Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-08 / 212. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 8. Befejezte munkáját az afrikai csúcsértekezlet KOMMENTÁR Az állam én vagyok!? AZ HUMANITÉT kedden a szokásosnál is többen vá­sárolták. A Francia Kom­munista Párt központi lap­ját természetesen minden ál­dott nap vásárolják a nem kommunisták ezrei is, de ez az általános jelenség ked­den félreérthetetlenebb volt, mint valaha. Az ok: az új­ság két teljes oldalon közöl­te Georges Marchais fő­titkárnak a KB ülésén tar­tott beszámolóját. A párt a Matignon-palo- tában történt őrségváltás pillanatában, — amikor Chi­rac helyébe Barre került a miniszterelnöki bársony­székbe — letette a garast: negatívan értékelte Giscard lépését. A lényeget, az FKP állásfoglalását ebben a fon­tos kérdésben tehát már tudta a frantia közvéle­mény. Az olvasók tudták, hogy ez a dokumentum részlete­sen elemzi azt a szövevényes hátteret, ami a köztársasági elnököt a személycserére ösztönözte. Az ország egyik legnagyobb múltú, legna­gyobb jelenű és legnagyobb jövőjű pártja bevilágít a kormánypolitika kulisszái­nak minden rejtett zúga mö­gé és megszabja a tenniva­lókat. A beszámoló — 1. leleple­zi és bírálja azt a giscardi alapállást, amely voltakép­pen visszatér a napkirályé­hoz („Az állam én va­gyok!”): magának tart fenn minden döntést és „technok­ratákkal” váltja fel a vá­lasztott tiszségviselőket nemcsak- kormányfői szin­ten, hanem az adminisztrá­ciós piramis talapzatáig. — 2. intézkedéseit egyértelmű­en a monopóliumok érdekei alaDián hozza, a dolgozókat szólítja fel lemondásra, mi­közben a nagy profitok még nagyobbak lesznek. — 3. a párt szerint nem lehetetlen, hogv Chirac menesztésének egyik fő célja „az elnöki többség vonzáskörében tar­tani” azokat is. akik részlet- kérdésekben nem értenek egyet az Elvsée-oalotával. 4. az elnök folytatni akarja eaulle-i hagyományoktól va­ló eltérés, az atlanti blokk­hoz való közeledés külpoli­tikái át. A PÁRT NEMCSAK ELE­MEZ, hanem le is vonja az analízis következtetéseit „Az FKP — hangzik a be­számoló — a legkisebb en­gedékenységet sem fogja ta­núsítani az újrafestett gis­cardi kormány irányában. Éppen ellenkezőleg, min­dent megtesz, hogy kudarc­ra kárhoztassa reakciós tö­rekvéseit. ..” Világos be­széd — és olyan program, amely a jelek szerint hosz- szabb időre meghatározza a francia belpolitikai porond küzdelmeinek jellegét. Szeberényi Lehel (4 Pém REGÉNY 34 Egyikük, egy Pista neveze­tű középkorú paraszt, szik­kadt és görcsös, akár az er­dei fák, ki ott volt mindig mindenütt, de nemigen ve­tette magát észre, mert nem­igen szólt sose, most meg­kockáztatta : — Hát én mondanék egyet. — Bátortalanul bugy- gyant ki belőle a szó. Most is félt, hátha rosszat mond. De a többiek csodálkoztak, hogy megszólalt, és kíváncsi­an várták. Ettől Pista felbá­torodott. — A Zsabkát láttak ten- nap az erdőn ... Arrafelé... Magába láttak surranni. Dar es-Salaamban kedden véget ért öt afrikai ország államfőinek kétnapos talál­kozója. Zambia, Mozambik, Botswana, Angola és a ven­déglátó Tanzánia elnöke a dél-afrikai többségi uralom megteremtésével kapcsolatos kérdésekről tárgyalt. A megbeszéléseikről kiadott, igen szűkszavú közlemény szerint a résztvevők egyet­értenek abban, hogy „tovább kell fokozni a felszabadító küzdelmet Zimbabweban (Rhodesia). Mint a tanácskozáshoz kö­zelálló forrásból közölték, az öt államfő igen kevés fi­Az NSZK kormánya kész arra, hogy a helsinki konfe­rencia eredményei alapján tovább keresse az elmélyült európai együttműködés lehe­tőségeit — hangoztatja a biz­tonsági értekezlet befejezésé­nek évfordulójára írt cikké­ben Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter. A Frankfurter Rundschau keddi számában megjelent cikk emlékeztet arra, hogy a bonni kormánynak a jobbol­dali ellenzék ellenállását le­küzdve kellett ratifikáltatnia a helsinki záróokmányokat. A CDU—CSU egy évvel ezelőt­ti merev elutasító magatar­tása — amely az NSZK-t nemzetközi elszigetelődéssel fenyegette — megváltozott. Az uniópártok jelenlegi ma­gatartásukkal közvetve beis­merik, milyen súlyos politi­kai hibát követtek el — ál­Orvlövészek hétfőn megse­besítettek egy palesztinai tisztet és az arabközi béke- fenntartó erők egy szudáni katonáját a libanoni főváros keleti és nyugati negyedei közötti egyedüli eddig bizton­ságosnak tartott áthaladási pontnál, a nemzeti múzeum épületénél. A lövéseket a jobboldali erők ellenőrzése alatt álló keleti szektorból adták le. Beirut óvárosának köz­pontjában és délkeleti pe­remvárosaiban hétfőn folyta­tódtak a fegyveres összetűzé­sek. A fővároson kívül a leg­hevesebb harcok színhelye továbbra is a Beiruttól mintegy 30 kilométerre talál­ható Metn-hegyvidék volt. A johboldal arra számít, hogy a térségben lévő palesztinai egységek a tél beköszöntét követően sem szándékoznak elhagyni jelenlegi állásaikat, A szemek kidülledtek, a kezek megálltak az asztalon, a söröskorsók közelében. — Ami azt illeti, itthon ki látta? — kérdezte Martin. Senki. Senki se látta. És senkiből se jött egy hang se. Sandiból se. Összeomolva ült a többi közt: Zsabka el­ment hát a törökök kincsé­ért, az ördög vigye el! Meg­előzte. ★ Ki gondolta volna, hogy hiába vár a sok nép a téren? Hogy nem kerül rájuk a sor még jó soká? A vadkárra. És nem azért, mert kicsi az apparátus (két személyből állt, a hivatalsegéd a harma­dik), hanem mert egy várat­lan esemény mindent felbo­rít. A tanácselnök még nem nyitotta ki a belső szoba aj­taját. A napi postát bontotta. De a hivatali idő mégis­csak elkezdődött, mert a hi­vatalsegéd kijött a lépcsőre, maga mögött félig nyitva hagyta az ajtót, és fontos arccal megkérdezte, mint gyeimet szentelt Kissinger amerikai külügyminiszter Rhodesiára és Namíbiára vonatkozó kezdeményezé­seinek. Az Afrikai Nemzeti Tanács (ANC) elnevezésű rhodesiai felszabadító moz­galmon belüli nézeteltérések kérdésében, amely szintén szerepelt a csúcstalákozó na­pirendjén, nem született ha­tározat. Kaunda zambiai, Neto an­golai, Samora Machel mo­zambiki és Sir Seretse Kha- ma botswanai elnök kedden délután már el is utazott Dar es-Salaamból. lapítja meg Genscher, majd a továbbiakban óva int attól, hogy valamiféle hamis biz­tonságérzet uralkodjék csak azért, mert Helsinkire egyál­talán sor került. Hangsúlyoz­za, hogy az ígéretes jövőt magában foglaló program ér­dekében még igen sok a ten­nivaló. A helsinki záróokmányok­ban foglaltak maradéktalan megvalósításához az NSZK külügyminisztere szerint ki­tartásra, türelemre, hosszú távú tervezésre van szükség. A nyugatnémet kormány — írja Genscher — nem kétel­kedik abban, hogy az enyhü­lési politikának nincsen al­ternatívája. Ezt a politikát hosszú távú folyamatnak te­kinti és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy elhárítsa a hideghábo­rúba való visszaesés veszé­lyét. ezért fokozza az ellenük in­tézett támadásokat. A baloldali rádióadó beje­lentése szerint hétfőn a ha­ladó erők és pártok tanács­kozást tartottak, amelynek fő témája a július 29-én Da- maszkuszban kötött megálla­podás, illetve az abban elő­irányzott háromoldalú (liba­noni—szíriai—palesztinai) bi­zottság összehívásához kötött szíriai feltételek megvitatása volt. A megbeszéléseken részt vett Jasszer Arafat, a FFSZ VB elnöke is. A talál­kozó végén Kama! Dzsumb- latt, a libanoni baloldal ve­zetője megbeszélést folyta­tott az A1 Fatah palesztinai szervezet egyik vezetőjével, aki tájékoztatta őt a Szarkisz megválasztott elnökkel és Gemajel falangista vezetővel a hét végén folytatott