Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-04 / 209. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 4. A fehér arcú bohóc játékai Pantomimesek megyei turnéja PARADICSOMSZURET. A káliósemjéni Egyesült Erő Szakszövetkezetben konzervipari célra nagy mennyiségben termelnek paradicsomot. Képünk: Bihari Mária és Erzsébet szüleinek segít a munká­ban. (Elek Emil felvétele) KEVÉS A CSERÉPKÁLYHA Égetés 650 ezer kéményben Nyíregyháza környéki tanyák1980-ig Ellátás, közlekedés, iskola Fennmarad-e évtizedek múlva is jó néhány bo­kortanya a megyeszékhely környékén? Milyen területekre adnak ki építési engedélyt? Hol fej­lesztik a meglévő településeket? Vannak-e köz­tük pusztulásra ítéltek? Erről tárgyalt a napok­ban a Hazafias Népfront nyíregyházi városi el­nöksége kibővített ülésen. A pantomim —a némajáték, olyan színpadi mű, amelyben a szereplők a cselekményt arcjátékukkal, mozdulataik­kal, táncukkal fejezik ki, a produkciót esetleg zenével kísérik. Ezt mondják róla a szótárak. A közönség képze­letében a műfaj úgy él, mint egy fehér arcú bohóc, aki mozdulataival jellemez em­beri tulajdonságokat, s tesz nevetségessé, szánalmassá, rokonszenvessé egy-egy tí­pust. Még a rendszeres színház- látogató is ritkán talál­kozik pantomimes pro­dukcióval, az egész vilá­gon csupán néhány igen ki­váló képviselőjét tartják szá­mon. Az amatőrök körében sincs akkora tábora, mint a színházművészet más ágai­nak. Talán azért, mert egé­szen kivételes tehetséget kí­ván, olyan összetett művé­szet, amelyekben a mozdulat művészetéhez tánctudásra, klasszikus balettismeretre, akrobatikus készségre, rend­szeres sportolásra van szük­ség. Hazánkban egyetlen hiva­tásos pantomimegyüttes mű­ködik, az Országos Filharmó­nia irányításához tartozó Do­minó együttes, Köllő Miklós csoportja. Amatőr együttes­ként kezdték, így dolgoztak együtt három évig az első je­lentős külföldi meghívásig. Amszterdamba szólt a leg­első szerződés, s úgy alakult, hogy előbb lettek ismertek Nyugat-Európában, mint itt­hon. Ausztriától Spanyolorszá­gon át Kanadáig a fél világot bejárták, később a hazánkat környező országokban is. Magyar színpadon évente ál­Egy népművészeti abrosz, kendő vagy egyéb tárgy elké­szítése ügyesség mellett kü­lönféle ismereteket is igényel. Ezek megtanulása, hazánk népi motívumkincsének meg­ismerése, s ezt felhasználó al­kotások készítése a célja a Nyíregyházi Konzervgyár, a KEMÉV, a SZAVICSAV, s a városi művelődési központ támogatásával működő díszí­tőművészeti stúdiónak, ame­lyet dr. Puskásné Oláh Júlia textiltervező vezet. A stúdió 1974-ben jött lét­re tíz taggal. Ma már 50—60 asszony és leány áldozza sza­bad ideje egy részét arra, hogy megismerje az ország különböző vidékeinek nép­művészetét. Művészettörténe­ti ezen belül népművészet­K edvencem Mekk Elek mester. Nem egy este nevettetett meg, szere­tem, mert lehet, nem fergete­ges kecske, de lehetetlen tet­te kedvemre tesz. S gyerme­kem meredve képére a tévé­ben lelkendezve azt rebegte: egy kecske. Mindez csupán azért jut eszembe, mert a napokban láttam egy kecskét. Jármi vagy Ör faluvégén volt-e, nem lényeges. Kecske volt, igazi. Szakálla kecskeszakáll, és éppúgy, mint ahogy az hajdanában is volt. egy bo­korhoz kötve legelt. Senki nem állítja, hogy ez valami elképesztő