Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-15 / 244. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. október 15. GYŐRI IMRE: A munkásművelődés politikai kérdés (Folytatás az 1. oldalról) Tisztelt országgyűlés, kedves elvtársak! Voltak értékes kezdeményezések a közművelődési jogalkotás területén már korábban is, de most — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1974. márciusi határozata és XI. kongresszusának állás- foglalása nyomán — vált időszerűvé mindannak rész. letesebb kifejtése, külön törvénybe iktatása, ami alkotmányunk a közművelődésről leszögezett. Időszerűségén azt értem: eredményeink most tették lehetővé, feladatunk pedig szükségessé, hogy a közművelődés ügyét legfelsőbb államhatalmi szervünk, a tisztelt országgyűlés törvény megalkotásával is segítse. A közművelődés ügyének előtérbe kerülésében társadalmunknak — s általában a szocialista társadalomnak — egy mélyebb, általánosabb törvényszerűsége jut kifejezésre. Az a felismerés tükröződik benne, hogy a szocializmus felépítésének egész történeti folyamata elválaszthatatlan a lenini kulturális forradalomtól. Népünk kulturális színvonalának emelése politikai, gazdasági, társadalmi céljaink megvalósításának eddig is szerves, nélkülözhetetlen része volt. A kulturális forradalom további kibontakoztatása még fokozottabb jelentőségre tesz szert a fejlett szocialista társadalom építésében, népünk nagy hosszú távú nemzeti programjának valóra váltásában. Társadalmi fejlődésünk eredményeként joggal állapíthatta meg a párt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat. hogy „a szocialista állam feladatai közül előtérbe került a gazdasági szervező és irányító, valamint a kulturális és nevelő tevékenység”. Az előttünk fekvő törvényjavaslat amely megszabja a köz- művelődésnek, ennek a sokrétű és társadalmunk egészére kiható tevékenységnek tartalmát és kereteit, egyben méltóképpen kifejezésre juttatja, hogy szocialista államunk betölti kulturális és nevelő funkcióját is. A szocialista kulturális politika egységesen szemléli a sokrétű emberi tevékenységet, s egyre bővülő lehetőségeket teremt a személyiség sokoldalú fejlődéséhez. A szocialista társadalom és a kultúra e törvényszerű viszonyát Lenin fogalmazta meg. Az ő koncepciójára épült és épül ma is a hatalomra került munkásosztály pártjainak, államainak — köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Nép- köztársaság — kulturális politikája. Amikor azonban — tisztelt országgyűlés — egy. a szocialista kulturális forradalommal összefüggő törvény elfogadásáról van szó. — azonosulva a törvényjavaslattal és egyetértve a törvényjavaslat előterjesztőjével — azokra is emlékeztetnünk kell. akik a maguk történelmi feltételei közt kapcsolták össze a társadalmi haladás és a magyar nép művelésének ügyét. A szocializmus alapjainak megteremtését követő politikai, társadalmi,, gazdasági fejlődés, az életszínvonal-emelkedés jelentősen javították a művelődés és a művelődök anyagi feltételeit. A . népgazdaság intenziv fejlesztése az általános és szakmai műveltség magasabb követelményei, vei járt és jár együtt. A lakásviszonyok javulása, a jövedelemnövekedés. a fogyasz. tásbővülés, a szabadidő-növekedés számos új, a művelődést is közvetlenül érintő kérdést vetett fel. Hogyan éljünk az új lakásban, hogyan függ össze a kulturális javak „fogyasztásával” és hogyan használjuk ki tartalmasán a szabad időt. Hogyan fordítsunk nagyobb gondot az egészséges életmódra, a testkultúrára — egyszóval a viszonylag jobb anyagi feltételekkel, hogyan éljünk értelmesen, szocialista emberhez méltóan. Szocialista társadalmunk közéletének és közösségi életének fejlődése, meghozta egyszersmind a véleménynyilvánításhoz szükséges műveltség, látókör, magatartás, kifejezőkészség kultúrájának növekvő igényét iS. Az örökölt társadalmi egyenlőtlenség, a város és falu, a fizikai és a szellemi munka közt meglevő különbségek, ellentmondások csökkentésének folyamata segítette, de feltételezte is a művelődést. A társadalmi mobilitás lehetőséget nyitott a tanulásnak, de meg is követelte az erőfeszítést. A kultúra — annak fejlődése, fejlesztése — elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdaság, a termelőmunka, a szocialista társadalom élete, közösségi élete, közélete, demokratizmusa, s mindennek révén ideológiai, politikai és nemzeti egysége fejlődhessen. Kedves elvtársak! Tisztelt országgyűlés! A közművelődés kategóriája — és így szerepel ez az előttünk fekvő törvénytervezetben is: összekapcsolja a kulturális élet különböző oldalait, egységbe foglalja a politikai, az ideológiai, a szakmai és az általános műveltséget. kiegészítőén és teljes joggal idekapcsolva a szocialista erkölcs, életmód, életforma. a szocialista fogyasztás kultúráját is. Ezt összekapcsolja a termeléssel, a közösségi élettel, a közélettel, a szocialista demokratizmussal. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása... a szocialista társadalom bővülő lehetőségeket teremt a személyiség sokoldalú fejlődéséhez. A művelődés az egyén fejlődésének, közösségi kapcsolatainak nélkülözhetetlen tényezője, közösségteremtő erő. A fejlett szocialista társadalom építése szükségessé teszi az egyes emberek és a közösségek sokoldalú továbbképzését szolgáló közművelődési rendszer szervezeti és eszmei erősítését... el kell érni, hogy az önművelés, a kultúra öröme a társadalom minden tagjának személyes és állandó szükségletévé váljék”. Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Egy ilyen törvény elfogadása sörán felelős mérlegelésre van szükség. Az elmondottak alapján — meggyőződésem —, hogy ezt a törvényjavaslatot alátámasztják eddigi eredményeink és elfogadását megkívánják holnapi feladataink. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kérem, engedjék meg, hogy a közművelődési törvénytervezet rendkívül szerteágazó vonatkozásai közül a munkásművelődés — meggyőződésem szerint — központi jelentőségű kérdésére hívjam fel a figyelmet. A munkásművelődés ügye szorosan vett politikai kérdés is, összefügg a munkásosztály társadalmi vezető szerepével. A tudás: hatalom. Tudásra éppúgy elengedhetetlenül szüksége volt a munkásosztálynak a hatalom megszerzéséért folytatott harcban, mint ma, a hatalom gyakorlásához. Ha szemügyre vesz- szük a közművelődés tényezőit, a termeléssel, a politi- tikai, ideológiai, közösségi élettel, az erkölccsel összefüggő tényezőit — látnunk kell, hogy mindezek kibontakoztatásában ma is elsősorban a munkásosztály érdekelt. Ezt az érdeket napjainkban is a munkásosztály legfejlettebb rétegei ismerik fel és képviselik a legöntuda- tosabban. Ez mindenekelőtt a munkásság 60 százalékát felölelő szocialista brigádmozgalomban, annak hármas jelszavában és társadalmi méretű gyakorlatában fejeződik ki. Ez a mozgalom teszi kézzelfoghatóvá, hogy a művelődés a közösség — elsősorban a munkához kapcsolódó közösség — révén terjed ki a termelő, a tanuló, a közéletet élő, a szórakozó ember egész tevékenységére, mégpedig úgy, hogy egyben az adott közösséget is erősíti. S a szocialista brigádmozgalom egyben azt is kifejezi, hogy a munkásművelődés legfőbb bázisa, ereje maga a munkásosztály. A munkásművelődés ügyét éppen ezért csakis vele együtt, kezdeményezéseire, igényeire építve lehet előbbre vinni. (Mindemellett az, hogy a munkásosztály számszerűleg is a legnépesebb osztálya társadalmunknak, ugyancsak nyilvánvalóvá teszi a munkásművelődés központi jelentőségét.) Amit azonban — tisztelt országgyűlés — hangsúlyozni szeretnék, az, hogy a munkásosztály műveltsége meghatározó érvénnyel bír kulturális életünk, a közművelődés tartalmának egészére is. Ahogyan a munkásosztálynak történelmi hivatása, hogy a többi dolgozó osztállyal, réteggel szövetségben az ő érdekeit is szolgáló szocialista társadalom felépítését vezesse, ugyanúgy kultúrájának kibontakoztatása is az egész társadalom kulturális fejlődésének záloga. Éppen ezért a közművelődés egész tartalmát a munkásosztály ideológiai, erkölcsi értékeinek, a nagyüzemi termeléssel összefüggő kollektív szellemének kell áthatnia, hogy társadalmunkban általánossá váljanak ezek a vonások, amelyek a munkásosztályt történelmi szerepének betöltésére teszik hivatottá. Ennek a történelmi szerepnek marxista—leninista értelmezéséből következik, hogy a munkásosztály világnézete, a marxizmus— leninizmus, a munkásosztály érdekei, politikája egész társadalmunk ideológiai, politikai egységének, ezzel egyszersmind társadalmunk szocialista tartalmú nemzeti egységének is alapja és legfőbb előmozdítója. A munkásosztály ideológiája és kultúrája az egyetemes emberi kultúra több évezredes eredményeinek kritikai elsajátításán alapszik. Ezért van az, hogy kulturális életünket — hasonlóan más szocialista társadalmakéhoz — a klasszikus kulturális értékek rendkívüli megbecsülése, közkinccsé válása jellemzi. Tisztelt országgyűlési Egy felszólalás, amelynek bevallott célja, hogy támogasson egy törvényjavaslatot, az indoklás hevében könnyen egyoldalúvá válhat. Csak a törvénytervezet alátámasztása volt szándékomban, de nem szeretném, ha ez azzal a látszattal járna, mintha el kívánnám hallgatni azokat a nehézségeket, szemléleti, anyagi, szervezeti problémákat, amelyekkel — mint minden más terület — a közművelődés is küszködik. Ellenkezőleg, az a meggyőződésem, hogy ha az előttünk fekvő tervezetet a törvény rangjára emeljük, nem csak eredményeket rögzítünk, nem csak feladatokat jelölünk, de ezzel együtt jel- lentős támogatást is nyújtunk az e téren előttünk álló nehézségek leküzdéséhez. Nem mintha a javaslat törvényerőre emelése automatikusan együttjáma az anyagi-szervezeti feltételek azonnali megjavításával, hanem mert erőteljesen hozzájárul annak társadalmi felismeréséhez, hogy a közművelődés: a közösség művelődése és ezért közügy. Közművelődésünkben — ha a szűkebb értelemben vett közművelődési bázisnak megkülönböztetett szerepe is van — minden tömegszervezetnek — különösen a szak- szervezetnek és a KISZ-nek — az állami, tanácsi apparátus egészének, a tudománynak, az oktatásnak, a művészeti életnek, a tömegközlési fórumoknak nélkülözhetetlen szerepe, része van, és szerepe van nemutolsósorban a pártnak. A Központi Bizottság határozata többek közt azért hangsúlyozta, hogy a kulturális nevelőmunkának, a pártmunka szerves részévé kell válnia. Tisztelt országgyűlés! A közművelődési törvényjavaslat megvitatása és megszavazása nagy felelősséggel jár. Olyan kérdésekről van szó', ami — közvetlenül vagy közvetetten, de szorosan összefügg társadalmunk szocialista