meg­beszéléseiről. akit ezért alkalmaznak: — Mi járatban, emberek? Megkérdezte, noha tudta. Miközben csontnyelű kiské- sével kanyarintott a kenyér­ből meg szalonnából, mit bal­jában tartott, s teli pofazacs­kója ide-oda mozgott. Az emberek eleje egymás szavába vágva mondta. Mindegy volt, kinek, csak mondhassa, hogy könnyítsen. A hivatalsegéd evett, és közben a szemében értő fon­tosság forgott. — Na — mondta teli száj­jal a lépcső tetejéről — min­denkire sor kerül. Az emberek a vadkerítést szidták, mely akár a pókhá­ló, „a nyúl is átszakijja”. Valaki azt beszélte, hogy a disznó annyira elszemtelene- dett, hogy megvárja, míg a szekér a farkára lép, akkor adább sétál. A hivatalsegéd éppen a szalonnáját nyiszálta, s úgy tetszett, mintha a beszéd madzagját is elnyisszantotta volna a csontnyelű kiskéssel, mert a szó hirtelen elakadt, egyik-másik éppenséggel fe­liben. Genscher beszéde Helsinki'évfordulő LIBANON: . Folytatódnak a harcok Látogatás Bielsko-Bialában o ' dE\ ' ti Itt készül a „kis Polski" „Lengyelország új autó­ipari nagyhatalom?!” — ilyen és ehhez hasonló cí­mek alatt jelennek meg mostanában cikkek a len­gyel autóiparról nyugati szaklapokban. Valóban imponáló mérete­ket érnék él lengyel bará­taink a gépgyártás e fontos területén. A magyar közuta­kon korábban is népszerűek voltak a lengyel gépkocsik (Warszawa), s most pedig a Polski Fiatok gyártásával egyre nagyobb rangot vív­nak ki maguknak már tő­kés piacokon is. Két lehetőség Ma már több Polski Fiat gépkocsitípus kerül le a sze­relőszalagokról. A gyártás két helyen történik: az 1000 köbcentiméter felettieket (tehát az 1300, 1500-as Polski Fiatokat) Varsóban, az ez alattiakat pedig Bielsko-Bia­lában, illetve annak kör­nyékén készítik. Itt vagyunk Bielsko-Bialá­ban az igen népszerű 126-os Polski kis Fiatok szülőhe­lyén. Erre a kiskocsira olyan nagy a kereslet, hogy az igé­nyeket még nem tudják ki­elégíteni. Lépjünk be és ismerked­jünk meg ezzel a gyáróriás­sal. Magyar vendégeknek ki­járó hagyományos vendég- szeretettel fogadnak bennün­ket é6 kedves , idegenvezető­nőnk a legteljesebb mérték­ben igyekszik kielégíteni kí­váncsiságunkat. Végigjárjuk az egész üzemet; szemünk előtt „zajlik le a kisautók születése”, a motor összesze­relésétől a karosszéria festé­séig, majd a már kész jár­művek próbálásáig. Hosszú sétánk végén a gyár­komplexum vezérigazgatója, Ryszard Dziopak fogad ben­nünket s tart rövid tájékoz­tatót. Szavaiból kiderül, hogy az utóbbi években — mint min­den szocialista országban — Lengyelországban is előtérbe került az életszínvonal in­tenzív emelése. Ennék fontos alkotórésze volt a megnöve­kedett gépkocsiigények ki­elégítése. Két út kínálko­zott. Az első (mint pl. Ma­gyarországon), hogy főleg importból elégítsék ki a szükségleteket és fokozato­san visszaszorítsák a War- szawák és Syrenák (belső Odébb, a téren különös mozgolódás keletkezett. Foj­tott s izgalommal teli. Olyas­féle zaj, mint a zsúfolt temp­lomban, ha elájul valaki, s közelében felborul az áhitat csendje. Mindenki odafordult. S a szalonnában is megállt a csontnyelű kés. A téren egy gyereket ve­zettek át. A gyerek sápadt volt és re­megett. Szája csupa kék volt a hidegrázós vacogástól. Két ember támogatta, a kőbá­nyából valók. Sovány, szik­kadt emberek, mint két, na­pon száradt, porlepett szíj­darab; morcak és szótlanok. Arcuk, fekete a borostától. Míg a gyerek szőke és fehér. Utat vágtak maguknak a nép között. A két ember ugyan sem­mit se szólt, hiába is kérde­zősködtek tőlük. Majd csak az egyik vetette oda a foga közül, mikor már nagyon szo­rongatták: — Megtámadták. Az er­dőn. De többet nem mondott, piacra ezt a gépkocsit is gyártják) gyártását, vagy pedig berendezkednek saját autógyártásra. A gazdasági adottságok, hagyományok