Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-20 / 248. szám

4 KELET-M AGYARORSZÁG 1976. október 20. TELEX... Megállapodás Híjadban Csütörtökön reggel életbe lép a libanoni tűzszünet Libanon, Szíria, Egyiptom, Kuvait és Szaúd Arábia ál­lamfője^ valamint a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet VB elnöke Rijadban hétfőn este véget ért kétnapos csúcstalálkozóján megállapo­dott az immár másfél év óta tartó libanoni polgárháború beszüntetéséről intézkedő újabb béketervben. A doku­mentumot a hat arab vezető hétfőn a késő esti órákban tartott zárómegbeszélésén hagyta jóvá. A kilencpontos terv ki­mondja: — Csütörtökön közép-euró­pai idő szerint reggel öt óra­kor Libanonban az összes hadviselő felek egyszer és mindenkorra beszüntetik a harcokat. — Az összes csapatokat és milicistákat azokba az ál­lásokba vonják vissza, .ame­lyekben a harcok kitörésének időpontjában, vagyis 1975. április 13-án helyezkedtek el. — A jelenleg 2300 fős arab­közi békefenntartó erők lét­számát 30 000 főre növelik, s az új arab „elrettentő fegy­veres erő” feladata az lesz, hogy kikényszerítse a fegy­vernyugvás betartását, s gon­doskodjék minden nehézfegy­ver összegyűjtéséről. \ Kedden a Kremlben befe­jeződtek a szovjet—mongol hivatalos tárgyalások. Szov­jet részről részt vett a meg­beszéléseken Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szov­jet Legfelsőbb Tanács el­nökségének elnöke, Alekszej Koszigin miniszterelnök, Andrej Gromiko külügymi­niszter, Fjodor Kulakov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titkára és Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára. A mon­gol küldöttséget Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkára, a nagy népi hurál elnökségé­nek elnöke és Zsambin Bat- mönh miniszterelnök vezet­te. A megbeszélésen, amelyet a testvéri barátság és a va­lamennyi megvitatott kér­désben megmutatkozó nézet- azonosság jellemzett, véle­ménycserét folytattak a Szovjetunióban és Mongóliá­ban végzett szocialista és kommunista építőmunka leg­fontosabb kérdéseiről. Meg­állapították, hogy kedvezőek a feltételek a két ország gyü­mölcsöző együttműködése to­vábbfejlesztésére. — Végrehajtják az 1969. évi kairói megállapodást, amelyben a Palesztinái geril­lák kötelezték magukat arra, hogy csak a menekülttábo­rokban és a dél-libanoni Arkub térségében viselnek fegyvert. Az aláíró államok megígé­rik, hogy tiszteletben tartják Libanon biztonságát és terü­leti egységét. Megerősítik az 1973. évi algíri és az 1974. évi rabati arab csúcstalálkozó ha­tározatainak betartását. Meg­ígérik továbbá, hogy támo­gatják a Palesztinái Felsza­badítási Szervezetet és tiszte­letben tartják a palesztinai népnek azt a jogát, hogy harcoljon Izrael ellen. Vi­szonzásképpen a PFSZ köte­lezi magát arra, hogy tiszte­letben tartja Libanon szuve­renitását és biztonságát, s nem avatkozik az ország bel­politikájába. A terv értelmében a pol­gárháborúban részt vevő fe­lek fegyveresei a fegyver­nyugvást követő öt napon be­lül a Libanon-hegységből és az ország déli részéből, hét napon belül Beirútból és elő­városaiból, tíz napon belül pedig az ország északi részé­ben lévő állásaikból vonul­nak ki. A szovjet és a mongol kül­döttség megvitatta a nemzet­közi élet, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom időszerű kérdéseit. Különle­ges figyelmet szenteltek an­nak a törekvésnek, hogy Ázsia békéjét, biztonságát és a jószomszédi kapcsolatokat közös erőfeszítéssel biztosít­sa valamennyi ázsiai állam. Jóváhagyták a mongol párt- és állami küldöttség szovjetunióbeli látogatásá­ról szóló közleményt, ame­lyet később hoznak nyilvá­nosságra. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke kedden átnyújtotta Jumzsa­gijn Cedenbalnak a Lenin- rendet. A kitüntetés átadá­sán jelen volt Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszi­gin és más szovjet párt- és állami vezetők. A legmaga­sabb szovjet állami kitünte­tést Jumzsagijn Cedenbal a szovjet és mongol nép test­véri barátságának és együtt­működésének fejlesztésében szerzett kimagasló érdemei, s a béke és a szocializmus javára végzett munkája el­ismeréseként, hatvanadik születésnapja alkalmából kapta. HELSINKI Kedden hivatalos látoga­tásra Finnországba érkezett Oskar Fischer, az NDK kül­ügyminisztere. BECS A határeseményeket ki­vizsgáló magyar—osztrák bizottság október 12—19. kö­zött Bécsben tartotta ülés­szakát. A konstruktív és ba­ráti légkörben lezajlott tár­gyalásokon a magyar kül­döttséget Sztankovics Imre nagykövet, az osztrák dele­gációt dr. Armin Hermann miniszteri tanácsos vezette. MANILA Nem hivatalos adatok sze­rint a hét végén a Fülöp-szi- geteken megtartott népsza­vazáson a lakosság mintegy 98 százaléka támogatásáról biztosította Ferdinand Mar­cos köztársasági elnököt. A szavazók a négy éve fennál­ló rendkívüli állapot meg­hosszabbításáról és egy olyan „parlamenti demokrácia” bevezetéséről döntöttek, amely továbbra is különle­ges hatalmat biztosítana a köztársasági elnök számára. BELGRAD A keddi jugoszláv lapok ismertetik a kormány rende­letét egyes mezőgazdasági termékek árának módosítá­sáról. A döntés értelmében emelik a liszt, a fehér és a barna kenyér, a péksütemé­nyek, az étolaj és a sertéshús árát. Hivatalos becslések sze­rint a most életbe léptetett áremelésekkel a megélhetési költségek Jugoszláviában mintegy 3 százalékkal növe­kedtek. LISSZABON A portugál kommunisták tevékenyen készülnek párt­juk novemberben tartandó VII. kongresszusára. A tag­gyűléseken megkezdődött a központi bizottság kongresz- szusi téziseinek tanulmányo­zása és megvitatása. A tézi­sek összegzik a portugál nép forradalmi harcának tapasz­talatait és meghatározzák a Portugál Kommunista Párt és az ország haladó erőinek soronlévő feladatait. A párt- szervezetekben október végé­ig befejeződik a tézisek meg­vitatás^, közben folynak a küldöttválasztó értekezletek is. A kongresszuson több mint ezer küldött vesz majd részt. MADRID Spanyolország három ille­gális szakszervezetének, a Spanyol Munkásbizottsá­gok (CO), az Általános Mun­kásszövetség (UGT) és a Szakszervezeti Munkásszö­vetség (USO) vezetői közös nyilatkozatukban általános sztrájkot hirdettek meg no­vember 12-re, az ár-, bérel­lenőrzésről hozott legújabb kormányintézkedés elleni tiltakozásul. A nyilatkozat rámutat, hogy a spanyol dol­gozóknak határozott, egysé­ges, felelősségteljes és bé­kés megmozdulással kell vá­laszolniuk a kormány intéz­kedéseire. MOSZKVA Befejeződtek a szovjet- mongol tárgyalások Képek az NDK-ból Testvérlapunk, a magde burgi Volksstimme mun­katársai jelentik: A munkáslakás-építés kere­tében a nagycsaládosok ré­szére kedvező feltételekkel épülnek a korszerű házak. Felvételünkön egy schöne- becki család otthona. Az Állami díjas Nagy Pál építőipari brigádvezető ismert alakja a Haldenslebenben