Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-10 / 214. szám

4 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1976. szeptember 10. BUDAPESTI NAPOK MOSZKVÁBAN Király Andrásáénak, a budapesti pártbizottság titkárának nyilatkozata Ismeretes, hogy az 1975. évi „Moszkvai napok Budapesten” viszonzásaként a jövő héten — szeptember 13. és 19. között — „Budapesti napok Moszkvában” rendez­vénysorozat zajlik majd a szovjet főváros­ban. Megkértük Király Andrásnét, a buda­pesti pártbizottság titkárát: tájékoztassa ol­vasóinkat a várható eseményekről. — Mi a jellege, politikai-kulturális tar­talma ezeknek a rendezvénysorozatok­nak? — Budapest és Moszkva több évtizedre visszanyúló baráti kapcsolatokat ápolt, s ezek sajátos kifejezési módja az immár ha­gyományossá vált kulturális napok megren­dezése. A kapcsolatok folyamatossága teszi lehetővé, hogy mindig a legfrissebb bemu­tatókból, kiállítási anyagokból, filmekből vá­logassuk össze a tervezett programot. — Ez alkalommal arról adunk számot, mivé lesz, hogyan alakul nap nap után a város, miként élnek fővárosunk lakói. A bu­dapesti napok Moszkvában programjához szorosan illeszkedik a két főváros pártbi­zottságának együttműködése. Katona Imré­nek, a budapesti pártbizottság első titkárá­nak vezetésével ez alkalommal is politikai delegáció vesz részt a kulturális napok prog­ramján, s egyben ismerkedik a moszkvai pártszervezetek munkájával. — A magyar—szovjet barátság ápolásá­nak kitűnő, mondhatnánk, hagyományos formái a testvérmegyei, illetve testvér- városi kapcsolatok. Hogyan illeszkedik be ebbe az állandóan erősödő láncba a mostani rendezvény, különös tekintettel arra a kiemelkedő szerepre, amit a két nép barátságának ápolásában a főváro­sok kapcsolatai betölthetnek? — A sajtó, a rádió és a televízió jóvol­tából az ország közvéleménye ismételten ér­tesülhet a testvérmegyei, illetve testvérváro­si kapcsolatok friss fejleményeiről. Ameny- nyire gyümölcsözőek és hasznosak ezek a baráti szálak, annyira jó tapasztalatszerzési forrásul szolgál Budapest tanácsi vezetése és pártbizottsága számára is mindaz, amit a Moszkvával kialakított munkakapcsolatok lehetővé tesznek. A jövő heti programról a moszkvai pártbizottság vezetői egyébként úgy nyilatkoztak, mint Moszkva kiemelkedő kulturális és politikai eseményéről ebben az időszakban. — Az előkészítés során azt tapasztaltuk, hogy kitűnő feltételeket teremtettek ven­déglátóink mind a színházi és filmbemuta­tók, mind pedig kiállításaink számára. A ren­dezvények színtere is biztosíték arra, hogy több tízezer moszkvai ismerkedhet meg az eddiginél alaposabban hazánk fővárosával, a magyar kultúrával. — Mondhatna-e végül valamit a várha­tó programról? — Címszavakban sűrítve: színház, film, kiállítás, zenei életünk bemutatása és sport szerepel a műsorban. A budapesti napok Moszkvában programját a koncertek kitűnő színhelyén, a Csajkovszkij teremben kezdjük el, szeptember 14-én. A megnyitón a két fő­város pártbizottságának első titkárai monda­nak ünnepi beszédet. A Tátrai-vonósnégyes, az Operaház művészeinek bemutatkozását szovjet művészek fellépése követi majd. Re­méljük, legalább olyan örömet jelent Moszk­va lakóinak a magyar—szovjet barátság szobrának felavatása a Drúzsba-parkban, mint az ajándékozóknak, Budapest dolgo­zóinak. A szobor Búza Barna szobrász és Zilahy István építész művészi alkotása, amelynek eredetije Budapesten tekinthető meg a X. kerületi Magyar—Szovjet Barát­ság Parkban. — A szovjet népgazdasági kiállítás egyik modem pavilonja ad helyet a Budapest 1945 —1976 bemutatónak. A kétezer négyzetmé­ternyi területen átfogó képet igyekszünk ad­ni fővárosunk több évtizedes fejlődéséről; mód lesz arra is, hogy a kiállítás nyújtotta élményt a fővárosról szóló filmvetítésekkel egészítsük ki. — Budapest két színháza is bemutatko­zik Moszkvában. A Thália Színház László- Bencsik Sándor: Történelem alulnézetben és Mihail Solohov: Emberi sors című színmű­vével lép a közönség elé. A Madách Szín­ház esztrádműsorával — Budapest köszönti Moszkvát — nemcsak a moszkvai Esztrád- színházban, hanem a szovjet főváros két je­lentős nagyüzemében, a Lihacsov Autógyár­ban és a csapágygyár kultúrpalotájában is fellép. — A jövő heti moszkvai kulturális programban magyar filmbemutatók és leg­szebb könyveink kiállítása is helyet kaptak. A sport sem marad ki: vívásban, asztalite­niszben, női röplabdában mérik össze ere­jüket budapesti és moszkvai sportolók. A hasznos tapasztalatcserét szolgálja az a két előadás, amelyet városfejlesztési és közok­tatás-politikai kérdésekről tart a főváros fő­építésze, valamint a Fővárosi Tanács műve­lődésügyi főosztályának vezetője. — Joggal mondhatjuk tehát — fejezte be tájékoztatóját Király Andrásné —, hogy találkozók egész sora várja Budapest kül­dötteit. Bizonyos, hogy valamennyien sok hasznos élménnyel, a két főváros tovább mélyülő barátságának jóleső érzésével tér­hetnek majd haza. Szeberényi Lehel i4 rém REGÉNY 36. A gyerek révült tekinteté­ben megjelent egy gyönge kis fényecske, egy rés a ho­mályon, mely mint bizakodó sugaracska e világra nyilott. — Elcsípjük, ne félj! — mondta az öreg, mosolygott a szeme, és váltott egy pil­lantást a fiatallal. — De tud­nunk kell, hogy nézett ki. Nos? A fiú most se szólalt meg, csak fejét rázta: „nem, nem”. — A múltkori pont így tett — sóhajtott a nyomozó, a ta­nácselnökre nézett, némileg kérdőn: megint csak egy vi­zionáló? — A fejük tele van agyrémmel — morogta. — Ha ki lehetne mosni a szeszáztat­ta agyukat... Még mindig pálinkás zsömlével etetik a gyerekeket? — Előfordul. — Maguknak mi a vélemé­nyük? — tekintett az öreg a bányászokra. A bányászok óvatos sumá­kolással vonogatták a vállu- kat. Bújtak a vessző tekintet elől. — Nekünk-e?... — szól­tak, mert muszáj volt. — Maguknak, maguknak! Maguk hozták be, nem? — Mi. — Nohát!... A szorítóból nem lehetett sehogy se kibújni. — Megtámadták — mond­ta, melyik eddig is inkább szólott. — Csak úgy gondol­juk — tette hozzá, mert meg­ijedt az egyenes szótól, a fe­lelősségtől vagy tán mástól. — Most gondolják, vagy tudják? — Gondoljuk, kérem .. in­kább csak gondoljuk. — És miből? A gyereken semmi nyom... az ijedelmen kívül. — A kanna, ugye... — A kanna eltűnt... — segítette a nyomozó. — Ez az egy konkrétum. Ha ugyan. Biztos, hogy eltűnt? — Hát ugye... néztük, ké­rem ... De nem találtuk. — Nem találták... — te­kintett maga elé a nyomozó. Töprengett. Majd ahogy fia­talabb társára nézett, úgy tetszett, mintha nyomra ta­lált volna. Megint elővette a gyereket. — Nézz rám, fiam — szólt hozzá, mert a gyerek is a bá­nyászokat bámulta. Most összerezzent. — Tehát rád támadott valaki? A gyerek szeme riadtan kapaszkodott a bányászokba, mintha segítségül akárná őket hívni. — Kérdeztem valamit — mondta a nyomozó. Ekkor a gyerek — meg­kaphatta a szemek biztatá­sát — bátortalan bólintást tett. Kurta kis bólintást. — No lám — sóhajtott egy nagyot a nyomozó —, a vé­gén megszólalsz. Ezek enge- delmével. — Elnevette ma­gát, éppen csak. A két szikkadt szíjember a borostája alatt elpirult. S hogy az öreg nyomozó fel­vont szemöldöke rájuk irá­nyult, a beszédesebb meg is szólalt: — Hát biztatjuk, ne fél­jen ... A nyomozó intett, húzód­janak el a gyerek látóköré­ből. — Hogy nézett ki. meg tudnád mondani? S újra a fejrázás, heves és tiltakozó. Afféle sokkos ro­ham. A nyomozó sóhajtva hátra­dőlt a székén. Nagy tenyerét többször is felemelte, s visz- szaejtegette térdére. Kezdett a türelme elfogyni. Aztán újra nekivágott: — Hiányzik valamid? Türelmesen várta a gyerek válaszát. Az riadtan körülné­zett előbb, majd reszkető ólomkézzel kotorászni kez­dett a zsebeiben. Sokáig ko­torászott, úgy tetszett, soha­sem hagyja abba. Meddig szuszog még? — gondolta az öreg, s már csaknem abba­hagyta. A fiatal gúnyosan mosolygott eközben, s egy új­ságot forgatott önmaga féke­zéséül. S ekkor az öreg felfigyelt Jugoszlávia képekben 0.) Napfényes Adria Még nincs vége a nyárnak, de már most elmondhatjuk, az idén is sok turista keres­te fel a baráti Jugoszlávia legszebb tájait, városait, is­merkedett történelmi múlt­jával, jelenével, vagy frissí­tette magát az Adriai-tenger csodálatos vízével. Hazánk­tól alig félnapi autóút meg­tétele után máris a tenge­ren lehetünk. Az Adria me­diterrán éghajlatával úgy­mond, az év minden szaká­ban a turisták paradicsoma. Legismertebb és leglátoga­tottabb idegenforgalmi he­lye Opatija. Sokan a Kvar- ner gyöngyének is nevezik. A hangulatos kisváros fölött 1300 méter magas hegyek, alatta a tenger fodrozó hul­lámai. Kedvező klímája mi­att jól kiépített szállodáival és vendéglátóhelyeivel vár­ja az ide látogatókat. Strand­jai mellett gyógyhatású me­leg vizű fürdők is vannak. A kis tengerparti városban évente rangos rendezvénye­ket is tartanak. Híres az opatijai salakmotorverseny, vagy a dalfesztivál, illetve a különböző könnyű- és ko­moly zenei koncertek, ame­lyeken neves külföldi és ha­zai művészek lépnek fel. Elek Emil Furdőzők az Adria partján. Mediterrán éghajlatú pálmafák. a gyerekre. Egyszerre na­gyon nyugtalannak látta. S lám. az első és egyetlen szó kibukott belőle, önkéntelen: — A bicskám ... Kifordította üres zsebeit, afféle csalódott szamárfülek, ruházatától mereven elálltak. A bicska sehol. A nyomozók meglepetten összenéztek a tanácselnökkel. — Ennek is a kése. — Biztos kiesett a zsebed­ből — mondták a gyereknek. S a gyerek szó helyett fejét rázta újra. Mintha egy köté­len száradó, agyonmosott ing csattogna fehéren a szélben. A nyomozó felállt, sétált kicsit a szobában. S intett a bányászoknak, menjenek a gyerekkel, legjobb, ha mind­járt hazaviszik az anyjához. ★ Mikor maguk maradtak, a nyomozó a tanácselnökre emelte a szemét. — Mit csinál az a bicskás mostanában? — A Zsabka? Idehívjuk — mondta a tanácselnök, máris szalasztotta a hivatalsegédet. — Nekem is eszembe jutott fűzte még hozzá. Hallgattak. Az öreg nyomo­zó tűnődő mosolya egy pók­hálón függött. — Azt hiszem, túl komo­lyan vesszük ezt a dolgot. Maximum egy tréfás kedvű alak szórakozik az erdőn. — Bántódása egyiknek sem esett — jegyezte meg a fia­tal, s ásított. Amire az elnök így szólt: — Rémlátásokban nincs itt hiány. — S ha tényleg volt valaki, erre alapozott — tette hozzá az öreg. Megjött a hivatalsegéd, s hitelesen tanúsította, mert a maga szemével látta, hogy a Zsabka gyerek beteg. Az any­ja ott tördeli a kezét, a fia tegnap este hazajött, s azóta mozdulatlan fekszik az olda­lán! a falnak fordulva. Nem eszik semmit, s még a fejét sem emeli fel. — Magam szemivei meg­győződtem — vallotta a hiva­talsegéd, mintha a hivatal pecsétjét ütné xá. Az öreg nyomozó nem kí­vánta ezt a pecsétet. Legyin­tett. — Tehát este óta otthon fekszik, ez meg reggel volt, a hetedhét határban. — No, jól van, Pista bácsi — szólt az elnök is —, hoz­zon át egy kis bort. Leültek hát egy pohárka erejéig. S a pohár mellett a fiatal nyomozó is feloldódott. — Egész idő alatt azt érez­tem, mintha összejátszanának —• mondta. — A gyerek meg ezek a bányászok. Volna va­lami a fülük mögött. — Hát van — nevetett az öreg. — A fantáziadús agyuk például. Igaz, elnök elvtárs? Az elnök hümmögött. — Elég babonásak. (Folytatjuk) Moszkva Munkában az űrhajósok Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov, a Szojuz—21 űrha­jó és a Szaljut—5 űrállomás két kozmonautája csütörtö­kön visszatért családja köré­be. A két űrhajós szeptem­ber 2-án érkezett vissza a Moszkva melletti Csillagvá­rosba, az űrhajósok lakhe­lyére. Az elmúlt hetet orvosi felügyelet alatt, pihenéssel töltötték egy szanatóriumban. Mint Borisz Volinov el­mondta, tulajdonképpen a már hónapokkal korábban, még űrrepülésük előtt elkez­dett munka folytatásáról, be­fejező szakaszáról van szó. Értékelik a repülés során végzett kísérleteket, feldol­gozzák az űrben végzett mé­rések eredményeit. Munkájuk egyben a továb­bi űrkísérletek első szakasza is, hiszen még sok társuk ké­szül a kozmoszba, s így tu­lajdonképpen az ő útjukat készítik elő. Harcok Libanonban Libanonban változatlan he­vességgel dúlnak a harcok. A legsúlyosabb fegyveres össze­csapásokról Beirut délkeleti elővárosából és a libanoni hegység térségéből érkeztek jelentések. Jobboldali fegyve­resek újabb támadást intéz­tek a Beirut keleti és nyuga­ti negyedeit egymástól elvá­lasztó ütközőövezet ellen, ahol az Arab Liga békefenn­tartó erői tartózkodnak. A jobboldali támadók lövedé­keinek becsapódása nyomán a mohamedánok ellenőrizte nyugati városrészben romba dőlt a biztonsági erők főhadi­szállása. A Palesztina hangja rádió­adó híradása szerint jobbol­dali fegyveresek lőtték a li­banoni haladó erő'c és a pa- lesztinaiak hegyvidéki front­vonalai mögött lévő polgári településeket is. Becslések szerint a 17 hónap óta tartó polgárháború az elmúlt 24 órában további 150 halálos áldozatot követelt. Velencei hangulatot idéz a csónakkikötő.

Next

/
Thumbnails
Contents