gondos mérlegelése után vé­gül ezt az utóbbit választot­ták. így jött létre az a ha­talmas üzletkötés, melynek eredményeképpen ma már egyre több Polski Fiat gu­rul Lengyelország és a töb­bi baráti állam közútjain. Négy ér alatt Bielsko-Bialában 31000 munkás dolgozik. Pontosab­ban nem csak itt, hisz Bielsko csak egy, igaz irá­nyítóközpont, a kilenc te­lephely közül. Ezek a kör­nyező városokban helyez-- kednek el, mint például a söréről is híres Tichyben, ahol a gyáregységek közül a legtöbb munkás dolgozik. A gyár maga nagyon fia­tal. Négy évvel ezelőtt itt gyakorlatilag semmi sem volt. Ez alatt a rövid idő alatt sikerült ezt a hiper­modern üzemóriást létrehoz­ni. Az indulásnál elég jelen­tős volt az olasz szakembe­rek, munkások segítsége, ma már azonban létszámuk ele­nyésző. A gépek láttán (olasz, amerikai, svájci, NSZK-beli) akármelyik nyu­gati autógyárban lehetnénk. Minden gépesítve, automati­zálva. Csak a lengyel beszéd jelzi, hogy egy baráti ország remek üzemében vagyunk. Az igazgató érthető büszke­séggel sorolja az adatokat: a gyáróriás teljes felfutása után, 1980-ban 300 ezer ko­mért a másik ránézett erő­sen. Mégis tudott a nép min­dent. S már moraj lőtt az egész tér. A férfiak morogtak, az asz- szonyok jajgattak. Mint a víz mikor borzongva gyűrű­zik. — Megtámadta a kato­na !... Egy asszony a szélen meg­kérdezte: — Nem láttam, kinek a gyereke. — A Hanuskáéké. — Szóljanak az anyjának. — Gyárba van. — S az apja? — Építkezésen. — Hogy kerül ez oda? — Hát vízhordó, nem tu­dod? — Ja értem. Nem volt nehéz érteni. A kőbánya ott volt az erdőn, fél óra járás a szurdoktól, melyet a nép elkerült, és Po­kol Tornácának nevezett. Ez mindent megmondott. Az emberek hangja felin- dultságtól reszketett. — Hát már a gyereket is megtámadja? (Folytatjuk) esi hagyja el majd a futó­szalagokat, a varsói gyár termelésével, tehát a nagy Polskikkal együtt. Jelenleg 120 ezernél tartanak, de már 1978-ban elérik a 250 ezres számot. 1980-ban Len­gyelország összgépkocsi-ter- melése eléri a félmilliót, megelőzvén ezzel Csehszlo­vákiát és az NDK-t, ame­lyek közismerten nagy ha­gyományokkal rendelkeznek e téren. Tény, hogy ebbe a félmil­lióba a Warszavák, Syrenák is beleszámítanak, de egyre kisebb arányban. Hogy élnek a munkások? Érdemes megállni egy ki­csit a gyárban dolgozó mun­kások helyzeténél. A munká­sok 30 százaléka nő. Az egy főre jutó átlagkereset 4 ezer zloty, ami 300-zal meghalad­ja az országos átlagot. A gyár vezetősége nagy erőfe­szítéseket tesz, hogy a dol­gozók kulturált munkakörül­ményeit biztosítsák. Saját óvodákkal, üdülőkkel ren­delkeznek. Kedvezményes lakásépítési akciót indítottak dolgozóik számára. Magában a gyárban rend, tisztaság uralkodik. Korszerű utak a belterületen és mindenütt virágok. Saját iparitanuló­iskolájuk van. Jó kapcsola­tot alakítottak ki a műszaki főiskolákkal, különböző ku­tatóintézetekkel. Az igazgató azt is el­mondta: ez az autógyártási program — akárcsak a szov­jet Zsigulik esetében — szép példája a KGST-országok együttműködésének. Ma­gyarország és Lengyelország között például 1985-ig ér­vényben lévő kooperációs szerződést írtak alá, amely­nek értelmében mi különféle alkatrészeket szállítunk a kis Polskikhoz (zárak, a műszer­fal alkotórészei, stb.) és cse­rében a lengyel fél gépko­csikkal fizet. Növekvő kereslet Népszerűek ezek a kis­autók, nagy a kereslet irán­tuk Jugoszlávia, NSZK, Bel­gium autós börzéin is. Le­hetne Nyugaton többet is el­adni, de legfontosabb a ha­zai igények kielégítése. így is 20 százaléka exportra ke­rül. S ebből a 20-ból Ma­gyarország is egyre nagyobb arányban részesedik, min­den hazai autókedvelő nagy örömére. Péter László A 126-os Polski Fiatok már megjelentek a ma­gyar utakon is.

Next

/
Thumbnails
Contents