Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-18 / 221. szám

1976. szeptember 18. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus Szülők fóruma Állafok fenyőtobozból Hogyan keletkezeit a Tűr ? Az őszinteségre nevelés A z őszinteségre nevelésnek leghatásosabb eszköze a jó példa. Olyan légkörben kell élnie a gyer­meknek, ahol a család tagjai őszinték egymás­hoz. Hallani kell a gyermeknek, hogy a szülei beszá­molnak egymásnak munkahelyi élményeikről, jó és rossz eseményekről egyaránt, nem hallgatnak el sem­mit, nem csapják be egymást. Sajnos sok szülő „becsapja” a gyermekét, amikor or­voshoz viszi. Tudja, hogy oltásra vagy injekció beadására kerül sor, de előre ígéri, esküdözik a'gyermeknek, hogy semmit sem fog csinálni a doktor bácsi csak meghall­gatja. A gyanútlan kisgyermek, aki bízik példaképében, a szülőben, nyugodtan viselkedik s egyszercsak ott éri a szúrás váratlanul, ami nem is lenne olyan fájdalmas, ha előkészítették volna rá. S nem fájna még az is neki, hogy becsapták. így csak egyszer szedjük rá a gyerme­ket! Másodszor és a továbbiakban sokkal nehezebb dol­gunk lesz. Akkor sem bízik majd bennünk, ha valóban csak vizsgálatra visszük. Az ilyen szülő többszörös hi­bát követ el: gyermeke gyűlölni fogja az orvost, akit sze­retnie kellene, mert meggyógyítja, ha beteg, csalódik a szülőjében, mert nem mondott iga_zat neki. Végül, de nem utolsósorban, példát kap arra, hogyan kell hazudnia, mást becsapnia. A jó példa mellett vannak az őszinteségre nevelés­nek apróbb „fogásai”. Nem büntetjük, vagy legalábbis enyhébben büntetjük a gyermeket, ha őszintén elmond­ja, hogy elkövetett valami csínyt vagy hibát. Ilyen eset­ben feltétlenül mutassunk rá, hogy azért nem kap bün­tetést, vagy azért kap enyhébbet, mert őszinte volt. A hazugságon, elhallgatáson tettenért gyermeket büntessük meg. A büntetés kiszabásakor mondjuk meg, hogy ha őszinte lett volna, akkor csak egészen k:csi büntetést kapott volna. Soha ne büntessük veréssel! Annyi más, finom, de a gyermeknek mégis fájó bünte­tés létezik, hogy kár lenne a testi fenyítéssel durvává tenni gyermekünket. Elhallgatta, azt, hogy egyes kapott az iskolában? Legyen az a büntetése, hogy nem nézheti meghatározott ideig a kedvenc tv-műsorát, nem mag­nózhat, nem mondunk este mesét neki. elzárjuk egy időre a legkedvesebb játékát stb. Ezek, és hasonló bün­tetések fájóbbak a verésnél és nevelési szempontból sokkal hatásosabbak. H iba lenne, ha őszinteség esetén soha nem kap­na büntetést a gyermek. Az értelmesebbje ha­mar megtanulná, hogy nem is olyan nagy baj hi­bát elkövetni, ha annak ára az őszinteség. Az ilyen őszinteségnek az erkölcsi értéke hasonló lenne a hazug­ságéhoz, hiszen mindkettőnek az a forrása, hogy a gyer­mek szabadulni akar a büntetéstől. Kisebb hibák őszinte bevallásáért ne büntessük, első esetben a súlyos hiba bevallása után sem.