Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-05 / 210. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. szeptember 5. KALLÓDÓ GYEREKEK Megyénk és a tankötelezettségi törvény KIS JANKÓ BORI ÉS TANÍTVÁNYAI Megyénk általános iskoláiban évente közel 80 ezer gyerek tanul. Közülük általában 3000 kényszerül osztályismétlésre. Átlagosan 1500 gyerek nem képes tíz év alatt sem eljutni a' 8. osztályig. A tanévvesztés okait iskolán belül, a pedagógiai módszerekben és iskolán kívül a gyermek környezetében keresik. Szerte a megyében, az iskolák és a tanácsok közösen kutatják e gondok orvoslásának helyi lehetőségeit. H izánkban a tankötelezettség felső korhatára a 16. életév. Megyénkben részletes elemzések adatai tárták fel. hogy 20 százalék felett van azoknak a gyermekeknek a száma, akik nyolc év alatt nem fejezik be az általános iskolát. Az országos átlag évek óta 19 százalék alatt van. Tíz év alatt, tehát 16. éves korára sem fejezi be az iskolát 15 százalékuk. Megyénkben éves átlagban ez 1500 gyereket jelent. Valamivel szebb a kép, ha a felső korhatárral számolunk, s nem a nyolc év eredményét, hanem az egyes tanévekét nézzük, belevonva azokat is, akik először, vagy másodszor tanévet ismételnek, öt évvel ezelőtt az országos 3,7 százalékkal szemben 6,3 volt a szabolcs-szatmári tanévvesztő gyerekek száma, a legutóbbi tanév adata még mindig kétszerese az országosnak. Megyénkben a tanévet a leggyakrabban a következő módokon vesztik el: év eleji, vagy év közi felmentés miatt, igazolatlan hiányzás miatt, sikertelen javítóvizsga, illetve három, vagy több tárgyból való bukás miatt, s végül egészségügyi, vagy szociális okokból adódó áttelepítés, esetleg kizárás miatt. A tanévvesztés okait már jóval az iskolakezdés előttre visszavezetik. A család szerepe ugyanis a kisgyermeket érő első hatások miatt nevelkedésének első percétől lényeges. Néhány éve még furcsán hangzott, hogy az óvodákban órákat, foglalkozásokat tartanak, ma már nem lehet elvitatni azok iskola-előkészítő szerepét. S ík még az efféle pótolnivaló megyénkben. a három-hat év közötti gyerekek alig 60 százaléka jár csupán óvodába. Ahol eddig nem volt pénz óvodaépítésre, vagy bővítésre, iskola-előkészítő foglalkozásokat szerveztek. Ennek két formája működik Szabolcs-Szatmárban. Alaposabb a 198 órás, de a lényeges hiányosságokat még a 72 órás is képes pótolni. Ott kezdődik az iskolai követelmények teljesítésének gondja, hogy ezeket az óvodapótló foglalkozásokat éppen azok nem veszik igénybe — az iskolába lépők több mint 12 százaléka — akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Az első próba az iskolaérettségi vizsgálat. Felhagyva a kezdeti rutinos megoldással. egyre komolyabb és eredményesebb ez a szűrő. A vizsgálat kiterjed a testi és mozgásfejletlségre. az egészségügyi szokásokra. az önállóságra, a beszéd és az értelem fejlettségére, a gyermek érzelmi, akarati életének, közösségi magatartásának minden oldalára, fő tevékenységformáinak módjaira, jellegére. A legelső években sok gyermeket felmentettek iskolaéretlenség miatt, mint kéFAZEKAS LAJOS: Hidak, csillagok Éj. A levegő tiszta és hideg, a fénynek most nincsen udvara. Hidak, csillagok nézik a vizet; sötét házak. Ballagok haza. A túlsó parton neon-lámpasor, reklám villog — fények özöne. Egy dalt dúdolok. szerelemről szól; pár sor maradt csupán s a zene. A vizen fémek fény-hídja remeg, — fény-pillérek hegyén fény-hidak, — a nyugalmat tartják; — a reggelek súlya alatt összeomlanak. TOLDALAGI PÁL: Nem kérdelek A hegyvidék, mit