Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-16 / 245. szám

4 KELET-MAGYARORSZAG 1976. október 16. Dr. Simon Pál nehézipari miniszter expozéja (Folytatás az 1. oldalról) A nehézipari miniszter be­vezetőben rámutatott: a Ne­hézipari Minisztérium tevé­kenysége összhangban van iparpolitikánkkal, s munká­jának egyik fő célja a hazai nyersanyagkincs mind telje­sebb mértékű kihasználása. A három központi fejlesztési program, amelyről a tisztelt országgyűlésnek beszámolok, ezeknek az irányelveknek gyakorlati megvalósulását tűzte ki célul. A programok megvalósításának a IV. öt­éves tervvel lezárult első szakasza bizonyítja meghatá­rozó szerepüket a népgazda­sági tervek teljesítésében, il­letve túlteljesítésében. Jelen­tősen hozzájárultak ahhoz, hogy a nehézipar túlteljesí­tette IV. ötéves tervét. A programok megalapozzák a további fejlődést is. Egyér­telműen állítható, hogy a fejlesztések a népgazdaság tervszerű, arányos, gyors fej­lődését eredményezik már ma. és várhatóan a jövőben is. Teljesítésük tovább mélyí­ti a nemzetközi szocialista integrációt. A hatékony nem­zetközi együttműködés pe­dig céljaink megvalósításá­nak alapvető feltétele. Együttműködés a KGST-or­szágokkal, elsősorban a Szov­jetunióval, fejlett szakosítás és termelési kooperáció szük­séges a korszerű termelőbe­rendezések előállításához, a szelektív iparfejlesztéshez. E programok megvalósítása tet­te lehetővé néhány hasznos hosszú lejáratú egyezmény — mint például a szovjet—ma­gyar olefinegyezmény, a szovjet—magyar alumínium­egyezmény, a lengyel—ma­gyar vegyiszálegyezmény, az orenburgi földgázvezeték építésére kötött sokoldalú egyezmény — megkötését a baráti országokkal. A programok népgazdasá­gi jelentőségét érzékeltetve a miniszter megemlítette, hogy például a petrolkémiai prog­ram elmaradása esetén 1980-ban a népgazdaság mű­anyagszükségletének döntő részét tőkés importból kelle­ne fedezni, s ez több száz­millió dollárral terhelné külkereskedelmi mérlegün­ket. A központi fejlesztési programok számottevően hozzájárultak dolgozó népünk életszínvonalának növelésé­hez. A földgáz fokozott hasz­nálatával, a vegyianyagok és alumíniumtermékek széles körű elterjedésével is ké­nyelmesebbé vált mindenna­pi életünk. A földgázfelhasználás terve Dr. Simon Pál ezután így folytatta: A földgázfelhasználás köz­ponti fejlesztési programját hazai szénhidrogénkincsünk alapozta meg. Évtizedes föld­tani kutatómunkával felde­rítettük olaj- és gázmezőin­ket, s megkezdtük azok kiak­názását. Nagymértékben nö­vekedett a probán-bután gáz termelése az olajfinomí­tókban is. Az elmúlt évben földgázból csaknem 6 milli­árd köbméter, a propán-bu­tán gázból több, mint 240 ezer tonna volt a fogyasztás. A hazai kutatások eredmé­nye azonban jelzi, hogy föld­gázkészletünk csak az elfo­gyasztott mennyiség pótlásá­ra elegendő. Ezért épült meg a „Testvériség” gázvezeték, amely a Szovjetunióból szál­lít földgázt Magyarországra, s épül — KGST-összefogás­sal — az orenburgi földgáz- vezeték. így lehetővé válik, hogy 1980-ra 10 milliárd köbméter földgázfogyasztást tervezzünk. Nagyrészt ha­zai forrásból irányozzuk elő 1980-ra több, mint 300 ezer tonna probán-bután gáz fel- használását. A földgázprogram beruhá­zásaira az V. ötéves tervben több, mint 20 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez újabb 20—25 település vezetékes gázellátását, 140 ezer új fo­gyasztó bekapcsolását és to­vábbi 80 ezer lakás gázfűtését teszi lehetővé. A népgazdaság teherbíró képessége még nem teszi le­hetővé ebben az ötéves terv­időszakban minden igény ki­elégítését. Éppen ezért az előirányzott beruházásokkal takarékoskodnunk kell. A petrolkémiai fejlesztések Dr. Simon Pál ezután a petrolkémiai központi fejlesz­tési programról szólt. Mint mondotta, a cél a kemizálás fokozása. Közismert, hogy a vegyi folyamatok és a vegy­ipari termékek elterjedése növeli a hatékonyságot a ter­melésben és a felhasználás­ban egyaránt. Ez magyaráz­za, hogy a vegyipar hazánk­ban már hosszú ideje a leg­dinamikusabban fejlődő iparág. A miniszter a továbbiak­ban azt fejtegette, hogy nép­gazdaságunkban a műanya­gokat és a vegyiszálakat min­den ágazat alkalmazza. Az élelmiszer-gazdaságban a fó­liasátrak és az öntözőcsö­vek, a csomagolóanyagok, a gépiparban a szigetelőanya­gok és szakipari szerkezeti anyagok, az építő- és szerelő­iparban csövek és burkoló­anyagok, a könnyűiparban a cipő- és textilipari anyagok felhasználásának széles ská­lájával találkozunk. A hazai fejlesztésnek nem volt. és nem is lehetett célja az, hogy mindezeket az anya­gokat teljes választékban gyártsuk. Ezért a petrolkémia területén következetesen sze­lektív iparpolitikát alakítot­tunk ki, és valósítottunk meg. A már említett nemzetközi megállapodások lehetővé tették, hogy méreteiben gaz­daságos, korszerű alapanyag- gyártást létesítsünk Leninvá- rosban a kőolajfinomítás egyik terméke, a vegyipari benzin felhasználásával. Ugyancsak a szocialista gazdasági integráció alapján fejlesztettük és fejlesztjük vegyiszál-termelésünket. A Magyar Viscosagyárban az előző ötéves tervidőszakban kezdtük meg a crumerop- szál gyártását, most pedig az üzem kapacitását bővítjük tovább. A fejlesztés ebből a szálféleségből biztosítja a hazai szükséglet. teljes kielé­gítését, és megteremti az árualapot a nemzetközi együttműködésre. Az V. ötéves tervben 20 milli­árd forintot fordítunk a prog­ramra. Fontos feladataink a már megkezdett PVC-, poli­propilén- és vegyiszálüzemek beruházásának határidőre tör­ténő befejezése, továbbá a műanyagfeldolgozó ipar fej­lesztése. Erre a célra 7 milli­árd forintot irányoztunk elő. Szeberényi Lehel iA fém REGÉNY 55. — Nem jó a vize — mond­ták a fiúk. Buda tanító pe­dig szétosztotta a levest. Ki­ki odanyújtotta tányérját vagy- lábosát, amivel odahaza felszerelkezett. — Hát te? — Észrevette Zsabjkát. Ült csak egy félre­eső kövön, nem jött a leve­sért. Anyicska azt gondolta, miatta nem jön. Dr. Simon Pál ezután az alumíniumipar központi fej­lesztési programjáról adott át­tekintést. Ez a program ma­gában foglalja a bauxitbá­nyászat, a timföldgyártás, az alumíniumkohászat és az alumíniumfeldolgozás össze­hangolt, komplex fejlesztését. A programot kedvező hazai adottságaink, a hatékony nemzetközi együttműködés, valamint a bővülő hazai fel- használás alapozta meg. Ba- uxitvagyonunk — amely eu­rópai viszonylatban is szá­mottevő —, valamint a tim­földipar eredményes fejlesz­tő tevékenysége biztosítják céljaink elérését. Ismeretes, hogy a hazai adottságok az alumíniumgyártás egyik kö­zépső fázisára, az alumínium- kohászatra nem voltak ked­vezőek. Nem rendelkeztünk olcsó villamos energiával. A szovjet—magyar alumínium­egyezmény megoldotta ezt a problémát: lehetővé tette, hogy timföldünkért kohóalu­míniumot kapjunk. Így kap­csolódik a