Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-02 / 233. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. október 2. Telefonjelentés Bonnból: Választás előtt H uszonnégy órával a szavazóhelyiségek megnyitása előtt az NSZK torkig van a választásokkal. S ez a lelkiállapot a választókra és a kegyeiket kereső politikusokra egyaránt érvényes. Az utolsó falatot ebben a túladagolt választási menüben csütörtök este kapta meg a választópolgár — mégpedig a tévéből. Maratoni adásban — több mint három órán át — vívta szópárbaját a négy listavezető: a szociáldemokrata kancellár Schmidt, koalíciós partnere, a szabaddemokrata külügyminiszter Genscher, a kereszténydemokrata vezér Kohl és az ellenzék másik pártjának, a bajor keresztényszociális uniónak hírhedt fenegyereke, Strauss. A tartalmat illetően sok újat nem hozott ez a tévévita. Inkább a listavezetők személyiségét, képességeit vagy gyengéit világította meg még jobban. Az egyetlen figyelemre méltó az, hogy a választási hadjárat végére — s ez a tévévitában is érzékelhető volt — a külpolitikai fronton a CDU—CSU mintha visszavonulót fújt volna. A korteskedés kezdetén Kohl, nem is beszélve Straussról és pártjuk más, élesen jobboldali elemeiről, úgynevezett „keleti politikájáért” támadta a szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíciót, most — a lényeget tekintve — ennek a politikának a folytatását ígérték választási győzelmük és kormányra jutásuk esetére. Látható, hogy Kohl és csapata észrevette: az ellentétek szitása, a szocialista országokkal, mindenekelőtt az NDK-val való kapcsolatok befagyasztásának programja elriasztja tőlük a választókat. A reális külpolitika ma is egyik legfőbb vonzereje a Schmidt—Genscher vezette koalíciónak. Ami az esélyeket illeti: igen kockázatos volna jósolni. Különösen, mert a közvélemény- kutatók fölmérése szerint e sorok nyomdába adásáig a választók 11 százaléka még nem döntötte el, melyik pártot támogassa szavazatával. Szeberényi Lehel 1A rém REGÉNY 49. — Kit, no! Áztat katonát. Nevetés támadt. De egyikmásikat mintha böködték volna hátulról a kacarászás- ra. — Elkapott az már téged. — Engem? — vörösödött el Ondrej. — Engem soha! — Akkor Králik Franyót, azt elkapta már — mondta Martin, a szeme nevetett. — Honnan te azt veszed? — tiltakozott Králik Franyó, ő is elvörösödött a bársony- kalapja alatt. — Beszélik. — Jobban tudnak, mint én! Králik Franyónak a nyaka is bíbor lett. Dühösnek látszott, megmutatta a nagy markát. Amit ő ezzel már életében megfogott! „Ne akarja senki, hogy próbáljanak.” — Nem kell szégyellni áztat, másokat is kapta el — mondta Holub Ciprián. — Ördögtől van annak erő. — Tán téged is? — Engem nem. Offenzíva Libanonban „A libanoni hadsereg kötelékei és a libanoni (a konzervatív) erők alakulatai pénteken reggel a Kahale-Aley körzetben megsemmisítették az ellenség két erődjét” — jelentette be a jobboldali erők parancsnoksága. A palesztinok és a libanoni hazafias erők ellenőrzése alatt álló Aley körzetét a jobboldali erők támadásával egyidőbpn szíriai páncélosok közelítették meg, és ágyúkkal, valamint rakétákkal lőtték Aley városát és a szomszédos Bhamdun települést — adta hírül egy palesztin közlemény. A gerillák véleménye szerint a szíriai akció valószínűleg egy nagyszabású harckocsitámadást készít elő, amelynek végcélja az, hogy a Beirut külvárosaihoz vezető