jellegével, egyben történelmi versenyével és győzelmével. Olyan törvényről van szó amely népünk kulturális fel- emelkedésének, kultúrateremtő erőinek kibontakoztatását rögzíti és előbbre viszi, s amely egyszersmind elvileg juttatja kifejezésre, hogy az emberi fejlődés lehetőségeinek melyik útját választottuk. Ezek nem nagy szavak, mert népünk munkájának eddigi eredményei, a szocializmus, a haladás erőinek világszerte, évtizedről évtizedre érzékelhető térhódításai adják e szavak tényleges fedezetét. Tudom, hogy e törvény megszavazásával maradéktalan megvalósításának nem kis gondját is vállaljuk. Nyugodtan állíthatom, ennek is megvan a fedezete, s van egy tényező — nem az illúziók — hanem a tudás, a meggyőződés, a hit, ami eddig i§ reális segítőnk volt. Munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk hite, meggyőződése abban, hogy a szocialista társadalom nem csak a tegnapból a mába, de a mából a holnapba is biztosan vezet. Mindezek alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a benyújtott törvénytervezetet elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra javaslom. Az országgyűlés ma a törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját. Gulyás Emilné dr. szabolcsi képviselő felszólalása A csütörtök délutáni vitában felszólalt Gulyás Emilné dr. Többek között a következőket mondotta: Szabolcs-Szatmár megye és választókerületem a szatmári táj lakosságának műveltsége talán a legjobban,bizonyítja a törvénytervezetben rögzített eredményeket, s egyben a közművelődési törvény szükségességét. A törvénytervezet reálisan értékeli helyzetünket, az egyes területek, társadalmi rétegek, a falu és a város közötti műveltségbeli különbségeket. Ahhoz, hogy a kultúra áldásaiból mindenki egyenlően részesüljön, a műveltség megszerzése belső szükségletté váljon minden emberben, és a műveltség megszerzéséhez szükséges feltételek is közeledjenek, ezért hatékonyabban kell dolgozni mindnyájunknak. A közművelődés fontos feladata a dolgozók általános és .szakmai műveltsége megszerzésének segítése. N^ynk az általános iskolás korú gyerekek közel 20 százaléka nem végzi el tanköteles korban a nyolc általános iskolát, amely nemcsak cigánykérdés, bár az is. Amellett, hogy hangsúlyoz, zuk a szülők, az iskola. az egész társadalom felelősségét az oktatási törvény végrehajtásáért, reménykedve fogadjuk a törvénytervezet intézkedéseit a felnőtt oktatás javítására, szélesítésére. Képviselőcsoportunk öröm. mel üdvözli, hogy a törvény a munkahelyi vezetőket felelőssé teszi a dolgozók képzéséért és továbbképzéséért. Erre valóban szükség van. Szeretnénk hangsúlyozni azonban, hogy a művelődés, a kultúrált életmód mindenkinek alapvető érdeke. Hatékonyabban kell tudósítani az egész társadalomban, hogy a fejlett szocialista társadalom az emberért, az emberek boldogulásáért épül, a kiteljesedett életet csak a művelt ember élhet. Űgylátjuk: a tanulás, az iskola tekintélyét jobban kell hangsúlyozni. Tudjuk, az oklevél, a diploma önmagában nem biztosítja a szocialista életmódot, de alapja annak. Általános alapműveltség, általános iskolai végzettség nélkül nem lehet szakmai képzés sem, márpedig a korszerű termelés az ipari, a mező- gazdasági üzemekben egyre több szakmai hozzáértést követel. Jelenleg a mezőgazdaságban dolgozók nincsenek megfelelően érdekeltté téve az általános iskola elvégzésében, a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésében. Gyakran a szakmunkás ugyanannyi, esetenként még kevesebb anyagi juttatásban részesül, mint a képzettséggel nem rendelkező. A munka- szervezés rendszerében sem különítik el mindenhol a szakmunkát igénylő feladatköröket, nincs ösztönző bérezés. A lakosság egy része még mindig lebecsüli a mezőgazdasági munkát, nem tekinti szakmának. Ezek miatt az országos átlagtól nagyobb gyermekszaporulat mellett sem tudjuk a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolákat benépesíteni. Nincs megoldva nálunk — valószínű az ország más részeiben sem — a nők képzése, továbbképzése, pedig a női egyenjogúság megvalósításának, aktívabb közéleti tevékenységüknek is nélkülözhetetlen feltétele a műveltség. A mi megyénkben több nő vállalna munkát, kapcsolódna be a termelőmunkába, ha volna munkahely és volna szakmai képzettségük — itt bizony elmaradtunk. A megye mezőgazdaságában dolgozók közel fele nő, de csak két százalékuknak van szakmunkás végzettsége. Véleményünk szerint mindenkinek tenni kell, aki tenni tud. hogy ez a helyzet megváltozzék. Több biztatás, ösztönzés. segítés kell a családtól, a munkahelytől, a társadalmi szervektől, az iskolától, az egész társadalomtól, hogy újra benépesüljenek a dolgozók iskolái, több felnőtt ember képezze magát. Jól beváltak, népszerűek az ipari és mezőgazdasági üzemekben a dolgozók iskolájának kihelyezett osztályai. Elismerésre méltó munkát végeznek ezért a pedagógusok. Véleményünk szerint ez a felnőttek továbbtanulásának járható útja. Több termelőszövetkezetben — Tarpán, Kölesén és más helyen a termelőszövetkezetek fedezik a költségeket. A törvény gyakorlati végrehajtása során bizonyára általánossá válik ez a gyakorlat. A közművelődésnek egyik legfőbb feladata az emberi felelősségtudat erősítése. Hangsúlyozni szeretnénk az Olvasó népért mozgalom szélesítésében jelentkező feladatainkat. Az olvasóvá nevelés ma sem vesztett időszerűségéből, az olvasó népért ma is dolgoznunk kell. Mi Szabolcs-Szatmár megyeiek különös felelősséget érzünk az akció további sorsáért, hiszen nálunk tartották a mozgalom első országos konfe- ferenciát ahol a Hazafias Népfront-mozgalom átvette az írószövetségtől az akció szervezését. Vannak kezdeményezések megyénkben is az olvasóvá nevelés elősegítése érdekében. Ifjúsági olvasótáborokat szervezünk, segítjük az Olvasó munkásért akciót, a most folyó őszi könyvnapok is a könyv szeretetére nevelnek, de ez még nem elég. Tegyünk hát többet az olvasó népért, hogy az olvasás több embert neveljen a szén; , a jóra, a boldogabb életre Nagy a felelőssége a kultúra munkásainak és vezetőinek, a napilapok és folyóiratok szerkesztőinek, a tömegkommunikációs eszközök dolgozóinak, a vidékre látogató színházaknak. Szeretném elmondani, hogy a vidéken élő embereknek is van igényük. Meg tudják különböztetni a jót, az értékest, a színvonalasat a silányabb műsoroktól és áhítattal, tisztelettel tekintenek a szocialista művészetek közvetítőire. Érezzék hát ezért az illetékesek a felelősséget! A közművelődésre fordítható pénzeszközök koordinációját egyértelműen örömmel fogadtuk. Szabolcs-szatmári tapasztalatok alapján állítjuk, hogy van elég pénz a közművelődésre különböző szerveknél, szövetkezeteknél és másoknál, csak szétfolyik. Minden népműveléssel foglalkozó ember tudja — sajnos elnézünk fölötte —, hogy a különböző kulturális alapok az a pénzforrás, amibe minden belefér, szendvicstől a futballcsapat támogatásáig, a nőnapi hóvirágtól a Télapó- csomagig. Rendet kellene ebben is csinálni! Végre érvényt szerezni, hogy a kulturális alapot kulturális célra használják mindenhol!