le­vő építkezésnek. Az NDK- beli kollégák szívesen tanul­nak a 38 év óta a szakmában dolgozó magyar szakember­től. A Magdeburg közelében lévő Haldenslebenben sok magyar fiatal dolgozik egy gyárépítésen. If­júsági klub várja őket munka után, ahol jó szó­rakozásra nyílik alkalmuk. Szerte az NDK-ban nagy hobby a gyermekek körében a versenypálya­építés. Az ügyes, elemekből összeszerelhető játék igazi örömet szerez, s bi­zony a kicsik mellett a szülők kedvelt szórakozása. Szeberényi Lehel 1A vént REGÉNY 57. — Mért teszed oda? — csattant vissza Marci. Aztán csak a kő zengett. De ennek a zengésnek se volt kitartása. Minden türelmet­len volt. Az élettelen világ is. A hőség reszketett a kövön. — Még mindig nem jön. — Igen hamar megálltak a mun­kával. Tele has, rövid szufla. — Most ment el. — Húsz perce. — Csak tíz. — Még csak annyi lenne? — Tizenöt. Újra zengett egy sort a kő, egy álmos sort. Ebéd utáni immel-ámmal. Dombaj Gyurka felegyene­sedett. Gyöngyöző horiúokát csaknem fehér üstöké alatt letörölte. — Most már azért jönni kéne neki. — Keresi biztos. — Minek kellett engedni? — szólott Feró. — Mentünk volna mindnyájan. — Hisz jókor mondod! — Még mehetünk. De nem mentek. Megint a kőhöz fogtak. De még annyit se verték, mint az előbb. Feltekintettek az erdőre. Megint és megint. Az erdő a bánya fölött, hall­gatott. Fekete fala, úgy tet­szett, mindig nőtt egy sort, és már csaknem az égig ért. Mert délután volt, és az ár­nyék gyorsabban halad ilyen­kor. A meddőhányón látni le­hetett, hogy lopakodik lejjebb és lejjebb. — Csak nem ment el a for­rásig? Kosznovszki Feró eldobta a lapátot. — Szégyen, hogy egy lány­nak kellett... Röhej. Buda tanító nem szállt be a diskurzusba. Sétálgatott, s noha'nagyon is lassú léptek­kel méregette a rakodót föl­alá, kétség nem fért, hogy a nyugtalanság húzza lépteit sósúllyal. Sűrű pillantásai az órájára is, mutatták. Laco gyereket a maga közelében tartotta, s néha fejére tette kezét, mintha a gyerek atyás­kodó védelmére szorulna, ön­fegyelmének volt erre szük­sége. Nem a gyereket, magát nyugtatgatta vele. — Tényleg láttál valamit? — kérdezte a gyerektől. Az bólintott. — Embert? Bólintás. — S a kanna? Elvette?... A gyerek nemet intett a fe­jével. Majd meg is szólalt, szégyenkezve, beismerőn: — Nem tudom... Nem em­lékszem ... Most Buda tanító bólintott. Elképzelte a gyereket, ahogy magához tér ijedtségéből, s észvesztve rohanni kezd ár- kon-bokron át, ide hozzájuk. Miután kiskora óta rémtörté­netekkel tömték a fejét. A fejét, mely most jól jön Buda tanító tenyerének, hogy ráhelyezze. S az árnyék ez alatt megint lejjebb csúszott a meddőhá­nyón. Holub Ciprián is rég elszekerezett. Buda tanító az árnyékra nézett, aztán az órájára. Fe­jét csóválta. — Hagyjátok abba — szólt oda a fiúknak. — Menjünk utána. — Már rég kellett volna — morgott Kosznovszki Feró. A fiúk oly gyorsan ott ter­mettek Buda tanító körül* mintha már régen készen ál­lottak volna erre, csak a jel­adást várták. Ki-ki hozta a szerszámát: csákányt, maciit, spicvasat. Szemmel intettek egymásnak: „Jó, ha a szerszám kéznél van.” Aztán valami hiányzott, mert keresték a szemükkel. — Ez kökényt evett? — Hornyák Marci tekergette a nyakát. Most látták, hogy a vezér is elfelejtett visszajönni. — Zsabkaaaáá! — kiáltot­ták kórusban a bokrok felé, melyek köztudottan függö­nyül szolgáltak. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents