Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-09 / 213. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. szeptember 9. Tovább épül a múzeumfalu Újabb hat hektárnyi terület — Műhelysorok, gyümölcsfák Tető alatt a kéki istálló. (Sitku Csaba felvétele) A MÚLT EMLÉKEI SÓSTÓN Nem messze onnan, ahol napjainkban a megyeszékely lakótelepét, Jósavárost építik, új — bár épületeiben mégis a régmúltat idéző — település leendő körvonalai bontakoznak ki a szemlélődő előtt; a sóstói múzeumfalué. Néhány esztendeje kezdődött itt a kivitelezés, s igaz, nem panelekkel és darukkal, de legalább oly gondos munkával készül a 100 esztendős megyeszékhely kirándulóközpontjának újabb látványossága. Ma már 23 építmény várja — ha nem is hivatalosan — a látogatókat. A megnyitás, az avatás még egy kicsit várat magára. Addig is új képet varázsolnak a falu központjába a múzeumfalu építői. A 7 fős kollektíva új arculatot ad a falucentrumnak úgy, hogy az emlékeztesse az idelátogatókat a hajdan volt települések magjára. Otthonra lel e helyütt a templomi harangláb. nem maradhat ki a sorból a tűzoltószertár, a korcsma és természetesen a műhelysor sem. Ez utóbbiban — figyelemre méltó ötlet Erdész Sándor múzeumigazgató javaslata — elhelyezik a megyei múzeumok raktáraiban tárolt és igen gazdag ipartörténeti relikviákat, gépeket, megmunkálóeszközöket is. Eredeti állapotában — és működés közben — mutatják be az egykori kovács, mézeskalácsos, kötélverő, szűcs, csizmadia és szíjgyártó műhelyeit, munkáiknak érdekes fogásait. Mérnöki tervrajz a kúriáról Ottjártunkkor éppen két új épület helyreállításán dolgozott a szerelőbrigád. Az elnevezésben nincs semmi tévedés, hiszen a rekonstrukciós munka valóban szerelést, gondos, hozzáértő tevékenységet igényel. Az ütemtervben — melyben már feltérképezve állnak a megye nép- jellegű házai, épületei — külön utasítás szól az egyes községekben fellelt objektumok szétbontási módjáról, hogy később a precíz újbóli összeállításnál már ne legyen semmi gond az egyes elemekkel. így például pontos mérnöki tervrajz utasításai alapján állították helyre a pasza- bi földházat és a Kékről származó istállót. A földház jelentőségét csak bizonyítja, hogy az 1871-ben tető alá került épületről már 1930-ban megemlékezett Kiss Lajos, a megyei múzeumok akkori igazgatója. Papírra vetett soraiból kitűnik; a földház jellegzetességét, rendkívüldségét az adja, hogy padlójának szintje a földfelszín alatt van. s a bogárhátú ház szobája kunyhószerűen összeszűkülő mennyezettel épült. E dokumentumok ís segítették napjaink múzeológusait, néprajzosait a ház helyreállításában. A múzeumfalu lélesit- ménysora érthető gondossággal, s az ezzel járó viszonylag lassabbnak tűnő tempóban gyarapodik. De annyi máris bizonyos, hogy 1930-ig már 81 álló építmény lesz dísze a szabadtéri tárlatnak. Évente — már az ideit is beleszámítva — 12—15 házzal, portával, kúriával növekszik az itt helyreállított épületek és gazdasági egységek száma. S hogy mindez megfelelő környezetbe kerüljön, azért már elkészült a múzeumfalu további bővítésének, terjeszkedésének tervezete. Eszerint újabb 6 hektárral nagyobbítják meg területét. Gyümölcsös és aprójószág a portákon Nem kis gondja hazai szabadtéri falumúzeumaink szakértőinek, hogyan is tegyék élőbbé, mozgalmasabbá a rendelkezésükre álló teret. Erre is jó receptet találtak a nyíregyháziak. A múzeumfalu portáin ugyanis állatokat is tenyésztenek, majd természetesen a tájegységre, a vidékre legjellemzőbb aprójószágok nyernek itt végleges elhelyezést. Sőt, a