Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-25 / 227. szám

1976. szeptember 25. KELET-MAGYARORSZÄG 3 H osszú út „BÁRMERRE JÁRUNK, minden utcasarkon, fordulónál elébünk mered a sápadt arc kérdő, dermesztő, vádló, fenye­gető komor tekintete. Körülfognak, üldöznek bennünket, űk azok: a munkanélküliek” — ezekkel a szavakkal kezdte beszélgetést a munkásmozgalom egyik veteránja, akit KISZ-isták hívtak meg almaszedő építőtáborukba. A vendég mutatta a sárga -füzetet, amelyből felolvasott. Elnyűtt borí­tólapján vastag betűkkel ez áll: „A mai munkanélküliség problémája és orvoslása. Irta: Korvig Béla miniszterelnöki fogalmazó.” Akkor 1936. szeptember 25-öt mutatott a naptár. A miniszterelnöki fogalmazó úr érzelgős szavakkal fejezi be eszmefuttatását: „Aggódó figyelemmel kísérjük a munka- nélküliség terjedését és reméljük annak a krisztusi szeretet jegyében való orvoslását.” A Horthy-rendszer képmutatása, égbekiáltó hazugsága tükröződik ebben a mondatban. Adjuk át a szót nagy írónknak, Móricz Zsigmondnak, aki éppen 1936-ban írta meg „A világ legnagyobb ebédje” című megrázó riportját. Ebben az időben Budapesten 50 ezer em bér él az úgynevezett ingyenkonyhán. „...Gigantikus szám — kesereg Móricz. — A nemzeti elszegényedésnek kolosszusa ez a végtelen embertömeg, amely észrevétlenül lopódzik ezek felé a konyhák felé... Néztem az arcokat. A legcsodálatosabb társaság. Művelt, intelligens arcok és eldurvult szakállak, Krisztus-fejek és krisztustalan szenvedésektől barázdált ar­cok. Jó télikabátok és felsőkabátok nélküli -rémületek. A sze­mérmes szegénység csökönyös elszántsága, a mindenen át esettek elszánt hidegvére. Egy bokorban, egy asztalnál...” A nem is olyan régi Magyarország dolgozó lakói a leg­gyengébben és a legrosszabbul táplálkoztak Európa népei­nek nagy családjában. Ma pedig az egy főre jutó átlagos ka lóriafogyasztásban elérjük a világszínvonalat. A STATISZTIKA TÉNYEKET, száraz adatokat sorol fel életünk alakulásáról. De ezeknek a számoknak äz értelme csupa pátosz. Az évenkénti egy főre jutó átlagos húsfogyasz­tás nálunk 1938-ban 33 kilogramm volt, ma csaknem a dup­lája. Egy ember átlagos évi fogyasztása zsiradékból 17 kilo­grammról 31-re, cukorból 10,5 kilogrammról 29-re, tojásból 93 darabról 163 darabra növekedett. Az országban jelenleg ötezer család vezet háztartási sta tisztikát. Felírják pontosan, mennyit költöttek ruházatra, éle­lemre, lakberendezésre, szórakozásra. Mutatják a számok, hogy az ingyenkonyhák helyett ma már minden hazánkfia terített asztalhoz ülhet, s egyetlen munkásasszony sem küldi gyermekét éhesen aludni azzal, hogy: „Fiam, a kenyér már alszik”. Pedig szerte a kapitalista világban sokszor elhangzik még az efféle mondat a munkásasszonyok ajkáról. Ázsia, Af rika szegényeit is beleszámítva — egy nemrég nyilvánosság ra került ENSZ-statisztika szerint — egymilliárd ember éhe­zik a világon. Számunkra már szokatlan „íze” van az ő sze- génységüknek... Móricz Zsigmond írta az egykori munkásokról, hogy az ő luxusuk egyedül a szegénység. Az ő idejében a hivatásos idegenvezető még azért tanulta meg, hol van a Mária Valéria telep, hogy kikerülhesse. A mi idegenvezetőinknek már nem kell szégyenkezniük az egykori fabarakkok miatt. Nagyzolás nélkül dicsekedhetnek az újonnan létesült lakónegyeddel, külterületi kultúrotthonokkal, az itt élők öltözetével, amely a nagyvilág kirakatában is a jó közepes látnivalók közé tartoz­na. Azt is aligha kell