- De járjon büntetés a kisebb hibá­kért is. ha azok sorozatosan ismétlődnek. Dr. Gergely Károlyné Az. lllilllii: Erdei kirándulások, őszi séták során gyűjtött fe­nyőtobozokból ilyen és hasonló állatokat készít­hetnek a barkácsolást kedvelő iskolások. (Fotó: TASZSZ — MTI — KS) Az ibafai papnak fapipája—volt Gyerekek, felnőttek egy­aránt ismerik a tréfás nyelv- törőt: az „ibafai papnak fa­pipája van, az ibafai fapipa papi fapipa”. A nem könnyű mondóka dalbetétként „Az ibafai lakodalom” című ope­rettben is szerepelt. Sokan azt hiszik, hogy a nyelvtörő rig­must csupán beszédtechnikai próbatételként találta ki szer­zője — pedig a szóban forgó ibafai pap és fapipája létező személy, illetve tárgy volt. A múlt század második fe­lében Hangai Nándor volt a Baranya megyei — alig bOO lakosú — kisközség, Ibafa plébánosa. Szenvedélyes do­hányos volt, fapipáját állan­dóan kezeügyében tartotta: tömködte, szívta. Másik szén-: vedélye az „ördög bibliájá­nak” forgatása volt, hires kártyacsatákat vívott a kör­nyékbeliekkel. Kitűnő kártyás hírében állt, Kaposvárról, Pécsről, Szigetvárról is akad­tak partnerei az alsózásban. Állandó ellenfelei közé tarto­zott Roboz István kaposvári újságíró és dalszövegíró. Ö „követte el” az azóta is fenn­maradt, emlékezetes nótát: az ibafai papnak fapipája van... Azóta hagyomány Ibafán a pipagyűjtés, s különösen az ottani plébánosok rendelkez­tek nagy pipatóriummal. Az eredeti ibafai fapipa azonban nem látható sehol. Mondják, hogy azt Hangai plébánossal együtt eltemették.... Nagy vihar száguldott su­hogva és zengve, s törött szárnnyal földre hullott sze­gény Fecske Ferke. Jó, hogy megtalálta Molnárék Katója, addig-addig ápolgatta, hogy meggyógyította. De addigra hűvös ősz borult a tájra, hogy menjen a többi után Ferke Afrikába? Kérdi a mókustól, meg a nyuszikától, az a híres nagy Afrika közel van vagy távol? Nem hallották biz ők, ez a falu merre. S búnak ad­ja buksi fejét szép Ficseri Ferke. Hat egyszercsak mit hall. fecskék ficseregnek a ma­gasban, hol a felhő selyem kendőt lenget. Nagy Oroszor­szágból jönnek, egyre jönnek, éles bársony szárnyaikkal vágják a felhőket. Észre vet­te hamar a vezérlő fecske s maguk közé hívta Ferkét for­rón, csicseregve. A kis Ferke velük oly bol­dogan ment el s kikeletkor visszatért ő a drága sereggel. Ölbey Irén HOMOK Hordott dombok döbbeneté, sovány boglyák ,,A’’ alakja, tejét hátát poliplábú szőlők fogják, oldalán a dinnyék gurulni akarnak, — távolabb zöld, stázsa akácok kötekvő széllel pofozkodnak. Budaházi István A kállósemjéni szakszövetkezet kertészetében az új tanév első hetében pa­radicsomot szedtek, nagy szorgalommal az általános iskolások. (Hammel József felvétele) Hol volt, hol nem volt, a nagy hegyen innen, a kerek erdőn túl, de nem is túl, ha­nem a kerek erdő kellős kö­zepén élt egy csíkos kisma­lac. Ez a kismalac azonban más volt, mint csíkos hátú testvérei. Nem fogadott szót vaddisznómamának, napon­ta elcsavargott, hiába kér­ték. hogy ne menjen messzi­re, ne csavarogjon, biz u szép szó nem sokat használt. Majd elfeledem, hogy ez a kismalac nagyon szeretett túrkálni. Túrt, túrt szüntele­nül. A fák hiába kérték, hogy tövük alatt ne túrkálja ki a földet, mert már rég nem esett eső, így gyökereikből el­párolog a maradék víz is, s ők bizony szomjan pusztul­nak. Vaddisznómama és test­vérei is szigorúan megtiltot­ták. hogy a fák alját kitúr- kálja, hanem máshol, az avar alatt keressen tavaji makkot. A kismalac egy ideig szót fo­gadott, de hamar megunt rendes malacnak lenni. Elha­tározta, hogy világgá megy. Ott aztán azt csinál, amit akar. Nem fogják mindig szidni, korholni állandóan rosszalkodásáért. Egy kora hajnalban, ami­kor még a nap is csak nyúj­tózkodott az ég alján, a kis­malac óvatoson, lopakodva, nehogy felébressze