Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-15 / 218. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 15. FELGÖRDÜL A FÜGGÖNY Új színházi évad Az új színházi évadot Szabolcsban a fővárosi Huszonötödik Színház vendégjátéka nyitotta meg szeptember 10-én, Jánkmajtison. A megye- székhely kőszínházában, a Móricz Zsigmond Színházban szeptember 15-én, este 7-kor gördül fel újra a függöny, jelezve: megkezdődik az 1976 —77-es színházi évad. A nyitó előadáson Mozart: Varázsfuvola című művét láthatja a közönség. Jövő év május közepéig több, mint 160 színházi előadást tart a nyíregyházi színházban a debreceni Csokonai Színház és az Állami Déryné Színház, illetve az amatőr színjátszókból létrehozott nyíregyházi gyermekszínház. A két színház műsorkínálata, a műfajok aránya, a darabválasztás — a jó színészi teljesítménnyel együttesen — sok örömforrása lehet a nézőnek. Ezzel nem is voltak komolyabb bajok az elmúlt években. Annál több bosszúságot okozott a játékrend egyenetlensége, esetlegessége, az ifjúsági bérleti előadások kitolódása a vakációra. Az is előfordult, hogy vissza kellett fizetni a korábban megvásárolt bérletek árát, mert a színházi előadásra nem került sor a kívánt időben. A debreceni társulat évenként átlagosan 80—82 előadást, az idei évadban 85 előadást tart a nyíregyházi színházban. A közönség szereti és nagyra értékeli a debreceni művészek játékát, egy kicsit sajátjának érzi az együttest. A megyei és városi tanácsi-oktatási szervek is ebben a szellemben támogatják anyagilag és erkölcsileg a debreceni művészek színházi kultúrát teremtő munkásságát Szabolcs-Szatmárban. Partneri kapcsolat • A gördülékeny, jó együttműködés azonban valamilyen ok, vagy okok miatt a tavalyi évadban megbomlott. Ezért örvendetes, hogy az 1976—77-es színházi évad előestéjén, szeptember 9-én Nyíregyházára látogatott munkamegbeszélésre, a debreceni színház vezető gárdája, Bényei Józsefnek, a színház új igazgatójának vezetésével. Minden fontos színházpolitikai, műsortervezési kérdés sorra került a megbeszélésen, melyen a megyei, városi párt- és tanácsi szervek vezetői is részt vettek. Miben állapodtak meg a tárgyaló partnerek? Hogyan lehetne növelni a Nyíregyházán tartandó előadások számát, különös tekintettel a közönség által igen kedvelt művekre? Miként lehet kiküszöbölni a nagy „műsorszóródást”, hogy ne forduljon elő olyan eset, mint tavaly: két hónap alatt nem volt bérletes előadás, a következő hónapban pedig két- három előadás is várta a közönséget. Stúdióelőadások A debreceni színház vezetői elmondták: létszámgondokkal küzdenek. A tervezettnél több darab bemutatására nem tudnak vállalkozni. Arról szó lehet, hogy egy-egy eszmei, művészi szempontból kiemelkedő darabból a tervezettnél valamivel több előadást tartsanak. Úgynevezett stúdióelőadásokkal, egy-egy művész önálló estjével, kamaradarabokkal is meg tudják toldani a már elfogadott előadásszámot. Ez megyei igény is, s nem feltétlenül a színházban kerülhet sor a fellépésekre, hanem a megyei könyvtár nagytermében, a tanárképző főiskola zsebszínházában, vagy némely vidéki művelődési házban, Vásáros- naményban, Nagykállóban. A műsorfelépítés összhangjával és a két színház vezetőinek rendszeres konzultációjával jórészt kiküszöbölhetőnek látszik a tavalyi hullámzó műsorvezetés. Távlati elképzelésekről is szó esett: hogyan lehetne mi- nisziériúmi segítséggel, nyíregyházi kulcsszám engedélyezésével növelni a debreceni társulat létszámát. A kisvár- dai várszínpad műsorjellegének kialakításában és a produkciók bemutatásában is részt kíván vállalni a debreceni színház. A nyíregyházi gyermekszínház is számít a debreceni anyaszínházra. Végül: valamennyi megválaszolt vagy ezután megválaszolandó kérdésben az