Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-18 / 221. szám
1976. szeptember 18. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus Szülők fóruma Állafok fenyőtobozból Hogyan keletkezeit a Tűr ? Az őszinteségre nevelés A z őszinteségre nevelésnek leghatásosabb eszköze a jó példa. Olyan légkörben kell élnie a gyermeknek, ahol a család tagjai őszinték egymáshoz. Hallani kell a gyermeknek, hogy a szülei beszámolnak egymásnak munkahelyi élményeikről, jó és rossz eseményekről egyaránt, nem hallgatnak el semmit, nem csapják be egymást. Sajnos sok szülő „becsapja” a gyermekét, amikor orvoshoz viszi. Tudja, hogy oltásra vagy injekció beadására kerül sor, de előre ígéri, esküdözik a'gyermeknek, hogy semmit sem fog csinálni a doktor bácsi csak meghallgatja. A gyanútlan kisgyermek, aki bízik példaképében, a szülőben, nyugodtan viselkedik s egyszercsak ott éri a szúrás váratlanul, ami nem is lenne olyan fájdalmas, ha előkészítették volna rá. S nem fájna még az is neki, hogy becsapták. így csak egyszer szedjük rá a gyermeket! Másodszor és a továbbiakban sokkal nehezebb dolgunk lesz. Akkor sem bízik majd bennünk, ha valóban csak vizsgálatra visszük. Az ilyen szülő többszörös hibát követ el: gyermeke gyűlölni fogja az orvost, akit szeretnie kellene, mert meggyógyítja, ha beteg, csalódik a szülőjében, mert nem mondott iga_zat neki. Végül, de nem utolsósorban, példát kap arra, hogyan kell hazudnia, mást becsapnia. A jó példa mellett vannak az őszinteségre nevelésnek apróbb „fogásai”. Nem büntetjük, vagy legalábbis enyhébben büntetjük a gyermeket, ha őszintén elmondja, hogy elkövetett valami csínyt vagy hibát. Ilyen esetben feltétlenül mutassunk rá, hogy azért nem kap büntetést, vagy azért kap enyhébbet, mert őszinte volt. A hazugságon, elhallgatáson tettenért gyermeket büntessük meg. A büntetés kiszabásakor mondjuk meg, hogy ha őszinte lett volna, akkor csak egészen k:csi büntetést kapott volna. Soha ne büntessük veréssel! Annyi más, finom, de a gyermeknek mégis fájó büntetés létezik, hogy kár lenne a testi fenyítéssel durvává tenni gyermekünket. Elhallgatta, azt, hogy egyes kapott az iskolában? Legyen az a büntetése, hogy nem nézheti meghatározott ideig a kedvenc tv-műsorát, nem magnózhat, nem mondunk este mesét neki. elzárjuk egy időre a legkedvesebb játékát stb. Ezek, és hasonló büntetések fájóbbak a verésnél és nevelési szempontból sokkal hatásosabbak. H iba lenne, ha őszinteség esetén soha nem kapna büntetést a gyermek. Az értelmesebbje hamar megtanulná, hogy nem is olyan nagy baj hibát elkövetni, ha annak ára az őszinteség. Az ilyen őszinteségnek az erkölcsi értéke hasonló lenne a hazugságéhoz, hiszen mindkettőnek az a forrása, hogy a gyermek szabadulni akar a büntetéstől. Kisebb hibák őszinte bevallásáért ne büntessük, első esetben a súlyos hiba bevallása után sem.- De járjon büntetés a kisebb hibákért is. ha azok sorozatosan ismétlődnek. Dr. Gergely Károlyné Az. lllilllii: Erdei kirándulások, őszi séták során gyűjtött fenyőtobozokból ilyen és hasonló állatokat készíthetnek a barkácsolást kedvelő iskolások. (Fotó: TASZSZ — MTI — KS) Az ibafai papnak fapipája—volt Gyerekek, felnőttek egyaránt ismerik a tréfás nyelv- törőt: az „ibafai papnak fapipája van, az ibafai fapipa papi fapipa”. A nem könnyű mondóka dalbetétként „Az ibafai lakodalom” című operettben is szerepelt. Sokan azt hiszik, hogy a nyelvtörő rigmust csupán beszédtechnikai próbatételként találta ki szerzője — pedig a szóban forgó ibafai pap és fapipája létező személy, illetve tárgy volt. A múlt század második felében Hangai Nándor volt a Baranya megyei — alig bOO lakosú — kisközség, Ibafa plébánosa. Szenvedélyes dohányos volt, fapipáját állandóan kezeügyében tartotta: tömködte, szívta. Másik szén-: vedélye az „ördög bibliájának” forgatása volt, hires kártyacsatákat vívott a környékbeliekkel. Kitűnő kártyás hírében állt, Kaposvárról, Pécsről, Szigetvárról is akadtak partnerei az alsózásban. Állandó ellenfelei közé tartozott Roboz István kaposvári újságíró és dalszövegíró. Ö „követte el” az azóta is fennmaradt, emlékezetes nótát: az ibafai papnak fapipája van... Azóta hagyomány Ibafán a pipagyűjtés, s különösen az ottani plébánosok rendelkeztek nagy pipatóriummal. Az eredeti ibafai fapipa azonban nem látható sehol. Mondják, hogy azt Hangai plébánossal együtt eltemették.... Nagy vihar száguldott suhogva és zengve, s törött szárnnyal földre hullott szegény Fecske Ferke. Jó, hogy megtalálta Molnárék Katója, addig-addig ápolgatta, hogy meggyógyította. De addigra hűvös ősz borult a tájra, hogy menjen a többi után Ferke Afrikába? Kérdi a mókustól, meg a nyuszikától, az a híres nagy Afrika közel van vagy távol? Nem hallották biz ők, ez a falu merre. S búnak adja buksi fejét szép Ficseri Ferke. Hat egyszercsak mit hall. fecskék ficseregnek a magasban, hol a felhő selyem kendőt lenget. Nagy Oroszországból jönnek, egyre jönnek, éles bársony szárnyaikkal vágják a felhőket. Észre vette hamar a vezérlő fecske s maguk közé hívta Ferkét forrón, csicseregve. A kis Ferke velük oly boldogan ment el s kikeletkor visszatért ő a drága sereggel. Ölbey Irén HOMOK Hordott dombok döbbeneté, sovány boglyák ,,A’’ alakja, tejét hátát poliplábú szőlők fogják, oldalán a dinnyék gurulni akarnak, — távolabb zöld, stázsa akácok kötekvő széllel pofozkodnak. Budaházi István A kállósemjéni szakszövetkezet kertészetében az új tanév első hetében paradicsomot szedtek, nagy szorgalommal az általános iskolások. (Hammel József felvétele) Hol volt, hol nem volt, a nagy hegyen innen, a kerek erdőn túl, de nem is túl, hanem a kerek erdő kellős közepén élt egy csíkos kismalac. Ez a kismalac azonban más volt, mint csíkos hátú testvérei. Nem fogadott szót vaddisznómamának, naponta elcsavargott, hiába kérték. hogy ne menjen messzire, ne csavarogjon, biz u szép szó nem sokat használt. Majd elfeledem, hogy ez a kismalac nagyon szeretett túrkálni. Túrt, túrt szüntelenül. A fák hiába kérték, hogy tövük alatt ne túrkálja ki a földet, mert már rég nem esett eső, így gyökereikből elpárolog a maradék víz is, s ők bizony szomjan pusztulnak. Vaddisznómama és testvérei is szigorúan megtiltották. hogy a fák alját kitúr- kálja, hanem máshol, az avar alatt keressen tavaji makkot. A kismalac egy ideig szót fogadott, de hamar megunt rendes malacnak lenni. Elhatározta, hogy világgá megy. Ott aztán azt csinál, amit akar. Nem fogják mindig szidni, korholni állandóan rosszalkodásáért. Egy kora hajnalban, amikor még a nap is csak nyújtózkodott az ég alján, a kismalac óvatoson, lopakodva, nehogy felébressze testvéreit és mamáját, elindult világgá. Amerre ment, mindenütt árkok, gödrök jelezték útját. Ahogy így túrkált, hát látja, hogy a fák között egy anyóka rozsét gyűjtöget. Az anyóka, mikor összeszedett egy ölre való rozsét, odaszólt a kismalacnak: — Kismalaó, szépen kérlek, gyere, segítsd fel a hátamra a rozsét. — Vedd csak fel a hátadra magad a rozsét! Miért szedtél annyit, ha nem bírod? Különben sem érek rá. Túrkálok, — jelentette ki a kismalac. — Megállj, megbánod te még ezt! — szólt az anyóka, azzal eltűnt az erdőben ti fák között. A kismalac nem törődött az anyóka eltűnésével, hanem csak túrkált tovább, s haladt előre. Addig, míg egy másik Vízszintes: j. Megfejtendő. 6. Bánat. 7. Államnak fizetendő járulék. 8. Nagy szibériai folyó. 9. Összevissza les! 11. Előidézője, indítéka. 12. Ka. lapács kell hozzá. 14. Szöveg. 16. Megfejtendő. 18. Személyem. 20. Mennyei. 21. Tiltás. 22. Rostnövény. 24. Növény lesz belőle. 25. Lisztet készít. 27. Masinája. 28. Szenny. 29. Korhol. Függőleges: • 1. Közlekedési eszköz. 2. Kicsinyítő képző. 3. Dél betűi keverve. 4. Ételízesítő. 5. Hosszú ideig. 6. Csevegők. 10. Felsőfok képzője. 11. Időegység (—’). 13. Kiejtett kétjegyű mássalhangzó. 14. tisztásra nem ért. Hát ott egy másik anyóka is rozsét gyűjtött. Na, a malacnak sem kellett több. Már messziről röfögte: — Hiába is kérnél, úgysem segítenék! — Megállj kismalac, megbánod te ezt még, — mondta, azzal ő is eltűnt a fák között. A malac tovább túrkált, amerre csak ment panaszkodtak a fák, siratták szétrágott gyökereiket. így ért el az erdő széléhez a kismalac. Az erdőn túl fekete földek, szép vetések so- * rakoztak. Az erdő szélén, a földek közelében egy kunyhó állt. Egyszerre csak kilépett belőle egy anyóka, s így szólt a kismalachoz: — Kismalac, gyere segíts! Tudom, szeretsz jó mélyre túrni. Kérlek, túrj le nekem jó mélyre, hogy vizet kaphassak, mert a kútam kiszáradt, s víz nélkül szomjan halok. — Hogy is ne! — röfögte a malac. Majd bolond leszek neked segíteni. Azzal a vetések felé vette útját, de az öregasszony hirtelen fiatal tündérré változott s így szólt a kismalachoz: — Gonosz a lelked! Háromszor nem segítettél nekem, s hatalmas kárt okoztál az erdőben. így arra ítéllek, hogy sohasem nyughass! Csak túrj szüntelenül, de már nem a magad kedvére, hanem a fák, a növények, s az emberek örömére. Innen az erdőtől kezdj el túrni, s mindaddig túrj, míg csak egy hatalmas folyóhoz nem érsz. Csak akkor oldódik fel a varázslat! De mélyen túrj ám. mert sok víz kell, hogy az emberek öntözhessék a szomjas növényeket! Azzal a tündér varázsszavára a kismalac elkezdett jó mélyen túrni, s ahogy haladt előre, maga mögött mély csatornát hagyott. Azért olyan mély és keskeny a Túr, s azért hívják Túrnak, mert egy kismalac túrta. Aki nem hiszi, járjon utá ■ na. Budaházi István Ilona beceneve. 15. Megfejtendő. 17. Aként. 19. Kegyet, lenségéről hírhedt római császár. 21. Huszonnégy órai. 23. Házas. 24. Rovar által készített csemege. 26. Néma láz 27. GS. Megfejtendő: Három dél-magyarországi város neve (vízszintes 1,16, függ. 15.). Múlt heti megfejtés: Kezdődik a NYÍRSÉGI ŐSZ. Könyvjutalom: Szilágyi Irén Nyíregyháza, Lipcsei Ildikó Oros, Székely Viola Szamosbecs, Szabó Angéla Tunyogmatolcs és Ádám Júlia Nagyhalász.
