Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-03 / 234. szám

4 kelet-magyarorszäg 1976. október 3. HÉTFŐ: Angola, Mozambik, Tanzánia, Zambia és Botswa­na államfői fenntartásaikat hangoztatták Kissinger rho- desiai tervével kapcsolatban csúcstalálkozójukon — Black- poolb^n megnyílt a munkás­párt országos konferenciá­ja. KEDD: Az ENSZ-közgyülé- sen felszólalt Andrej Gromi- ko és a szovjet kormány új javaslatait terjesztette elő le­szerelési megállapodásokra — a Szíriái hadsereg támadása a Libanon-hegységben levő palesztin állások ellen. SZERDA: Gromiko—Kissin­ger találkozó New Yorkban — Giscard d’Estaing francia köz- társasági elnök rádió- és tévé­beszédben védelmezte a nad- rágszíjmeghúzási tervet. CSÜTÖRTÖK: Bécsben foly­tatódtak a haderőcsökkenté­si tárgyalások — Namibia fel­szabadító mozgalma a terület mielőbbi függetlenségét köve­teli. PÉNTEK: Gromikót fogadta Washingtonban Ford elnök — Fahmi egyiptomi külügymi­niszter különös körülmények közt tárgyalt Párizsban. SZOMBAT: a nyugatnémet választási kampány véget ért, szoros eredményt várnak a közvélemény-kutató intézetek — újabb harcok a Libanon- hegységben és Beirut előtt. A világ figyelme New Yorkra szegődött a múlt hé­ten. Az ENSZ közgyűlése ide­jén vagy száz külügyminisz­ter fordult meg az üvegpalo­tában. Legtöbbje fel is szólal az ülésszak általános vitájá­ban, mindegyik különmegbe- széléseket, kétoldalú tárgya­lásokat is folytat. Gromiko szovjet külügymi­niszter az elsők között lépett az ENSZ szónoki emelvényé­re. Nagyhatású beszédben ismertette a Szovjetunió le­szerelési elképzeléseit, s elő­terjesztette azt a javaslatot, hogy a világ valamennyi or­szága mondjon le az erőszak alkalmazásáról. A szovjet kormány a fegyverkezési haj. sza beszüntetését sürgeti. A szovjet külügyminiszter a hét közepén találkozott Kis­singer amerikai külügymi­niszterrel. Szó esett megbe­szélésükön a hadászati fegy­verek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalá­sokról, amelyeknek 1977 őszé­ig eredményt kell hozniok, hiszen akkor jár le a Brezs- nyev—Nixon csúcstalálkozó idején aláírt első megállapo­dás. A két külügyminiszter áttekintette a közel-keleti helyzetet is és kifejtette kor­mánya véleményét a dél-af­rikai eseményekről. Ezt követően Gromiko Washingtonba utazott. A Fehér Házban fogadta Ford amerikai elnök. Hagyomány, hogy az ENSZ-közgyűlésre ér. kező szovjet külügyminiszter eszmecserét folytat az elnök­kel. Gromiko a Fehér Házból távozóban nyilatkozott újság­íróknak és elmondta, hogy az eszmecserén szó volt a Közel- Keletről, a válság tárgyalásos rendezésének szüségességéről, továbbá a SALT-ról. A szov­jet külügyminiszter rámuta­tott: a stratégiai fegyverkor­látozások kérdésében még vannak nézeteltérések a két fél között. A szovjet diplomácia nagy lépést tett ugyanekkor: az ér­dekelt országokat felszólítot­ta, hogy a közel-keleti prob­léma megoldására rövid időn belül üljenek össze Genfben. A szovjet kezdeményezés sze­rint a konferencián ott a he­lye a palesztin nép hivatott képviseletének is. A Szovjet­unió véleménye szerint nem lehet a közel-keleti kérdések egyike-másikának kiragadá­sával orvoslást keresni a tér­ség égető bajaira, hanem át­fogó rendezéssel kell kiiktat­ni a válságot újra meg újra előidéző okokat. Véget kell vetni az izraeli megszállásnak az elfoglalt arab területeken, biztosítani kell a palesztin nép nemzeti jogait, s a tér­ség valamennyi országának a békéjét, biztonságát szava­tolni kell. Érdemes emlékeztetni arra, hogy Kissinger az ENSZ-beli felszólalásában kijelentette: az Egyesült Államok most már hajlandó lenne a közel- keleti konferencia folytatásá­ra! Libanonban ezalatt a hely­zet a harcok kiújulásával és a szír csapatoknak Beirut fe­lé nyomulásával ismét bo­nyolultabbá vált. Még min­dig nem sikerült a valameny- nyi érdekeltet (így a libanoni jobb- és baloldali erőket, a palesztinokat, a szíreket) egy­szerre tárgyalóasztalhoz ülte­tő értekezletet megszervezni. Pedig e végett is lázas diplo­máciai tevékenység tapasztal­ható Beirutban és Damasz- kuszban: főként az Arab Liga képviselője, El Kholi fárado­zik érte. Szadat, egyiptomi elnök előbb 48 órán belül követel­te az arab állam- és kor­mányfők összehívását, a hét közepén elhangzott felhívás; azonban eredménytelen ma radt. A hét végére úgy ala-J kul az ügy, hogy talán októ­ber 15-e táján összeülnek a: újabb arab csúcs találkozi részvevői a libanoni helyze megvitatására. Egy másik egyiptomi kez­deményezés ugyancsak ér­deklődést keltett az utóbb napokban: Fahmi külügymi­nisztert Szadat elnök Párizs­ba küldte a francia köztár- sasági elnökhöz intézett üze-j netével. A kairói diplomata meg is jelent az Elysée-palo- tában, majd másnap távozni készült a francia fővárosból; Már'a repülőtéren volt, ami-1 kor visszaszólították Giscartf d’Estaing elnökhöz újabb megbeszélésre. Fahmi szom­baton a francia államfő üze­netével tért haza Kairóba, hogy mi volt az üzenetben, homály fedi. Annyi viszont tudnivaló, hogy Franciaor­szágnak egykor szoros kap­csolatai voltak Libanonnal, Párizs egyszer már előhoza­kodott azzal a javaslattal, hogy francia katonákat ve­zényelhetne Libanonba á vérontás megszüntetésére, a szembenálló felek szétvá­lasztására. Asszad Szíriái elnök a hé­ten úgy nyilatkozottt, hogy a szír beavatkozásnak Libanon­ban nem más, mint a polgár- háború tüzének eloltása, azl ország felosztásának megaka-: dályozása volt a célja. S ha a szír hadsereg nem vonult volna be Libanonba, megtet­ték volna ugyanezt az izraeli csapatok... Csak a kuriózum kedvéért! említjük meg, hogy a hét kö­zepén „mini választást” ren-| deztek Európa délnyugati! csücskében, Gibraltáron. A többség amellett volt, hogy a kis terület maradjon meg brit gyarmatnak. Természe- 4esen a London számára ked-, vező döntés-sovány vigasz a munkáspárti kormánynak, amely a héten az angol font sterling legalacsonyabb árfo­lyamát volrt kénytelen el­könyvelni, amire még nem volt példa: csupán 1 ameri­kai dollár és 60 centet ért a font sterling! Callaghan ésf társai a héten még saját pártjuk, a Labour bírálatait is el kellett, hogy tűrjék a blackpooli konferencián: tu­lajdonképpen csak 1976. vé­géig kaptak haladékot a bér­fagyasztás fenntartására. Pálfy József A Barátság kertben Sárosi János a darunál Magyarok Haldenslebenben w\ bred a város, álmából [í, rázza magát. Az út- cán megnyílnak a la­kóépületek és bérház­tömbök ablakai, motorzaj veri fel a csendet. A forró nyári nap reggelre még kellemes, de már érezhető, hogy az esőre szomjas föl­dek ma sem kapnak csa­padékot A magyar—német barát­ság nagy építkezésén a já­rási székhely Haldensleben keleti végén hirtelen nagy lesz az élénkség. A külön- lönböző típusú járművek között feltűnik egy busz, amely a városból érkezett. A konyhában már elké­szült a magyaros reggeli. A világos, tiszta étteremben a Magyar Népköztársaságból ideérkezett építőmunkások foglalnak helyet és jó ét­vággyal gyűjtik az erőt az elkövetkező órák kemény munkájára. Néhány száz munkás, ti­zennyolc és 60 év között, szétszóródik a különböző munkahelyeken. Rövid megbeszélés és máris kez­detét veszi a tevékenység. A magyar EMEXPORT Vállalat haldenslebeni ki- rendeltségének az Ut-Vasút Mélyépítő Vállalatnak, az ÉPFU szállítóinak és a 31- es Magasépítő Vállalatnak a munkásai megkezdik napi rendes tevékenységüket. Két évvel ezelőtt július­ban ezen a területen még aranyos kalászokat lenge­tett a szél. 1974 őszén az ÉPFU gépkocsivezetői 160 ezer köbméter termőföldet szállítottak más területre és ennek helyébe kavicsot és homokot töltöttek. Eköz­ben tervszerűen folytak azok az építő munkálatok, amelyek a porcelángyár és az itteni kerámiagyár fel­építését szolgálták, mégpe­dig a szocialista gazdasági integráció keretén belül. A baráti országból szak­emberek, brigádvezetők, építőmunkások, műveze­tők, gépkocsivezetők, sza­kácsok és tolmácsok jöttek az NDK-ba, hogy az itteni vállalatokkal együtt új üze­met építsenek, melynek lét­rehozása szoros összefüg­gésben van a Német Szoci­alista Egységpárt lakásépí­tési programjával. Legké­sőbb 1978-ban itt már für­dőkádakat, toalettcsészé­ket, kagylókat készítenek, amelyek nélkül a modern lakások elképzelhetetlenek. Jókedvűen és szorgalma­san láttak hozzá ezek az erős emberek ahhoz, hogy a konyhát megépítsék. Ezt követően elkészültek a la­kóépületek, szociális létesít­mények és az építkezés igazgatási épületei. Faba­rakkok készültek, műhe­lyeknek és kialakították a raktárakat is. Más brigádok Szoly István vezetése alatt új lakások építésén szorgos­kodtak. Ezekben kaptak szállást a magyar munká­sok, akik közül jó néhá- nyan családtagjaikkal ide­iglenes otthonra találtak. Mindannyian jól berendez­kedtek. Ez a lakásépítés tovább folyik, hogy a ké­sőbbiekben érkező munká­sok is rendes lakhelyhez jussanak. Az építkezés színhelye egy pillanatig sem nyújt olyan látványt, mint ami­lyent a látogató elvárna. Nincsen sártenger, nem ta­lálunk szanaszét heverő vasbetonrészeket, csöveket, kallódó építőanyagokat. Még a laikus látogatónak is feltűnik, az itt tapasztal­ható rend és tisztaság. Pél­dát nyújthat ez jó néhány NDK-beli vállalatnak is. Az építkezés színhelyén a mélyépítők már szilárd útburkolatokat készítettek és a föld alatt már minden­felé kész az áram és ví<« szolgáltatáshoz szükséges vezetékrendszer. Az építkezés színhelyén járkálva összetalálkozunk a mélyépítést irányító építés­vezetőnővel. Kerékpárral száguld az egyik munka­helytől a másikig ellenőriz, vagy éppen jókedvűen tré­fál az embereivel. Balogh Kati, korábban Drezdában volt statikus. Itt a férje je­lenti számára a konkurenci­át, aki a magasépítők veze­tője. Az ő rövidrenyírt ha­jú feje, markáns arca mesz- sziről