Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-20 / 248. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. október 20. Ifjúsági parlamentek — tanulságokkal SZEPTEMBERBEN KEZDŐDTEK a munkahelyi és iskolai ifjúsági parlamentek. Azóta nap, mint nap hallhatunk, olvashatunk ezekről a tanácskozásokról, a munkahelyi vezetők beszámolóiról és a fiatalos, de érett vitakedvről. A témák ismerősek, szinte visszatérőek: pályakezdés, beilleszkedés, szociális körülmények, továbbtanulás és hosszan lehetne még sorolni. Az egyik oldalon kívánságok. a másikon vállalkozó kedv a feladatok megoldására. A termelőszövetkezetben az évenként kidolgozásra kerülő ifjúságpolitikai intézkedési tervek tartalmazzák az ifjúsági törvény végrehajtása érdekében tervezett intézkedéseket, feladatokat — olvasom egy termelőszövetkezetben tartott ifjúsági parlament jegyzőkönyvéhez csatolt elnöki beszámolóból. A rövid, alig félórás beszámoló nem tért ki a szövetkezet gazdasági helyzetére, nem röpködtek a különböző termelési mutatók, egyszerűen csak az ifjúság helyzetével, munkájával és körüíménvei- vel foglalkozott. A jelenlévő fiatalok feszült figyelemmel, élénk érdeklődéssel kísérték a beszámolót. A hozzászólásokból kiderült, hogy határozott, gondolkodó, cselekvő, munkáját értő és szerető fiatalok dolgoznak a termelőszövetkezetben. De az is nyilvánvaló volt, hogy valamilyen egységes összetartozás hiányzik közülük. Elsősorban mindenki a saját gondját-baját tartotta elsődlegesnek. A HOZZÁSZÓLÓK fele azzal kezdte: a beszámolóval egyetértek. Ez nem udvariaskodásként hangzott, volt aki rögtön utána tette: „Azért, mert meg van benne a hiányosság és megszüntetésének módja.” Mi is ez a hiányosság? A legfontosabb, hogy kevés a fiatal a termelőszövetkezetben. Uj tagok felvételére van szükség, hiszen 1980-ig minden évben két korosztály megy nyugdíjba. A megoldást az anyagi ösztönzés mellett a fiatalok lakásépítésének támogatásában, szociális körülményeik javításában és a tanulási lehetőségek támogatásában látják. Kamatmentes kölcsönöket vehetnek fel a fiatalok, bölcsődei, óvodai elhelyezést biztosítanak. A kismamákat könnyebb munkában foglalkoztatják, csak a mezőgazdaságban kevés ilyen lehetőség kínálkozik. Valamennyi fiatal részére biztosítják a továbbtanulást, akikkel tanulmányi szerződést is kötnek. A szövetkezeten belül megoldják az általános iskolát nem végzettek oktatását és szakmunkásképzést is indítanak. A KÉTÉVENKÉNT MEGRENDEZETT ifjúsági parlamentek jó szolgálatot tesznek a fiatalok közéleti szereplésének kibontakozásában, az üzemi demokrácia ki- szélesítésében. Közvetlenül beszélgethetnek munkahelyi vezetőikkel az őket és egymást érintő, bántó problémákról, nyíltan feltehetik kérdéseiket. Itt a fiatalok a főszereplők, az őket érintő intézkedések, a rájuk váró feladatok megvitatása a cél. Ezt kell szolgálnia minden parlamentnek, csak akkor éri el küldetését, és akkor lesz „tekintélye” az ifjúság körében. Ibrányban ilyen szellemben zajlott le a parlament. Elégedetten álltak fel helyükről a termelőszövetkezet vezetői és a fiatalok. Újabb két évre közösen határozták meg feladataikat, munkájukat. ^ __ Sipos Béla A Mátészalkai Esze Tamás Szakközépiskola III. évfolyamos óvónőképző szakos diákjai szedik az almát a Mátészalkai Állami Gazdaság kertjében. (Hammel József felvétele) Követendő módszer Könyvtáriskola Nagykállóban Úttörő munkára vállalkozik a nagykállói Krúdy Gyula járási-nagyközségi Könyvtár. A TIT járási elnöksége közreműködésével felnőttoktatási konzultációs központot szerveznek, amelynek gazdái és irányítói a könyvtár munkatársai lesznek. Iskola a könyvtárban? Ma még valóban meghökkentő a kezdeményezés, előzménye is alig van, mindössze egy hasonlóról tudunk, az Pécsett működik, egy úgynevezett A-típusú könyvtárban. A nagykállóiak ötletét a köz- művelődésről és a munkásművelődésről szóló párthatározat is segítette, megvalósításához azonban konkrét, gyakorlati