bizonygatni, hogy az ingyenkonyha he­lyett ma olyan ebédlője van a legtöbb gyárnak, akár egy elő­kelő étterem. Mintha saját otthonukban lennének, olyan ér­zéssel ülnek le a fehér abroszos asztalokhoz. MUNKAALKALOM MA VAN BŐVEN. Nemrég olvastam, hogy megyeszékhelyünkön a munkaközvetítőben egyetlen nap alatt 250 szakmunkást kerestek, s nem találtak. Ebben a hír­ben tulajdonképpen semmi újság nincs. Legalábbis nem új­ság ebben az országban, ahol a munkanélküliségtől és a lét­bizonytalanságtól való félelem már csak a KISZ-isták veterán vendégének elbeszélésében és a ma negyvenéves, megrázó fel­jegyzésben kél életre. Hogy is mondta Móricz Zsigmond? „Lesz idő, mikor csodálkozni fognak rajta, hogy volt idő, ami­kor az emberiség szegényen hagyott tengődni és elsorvadni emberi életeket.” ELJÖTT EZ AZ IDŐ. Fiaink, lányaink másképpen már el sem tudják képzelni sorsukat, csak olyannak, amilyen, örülünk ennek. De figyelmeztetjük is őket: nem mindig volt így. Nagyon hosszú és göröngyös utat tettünk meg az ingyen­konyháktól a kalória-világszínvonalig. K. F. Jól halad az exportalma szedése> szállítása Harminchatezer-ötszáz va­gon almát szüretelnek ebben az évben Szabolcs-Szatmár megyében. A mezőgazdasági üzemekben már leszedték a termés negyedrészét. A Szov­jetunióba 3850 „almavagont” indítottak útba, míg a többi szocialista országba 230 va­gonnal ment el. Eddig a ter­vezett 4650 vagonból négy­száznyolcvan vagon jonatán és starking került a HUN- GAROFRUCT és MÉK hű­tőtárolóiba. A gazdaságok a leszedett gyümölcs egy ré­szét saját tárolóikban helye­zik el. Fehér áruból összesen 1500 vagonnal termett és en­nek a 80 százalékát exportál­ták. Jelenleg diákok is segíte­nek: az iskolák tanulói tíz napot dolgoznak a kertek­ben. Október elsejétől pedig több, mint 800 katona kezdi meg a munkát, kizárólag szállítási és rakodási felada­tokat látnak majd el a hó­nap végéig. A nyíregyházi üzemek és intézmények dol­gozói körül eddig tízezren je­lentkeztek kommunista szom­batok keretein belül társa­dalmi munkára. Az almaszedéssel együtt a szállítás is jó ütemben ha­lad. Tavaly 10—14 nappal korábban kezdődött a piros alma szürete. Most olyan in- tenzitással indult a szedés és a szállítás, hogy a gazdasá­gok behozták elmaradásukat a múlt évhez képest. Ellen­ben lassítja a szedést az el­múlt napok esőzése. Raka- maz és Gávavencsellő kör­nyékén a múlt hét közepén hullott jég jelentős kárt okozott. A három almapá­lyaudvaron naponta 140 szé­les nyomtávú szovjet vasúti kocsit indítanak útba, de az igények növekedésével ez a mennyiség növelhető. — sb — Kemping, ruha, szőttes Szabolcs a BHV-n Bőven akad látnivaló az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. Nem túloz a rek­lám, amikor a fogyasztási cikkek nagy nemzetközi se­regszemléjét ígéri. 266 kül­földi és 458 hazai kiállító mu­tatja be termékeit. Hat szak­csoportban — öltözködés, otthon, háztartás, élelmezés, szabad idő és közlekedés — milliós nagyságrendű az áru­féleség. Jó tanács: ha valaki a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményét igénybe veszi, helyes, ha előre elhatározza, mit néz meg a BNV-n. Bennünket, szabolcsiakat azért is érdekel az A pavilon, mert önálló kollekcióink, vagy törzsgyári részesként a megye ipari üzemében gyár­tott termékek többsége ott található. Kiállít a Szatmár Bútorgyár, a Szabolcs Cipő­gyár, a HÓDIKÖT, a VOR és a Minőségi Cipőgyár. A Szatmár Bútorgyár két új termékét, a komplex gyártmánycsaládot (tervező­je: Palócz Sándor) és az ORSI gyártmánycsaládot (ter­vezője: Novotni Béla) első ízben a vásárlátogató közön­ség láthatja. Tetszetős és öt­letes a diófaháló, szépek, praktikusak a lakószobák, a gyermek- és ifjúsági bútorok. Szabó Gábor, a gyár értéke­sítési osztályvezetője mond­ta: anyagban és formában egyaránt újra törekedhet a tervező. Mindez tapasztalha­tó a népi ihletésű vonalveze­tésben, az akácfa sokoldalú és nagyarányú felhasználásá­ban. Cipők, ruhák. Nem biztos, hogy a tervezők ízlésformáló törekvése a nagyközönség tetszésével és akaratával’ ta­lálkozik. A VOR-öltönyök anyagban, színben és fazon­ban korszerűek. Bár nehéz megmondani mi készült be­lőlük Nyíregyházán, vagy Vá- sárosnaményban, ettől füg­getlenül érdemes a kiállított termékeket megtekinteni. Ci­pőből több tízezer pár lát­ható a kiállító boxokban. A Minőségi Cipőgyár a vásár előtt 300 új modellt zsürizte- tett, közöttük a gyermekci­pőket, amelyeket Nyírbátor­ban készítenek. Fejes Gyulá- né gyártmányfejlesztési osz­tályvezető mondta: a kénye­lem, a használhatóság és a minőség együtt van. Tekintetet marasztaló a HÓ­DIKÖT szebbnél szebb kö­töttáruja, de ugyanígy nehéz megválni a népművészeti pa­vilonban kiállított remekmű­vektől. A szabad idő tartalmasabb eltöltéséhez ajánlott ipari termékek bemutatótermében nagy tere van a campings felszereléseknek. Itt a nyír egyházi gumigyár termékei azok, amelyek nagy érdeklő■ désre tarthatnak számot. Nem kell szakembernek lenni ah­hoz, hogy megítélhessük: az új termékeknek sikerük lesz, s ez vonatkozik a megyei ki­állítók áruira is. Seres Ernő Hammel József felv. ízléses kötöttruhák a HÓDI­KÖT bemutatóján. Szemet gyönyörködtető mun kák a háziipari és népi ipar- művészeti szövetkezet tárla­tán. Szabolcsi termék is képvi­seltette magát a dohányipar kiállításán. LEHETNE JOBBAN ? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazda­sági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén túd- ja a legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kér­dezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Zsirkó Im- réné, a megyei postahivatal vezetője. — Még csak négyéves a posta új épülete, de máris kinőttük. Zsúfoltak a fel­vételi helyek és az emeleti irodák. A helyszűke min­denképpen a jobb munka rovására megy, ezért fog­lalkozunk azzal a gondolat­tal, hogy a megyei hírlap­osztályt kitelepítjük egy bérelt épületbe a város bel­területén. — Mint mindenhol, ná­lunk is a gépesítés jelente­né a hatékonyabb munkát, az ügyfelek gyorsabb és jobb kiszolgálását. Lehető­ségeink ma még korlátozot­tak, hiszen a három utal­ványfelvevő géppel még csak kis mértékben tudjuk gyorsítani a munkát. Gond a javításuk is, mivel a deb­receni javítórészleg szá­munkra csak félmegoldás. — Sok panasz érkezik a kézbesítésre, amit a nagy­arányú fluktuáció ellenére is igyekszünk gördüléke­nyebbé tenni. Nehezen tu­dunk azonban védekezni a postavonatok gyakori ké­sései ellen, amit esetleg to­vább növelünk a küldemé­nyek szétosztásával vagy az előforduló munkafegyel­mi vétségekkel. A munkás­vándorlás megfékezése ezen a területen nagy ne­VÁLASZOL: Zsirkó Imre né hézséget okoz. Nem válo­gathatunk a jelentkezők­ben, s akiket felvettünk, meg kell tanítanunk az em­berekkel való foglalkozás­ra is a szakmai anyag el­sajátítása mellett. A kéz­besítés megszerettetése hosszabb gyakorlati munka, türelem kérdése. Ebben, se­gít az alsó fokú postaforgal­mi technikum, amit most, az