Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-02 / 207. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 2. Elsőbbséget a türelemnek Több vállalat visszalépett A zsúfoltság nem csökkent Nyolc hónapja, januárban vezették be Nyíregyházán az úgynevezett lépcsőzetes munkakezdést — persze csak részlegesen, a városközpont intézményei, vállalatai álltak át a jórészt félkilences munkakezdésre. Ez az intézkedés körülbelül háromezer embert érintett. Távolról sem jelentett azonban ennyit az autóbuszközlekedés zsúfoltságában, ami tulajdonképpen kiváltotta a munkakezdések széthúzását. A rendőrség időközönként szondát használ, hogy meggyőződjék: fogyasztott-e alkoholt az autós és a motoros. Más esetekben a radart hívják segítségül a sebesség méréséhez. De olyan készülék még nincs, amely kimutatná, hogy milyen más okok játszanak közre az országúti szabálysértésekben, a baleseti statisztika számoszlopainak növekedésében. Érthető tehát, hogy nagy figyelmet keltett a magyar kutatók egy csoportjának nemrég befejezett vizsgálata. A kutatók 1200 balesetet okozó személyen végeztek vizsgálatot. A megvizsgált személyeknél csaknem tíz százalékban csökkent szociális alkalmazkodást, nyolc és fél százalékban úgynevezett agressziós tendenciát, mintegy 12 százalékban neurotikus állapotot, illetve csökkent ítélőképességet észleltek. Egyúttal azt is kimutatta a vizsgálat, hogy akiknél a jelzett tünetek tapasztalhatók, azok szinte kivétel nélkül az áthaladási elsőbbség szabályainak megszegésével, gyakran gyorshajtással okoztak ki- sebb-nagyobb balesetet. Eddig is tudtuk, hogy az országutakon erőszakos, önfejű, gátlástalan emberek is közlekednek, mégis nagyon aggasztó a kép, amelyben a kutatók felvillantják a szabálysértők jellemét. Sovány vigasz, hogy a korábban motorizált országokban még aggasztóbb a helyzet. Mint az angol Daily Mirror írja: „1976 nyarának örömeit, ha lehet, a tavalyinál is inkább beárnyékolja az autóbalesetek tömege. A legutóbbi hét vége rekordaratása volt a halálnak: 84-en vesztették életüket Anglia közútjain.” A lap szerint a gyilkos országúti tempó hovatovább több áldozatot követel, mint bármely járvány, népbetegség. Sok igazság van ebben, hiszen egy másik jelzés szerint a föld országútjain 1975-ben negyedmilliónál is többen vesztették el életüket. Bécsben 7000 balesetet jegyeztek fel 1976 első felében. Sajnálkozva jegyzi meg a baleseti krónika, hogy a bajok fő forrása: az esztelen száguldás. Lényegében ezt a gondolatot folytatja dr. Hans Walter, svájci professzor, amikor nyilatkozatában kijelenti: „Az alkohol, a nikotin, a mértéktelen gyógyszerfogyasztás és a vadnyugati filmek szenvedélye mellett, mind nagyobb betegsége Európának az autósok tempószenvedélye, a céltalan országúti száguldás.” Valóban, milyen célja lehet a rohanásnak? Egyik napilapunk vezércikkében éles hangom ítéli el azokat a magánautósokat, akik a hét végeken pihenésre indulnák, vagy onnan térnek haza, senki nem hajtja őket, mégis érthetetlen, gyakran kegyetlen harcot vívnak, hogy öttíz. perccel hamarabb érjenek a célba. Ezért történik mimden héten hat-nyolc végzetes szerencsétlenség a balatoni, a visegrádi, a szegedi, és a többi országúton. A minap elszomorító és megdöbbentő nyilatkozatot közölt a rádió: hazánkban az oktalan rohanás következtében egy falu lakossága hal meg az utakon és mintegy 20 ezren megsérülnek. A balesetek minden harmadik-negyedik sérültje gyalogosan közlekedik, minden tizennyolcadik sérült belehal sérüléseibe. Nem mondhatjuk, hogy nálunk kevés lenne a türelmes, óvatos közlekedésre intő szó. A lapok gyakran tárgyalják a közúti balesetek számának aggasztó növekedését, a hatóságok nem győznek figyelmeztetni. Ennek ellenére a gyalogjáró ember nagyon sokszor a szinte veszélytelennek tartott átkelőhelyeken, a zebrákon kerül az autó kerekei alá. Nem szabad megbékélni-ezzel a helyzettel. Én is vezetek gépkocsit, tehát engem is sért a közszájon forgó megjegyzés: ha egy autós a zebránál áttessékeli maga előtt a gyalogosokat, az bizonyosan csak külföldi, a gyalogos pedig, aki ekkor sem mer megindulni, csak pesti lehet. A gépkocsi- - vezetők többsége tiszteli, becsüli a zebrát, a gyalogosok jogait. Viszont egynémely autósban valóban kialakult bizonyos asszociális magatartás: fittyet hánynak a társadalom túlnyomó többségét képviselő gyalogosokra, életek árán is kierőszakolják az előnyt. Sajnos, az ilyen hajlamokra leginkább csak a baleset után, a rendőrségen és a bíróságon derül fény. A tapasztalat szerint szerencsére nálunk ma még azok vannak többségben, akik helyesen közlekednek, akik ismerik a szabályokat, kötelességeiket, mások jogait, türelmesek és előzékenyek. Ezek az emberek könyv nélkül megtanulták, természetesnek tartják, hogy az autó, amelyet ma már többnyire ötven lóerő hajt, nemcsak a kényelmet szolgálja, hanem felfokozott sebességének arányában növeli a veszélyt is. Aki volánhoz ül, az ötven lóerőt, emberéletet, vagy emberéleteket tart a kezében. Ezért a gépkocsivezetőnek mindig számolnia kell a váratlan helyzetekkel. A z országúti kalózok megfékezésé nem csupán rendőri ügy, sokkal több, sokkal bonyolultabb annál. Az emberhez méltó magatartás ügye, amelyet a mi erkölcsünk alapján kell megoldani. A közlekedésrendészet terminológiájában minduntalan visz- szatérő kérdés: kié az elsőbbség? Nem vitatom, hogy a szabatos válasz és annak tiszteletben tartása háttérbe szoríthatja a tolakodókat, a törtetőket, az ittasokat, a vagányokat. Megrendszabályoz- hat autóst és motorost, mindenkit, aki még nem szokott hozzá, hogy a motorizáció ugrásszerű fejlődésének korában él, amelynek szigorú fegyelmet követelő, sajátos törvényei vannak. De valóban kiszorítani, jobban mondva megváltoztatni csupán egyetlen „szabály” fogja őket. Ez a szabály íratlan szabály: az emberségnek, a türelemnek és udvariasságnak ad elsőbbséget az országúton is. K. F. A dolog azzal kezdődött, hogy Kovács Ferenc, Szikszai Miklós és Hódi János kótaji lakosok belvizes lakásuk helyett újat akartak építeni. Megkérték, s meg Is kapták az építési engedélyt, aztán az OTP is megadta a lakásonkénti 200 ezer forintot, ám helybeli kőművest nem találtak, aki elvállalta volna a kivitelezést. Hallották viszont, hogy van Sóstóhegyen egy Rácz József nevű kisiparos, aki első szóra igent mondott. Mondott, de nem írt, vagyis írásbeli szerződés nélkül nekilátott munkásaival a három lakásnak és a kezdésről — ahogy azt kellett volna, — elfelejtette értesíteni a tanácsot. A házak — ha lassan is — épültek es igaz, hogy nem készült építési napló, meg hogy a munkások nem voltak bejelentve az SZTK-nak, az építés megkezdéséről pedig nem tudott az adóhatóság, de mi volt ez ahhoz képest, hogy Rácz József nem volt kisiparos. Volt neki ugyan korábban egy javító, karbantartó szolgáltató tevékenységre jogosító működési engedélye, ami Nyírpazony területére szólt, de 1975. ianuár elsejétől szüneteltette. Ezt csak fél évig lehetett volna tennie, de mivel Rácz még a járási hivatal Az eltelt hónapok során sok emberrel beszéltem, akinek a vállalata, hivatala áttért a fél kilences munkakezdésre — csaknem mindany- nyian panaszkodtak, hogy ez nem jó nekik. A vidékről bejárók ugyanabban az időben érkeznek reggel vonattal, busszal, így félórát tétlenül kell eltölteniük. A helyben lakók részben a megszokás miatt, részben az óvodás, böl- csődés gyerek miatt most is nyolc óra előtt indulnak otthonról. Nyitás nyolckor A Volán utasszámlálásai is azt támasztják alá: a lépcsőzetes munkakezdés nem Váltotta be a hozzá fűzött reményeket! Még tavasszal készítettek egy felmérést: kiderült, hogy a hét és nyolc óra közötti utasforgalom négyszerese, ötszöröse a nyolc és kilenc közöttinek — vagyis maradt a nyolc előtti zsúfoltság. A helyzet azóta nem javult — több munkahelyen óvatosan visszatértek a nyolc órai kezdésre, mivel szinte minden dolgozó a helyén volt nyolckor... Most, augusztusban aztán hivatalosan is visz- szaléptek néhányan. Több vállalat is kilépett a „lépcsőzetesből”, a város nagy áruházai visszatértek a nyolc órai nyitáshoz. Felmondták az eredeti megállapodást, mely szerint 1976 végéig marad ez a rend, s akkor felülvizsgálják, hogyan is lehetne továbblépni. Ha jönnek a diákok... Nem lehet túlzottan hibáztatni őket, ez tény. Az a néhány dolgozójuk, aki valóban fél kilencre járt, nem sokat nyomott a latban, a többiek pedig vagy nem is használták felszólítására sem jelentette be tevékenységének tovább folytatását, így november 4-én megvonták tőle. Rácz tehát kontárként kezdte a három ház építését, de megtehette, mert Kovács Zoltán nyíregyházi mérnök mint műszaki vezető nevét adta a vállalkozáshoz. Az OTP megkezdte a hitel folyósítását, hiszen Rácz elég ügyes volt ahhoz, hogy az épít- tetőktől időnként megszerezve a hozzájárulást és felvegye a neki szükséges pénzt. A részszámlák kifizetéséhez az elvégzett munka mértékét és az anyagkészlet felhasználását a tanács műszaki ügyintézője — bár fogalma sem volt mi történik a három portán — igazolta. Miután Rácz nem haladt az építkezéssel, a pénz meg erősen fogyott, a lakásépítők a népi ellenőrök segítségét kérték. A vizsgálat aztán kiderítette, hogy a csaló áliparos 438 ezer forintot költött el az építtetők pénzéből, a lakásokba mindössze 296 ezer forint értékű anyag és munka van. A népi ellenőrök vizsgálata már befejeződött és mivel alapos okuk volt feltételezni, hogy Rácz a nagy összeget elsikkasztotta, feljelentést tettek a rendőrségen, a buszt, vagy mái* előbb megérkeztek. Az autóbuszok zsúfoltsága nem csökkent. A vásárlók, akiknek lépcsőzetes érkezésére szintén számítottak, már nyolckor ott toporogtak az áruházak bejáratánál — a vasúti és a távolsági buszmenetrend nem változott, márpedig a délelőtti vevők jórésze vidékről jár be az áruházakba. Most, nyáron nincs túl nagy zsúfoltság reggelenként az autóbuszokon — a magyarázat kézenfekvő: szünidő van. Vagyis nincsenek a reggelente ezrével iskolába induló diákok, akik egy-egy buszt szinte teljesen megtöltenek nyolc óra előtt... Most csaknem normális körülmények között lehet utazni csúcsidőben is — de közeleg a tanévkezdés. Újra lesz tülekedés, bosszankodás, fáradtság, rosszul induló nap... A diákoknak nyolc előtt be kell érniük az iskolába — és sokan vannak. A Volán vállalat még ez év első negyedében — az első utasszámlálások után — rájött, hogy nem sok a változás. Ezért javasolta: ősszel próbáljanak meg változtatni az iskolák órakezdésén, mivel csakis az oldhatja meg a problémát. Már akkor sem fogadta túlzott lelkesedés a javaslatot, hiszen nem egyszerű dolog átszervezni egy nagyváros iskolarendjét. És azóta sem történt semmi érdemleges ez ügyben — pedig eltelt közben fél év. Újabb mérés Jelenleg a lépcsőzetes munkakezdés ügye egyhelyben topog. A Volán újabb „zsúfoltságmérést” végez. Egyet még a tanévnyitók előtt, majd a következőt októberben. Az eredményt akár most is papírra tudnák vetni. Ennek ellenére az év végéig nem lesz változás. Legfeljebb újabb vállalatok, intézmények lépnek egy lépcsőfokot. Visszafelé. T. Gy. s a nyomozás itt is a vége felé közeledik. Hogy mi lesz az ügyészség, majd a bíróság álláspontja, az később kiderül, de hogy mi lesz a kótaji lakások sorsa, arra már nehezebb választ adni. Van egy olyan rendelet, amely lehetővé teszi a családi ház építését családi, rokoni, ismerősi összefogással is, ha megfelelő műszaki képzettséggel rendelkező szakember irányítja és ellenőrzi a munkákat. A 3 kótaji családnak talán még ez a kiskapu maradt nyitva, ám példájuk — mert nem egyedülálló — másokat is gondolkodásra késztethet: csak azokkal építtessenek, akiknek erre engedélyük van, s ne röstelljenek erről maguk is meggyőződni. Aztán ha e téren minden rendben van, akkor írásban is kössenek szerződést, mert nem fillérek, hanem hosszú évtizedek során gyűjtött, vagy hosszú évekig törlesztendő nehéz tízezrekről van szó. Azt sem ártana megnézni, mi. lyen módon kapnak ipart, vagy működési engedélyt Nyírpazony területére olyanok, akik nem is ott laknak. Mert a szélhámosok sorában nem Rácz az első, akiknek Nyírpazonyba szólt az engedélye. Balogh József A csaló álkisiparos Ahol a divat „születik" A Nyíregyházi Divatruházati Vállalatnál önállóan tervezik a belföldi eladásra kerülő ruhákat. Felvételünkön: Rechenberger Katalin tervező munka közben. (Gaál Béla felvétele) Ellesett párbeszéd Csontkovácsnál — Hol jártatok vasárnap? — Palkonyán, a csontkovácsnál. — Ö az, aki a csigolyákat helyreteszi? — Kiss Ernőnek hívják. Mi is így kerestük, Ernő bácsihoz jöttünk. Már reggel fél 8-kor ott voltunk a zöld keríté- ses háznál. Ernő bácsit éppen borotválták, egy kis türelmet kért és egy hokkedlivel invitálta a feleségemet. — Milyen ember a csontkovács? — Zömök, kis bajuszú ember, nagyon barátságos, közvetlen, megnyerő... — Kérdezett valamit előtte? — Nem, de mi mondtuk, hogy a feleségem hetven óta szinte járóképtelen. Sok kórházban, klinikán bejártuk már, de nem gyógyul. Hallottuk, hogy Ernő bácsi mindenkit meggyógyít, ezért jöttünk ... — Mit mondott erre? — Csendesen csak annyit, „az én tudományom a kezemben van, és a törvényem is. Aki innen elmegy, az meggyógyul. Nem is bánt engem senki, mert nem teszek mást, mint megszüntettem a fájdalmat. Még orvosok is felkeresnek, s jönnek a betegek, nem csak itthonról, külföldről is, legutóbb Finnországból jártak nálam.” — Mivel kezdte? — Leültette a feleségemet a hokkedlire és beszélt, szóval tartotta, bíztatta, észre se fogja venni... — Maguk is ott voltak? — Mi is, pontosabban én és az Ernő bácsi fia, aki a szomszédban lakik. A helyiség egy nyári konyha féle, aminek előszobája is van. Itt dolgozik a csontkovács... — Nem haragszik, ha így hívják? — Nem tudom, de egyszer én is eltévesztettem, Kovács bácsinak szólítottam. Bocsánatot kértem tőle, nem sértődött meg, látszott rajta. De azt is észrevettem, a legjobban annak örül, ha Ernő bátyámnak szólítom. Azt is mondta, sokan voltak már nála Nyíregyházáról is, többen már gyógyultan, megszorítani a kezét, amivel megszüntette a fájdalmat... — Mit érzett a felesége, amikor helyreugrott a fájó csigolya? — Jóformán nem volt ideje visítani sem, mert Ernő bácsi szóval tartotta, s a másodperc egy kis része alatt helyére ment a több mint hat éve kiugrott csigolya. Most már nem lesz baj, lelkem, nyugtatta a feleségemet Ernő bácsi. — Pénzt kért? — Dehogy kért. Nem pénzért gyógyít, emberségből. Nyolc órakor már indultunk is haza. Míg a kocsi el nem kanyarodott, a kapuból végig integetett a csontkovács. De már fékezett is a következő vendég, egy Skoda. Azt mondják néha egész kocsisor áll a háza előtt. — S a felesége? — Még két nap se telt el, de már jobban van. Igaz, Ernő bácsi azt mondta, legalább két hétig még fájni fog, mert amióta nem a helyén van a csigolya, másként fejlődött a többi is, s meg kell várni, amíg újra besorol az eredeti helyére... — Akkor maguknak jól sikerűit a vasárnapi kirándulás! — Az igazi öröm akkor lesz, amikor a feleségem évek múlva ismét munkába állhat... Páll Géza