évad során tárgyalópartneri viszony, jó együttműködés alapjait rakta le a szeptemberi találkozó, melynek alakulását a két megye, város párt-, és tanácsi szervei is figyelemmel kísérik. Gazdátlan bérletek? örülünk a helyreállt jó kapcsolatnak. De aligha nyugodhatunk meg addig, — s ez már nem a debreceni társulaton múlik, — amíg egy-egy nehezebb fajsúlyú, vagy operai előadáson fél, vagy négy«! ház előtt játszanak a színészek. Holott minden bérlet, tavaly 10 ezer, gazdára talált. Sajnos az üzemek, vállalatok, intézmények színházi felelősei nem mindig bánnak felelősséggel a közpénzen — kulturális és szak- szervezeti alapokból — vásárolt bérletekkel. Sokszor nem azoknak adják, akik szeretik a színházat. Olykor azt kell hinni, senkinek sem adják, a fiókokban felejtik. A színház nem gazdálkodó egység, kisugárzó hatását nem pénzzel, nem az eladott bérletek utáni éves jövedelemmel mérik. Törzsközönségre, fix bérletes táborra minden színháznak szüksége van, szellemi és anyagi szempontból egyaránt. Arra kellene azonban törekedni a nyíregyházi színház hivatásos vagy tiszteletdíjas közönségszervezőinek, bérletárusítóinak, hogy a jelenleginél lényegesen többen váltsanak saját zsebből, egyéni bérletet. így kevesebb lenne az alibi bérlettulajdonos, gazdátlan bérlet. Páll Géza Mátészalkai kontraszt. (Elek Emil felvétele) HA INDUL AZ ADÁS A LEGNAGYOBB ISKOLA Szeptember 15-én „nyitja ki kapuit” az ország bizonyára legnagyobb iskolája, a Mindenki iskolája. Délután 1/2 3-kor a tv-képernyők előtt figyelve elhelyezkedők — remélhetően sok tízezren — résztvevői lesznek az első biológiaórának, melyben az élő és az élettelen világ kérdéseiről kapnak kedvcsinálónak szánt ízelítőt. Ezt követően a „földrajzórán” a Föld és a világegyetem törvényeivel ismerkedhetnek. Gsütörtökön délután „Rádió tanárelvtárs” mutatkozik be az irodalomórán, s ezzel meg is kezdődik az ország legnagyobb 7. osztályában a féléven át tartó szorgos munka. A félév elteltével vajon hány „végzett” hallgató, tanuló hagyja el ismeretekben gyarapodva az ország legnagyobb iskoláját? Jó lenne ezekre a kérdésekre megnyugtató választ adnunk. Ezt a választ igyekezett megfogalmazni a közművelődési intézmények, társadalmi szervek és szervezetek, megyénk legnagyobb üzemei és szövetkezetei képviseletében megjelentek népes csoportja. A megyei művelődési központban, a „Mindenki iskolája” indulásával kapcsolatos széles körű tájékoztatón és eszmecserén kedvező összkép bontakozott ki a hozzászólások és javaslatok nyomán. Több nagyüzem például a KUGLÓF HELYBEN Sütőüzem a Jósavárosban A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat őszi feladatairól és terveiről érdeklődvén, megtudtuk: Nyíregyházán először kezdődött sütőipari szakmunkásképzés ez év szeptemberében. Az élelmi- szeripari tanulóiskolában 32 elsőéves sütőipari tanuló (12 lány és húsz fiú) kezdte meg tanulmányait. A szakmunkásképzést a sütőipari vállalat úgy segíti, hogy a nyíregyházi 3-as számú Epreskert utcai üzemét korszerűsítették és tanműhely céljára átalakították. Az üzemhez tartozó területen lévő szakbolt és a Jókai tér 1. sz. alatti sütőipari bolt szeptember 20-tól a tanműhelyben gyártott termékek árusítását kezdi meg. A vállalat a Jósavárosban megvásárolt egy 240 négyzet- méter alapterületű boltot és a hozzá tartozó raktárhelyiségeket. Itt az árusításon kívül töltelékes áru gyártását és forgalomba hozásáttervezi a vállalat. (Búrkifli, kuglóf, rétesfélék, kelttészták stb.) Az NDK-ból a gyártáshoz szükséges gépek már megérkeztek. Ez év végére az itt lakók már a kenyér mellett az itt gyártott finom pékárukból is vásárolhatnak. Régi kívánságát teljesíti a vállalat Tiszalökön a lakóknak akkor, amikor az üzemhez csatlakozó helyiségekből sütőipari