gyakorlatban a szelektív iparpolitika és a ha­tékony nemzetközi együttmű­ködés. Alumíniumiparunk fejlesztését a hazai felhaszná­lás növekedése is indokolja. A jelenlegi 13 kg/fő alumíni­um-felhasználás eléri né­hány fejlett ország, például Franciaország és Olaszország felhasználásának színvonalát. A program a bauxitbá­nyászat-timföldgyártás és az alumíniumfeldolgozás olyan mértékű fejlesztését irányoz­za elő, amely a hazai igények kielégítésén felijl lehetővé te­szi nemzetközi kötelezettsége­ink teljesítését és a gazdasá­gos áruexportot. A IV. ötéves tervben fog­lalt célokat teljesítettük. Ele­get tettünk szállítási kötele­zettségeinknek, ahogy azokat partnereink is maradéktala­nul teljesítették. Megépült az új ajkai timföldgyár, üzembe helyeztük, sőt kismértékben bővítettük is Székesfehérvá­rott a könnyűfémmű széles­szalag hengerművét. Növeke­dett a présműkapacitás, en­nek eredményeképpen a csö­vek és a különböző profilok, gyártmányok mennyisége is. A kormány jóváhagyta a központi fejlesztési program V. ötéves tervidőszakra szóló feladatait. Uj bauxitbányák nyílnak meg a Dunántúlon, évi 80 ezer tonnás új tim­földgyártó kapacitás épül Aj­kán, tovább bővül a félter­mékgyártás is, elsősorban Székesfehérvárott. A beruhá­zások értéke meghaladja a 9 milliárd forintot. Az alumíniumfeldolgozás már az elmúlt időszakokban is gyorsan fejlődött és a nö­vekedés üteme töretlen az V. ötéves tervben is. A feldolgo­zás bővítése lehetővé teszi — Nincs edényem — mond­ta Zsabka. Buda tanító odavitte neki a bográcsot, a sűrűjével. — Megérdemled — mond­ta —, jól dolgoztál. Zsabka vállat vont, és fal­ni kezdett. „Milyen szerény lett” — vélekedett magában Buda ta­nító. A magafitogtatáeokat is elhagyta. Rápirított volna va­laki?” Zsabka változásait Anyics­ka is észrevette. Azt gondol­ta, miatta igyekszik. Hát miatta ne igyekezzen! Csendesen kanalazta a le­vest. Alig-alig tekintett fel a tányérjából, egy-egy moso- lyintás erejéig, mert a fiúk nagy szamárságokat beszél­ték. — A katona, az hülyeség — mondta Dombaj Gyurka —, de azért valami mászkál az erdőben. bauxitvagyonunk intenzív felhasználását. Tisztelt országgyűlés! A programok végrehajtásá­nak első szakaszát befejez­tük. Mindannyiunk előtt is­mertek a IV. ötéves terv eredményei. A következő szakasz végrehajtására kor­mányzati döntések vannak, az V. ötéves terv feladatai is­mertek. A maradéktalan, ha­tékony végrehajtás mindany- nyiunk közös érdeke, de az is fontos feladata az V. ötéves tervnek, hogy megalapozza a VI. és VII. ötéves tervek fej­lesztési céljait. Ehhez pedig szerteágazó műszaki-gazda­sági tevékenység, elmélyült közgazdasági elemző munka, széles körű nemzetközi együtt­működés szükséges. A célok meghatározását illetően az Or­szágos Tervhivatal által ki- dólgozott hosszú távú fejlesz­tési koncepció, a nemzetközi együttműködést illetően pe­dig a KGST komplex prog­ramja az irányadó. A miniszter a továbbiakban a dolgozók munkakörülmé - nyeiről, az egészségvédelem­ről és a környezetvédelemről szólt. Kiemelte: dolgozóinknak mindenütt olyan munkakö­rülményeket és olyan i védő- felszereléseket kell biztosíta­ni, amelyek megvédik őket a munkaköri ártalmaktól. A vegyiparban ez nem mindig könnyű. Ezért állandó fel­adatunk a munkakörülmé­nyek korszerűsítése, az egész­ségügyi ellátás javítása. A környezetvédelmet a techno­lógia szerves részeként kel1 kezelni. Sajnos üzemeink egy része nem felel meg a ma környezetvédelmi követelmé­nyeknek, s ebbe nem szabad beletörődni. Nyilvánvaló, hogy termelési és a környe­zetvédelmi feladatokat egy­idejűleg kell megoldani. A IV. ötéves tervidőszakban a nehéziparban 3,5 milliárd fo­rintot költöttünk olyan beru­házásokra, amelyek közvetle­nül vagy közvetve a környe­zet védelmét szolgálják. A központi fejlesztési progra­mok új létesítményei sem a levegőt, sem a vizeket nem szennyezik olyan mértékben, hogy az az általános szennye­ződést növelné. Egyes terüle­teken éppen a programok teljesítésével csökkent a szennyeződés mértéke. A földgáz, a levegőt legkisebb mértékben szennyező elsődle­ges energiaforrás használatá­nak elterjedése az ország szá­mos részében előnyösen érez­teti környezeti avító hatását. Dr. Simon Pál köszönetét mondott mindazoknak, akik a program megvalósításán dolgoztak és dolgoznak. Beszéde végén kérte az országgyűlést, hogy a beszá­molót fogadja el. A miniszter expozéját vita követte. A vitában elhang­zottakra dr. Simon Pál vála­szolt. Az országgyűlés a nehéz­ipari miniszter beszámolóját és a vitában elhangzott fel­szólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vet­te. Ezzel az országgyűlés pén­teki ülése — amelyen az el­nöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Inokai Já­nos és Péter János —, s egy­ben az őszi ülésszak befeje­ződött. — Ezt én is állítom — mondta teli pofával Králik Jozso, a Franyo fia. Pislogott erősen. — Mit állítasz? — kérdezte kíváncsian Buda tanító. S ér­deklődő vigyorral figyelt a többi is: Feró, Marci, Kis Pista, noha nem volt nekik új a dolog, együtt fantáziál- tak róla. — Hát a majomembert — mondta ki Králik Jozso. S ettől Dombaj Gyurka is felbátorodott, máris mondta a magányos grófnő történe­tét, akinek volt egy majma, s kettejüktől lett egy féligem- ber-féligmajom, egy majom- ember, aki az erdőben bo­lyong. Buda tanító csóválta a fe­jét, Holub Ciprián pedig bó­logatott a kocsi tetejében, hogy ez is lehet. Magyar pártmunkás- küldöttség járt a Szovjetunióban Október 13—15-ig Jakab Sándornak, az MSZMP KB tagjának, a KB párt- és tö­megszervezetek osztálya ve­zetőjének vezetésével a Szov­jetunióban tartózkodott az MSZMP pártmunkásküldött­sége. A küldöttség a párt­munka kérdéseiről konzultá­ciót folytatott az SZKP Köz­ponti Bizottságának pártszer­vezési osztálya, az SZKP KB pártfőiskolája, valamint- a Szovjetunió postaügyi mi­LIBANON nisztériuma pártbizottságá­nak vezetőivel. A magyar pártmunkáskül­döttséget fogadta I. V. Kapi­tonov, az SZKP KB titkára. A meleg, baráti légkörű meg­beszélésen részt vett N. A. Petrovicsev, az SZKP KB pártszervezési osztályának vezetője. A küldöttséget Moszkvából való elutazása­kor az SZKP KB képviselői és Marjai József, hazánk moszkvai nagykövete bú­csúztatták. A szíriai csapatok tovább támadják a baloldali erőket A szíriai csapatok folytat­ják támadásukat Beirut és Szidon ellen — jelenti a TASZSZ szovjet hírügynök­ség. Csütörtökön a késő esti órákban szíriai előretolt ala­kulatok, északról dél felé nyomulva megkerülték Bhamdun városát és a Bejru­tot Damaszkusszal összekötő országúton előrehaladva erő­sen megközelítették Aleyt. Aley a nemzeti hazafias erők és a palesztin ellenállási moz­galom egyesített osztagainak utolsó támaszpontja a libano_ ni fővároshoz vezető úton. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke Bejrutban találkozott az arab országok nagykövetei­vel és tájékoztatta őket a Li­banonban uralkodó helyzet­ről. Felszólította az arab or­szágokat : nyújtsanak sürgős segítséget és ne engedjék meg a palesztin ellenállási mozga­lom valamint a libanoni ha­zafias erők szétzúzását. Tovább bonyolódik a hely­zet a hétfőn Kairóba össze­hívott arab csúcsértekezlet körül. A hírügynökségek pén_ teken a kora délutáni órák­ban váratlan fordulatról szá­moltak be: a szaúd-arábiai hírügynökségre hivatkozva azt jelentették, hogy Libanon kérdésében szombaton Rijad- ban mini csúcsértekezletre kerül sor. Az értekezlet részt­vevői a következők lenné­nek: Khaled szaúd-arábiai ural­kodó, Szob ah el Szabah el Szabah Kuvait emirje, Eliász Szárkisz libanoni elnök. Asz- szad szíriai államfő. Szódat egyiptomi elnök és Jasszer Arafat a PFSZ VB elnöke. Az egyelőre nem ismeretes, hogy az estleges rijadi találkozót a kairói csúcs helyett, vagy annak előjátékaként akar­ják-e megtartani. ENSZ-közgyűlés A figyelem Az ENSZ közgyűlés 31. ülésszaka általános politikai vitájának utolsó napján a bé­ke megszilárdításának kérdé­sei. a nemzetközi együttmű­ködés fokozása, a fegyverke­zési hajsza megfékezése, a feszültségforrásoknak és a gyarmatosítás utolsó bástyái­nak felszámolása állt a fi­gyelem középpontjában. Antonio Fortis a Zöldfoki- szigetek képviselője fellépett az apertheid bűnös politikája ellen, amelyet a fajüldözők a dél-afrikai és namibiai népek kizsákmányolására és elnyo­mására használnak fel. Victor Gaud, Málta képvi­selője kiemelte, hogy a lesze­relés eddigi eredménye ked­vező hatást gyakorolt a világ politikájára. Joannisz Hrisztofidesz cip­rusi külügyminiszter történel­mi jelentőségű eseménynek nevezte a helsinki konferen­ciát és ismételten hangoztat­ta, hogy a ciprusi probléma megoldása csak a Ciprus bel- ügyeibe való külföldi beavat­kozás megszüntetésével kép­zelhető el. Dr. Esmat Meguid. Egyip­tom állandó ENSZ-nagyköve- te csütörtökön felolvasta Is­mail Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter beszédét. Fahmi beszédében hang­súlyozta, hogy „a jelenlegi közel-keleti helyzet folytató­dása veszélyt jelent a béké­re”. — Mért — mondta Králik Jozso —, a Szovjetunióban lehet, csak itt nem? — Megírták az újságok is — csatlakozott Kosznovs'zki Feró. De biztonság kedvéért vigyorgott, mintha azért iga­zából nem hinné ezeket a dolgokat. — Mit írtak meg? — A yeti embert, a Szov­jetunióban. — Gyerekek, gyerekek — mondta Buda tanító. — Az egészen más. — Mért, a mi erdőnkben is lehet olyan! — Králik Jozso nékieresztette a képzeletét. És közben Lacóra pislogott, ki még mindig elég sápadt volt; és látszott, hogy Králik Jozso nagyon is hiszi, hogy Lacót megtámadták. — A kanna azért kell neki — tud­ta teljes bizonyossággal Krá­lik Jozso —, mert a vadmé- hek öiézét gyűjti bele... Mindenféle kést is nagyon szeret, mert csillog. De nem tudja, mire való. Buda tanító csak ült, néz­te a fiúkat. Akiket ő tanított az iskolában. Akik eljöttek követ vágni a hegyből, hogy legyen klubkönyvtár. És fel­nézett Holub Cipriánra is, kinek a szekeréről egyenest az alapokba dől a kő. — Ki megy el a kannáért? — kérdezte. S nézte a fiúkat állhatatosan, ajkát némileg beharapva. Míg szemében olyas mosoly bújkált, mint a tréfacsinálóké. Úgy lett, ahogy várta. Za­vart csend lett, bizonytalan mocorgás. (Folytatjuk) középpontjában a béke

Next

/
Thumbnails
Contents