Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-10 / 214. szám
1976. szeptember 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kinek jó?| A teljesítménybér Termékkiállítás Mátészalkán Eszmecsere a városi pártbizottságon. Szovjet pártmunkások látogatása Nyírbátorban Gyárlátogatáson a növényolajipari vállalatnál. A megyei pártbizottság meghívására megyénkben tartózkodó szovjet delegáció, melyet Luták Iván Ivánovics, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli Területi Bizottságának szervezési osztályvezetője vezet, gazdag programja során csütörtökön Nyírbátorba látogatott. A küldöttséget elkísérte útjára Gulácsi Sándor, a megyei pártbizottság titkára. A városi pártbizottságon tájékoztatót hallgattak meg megyénk legfiatalabb városának párt- és tömegszervezeti életéről. A TERMELÉKENYSÉG NÖVELÉSÉNEK változatlanul legnagyobb tartaléka az üzem- és munkaszervezés, a normakarbantartás, a teljesítménykövetelmények meghatározása. Ipari üzemeink 1976. elején — de azt követően is — mindezt alapvető feladatnak tekintették. Eredménye; az első fél évben legtöbb helyen a tervezettől is nagyobb mértékben növekedett a termelés mennyisége, javult a minőség. Különösen jó eredményeket értek el üzemeink a teljesítménybérben foglalkoztatott dolgozók számának növelésében. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva a teljesítménybérben dolgozók száma és aránya megyei szinten mintegy 8—10 százalékkal növekedett. A teljesítménybér alkalmazása — még akkor is. ha ahhoz minden feltétel: magas szintű szervezettség, korszerű technológia és technikai eszközök adottak — nem egyszerűen elhatározás kérdése. Nemcsak a korszerű technikát, jó technológiát kall biztosítani, legalább ennyire fontos a dolgozók felkészítése. Egy üzemben, a MEZŐGÉP Vállalat tiszavasvári gyáregységében az említett kérdésekre kerestünk megfelelő választ. Kórik László az esztergagép-felújító üzem vezetője mielőtt a teljesítménybér bevezetésével kapcsolatos tapasztalatokról szólt volna, az előzményeket ismertette. . — Itt, Tiszavasváriban a MEZŐGÉP nyíregyházi gyáregységével kooperálva harmadik éve foglalkozunk esztergagép-felújítással. A mi feladatunk a felújításra átvett gépek szétszerelése, mosása, az ágyak teljes megmunkálása; gyalulás. lángedzés, köszörülés. Mi újítjuk fel a lakatszekrényekst a Késtartókat, az álló-mozgóbako- kat és végezzük az elektromos szerelést. Amikor ezt a munkát elkezdtük az első év feladata havonta húsz gép említett munkáinak elvégzése volt. A második évben huszonöt gép felújítása volt a norma, most harminc gépet kell havonta átadni a kooperáló partnernak. A FELÜJÍTÖÜZEMBEN a kezdetben és most is hatvan ember végzi a javítást, szerelést. Egyedülálló sajátossága a MEZŐGÉP gyáregységeknek, hogy a dolgozók többsége rendelkezik ugyan szakmunkás-bizonyítvánnyal, de sokuk már régen nem abban a szakmában dolgoznak, amit eredetileg elsajátított. így van ez a felújító üzemben is. — A dolgozók egy része valamikor traktoros' volt, mások szerelők, most lakatos- munkát végeznek. Idő kell ahhoz, hogy az újabb és újabb feladatokhoz szakmai rutinra tegyenek szert. Talán ezért is volt, hogy az első évében szinte egyetlen hónapban sem sikerült a tervezett húsz gép felújítása. A második évben, az év átlagában ugyan elértük havonta a 25 gép felújítását, de az egyes hónapok teljesítménye között nagy volt az eltérés. Most havonta a tervezettnek megfelelően felújítjuk a 28—30 esztergagépet. Ez nem csupán dolgozóink szakmai tapasztalatának az eredménye, hanem annak is, hogy ebben az évben áttértünk a teljesítménybérezésre. A teljesítménybér alkalmazása nem egyik napról a másikra történt. Jó előre tudtak arról a dolgozók, hogy elkövetkezik az ideje. Csoport- megbeszéléseken, termelési tanácskozásokon is szó esett róla. végül is ez év március elsejével megtörtént. Milyen volt a fogadtatás? — Túlzás