dolog, mégis fenn­akadtam a látványon. Mert a kecske manapság lassan olyan ritka lesz, hogy vagy az állat- kertben, vagy a tévé meséjé­ben látható. Mentsen meg az isten attól, hogy ebből a kecskéből mesz- szemenő következtetéseket vonjak le. Arról van csupán szó, hogy megfogyatkozott ez az állat. Emlékszem arra, hogy hajdan volt ifjúkorom­ban a kecske még együtt vo­talában 15 produkcióval je­lentkeztek. Ezt a sort fordít­ják meg a következő színhá­zi évadtól. Több lesz a hazai, s Kevesebb a külföldi szerep­lés. Legújabb terveikkel ezekben a napokban kopog­tatnak be megyénk művelő­dési házaiba. A népművelők és a közön­ség érdeklődésétől függően három műsort készítettek a szabolcs-szatmári nézőknek, ezt összesen 15—20 helyen mutatják majd be. Első klub­produkciójuk filmekkel és élő részletekkel ismerteti a műfaj születését és fejlődését. Felelevenítik a több ezer éves kezdeteket, a pantomim ugyanis régebbi, mint az úgy­nevezett beszélő színház, egy­kor, például Rómában a cir­kusszal vetekedett népszerű­sége. Másik műsoruk népszerű miniatűrökből áll, ehhez már szűk egy ifjúsági klub mére­te, színre lép ugyanis a clown, az a bizonyos fehér arcú bo­hóc. Harmadik előadásuk nagyszínpadot igényel, élő zenekari kísérettel részt vesz benne a Dominó együttes 17 tagja. Hemingway művét, Az öreg halászt, illetve az ókori Orfeusz mondát dolgozták át némajátékká. Köllő Miklós, az együttes vezetője, aki a szabolcsi ven­dégszereplésre való készülő­déséről beszámolt, elmondta, hogy elsősorban olyan telepü­léseken szeretnének Demutat- kozni, ahol ritka vendég a színház. Előnyük, hogy kis színpadon is elférnek, s bíz­nak abban, hogy a sikeres nemzetközi fesztiválszereplé­sek után a szabolcsi közönsé­get is meghódítják. BE. történeti előadásokat hall­gatnak, múzeumi anyagokat tanulmányoznak, a legszebb népi alkotásokat tartalmazó diaképeket néznek meg. Ma­guk is alkotnak. Megtartják az egyes vidékek motivum- kipcsét. de azokat fantáziájuk segítségével variálják. Né­hány évi közös munka egyik eredményeként könnyen meg tudják állapítani, hogy egy- egy alkotás valóban népmű­vészeti-e, vagy csupán álnépi, amivel sajnos nagyon gyak­ran találkozunk. A díszítőművészeti stúdió több országos pályázaton ka­pott már első díjat. Legutóbb az augusztusban megrende­zett Kis Jankó Bori-kiállítá- son részesültek alkotói juta­lomban. nult a legelőre a juhokkal vagy éppen a tehenekkel. Úgy nevezték, hogy a szegény ember tehene. Nagyanyám szomszédja minden esetben gondosan felkötötte a tőgyét, amikor a legelőre ment, hogy a gida ki ne szopja a tejet. Kecske Mert jó teje volt. Olyannyira, hogy, a hektikás betegnek csak ezt adták. Orvos is ren­delte. Igaz, mást aligha ren­delhetett, hiszen akinek ajánlgatta, alig volt mása, mint egy kecskéje. Vagy kettő. Nos, a kecskék fogytak. A kecsketej helyébe lépett a recipére írott streptomicin, majd az se, hiszen az orvo­sok gyakorlatából kiveszett a tüdőbaj. Meg aztán a tehén az mégiscsak más. Meg aztán tejcsarnok is lett. A néhány minden változást túlélő kecs­ke így vált lassan érdekesség­gé. És menekült a mesébe. A Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális Szolgáltató Vál­lalat már akkor is a télre gondolt, mikor még javában benne voltunk a nyárban, s a hőmérő higganyszála a ná­lunk szoká os hőmérsékleti maximumot is meghaladta. Szakembereik már ekkor is azon munkálkodtak, hogy minden családi otthonban, intézményben, középületben a télen zavartalan legyen a fűtés. i Lakossági és közületi meg­rendelésekre ebben az évben kétezer cserépkályhát készí­tenek el. Az igény ettől több. Ez évről évre visszatérő gond. A megrendelések elutasításá­nak egyik oka, hogy a válla­lat üzemének kicsi a kapaci­tása, és a gyártott csempék egy részét eladják. A másik ok, hogy kevés a szakember, és a kájhaajtó, tűzrács, vala­mint a samott-tégla beszerzé­sénél időnként nehézségek je­lentkeznek. A cserépkályha- megrendeléseket a vállalat az előjegyzés sorrendjében tel­jesíti. Előtérbe helyezi az is­kolákat, óvodákat, bölcsődé­ket, valamint a nagycsaládok, idős emberek kérelmét. Megyeszerte folyamatosan végzi a vállalat az évente hatszor esedékes kéménysep­Mert a mesében mindig jól jön. Rokonszenves állat, van kis. okos szakálla is, olyan, mint egykori francia minisz­ternek, Poincarének. Mekeg is, és a sok „e” hanggal jól tud játszani költő, író. A kecske karrierje tehát más pályára tévedt. Ezért is tetszett ez az állat az út szé­lén. Figyeltem: lelassítottak az autók, megnézték. Ö — mármint a kecske — derűsen nézte a csodálkozókat, meg se mekkent. Jóféle bogáncs, fű akadt a számára. Más meg mi kell egy kecskének? Jópo­fa kis állat volt. Remélem, gazdája is örömét leli benne. Nem lesz belőle Mekk Elek mester, az biztos. Mégis, ma már kissé mesefigura. A kis­bika mellett már kisöccsnek vagy hugocskának se számít. De sebaj. Ami még megvan belőlük, azt őrizzük. Ne, ne valamiféle mementónak. Csak azért, hogy a jövő mesefilm- rajzolóinak legyen modell. Mert így örömet szerez a me­sekecske. S ez több, mint a tej, amit valaha is adhat. (bürget) réseket is, és mintegy 650 ezer kémény füstnyomáspróbáját, szilárdságmérését és égetését. Mivel az utóbbiakra az elő­írás szerint öt évenként kerül sor, ez évi ütemezésben 120 ezer kéménynél elvégzendő munkát jelent a vállalat szá­mára. A kommunális szolgáltató vállalat végzi a gyári jellegű kémények karbantartását is. A'z idén két kiemelkedő mun­kájuk volt, a TITÁSZ hőköz­pontjának két nagy kazánját újították fel. A közületekkel kötött szerződés alapján pe­dig 1000—1500 olajkályha fő­javítását és karbantartását végezték el, s a fűtési idény­ben havonta ellenőrzik e kályhák üzemelését. A tanyarendszer felbomlása hosszú folyamat, megkezdő­dött, de sietetni aligha le­het. Szabolcs megye az ország öt „tanyás megyéje” közt is sajátos helyet foglal el: a tanyatelepülések egymástól viszonylag távol, szórtan he­lyezkednek el. Ez szükségessé teszi jó néhány település „be­olvasztását”. másokat viszont fejlődésre jelöltek ki. Fontos helyet szentelnek a tanyán élő emberek ellátásá­nak: hazánk lakosainak 8,4 százaléka él tanyán. Nyíregy­háza környékén pedig 10 ezer ember vallja magát tanyai­nak. A városi tanács a megye- székhely környékén tartósan fennmaradó kategóriába hat tanyát sorol. Rozsrétszőlő, Szélsőbokor, Üjtelekbokor, Cúgosrész, Felsőbadúr és Fel­sőpázsit tanyákat a jövőben is fejleszteni fogják. A ter­vek szerint 15—40 év távla­tában ezek a települések fej­lődnek, nem számolják fel ön­magukat, itt a letelepedők aránya is azt mutatja, nem tűnnek el az említett tanyák. A tartósan fennmaradó tanyás területeken a tulaj­donosi gyermeke felújít­hatja a házát, bővítheti, ha ezáltal a lakás alapterülete nem haladja meg a 140 négy­zetmétert. De nem lehet pél­dául úgy variálni a lakást, hogy két önálló, külön bejá­ratú lakásrész jöjjön létre, az már egyértelműen két lakás­nak számítana. Igen komoly gondot je­lent a tanyai településeken a szolgáltatások megszervezé­se. Az ipari szolgáltatást el­sősorban a magánkisiparosok végzik. Jelenleg 59 rendelke­zik iparengedéllyel a bokorta­nyákon. Az idén nőtt a kis­iparosok száma. Iparenge­délyt adtak ki Borbánya te­rületére lakatos, bádogos, asztalos, férfiszabó és faáru­készítő szakmában, a közeljö­vőben cipész, műszerész, ács, női szabó, kályhás és kádár mester kezdi meg működését. 1980-ig Nyírszőlősön fodrász, műszerész, cipész, női és fér­fiszabó és villanyszerelő kap iparengedélyt. Szélsőbokor­ban egy kőművessel és egy lakatossal szaporodik a mes­teremberek száma. Sóstóhe­gyen is hasonló szakmával rendelkezők végzik majd az ipari szolgáltatást. Ismertették az 1980-ig szóló terveket is. Elhangzott: az ellátást minden tanyatelepü­lésen úgy szervezik meg, hogy az alapélelmiszerekek­ből, — tej, kenyér, cukor, liszt, fűszerek, tejtermékek, stb, — mindig legyen meg­felelő mennyiség. Tizenkét ellátási körzetre osztották fel a bokortanyákat: a belterü­lethez közellévők — két ki­lométer távolságon belül he­lyezkednek el Nyíregyházától — Felsőpázsit, Cúgosrész, Örökösföld, Kisteleki bokor Üjkisteleki szőlő és Alsópá­zsit ellátását úgy szervezik, hogy a megyeszékhely közel­sége miatt sok cikket úgyis itt vásárolnak meg a lakosok. Kisteleki bokor és Alsópá­zsit kivételével mini gázcse­retelepet létesítenek, felvá­sárlóhely épül több tanyán, háztartási vegyesboltot ad­nak át Felsőpázsiton, Cúgos- részen, Örökösföldön és Üj­kisteleki szőlőn. Másik ellátási körzethez tartozik Mandabokor I., itt egy vegyes bolt átadását ter­vezik. Üjtelekbokorban a bolton kívül felvásárlóhely és mini gázcseretelep épül. A másik körzetben János-bo- korban és Varga-bokorban szintén egy-egy boltot adnak át. Sóstógyógyfürdőn a kö­zeljövőben egy ABC kisáru- házat építenek. Szélsőbokor- ban, Alsóbadurban és Sala- mon-bokorban mini gázcse­retelep, felvásárlóhely és vegyesbolt kezdi meg majd a lakosok ellátását. Sulyán- bokarban és a hozzá tartozó településeken egy vegyesbol­tot adnak át. Igen sok gondot okoz a szü­lőknek, gyerekeknek az is­kolák körzetesítése. Szinte a legtöbb bokorból „vándo­rolnak” a gyerekek reggelen­ként a körzeti iskolába. Az autóbuszközlekedés nem ki­elégítő mindenütt, sokat kés­nek, különösen télen. Ezért sok szülő úgy véli, jobb len­ne, ha a helyi iskolába jár­nának a gyerekek. Ez viszont továbbra is azt jelentené, hogy osztatlan iskolában ta­nulnának a tanulók. A na­gyobb szakmai ismeretek megszerzése csak úgy lehet­séges, ha a körzeti iskolákban szakképzett nevelők irányítá­sával, jobb felszerelésssel ta­nulhatnak a gyerekek. így nem lesz jelentős különbség a középfokú iskolákba lépő vá­rosi és tanyai tanulók között. T. K. FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT Maradj még nyár. -Beküldte: Erdélyi Tamás, Nyíregyháza, Tanácsköztársaság tér 15. Díszítőművészeti stúdió

Next

/
Thumbnails
Contents