boltot alakít ki. Az iskolaév kezdetére a vállalat felkészült. Nyíregyházán a közép- és felsőfokú iskolák megnyitása után a süteményfogyasztás napi 30 ezer darabbal emelkedik. Ez igen jelentős mennyiség és nagyon gondos gyártási tervezést igényel. Ezt a munkát zökkenőmentesen sikerül megoldaniuk. F. P. SZÁÉV, SZAVICSAV a sajtó és egyéb tömegkommunikációs tájékoztatás alapján ismertető és szervező anyagokat adott ki a „Mindenki iskolájáról.” A mátészalkai városi-járási művelődési központ az oktatási intézményekkel összefogva megszervezte konzultációs szolgálatát, melyben — és ez külön is elismerést érdemel — a tanulási tanácsadást a tanárok társadalmi munkában vállalták! A Hazafias Népfront tervet dolgoz ki a „Mindenki iskolája népszerűsítésére” és hasznosítására a dolgozó és gyermekgondozási szabadságon levő nők, a szülői munkaközösségek körében. A megyei könyvtár az „MI” olva sókönyveinek és rádiós adásainak könnyű elérését fogja biztosítani az érdeklődőknek. A tanulók és a tanulásban tanácsot kérők fogadására felkészült a megyei művelődési központban megszerve zett konzultációs központ, minden szerdai napon tanulószobával, könyvekkel, kiegészítő irodalommal, tv-adás- sal, hangszalagokkal és konzultáló tanárokkal. Mindez természetesen nem helyettesítheti és nem pótolhatja sem a felnőtt tanulók személyes erőfeszítését, sem a dolgozók szervezett oktatásának eddigi, kialakult formáit. Az adássorozat szerkesztőinek véleménye szerint elsősorban azoknak kíván segíteni a tanulásban, a vizsgára való felkészítésben, akik ezt szervezett formában (dolgozók esti iskolája, kihelyezett üzemi tanfolyamok, osztályozó vizsgára előkészítő tanfolyamok) az ezzel járó folyamatos tanulással együtt vállalták. A szocialista brigádok számára Nyíregyházán szétküldött 3000 ismertető, a 4000 vállalási lap most arra vár, hogy e legöntudatosabb, legszervezettebb munkásközösségek is pártfogásukba vegyék a „Mindenki iskoláját”, mindenekelőtt a szükséges iskolai végzettséggel nem rendelkező brigádtagok hasznára. Tóth László A RÁDIÓ MELLETT A Rákóczi-évforduló nagy műsorai, sorozatai Után, megkésett fecskeként most került adásba Bárdos Pál dokumentum összeállítása, a Rákóczi-induló. Ez a téma megérte, hogy a Rádiószin- ház bemutatójaként hangozzék el, akár az ünneplések fénypontja után is. A műalkotások jobb megértéséhez szükség van az adott kor, társadalmi, politikai viszonyainak ismeretére is. Ezek birtokában többet tudunk meg magáról az alkotó művészről is. Ez utóbbi a Rákóczi-induló esetében sem jelentéktelen lehetőség, annak ellenére, sőt: éppen azért, mert a mű alapja nem egy ember alkotása, hanem népköltés, népzene, ráadásul nem is magyar, hanem román népdal. . Azt sem lehet feledni, hogy a téma és maga a zene, illetve a témából írható zenemű, mint lehetőség, mindig akkor került az érdeklődés középpontjába, akkor bukkant fel újra meg újra, amikor a társadalmi mozgások ezt szinte igényelték. Hangulati fáklya es a nemzeti öntudat ébrentartó- ja volt egyszerre. Semmiképp nem akarom a Rá- kóczi-indulónak életünkben s a régi magyar életben betöltött (változó) súlyát, szerepét lebecsülni, mégis aránytalanul soknak éreztem azt a hetven percet, amelyet erre a témára szántak, túlzottan aprólékosnak, részletezőnek tűnt az összeállítás, talán azért is, mert egyazon téma variációinak sokaságát hallottuk. A Rádiószínház másik bemutatója A bolgár kultúra hete keretében hangzott el. Rajkó Szemerdzsiev Vihar szombat délután című hangjátékát Babarczy László rendezte. A tulajdonképpen kettős szálú hangjáték a család iránt kötelező figyelem elhanyagolásának következményeire éppúgy figyelmeztet, mint az egyén által fennen hangoztatott társadalmi elvek és az egyén valódi gyakorlata közti sokszor szöges ellentétre. A fő szál a Veszelinov professzor és lánya, Kátya közötti dialógusban, cselekményben van jelen; a másik szál Kátya és anyja között feszül, azonban ez utóbbi is a fő szál eseményeit erősíti, azokat húzza alá. Veszelinov csak a munkájának él, családjával — feleségével és lányával — nem ér rá figyelmesebben törődni. Kátya „engedetlensége” (valójában: legelemibb jogának, a személyes szabadságának, a szabad pályaválasztásnak igénye és és gyakorlása) döbbenti rá Veszelinovot, hogy válságban van a családja, pontosabban a családi életnek az a formája, azok az elvek, amelyeket ő természetesnek tartott évtizedek óta. Kiderül: a nemzetközi jog szocialista szellemű professzora teljesen nyárspolgári elveket képvisel, ha a saját gyermekéről van szó. A végén minden rendbejön, mint a mesében. A hangjáték írója kikerülte az igazi drámát, a valódi konfliktust, a happy end pedig elvette a bírálat élét. A KÉPERNYŐ Seregi István ELŐTT A 2. műsorban, különösképpen a késő éjszakai órákba nyúlóan sugárzott játékvagy tévéfilmek esetében többnyire jogosan merülhet föl a kérdés, hogy miért nem került (kerülhetett) az az elsőbe? A válasz csak akkor elfogadható, ha ún. rétegfilmről van szó. Sajnos azonban nem egyszer tapasztalhatjuk, hogy rendkívül gyenge, érdektelen, az 1-es főműsor ilyen jellegű produkcióinak — közismerten egyébként sem magas — átlagszínvonalát messze el nem érő filmek szorulnak ki a kettesre. Mint pl. a múlt szerdán bemutatott Anna c. NSZK-tévéfilm, amelyről csak azt a régi igazságot lehet leírni, hogy a valóság puszta másolása művészi sűrítés, illetve többlet nélkül szinte törvényszerűen unalomkeltő, bármilyen megható és lett légyen igaz is a megbocsátó-kiváró, a saját érdekeire lassan ráébredő elhagyott feleség története... A szégyenletes chilei fasiszta puccs 3. évfordulóján bemutatott dokumentumjáték, a Vád tanúi a chilei néppel való szolidaritás igen hatásos művészi kifejezése volt. Egy elképzelt bírósági tárgyalás keretében bontakozott ki ismét fokról fokra előttünk a gondosan kitervelt tragédia minden lényeges, jellemzően leleplező részlete, az Al- lende-kormányzat megdöntése, az elnökgyilkosság és a fasiszta bosszuállás máig tartó folyamata. A fiktív tárgyalás a valósághoz híven követve az ismert eseményeket, megdönthetetlenül bizonyította a vádat, az egész haladó emberiség vádját a chilei nép hóhérai ellen. Amiről persze e dokumentumjáték nélkül 'S tudott, hogy minden pontja igaz, s a felelősségre vonás a valóságban sem maradhat el, — mint ahogyan Roman Hlavac cseh író műve alapján a magyar televízió által (Horváth Ádám jól ösz- szefogott rendezésében) készített eme kitűnő „előkép” emlékezetünkbe idézte. Példás frissességgel, hangulatos, érdekes riportfilmben számolt be vasárnap délután a tévé az uszty- ilimszki KGST-építkezésre nemrégiben kiutazott magyar fiatalok élet- és munkakörülményeiről, első munkanapjairól. „ök háromszázan” — köztük sza- bolcs-szatmári ifjak is — mint láttuk, hallottuk, igen jól érzik magukat az Angara partján, az 54 ezres új városban, ahol az átlagéletkor 26 év, s fiatalos energiák feszülnek a termelőmunkában csakúgy, mint az életörömben. A fogadtatás és a mindennapi élet Képei egyaránt azt tanúsították, hogy ifjaink emberileg is sokat gazdagodnak a fizikai erőpróba során. Optimizmusuk, vidámságuk átsütött nemcsak a derűs perceket felidéző képsorokon, hanem a munkájukról szóló nyilatkozataikon is. Ránki Júlia (szerkesztő-riporter) és Hadházy László (operatőrrendező) jó invencióiból szerencsésen még arra is futotta, hogy a sajátos táji környezet mellett a régi szibériai falu népi építészetének bemutatását is stílusosan tudták beépíteni a „barátság iskolájáról” készített műsorukba. Merkovszky Pál