igények miatt kezdtek hozzá. Több továbbtanuló dolgozó jelentkezett ugyanis a könyvtárban, segítséget kérve a tantervi követelmények teljesítéséhez. Ezután kezdtek egy felméréshez a nagykállói üzemekben, s kiderült, hogy a munka mellett továbbtanulóknak — főleg azoknak, akik nyíregyházi, vagy budapesti iskolában tanulnak esti, vagy levelező tagozaton — nagy szükségük lenne egy lakóhelyi konzultációs központra. A járási székhely munkahelyei szívesen vették a könyvtár érdeklődését, főleg az ÁFÉSZ, a posztógyár helyi gyáregysége és a vasipari szövetkezet volt az ügy lelkes támogatója. A vállalatokkal folytatott tárgyalásokból együttműködési szerződés született, abból pedig az első konzultációs tanácskozás, amelyet október 19-én este a könyvtár olvasótermében tartanak. Több, mint százötven vendéget várnak az első konzultációra. Általános gimnáziumban, szakközépiskolában, különböző vállalati, kereskedelmi szakképzésben továbbtanulókat, illetve a Mindenki iskolája iránt érdeklődő, elmaradt általános iskolai osztályukat pótló munkásokat. Első alkalommal az egyes iskolatípusokkal kapcsolatos gyakorlati teendőkről lesz szó, a továbbiakban pedig szaktanárok segítségével dolgozzák fel a közismereti, illetve a szakmai tantárgyak anyagát. Fekete táblát szerelnek a falra, s meghatározott estéken iskolai tanteremmé alakul át a könyvtári szoba. Uj forma, vannak lelkes hívei, s vannak vitatói. Egy máris biztos: nem lesz haszontalan. A vállalatoknak megtérül — szellemiekben — a könyvtári iskola patronálása, nem lehet fölösleges sem az erkölcsi, sem az anyagi támogatás. Jó, ha a közművelődési intézmények nem zárkóznak el saját, arisztokratikus fellegváraikba, jó, ha tesznek is azért, hogy azok használják, akikért épültek. Apró ötlet a nagykállóiaké, közművelődésünk ügyét azonban ezek az apróságnak számító ötletek, úttörő kezdeményezések viszik előre. (be) H a ma kedd, akkor ez Belgium”, — volt a nagysikerű filmvígjá- " ték címe. Nos, ez a cím „Ha most négy óra, akkor ez Brüsszel”-re módosult az IBUSZ Benelux-körút című társasutazásán. Ám kiváló idegen- vezetőnk jóvoltából már Bécstől kezdve megismerhettük az útvonal nevezetességeit. Ezek részletezése helyett azonban inkább néhány érdekességről, úti tapasztalatról számolnék be. Köln. Társasgépkocsink két órát időzött a városban. Telefonon az IBUSZ kirendeltségét hívjuk. A vonal másik végén: „Itt a magyar idegenforgalmi iroda beszél. Naponta 8—13 óráig, illetve 15—17 óráig tartunk nyitva. Jelenleg tehát, sajnos, senki sincs az irodában. Köszönjük, hogy felhívott bennünket.” Kattanás, vége ... íme, a gépi üzenetközvetítő, amely informál és előzékeny. Düsseldorf. Egyik útitárs egy bizonyos gyógyszert keres. A kölni patikában azt mondják: ez svájci gyártmány, náluk nem kapható. Düsseldorfban újra nyakunkba vesszük a várost. Az első gyógyszertárban nem ismerik a gyógyszert, a másikban javasolják, hogy a nemzetközi gyógyszertárban keressük. Ott elkérik a receptet és olva- satlanul egy szekrénykébe helyezik, gombnyomással átvilágítják, majd 10— 15 másodperc múlva egy színes televíziós készüléken számok és szövegek jelennek meg. A gyógyszerész leolvassa és közli: „A gyógyszer Bázelben készül, mi nem tartjuk. Kívánságára azonban szívesen megrendeljük az ön számára.” Megköszönjük a felvilágosítást. íme: ismét a gép, a gondolkodó és cselekvő gép. Az ember segítőtársa. Amszterdam. Városnéző körutazás a társashajón. Régi patríciusházak, kis tündérpaloták végig a csatornák mentén. Holland útikalauzunk mindenről részletesen tájékoztat. Végig a kikötőn. Dicsekedve mondja: holnapra várjuk ide a NATO negyven hadihajóját. Őszintén megvallva, nem osztoztunk az örömében. ltÍfof«S«k London. Az egykor oly félelmetes Tower, a börtön, ahova bejutni annakidején könnyű volt, kijutni annál nehezebb. Sok-sok embert végeztek itt ki, köztük VIII. Henrik feleségeit. (Meg is néztük a kivégzések helyét.) Itt őrzik egyébként a királyi kincseket. Most azonban a bejutás a nehéz. Minden látogató kézitáskáját átkutatják, nyilván a kártevések megelőzésére. Csak miután megbizonyosodtak arról, hogy sem robbanóanyagot, sem fegyvert nem hoztunk magunkkal, léphettünk a Tower területére. Talán mondanom sem kell, hogy távozáskor ránk se néztek. Hja, változnak az idők, változnak a szokások. Mozipénztár Londonban. Jegyet váltunk A kezdésig még jó negyedóránk van, indulunk kifelé: még egy kicsit sétálni. Ebben a pillanatban két jegyszedő kerül elő, elénk állnak, befelé invitálnak, majd közlik, hogy nem hagyhatjuk el az előcsarnokot, a megváltott jeggyel. Végül is a pénztárosnő segít ki bennünket szorult helyzetünkből. Nem mondták ugyan, mi ennek a különös intézkedésnek a célja, de valószínű, hogy így akarják megakadályozni az üzérkedést az amúgy is drága jegyekkel. (Csak zárójelben: a mozi még félig sem telt meg. habár kitűnő filmet adtak!) íme, egyik helyen a be-, a másikon a kijutás nehéz. Visszatérőben Brüsszelben egy pillantás a csodálatos Nagy térre, a Ma- nequin Pisre, majd Luxemburg kacs- karingós utcáira, szédítő viaduktjaira. Éjszakázás a hipermodern hotelben, majd ismét az NSZK: München. Éppen a nagy sörfesztivál befejező napja. A Teresia parkban lévő vásárváros fényárban úszik a sör ünnepén. Szellemvasút és óriáskerék, körhinták, hullámvasút és ezernyi szórakozás. A hatalmas kiállítócsarnokok most óriási sörözőkké alakultak át. Mindegyikben nagy zenekar. Minden zsúfolva: táncolnak, énekelnek, kedélyeskednek, tréfálkoznak. Ökörsütés. A bajor népviseletbe öltözött felszolgálók literes korsókban hordják a sört. Mindenki vidám, jókedvű. Sötét bőrű csoporttal találkozunk, tollas bajor kalapban. A hangulat magasba röppen. Egyszeresük a zenekar tusst húz és a karmester vezényszavára mindenki egyszerre iszik. Tudja isten, miért, ez az egy dolog nem tetszett nekünk. S aztán Salzburg. Mozart tündérszép városa, majd Bécs. Másnap már itthon vagyunk. Gáti István A RADIO MELLETT Nincs ugyan farsang ideje, ám a Rádiószínház Hans Sachs (1494—1576) két vidám jelenetének bemutatásával hamisíthatatlanul megteremtette a hangulatát. A halhatatlan „nürnbergi mesterdalnok” (mintegy négyezer mesterdal szerzője) másfél ezernyi (!) tréfája, fabulája és több, mint 200 színdarabja közül válogathatott a dramaturg Magos György, aki jó érzékkel két pompás, a hűtlenkedést palástoló asszony i furfangot kifigurázó kis komédiát vitt a Világszin- ház sorozatban a rádiószínpadra. Ezek a vérbő népi komédiák a férji-feleségi hűség próbáinak a földrajzi határokon és az egyes korokon is átszármazó ősi, vándoranekdóták dramatizált változatai, s a Közismert, egyszerű alaphelyzetekből kiindulva róják Jeaz elismerés adóját a „bizalmi válság” csalafinta megoldójának. így a Tüzes vasban természetesen a — bár nem alaptalanul — gyanakvó férj veszített a feleségével szemben az ellenprőba (ellenbosszú) során, s mivel lényegében egyikük sem volt különb a Deákné vásznánál, nem tagadhattuk meg elismerésünket az asz- szonyi furfangtól. A Mikor szeretsz?-ben a férj színlelt halála és „feltámadása” ugyancsak az bstqbasá- got megérdemelten kihasználó női megtévesztő művészet kacagtató iskolapéldája volt. Rövidre fogva most- már: jól szórakoztunk a kitűnően megrendezett (Varga Péter munkájával) és narádés szereposztásban eljátszott Sachs-komédiákon Egy szénvtelen_ arcú. sokat cigarettazo férfi Szilágyi Tibor) ül késő este a vasúti váróteremben, és csipkelődő sőt gunyoros hangnemben arra biztatja a mellé telepedő revizort (Öze Lajos), később a tanítónőt Pogány Judit), majd beszédes hallgatásával a nagy riporira, színes írásokra vágyó újságírót, (Pathó István), hogy küzdjék le gyávaságukat, tűzzenek nagy célokat maguk elé, szakítsanak addigi szürke köznapi életükkel. valósítsák meg legalább egyetlen ábrándjukat. éljék azt az értelmes életet, amit elterveztek maguknak. Miután a tévéjáték végére a Férfi