lenne azt mondani, hogy a teljesítménybér bevezetése osztatlan egyetértéssel történt. A vélemények megoszlottak, mindenesetre a szakmai vezetés bizTermékkiállítást nyitott a napokban a mátészalkai 3zat- már Bútorgyár a helyi úttörő- és ifjúsági házban. A gyár által készített, a kereskedelemben jelenleg, illetve rövidesen megvásárolható „Szamos” családot, a „Szatmár” IV-et, valamint „Szidónia” bútorcsalád egy mutatós típusát láthatják az érdeklődők és a kereskedelmi szakemberek. A vasárnap nyílt ierméktosította a dolgozókat, hogy a norma alkalmazása nem járhat keresetcsökkenéssel. Ennek érdekében az első három hónapban mindenki, ha nem érte is el a százszázalékos teljesítményt, százszázalékos bért kapott. Erre nagyon kevés csoportnál, brigádnál volt szükség. A többség már az első hónap után 110—115 százalékot teljesített. — A TELJESÍTMÉNYBÉR miatt senki nem lépett ki az üzemből. Sőt, az történt, hogy a dolgozók ma már szívesebben. nagyobb kedvvel dolgoznak. Érthető, hiszen 110—115 százalékos teljesítmény után havonta 200—250 forinttal több a kereset. Kórik László az eredményt egy példával is igazolta. — Egy lakatszekrényt tavaly 45 óra alatt szereltek össze. Most, a teljesítménybér bevezetésével a lakatszekrény összeszerelésének ideje 29 óra. Az elkészítési idő csökkenése minden megmunkálásra, szerelésre jellemző. A MEZŐGÉP Vállalat fő profilja közé tartozik a forgácsológépek felújítása. Az ötéves terv nagyarányú da- rabszám-növekedést tartalmaz, 1980-ig szinte megduplázzák a teljesítményt. Hogy ez így legyen: döntő iépés volt a teljesítménybér alkalmazása, ám arra is szükség van, hogy az alkalmazott rendszert, szervezést tovább korszerűsítsék; ’ : Seres Ernő bemutatót megtekintették az Alföldi ÁFÉSZ, az Alföldi Kiskereskedelmi Vállalat, a FŐBUHA, a KELETSZÖV- KER és a centrum áruházak kereskedelmi képviselői. A bútorértékesítő vállalattal szeptember 7-én írt alá szerződést a gyár vezetősége. A kiállítás a hét végén, szombaton zárja kapuit, addig további 22 meghívott ÁFÉSZ küldötteit várják a rendezők Mátészalkára. A városi pártbizottság első titkára. Nagy István elmondta: már a negyedik ötéves tervben is dinamikusan fejlődött a város. Jelenleg Nyírbátorban tizenhat ipari üzem működik. Az ötödik ötéves tervben pedig a város életében eddig soha nem tapasztalt változások mennek végbe. Tovább bővülnek, Korszerűsödnek a városba települt üzemek. Nyírbátor ebben az ötéves tervben 500 millió forintos költségvetéssel és fejlesztési összeggel gazdálkodik. A tervidőszakban ezer lakás, étteremkombinát és új áruházak épülnek. Ezer fővel növekszik az üzemekben dolgozó munkások száma. Uj bölcsődei, óvodai, iskolai és napközis helyeket hoznak létre. A tájékoztató után kialakult beszélgetésben szovjet vendégeink a pártbizottság munkájának a tervezéséről és annak végrehajtásáról érdeklődtek. Különös figyelmet fordítottak a pártmegbízatások rendszerére az információáramlásra. A vendegek tájékoztatást kértek a népi* ellenőrzési bizottság munkájáról. Nem kerülte el figyelmüket a párttagság és a pártvezetőségek tagjai poliiikai képzésének és továbbképzésének a gyakorlata sem. Legtöbb kérdés a szakszervezet, a KISZ és a többi tömegszervezet pártirányításával kapcsolatban hangzott el. A városi pártbizottságról a vendégek a Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárába látogattak. Orosz Miklós igazgató elmondta, hogy a gyár alapítása — 1855 — óta mindig kapcsolatban volt a mezőgazdasággal. Sajtoltak növényolajat, volt borászatuk, állítottak elő szeszt, működött malom, pékség. Konjunkturális időszakban égettek téglát, főztek szappant, gyártottak vasekét. A gyár fejlődése a felszabadulással kezdődött. Az elmúlt tizenöt évben pedig tízszeresére nőtt a termelés, megszűnt az idényjelleg és termelési értékük eléri az egymilliárd forintot, melyet olaj-, gyertya- és mosószerUj