Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-10 / 214. szám
4 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1976. szeptember 10. BUDAPESTI NAPOK MOSZKVÁBAN Király Andrásáénak, a budapesti pártbizottság titkárának nyilatkozata Ismeretes, hogy az 1975. évi „Moszkvai napok Budapesten” viszonzásaként a jövő héten — szeptember 13. és 19. között — „Budapesti napok Moszkvában” rendezvénysorozat zajlik majd a szovjet fővárosban. Megkértük Király Andrásnét, a budapesti pártbizottság titkárát: tájékoztassa olvasóinkat a várható eseményekről. — Mi a jellege, politikai-kulturális tartalma ezeknek a rendezvénysorozatoknak? — Budapest és Moszkva több évtizedre visszanyúló baráti kapcsolatokat ápolt, s ezek sajátos kifejezési módja az immár hagyományossá vált kulturális napok megrendezése. A kapcsolatok folyamatossága teszi lehetővé, hogy mindig a legfrissebb bemutatókból, kiállítási anyagokból, filmekből válogassuk össze a tervezett programot. — Ez alkalommal arról adunk számot, mivé lesz, hogyan alakul nap nap után a város, miként élnek fővárosunk lakói. A budapesti napok Moszkvában programjához szorosan illeszkedik a két főváros pártbizottságának együttműködése. Katona Imrének, a budapesti pártbizottság első titkárának vezetésével ez alkalommal is politikai delegáció vesz részt a kulturális napok programján, s egyben ismerkedik a moszkvai pártszervezetek munkájával. — A magyar—szovjet barátság ápolásának kitűnő, mondhatnánk, hagyományos formái a testvérmegyei, illetve testvér- városi kapcsolatok. Hogyan illeszkedik be ebbe az állandóan erősödő láncba a mostani rendezvény, különös tekintettel arra a kiemelkedő szerepre, amit a két nép barátságának ápolásában a fővárosok kapcsolatai betölthetnek? — A sajtó, a rádió és a televízió jóvoltából az ország közvéleménye ismételten értesülhet a testvérmegyei, illetve testvérvárosi kapcsolatok friss fejleményeiről. Ameny- nyire gyümölcsözőek és hasznosak ezek a baráti szálak, annyira jó tapasztalatszerzési forrásul szolgál Budapest tanácsi vezetése és pártbizottsága számára is mindaz, amit a Moszkvával kialakított munkakapcsolatok lehetővé tesznek. A jövő heti programról a moszkvai pártbizottság vezetői egyébként úgy nyilatkoztak, mint Moszkva kiemelkedő kulturális és politikai eseményéről ebben az időszakban. — Az előkészítés során azt tapasztaltuk, hogy kitűnő feltételeket teremtettek vendéglátóink mind a színházi és filmbemutatók, mind pedig kiállításaink számára. A rendezvények színtere is biztosíték arra, hogy több tízezer moszkvai ismerkedhet meg az eddiginél alaposabban hazánk fővárosával, a magyar kultúrával. — Mondhatna-e végül valamit a várható programról? — Címszavakban sűrítve: színház, film, kiállítás, zenei életünk bemutatása és sport szerepel a műsorban. A budapesti napok Moszkvában programját a koncertek kitűnő színhelyén, a Csajkovszkij teremben kezdjük el, szeptember 14-én. A megnyitón a két főváros pártbizottságának első titkárai mondanak ünnepi beszédet. A Tátrai-vonósnégyes, az Operaház művészeinek bemutatkozását szovjet művészek fellépése követi majd. Reméljük, legalább olyan örömet jelent Moszkva lakóinak a magyar—szovjet barátság szobrának felavatása a Drúzsba-parkban, mint az ajándékozóknak, Budapest dolgozóinak. A szobor Búza Barna szobrász és Zilahy István építész művészi alkotása, amelynek eredetije Budapesten tekinthető meg a X. kerületi Magyar—Szovjet Barátság Parkban. — A szovjet népgazdasági kiállítás egyik modem pavilonja ad helyet a Budapest 1945 —1976 bemutatónak. A kétezer négyzetméternyi területen átfogó képet igyekszünk adni fővárosunk több évtizedes fejlődéséről; mód lesz arra is, hogy a kiállítás nyújtotta élményt a fővárosról szóló filmvetítésekkel egészítsük ki. — Budapest két színháza is bemutatkozik Moszkvában. A Thália Színház László- Bencsik Sándor: Történelem alulnézetben és Mihail Solohov: Emberi sors című színművével lép a közönség elé. A Madách Színház esztrádműsorával — Budapest köszönti Moszkvát — nemcsak a moszkvai Esztrád- színházban, hanem a szovjet főváros két jelentős nagyüzemében, a Lihacsov Autógyárban és a csapágygyár kultúrpalotájában is fellép. — A jövő heti moszkvai kulturális programban magyar filmbemutatók és legszebb könyveink kiállítása is helyet kaptak. A sport sem marad ki: vívásban, asztaliteniszben, női röplabdában mérik össze erejüket budapesti és moszkvai sportolók. A hasznos tapasztalatcserét szolgálja az a két előadás, amelyet városfejlesztési és közoktatás-politikai kérdésekről tart a főváros főépítésze, valamint a Fővárosi Tanács művelődésügyi főosztályának vezetője. — Joggal mondhatjuk tehát — fejezte be tájékoztatóját Király Andrásné —, hogy találkozók egész sora várja Budapest küldötteit. Bizonyos, hogy valamennyien sok hasznos élménnyel, a két főváros tovább mélyülő barátságának jóleső érzésével térhetnek majd haza. Szeberényi Lehel i4 rém REGÉNY 36. A gyerek révült tekintetében megjelent egy gyönge kis fényecske, egy rés a homályon, mely mint bizakodó sugaracska e világra nyilott. — Elcsípjük, ne félj! — mondta az öreg, mosolygott a szeme, és váltott egy pillantást a fiatallal. — De tudnunk kell, hogy nézett ki. Nos? A fiú most se szólalt meg, csak fejét rázta: „nem, nem”. — A múltkori pont így tett — sóhajtott a nyomozó, a tanácselnökre nézett, némileg kérdőn: megint csak egy vizionáló? — A fejük tele van agyrémmel — morogta. — Ha ki lehetne mosni a szeszáztatta agyukat... Még mindig pálinkás zsömlével etetik a gyerekeket? — Előfordul. — Maguknak mi a véleményük? — tekintett az öreg a bányászokra. A bányászok óvatos sumákolással vonogatták a vállu- kat. Bújtak a vessző tekintet elől. — Nekünk-e?... — szóltak, mert muszáj volt. — Maguknak, maguknak! Maguk hozták be, nem? — Mi. — Nohát!... A szorítóból nem lehetett sehogy se kibújni. — Megtámadták — mondta, melyik eddig is inkább szólott. — Csak úgy gondoljuk — tette hozzá, mert megijedt az egyenes szótól, a felelősségtől vagy tán mástól. — Most gondolják, vagy tudják? — Gondoljuk, kérem .. inkább csak gondoljuk. — És miből? A gyereken semmi nyom... az ijedelmen kívül. — A kanna, ugye... — A kanna eltűnt... — segítette a nyomozó. — Ez az egy konkrétum. Ha ugyan. Biztos, hogy eltűnt? — Hát ugye... néztük, kérem ... De nem találtuk. — Nem találták... — tekintett maga elé a nyomozó. Töprengett. Majd ahogy fiatalabb társára nézett, úgy tetszett, mintha nyomra talált volna. Megint elővette a gyereket. — Nézz rám, fiam — szólt hozzá, mert a gyerek is a bányászokat bámulta. Most összerezzent. — Tehát rád támadott valaki? A gyerek szeme riadtan kapaszkodott a bányászokba, mintha segítségül akárná őket hívni. — Kérdeztem valamit — mondta a nyomozó. Ekkor a gyerek — megkaphatta a szemek biztatását — bátortalan bólintást tett. Kurta kis bólintást. — No lám — sóhajtott egy nagyot a nyomozó —, a végén megszólalsz. Ezek enge- delmével. — Elnevette magát, éppen csak. A két szikkadt szíjember a borostája alatt elpirult. S hogy az öreg nyomozó felvont szemöldöke rájuk irányult, a beszédesebb meg is szólalt: — Hát biztatjuk, ne féljen ... A nyomozó intett, húzódjanak el a gyerek látóköréből. — Hogy nézett ki. meg tudnád mondani? S újra a fejrázás, heves és tiltakozó. Afféle sokkos roham. A nyomozó sóhajtva hátradőlt a székén. Nagy tenyerét többször is felemelte, s visz- szaejtegette térdére. Kezdett a türelme elfogyni. Aztán újra nekivágott: — Hiányzik valamid? Türelmesen várta a gyerek válaszát. Az riadtan körülnézett előbb, majd reszkető ólomkézzel kotorászni kezdett a zsebeiben. Sokáig kotorászott, úgy tetszett, sohasem hagyja abba. Meddig szuszog még? — gondolta az öreg, s már csaknem abbahagyta. A fiatal gúnyosan mosolygott eközben, s egy újságot forgatott önmaga fékezéséül. S ekkor az öreg felfigyelt Jugoszlávia képekben 0.) Napfényes Adria Még nincs vége a nyárnak, de már most elmondhatjuk, az idén is sok turista kereste fel a baráti Jugoszlávia legszebb tájait, városait, ismerkedett történelmi múltjával, jelenével, vagy frissítette magát az Adriai-tenger csodálatos vízével. Hazánktól alig félnapi autóút megtétele után máris a tengeren lehetünk. Az Adria mediterrán éghajlatával úgymond, az év minden szakában a turisták paradicsoma. Legismertebb és leglátogatottabb idegenforgalmi helye Opatija. Sokan a Kvar- ner gyöngyének is nevezik. A hangulatos kisváros fölött 1300 méter magas hegyek, alatta a tenger fodrozó hullámai. Kedvező klímája miatt jól kiépített szállodáival és vendéglátóhelyeivel várja az ide látogatókat. Strandjai mellett gyógyhatású meleg vizű fürdők is vannak. A kis tengerparti városban évente rangos rendezvényeket is tartanak. Híres az opatijai salakmotorverseny, vagy a dalfesztivál, illetve a különböző könnyű- és komoly zenei koncertek, amelyeken neves külföldi és hazai művészek lépnek fel. Elek Emil Furdőzők az Adria partján. Mediterrán éghajlatú pálmafák. a gyerekre. Egyszerre nagyon nyugtalannak látta. S lám. az első és egyetlen szó kibukott belőle, önkéntelen: — A bicskám ... Kifordította üres zsebeit, afféle csalódott szamárfülek, ruházatától mereven elálltak. A bicska sehol. A nyomozók meglepetten összenéztek a tanácselnökkel. — Ennek is a kése. — Biztos kiesett a zsebedből — mondták a gyereknek. S a gyerek szó helyett fejét rázta újra. Mintha egy kötélen száradó, agyonmosott ing csattogna fehéren a szélben. A nyomozó felállt, sétált kicsit a szobában. S intett a bányászoknak, menjenek a gyerekkel, legjobb, ha mindjárt hazaviszik az anyjához. ★ Mikor maguk maradtak, a nyomozó a tanácselnökre emelte a szemét. — Mit csinál az a bicskás mostanában? — A Zsabka? Idehívjuk — mondta a tanácselnök, máris szalasztotta a hivatalsegédet. — Nekem is eszembe jutott fűzte még hozzá. Hallgattak. Az öreg nyomozó tűnődő mosolya egy pókhálón függött. — Azt hiszem, túl komolyan vesszük ezt a dolgot. Maximum egy tréfás kedvű alak szórakozik az erdőn. — Bántódása egyiknek sem esett — jegyezte meg a fiatal, s ásított. Amire az elnök így szólt: — Rémlátásokban nincs itt hiány. — S ha tényleg volt valaki, erre alapozott — tette hozzá az öreg. Megjött a hivatalsegéd, s hitelesen tanúsította, mert a maga szemével látta, hogy a Zsabka gyerek beteg. Az anyja ott tördeli a kezét, a fia tegnap este hazajött, s azóta mozdulatlan fekszik az oldalán! a falnak fordulva. Nem eszik semmit, s még a fejét sem emeli fel. — Magam szemivei meggyőződtem — vallotta a hivatalsegéd, mintha a hivatal pecsétjét ütné xá. Az öreg nyomozó nem kívánta ezt a pecsétet. Legyintett. — Tehát este óta otthon fekszik, ez meg reggel volt, a hetedhét határban. — No, jól van, Pista bácsi — szólt az elnök is —, hozzon át egy kis bort. Leültek hát egy pohárka erejéig. S a pohár mellett a fiatal nyomozó is feloldódott. — Egész idő alatt azt éreztem, mintha összejátszanának —• mondta. — A gyerek meg ezek a bányászok. Volna valami a fülük mögött. — Hát van — nevetett az öreg. — A fantáziadús agyuk például. Igaz, elnök elvtárs? Az elnök hümmögött. — Elég babonásak. (Folytatjuk) Moszkva Munkában az űrhajósok Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov, a Szojuz—21 űrhajó és a Szaljut—5 űrállomás két kozmonautája csütörtökön visszatért családja körébe. A két űrhajós szeptember 2-án érkezett vissza a Moszkva melletti Csillagvárosba, az űrhajósok lakhelyére. Az elmúlt hetet orvosi felügyelet alatt, pihenéssel töltötték egy szanatóriumban. Mint Borisz Volinov elmondta, tulajdonképpen a már hónapokkal korábban, még űrrepülésük előtt elkezdett munka folytatásáról, befejező szakaszáról van szó. Értékelik a repülés során végzett kísérleteket, feldolgozzák az űrben végzett mérések eredményeit. Munkájuk egyben a további űrkísérletek első szakasza is, hiszen még sok társuk készül a kozmoszba, s így tulajdonképpen az ő útjukat készítik elő. Harcok Libanonban Libanonban változatlan hevességgel dúlnak a harcok. A legsúlyosabb fegyveres összecsapásokról Beirut délkeleti elővárosából és a libanoni hegység térségéből érkeztek jelentések. Jobboldali fegyveresek újabb támadást intéztek a Beirut keleti és nyugati negyedeit egymástól elválasztó ütközőövezet ellen, ahol az Arab Liga békefenntartó erői tartózkodnak. A jobboldali támadók lövedékeinek becsapódása nyomán a mohamedánok ellenőrizte nyugati városrészben romba dőlt a biztonsági erők főhadiszállása. A Palesztina hangja rádióadó híradása szerint jobboldali fegyveresek lőtték a libanoni haladó erő'c és a pa- lesztinaiak hegyvidéki frontvonalai mögött lévő polgári településeket is. Becslések szerint a 17 hónap óta tartó polgárháború az elmúlt 24 órában további 150 halálos áldozatot követelt. Velencei hangulatot idéz a csónakkikötő.