beszélgető partnerei, távozásuk fordított sorrendjében, visszatérnek és igent mondanak, közölve, hogy csatlakozni akarnak hozzá, ő maga búcsú nélkül otthagyja őket, mialatt menetjegyüket váltják. Nagyjából ez a vázlata (egyszerűsítéssel) Raimond Kaugver észt író A vonatok reggel indulnak című tévéjátékának. A szinopszishoz az is hozzá tartozik, hogy a főszereplő Férfi maga is, aki eddigi életében gyáva, ügyeskedő és megalkuvó volt. most a jobb, a hazugság nélküli, az igazi életet akarja elkezdeni. Mindez a darab utolsó részében — a feleségével folytatott párbeszédből — lesz egyértelműen világossá, s az is itt derül ki, hogy minden hidat felégetett maga mögött,, egyedül akarja tervét megvalósítani, teljesen lezárva a múltat. Ez a dialógus lenne a darab fordulópontja (nem lehet csúcspontnak nevezni), ebben derül fény magatartása okaira, rugóira, innen gvorsul valamicskét az addig eléggé lassú játék tempója, a feszültség némileg emelkedik. és megmarad a Férti jelképnek is felfogható szófián távozásával. Raimond Kaugver alkotását először rádiójátékként hallhatta a magyar közönség, csaknem másfél éve. Abban a formájában jobban érvényesült, hatásosabb volt. Ebben a televíziós változatában együtt van a tévéjáték csaknem minden kritériuma’ és szinte teljes eszköztára: egyszálú cselekmény, viszonylag kevés sze. replő, nem sok (itt egyetlen) helyszín, sok közeli és nagyközeli (csak az arcot mutató) kép stb. Mégsem valósult meg „a csoda”, nem született nagy mű. Hiányzott az igazi feszültség. Ebben nemcsak a szerző, hanem a tévéjáték alkotói is elmarasztalhatok. Az utóbbiak főként abban, hogy terjedelmesre, hosz- szúra és tempótlanra hagyták. Ha a külsőségeket: a ruhákat, a díszleteket, s hozzá a gazdag fantáziájú cselekményt, a történeteket nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy valóban az Ezeregyéjszaka meséinek hangulata uralja a képernyőt Rajnai András és Szabó György Mesék az Ezeregyéjszakából című tévéjátékában. Azonban a Szindbád szerelmi kálváriáját elindító motívumban (Sheila felszólítása: „Küzdj értem”) a nyugat-európai lovagvilág eszméje kel életre; amiként európainak és nagyon huszadik századi „lelkizésnek” érzem a történetnek azt a csavarját, hogy a keserves küzdelem után véglegesen elnyert Sheila mégsem kell Szindbádnak. mert rájött, hogy Dathmát szereti. (Mert ismét kell neki valami nehezen elérhető cél. amiért meg kell küzdeni.) Igaz. a meséket lehet modernizálni, időszerűsíteni is, mai mondanivalónkhoz igazítani. Miként Rajnai András, a maga sajátos formavilágát ötvözte — sikeresen — a keleti mesék hangulatával. Seregi István A budapesti művészeti hetek keretében a Székek a Duna felett címmel fiatal írók, költők műveiből hallottunk egy tematikailag kevéssé karakterisztikus összeállítást. Mégis igazat kell adnunk az összekötő szöveget író és elmondó Horgas Bélának abban, hogy valami azért közös volt: a tárgyak és helyszínek közna- pisága, „a megrendülés köznapi, dé nem jelentéktelen pillanatainak” kifejezése a fiatal alkotók műveiben, többnyire a férfi-nő kapcsolatok alakulására tett hatásaiban. Tegyük hozzá, hogy ez az összeállítás a pályakezdő írók. költők jó életérzését, ha úgy tetszik „hétköznapi forradalmi- ságát” és pátosztalan kifejezésmódját tükrözte. — a művészi megformálás egyenetlenségeivel együtt. Csapó György kiváló műsora, a Beszélő székek Goethe, Weimar hallatán példaszerűnek kell tartanunk az ilyesféle ellenpon- tozást, az izgalmasan valódi párhuzamot produkáló szerkesztési-dramaturgiai gyakorlatot, amely a költőóriás örökérvényűen humánus eszméinek a fényében mutatta be az igazi németség emberi tartalmát. Wei- mart állítva szembe Buchenwaldal. A klasszikus részletek nagyhatású művészi tolmácsolása, az Ecker- menn-beszélgetések dramatizált részletei mellett az NDK-beli Goethe-kuta- tást, a goethei szellemi örökség ápolását nyújtotta párhuzamban ez a méltán megismételt adás. Merkovszky Pál
