Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-29 / 230. szám
1976. szeptember 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Korai lenne még mérleget készíteni a párt alapszervezetek 1976. évi gazdaságszervező, ellenőrző, segítő munkájáról, viszont legalább olyan hiba lenne nem észrevenni a változást, a kibontakozó új tendenciákat. Pártalapszervezetek a tervért AZ ERŐFESZÍTÉSEK kezdik meghozni gyümölcsüket. Erősödött a pártalapszervezetek munkájában az a törekvés, hogy működési területükön a párt politikája minden téren érvényre jusson, és a XI. kongresszus határozatai következetesebben valósuljanak meg. Elmondható, hogy a népgazdaság szempontjából legfontosabb üzemek pártalapszervezetei tevékenységére a céltudatosabb munka, munkamódszerükre a sokszínűség a jellemző. Jól érzékelhető, hogy egyre inkább a pártalapszervezetek válnak a politikai szervező és ellenőrző tevékenység, a szemléleti és cselekvési egység formálásának középpontjává. Sokat javult helyzetismeretük, gyarapodott politikai, szakmai hozzáértésük. Nem túlzás azt mondani, hogy az elmúlt időszakban a pártalapszervezetek gazdaságszervező, ellenőrző szerepének fejlesztése terén történt az egyik legszembetűnőbb változás. Híven tükrözik ezt az idén először készített cselekvési programok, amelyek az intézkedésdömping helyett a konkrét és gyors cselekvésre ösztönöznek. Eredményes az a munka, amely- lyel az egyes pártalapszervezetek mozgósítják a kommunistákat, a pártonkívülie- ket, szervezik és erősítik a szocialista munkaversenyben való részvételt. Szorosan együttműködnek a szakszervezeti alapszervezetekkel és csoportokkal, s egyre inkább a KISZ-szel is. Tovább szélesedett az üzemi pártalapszervezetek patronáló tevékenysége a lakóterületi, a várospolitikai célkitűzések megvalósításában. Ami az alapszervezetek belső munkáját illeti rendszeresebb és célirányosabb a gazdasági vezetők negyedévenkénti beszámoltatása. Kezd kialakulni több helyen, hogy az egyes napirendek keretében előre meghatározzák, miről számoljanak be és a problematikát ismertetik a párttagsággal. AZ ÍGY ELŐKÉSZÍTETT TAGGYŰLÉSEN magasabb a párttagság aktivitása, bátrabban mondanak véleményt és tesznek javaslatot. Több helyen támaszt a tagság olyan igényt, hogy a beszámolókon ne csak a termelés anyagi, technikai folyamatát vizsgálják, hanem elemezzék a vezetők és beosztottak kapcsolatát, segítsék a gazdaságvezetést a helyes munkastílus kialakításában. A beszámoltatások természetesen hozzájárulnak a jó tapasztalatok, terjesztéséhez, a helyes kezdeményezések ösztönzéséhez, az akadályozó tényezők felszámolásához. Az is világos azonban, hogy nem csak azért javult a pártalapszervezetek munkája, a kommunisták helytállása. A XI. kongresszuson megfogalmazott célkitűzés olyan gazdasági program, amelyet a széles dolgozó tömegek érdeklődését és részvételét igényli és biztosítja. Jó politikai alap mellett kétségtelen nagy ösztönző hatású munkájukra, hogy nőtt az irányító pártszervek ellenőrző, segítő tevékenysége többek között az egyes párttagokkal szemben támasztott követelmény is. S ne feledkezzünk meg az egyéni beszélgetésekről sem, amelyek a párttagsági könyvek cseréjével kapcsolatban lezajlottak, és amelyek méltán keltették fel az érdekeltek aktivitását. Az eredményes munka értékelése során fontos azonban arra is rámutatni, hogy az ötéves terv megvalósításában, ezen belül az 1976. éves terv végrehajtásában még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Az eredmények is szerények. Az előttünk álló feladatok változatlanul nagyok és nehezek. Ezért alapvetően a jövőben is arra van szükség, hogy a munkában eddig kialakult kedvező tendenciák megerősödjenek. MÉG TÖBBET KELL TENNI az egyes párttagoknak, az egész kollektívának azért, hogy mindenki a maga helyén, a maga területén tegye amit kell és ne várjon másra. Azért, hogy mindenki megértse; gazdasági törekvéseink középpontjában a társadalmi munka gazdasági hatékonyságának erőteljes növelése áll, s ezt a politikai szervező és nevelőmunka eszközeivel kell elősegíteni. Ami pedig megköveteli lehetőségeink, anyagi és szellemi erőforrásaink minél teljesebb kihasználását. A feladatokat nem könnyű végrehajtani. Csak akkor teljesíthetők, ha a tervben testet öltő gazdaságpolitika megvalósításához megnyerjük a dolgozók cselekvő támogatását. Ez a párt minden szervétől és szervezetétől tömegkapcsolataik további erősítését követelheti. Dr. Szabó Imre az MSZMP KB alosztályvezetője Hozzászólás Áz utódlásról Nagy érdeklődéssel olvastam a Kelet-Magyarország 1976. szeptember 26-i számában az „Utódlás” című cikket. Egyetértek a cikk mondanivalójával, de úgy érzem, az igazgatók és általában a vezető beosztású dolgozók nevében egy-két gondolattal ki kell egészítsem a cikkíró mondanivalóját. Először is megkérdezem, hogy az újságírók fölött soha nem jár el az idő? Vajon ők olyan könnyen meg tudnának válni szerkesztőségi íróasztaluktól? Vajon észre veszik-e, hogy ott is úgy állnak és várnak sorban a fiatalok, mint a más pályán dolgozók — a cikk témájánál maradva — az „igazgatókéra és más vezetőkére”. Ami a cikkben említett igazgatót illeti, véletlenül ismerem. Tudom, hogy nem önként jelentkezett, s nem is akart igazgató lenni, a párt felkérésére vállalta el e megbízatást. Egészsége ott ment tönkre, mert dolgozott, tanult, tanított és a munkatársai százait biztatta, segítette a tanulásban azért, hogy legyen utód, s tudomásom szerint van is, több is. Mivel őt ismerem, tudom, hogy igen sok, több funkciót betöltő kádert nevelt, akik az élet különböző területein megállják a helyüket. Tudom róla, sohasem féltette és most sem félti sem a hatalmat, sem az igazgatói széket, sem a gyárat. Tudomásom szerint ez év tavaszán írásban kérte nyugdíjaztatását. Hogy készült otthagyni a gyárat, legjobb tanú a jelenlegi helyettes felesége, aki már közel három éve, hogy segített a korábbi munkaviszony-igazolások beszerzésében. Éppen megromlott egészsége miatt kíván nyugdíjba menni, hogy 35 évi munka után még élhesse, s élvezhesse annak a rendszernek szociális juttatásait, amiért ő már tizenhét éves korától harcolt, dolgozott. Ö is nagyon sokszor és sokáig dolgozott, mint vezető egyedül a vállalatnál azért, hogy vezető beosztású munkatársai is tanulhassanak, tudják őt majd adott esetben helyettesíteni. Most én is megkérdezem, vajon megkeresték-e őt időben, beszéltek-e vele megfelelő módon? Mert — véleményem szerint — az igazgatók is emberek. Vagy mint a cikkíró is felteszi a kérdést, tisztes úton akartak-e tőle megválni ? Ezt az embert ismerem, ezért is mondhatom: joggal várhatja, hogy emberséges búcsúval megtisztelve megköszönjék a vállalatnál eltöltött közel két évtizedes munkáját, hogy ő is megköszönhesse azokét, akiket két évtizede szolgál. Egy olvasójuk Nem állnak Polgári József az érkező vagon ólomzárát ellenőrzi. Sorakoznak a rakott vagonok. A nyíregyházi papírgyár telepére vasárnap is megérkezett a vasúti vagonok sora, köztük tizenhat kirakni való kocsi. A gyár nagy területén erre a munkára siettek többen. Márton Kornél szállítási üzemvezető a normál műszak munkásai közé osztotta be az önként jelentkező, kommunista műszakra jött üzemi és irodai dolgozók csoportját. A jól sikerült vasárnapi munka végén Büdi Zoltán motorvezető össze is állította a szerelvényt, amely készen várta a MÁV mozdonyát. Végeredményben 40 vagon berakását sikerült elvégezni. Munkaügyi döntőbizottságok az iskolákban Munkügyi döntőbizottságokat szerveznek a jövőben azokban az óvodákban, általános és középfokú oktatási intézményekben, állami zeneiskolákban, amelyekben a dolgozók száma eléri a 70-et. Az előírás szerint a nagyobb közigazgatási egységekben legalább egy munkaügyi döntőbizottságot kell szervezni. Szervezhető két vagy több úgynevezett összevont munkaügyi döntőbizottság is a járásokban, a városokban, illetve a főváros kerületeiben. A falujáró mizgalom B felszabadulást követő évben indult útjára a falu járó mozgalom. A budapesti kommunisták kezdeményezésére alakult csoportokból hónapokon belül országos mozgalom nőtt: a vidéki városok, ipari központok munkásai, kommunista értelmiségiek is bekap«: solódtak. A falujárók vasárnaponként kora hajnalban teherautókra ültek, hogy már a reggeli órákban a falvakban legyenek. A falvak lakói között gyorsan elterjedt a hír: lakatosok, bádogosok, asztalosok, üvegesek érkeztek, akik kijavítják elromlott gépeiket, segítenek a romos épületek helyreállításában. Orvosok is jöttek a csoporttal, akik az akkor még orvosilag gyengébben ellátott falvakban egy nap alatt is sok beteget kezeltek, láttak el gyógyszerekkel, egészségügyi tanáccsal. Nem ritkán jogászok is voltak a falujárók között, akik elsősorban a hivatalos jogszabályok között nehézkesen eligazodó újgazdáknak segítettek. Az 1946-os év az élezpdő politikai harcok jegyében indult. A jobboldali erők támadást indítottak a baloldali pártok ellen. A jobboldal nem utolsósorban a parasztság körében szervezkedett. Helyzetét megkönnyítette, hogy falun az emberek tudatába mélyebben beleivódott a huszonöt éves ellenforradalmi rendszer kommunistaellenes propagandája. Bár a földosztás sok helyen ismertté és népszerűvé tette a kommunista pártot, a párt iránti tartózkodás a parasztság jelentős részében még nem oldódott fel. A Magyar Kommunista Párt a reakció elleni támadással egyidejűleg a parasztság megnyerésére is törekedett. Tettekkel és példaadással kívánta a párt ismételten megmutatni, milyenek a kommunisták, mit jelent a munkás-paraszt szövetség. A falujárók tevékenységének középpontjába egyre inkább a falvak egész közösségét érintő munkák kerültek: községi kutakat tettek működőképessé, iskolákat tataroztak, templomokat állítottak helyre. A kommunisták a falujárást a párt népszerűsítésére, a helyi kommunista pártszervezet erősítésére is felhasználták. Falugyűléseken ismertették az időszerű problémákat, ismeret- terjesztő előadásokat tartottak. A városból jött kommunisták bekapcsolódtak a helyi kulturális életbe is. Mozgófilmvetítőt vittek magukkal, a helybeli fiatalokkal együtt szervezték a műkedvelő előadásokat, közös sportrendezvényeket tartottak. A háború okozta károk helyreállítása után a mozgalomnak egyre inkább ezek a vonásai kerültek előtérbe. A falujárók 1947-ben már országos konferenciájukat is megtartották. A csoportok vezetői egyre rendszeresebben cserélték ki tapasztalataikat, s hamarosan falujáró iskolák szervezésére is sor került. A mozgalmat az elkövetkező években többször átszervezték. A falujárók 1948 után a párt politikai irányvonalának megfelelően elsősorban a közös gazdálkodást népszerűsítették. 1952-ben pedig a falujáró mozgalom a soron lévő feladatokhoz jobban igazodó termelőszövetkezeti pat- ronázs mozgalommá alakult át. A falujáró mozgalom harminc év távlatából is jelentős kezdeményezésként értékelhető. A falujáró csoportok tevékenységükkel segítették a párt falusi politikájának megvalósulását, a kor viszonyaihoz igazodó népfrontpolitikát folytattak. S. É. PAPÍRGYÁRI PÉLDA VAGONOK a Dobozokat rakodik Szakács Miklósné, Pólyák Klára és Marján Margit. (Hammel József képriportja) Margitai István és Mezei József a rámpáról adogatják az árut.