útvonalat megnyissák az előrenyomuló szíriai csapatok számára. Palesztin források rámutatnak, hogy a szíriai alakulatok a hegyvidéki offenzívában 400 harckocsit vetettek be. Bei- rutban olyan értesüléseket is közöltek, hogy a kedden kezdődött nagyszabású támadás- sorozat előtt a Libanonban állomásozó szíriai haderők létszámát 13 000 főről 21 000 főre, a harckocsik számát 500-ról 800-ra növelték. Az immár 18 hónapja tartó libanoni polgárháború eddig több mint 36 000 halálos áldozatot szedett. ENSZ-közgyülés Az ENSZ-közgyűlésének vitájában a figyelem előterében állottak a dél-afrikai kérdések. Edém Kodjo, togói külügyminiszter szerint „egyes tagállamok önző érdekeiket a nemzetközi kötelezettségek fölé helyezik és nem veszik figyelembe az ENSZ-tilalma- kat a fajüldöző rendszerekkel ápolt kapcsolataikban”. Szabah al Ahmed Dzsabir, Kuvait külügyminisztere arra emlékeztetett, hogy a Biztonsági Tanács döntései gyakran nem követik az ENSZ- közgyűlésen kialakuló többségi álláspontot. Ennek példája, hogy a dél-afrikai rendszernek a szervezetből való kizárását 1974-ben (nyugati részről) megvétózták. Fejszál, Szaúd-Arábia külügyminisztere volt eddig az egyetlen arab küldött, aki „dicséretre méltó” kezdeményezésnek minősítette az USA és Nagy-Britannia dél-afrikai terveit és sikert kívánt azokhoz. A közgyűlés általános vitája folytatódik. fl TASZSZ a szovjet- japán kapcsolatokról Jurjj Kornyilov, a TASZSZ politikai hírmagyarázója ír- jac Japánban erősödik az a követelés, hogy haladéktalanul juttassák vissza a Hakodate repülőterén kényszerleszállást végrehajtott szovjet katonai repülőgépet. Ugyanakkor a japán burzsoá sajtó egyes orgánumaiban, hivatalos személyiségek nyilatkozataiban olyan megjegyzések is szerepelnek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy Tokióban egyesek a japán hatóságoknak a szovjet pilótával és a repülőgéppel kapcsolatos akcióját „jelentéktelen incidensnek” próbálják feltüntetni, olyan incidensnek, amelynek visszhangját nem lesz nehéz elfojtani. Az ilyen elképzelés enyhén szólva furcsa. Naivitás feltételezni, hogy a japán hatóságoknak a szovjet repülőgéppel és pilótájával szemben alkalmazott önkényes és törvénytelen eljárása, kísérleteik arra, hogy kárt okozzanak a Szovjetunió védelmének, méghozzá a Pentagon érdekében, az ellenséges magatartás megnyilvánulása a szomszédos állammal szemben — „jelentéktelen epizódként” értékelhető a japán— szovjet kapcsolatokban. A japán kormányköröknek a kényszerleszállással kapcsolatos ténykedései nyíltan barátságtalan jellegűek a Szovjetunióval szemben és minden alapja megvan annak a kijelentésnek, hogy ezek az akciók nem maradhatnak következmények nélkül a szovjet—japán viszony jelenére és jövőjére nézve. A japán fél részéről elhangzó olyan nyilatkozatok ellenére, hogy jó kapcsolatokat kívánnak fenntartani a Szovjetunióval, a japán kormány politikai és gyakorlati lépései homlokegyenest ellenkező irányban hatnak. Ténykedéseivel Japán maga hangsúlyozta ki, hogy nem érdekelt a jószomszédság alapján kiépíteni kapcsolatait a Szovjetunióval. — Nono! — De most is elkapta kettő személy, nohát! — mondta Holub Ciprián. — Mikor most? — kérdezték. — Múltkor. — Azokat te mondod? No hiszen! — Ondrej áttette szája egyik sarkából a másikba a pipát, mintha csak a féltett tekintélyét billentette volna át egyik lábáról a másikra. — Gyerekkel te minket teszel egy kalap? Meg no, öreg Jankó, a dilinkós... no hiszen! Látott ő furcsa fa, halálra megijedte. De a szava nagyobb csendbe pottyant, mint amekkorát számított, s a pipa elvesztette szájában az egyensúlyát. — Nohát! — mondta, hogy helyreigazodjon. De valami csak nem igazodott helyre. Martin ekkor azt mondta, igyanak meg egy kört, ő fizeti. Hornyák Miso pedig a fejét csóválta. — Attól féltek, hogy találkoztok vele... „■— Fene — dünnyögte, ez is, az is. Dombaj Josko, Kosz- novszki Péter. Králik Franyo is köpött egyet. — ... hogy nem akaródzik kőért gyónni? — Dolog van — mondta Králik Franyo. — Látom. A népház nektek is lesz. Miso erdészeti dolgozó volt, s ott ilyen meg olyan gyűlésekre is járt. így természetesnek vették az efféle szót a szájából. Králik Franyo kivigyorítot- ta a rozsdabarna fogait. — Mérnek ottan valamit? Sör, bor, pálinka? — Mérnek — mondta Martin, akkor jött meg a sörökkel. Nem is tudta, miről van szó. — Buzogsz, Miso? Miso elpirult. — Kedvibe kell tenni gyerekeknek. Erről mindenki ráismert Misóra. El is mosolyogtak nyomban egymás közt. Mert Miso híres stréber. Fő „kedvibe tevő ember” papnak, párttitkárnak, tanácselnöknek. De most bonyolódott a dolog. Mert lám csak, Holub Ciprián is odaállt az oldalára. Nem a kitárt mellű nagy hitvallók módján. Csak úgy, lefele sunyítva a bakancsa közé. Mintha morfordirozna. — Hónap befogok — szólott, félig-meddig a maga fur- dalására, hogy eddig nem tette. — Megmondhatsz tanító úrnak. — Megmondom. — S felhajtotta sörét Hornyák Mihály, hátrabicsakló tarkóval. (Folytatjuk) BARÁTAINK * wr SZERETNÉNK MEGISMERNI WESEMANNÉ- KAT. IGAZI KÍVÁNCSISÁG HAJT, HOGYAN ÉLNEK A HÉT GYERMEKKEL, MIKÉNT ELETEBOL LESZNEK ÚRRÁ A HÉTKÖZNAPOK GONDJAI FÖLÖTT, MINEK ÖRÜLNEK, MELYEK A GONDJAIK. Wesemann család S chönebeck-Salzleben- be utazunk tehát, a Magdeburger utcára, a 41-es szám alá. Szép házat találunk, frissen vakolt falai vakítóak, és tágas ablak .engedi be a nap sugarait. Wesemannéknál szépen terített kávézóasztal vár és a kis Ilona büszkén újságolja: „A kalácsot Apu sütötte”. Igen, Kurt Wesemann sokoldalú ember. Gépkocsi- vezető a körzeti kereskedelmi vállalatnál, tagja a közlekedésbiztonsági tanácsnak, aktivistája a szülői munkaközösségnek és mindemellett birtokosa a kiváló gépkocsivezető címnek. Tegyük hozzá, van humora is. „Lehet, hogy jó gépkocsivezető vagyok — meséli nevetve — de mindenesetre rossz gyalogosnak bizonyultam. Amikor megkaptam a kitüntetést, gyalog igyekeztem hazafelé, megbotlottam, eltört a lábam és még mindig sán- tikálok.” Hannelore Wesemann a felesége már 11 éve éj jeles nővér a Salzelmenben lévő gondozóotthonban. Négy hétig este 10-től reggel hatig dolgozik, vasárnap és ünnepnap egyaránt, majd 10 szabadnap következik. A család otthonában úgy érezzük, mintha már régi ismerősök lennénk. A családfő, Wesemann meséli: — Máskor többen vagyunk itthon. A két legna- gyobbik gyermek most nincs itthon. Henry, aki 17 éves Magdeburgban tanul, építőipari szakmunkás lesz. Detlef, aki egy évvel fiatalabb, betonszakmunkás-ta- nuló. Itt, a bal oldalomon Carola, 15 éves, most járja a kilencedik osztályt. Ő a mi „olvasópatkányunk” — szoktuk mondani. Minden szabad percét a könyvek mellett tölti, kedvencei a fantasztikus olvasmányok. — Az a sötéthajú, bozontos a jobb oldalomon az Ramona, a mi kis csalogányunk. Szabad ideje az iskolai kórusé. Különben szólót is énekel. Aztán itt vannak a hétéves ikreink, Ines és Péter. Piti, ahogy mi nevezzük, igazán életrevaló, az iskolában — most másodikos — különösen a számtant szereti. A helyesírás még döcög kissé. Péter megszállott autókedvelő, szobájukban egy versenypályán éli ki szenvedélyét. Ines a legszívesebben rajzol, mégpedig virágokat, állatokat és végül önarcképeket. Mindennap betelik egy rajzfüzete. Miután kész, nyugtáznunk kell, milyen szépen sikerültek a rajzok. A kicsi, aki ott ül az édesanyja mellett, a kis hatéves Ilona. Most óvodás és készül a nagy élményre, az iskolára. Ha most azt kérdezi, hogy az eltelt évek alatt minek örültünk a legjobban, akkor azt mondanám, a házhelynek és a házunknak. Korábban is megfelelő nagyságú lakásunk volt, de régi épületben, s hiányzott a fürdőszoba. Akkor ajánlották ezt a telket és az építés lehetőségét. Nem sokat tanakodtunk. Az állam először 15 ezer márkát adott a telekvásárlásra, majd az építési kölcsön címén 43 ezret. Most már összkomfortosán lakunk, lakószoba, hálószoba, három gyermekszoba, beépített konyha, fürdő és mindemellett egy csodálatos kert. 1974 októberében költöztünk be. Kollégáim, akik Berniek felvétele Látogatás Wesemannéknál segítettek, ugyancsak szorgoskodtak. így aztán a ház- szentelőn negyvenen voltunk. Sokan kérdezik tőlük, hogyan is csináljátok? Mindketten dolgoztok, s közben mi van a háztartással, a gyermekekkel? Vagy ha látogatóink vannak, akkor az a kérdés: nálatok minden bútor új, miből? Nos, hát a háztartási munkákkal nálunk is úgy van, mint másoknál. Igaz, több a szennyes, de az se mindegy, mennyi idege van az embernek a hét gyermekhez, Szeren ..se, hogy a szőnyegezést csak fel kell porszívózni, sokat számít, hogy a nagyok szobáikat maguk tartják rendben. S hadd tegyem hozzá: magam is vállalok a házimunkából részt. — És a gazdasági oldal? Mindketten jól keresünk, és a családi pótlék összege sem lebecsülendő. Természetesen más anyagi támogatást is kapunk. Végtére is minden attól függ, hogyan osztjuk be azt, ami van. Mi például nem szívesen megyünk el itthonról esténként, szívesebben iszogatunk meg itthon egy üveg bort. A feleségem köt a gyerekeknek, én magam barkácsolgató ember vagyok. Időnként üvegfestéssel is foglalkozom. Szívesen hallgatunk lemezeket is. M it mondjak még magunkról? Tulajdonképpen egy olyan család vagyunk, amelyből számlálatlanul sok akad nálunk és ilyen kép, mint amilyen itt fogadta önöket, mindenfelé akad. Klaus Kleine Őszi fesztivál az NDK-ban Az NDK nemzeti ünnepét, a demokratikus német állam megalapításának évfordulóját megelőző napok hagyományainak megfelelően pénteken megkezdődött az NDK fővárosának nagy őszi fesztiválja, a berlini ünnepi napok széles körű eseménysorozata. A jubileumi, huszadik ünnepi napok az idén október 17-ig, a népi kamarai és megyei tanácsok választásának napjáig tartanák. A fesztivál mintegy 300 különböző rendezvények középpontjában 20 ország, 25 színházi, zenei és táncegyüttesének — összesen mintegy 1500 külföldi művésznek — a vendégszereplése áll. A magyar debreceni Kodály kórus Gulyás György vezetésével szombaton lép fel Berlinben. A kórus 10 nap alatt összesen 8 alkalommal lép fel az NDK-ban, többek között Potsdamban, Erfurtban és Rostockban. A fesztivál idején a berlini színházak összesen 20 új darabot mutatnak be.
