Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
1976. október 31. KELET-MAGYARORSZÁG 9 Ki mit hord a fején? Állj ki az esőre — és nagyra nősz? A fejfedőknek minden korban kettős szerepük volt és van. Egyrészt az időjárás ellen védenek, másrészt díszítenek. Többféle szempont szerint lehet megkülönböztetni a fejrevalókat: aszerint, hogy a világ mely táján viselik, milyen évszakban és milyen rendeltetéssel. Az ókori Görögországban a nőknek jóidéig nem is volt szükségük rá, mivel a szokás tiltotta, hogy nyilvános helyen mutatkozzanak. Később, mikor a szigorú szokások enyhültek, a meleg éghajlat miatt védekezésül szalmakalapot is hordtak, rövid, könnyű fátyollal. Többnyire azonban a köpenyt — a hymmationt — borították a fejükre. A román korban a női fejfedőknek megkülönböztető szerepük is volt. A férjes asszonyok mindig kendőt, vagy fátylat viseltek a fejükön, a hajadonok mindig „hajadonfőtt” jártak. A lányok frizurája is egyszerűbb volt, sima kontyba fésülték, copfba fonták, vagy kibontva viselték hajukat. A kendő mindig is lényeges eleme maradt a ruhának. Nagy gonddal kötötték fel. sokszor az áll alatt keretezte az arcot. A gótikában szintén megmaradt ez a szerepe a fejfedőnek. A férjes asszonyok, ha kiléptek a házból, kendő alá rejtették a hajukat, nyakukat. Sokat törődtek a frizurájukkal. Az alsóbb osztályok hajadonjai fedetlen fővel jártak. Hosszú, göndörített hajukat homlokszalaggal és fémből készült hajpántokkal fogták össze. Az előkelő osztályok leányainak hajpántjai drága fémből, aranyból, ezüstből készültek. A kora reneszánszban a nők többnyire fedetlen fővel jártak. Nagy hangsúlyt helyeztek a frizurakészítésre ; mütincseket, gyöngyöket és egyéb ékszereket tettek díszítésül a hajukba. Itáliában a nők homlokban kiborotválták a hajukat, mert a magas homlok volt a divat. A frizura fölött esetleg vékony, köny- nyű fátylat viseltek, amely inkább ékített, semmint elfedett. A német reneszánsz asszonyai kendőket, különböző főkötőket és nagy hosszú tollas kalapokat viseltek, attól függően, milyen társadalmi osztályba tartoztak. Angliában ekkor a tudor főkötő volt a jellemző, amely több rétegű, keményített kendőkből állt. Ezeket sima, egyszerű változatban, egyszerű anyagokból és gyöngyökkel, ékszerekkel, drága anyagból készült változatokban viselték. A barokk tornyos frizuraköltemények maguk -után vonták a kalapok növekedését is. Ez tözékeknek megfelelő más-más fejrevaló tartozik, de a kettős funkciót ugyanúgy megtartotta: egyrészt a csinosságot fokozza (de rossz választás esetén legalább annyira rontja) másrészt a hűvös, hideg idő ellen véd. Fodor Eta „Állj ki az esőre, hogy nagyra nőjj!” — mondja a szólás-mondás. Vagy: „Sok eső járt feléjük, ezért ilyen magas”. Valóban, az esőnek van-e valami köze a növekedéshez? A növények esetében bizonyosan — de az embernél nem, sőt a nemrégen Balatonfüreden tartott nemzetközi humánbiológiai tanácskozás tapasztalatai szerint India legcsapadékosabb vidékén élnek a legalacsonyabb termetű emberek. Mitől függ hát a növekedés? Erre keresték a választ az említett tanácskozáson 20 ország képviselői, és az ő tapasztalataikat ösz- szegeztük Eiben Ottóval, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem embertani tanszékének vezetőjével. Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, érdemes áttekinteni, hogyan és mekkorára nőttünk az elmúlt 100 esztendő alatt. 1876-ban a magyar férfiak átlagos magassága 160 centiméter körül volt, és az bizony elmaradt az európai átlagtól. Ma viszont utolértük az európai átlag- férfit a 170—172 cm-es test- magassággal. A magyar hölgyek magassága is, európai mércével mérve, átlagosnak mondható. Tehát évente egy millimétert nőttünk, azaz egy milliméterrel nőtt az átlagos testmagasság. Bizonyos korosztályoknál még szembetűnőbb a növekedés üteme, így száz évvel ezelőtt egy 13 éves fiú 10—16 cm- rel volt alacsonyabb, mint ma. Mi magyarázza a folyamatot? Nos, a tudósok szerint — a technika fejlődésével — új ipartelepülések kialakulásával lassan megszűnik az a jelenség, hogy a falvak lakói csak egymás között házasodnak. Nagyobb a keveredés, és ez genetikai frissüléssel is jár. Ez a fejlődés elsődlegesen genetikai tényezőkkel magyarázható, de nagy szerepük van a táplálkozási szokásoknak is. A hagyományos magyar étrend — különösen a falvak lakóinak étkezési szokásai, az ásványokban szegény, de szénhidrátokban gazdag étrend — nem mozgósította a szervezetet arra, hogy a növekedéshez szükséges összes genetikai tartalékait hasznosítsa. Étkezési szokásaink azonban a jobb gazdasági feltételek miatt és a széles körű felvilágosító munka segítségével egyre javulnak. Mindez érezhető a fiatalok növekedésében, fejlettségében is. Mivel kell tehát táplálni fejlődő gyermekeinket? Sok állati fehérjével, még több gyümölccsel és zöldségfélével. Ez azonban még nem elég ahhoz, hogy optimális körülményeket biztosítsunk a fejlődő szervezet részére. Tudomásul kell venni — mint azt a tudományos kutatások is bebizonyították —, hogy a környezet szeny- nyezése nagymértékben hat a fejlődésre. A szennyezés vagy károsítás már a méhen belüli életben is visszavetheti a magzatot. A mértéktelen dohányzás vagy alkoholfogyasztás hatására eleve kisebb súlyú, alacsonyabb csecsemőt szül az anya. A vizek, a levegő szennyezése is különböző ártalmakat okoz. Amikor fejlődésről beszélünk, nem egyszerűen csak a testmagasságra kell gondolni, hanem a megfelelő testarányok kialakulására is. Ez utóbbit a kutatók testösszetétel néven emlegetik. Míg a magassági növekedésben alig, addig az ideális arányok kialakulásában jelentős szerepe van a sportnak, a mozgásnak. így a fejlődést segítő tényezők felsorolásában az ésszerű táplálkozás, a környezetvédelem után közvetlenül a sport következik. B. É. KERESZTREJTVÉNY 1892. október 31-én született Kassán Pünkösti Andor újságíró, fró, színházi rendező. Munkássága során irt egy kötetnyi verset is „Isten el- züllött gyermeke” címmel. Költeményei folyt, a sorrendben beküldendő vizsz. 1., 28., függ. 16., 23. és vizsz. 59. sorokban. sokszor olyan aránytalanságokat okozott, hogy a kor karikaturistáinak is témát adott. A 19. század végére a ruhadivat keskenyebb sziluettet mutat. A ruhákhoz igazodva a kalapok is kisebbek lettek. A nők emyős és főkötőszerű kalapokat viseltek, amelyeket szalagok, csipkék díszítették. Divatba jöttek főleg lovagláshoz az amazonviseletek. A hosszú bő szoknyás ruha felső részének szabásvonala hasonlított a férfiak kabátjára. Ehhez cilinderszerű kalapot viseltek, melyet hosszú fátyol díszített. A századforduló idején a nők a legkülönfélébb kalapokat hordták, szalagokkal, toliakkal és művirágcsokrokkal díszítve. A két világháború közötti női divatra nemcsak a ruhák forradalmi változása jellemző. Megváltoztak a kellékek, cipők, táskák stb., de megváltozott a női ideál is. Az eszménykép a kamaszfiús külsejű nő lett. Ez a frizura változását is jelentette. A nők levágatták a hajúkat, divat lett a rövid bubu frizura. Ehhez viszont nem hordhatták az eddig ismert kalapok egyikét sem. Ki kellett találni valami újat. És ez az új a tokkalap volt, mely követte a fej formáját, elöl mélyen a homlokra borult. Díszítésül nagyon kevés kelléket használtak hozzá. Napjainkban ismét nőies a divat. A divatos nő pedig mindig az, aki megfelelő jó ízléssel, önkritikával teremti meg és építi föl ruhatárát. Ebben a ruhatárban ma már az elmúlt korokhoz képest jóval egyszerűbb, de anyagában és funkciójában nagyon változatos fejrevalókat találhatunk. A különböző korok ruháinak, viseletének változása maga után vonta a fejrevalók változását is. A mai nő ruhatárához ugyanúgy különböző, a ruháknak ölVIZSZINTES: 13. Kínai politikus volt. 14. Elad, áruba bocsát. 15. Névelős érzékszerv. 16. Tiszta súly. 18. Forma. 20. Kevert szer! 21. Sírfeliraton olvasható. 22. Avarban van! 24. Régi 26. Kétjegyű mássalhangzó kiejtve. 27. Meleg. 31. Ipper Pál. 32. Üdülőhely a Mátrában. 33. Sportfogadások. 35. Nátrium vegyjele. 37. Érák. 39. Nyugatnémet város. 41. Több oktávnyi hangtávolsággal rendelkező énekesnő (Sumac). 43. Azonos mássalhangzók. 44. Talán betűi. 45. Tény. 46. Névelős magánhangzó. 48. Borul-e? 49. Férfinév. 50. Svéd, NSZK-beli és thaiföldi gépkocsik nemzetközi jelzése. 51. KÁT. 53. Albán pénz. 54. Végtelen füves, virágos terület! 55. A Tisza bal parti mellékfolyója. 56. Közeledni. 58. Numero rövidebben. 61. Egyszerű gép. 63. Eltávozik. 64. Pakolom. 66. Munkáért jár. 68. Mi vele, betűi. 70. Sivatagi közlekedési eszköz. FÜGGŐLEGES: 2. Ez is egyszerű gép. 3. Vége a sakkjátszmának. 4. Bibliai személy. 5. Szólmizációs hang. 6. Éktelen korszak! 7. ökör. 8. Bolti alkalmazottat. 9. Kicsinyítő képző. 10. Dézsában van! 11. A csontok végénél lévő rugalmas szövet. 12. Becézett női név. 17, Régi városrész. 19. Juh papák. 25. Fordított tétel 1 28. Tibeti szarvasmarha fajta. 29. Az élelmiszeripari szakszervezetet. 30. Lankad. 34. Melyik személytől. 36. Költő, mint dalköltő, Balassi Bálint tanítványa (1703—1764). 38. Központi Sport Iskola. 40. Ellenség rövidebben. 42. Világos angol sör. 47. Német filozófus (1724—1804). 50. Átjár rajta a levegő. 51. Olvasni valója. 52. Vissza: szarvas fajtát. 56. Hideggel borogat. 57. Állatokat vízzel lát el. 60. Lengyel Egyesült Munkáspárt. 62. Hordó fertőtlenítésére használják. 65. Int. 67. Libanoni gépkocsik nemzetközi jelzése. 69. Laza egynemű betűi. A megfejtéseket november 8- ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL! Az október 17-i rejtvénypályázatunk megfejtése: ... a zongora sajátságos kifejező eszközeit, deklamációs stílusát, poétikus beszédnyelvét. Nyertesek: Cseh Jánosné, Haissinger Erika, Koppány Tamás, Tóth Péter, Verba Irén nyíregyházi, Kónya Józsefné fehérgyarmati, Nagy Józsefné kálmánházi, Ignéczi József ké- ki, Orbán Margit ófehértói és Kemecsei Valéria ópályi kedves r e j tvény f ej tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. Varrni tudó olvasóink kedvére közöljük az ismét divatossá váló egyenes vonalú, hátul hólos szoknya szabásmintáját. Rajzunkon egybesza- szabott szoknyát mutatunk. Ez csak 140 cm széles anyagból készíthető el, így az anyagszükséglet a kívánt szoknyahossz plusz 10 cm. A szabásmintát a kezdők csomagolópapírra készítsék, és arról másolják az anyagra, a gyakorlottabbak szabókrétával rögtön az anyagra rajzolhatják, amelyet visszájával kifelé kettéhajtottak, és gombostűvel összetűztek. A meghajtott anyagszélre kerül az E—F pontok által meghatározott eleje középvonal, innét kezdjük a méréseket. E—F távolságra a szoknya hossza. Erre merőlegesen mérjük az E—B és az F—D távolságot, azaz a csípőbőség felét. B—A és D—C távolságok a hói mélységének felét jelenti, többnyire 10—12 cm. Az E—B és F—D távolságot, megfelezve, és szaggatottan összekötve megkapjuk az I—f vonalat, a szoknya oldalvonalát. Ezen mérjük be a csípőmélységet I—J-ig. A hátsó bevarrás mérése: B—K-ig 8 cm; K—L-ig 3 cm; N—M- ig 10 cm; K—M-ig 15 cm. L—M—K-t összekötjük — ez a hátsó bevarrás. Eleje bevarrás mérése: E—O-ig 10 cm; O—P-ig 2 cm;. Mélysége kb. 9 cm. A csípőbőség feléből kivonjuk a fél derékbőséget plusz a bevarrá- sok összegét, 5 om-t. A maradékot kettéosztjuk, felét I—S-ig, felét I—R-ig mérjük fel az anyagra. R—J—S- t gömbölyűén összekötjük, ez lesz a csípőbevarrás. A hóion hosszában bemérjük a B—G = 25 cm, és a D—H = 20 cm távolságokat. A rajz elkészülte után a G—H vonalat erősen össze- férceljük, a csípő, az eleje és háta bevarrásokat, valamint a hói és a cipzár helyét átjelöljük. Ez úgy történik, hogy a fércöltések közben nagy hurkokat hagyunk, majd az anyagot széthúzva a két anyag között elvágjuk a szálakat. A férc jól megtagad és mindkét oldalon jelet hagy. Az átjelölés nyomán összeférceljük a varrásokat és bevarrásokat. A hóit nyitva hagyjuk, szélétől 1—2 cm-re T—C vonalon összeférceljük. A hátában hagyják benne az anyagot, így jobban kifekszik a hói, és szükség esetén lesz mit kiengedni. Az összefér- celt szoknyát felpróbáljuk, a derékra szoros spárgát kötünk, s azon áthúzgáljuk a szoknya korcát mindaddig, míg tökéletesen simul az alakra. Ezután a spárga mellett krétával bejelöljük a pontos derékvonalat, majd utánaszabjuk a varrásra 1—1,5 cm-t hagyva. Ezek után összegépeljük, a varrásokat levasaljuk, oldalvarrását kettévágva szétvasaljuk. Akkora cipzárat teszünk bele, hogy kényelmesen fölvehessük. Az övrészt jobb a saját anyagából készíteni! A cipzár varrásával vigyázzunk, az anyag pontosan érjen össze, és takarja a cipzárt! A férc eltávolítása, és az anyagszélek eldolgozása után gondosan aljazzuk fel a szoknyát! Ezt is ajánlatos előbb férceim és felpróbálni, és csak ha tökéletes, akkor szegjük felvéglegesen! A hói hátul szem- behólként is levasalható. A kétféle megoldást szemlélteti alsó rajzunk, a szoknya fonákáról nézve. Ha a hóit előre szeretnék varrni, akkor a B—A— D—C négyszöget az E—F, azaz az eleje középvonalhoz mérjék fel! A cipzár ez esetben az oldalvarrásba kerül. Mátrai Éva R 3 S L K 6 Most divat Egybeszabott, egyenes szoknya
