, mikor Miso visz- szafélé betért a megérdemelt sörét felhajtani. — Nem én — mondta Mi­so, a Marci gyerek apja. Pisla szemekkel nézett a többiek arcába, míg kézfejé­vel eldörgölte a sör maradék cseppjeit csupasz felső ajká­ról. (Itt nem volt szokásban a bajusz viselete.) A többiek elvigyorodtak, hogy ne nagyon mutatkoz­zanak gyávábbnak Misónál. — Várj csak, várj! — Várok — mondta Miso. Erre Martin, a borbély ka­csintott néki. — No, egy férfi legalább! Erre már Ondrej, a csősz kivette foga közül a pipát. — Iszen egyszer ha aztat én elkapnák... — Kit te? (Folytatjuk) gyapottermesztő kombájnokat a köztársaság ipara gyártja.) Számos já­rásban minden 100 tonna gyapotból 80—90 tonnát, sőt egyes helyeken 98 ton­pamutszál-szállít- mányok jelentős ré­szét a szocialista or­A kilencedik ötéves, a tervidőszak utolsó évében, 1975-ben — az országnak el kell érnie a 7,2 millió tonnás gyapot­termést. Ezt a feladatot ha­táridő előtt teljesítették, most már a tervidőszak el­ső három évében (1971— 1973) a betakarított nyers­gyapot évi átlagos mennyi­sége elérte a 7,35 millió tonnát. Idén pedig az öté­ves tervben előirányzott mennyiséget körülbelül egymillió tonnával múlta felül. Igen jók az eredmények mind a hat gyapottermesz­tő szovjet köztársaságban — a négy közép-ázsiai köz­társaságban : Üzbegisztán­ban. Tádzsikisztánban, Türkméniában és Kirgiziá­ban ugyanúgy, mint Ka­zahsztánban és Azerbajd­zsánban. A vezető szerep azonban az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságot illeti, amely a „Szovjetu­nió fő gyapotüzeme”. Idén az üzbég gyapottermesztők 5 millió tonna, igen érté­kes nyersgyapotot adtak az orezágnak, több mint 2 mil­lióval többet, mint a többi köztársaság együttvéve. Mi tette lehetővé a szov­jet gyapottermesztés nagy sikerét? Mindeneicelőtt a magas színvonalú agrotechnikai kultúra és a munka kiváló megszervezése. A szovjet gyapottermesztés az élenjá­ró ipari technológiára tá­maszkodik, nagymérték­ben felhasználja a gépesí­tést, a kemizálást, és a kor­szerű öntözés szerteágazó rendszerét. Ezeknek a köz­vetítő eszközöknek a haté­konysága teljes mértékben megmutatkozott az idei év nehéz éghajlati viszonyai között. így például Üzbegisztán gyapotföldjeit nyáron és ősszel hosszú ideig tartó súlyos aszály és jégesők sújtották. Ilyen körülmé­nyek között a páratlan ter­més betakarításával Közép- Ázsia kolhozainak és szov­szágokba: Bulgáriába, az NDK-ba, Magyarországra, Lengyelországba, Cseh­szlovákiába, Romániába és Jugoszláviába irányítják. A szovjet gyapot vásárlói kö­zé tartozik Anglia, Auszt­ria, Olaszország, Franciaor­szág, Finnország, a Német Szövetségi Köztársaság, és más országok is. Mark Makszimov 1974-ben a Szovjetunióban a hazai földművelés történetében páratlan gyapot­termést, több, mint 8 millió tonnát takarí­tottak be. Ebből több, mint 5 millió tonnát az ország fő gyapottermesztő köztársasága, Üzbegisztán adott a szovjet iparnak. nát gépekkel takarítanak be. A terméshozam fokoza­tosan növekszik. A Szov­jetunióban az elmúlt évben egy hektáron átlagosan 28 mázsa volt a termés. Üzbe­gisztánban azonban 29,1 mázsa. A köztársaságban idén minden hektár átlag 30 mázsa termést adott, sok területen azonban 35— 40 mázsát takarítottak be egy hektárról. A Szovjetunió első szá­mú gyapottermesztője egy­úttal a legnagyobb gyapot­exportőr is. Az 1972—73-as években Üzbegisztán a vi­lágpiacon körülbelül 1,4 millió tonna pamutszálat, több mint 10 ezer 500 ton­na pamutfonalat és 560 millió méter pamutfonal­ból készült szövetet adott el. Sztrájkra készül Franciaország A francia kormánytöbb­ség; „várában” egymással vi­táznak a vezérek. Tegnap ülést tartott a kormány. Ta­nácskoztak a többség legna­gyobb pártjának, az UDR- nek parlamenti képviselői, tv-beszédben fordult a nem­zethez az államfő és új poli­tikai kezdeményezést tett a posztjáról augusztusban oly látványosan leköszönt Jacqu­es Chirac exminiszterelnök. A politikai színjáték szerep­lői tehát mind a kormány- többség, vagy ahogy Giscard d’Estaing szereti mondani, az elnöki többség figurái voltak, de úgy játszottak, mintha két külön darabban léptek volna fel. Giscard d’Estaing azt fejtette ki a televízióban, hogy az inflációért nem ő a felelős, hanem a külső körül­mények. ' Úgy tűnik, itt két vezér verseng új támogatókért. A vita Giscard és Chirac kö­zött persze taktikai: mind­ketten ugyanazt az erőssé­get védik, de más-más mód­szert hirdetnek és egyik sem tartja alkalmasnak a mási­kat a fővezérségre. Míg a „váron belül” fo­lyik a vita, kint — azaz az ország minden részében — szervezetten folynak az elő­készületek az október 7-i nagy tiltakozó sztrájkra.

Next

/
Thumbnails
Contents