Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-11 / 215. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 11. Három esztendővel ezelőtt. 1973. szeptem­ber 11-én a bel- és a külföldi reakció együt­tes támadást hajtott végre a chilei népi egység kormánya, a haladó demokratikus rendszer ellen; fasiszta kormányzat lett élet és halál ura az ígéretesen haladó, a társadalmi, politi­kai, gazdasági fejlődés útjára lépett dél-ame­rikai országban. Bízom Chile jövőjében 0 z 1973. júliusi—augusztusi chilei események — szabotázscselekmények, összesküvési kísérletek előrevetették a szeptember 11-én bekövetkezett s azóta tartó sötét napok árnyékát. A három évvel ezelőt­ti szeptember 11-e már csak a dráma kiteljesedése és befejezése volt: a Moneda, az elnöki palota ostroma, az utolsó mozdulásáig kitartó nagyszerű ember, a 65 éves dr. Salvador Allende államfő és a mellette a végsőkig állt hűséges munkatársainak tragédiája. Chilei haladó gondolkodásúak, szocialisták, kommunisták, ezrek és tízezrek tragédiája, a stadionba hurcoltaké, a megkín- zottaké, meggyilkoltaké, megalázottaké. Ma Chilére emlékezünk, s alighanem minden elem­zésnél, méltatásnál többet mond mindannyiunknak az a drámai rádiószózat, amelyet a bombázott Moneda-palo- tából intézett a chilei néphez Allende elnök: „Honfitársaim! Bizonyára ez lesz az utolsó alka­lom, hogy hozzátok fordulhatok. A légierő bombázza a Radio Portales és a Radio Corparacion adótornyait. Szavaim nem keserűek, ha­nem csalódottak és erkölcsi bünhődést hoznak majd azokra, akik megszegték eskü alatt adott szavukat. A chilei katonák, kinevezett parancsnokok, Merino, az ön­jelölt tengernagy, Mendoza, a csúszómászó tábornok, aki tegnap még hűségéről, lojalitásáról biztosította a kor­mányt, most a rendőrség vezető tábornokának nevezte ki magát. Ilyen körülmények között csak ezt mondhatom a dolgozóknak: nem mondok le! Egy történelmi pálya sodrában életemmel fizetek a nép iránti hűségemért. De biztos vagyok benne, a chi­lei ezrek lelkében felcsillantott reménysugár nem huny­hat ki véglegesen. Erővel legázolhatnak bennünket, de a társadalmi folyamatokat nem lehet bűnnel és erőszakkal feltartóz­tatni. A történelem a miénk és a népet formálja. Hazám dolgozói! Köszönetét akarok mondani hűsé­getekért, a bizalomért, amelyet egy olyan emberbe he­lyeztetek, aki csak tolmácsa volt igazságvágyatoknak... Földünk egyszerű asszonyához fordulok elsőként, a parasztasszonyhoz, aki bízott bennünk, a munkásasz- szonyhoz, aki értünk dolgozott, az anyához, aki tudta, hogy féltő gonddal óvjuk gyermekét. Hazánk dolgozóihoz fordulok, a hazához hű mun­kásokhoz és értelmiségiekhez, akik felvették a harcot a lazító törekvésekkel szemben. Az ifjakhoz fordulok, akik énekeltek és szerteárasz­tották örömüket és harci szellemüket. A chilei ember­hez fordulók,' a munkáshoz, ^paraszthoz az értelmiségi­hez, azokhoz, akiket üldözni fognak, mert országunkban a fasizmus már jó ideje terrortámadásokat hajtott vég­re... A nép nem tűrheti, hogy eltiporják, hogy elpusztít­sák és megalázkodnia sem szabad! Hazám munkásai! Bízom Chilében és jövőjében! Újak jönnek majd, akik véget vetnek a sötét és keserű időszaknak, amelyben az árulás Kerekedik felül. Tud­játok meg, hogy előbb vagy utóbb ismét megnyílik az út, ahol méltó emberek lépnek majd előre egy jobb tár­sadalom építése felé. Éljen Chile, éljen a nép, éljenek a dolgozók!” 1973. szeptember 11-én délután a Moneda-palota el­esett: dr. Salvador Allende rohamsisakban, géppisztol­lyal a kezében vértócsában feküdt irodája szőnyegén. A fasiszta junta máig is azt állítja, hogy saját kezével ve­tett véget életének; az igazság: a palotába betört kato­nák gyilkolták meg, akárcsak mindazokat az ezreket és tízezreket a véres hatalomátvétel napján és azóta — immár három esztendeje —, akik a legcsekélyebb ellen­állást is tanúsítják a terror, a vérengzés, az embertelen­ség ellen. És ilyen sorsot szánnak azoknak az ezreknek — a többi között Louis Corvalánnak, a Chilei Kommu­nista Párt főtitkárának — is, akik a junta internálótá­boraiban, börtöneiben sínylődnek. Ma, holnap és mindaddig, amíg a fasizmus rettenete tartja elnyomás­ban Chilét — értük emeljük föl szavunkat: szabadságot, emberi jogokat, demokráciát Chilében, a chilei népnek! (Folytatás az 1. oldalról) Ezután következnek a díszes, ötletes kompozíciók — össze­sen huszonegy. A bíráló bi­zottság már a bevonulás előtt megszemléli a kompozíciókat, és dönt a díjak sorsáról. A közönség is részt vesz a sza­vazásban: az ötforintos be­lépőjegyek egyik része szava­zócédula, arra írhatja min­denki a neki legjobban tet­sző kompozíció számát. E szavazatok alapján adják ki a közönség díját. A karneváli menet után sem ér véget a program: megyénk tíz legjobb nép­tánccsoportja és két iskola tanulói lépnek a gyepre, hogy menettánccal, illetve tornagyakorlatokkal szóra­koztassák a várhatóan telt stadion közönségét. A mű­sort déli 12 órakor nagysza­bású, látványos élőkép zárja. A város otthonmaradt, la­kói sem maradnak ki telje­sen a gyümölcskarneválból: a színes kompozíciók sora végiggördül Nyíregyháza ut­cáin: a stadiontól a Kossuth utcán át a városközpontba, majd a Széchenyi utcán, az állomás felé, végül az Arany János utca után, a Szarvas utcáról indul ki-ki hazafelé. A gyümölcskarnevál után délután kettőkor folytatódik a Nyírségi Ősz rendezvény- sorozata Nyíregyházán. A mezőgazdasági főiskola tan­gazdaságának ilonatanyai lovaspályáján nemzetközi lovasversenyt és -bemutatót tartanak. Sóstón, az ifjúsági parkban nonstopműsor várja a fiatalokat (és az idősebbe­ket is!). Bábelőadást élvez­hetnek a gyerekek, zeneka­rok játszanak, este pedig a Bartók-táncegyüttes és a Se- bő-együttes „táncházon” lát­ja vendégül az érdeklődőket, utánuk a nyíregyházi Igrice együttes is megszólaltatja hangszereit. Délután háromkor a kul- túrpark kiállítócsarnokában lakberendezési kiállítás nyí­lik, ahol teljesen berendezett lakásokat láthatnak a kí­váncsiak. Este hattól divatúj­donságokban gyönyörködhet­nek a Sóstóra rándulók az ifjúsági parkban, végül a színekben gazdag napot igazi látványosság zárja. A sóstói szigetről színes rakéták röp­pennek az égre. a tó vízén pedig fáklvás-lampionos csó­nakok sora vonul végig. (tgy) Napi külpolitikai kommentár Fekete hét vége Londonban? Baljós hét vége elé néz Nagy-Britannia. Ha a keres­kedelmi tengerészek szak- szervezete kitart eredeti dön­tése mellett, akkor szombat éjféltől 42 ezer kereskedelmi tengerész sztrájkba lép. Mi­után a szigetország minden­napi élete elképzelhetetlen a hajózás nélkül, Nagy-Britan­nia kereskedelme, élelmi­szer-ellátása teljesen megbé­nul. A munkabeszüntetés híre drámai feszültséget keltett. A közvéleményt óráról órára manipulálja a sajtó, a rádió és a televízió: a kommentá­rok minden tekintetben a tengerészekre hárítják a fe­lelősséget a sztrájk várható­an súlyos következményei­ért. A brit szakszervezeti szö­vetség, a TUC igyekezett el­határozásának megmásítá- sára bírni a tengérészeket. A 42 ezer tagot számláló szak­mai szervezet végrehajtó bi­zottsága azonban mind ez ide­ig hajthatatlan maradt. Az országos sztrájk egyébként a tagság jóváhagyásával került meghirdetésre. Tulajdonkép­pen egy hosszabb ideje tartó bérvita váltotta ki a keres­kedelmi tengerészek elhatá­rozását. A TUC azzal érvelt, hogy a bérkövetelés ellentét­ben áll a munkáspárti kor­mány és a szakszervezeti mozgalom közötti úgyneve­zett társadalmi szerződésben elfogadott bérkódex előírá­saival. Miután annak idején a tengerészek szakszervezete is egyetértett az országosan érvényes bérkorlátozással, a szakszervezeti szövetség in­dokolatlannak tartja a mun­kabeszüntetést. A tengeré­szek viszont azzal érvelnek, hogy a tavaly júliusban még a fenti megállapodás előtt jó­váhagyott háromlépcsős évi béremelésük utolsó részlete idén júliustól megilleti őket. Bizonyos pénzügyi mani­pulációk is igyekeznek a hangulatot a tengerészek el­len szítani. A font értéke — az állami támogatások átme­neti megvonása következté­ben — a nemzetközi pénz­piacokon a dollárárfolyam­hoz képest négy centtel esett. A közvéleményben ezzel olyan látszatot keltenek, mintha en­nek a bejelentett sztrájk lenne az oka. A követelés jo­gosságához azonban aligha fér kétség. Ezt a brit kor­mány is érzi: rendkívüli ál­lapot kihirdetését is latolgat­ták a kabinet legutóbbi ülé­sén, hogy végül is miként döntenek a kereskedelmi tengerészek, az az elkövetke­ző órákban kiderül. Londoni megfigyelők mindenesetre fekete hétvégét jósolnak — nem megalapozatlan borúlá­tással. LEMP EB plénuma Határozat a mezőgazdaság fejlesztésére Csütörtökön befejeződött a LEMP KB negyedik ülése. A plénumon, amely Edward Gierek zárszavával ért vé­get, a Központi Bizottság egyhangúlag elfogadta a Po­litikai Bizottság Edward Gie­rek első titkár által előter­jesztett beszámolóját, és úgy foglalt állást, hogy az legyen iránymutatás valamennyi pártszervezet és párttag ré­szére a LEMP VII. kong­resszusán a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozóan hozott határozat realizálása érdekében. A KB elfogadta a Politikai Bizottság javaslatát a párt-, kormánymunkacsoportok lét­rehozásáról és felhatalmazta a PB-t arra, hogy kinevezze ezek tagjait, meghatározza a munkamódszerüket és műkö­désük időtartamát. A Köz­ponti Bizottság azt az aján­lást teszi a kormánynak, hogy a plénumon elfogadott dokumentum alapján dolgoz­zon ki konkrét programot a mezőgazdaság 1976—1980-as fejlesztésére, ugyanakkor a negyedik plénumon elfoga­dott programot terjessze a szejm legközelebbi ülésszaka elé. A KB utasítja a pártszer­veket, a párt-, a társadalmi és a mezőgazdasági aktivis­tákat a plenum által elfoga­dott dokumentum tanulmá­nyozására és utasítja a me­zőgazdasági területekkel bár­milyen módon kapcsolatban álló pártszervezeteket, hogy széles körű politikai, ideoló­giai és szervezeti munkával mozgósítsák a földműveseket és a munkásokat a célkitűzé­sek teljes megvalósítására. Dél-Aírika Tüntetések, rendőrterror Állig felfegyverzett rend­őrségi osztagok cirkáltak pénteken délelőtt Fokváros benszülöttek és más színes bőrűek lakta külvárosaiban és a környező településeken. A hatóságok szerint a ked­den elkezdődött zavargások­nak máris huszonegy halá­los áldozatuk van, a nem hivatalos becslések azonban 29-re teszik az ál­dozatok számát. Pénteken Fokvárosban több, fehérek által látogatott iskolában szü­netelt a tanítás. Athlone vá­rosában 300 ápolónő vonult fel az utcákon, tiltakozva az ellen, hogy feleannyi bért kapnak, mint fehér kollégá­ik. Oudtshoornban a hatósá­gok könnygázbombákat ve­tettek be pénteken a tüntető diákok szétoszlatására. Ki­sebb zavargásokról érkezett jelentés Mossel Bay kikötő­városból is. Szeberényi Lehel \A ré REGÉNY 37. — Mi az, hogy elég? Für­tösen terem fejükben az os­tobaság, akár a novájuk. A bódító, zavaros lötty... S a gyerekeket is azzal mérgezik! — harsogott az öreg a pohár bortól. — A novával meg a rémtörténetekkel. — Hát... — hümmlögött az elnök — körülbelül erről van szó. Egy katonát szoktak be­szélni, aki az erdőn kóborol, s az ördöggel cimborái. Ezzel rémítgetik egymást... Szomorkás, megértő mo­soly úszkált az elnök szemé­nek szelíd kék vizén, kitöl­tötte ajka szélén a gödröket. — Mondják ám, mindegyik tesz hozzá, ki mindenkit tá­madott meg, csak éppen megfogni nem lehet a dolgot. Amelyiket meg lehet, az ilyen. Meg mint a múltkori. Az öreg nyomozó megko­pogtatta a homlokát. — Nyomor az agyban. — Reszket, habzik a szája, és egy szót se lehet kihúzni belőle. Nem meri elárulni a katonát, mert az megtudja ám, és utoléri bárhol. A kulcslyukon is bebújik — mosolygott a tanácselnök. Az öreg nyomozó a fiatal felé tárta a tenyerét. Jugoszlávia képekben (2.) Rijeka Az Adriai-tenger egy má­sik arcát, a gyors ütemben fejlődő nagy tengeri kikötőt, Rijekát mutatjuk be. Szabad kikötője a tengerrel nem ren­delkező országok számára, így hazánknak is nagy forgalmat bonyolít le. Magyarország egyik tengeri kapuja. A ten­geren érkező árut nemcsak hazánk számára, hanem Csehszlovákia, Lengyelország és Szovjetunió részére is for­galmazzák a 13 kilométer hosszú átrakókon. A kikötő­ben jelenleg több, mint 600 ezer tonna magyar árut rak­nak át. Évről évre növekvő igények miatt újabb vasúti sín megépítésére és a kikötő bővítésére van szükség. Eb­ben a nagy munkában a ba­ráti országok segítségére is számít a közel 150 ezer lakosú város. Elek Emil Képeslap a Narodnij Tra- genről. Óriásdaruk rakják ki és be a konténerben érke­ző árukat. Tengeri hajó épül a Május 3. Hajógyárban. Rijeka új áruházának első emeletén. — Na? ... Ez van a fülek mögött. A gyerek hallgat, mert retteg, hogy utolérik a kulcslyukon. Mi szorongat­juk, hogy beszéljen, hát pis­log a kútfőkre, nem lesz-e baj, ha enged. Ennyi az egész. Szentszövetség a babo­nában. Hát igen; beleittak a bo­rukba. A fiatal felemelte a fejét. — No és a kés? A késmotí­vum? ... Mindkét esetben?! ... — Nem mond ellent! Sőt! Árulkodik! Ugyanarról a for­rásról. — Az öreg nyomozó­nak fénylett a szeme, elemé­ben volt. — Erről a késdologról csak annyit — mondta a tanács­elnök és mosolygott —, hogy ez az egyik leglényegesebb. A biztos bizonyíték előttük, hogy a katona keze van a dologban. Tudniillik a maga tőrét ott felejtette Göndör Lidi holtteste mellett. S az­óta ami kést lát, azt elragad­ja, mert nem kóborolhat fegyver nélkül az erdőn. Egyébként már az én gyer­mekkoromban is ott kóbo­rolt. A szüléink vele ijeszt­gettek, nehogy messzire el­csatangoljunk. Ez a Göndör Lidi különben nagyanyám idejében élt, az erdő mélyén lakott az apjával, egyszer ké­sőig elmaradt a bálban, s a sötét erdőn végeztek vele, amikor hazafelé tartott.- A gyilkost azóta se találták mert még azt is tudni vélik, meg, s ezért mondja a nép, hogy az erdőn bujkál. Az öreg szurdokot máig kerülik, hogy ott lakik a katona az ördög társaságában, aki szol­gálatába fogadta. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents