Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-03 / 234. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. október 3. Ifjúsági parlament a HÓDIKÖT-ben Kádár Jánosné. Görcsik Jolán. Senki sem akarta vállalni az első hozzászóló szerepét. Végül aztán mégiscsak magasba nyúlt az első kéz. Kádár Jánosné kezdte: — Arra szeretnék választ kapni, miért nem lehet nálunk is megoldani, hogy a középiskolába járóknak ne kelljen ledolgozni azt az időt. amit az iskola miatt lecsípnek a munkaidőből? Meg azT tán a fiatal házasok lakásgondjával kapcsolatban . .. (fölerősödött a teremben a zsongás) milyen támogatást vagy kedvezményt kaphatnánk, hogy könnyebb legyen a lakásépítés? Ezután már könnyebben ment, sorakoztak a kérdések a tiszalöki HÓDIKÖT-üzem vezetőjének noteszában, sorra jelentkeztek a fiatalok. Az üzemi ifjúsági parlament munkába lendült. Taps követte Magyar Ilona felszólalását, sok szemben csillogott a helyeslés. — Albérletben elég sokan lakunk. A bejárók kapnak anyagi támogatást az utazási költségekhez. Szeretnénk, ha mi is kapnánk némi hozzájárulást az albérleti díjhoz. Oláh Margit is mindenkit érintő kérdést feszegetett: munkaruhát szeretnének kapni a HÓDIKÖT-ben dolgozók. Görcsik Jolán az üzemcsarnok szellőztetését kifogásolta: — Bágyadtak, ingerültek vagyunk sokszor, mert nem megy a munka — olyan fülledt a levegő a csarnokban. Ha bekapcsoljuk a szellőzőberendezést, akkor meg kibírhatatlan huzat támad ... Ezen mielőbb változtatni kellene! Hajdú Sándorné olyan gondról szólt, mely igen jellemző a fiatal üzem életére: a fiatalok szervezettsége még gyermekcipőben jár. többet kell tenni azért, hogy valóban munkások váljanak belőlük. Ebben a KISZ-re vár nagy feladat — hangsúlyozta. Aztán a válaszok következtek. Körei Gyuláné üzemvezető (az üzemben mindenki számára Piroska néni) sorra vette a kérdéseket. A lakásépítésre vállalati kölcsönt kaphatnak a legalább két éve itt dolgozók — igényelni kell, s a központban döntik el, kinek jut a keretből. (Kissé meglepő is, hogy azt mondta: eddig innen nem volt igénylő. Talán nem is tudtak róla?! Az elmúlt két év alatt Magyar Ilona. Hajdú Sándorné. 127-en kötöttek házasságot az üzem fiataljai közül...) A tanulással és a munkaruhával kapcsolatos kérdést a parlament küldöttei vigyék magukkal a hódmezővásárhelyi vállalati parlamentre, mivel ezekre csak a vállalat központja adhat megnyugtató választ Ugyancsak el kell mondaniuk majd a küldötteknek az albérletesek gondját! A szellőztetési gondokra készen állt a megnyugtató válasz: tavasszal átalakítják az üzemcsarnokot. A fiatalok szervezettségéről, fegyelmezettségéről, munkájáról szinte családias közvetlenséggel beszélt az üzemvezető. Neveket sorolt (jelenlevőket!), akiket eleinte sokszor kellett figyelmeztetni — s ma igen jól dolgoznak ... (Ugye, Jolikám! Jól tettem, hogy rád szóltam jó párszor?!) Felhívta a figyelmet: vannak húsz százalékot teljesítő fiatalok is az üzemben. Segítsenek nekik, támogassák őket. Hiszen eddig is igen jó eredmények születtek a pályakezdők patronálásában — ugrásszerűen emelkedett a kezdő fiatalok teljesítménye! Csak részleteket elevenítettünk föl az ifjúsági páriáméiról — de ez volt a leglényegesebb rész, a „parlamenti interpellációk” órája. Az alig néhány éves múlttal rendelkező fiatal üzem fiatal dolgozói (huszonhét év az átlagéletkor) kóstolgatták a nyilvános szereplést. Aktivitásuk nem egyforma — gondjaik azonban közösek. S azoknak akadtak jó szószólói... T. Gy. BEREK, BALESET, TÁ V ÖLTÉTEK KI VESZÍT MILOTÁN? A tsz-elnök: — Értelmes, talpraesett fiú Bállá László. Sokat és jól dolgozott a fiatalok között. De úgy láttuk, az utóbbi időben megváltozott Szabó Józseffel együtt különféle bérkövetelésekkel léptek föl, s úgy láttuk, ok nélkül a vezetés ellen hangolták a többit is. Igaz. a műhelybeliek jóval kevesebbet keresnek a más ágazatban dolgozóknál. A vezetőség egyébként tárgyalja a dolgot, én javasoltam némi bérrendezést... Hogy miért mentek el ? Szerintem azt gondolták, nélkülük leáll a műhely. Kár értük, jó szakmunkás mindkettő. De hát nem tudnak beállni a sorba ... A tsz párttitkára: — A KISZ-munka visszaesése miatt többször is beszéltem Bállá Lászlóval. De úgy láttam, túlságosan türelmetlen volt az utóbbi hónapokban. A főagrónomussal elég sok összetűzése volt. Igaz, az utóbbi elég hirtelen ember... A műhelyben egy halálos baleset történt június 28-án, meghalt egy fiatal dolgozó. Ez bizony alaposan rányomja a bélyegét azóta is a munkára. Másnap vagy harmadnap számolt le Bállá és Szabó. A műhely vezetője: — Táppénzen voltam június-júliusban. A helyettesem nem tudta eléggé kézben tartani a fiatalokat, fellazult a fegyelem... Ekkor történt a baleset, meg a két fiú távozása. Nem volt különösebb kifogás a munkájuk ellen. Szabó például most vette át az 500 forint jutalmat, amit még májusban kapott. Bállá viszont sokat volt távol a munkától — iskolába járt, tanfolyamokra, meg más efféle elfoglaltságai miatt nem tudott úgy dolgozni, mint a többiek. Bállá László: — A szemünk láttára halt meg egy társunk ... S utána nem megnyugtatást, hanem ismét csak nógatást kaptunk. Holott alig mertük megfogni a szerszámot. Féltünk. Csupa ócska, felújított gépe van a téesznek, egy ilyen okozta a balesetet is. A munka még nehezebb, mint másutt, a bér pedig nagyon kevés ... Szabó Jóska főleg emiatt hagyta ott a műhelyt. De én nem! Én úgy éreztem, nem tudok tovább ott dolgozni... Rengeteget vállaltam: KISZ-titkár voltam, gimnáziumba járok, klubvezetői tanfolyamot végeztem, jogosítványt szereztem, segédvezetői tanfolyamra jártam. S jószerivel semmit sem csak a saját érdekemben! Ezért esett nagyon rosz- szul, amikor folyton csak a szidást hallgattam távollétek miatt. Főleg a főagronómus- tól, aki ráadásul igen könnyen elküldi az embert ... A KISZ-munkában szinte egyedül voltam, s ebbjen én is hibás vagyok, ez tény. Végül már én is alig tettem valamit, felelősnek is érzem magam. Lemondtam. Most úgy érzem, nyugodtabb vagyok, elvégzem, amit mondanak... Egy évem van a gimnáziumból, ha érettségiztem, elmegyek a téeszből. Ügy érzem, nem jó a légkör, sok az ellenségeskedés, a vezetés támadásnak veszi most már a kéréseket is ... Űjra az elnök: — A téesz vezetésében sincs minden rendben! Nincsenek megfelelő középvezetőink, nem tudunk szakembert kapni. S bizony, egyes vezetőink nem mindig a legjobb hangot választják az emberekkel való bánásmódban. Meg aztán nem is könnyű falu ez... Nehéz igazságot tenni egy, s más dologban. Mindenki rokon... Negyedik éve vagyok itt, eddig az elnökök közül a legtovább. Jövőre lejár a megbizatásom... ★ A személyes indulatok java része kimaradt ebből a beszámolóból. Meg kellett viszont maradnia az ellentétes álláspontoknak: a vezetők nyughatatlan ellenségeskedőnek tartják Bállá Lászlót, aki a bérkövetelések miatt hagyta ott a szakmáját. (Amely bérkövetelések egyébként jórészt megalapozottak — hiszen azóta talán rendezték is a béreket.) Balia László viszont „csak” elkeseredett, nagyot csalódott: sok mindent vállalt, szívesen is csinálta, s úgy érzi, nem sok köszönetben volt része. A pártatlan kívülálló pedig annyit lát, hogy két jó szakmunkás Milotán segédmunkát végez. És az a véleménye: a téesz egy tehetséges fiatalembert veszített Balta Lászlóban. Sőt: talán Bállá veszített a legtöbbet. A lelkesedését, s azzal együtt kissé önmagát... Tarnavölgyi György JTBn IjZÓMÓtótl Bállá László DSmIHSa A tsz-elnök A tsz párttitkára A milotai Űj Élet Tsz gépműhelyében június végén Bállá László géplakatos kérte: hadd dolgozzon másutt a tsz-ben, bárhol. Vele tartott Szabó József motorszerelő is. Azóta rakodnak, sódert lapátolnak, mikor milyen munkára osztják be őket. Bállá László egy év óta a tsz KISZ-titkára volt. Augusztusban a járási KISZ-bi- zottság értékelte a tsz-ben folyó KISZ-munkát, s úgy találták, az az utóbbi hónapokban nagyon visszaesett. Egyetértettek azzal, hogy Bállá lemondott, s új titkárt választottak helyette.