megye gazdag és változatos gyümölcstermesztési kultúrájára emlékeztetvén az idegent a múzeumfaluba telepítenek a megyében honos gyümölcsfákat, facsemetéket. S ha egy-két éven belül már a mé- zeskalácsos műhely gyártotta süteményeket is megvásárolhatják, megkóstolhatják !tt a látogatók, akkor les? csak igazán otthonos a múzeumfalu... Van azonban még egy jól lemérhető előnye az intézménynek. Tanácsokkal js szolgálnak szakemberei a helyben, a kis- és nagyközségekben kezdeményezőknek. Segítik, ha bárhol olyan szándékot látnak, hogy ott, a Sóstóra szállítás nélkül akarják megóvni, megmenteni a jövőnek a falu egy-egy díszes házát, épületét. Mert haszna ott is legalább akkora, rrnt- ha a múzeumfaluban állna. Élményt szerez, emlékeztet a múlt örökségére, megóvja apáink, nagyszüleink életének egy szegényes vagy éppen gazdag darabját számunkra és az utókornak... Kalenda Zoltán & fyotfszen $c$e lehet tudnL. Vorobejuskin tanár úr kinyitotta a nyolcvankette- dik füzetet, s olvasni kezdte: Fogalmazás. „Az én családom.” „Az én családom nagy. A mama, a papa, két bátty, meg még eggy nővér is. Közzülük csak én tanulok. Az öszes többi dogozik a hivatalba. A papa osztályvezető a városnál. A mama fő felügyelő a kulturális minisztén- omba. Vityka báttyám mint a pedagógiai tudomány as- peránsa dogozik az Akadémián. A nővérem, Ny inka tálcákat ír az újságba. Este mi öszegyülünk az asztalnál és megvitattyuk az életet. Gyakran jönnek hozánk vendégek, akiket tisztelünk meg akiktül félünk is eggy kicsit. A mama meg a papa nagyfőnöke Matvej bácsi. Engem ő nagyon szeret, s hotyha megjön, megsimo- gattya a fejem, és azt mongya, hogy nqkem jól kel tanulni. Matvej bácsi nagyon erős, megbír enni hetven derejét. Szók nállunk lenni eggy élsportoló is, Borja bácsi, a bokszoló. Ö az én nővéremnek udvarok ö az én rokonom lessz. De már most is mindég megvéd, ha valaki macerái.” A tanár úr elolvasta néhányszor a fogalmazást, ösz- szeszámolta a hibákat, tűnődött egy kicsit, végül elszánta rryagát, s lassan ráírt egy kövér „4”-est. Ford.: Antal Miklós „Együtt Nyíregyházáért Az idei cél: úttörő- és napközis tábor épitése Az elmúlt évben 37 ezer nyíregyházi vett részt a már hagyományossá vált „Együtt Nyíregyházáért” társadalmi munkaakcióban. A megyeszékhely dolgozói 2,9 millió forint értékű munkával járultak hozzá a városi sportlétesítmények fejlesztéséhez. Az úttörőmozgalom 30. évfordulóján, ebben az évben az Együtt Nyíregyházáért munkaakció célja a mintegy tízezer nyíregyházi általános iskolás gyermek számára állandó úttörő- és napközis tábor létrehozása társadalmi összefogással, és a megyei, városi, tanácsi, társadalmi szervek jelentős anyagi támogatásával. Már a helyét is kijelölték az új létesítménynek a Sóstón a Blaha Lujza sétány melletti erdőrészen. A társadalmi munkaakciót a KISZ nyíregyházi városi bizottsága szervezi, a végrehajtást segíti az MSZMP városi bizottsága, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront városi bizottsága, a városi tanács, a TESZÖV, a KISZÖV és a KIOSZ megyei és városi szervezete. A kezdeményezők augusztusban felhívással fordultak a vállalatok, intézmények KISZ- és pártszervezeteihez, szak- szervezeti bizottságaihoz, az igazgatókhoz, hogy adjanak meg minden segítséget a társadalmi összefogás sikeréhez. A felhívás úgy szól, hogy valamennyi gazdasági egység, hivatal és intézmény dolgozói, iskolák tanulói szeptember 25. és október 10. között tartsanak kommunista szombatot — vasárnapot — és keresetüket ajánlják fel a létesítendő úttörő- és