testvéreit és mamáját, elindult világgá. Amerre ment, mindenütt ár­kok, gödrök jelezték útját. Ahogy így túrkált, hát látja, hogy a fák között egy anyó­ka rozsét gyűjtöget. Az anyó­ka, mikor összeszedett egy öl­re való rozsét, odaszólt a kis­malacnak: — Kismalaó, szépen kérlek, gyere, segítsd fel a hátamra a rozsét. — Vedd csak fel a hátadra magad a rozsét! Miért szedtél annyit, ha nem bírod? Kü­lönben sem érek rá. Túrkálok, — jelentette ki a kismalac. — Megállj, megbánod te még ezt! — szólt az anyóka, azzal eltűnt az erdőben ti fák között. A kismalac nem törődött az anyóka eltűnésével, hanem csak túrkált tovább, s haladt előre. Addig, míg egy másik Vízszintes: j. Megfejtendő. 6. Bánat. 7. Államnak fizetendő járu­lék. 8. Nagy szibériai fo­lyó. 9. Összevissza les! 11. Előidézője, indítéka. 12. Ka. lapács kell hozzá. 14. Szö­veg. 16. Megfejtendő. 18. Személyem. 20. Mennyei. 21. Tiltás. 22. Rostnövény. 24. Növény lesz belőle. 25. Lisz­tet készít. 27. Masinája. 28. Szenny. 29. Korhol. Függőleges: • 1. Közlekedési eszköz. 2. Kicsinyítő képző. 3. Dél be­tűi keverve. 4. Ételízesítő. 5. Hosszú ideig. 6. Csevegők. 10. Felsőfok képzője. 11. Időegység (—’). 13. Kiejtett kétjegyű mássalhangzó. 14. tisztásra nem ért. Hát ott egy másik anyóka is rozsét gyűj­tött. Na, a malacnak sem kel­lett több. Már messziről rö­fögte: — Hiába is kérnél, úgysem segítenék! — Megállj kismalac, meg­bánod te ezt még, — mond­ta, azzal ő is eltűnt a fák kö­zött. A malac tovább túrkált, amerre csak ment panaszkod­tak a fák, siratták szétrágott gyökereiket. így ért el az erdő széléhez a kismalac. Az erdőn túl fe­kete földek, szép vetések so- * rakoztak. Az erdő szélén, a földek kö­zelében egy kunyhó állt. Egyszerre csak kilépett be­lőle egy anyóka, s így szólt a kismalachoz: — Kismalac, gyere segíts! Tudom, szeretsz jó mélyre túrni. Kérlek, túrj le nekem jó mélyre, hogy vizet kaphas­sak, mert a kútam kiszáradt, s víz nélkül szomjan halok. — Hogy is ne! — röfögte a malac. Majd bolond leszek neked segíteni. Azzal a vetések felé vette útját, de az öregasszony hir­telen fiatal tündérré változott s így szólt a kismalachoz: — Gonosz a lelked! Há­romszor nem segítettél ne­kem, s hatalmas kárt okoztál az erdőben. így arra ítéllek, hogy sohasem nyughass! Csak túrj szüntelenül, de már nem a magad kedvére, hanem a fák, a növények, s az embe­rek örömére. Innen az erdőtől kezdj el túrni, s mindaddig túrj, míg csak egy hatalmas folyóhoz nem érsz. Csak ak­kor oldódik fel a varázslat! De mélyen túrj ám. mert sok víz kell, hogy az embe­rek öntözhessék a szomjas növényeket! Azzal a tündér varázssza­vára a kismalac elkezdett jó mélyen túrni, s ahogy haladt előre, maga mögött mély csa­tornát hagyott. Azért olyan mély és kes­keny a Túr, s azért hívják Túrnak, mert egy kismalac túrta. Aki nem hiszi, járjon utá ■ na. Budaházi István Ilona beceneve. 15. Megfej­tendő. 17. Aként. 19. Kegyet, lenségéről hírhedt római császár. 21. Huszonnégy órai. 23. Házas. 24. Rovar ál­tal készített csemege. 26. Né­ma láz 27. GS. Megfejtendő: Három dél-magyarországi város neve (vízszintes 1,16, függ. 15.). Múlt heti megfejtés: Kezdődik a NYÍRSÉGI ŐSZ. Könyvjutalom: Szilágyi Irén Nyíregyháza, Lipcsei Ildikó Oros, Székely Viola Szamosbecs, Szabó Angéla Tunyogmatolcs és Ádám Jú­lia Nagyhalász.

Next

/
Thumbnails
Contents