felismerhető. „Hogy télen a hajam újra teljes pompájában nőjjön”, — ma­gyarázza Anna Maria No­el, tolmácsnő és Bokunicz István építészmérnök segít­ségével. ök ketten és Gün­ter Riedel meisseni bizton­sági felügyelő kísérnek szolgálatkészen a különbö­ző munkahelyekre. Elisme­rően beszélnek arról, hogv az. a munka amit Balogh Kati irányításával végeztek az emherek, minden kriti­kát kibír. Az építkezés legfőbb lé­tesítménye a 33 ezer négy­zetméteres üzemcsarnok. Itt énül meg a két hosszú alagútkemence. Ebben ége­tik maid a termékeket. A betonrészek Magyarország­ról érkeznek vasúton és a magasépítők szerelik össze. A tetőszerkezet tartóelemei 24 méteres fesztávolságúak, ezek szintén Magyarország­ról érkeznek. Jóllehet még csak a csarnok váza áll, a hatalmas méretek így is le- nyűgözőek. Számos alkotóelemet az építkezés színhelyén készí­tenek el. Nem egy súlya a 30 tonnát is eléri. A keve­rőállomáson a magyar munkások a magdeburgi ipari kombinátból szállított anyagot dolgozzák fel. Jú­nius 1-től a hatvan tám- pilléren dolgoznak. Egy el­készítése két napot vesz igénybe. Az Állami-díjas j G. Nagy Pál brigádja ép­pen most erősíti a kötelet, a Derreckre, e; r? a hatal­mas emelőre, amely helyé- | re teszi az elemet. Sárosi 1 János egyike az itt dolgo- | zóknak Nyíregyháza kör- í nyékéről érkezett ide. Két j lánya van, egy hat- és egy < tízesztendős, akiknek a ne- \ veléséről most egyedül i édesanyjuk gondoskodik. Az építőmunkások igazi . vándornak’ számítanak. So- i kan, mint például. G. Nagy Pál, otthon és külföldön ’ számos nagy építkezésen dolgozott eddig. Igazi épí- tőipari specialisták. Az Ál- í lami-díjas brigadéros 1938. ’ óta dolgozik a szakmában. ‘ Vajon mit mond a felesége, • ha több hónapon át távol í van otthonától? „Megszokta I már és beállt arra, hogy hosszabb időre meg kell válnunk egymástól. Heten- \ ként váltunk levelet.” A leendő nagycsarnok­ban találjuk Siegwrat 1st- jj ván brigádját, amely a ke­rámiaüzem bölcsődéje fe­lett vállalt védnökséget. ; Itt gondoskodnak ugyanis 1 a kollégák gyermekeiről. A lakatosok, gépészek elvé­geznek minden kisebb ja­vítást és gondoskodnak az új játékokról. Dósa György ugyanennek a brigádnak a tagja, mint szenvedélyes horgász ismert a környé- j ken. Az építkezésen dolgozó i magyar munkások az NDK- [ sok vidékét megismerték már, szívesen beszélnek a Harz-hegységben, a Keleti­tengernél, a Drezdában, és Potsdamban tett buszkirán­dulásokról. Befejezzük kőrútunkat. A bejárati kapunál lévő táblánál azonban elidőzünk egy darabig. „Az építkezés megkezdésének időpontja az pontos, de ami a befe­jezését illeti, azt nagyon szeretnénk előbbre hozni”. Bokonicz István megma­gyarázza, hogy a cél: a be­fejezés és a próbaüzem ide­jét a tervezett 18 hónap he­lyett 9-re lerövidítsék. Ez azt jelenti, hogy 1978-tól 500 tonna porcelán- és ke­rámiafelszerelést gyárt­hatnak. S zabad estéken baráta­ink szívesen sétálnak, betérnek a város egy- egv klubiába. vendéglátó- helyére. Saját klubjukban beszélgetnek, kártyáznak, sakkoznak, biliárdoznak és még egy pohár sörre is jut idejük Erika Rossa ___________ J LjlfAV»TfliÍ73aVÍ!»1 A nyíregyházi Volán-tánckar. Az ugnvári területi népi együttes.

Next

/
Thumbnails
Contents