idén első ízben szervez­tünk Nyíregyházán. Szeret­nénk a kézbesítők teher­mentesítését is megoldani. A hírlaposoknál előre szállí­tással kísérletezünk, ami azt jelenti, hogy a lapok egy részét a kézbesítés előtt egy átvevőhelyre ko­csival elszállítanánk. — Mindössze két éve vet­tem át a hivatal vezetését és igyekeztem olyan mun­kastílust meghonosítani, ami nem azonos az egysze­mélyi vezetéssel. A külön­böző osztályok vezetőivel kollektíván beszéljük meg a döntésre váró feladatokat, bár mindenkinek megvan a maga részterülete. Mint női vezetőhöz, úgy vettem észre, bizalmasabban for­dulnak ügyes-bajos dol­gaikban munkatársaim, s ez a bizalom jobb, gyor­sabb munkát eredményez nálunk. Törzsőrmester civilben Háromszor kiváló Vass Imre, a Kemecsei Ál­lami Gazdaság dombrádi üzemegységének növényter­mesztési brigádvezetője bar­na hajú fiatalember, huszon­három éves, farmerben és bőrzakóban. — Debrecenben, mezőgaz­dasági technikumban érettsé­giztem. Gyakornokként szü­lőfalumban, a besztereci ter­melőszövetkezetben dolgoz­tam. Később az állami gaz­dasághoz kerültem és 1974 júniusában kaptam meg a behívómat. Kicsit szorongva érkeztem meg Tatára, hiszen nem könnyű kiszakadni a megszokott környezetből és teljesen új, addig ismeretlen közösségbe lépni, megbir­kózni a nehéz feladatokkal. Persze, a két év letelte után könnyebb visszaemlékezni az elmúlt időszakra. Póz nélkül, a maga egysze­rűségében cseng a hangja. — Kezdetben nehéz volt megszokni a fegyelmet, a je­lentést. Volt, amikor a balra át helyett jobbra át sikerült. Vagy bal kézzel tisztelegtünk, de akadt, aki sapka nélkül tisztelgett elöljárójának. Az első időszakot alakula­tától távol, tisztesiskolában töltötte. Örvezetőként érke­zett vissza és rajparancsnoki beosztást kapott. Parancsno­kai, látva jó munkáját, elő­képzettségét, elbeszélgettek Vass Imre vele és azt mondták neki: „örvezető elvtárs, más ter­veink vannak magával. Az alegység-technikusi beosztás­ba javasoljuk. Elvállalja?” Vállalta. Felszabadulásunk 30. évfordulóján már ezüst csillag csillogott a vállapján: őrmester lett. Katonatársai, akikkel együtt húzott „ba­kancsot”, büszkék voltak rá. Hozzá tartoztak az alegység harcjárművezetői, felelős volt a harcjárművek hadra­foghatóságáért, az állapotu­kért. Leszerelése előtt egy hónappal léptették elő törzs- őrmesterré. Júniusban — le­szerelése után — pedig visz­szatért munkahelyére, a gaz­daságba. — A harcjárművek után meg kellett szoknom a kom­bájnok zúgását: belecsöppen­tem az aratásba. Ilyenkor, az őszi csúcsmun­ka idején bizony kevés sza­bad ideje van. Ahogy mon­dani szokták, reggeltől estig dolgozik, szervez, irányít. Fiatalember, de már élmé­nyekben gazdag múlttal ren­delkezik. Hogyan tovább? — Jövőre jelentkezek az agrártudományi egyetemre. A gazdaság vezetője hozzá­járult, én -pedig szívesen ta­nulok. A mezőgazdaságra tet­tem fel az életemet, amit le­het, meg akarok tudni a korszerű termesztésről. Las­san tíz éve, hogy KISZ-tag vagyok. Vass Imre Szabolcsból in­dult és ide érkezett vissza. Eddig mindenütt megállta a helyét. Sorállományú törzs- őrmesterként leszerelni, há­romszoros Kiváló címet el­érni és a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozat tu­lajdonosának lenni nem könnyű feladat, kemény munka eredménye. Többet várnak tőle, mint egy átlag­embertől, de többet is nyújt, amit bizonyít az eddig vég­zett szorgalmas munkája is. Sipos Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents