Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-31 / 258. szám

1976. október 31. KELET-MAGYARORSZÁG 9 Ki mit hord a fején? Állj ki az esőre — és nagyra nősz? A fejfedőknek minden korban kettős szerepük volt és van. Egyrészt az időjárás ellen véde­nek, másrészt díszítenek. Több­féle szempont szerint lehet meg­különböztetni a fejrevalókat: aszerint, hogy a világ mely tá­ján viselik, milyen évszakban és milyen rendeltetéssel. Az ókori Görögországban a nőknek jóidéig nem is volt szükségük rá, mivel a szokás tiltotta, hogy nyilvános helyen mutatkozzanak. Később, mikor a szigorú szokások enyhültek, a meleg éghajlat miatt védekezé­sül szalmakalapot is hordtak, rövid, könnyű fátyollal. Több­nyire azonban a köpenyt — a hymmationt — borították a fe­jükre. A román korban a női fej­fedőknek megkülönböztető szere­pük is volt. A férjes asszonyok mindig kendőt, vagy fátylat vi­seltek a fejükön, a hajadonok mindig „hajadonfőtt” jártak. A lányok frizurája is egyszerűbb volt, sima kontyba fésülték, copfba fonták, vagy kibontva viselték hajukat. A kendő min­dig is lényeges eleme maradt a ruhának. Nagy gonddal kötöt­ték fel. sokszor az áll alatt ke­retezte az arcot. A gótikában szintén megma­radt ez a szerepe a fejfedőnek. A férjes asszonyok, ha kiléptek a házból, kendő alá rejtették a hajukat, nyakukat. Sokat törőd­tek a frizurájukkal. Az alsóbb osztályok hajadonjai fedetlen fővel jártak. Hosszú, göndörí­tett hajukat homlokszalaggal és fémből készült hajpántokkal fogták össze. Az előkelő osztá­lyok leányainak hajpántjai drá­ga fémből, aranyból, ezüstből készültek. A kora reneszánszban a nők többnyire fedetlen fővel jártak. Nagy hangsúlyt helyeztek a fri­zurakészítésre ; mütincseket, gyöngyöket és egyéb ékszereket tettek díszítésül a hajukba. Itá­liában a nők homlokban kibo­rotválták a hajukat, mert a ma­gas homlok volt a divat. A fri­zura fölött esetleg vékony, köny- nyű fátylat viseltek, amely in­kább ékített, semmint elfedett. A német reneszánsz asszonyai kendőket, különböző főkötőket és nagy hosszú tollas kalapokat viseltek, attól függően, milyen társadalmi osztályba tartoztak. Angliában ekkor a tudor fő­kötő volt a jellemző, amely több rétegű, keményített kendőkből állt. Ezeket sima, egyszerű vál­tozatban, egyszerű anyagokból és gyöngyökkel, ékszerekkel, drága anyagból készült változa­tokban viselték. A barokk tornyos frizuraköl­temények maguk -után vonták a kalapok növekedését is. Ez tözékeknek megfelelő más-más fejrevaló tartozik, de a kettős funkciót ugyanúgy megtartotta: egyrészt a csinosságot fokozza (de rossz választás esetén leg­alább annyira rontja) másrészt a hűvös, hideg idő ellen véd. Fodor Eta „Állj ki az esőre, hogy nagyra nőjj!” — mondja a szólás-mondás. Vagy: „Sok eső járt feléjük, ezért ilyen magas”. Valóban, az esőnek van-e valami köze a növe­kedéshez? A növények ese­tében bizonyosan — de az embernél nem, sőt a nem­régen Balatonfüreden tar­tott nemzetközi humánbio­lógiai tanácskozás tapaszta­latai szerint India legcsapa­dékosabb vidékén élnek a legalacsonyabb termetű em­berek. Mitől függ hát a nö­vekedés? Erre keresték a választ az említett tanácsko­záson 20 ország képviselői, és az ő tapasztalataikat ösz- szegeztük Eiben Ottóval, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem embertani tanszéké­nek vezetőjével. Mielőtt a kérdésre vála­szolnánk, érdemes áttekin­teni, hogyan és mekkorára nőttünk az elmúlt 100 eszten­dő alatt. 