napközis tábor építésére. A társadalmi munkákat az üzemek elsősorban a saját területükön, a hivatalok és intézmények, iskolák a mezőgazdaságban szervezzék. Az idei társadalmi munkaakciók célja az, mint a korábbi években: egy-egy nagyobb közösséget szolgáló városi létesítmény létrehozása érdekében közös munkára hívni a város lakóit, erősíteni a város fejlődéséért érzett felelősséget, a lakóhelyhez való érzelmi kötődést. A hangsúly a dolgos emberek munkáján van, s a kommunista szombatok, vasárnapok nem valamely üzem, vállalat rosz- szul szervezett munkáját hivatottak helyrehozni. A kezdeményező szervek azt kérték; az akcióban résztvevők szeptember 15-ig előzetes, az elért eredményekről november 1-ig adjanak pontos tájékoztatást a KISZ városi bizottságának. A munka után járó összeget a KISZ városi bizottsága számlájára: MNB 440—90172—1400 kérik befizetni. Életképek a tanyán Aranyláz hozta izgalomba jó 40 évvel ezelőtt a kálló- semjéni tanyák uradalmi cselédeit. Kisbaromlak-ta- nyán aranynyilat vetett ki az eke. Kísérőnk, aki erről a vidékről származott el, maga is ott volt a kincskeresők között. Kerültek Is elő aranyleletek, őrzi őket a múzeum. Aztán megmakacsolta magát a töld, nem akarja kiadni több titkát. De még embercsontok, téglából kirakott, homokba süllyedt épületmaradványok olykor jelzik, sok mindent tud még ez a told a letűnt korokról... 1 Természetalkotta homoksáncok között húzódik meg Péterhalom, Nemeserdő, Kis- baromlak (új nevén: Üjfalu- rét) és Ürgés, átellenben a Németházi tanya. Jórészt volt urasági cselédek élnek itt, többen még a tenyérnyi ablakot mutató apró házakban. Tsz-tagok, magángazdálkodók, erdőmunkások, városba járó ingázók. Lassú sorvadásra ítélt apró pontok a homokon, bennük öregek és fiatalok, akiket idekötnek a szálak. Föld, kereset, ház, megszokás ... És talán a félelem is a változtatástól, a kimozdulástól. Újfalurét legismertebb embere, Szilágyi Mihály azt mondja: száz év múlva is élni fognak itt emberek. Kimondhatjuk, hogy nincs jövőjük a tanyáknak, de hogy mikor szűnnek meg végleg, azt senki nem tudja. Sok cipőtalpat elkoptat még az örökmozgó ember, akinek, ha lenne ilyen cím: tanyabíró, tanyagazda, vagy ehhez hasonló, nyugodtan kijárna. így marad a prózai elnevezés : tanácstag. Három ciklusban szavaztak rá a tanyai emberek, s ki másra is gondolhattak volna, amikor be kellett tölteni a népfrontbizottság elnöki tisztét, mint Szilágyi Mihályra, aki foglalkozására nézve a tejipari vállalat tejbegyűjtője és magánkiskereskedő. 2 Ha volt itt valamikor aranyláz, akkor méginkább volt út- és villanyláz — magyarázzák. Szívesen emlékszik erre Szilágyi Mihály is, mert a „láz” ugyan évekig eltartott, de mindenki gazdagabb lett. Három évig járta a megyei, a járási szerveket és a minisztériumot, míg megkapták a tanyák a milliós értékű betonutat. Nemeserdőig, a tsz üzemegységéig ér jelenleg. A villany sem volt könnyű küzdelem. „Ezek az emberek a múltban is szó szerint a sötétségben éltek, igaz, apró pontokról van szó, a pénz sem végtelen, de segíteni kell.” így gondolkozott a kis- baromlaki boltos. Személyes ismeretséget, némi furfangot és egy kis szerencsét is megidézett a fény ügyében. Kive- rekedte, hogy itt tartsa meg a TITÁSZ az egyébként is betervezett polgári védelmi gyakorlatot. Ez abból állt, hogy Kislétáról a tanyába vezették a villanyt. Volt nagy öröm, de csak néhány napig. Felzúdult a szomszédos tanya« ők nem kapnak villanyt? Disznóság! Szilágyi Mihály újra elindult, kért, követelőzött, ri- mánkodott, már-már sírt is. És lett villany a régi nevén Ürgésnek nevezett tanyai részen is. Ekkor meg a községi tanács majdnem megsértődött, hitték, rájuk terhelik a bevezetés költségeit. Akkor nyugodtak meg a kedélyek, amikor kiderült, nem kell itt fizetni semmit, ezt is a nagyobb közösség adta a homokvilág lakóinak. Azóta négy-öt háznál már televízió is van ... 3 De a gondok nem akarnak fogyni. Jöttek a tehéntartók, akik 24 éve idehordják a tejet, van aki 6—8 ezer forintot is kap havonta tejből. Hol legeltessenek? Kijárták, hogy a tsz legelőjére kihajthatják a jószágot. Valaki azonban a tsz-nél túlszámolta a legeltetésért fizetendő költségeket, emiatt kellett igazságot keresni az újfaluréti tanácstagnak. Tisztázódott a túlszámítás. Alig nyugodtak meg, jött az újabb: „Megépítette a tanya az in- szemináló helyiséget, de az inszeminátor nem tud, vagy nem akar kijárni.” Hogyan lesz meg a bocíutánpótlás! Addig járt a megyei szervekhez, amíg kiutaltak a tanyának egy bikát. Gondoskodnak az etetéséről, gondozásáról. De aggódnak is a drága, 80 ezer forintot érő apaállat erőnlétéért, mert nagy az igénybevétel. Olcsóbb és jobb megoldás lenne a mesterséges termékenyítés. Azon is fő a feje, ha mégis üres marad az inszemináló helyiség, hogyan lehetne abból egy gázpalackkölcsönzőt létesíteni. Legalább 25—30 család venné hasznát. D Vannak itt nagyobb fák is, amelyekbe nem röstelli belevágni a fejszét. Nincs orvosi rendelő a négy tanyának, ezért nem is jár ki az orvos. Épül viszont a tejipari vállalat jóvoltából egy kis szakbolt. Ha ők abban árulnának, átengedhetnék a saját bolthelyiséget alkalmi rendelőnek. Egy mélyfúrású kutat is kap a tanya a tejipari vállalattól. Naponta 1400—1600 liter tejet hoznak a csarnokba a tehéntartó tanyaiak. Szilágyi Mihály már hidrofort és kígyózó műanyag csöveket álmodik az új kúthoz, fürdőszobát a tanyai házakba— Létezik-e. olyan, amivel nem'kell törődnie a tanyai élet mindenesének? Megüresedett a tanterem, a gyermekek beköltöztek a tanyai kollégiumba, Kállósemjénbe. Az egyik minisztériumot kereste meg és kiszuperált székeket, fotelokat szerzett, ingyen. A tanterem megszépült. Amikor megnéztük, három új, és mint mondták, igen drága templomi zászló állt benne, mellette a megszűnt iskola egykori televíziója. Hang van, kép nincs. Itt tartják a misét — kéthetenként jár ki a tisztelendő. De ettől több hasznát is vehetnék a teremnek — vélekedik Szilágyi Mihály. Azon töri a fejét, melyik ipari szövetkezetét, vállalatot kereshetne meg, hogy a tanyai asszonyoknak valami apró munkalehetőséget adjanak, amihez nem kell szakértelem. Mondjuk cipőt dobozolni, cipőfűzőt befűzni... 5 Azt csak futólag említi, hogy évekkel ezelőtt szívinfarktussal kórházban feküdt. Azóta, bár bírja a strapát, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné, a sírás fojtogatja. Négy gyermeke van. ötvenhat éves. Sok barátja van a tanyavilágon túl is, de akad talán haragosa is, nem mindenkinek tetszik, hogy állandóan zörget, nyüzsög. Nem magáért, a lassú sorvadásra ítélt tanyákért, akiknek lakóit nem ítélheti sorvadásra senki... A meddő homokdombokon, amelyek szinte gazdátlanok, nem műveli őket senki, kirándulóparadicsomost fest egyelőre a képzelet. A táj festői, szép akácerdők takarják köntösükkel a homokdombokat, pihenéssel, jó levegővel jutalmazza az idelátogatót. Az első ví- kendház már áll is. S épp ehhez ne lenne köze a tanyai „honatyának”, testvére, a debreceni klinikai orvos épített itt hétvégi házat. Azt mondja: sehol nem érzi olyan jól magát, mint itt. Páll Géza