nézel, visszabámul és mélyértelme máris benned él. A tölgyek és a házak arra. hátul, a sziklás úton gördülő szekér, a felhők es a felhős, lusta barmok e perctől fogva halhatatlanok. A tested más és mostan más az arcod és benne többé én nem olvasok. Nem kérdelek, mert mit felelne szájad? Szelet, földomlást, záport, vagy csigát. Ha alszol, majd alusznak mind a tájak és veled együtt ébred a világ. sőbb kiderült, indokolatlanul. A feltételek módosítása és a felmentések megszigorítása mellett még egy intézkedés született. Akik tavasszal, az első vizsgálaton „könnyűnek találtattak”, augusztusban újra a bizottság elé kerülnek. J >1 bevált az első szűrő, de csak azoknál, akikről az óvoda, vagy az iskola tudott. Időtlen idők óta márciusban kell beíratni a leendő első osztályosokat, erről évente plakátokon, felhívásokban értesítik a szülőket, s ezzel szemben évek óta az a szokás megyénkben, hogy a rendes beiratási időben a hatéveseknek csak a felét jelentik be a szülők az iskolákban. Ugyanakkor nincs tanköteles-összeírás, számukat sem a tanács, sem az iskola nem tudja. Nyíregyházán a népességnyilvántartó csoport újabban jelenti a számot, a községekben pedig az iskola kutatja fel a hiányzókat. Ezzel a nem éppen kedvező képpel kezdődik a kisgyermekek útja. A második szűrő a differenciált elhelyezés lenne. Sajnos, ez az elv még jobban sérül, mint a korábbiak. Korrekciós, kisegítő, vagy gyógypedagógiai osztály várja a gyengébben fejlett gyermekeket. Felmenteni csak a teljesen képezhetetleneket lehet, korábban más indokok miatt is gyakoriak voltak a felmentések. Azok a gyerekek elkallódtak, a társadalom számára végképp elvesztek. Ilyen indok lehetett az elhanyagolt szociális környezet is. Újabban ezeket a gyerekeket nevelési segélyezettnek tekintik, szüleik gyerekenként havonta 4—500 forintos segélyben részesülnek. Megyénkben több millió forintot fordítanak évente erre a célra, a legutóbbi tanévben 147 gyermek kapott ilyen segélyt. A megyeszékhelyt kivéve szinte mindej nütt gondot okoz az áttelepítést kívánó gyermekek elhelyezése. Bár bővült a kisegítő iskolai hálózat, sok gyermek marad a normál osztályban, ahol testileg, szellemileg fejlettebb társaival nem tud lépést tartani. Jóval felül az országos átlagon, az utóbbi években 8—14 százalék között ingadozott az első osztályos tanévvesztők száma. Akik óvodába jártak, könnyebben veszik az akadályokat, s azok is, akik szeleikben megértő és segítő társra találnak. A legkisebbek egy részén segített a rendelet az első osztályból való automatikus továbbhaladásról. Ők másodikban kapták az első bizonyítványt. Az intézkedés bevált, az új tanévben a korábbinál jóval több , gyerekre terjesztik ki. K önnyebb a gyerekek útja a felsőbb osztályokban, egészen az ötödikig. Ez a második nagy akadály, amit 6—9 százalékuk nem tud legyőzni. Szabolcs- Szatmár 77—78 ezer általános iskolása közül tavalyelőtt 3700, tavaly 2900 gyerek ismételt osztályt. Az iskolán kívül keresendő okok között az igazolatlan mulasztás vezet. A szülők ellen szabálysértési eljárást indíthat az iskola, s felső határként 5000 forint büntetésig vonhatók felelősségre. Mi ezzel szemben a gyakorlat? A megyeszékhelyen például „divatba jött” az önkéntes szabad szombat. A szülők engedélyezték gyermeküknek, hogy a hét végét otthon töltse, iskola helyett. De miért maradt tétlen az iskola? A rossz példa után egy jót produkáltak Tiszamogyoróson. Több mint 10 napos igazolatlan hiányzás! átlagával nemcsak a nagyközségben, de a megyében is „előkelő” helyet szerzett. A nagyközségi tanács úgynevezett rétegszülői értekezletet szervezett a tiszamogyorósi cigányszülőknek, ahol minden kérdésükre válaszoltak, elmondták az iskolába járás előnyeit, a kimaradás hátrányait. A szülői értekezlet óta nem volt igazolatlan mulasztás. A mátészalkai járásban már a legutóbbi tanévben is a tanácsok kérték számon; mit tettek a bukások csökkentéséért, mi volt az oka a sikertelen évzárásnak, mi történt a veszélyeztetett gyerekekkel? Hiba lenne elhallgatni a pedagógus szerepét végül is osztályozás, továbbengedés, bukás rajtuk múlik. A pedagógusok legtöbbje arra törekszik, hogy a gyerekből a továbbhaladáshoz szükséges minimumot kihozza. Csak az átlagszámok javításáért azonban megengedhetetlen bármiféle liberalizmus, ha ezzel visszaélnének, a pedagógusokat is felelősségre vonnák. ■jobb eredmények eddig is ott szü ^■ÉJglettek, ahol az iskola nem marad ■■■magára, ahol segítségére siettek tanácsok, a társadalmi szervek. Ott, ahc megértették, hogy minden emberre szükség van, s elkallódásuk megakadályozása nem egyes szülők, tanárok magánügye, hanem fontos társadalmi ügy, közügy. Baraksó Erzsébet Száz évvel ezelőtt született Kis Jankó Bori, az egyszerű „íróasszony”, a népművészet mestere. Emlékére, művészetének további ápolására a Borsod Megyei Tanács 1962-ben róla elnevezett díjat alapított. Azóta az évente megrendezésre kerülő országos hímzőpályázaton összemérik felkészültségüket, tudásukat mindazok, akik a népi hímzés művészi fogásait a legmagasabb fokon gyakorolják. Mezőkövesden szobrot állítottak Kis Jankó Borinak. Mivel érdemelte ki ez a törékeny parasztasszony, hogy a történelem, a tudományok a kultúra legkimagaslóbb személyiségeit megillető megtiszteltetésben részesüljön? Egykori tanítványai — ma szinte valamennyien a népművészet mesterei — egyértelműig vallják, hogy utolérhetetlen rajzolási, hímzési tudományával. Híres százrózsás rajzát (a rózsák mindegyike más-más színű, alakú, véletlenül sincs két egyforma közöttük) hazánkban és külföldi reprezentatív kiállításokon ezrek és tízezrek csodálják meg évről évre. Rózsáival kivívta az utódok maradandó megbecsülését, s nem véletlenül: a rózsa a matyó népművészei legfontosabb, legjellemzőbb eleme. A mezőkövesdi matyóházban hosszú esztendők óta csúcsforgalom van. Több tucatnyi terméket — köztük hímzett garnitúrákat, térítőkét, párnákat, faliképeket, szatyrokat, függönyöket, dobozokat, kézimunkával díszített gyermekruhákat, női blúzokat — készítenek itt a népművészeti szövetkezetnek, amely Mezőkövesden és környékén sok száz bedolgozót foglalkoztat. A Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet éppen egy negyedszázada, 1951-ben alakult meg. 16 fővel: most mintegy 2 és fél ezer embernek ad biztos kenyeret. Csak Mezőkövesden csaknem másfél ezer asszony kötőéi Négy évtized távlatából is úgy emlékszik azokra a napokra, mintha tegnap zajlottak volna le. Bodnár István, a beregszászi villanyszerelő ifjú hévvel vetette bele magát a politikai harcokba. A párt ifjúsági szervezetében tevékenykedett, aktív tagja volt a munkás sportegyesületnek, ismert birkózóként számos országos és nemzetközi versenyen látott. tapasztalt már. Türelmetlenül leste a távoli országból érkező híreket, szinte együtt élte át Madrid védelmezőivel a súlyos harcok megpróbáltatásait. Mégsem mondja, hogy könnyen határozta el magát. Mint kiszolgált katona, képzett tüzér, nagyon is tisztában volt azzal, mivel jár egy háború. De hát otthagyhatta-e tépelő- dés nélkül özvegy édesanyját, akinek támasz, sza