1876-ban a magyar férfiak átlagos magassága 160 centiméter körül volt, és az bizony elmaradt az európai átlagtól. Ma viszont utolértük az európai átlag- férfit a 170—172 cm-es test- magassággal. A magyar höl­gyek magassága is, európai mércével mérve, átlagosnak mondható. Tehát évente egy millimétert nőttünk, azaz egy milliméterrel nőtt az át­lagos testmagasság. Bizonyos korosztályoknál még szem­betűnőbb a növekedés üte­me, így száz évvel ezelőtt egy 13 éves fiú 10—16 cm- rel volt alacsonyabb, mint ma. Mi magyarázza a folyama­tot? Nos, a tudósok szerint — a technika fejlődésével — új ipartelepülések kiala­kulásával lassan megszűnik az a jelenség, hogy a falvak lakói csak egymás között há­zasodnak. Nagyobb a keve­redés, és ez genetikai frissü­léssel is jár. Ez a fejlődés elsődlegesen genetikai té­nyezőkkel magyarázható, de nagy szerepük van a táplál­kozási szokásoknak is. A ha­gyományos magyar étrend — különösen a falvak lakói­nak étkezési szokásai, az ás­ványokban szegény, de szén­hidrátokban gazdag étrend — nem mozgósította a szer­vezetet arra, hogy a növeke­déshez szükséges összes ge­netikai tartalékait hasznosít­sa. Étkezési szokásaink azonban a jobb gazdasági feltételek miatt és a széles körű felvilágosító munka se­gítségével egyre javulnak. Mindez érezhető a fiatalok növekedésében, fejlettségé­ben is. Mivel kell tehát táp­lálni fejlődő gyermekeinket? Sok állati fehérjével, még több gyümölccsel és zöld­ségfélével. Ez azonban még nem elég ahhoz, hogy opti­mális körülményeket bizto­sítsunk a fejlődő szervezet részére. Tudomásul kell ven­ni — mint azt a tudományos kutatások is bebizonyították —, hogy a környezet szeny- nyezése nagymértékben hat a fejlődésre. A szennyezés vagy károsítás már a mé­hen belüli életben is vissza­vetheti a magzatot. A mér­téktelen dohányzás vagy al­koholfogyasztás hatására eleve kisebb súlyú, alacso­nyabb csecsemőt szül az anya. A vizek, a levegő szennyezése is különböző ár­talmakat okoz. Amikor fejlődésről beszé­lünk, nem egyszerűen csak a testmagasságra kell gon­dolni, hanem a megfelelő testarányok kialakulására is. Ez utóbbit a kutatók test­összetétel néven emlegetik. Míg a magassági növekedés­ben alig, addig az ideális arányok kialakulásában je­lentős szerepe van a sport­nak, a mozgásnak. így a fej­lődést segítő tényezők felso­rolásában az ésszerű táplál­kozás, a környezetvédelem után közvetlenül a sport kö­vetkezik. B. É. KERESZTREJTVÉNY 1892. október 31-én született Kassán Pünkösti Andor újságíró, fró, színházi rendező. Munkás­sága során irt egy kötetnyi verset is „Isten el- züllött gyermeke” címmel. Költeményei folyt, a sorrendben beküldendő vizsz. 1., 28., függ. 16., 23. és vizsz. 59. sorokban. sokszor olyan aránytalanságokat okozott, hogy a kor karikaturis­táinak is témát adott. A 19. század végére a ruha­divat keskenyebb sziluettet mu­tat. A ruhákhoz igazodva a ka­lapok is kisebbek lettek. A nők emyős és főkötőszerű kalapo­kat viseltek, amelyeket szala­gok, csipkék díszítették. Divat­ba jöttek főleg lovagláshoz az amazonviseletek. A hosszú bő szoknyás ruha felső részének szabásvonala hasonlított a fér­fiak kabátjára. Ehhez cilinder­szerű kalapot viseltek, melyet hosszú fátyol díszített. A századforduló idején a nők a legkülönfélébb kalapokat hordták, szalagokkal, toliakkal és művirágcsokrokkal díszítve. A két világháború közötti női divatra nemcsak a ruhák forra­dalmi változása jellemző. Meg­változtak a kellékek, cipők, tás­kák stb., de megváltozott a női ideál is. Az eszménykép a ka­maszfiús külsejű nő lett. Ez a frizura változását is jelentette. A nők levágatták a hajúkat, di­vat lett a rövid bubu frizura. Ehhez viszont nem hordhatták az eddig ismert kalapok egyikét sem. Ki kellett találni valami újat. És ez az új a tokkalap volt, mely követte a fej formá­ját, elöl mélyen a homlokra bo­rult. Díszítésül nagyon kevés kelléket használtak hozzá. Napjainkban ismét nőies a di­vat. A divatos nő pedig mindig az, aki megfelelő jó ízléssel, önkritikával teremti meg és építi föl ruhatárát. Ebben a ru­határban ma már az elmúlt ko­rokhoz képest jóval egyszerűbb, de anyagában és funkciójában nagyon változatos fejrevalókat találhatunk. A különböző korok ruháinak, viseletének változása maga után vonta a fejrevalók változását is. A mai nő ruhatárához ugyan­úgy különböző, a ruháknak öl­VIZSZINTES: 13. Kínai politikus volt. 14. El­ad, áruba bocsát. 15. Névelős érzékszerv. 16. Tiszta súly. 18. Forma. 20. Kevert szer! 21. Sír­feliraton olvasható. 22. Avar­ban van! 24. Régi 26. Kétjegyű mássalhangzó kiejtve. 27. Me­leg. 31. Ipper Pál. 32. Üdülőhely a Mátrában. 33. Sportfogadások. 35. Nátrium vegyjele. 37. Érák. 39. Nyugatnémet város. 41. Több oktávnyi hangtávolsággal ren­delkező énekesnő (Sumac). 43. Azonos mássalhangzók. 44. Ta­lán betűi. 45. Tény. 46. Névelős magánhangzó. 48. Borul-e? 49. Férfinév. 50. Svéd, NSZK-beli és thaiföldi gépkocsik nemzet­közi jelzése. 51. KÁT. 53. Albán pénz. 54. Végtelen füves, virá­gos terület! 55. A Tisza bal parti mellékfolyója. 56. Közeledni. 58. Numero rövidebben. 61. Egyszerű gép. 63. Eltávozik. 64. Pakolom. 66. Munkáért jár. 68. Mi vele, betűi. 70. Sivatagi közlekedési eszköz. FÜGGŐLEGES: 2. Ez is egyszerű gép. 3. Vége a sakkjátszmának. 4. Bibliai személy. 5. Szólmizációs hang. 6. Éktelen korszak! 7. ökör. 8. Bolti alkalmazottat. 9. Kicsi­nyítő képző. 10. Dézsában van! 11. A csontok végénél lévő ru­galmas szövet. 12. Becézett női név. 17, Régi városrész. 19. Juh papák. 25. Fordított tétel 1 28. Ti­beti szarvasmarha fajta. 29. Az élelmiszeripari szakszerveze­tet. 30. Lankad. 34. Melyik sze­mélytől. 36. Költő, mint dal­költő, Balassi Bálint tanítvá­nya (1703—1764). 38. Központi Sport Iskola. 40. Ellenség rövi­debben. 42. Világos angol sör. 47. Német filozófus (1724—1804). 50. Átjár rajta a levegő. 51. Ol­vasni valója. 52. Vissza: szarvas fajtát. 56. Hideggel borogat. 57. Állatokat vízzel lát el. 60. Len­gyel Egyesült Munkáspárt. 62. Hordó fertőtlenítésére használ­ják. 65. Int. 67. Libanoni gépko­csik nemzetközi jelzése. 69. La­za egynemű betűi. A megfejtéseket november 8- ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL! Az október 17-i rejtvénypályá­zatunk megfejtése: ... a zongora sa­játságos kifejező eszközeit, deklamációs stílusát, poétikus beszédnyelvét. Nyertesek: Cseh Jánosné, Haissinger Erika, Koppány Ta­más, Tóth Péter, Verba Irén nyíregyházi, Kónya Józsefné fehérgyarmati, Nagy Józsefné kálmánházi, Ignéczi József ké- ki, Orbán Margit ófehértói és Kemecsei Valéria ópályi kedves r e j tvény f ej tőink. A nyereménykönyveket pos­tán elküldtük. Varrni tudó olva­sóink kedvére közöl­jük az ismét divatos­sá váló egyenes vona­lú, hátul hólos szok­nya szabásmintáját. Rajzunkon egybesza- szabott szoknyát mu­tatunk. Ez csak 140 cm széles anyagból készíthető el, így az anyagszükséglet a kí­vánt szoknyahossz plusz 10 cm. A szabás­mintát a kezdők cso­magolópapírra ké­szítsék, és arról má­solják az anyagra, a gyakorlottabbak sza­bókrétával rögtön az anyagra rajzolhatják, amelyet visszájával kifelé kettéhajtot­tak, és gombostűvel összetűztek. A meghajtott anyagszélre kerül az E—F pontok által meghatározott eleje közép­vonal, innét kezdjük a mé­réseket. E—F távolságra a szoknya hossza. Erre merő­legesen mérjük az E—B és az F—D távolságot, azaz a csípőbőség felét. B—A és D—C távolságok a hói mély­ségének felét jelenti, több­nyire 10—12 cm. Az E—B és F—D távolságot, megfelezve, és szaggatottan összekötve megkapjuk az I—f vonalat, a szoknya oldalvonalát. Ezen mérjük be a csípő­mélységet I—J-ig. A hátsó bevarrás mérése: B—K-ig 8 cm; K—L-ig 3 cm; N—M- ig 10 cm; K—M-ig 15 cm. L—M—K-t összekötjük — ez a hátsó bevarrás. Eleje bevarrás mérése: E—O-ig 10 cm; O—P-ig 2 cm;. Mély­sége kb. 9 cm. A csípőbőség feléből kivonjuk a fél de­rékbőséget plusz a bevarrá- sok összegét, 5 om-t. A ma­radékot kettéosztjuk, felét I—S-ig, felét I—R-ig mér­jük fel az anyagra. R—J—S- t gömbölyűén összekötjük, ez lesz a csípőbevarrás. A hóion hosszában bemérjük a B—G = 25 cm, és a D—H = 20 cm távolságokat. A rajz elkészülte után a G—H vonalat erősen össze- férceljük, a csípő, az eleje és háta bevarrásokat, valamint a hói és a cipzár helyét át­jelöljük. Ez úgy történik, hogy a fércöltések közben nagy hurkokat hagyunk, majd az anyagot széthúzva a két anyag között elvágjuk a szálakat. A férc jól megta­gad és mindkét oldalon je­let hagy. Az átjelölés nyo­mán összeférceljük a varrá­sokat és bevarrásokat. A hóit nyitva hagyjuk, szélé­től 1—2 cm-re T—C vona­lon összeférceljük. A hátá­ban hagyják benne az anya­got, így jobban kifekszik a hói, és szükség esetén lesz mit kiengedni. Az összefér- celt szoknyát felpróbáljuk, a derékra szoros spárgát kö­tünk, s azon áthúzgáljuk a szoknya korcát mindaddig, míg tökéletesen simul az alakra. Ezután a spárga mellett krétával bejelöljük a pontos derékvonalat, majd utánaszabjuk a varrásra 1—1,5 cm-t hagyva. Ezek után összegépeljük, a varrásokat levasaljuk, oldal­varrását kettévágva szétva­saljuk. Akkora cipzárat teszünk bele, hogy kényel­mesen fölvehessük. Az öv­részt jobb a saját anyagából készíteni! A cipzár varrásá­val vigyázzunk, az anyag pontosan érjen össze, és ta­karja a cipzárt! A férc eltá­volítása, és az anyagszélek eldolgozása után gondosan aljazzuk fel a szoknyát! Ezt is ajánlatos előbb férceim és felpróbálni, és csak ha töké­letes, akkor szegjük felvég­legesen! A hói hátul szem- behólként is levasalható. A kétféle megoldást szemlélte­ti alsó rajzunk, a szoknya fonákáról nézve. Ha a hóit előre szeret­nék varrni, akkor a B—A— D—C négyszöget az E—F, azaz az eleje középvonalhoz mérjék fel! A cipzár ez eset­ben az oldalvarrásba kerül. Mátrai Éva R 3 S L K 6 Most divat Egybeszabott, egyenes szoknya

Next

/
Thumbnails
Contents