Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-24 / 226. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. szeptember 24. Visszatért a Földre a Szojuz—22 Egyedülálló tudományos megfigyelések a világűrben A Szojuz—22 szovjet űrhajó személyzete: Valerij Bikovsz- kij és Vlagyimir Akszjonov csütörtökön visszatért a Földre. Az űrhajó leszálló berendezése zökkenésmentesen ért földet az előre kiszámított térségben — a kazahsztáni Celinográdtól 150 kilométernyire. A repülésre a szocialista országok közös békés célú űrkutatási programjának keretében került sor, és a kísérlet elé tűzött összes feladatokat sikerült teljesíteni. Az Intelligence Service titkai 3. A CIA árnyékában TUDOMÁNYOS HÍRMA- GYARAzONK ÍRJA: A szovjet tudósok külföldi kollégáikkal együttműköd­ve igen nagy figyelmet for­dítanak a Föld távolsági megfigyelési módszereire és eszközeire, s ehhez mindin­kább az aerokozmikus eszkö­zöket veszik igénybe. Ilyen irányban ésszerű, rendszeres kísérletek és elméleti kutatá­sok folynak. Ennek az irány­zatnak szerves részét képezi a szocialista országok űrku­tatási együttműködése része­ként végzett szivárvány ak­ció, amelyet Valerij Bikovsz- kij űrparancsnok és Vlagyi­mir Akszjonov fedélzeti mérnök a szovjet és NDK- beli szakemberek által készí­tett hatkamerás MKF—6 ro­botfényképező gép segítségé­vel hajtott végre a Szojuz— 22 fedélzetén. A színbontásos felvételek készítése rendkívüli lehető­ségeket kínált. A hat fotóka­mera egyidőben, pontosan, összehangoltan készítette a felvételeket. Minden egyes kamera saját fényszűrőjén keresztül vizsgálta a Földet. A látható fényhullámtarto- mány különböző szűk zónái­ban és azon túli infravörös sugarakban készült, azonos témájú hat felvétel a Föld egységes spektrális képét adta. E felvételek értékét nö­veli, hogy a 250—260 kilomé­ter magasságban készített, 55x80 milliméteres kép ha­talmas, csaknem 19 ezer négyzetkilométeres terüle­tet ábrázol. Az űrrepülés alatt készített felvételeket a Földön külön­böző fényszűrőkön keresztül vetítik vászonra. Az összetett felvétel színkontrasztja szá­mos, alig észrevehető sajátos­ságra derít fényt. Az ilyen magasból készített felvétel úi nyersanyag-lelőhelyeket, új utak, villamos távvezetékek, települések számára alkal­mas helyeket fedezhet fel. A „szivárvány” a Szojuz— 22 tudományos programjá­nak legfontosabb, de nem egyedüli kísérlete volt. Szá­mos biológiai kutatás is sze­Szeberényi Lehel fém REGÉNY 44. — Ciprián, maga, aludt? Kicsike megváltozott ám vi­lág! — S szájából a tört magyar beszéd, noha kedé­lyeskedésnek szánta, csúfoló­dásnak hatott. Csak az öreg Holubnak nem volt füle rá. Ebbe született, az efféle ke- délyeskedő világba. Megszok­ta. A hirtelenszőke Dombaj Gyurka felkönyökölt a fűben, rávigyorgott az öreg Holub- ra. — Maga is fél a boszorká­nyoktól? Az öreg egy szót se szólt, a találat megzavarta. Valami fadarabot keresett, hogy pi­pája tüzét a parázstól életre •keltse, de nem talált. A szemek pedig kérdőn vá­rakoztak köröskörül. Vára- kozkoztak és mosolyogtak. S hogy hiába várakoztak, megint csak Dombaj Gyurka szólt: , — No, mert itt van éjfél. Most palávereznek ott a boszorkányok az ördögökkel. Holub Ciprián vállat vont, repelt a tervben. így például a „fejlődés”, a „genetikai ku­tatások”, az „embrionális fej­lődés” és a „bioritmus” elne­vezésű kísérletek alkalmá­val tanulmányozták, milyen hatással van az űrrepülés a mikroorganizmusok fejlődé­sére és tevékenységére, a ha­lak embrionális fejlődésére, a növények biológiai ritmusai­nak változására, a magcsírák gyökérrendszerének geneti­kai felépítésére. Tanulmá­nyozták továbbá azokat a „fénylobbanás”-jelenségeket, amelyeket az űrhajósok a kozmikus sugárzás hatása eredményeképpen érzékel­nek. A látóhatár fényképezé­sekor pedig fotómetrikus jel­lemzőket kaptak a látható horizontról különböző meg - világítás mellett, valamint ta­nulmányozták a felső légkör sajátosságait és a Holdat. Az adatok feldolgozása máris megkezdődött. A Szo­juz—22 kísérletei minden bizonnyal újabb ismeretek­kel gazdagítják a tudomány­ágakat, és hasznára válnak a népgazdaságnak. nagy zavartan, a pipáját ozor- tyolgatta. — Palávereznek? — kér­dezte, s ártatlanul rájuk né­zett, akár a maszületett bá­rány. — Hát mit csinálnak? — Mit azt én tudom — mondta Holub Ciprián. — Ne vicceljen, Ciprián bácsi — szólott Buda tanító is, s az ő szemében is benne lapult a mókás kedv, — hát az a láng, amit maguk min­dig látnak? Pontban éj­félkor ... Az nem ott van-e a keresztútnál ? — Ott mondanak .. — S fülig pirult Holub Ciprián, világért se vállalta volna a dolgot. — Az a kék láng, ami ott felcsap. Pontban mikor ti­zenkettőt üt. Megnyílik ott a föld. Suhaj Gyúró is lát­ta. Králik Franyo is, Dombaj Josko, a régi öregek mind. Ondrej minden éjjel látta. Ne mondja már, hogy csak maga nem... Holub Ciprián oly kicsi­re zsugorodott, mint a tűz­ben égett ember, vakargaüa a füíe tövét. — Hallottam valami ilyen — motyogta —, igaz-e. nem-e, én azt nem tudok... Ja nye- vigyel, nyics... — Ezt egy kicsit hangosabban mondta, kerek beszédnek a nevetgé- léssel szemben, mely körös- körül nyaldosta kis tűszúrás- nyi lángocskákkal, égette az arcát. — No, jól van, Ciprián bá­Laoszi küldöttség (Folytatás az 1. oldalról) A laoszi küldöttség külön- repülőgépe — amelyet a magyar légierők vadászgép­köteléke kísért a határtól Budapestig, 11 óra után szállt le a repülőtér betonjára. Kádár János szívélyes, ba­ráti kézfogással, meleg sze­retettel üdvözölte a laoszi küldöttség vezetőjét és tag­jait. Díszjel harsant, a kato­nai egység parancsnoka je­lentést tett, Kaysone Phomvi- hanenak, majd felcsendült a laoszi és a magyar himnusz. Közben 21 tüzérségi díszlö­vés dördült el a küldöttség vezetőjének tiszteletére. Kaysone Phomvihane Kádár János társaságában ellépett a díszzászlóalj előtt és köszön­tötte a katonákat. Úttörők vi­rágcsokrokkal kedveskedtek a vendégeknek, akik ezután a fogadtatásukra megjelent magyar közéleti vezetőket, a diplomáciai képviseletek ve­zetőit és tagjait, s a laoszi diákokat üdvözölték. Kaysone Phomvihane ez­után a küldöttség fogadtatá­sára összegyűlt budapestieket köszöntötte. Kádár János tár­saságában elhaladt a laoszi és magyar zászlócskákkal in­tegető fővárosiak hosszú so­rai előtt. A budapesti dolgo­zók forró szeretettel, igaz ba­rátsággal üdvözölték a laoszi nép küldötteit. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai egység díszmeneté­vel fejeződött be, majd a vendégek gépkocsiba ültek, s a magyar vezetők társaságá­ban — rendőri díszmotorosok kíséretében — szállásukra hajtattak. A főváros fellobo­gózott utcáin a budapestiek tízezrei köszöntötték a laoszi küldöttséget. esi. — Melegség volt Buda tanító hangjában, a megértés melegsége. — üldögéljen csak kicsit itt a tűznél. Aztán •majd vissza kísérj ük... Éjfél után. Holub Ciprián szót foga­dott, s hogy körülményesen a gyepre ereszkedett: mintha a föld is elnyelte volna. Az öreg igazgató azt kér­dezte tőle: — Matej jobban van? Holub Ciprián pislogott száz ráncának jó búvó bok­rából. Csapdát sejtett. — Azt én nem tudhatok — mondta, mert az a legjobb, ha az ember nem tud semmit. — Ö maga csak tudhassa — tette hozzá, amiben pedig benne volt, hogy az ilyen bé­lyeges házat legjobb, ha az ember elkerüli, abból baja nem származik. — Ott ragadták cl a lovak? — Ottan mondanak, ha igaz... — A kresztútnál. — Ottanféleképp ... Hogy megláttak volna valamit, s attól. Igaz-e, úgy-e, nem-e... Beszélnek. Az öreg igazgató Buda ta­nító füléhez hajolt a tuskon. — Friss még a dolog, s a hatása alatt vannak. Buda tanító bólintott, mi, közben szalonnával kínálta az öreg Holubot. — Nem mondok: nem — vigyorgott a száz ránc. A kéz meg a kabátban botor­kált. Előjött onnan egy üveg bor, viszonzásul. Budapesten A laoszi párt- és kormány- küldöttség, élén Kaysone Phomvihaneval, a Laoszi Forradalmi Néppárt főtitká­rával, a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság minisz­terelnökével csütörtökön dél­után a Hősök terén megko­szorúzta a Magyar hősök em­lékművét. A koszorúzásnál jelen volt Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Kato­na Imre, a budapesti pártbi­zottság első titkára. Szép­völgyi Zoltán, a Fővárosi Ta­nács elnöke, Rácz Pál kül- ügyminisztériumi államtit­kár, Varga István, az MSZMP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője, Bényei Béla, a Magyar Népköztársaság ia- oszi nagykövete, Horváth Ist­ván vezérőrnagy, Farkas Mi­hály ezredes, a budapesti helyőrség parancsnoka. ★ Csütörtökön magyar—laoszi hivatalos tárgyalásra került sor az MSZMP Központi Bi­zottságának székházában. A magyar tárgyalócsopor­tot Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezette; tagjai voltak: Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Rácz Pál külügyminisztériumi ál­lamtitkár, Varga István, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője és Bényei Béla, a Magyar Nép- köztársaság laoszi nagyköve­te. A laoszi tárgyalócsoportot Kaysone Phomvihane, a La­oszi Forradalmi Néppárt fő­titkára, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke vezette: tagjai voltak: Sisomphone Lovang- say, a Laoszi Forradalmi Néppárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a legfelsőbb népi gyűlés első alelnöke, Sanan Southichak, az LFNP KB tagja, közlekedés-, közmun­ka- és szállításügyi miniszter, Sisana Sisane, az LFNP KB póttagja, tájékoztatási, pro­paganda-, kulturális- és ide­genforgalom-ügyi miniszter, Khamphay Boupha külügyi államtitkár és Khamfedane Tounalom, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság ma­gyarországi nagykövete. A szívélyes, elvtársi légkö­rű tárgyaláson kölcsönösen tájékoztatták egymást párt­jaik tevékenységéről, az or­szágaikban folyó építőmun­káról és eszmecserét folytat­tak időszerű nemzetközi kér­désekről. Az üveg körbejárt, s Ho­lub Ciprián felmelegedett a tűznél, a szalonna rneg a bor segedelmével a szívesség lü- zénél is; s bátrabb szavakra is kapott. — Kettő megvolt — szó'ott, majszolgatván a szalonnái. — Odacsapja neki még harrna- dikseor is. Egyszerre odafigyeltek. — Kinek? — kérdezte Bu­da tanító, remegett szóján a visszafogott mosoly. — Kinek csap oda? — Kinek... Matej... ki­nek más? — S meghúzta az üveget Holub Ciprián, a bor pirosa mind az arcára fu­tott. Utána meg a bajszát tö- rölgette a keze fejével. — És ki csap oda. Ciprián? — vallatta az öreg igazgató is. Ha már kiugrik a nyúl a bokorból, ugorjon nagyot. — Hát ki? ö. — Ki az az „ö”? — Ö — mondta Holub Cip­rián, s hozzátette: — Minden­ki aztat tudja. Az öreg igazgató :s tudta. S azt is tudta, hogy rettegnek szájukra venni a nevét, ne­hogy jóindulatát elveszítsék. De ő nem rettegett. — A Csemi Pán? Holub Ciprián szemében beszédes ijedelem villant. Látta ezt mindenki a tűz fé­nyénél. S ha nem látta vol­na, azt már igen, hogy ke­resztet is vetett. Nem bántották az öreget, elégedettek voltak az ered­ménnyel. Akárhogy is' nézzük, az utóbbi évtizedekben igen ke­vés olyan mutatós ered­ménnyel dicsekedhet a SIS, ami jelentősen növelhetné a szervezet hírét-nevét. Meg kell húzódnia a gazdagabb és hatalmasabb „fiatal fivér”, a CIA árnyékában, s osztoznia kellett az amerikaiakkal min­den kisebb-nagyobb koncon, így volt ez az áruló Peny- kovszkij esetében is. (Oleg Penykovszkij egykori szovjet ezredes, a műszaki, tudomá­nyos kapcsolatokkal foglal­kozó állami szerv vezető be­osztású munkatársa volt. Delegációk élén gyakran járt külföldön, s egy ilyen útja alkalmával 1961-ben ajánlot­ta fel szolgálatait az Intelli­gence Servicének... Az ér­tesüléseken az angolok meg­osztoztak a CIA-val és más­fél éven keresztül közösen foglalkoztatták a később ki­végzett kémet.) A SIS és szövetségesei Több más ügyet is szer­veztek, de el kell mondani, hogy viszonylagos sikereket is csak a közel-keleti és más volt gyarmati országokban könyvelhettek el. így, mint kiderült, a SIS magáénak könyveli el Mohammed Mosszadik volt iráni minisz­terelnök megbuktatását is. (Ezt eddig általában a CIA számlájára írták!) Ha arra volt szükség, a SIS végzett Anglia kellemetlenné vált szövetségeseivel is. így pél­dául megszervezték a volt ománi uralkodó elleni palo- taEorradalmat és tíz évvel ezelőtt hatalomra juttatták a mostani szultánt, Kabuszt, aki már rugalmasabban kép­viseli a brit érdekeket az olajban gazdag sivatagi or­szágban. Á Phiiby~ügy Az igazán nagy figyelem azonban a Kim Philby és George Blake ügyével for­dult a SIS-re. Kiderült, hogy a tökéletesnek hirdetett In­telligence Service „szentek A boszorkányokról kezdtek beszélgetni. Hogy még ma is vannak a faluban boszorká­nyok. Akikről azt mondják. Hanka néni például, akinek száz macska nyávog a kiszá­radt diófáján. Az ablaka pe­dig be van spalettázva. De több boszorkányt aztán nem mondtak, mert nem jó azokat se névről említeni, no­ha ez már csak illemként élt a fiúkban. Illetve egyet emlegetett az öreg igazgató, akit azonban a fiatalabbak nem ismerhet­tek, mert a háború után át­települt Csehszlovákiába. — Ennek még több macs­kája volt, mint Hankának — mesélte. Körülvették az ar­ra járót, és gyermekhangon nyávogtak. Egy sovány tehe­ne volt mindössze, reggelen­te mégis kannaszám vitte a tejet a városba. Éjszaka rö­högve megfejte a mások te­henét. Tudta, hogy nem me­rik megfogni. Emlékszel? — S Buda tanítóhoz fordult. Buda tanító is emlékezett. — Reggel mindig mondták, ha keveset adott a tehén: itt járt a boszorkány. A fiúk unták, s hancurozni kezdtek a gyepen. Hornyák Marci a tűzcsapóval megbö- ködte Kosznovszki Ferót, s bírókra keltek. Mire a többi is betársult. Nagyokat lök­tek egymáson, s nagyokat ne­vettek. (Folytatjuk) szentjében”, a kémszervezet irányításában hosszú évekig dolgozott két olyan férfi, aki tudatosan azért vállalta ezt a munkát, hogy a Szovjetunió­nak segítséget nyújthasson. S ezt nem pénzért, de meggyő­ződésből tették! Philby a háború utáni idő­szakban több fontos beosz­tást töltött be a kémszolgá­latban. így vezetője volt a SIS azon főosztályának, amely a Szovjetunió, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom el­len tevékenykedett. Több évig vezette a SIS washing­toni összekötő irodáját, s ér­tesült az amerikaiak minden lényeges tervéről is. Az volt a fő feladata, hogy konzul­táljon a CIA és az FBI fő­nökeivel és közös akciókat dolgozzon ki velük. Ebben az időben Philbyt a kémszerve­zet három első embere kö­zött emlegették, s nyíltan re­besgették, hogy ő lesz a jö­vendő „C”. Később a hír­szerzés isztambuli főreziden­se volt, majd a Közel-Kele­ten, elsősorban Libanonban tevékenykedett. Itt az Ob­server és az Economist tudó­sítójaként élt. Talán monda­ni sem kell, hogyan került a két tekintélyes szerkesztőség bizalmába... Tizenegy évvel ezelőtt hagyta ott Philby Bejrútot és utazott a Szovjetunióba. A botrány óriási volt. Az ügynökségben nagy­arányú tisztogatást rendez­tek, s új „C”-t neveztek ki. Méghozzá nem mást, mint a rivális vállalkozás, a kémel­hárítás. az MI-*5 főnökét, Sir Dick Goldsmith Whiten ot... A BBC tevékenysége Annak ellenére, hogy az Intelligence Service-tői nem idegen C'lC az erőszakos akci­ók, az idegenben szervezett puccsok, szabotázsok és robbantások, mintha a leg­nagyobb figyelmet az ún. „különleges politikai akciók­nak” és a lélektani hadvise­lésnek. a fellazításnak szen­telnék Már az ötvenes évek közepén létrehozták azt a különlegesen titkos szolgála­tot, amely a Speciális Poli­tikai Akciók nevet kapta. A SIS főnöke egy utasításában ami az S/102/56 számot kap­ta, a következőkben határoz­ta meg a külpolitikai akciók lényegét: „ ... A politikai intézkedé­sek nem nagyon találó kife­jezés, mivel fölöttébb nehéz megfelelő nevet találni ilyen sokoldalú és széles körű fel­adatokra ..., hogy meghatá­rozzuk az olyan tevékenysé­geket, mint puccsok szerve­zése, »titkos« rádióállomások létesítése, diverziós akciók lebonyolítása, újságok, köny­vek kiadása, nemzetközi konferenciák meghiúsítása, vagy pedig ilyen konferenci­ák irányítása, befolyás gya­korlása a választásokra és igen sok más dolog...” Az SPA tevékeny szerepet játszik a szocialista országok elleni fellazítási tevékeny­ségben. A sajtót nem csupán hírszerzésre, de rombolásra is felhasználják, s itt is ki­emelt helye van a BBC-nek. „A hírnevére kényes BBC bármely pillanatban az éter­be sugározhatja a legmérge- zettebb dezinformációt, amit az SPA propagandaosztálya állít össze” — mondotta Kim Philby az Izvesztyija munka­társának. Miklós Gábor Folyt. köv. Mihail Csernisov (APN—KS) Ondrej Gromiko és a szocialista országok küldöttségei vezetőinek találkozója Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió külügyminisztere csütörtökön találkozott a testvéri szocialista országok — Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Mongólia, Bulgária, a Német Demokratikus Köztársaság, Kuba és Románia — küldöttségének vezetőivel, akik az ENSZ-közgyűlés XXXI. ülésszakára érkeztek New Yorkba. A találkozón részt vettek a Vietnami Szocialista Köztár­saság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állandó ENSZ-megfigyelői is. A szívélyes, elvtársi hangulatú találkozó során megvitat­tak egyes időszerű nemzetközi problémákat, egyebek között azokat, amelyek összefüggenek az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszakával, valamint számos, szocialista országoknak az ülésszak munkája során megvalósuló együttműködésével kap­csolatos kérdést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents