Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-11 / 215. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 11. Zümmögésre bírták a legyet Kulisszák mögött a fővilágosító és a színpadmester Kérek egy légyzümmögést! — mondta a rendező. A színpadmester és a fővilágosító, akik egyben a fény- és hangtechnika gazdái, megizzadtak, amíg ősz táján sikerült fogniuk egy nagyobbacska legyet. Hogyan bírják zümmögésre? Egy pohárba zárták a mesejáték névtelen szereplőjét, s mi tagadás, egy százas égő is kellett a művelethez. S a légy zümmögni kezdett — a magnó pedig felvette az élethű hangot. Az előadáson gombnyomásra bejön a zümmögés ... Mosolyogva emlékezik az epizódra a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház két kulisszák mögötti munkatársa, Móré István fővilágosító és Szántó Sándor színpadmester. Jövőre lesz húsz éve, hogy a „szimpla” villanyszerelői szakmát felcserélték a mindennap izgalmat, rögtönzést, ötletességet kívánó színpadtechnikai munkával. 1960 óta, a színház megnyitásának évétől együtt dolgoznak: a József Attila megyei Művelődési Központban kezdték. A színház eleinte mellékállásban foglalkoztatta őket, amikor beletanultak, főhivatású munkatársakká léptek elő. Kíváncsiság, ügyesség Mi vonzotta őket a színházhoz? Mindketten olyasfélét említenek: a kulisszatitkok játszották a főszerepet. A kíváncsiság, ügyességük, tehetségük kipróbálása, s talán az is, közelségbe kerülni, szinte munkatársává válni a • színészeknek. Mindketten partitúrát „írnak”, az előadás minden mozzanatát másodpercnyi pontossággal felvázolják, hogy a fény és a hang pontosan akkor jelenjen meg a színen, amikor kell. Mókás epizódok iránt érdeklődünk. Mesélik, hogy az egyik Básti-est kezdésekor nem ment fel, egy méternél megakadt a vasfüggöny. A művész már a színen volt. Tíz perc alatt szétszedték a vashuzalokat, megjavították, a közönség észre sem vette. Básti Lajos pedig gratulált: „Ez még a fővárosiaknak is becsületére. vált volna.” Előfordult olyan is, hogy egy teljes felvonás alatt a színpadmester tartotta a színfalat, a színházi díszletesek elfelejtették rögzíteni és amikor felment a függöny, már dőlt is a fal... Amikor a színész rögtönöz, egy lépéssel is eltér a megszokottól, a fővilágosító nem „aludhat el”. De nem csak a színészeket, a színpad szélén ügyködő színpadmestert is figyelnie kell. Elég egy tekintet, arcmimika, fentről már hallatszik a madárcsicsergés, a lódobogás. Egymás gondolatát is tudja a színpadmester és a fővilágosító. Néha percekre sem pihenhetnek, vannak előadások, amikor a tévét is nézik közben, de a végszó a fülükbe cseng. Még mielőtt kimondja a színész... Epizódok elevenednek meg a színen átsétáló tűzoltóról, aki a hirtelen fényváltozásról azt gondolta, szünet következik. Kétezervoltos színpadi égőről, amely lángra lobbantotta az, akkor még nem tűzálló függönyt, de a közönség ezt sem vehette észre. Ök ketten nemcsak azt látják, mi történik a színen, azt is, mi van a színfalak mögött. A jó darabok persze őket is lekötik, hisz úgy mondják: az a jó előadás, amelyet a műszakiak is néznek, akár tizedszer is ... Bodor Tibor önálló estjét említik, mint sok évig emlékezetes produkciót. Másfél óráig volt a színen a művész, a színpadmester és a fővilágosító voltak a láthatatlan munkatársai... Szakkönyv a pincében S mivel foglalkoznak elő adáson kívül? ök készítették a színház előtti két higanygőzös kandelábert, a világító vitrineket, az idén átkötötték a színház összes villanyvezetékét, a fűtés csőkígyójával is megbirkóztak, javítanak, ötlenek. És tanulgatnak is, a színházi' pincében lévő műhelyben hatvan—hetven könyvük van, mind a színházi életről szól. Este pedig elfoglalják helyüket a kulisszák mögött. Előadás után a taps nem nekik szól, de az ügyelő, olykor a színészek is megköszönik a mesteri kíséretet. P. G. Havonta 5000 darab villamos állórészt készít a Vásárosna- ményi Vegyesipari Szövetkezet az Ikladi Műszergyárnak. Felvételünkön: Lőkös Erzsébet induktív alkatrészek tekercselésén dolgozik. (Gaál Béla felvétele) LAKBERENDEZÉSI ÁRUBEMUTATÓ és vásár nyílik a Nyírségi Ősz rendezvény- sorozata keretében szeptember 12-én Sóstón, a kultúr park kiállítási csarnokában. A Bútorértékesítő Vállalat és a Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat rendezésében nyíló bemutatón konyha- és gyermekbútorok, szekrénysorok, lakószobák, hétvégiház.-be- rendezési cikkek, egyedi darabok kerülnek közönségeié. A kiállítás több, mint másfél hónapig látogatható: október 31-én zárja kapuit. Felvételünkön Mikula Nóra dekoratőr, az Alföldi Bútor' gyár termékének, a „Stella III” kombinált szekrény be' állításán dolgozik. (Császár Csaba felvétele) Milyenek vagyunk ? Patyolat: mosógép-automata vezérléssel Nyíregyházán a Petőfi utcai Patyolat-szalonban a gyorstisztítás a legismertebb szolgáltatásaik közé tartozik — hamarosan ismét megindul. De az egész Nyírségi natyolat Vállalatnál jelentősen bővült a hagyományos mosás mellett a szolgáltatások köre. Takács József igazgató és Havas Sándorné főkönyvelő elmondta: a vállalati rekons- rukciónak ez csak egy része. Igen lényeges, hogy az egész megyére kiterjedő felvevőhálózatot akarnak létrehozni. A megyében most 15 saját felvevőhelyük van, ebből hét a megyeszékhelyen. Ezenkívül szövetkezetekkel társulva közös felvevőhelyeket hoztak létre. A közeljöMz orvosi rendelőben a betegek a HU gyógyítás legújabb módjairól beszélgettek, a fogyókúráról, a kocogásról... Egy férfi, aki eddig hallgatott, mcst megszólalt: — Azt mondják, kocogás, fogyókúra? Kipróbáltam mind a kettőt. Ráadásul egyidejűleg, mint komplex módszert. Éhgyomorra futottam. Az eredmény semmi... Egy kedveskedő botos nénike részvéttel érdeklődött: — És mire alkalmazta ezt a módszert? A férfi a térdére mutatott: . — A lábam, amely csak egy láb, egy közönséges végtag, annyit szenvedett már hogy másnak két életre is elég lett volna! — És mitől szenvedett szegény? — érdeklődött tovább a nénike. — Nehéz eset! Nem lehet behajlítani. Az egyik orvos azt állítja, hypervi- taneurózis, a másik szerint a íültőmi- rigy-gyulladás szövődménye. Pedig jégkorong ütötte meg, amikor kint voltam a meccsen, habár a harmincadik sorban ültem. A közönséges gyógymód semmit sem használ neki. Először besugárzással kezelték, de rövid időn belül három elektromos készülék is kiégett. — És a lábával mi lett? — Kibírta. Ekkor az orvosok tengeri diétát írtak elő. Algával és polippal táplálkoztam. Hat hónapig tengeri csikót, polipot és más hasonló undok tengeri állatkát ettem. És minden tengervízzel készült. Teljesen felkopott az állam... — Na és használt? — kérdezte a nénike. — Az elején minden rendben volt. „Az óceán ajándékai” bolt minden megrendelésemet teljesítette. A tengeri só azonban egész testemben elkezdett lerakódni. Megindult egy olyan kristályosodás. hogy teljes egészében korall és horzsakő borított be, és egyre jobban víz alá vont. A végén már kádban éltem. fevgéröi Satfeö: Ml LÁB Jobbnak láttam azonban, ha az alacsonyabb hőmérséklet gyógyító hatását használom ki. Szakszerűen szólva, elhatároztam, hogy faggyal kezelem. A nagybátyám a mélyfagyasztó üzemben dolgozik mint tűzoltó. Megbeszéltük, hogy a nagy marhacombokkal együtt engem is berak a hűtőbe. Bele is tuszkolt. Bekapcsolta, s mindkét lábamon végigfutott a hideg; a másik lábamnak ez megelőző kezelés volt. Tíz, tizenhárom fok, huszonegy, negyven... — És a lába? — kérdezte türelmetlenül a nénike. — Már nem éreztem. Száz foknál... hóemberré váltam... Igen... Azután autogénpisztollyal kivágtak a jégből, mivel kalapáccsal már egy darabkát sem lehetett róla lepattintani. — Hát a lába? — emelte meg a hangját a nénike. — A lábam kibírta. Csak teljesen megmerevedett a fagytól. Amikor kiengedett, az összes szőr lehullott róla. Mondom, nagyon bonyolult dolog ennek a végtagnak a gyógyítása! A nénike aggodalmaskodni kezdett: — Ezek után ki vállalkozik rá, hogy egyáltalán foglalkozzon vele? — Mindig akadnak újítók! Most meghosszabbíttatom az egészségügyi szabadságomat és elmegyek egy hírneves öreganyóhoz. Csodákat művel a beteg végtagokkal! Először kapadohány- esszenciával borogatja, megcsapkodja csalánnal, majd bezárja az embert egy kicsit a pincébe és az el is felejti, hogy hol fáj, mije fáj! Most minden reményem az öreganyóban van! Bolgárból fordította: Dudás Gyula vőben Nyíregyházán újabb három szalon nyílik, a Simái úton, a Búza téren, a munkáslakások földszintjén és a Jósavárosban. Több községben, így Nyír- bogdányban, Vaján, Nyír- rnadán bedolgozó rendszerrel, házaknál oldották meg a mosást, tisztítást. Idén Záhonyban nyílik egy 600 ezer forint költséggel épült szolgáltató szalon. Fehérgyarmaton új módszerrel bővítik a szolgáltatást. Kocsival járnak majd a szatmári terület pagyobb községeibe hetente kétszer — és így oldják meg az ellátást. Nagyecsed, Csaroda és jó néhány község kapcsolódik így a fehérgyarmati szolgáltató központhoz. Kisvárdán és környékén hasonlóan akarják megszervezni a járás területén a Patyolat munkáját. Vásárösnaményban vegytisztító szalon épül, Körülbelül 1977 végére lesz kész a közel 3 millió forintos beruházás. Nyírbátorban komplett mosó. vegytisztító szalont építenek az V. ötéves terv végéig. A szolgáltatások közül a lakosságnak végzett mosást csaknem a duplájára emelik öt év alatt. A vegytisztítás is nagyobb szerephez jut. Egyre kevesebben veszik igénybe a festést. Annál népszerűbb viszont az ágyneműcsere-akció szolgáltatásuk. Ma már több mint négy és fél ezer garnitúrát cserélnek két hetenként. Ezt a szolgáltatásukat még mindig bővít- hetnék 2—3 ezer ganitúra vásárlásával. A bőrruházati cikkek festése, tisztítása nagyon jelentős az irhabunda és a velurholmik divatja miatt. A harisnyaszemszedés és a ruhajavítás mellett a Petőfi utcán női ruhavarrást is vállalnak. A szőnyeg-, á kárpit- és a függönytisztítást még kevesen veszik igénybe. A rekonstrukció első ütemében a vállalatnak felépült 15 millió forintért egy új üzemcsarnok. Vezérlőberendezéssel működő automata mosógépet is vettek. • 548 900 ELLÁTÁSRA JOGOSULT • HÉTMILLIÓ RECEPT Fokozott gondoskodás A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Szabolcs- Szatmár megyei Igazgatósága statisztikai számokkal alátámasztott jelentést készített a megye múlt évi’társadalom- bizosítási munkájáról. A jelentésből is kitűnik, hogy emelkedett megyénk lakóinak életszínvonala, fokozódott a társadalmi gondoskodás, javult a szociális ellátás. A különböző társadalom- biztosítási ellátásra jogosultak száma 1970-ben 532 700 volt megyénkben, tavaly már 548 900. Az elmúlt években az ipari biztosítottak száma 4,2 százalékkal nőtt, a termelőszövetkezeti biztosítottak száma viszont 2,7 százalékkal csökkent. Egy teljes jogú biztosítottra 1974-ben átlagosan 1732 forintot fizettek ki családi pótlék címén, az elmúlt évben már 1832 forintot. Táppénz címén egy biztosítottra tavalyelőtt 1127 forintot, tavaly 1335 forintot fizettek. Jelentősen nőtt a gyógyszerfogyasztók száma. Tavalyelőtt 6 millió 832 ezer, tavaly 7 millió 308 ezer receptet írtak ki az orvosok. A gyógyszerkiadás összege egy év alatt 162 millió forintról 182 millió forintra emelkedett. A nyugdíjasok száma a vizsgált időszakban 75 ezerről 77 ezerre nőtt. A statisztika szerint megyénk lakóinak 14,1 százaléka nyugdíjból él. H z árkot ásó ember hirtelen megállt. Nézte a virágot, amely éppen újába került. Aztán letette a szerszámot. Óvatos mozdulattal, földdel együtt kiemelte a növényt és átültette más helyre — nehogy baja essék. Történt mindez Nyíregyházán, a Tanácsköztársaság téri parkban, kábelfektetés közben. Egy virágszerető embert láttam, vagy a kertész munkáját tisztelő állampolgárt? Azt hiszem, egy személyben mind a kettőt, Sok ilyen kellene még a városban és másutt is. Kezdve a tervezőtől a megrendelőig, a kivitelező művezetőjétől a kétkezi munkásig. Tennivaló bőven akad, nemcsak a parkban, hanem másutt is. Láttam vonaton utazó, művészetről csevegő diplomást, aki leszálláskor a pad alá tette a szemetet. Aztán láttam olyan munkaruhás embert, aki papírt tett a kárpitozott ülésre és úgy ült rá. Egy ember élete kockáztatásával mentett ki egy jégbeszakadt gyereket a vízből. Nem volt ideje gondolkodni, mert másodperceken múlott az élet. Azt tette, amit az embersége diktált, amit elvártak tőle. Miért vagyunk indulatosak, türelmetlenek, amikor semmi szükség nincs rá? Hogyan várunk emberibb hangot másoktól, ha mi magunk sem tiszteljük a másikat? Milyen kellemetlenül érezte például magát az a művezető, akit a beosztottjai előtt oktatott ki durván a főnöke. Arról persze megfeledkezett, hogy ő is hasonló módon „fegyelmez” a munkaterületén. A napokban tanúja voltam a könyvesboltban egy vevő és egy eladó nem éppen épületes diskurzusának. A vevő egy könyvet keresett, mondta is a címét. Az eladó azt, válaszolta, hogy nincs. A vevő állította, hogy látta a kirakatban és így tovább... A beszélgetés odáig fajult, hogy a vevő csúnyán megsértette az eladót, mielőtt kiderült volna: a kirakatban nem könyv, hanem egy lemez látható az említett címmel. A város egyik áruházában történt nemrég, hogy a magáról megfeledkezett vevő a mérőléccel megütötte az eladót. Mert a kislány sehogyan sem tudta kiszolgálni a kért méteráruval, egyszerűen azért, mert nem volt. Az előre „felajzott” vevő állította, hogy eldugta . • D ürelmetlenséggel, bizalmatlansággal nem érhetünk célt, mint ahogy a mások munkájának lebecsülése sem méltó az emberhez. Tóth Árpád — És a lába? — kérdezte újra a néniké. — A lábam kibírta. De az orvos megváltoztatta a diétát; ki tudja, lehet, hogy kopoltyúm nőtt volna. Ekkor áttértem a csípéssel való gyógyításra. Úgy döntöttem, méhekkel kezdem. Egy öregember azt tanácsolta, vegyek egy ötven csípésből álló kúrát. Megkértem a sógoromat, hogy engedjen be a méhészetébe. Bedugtam a térdemet a kaptárba: egyből megvolt az egész kúra! — És szegény lába? — Amikor összeszedtem magam, látom — a lábam kibírta. Egy másik öreg azt állította, hogy kígyómarástól egy csapásra rendbejönne a lábam. De honnan vegyek kígyót? Az állatkert egyik őre megígérte, hogy bezár a kígyóketrecbe — a keresztes viperákhoz.