bölcsődét és óvodát adnak át szeptember 10-én Nyíregyházán, a Jósaváros- ban. A korszerű gyermekintézményeket a Debreceni Tervező Vállalat tervei alapján a SZÁÉV dolgozói építették 17 millió forintos költséggel. A helyiségek kifestve, berendezve várják Kis lakóikat. A játszóterrnek, pihegyártással érnek el. Naponta 70 tonna napraforgóolajat sajtolnak és extrahálnak, előállítanak 115 tonna mosóport és öt tonna gyertyát. Az olaj nagyobbik részét szocialista és kapitalista országokba exportálják. Vajai Gyula, az üzemi pártvezetőség titkára elmondta, hogy a gyárban 64 kommunista dolgozik. Minden párttagnak van pártmegbízatása és részt vesz valamilyen oktatásban. Az ifjúsági szervezetnek 72 tagja van. Az üzem valamennyi dolgozója tagja a szakszervezetnek. A pártvezetőség a KISZ-szel, a szakszervezetekkel és a többi társadalmi szervezettel kéthetenként, illetve az adott feladatok megbeszélésekor találkozik. A gazdasági és a tömegszervezeti vezetők munkaterv szerint számolnak be a pártalapszervezeteknek a végzett munkáról. A növényolajipari vállalatnál szovjet barátaink a nyugdíjasakkal tartott kapcsolatról, a pártmegbízatások teljesítéséről beszélgettek. A baráti beszélgetést követően a delegáció megtekintette a mosószergyárat. Az üzemlátogatás befejezése után a szovjet pártküldöttség a nyírbátori múzeumba látogatott. nők mellett külön konyha és játszóudvar is várja a gyerekeket. A kész létesítményeket szeptember 10-én befejezett állapotban veszik át a NYIRBER szakemberei. Az apróságok terv szerint napokon belül költözhetnek a 150 személyes óvodába és 80 személyes bölcsődébe. Sz. Datmatov: A mint megszületett a gyerek, nejem rögtön feltette a kérdést: vagy — vagy? Vagy bejuttatom a gyereket a bölcsődébe, vagy én fogom pelenkázni. Könnyű azt mondani, hogy — bölcsőde. De könyörgöm, hol találok én olyat, ahol tárva-nyitva minden ajtó? A túljelentkezők- ből a következő 5 éves tervidőszakra is jutna. Próbáltam ezt a feleségemmel megértetni, de ő hajthatatlan maradt. — Gondoltad volna meg előbb! A rendes emberek előbb megkérvényezik a bölcsődét és csak azután nősülnek. Engem nem érdekel semmi, intézd el és kész! Ha nem, gondoskodj egyedül a gyerekről! Értem én mindezt, értem, de hol szerezzek egy bölcsődét? Idegességemben a falra tudtam volna; mászni. Még álmomban is dadáért kiáltoztam. A munkahelyemen problémát problémára halmoztam. A helyzet egyre kilátástalanabbá vált, míg nem egy hónapi idegőrlő gyötrődés után eszembe jutott: van a feleségemnek vidéken egy távoli rokona. Távoli igaz, de rokon. Nyugdíjas. Előkerestem a címét és már utaztam is. Nagynehezen megtaláltam a nénit. Kissé tartózkodóan fogadott. Amikor meghallotta jövetelem célját — felháborodott. — Mit képzelsz, öreg fejjel pelenkát mossak? Itt vannak az állataim. Tehén, kacsa, liba meg minden. Ki etesse ezeket? Ne beszélj itt nekem össze-vissza. Nekem üt a gazdaság, punktum! És én csak álltam, álltam kétségbeesett tekintettel bámulva rá, kézzel-lábbal magyarázva. Előhozakodtam a rokoni segítséggel, az összetartozással, ecseteltem leendő családi boldogságunk fontosságát, a jövőnket, ami most tőle függ. Estig könyörögtem neki. Amikor befejeztem, megittam három pohár vizet, és aludni tértem. A néni pedig búcsút intett, megvette a vonatjegyet, felutazott hozzánk. Reggel korán keltem, megetettem az állatokat. kigyomláltam az ágyásokat és jelentkeztem a helyi szövetkezetbe munkára. Hála műszaki végzettségemnek, gépkezelőként alkalmaztak. I tt élek hát azóta — immár hat éve — falun. Élenjáró lettem, megnövekedett a háztáji gazdaságom. Nyaranként leruccan hozzám az egész család. Kislányom nemsokára iskolás lesz. Lehet, akkor vissza megyek a családomhoz, folytatom a mérnöki munkám. Feltéve, ha a rokon néni hajlandó lesz visszajönni falura. Baraté Rozália fordítása Új óvoda, bölcsőde Jósavárosban fjjMindent a gyerekért