volt, és szép ifjú menyasszonyát? Csak annyit mondott, hogy birkózni megy. mint már sokszor azelőtt. Sietve búcsúzott, nehogy arckifejezése, szemének villogása elárulja, amit ezekben a percekben érzett. Könnyű kézi poggyásszal távozott. Sejtette-e, hogy ez az 1936. augusztusában kezdődött út hosszú megpróbáltatásokkal, életveszélyekkel teli hat évig fog tartani? Ha tudja a jövőt, vállalja-e? Hosszan eltűnődik a kérdésen. — Igen. akkor is — mondja csendesen, határozottan. — Azt azonban megmondhatom: hittem, valamennyien hittük, hogy győzni fogunk. Prágában már várták. Útlevelet. iratokat, mindent kézhez kapott. Előbb • Negyven esztendeje indultak Spanyolországba a köztársaság megmentésére a nemzetközi brigádok katonái. Ez alkalommal közöljük a fenti írást. dik valamiképpen a szövetkezethez. De a környék (Mezőszemere, Tárd, Szentisván, Szíj halom, Mezőnyárád) asszonyai is hozzájárulnak a messze földön híres matyó kézimunkák sikeréhez, kelendőségéhez. A kövesdi térítők, párnák, kötények, lepedőszélek díszítésének gazdagsága valóban páratlan. A mezőkövesdi minta különben sűrű. élénk hímzésű: a szentistváni matyó hímzés pasztellszínűbb, levegősebb (egyéni művészetük ápolásához külön tájházat kaptak); a tardiak pedig sötét tónusú, dekoratív mintákat készítenek. De az író-hímző asszonyok páratlanul szorgos és eredményes hadának indulásához Kis Jankó Bori tevékenysége adta meg a lendületet. A hagyatékának ápolására meghirdetett pályázatra, amelynek patronálói között most már ott van a Népművelési Intézet, a Népi Iparművészeti Tanács és a Matyó Szövetkezet is, a legismertebb magyar népművészeti tájegységekről több száz különféle hímzés érkezik be esztendőről esztendőre: kalocsai, sárközi, palóc, nö- veji, túrái, recski, vásárhelyi stb. hímzőasz- szonyok és lányok küldik el munkájukat a nemes vetélkedőre. Most, a Kis Jankó Bori születésének centenáriumával és a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet negyedszázados alapításával is egybeeső kiállításon különösen gazdag pályázati anyagot csodálhatnak meg az érdeklődők. Páratlan színpompájukkal, gazdag változatosságukkal a hímzésektől nehezen tud a látogató szabadulni. A kalocsai és a matyó, tehát élő népművészetünk mellett a már régebben feledésbe ment hímzések, mint a sárközi bíborvég, vagy a palóc kézimunkák is a magyar népművészet megújhodását, ma is folyó gazdagodását jelzik. FORRÓ NYÁRUTÓ * Amszterdamba utazott, majd Párizsba. A francia fővárosból már csoportosan utaztak Bordeauxba, ahol hajó várt rájuk. Bilbaóban kellett volna kikötniük, hogy megerősítsük az északi frontot. Forró, fülledt nyárutó. És végtelennek tűnő éjszaka a hajó zsúfolt fülkéiben. A fedélzetre nem lehetett kimenni, nehogy a hatóságok gyanút fogjanak. Hosszas huzavona után a kapitány lemondta az utat. A Vizcayai-öbölben német hadihajók cirkáltak, a levegőben a Kondor-légió gépei lestek az áldozatokra. Irányt kellett változtatni. Perpignan határvárosból vágtak neki a Pi- reneusok hófödte, meredek, feneketlen szakadékok felett húzódó ösvényeinek. Sohasem felejti el azt a kitörő lelkesedést, mely odaát, már spanyol földön fogadta őket, az első internacionalista önkénteseket. A harci út állomásai? Részletesen leírva egy egész kötetet tennének ki. A Liebknecht üteg katonájaként harcolt, amely a 13. nemzetközi brigádhoz tartozott. Az üteg csehek- ből, szlovákokból, lengyelekből, jugoszlávok- bót, magyarokból, ukránokból, németekből állt. Sok nyelvű, egyszívű alakulat volt. Egy könyvet vesz elő. Barcelonában adták
